Esti Hírlap, 1980. június (25. évfolyam, 128-152. szám)

1980-06-05 / 131. szám

Fertő tavi sugárzások A fertőrákosi Hidrome­­teorológiai Kutatóállomá­son június 12-én 13.30 óra­kor tartja előadóülését az MTESZ Magyar Meteoro­lógiai Társaságának agro­meteorológiai szakosztálya. A rendezvényen három elő­adás hangzik el. Az érdek­lődők tájékoztatást kapnak egyebek között a — Fer­tő tavi sugárzás —, hőház­tartás és párolgási kutatá­sok főbb eredményeiről, valamint a Fertő tavon le­vő limnológiai vizsgálatok­ról. Kaska val, gomolya A juhtejből készülő Kas­­kava­ 1 sajtot — amely Bul­gáriában, Romániában, s a közel-keleti országokban igen közkedvelt — az or­szágban egyetlen helyen — a Hajdú megyei Tejipari Vállalat hajdúböszörményi sajtüzemében gyártják. Az üzem legújabb terméke a Hajdú sajt, amelyet két esztendővel ezelőtt a BNV-n nagydíjjal tüntettek ki. Kedvelt termékük még a gomolya és a juhtúró, va­lamint a mazsolás és vaní­liás krémtúró. A hajdúbö­szörményi gyárból évente ezer tonna sajt és 110 ton­na túró kerül a fogyasz­tókhoz. Az üzem dolgozói ebben az évben szeretnék a múlt esztendei mennyi­séget 5—10 százalékkal nö­velni. NAPIRENDEN A ZÖLDSÉG ÉS A GYÜMÖLCS Kéthetes késés a kertészetekben Ha októberi, zord, őszi is az időjárás, mégiscsak kell a hamarosan érkező — re­méljük, gazdagon termő — zöldségfélékről, gyümöl­csökről beszélnünk. Mi­lyenek a kilátások, fogadá­sukra hogyan készült fel a kereskedelem, a konzerv­ipar? Erről tartott beszá­molót ma Bíró Oszkár, a Konzervipari Vállalatok Trösztjének kereskedelmi igazgatója. Szigorít követelmények Kertészeti termékeink­nek erős versenyben kell részt vennök, akadályo­kat legyőzniük a külpiaco­kon. A közös piaci or­szágok rendtartása mind szigorúbb az exportőr országok beszállításával szemben. Exportunkban számolni kell még azzal is, hogy Görögország, Spa­nyolország, Portugália a közeljövőben a közös piaci országok közt szerepel; már a múlt évben érzékelhetők voltak az ezeknek az or­szágoknak nyújtott kedvez­mények. A mi áruinknak rendkívül szigorú minő­ségi követelményeknek kell megfelelniük. Az idei felkészülés egyik új vonása, hogy a zöldség­gyümölcs szerződéseket nem 1979. december végéig, hanem már október 31-ig kellett megkötni. A felvá­sárlószervek a tavalyi tény­leges felvásárláshoz képest az idei szerződéses zöld­ségfélékből 19,2, gyümölcs­­félékből pedig 17,3 száza­lékkal többet kötöttek. Vál­tozatlanul első és legfon­tosabb: a nyersanyagok mi­nősége megfeleljen az elő­írt követelményeknek. A vetések:*0l, palántáz­á­­sokról ezeket mondta: Je­lenleg a kívánatosnál gyen­gébb és vontatottabb a melegigényes uborka, a zöldbab első szakaszá­nak és a csemegeku­korica kelése. Általá­ban kéthetes késésre kell a zöldség-, főzelékfé­lék termesztésében számí­tanunk. A későbbi szezon­­indulás óhatatlanul a ker­tészeti termékek egy részé­nek együttes összerését eredményezi, s ez különö­sen nagy munkát, napi csúcsokat jelent majd, amit csak túlmunkával, sok eset­ben, vasárnapi munkával lehet mérsékelni. Súlyosbítja a konzerv­ipar gondját, a fi­­vár óta tartó kró­nikus vagon­hiány. Több tízezer tonna tava­lyi gyártású termék még nem került kiszállításra, ezért a termelés fő idősza­kában a gyártással egyide­jűleg az áru expediálási feladatai megsokszorozód­nak. Termésbecslés A gyümölcs terméskilátá­sáról szólva elmondta: a meggy, a cseresznye gyen­gébb lesz, mint tavaly, a sárgabarack viszont gazda­gabban terem. Az almánál a termésbecslés még korai, de úgy látják, a közepes­nél jobb lesz. Bai. OSZTRÁK ALAPANYAG, RÖVID UJJ, VILÁGOSKÉK SZÍN Ingek, blúzok készülnek az olimpikonoknak EZER MÉRETET VETTEK­­ SZABÁSZOK A Fehérnemű Ipari Szö­vetkezet — népszerűbb ne­vén a Fedosz — műhelyei­ben megkezdték a moszk­vai olimpiára utazó ma­gyar csapat tagjainak az Ingek és blúzok varrását. Mint Sóspataki Ferenc szövetkezeti elnök elmond­ta: a nők és férfiak részére varrt blúzok, illetve in­gek osztrák anyagból, vi­lágoskék színben készül­nek, rövid ujjal. A helyes méretek meg­találása nem volt könnyű feladat : a szövetkezet szak­emberei mintegy 1000 mé­retet vettek. Jártak a sza­bászok az edzőtáborokban, s a Fedosz szabászműhe­lyét felkeresték a sporto­lók is. A blúzokhoz és az ingek­hez szükséges modern, jó minőségű nyakkendők be­szerzését is a Fedosz vál­lalta. Szállítója a Magyar Selyemipari Vállalat, amely a kért szín és minta sze­rint készíti a nyakkendő­ket. A tervek szerint a szövetkezet június vé­géig lesz kész az olim­piai csapatnak készülő ingekkel, blúzokkal. Ezeket a kiválasztott nyak­kendőkkel együtt adják át a magyar olimpikonoknak. .*?•. Јч'л-\* Z \ .. v ■«' ■ . * 4л.«.гј, ... .. Ezek a hatalmas betonóriások a paksi Duna-parton épülnek. Feladatuk: az atomerő­műből hűtés után a Dunába ömlő víz még megmaradt energiájának további csillapí­tása. (ive Tl Fotó : Gottwald Károly felvétele) „ VIGYÁZZUK, ÓVJUK VÁROSUNKAT” Pro Natura az igazgatónak — Elköteleztem magam. Legyen szebb, tisz­tább, rendezettebb és otthonosabb a város, a vá­rosunk. Emberhez méltóbb, emberi környezet­tel. Ebben a témakörben írtam meg doktori disz­­szertációmat, s ezért munkálkodom, elődeim las­san évszázados tevékenységét folytatva, ma is — mondja dr. Hajdú György, a Fővárosi Közterület­fenntartó Vállalat vezérigazgatója. De hát milyen is a város? Sokszor, szívesen hasonlít­­gatjákk — hasonlítgatjuk — más metropolisokhoz. Bezzeg Stockholm, bezzeg Moszkva, valahogy így kez­dődnek ezek a mondatok. A svájci egyetemi tanár, Svájc szerelmese, a Nem­zetközi Köztisztasági Vi­lágszervezet tudományos tanácsának főtitkára vi­szont a pesti Duna-parton csapta össze a kezét­ , most már értem, miért mond­ják, hogy Európa egyik legszebb városa”. — Itt születtem, nevel­kedtem, vált mindenem­mé ez a munka — folytat­ja a vezérigazgató. — Cso­dálatos Budapest fekvése, nagyszerűek természeti adottságai. Gondoljon a Margitszigetre, a budai hegykoszorúra. Érdemes napról napra többet tenni érte. — Mi, budapestiek, is se­gíthetünk? — Nem is kev­esat. Ha sa­játunknak tekintjük a vá­rost, akár a lakásunkat, az otthonunkat. Ha éppen úgy vigyázunk rá. Ennél sok­kal többre már nincs is szükség. — Még messze vagyunk tőle. — Mind többen segíte­nek. De — most emeli föl először a hangját — még mindig hány olyan válla­lat, intézmény akad, ame­lyik a szabályok betartása Ilyen ez a Budapest »» Mind többen segítenek... «« ... s akik el­hanyagolják nélkül fuvaroz. A ponyva nélküli platókról száll a papír, hull a sóder, csurog az oltott mész. S hiába he­lyeztünk el a fővárosban húszezer szemétgyűjtő ko­sarat, ha sokan sajnálják azt a néhány lépés távolsá­got is megtenni. — Jöjjön ki egyszer egy hétfő délelőtt a Szabadság­­hegyre vagy a Városligetbe — folytatja. — Megerősí­tett brigádjaink is alig tudják eltakarítani a hét végén összegyűlt szemetet. Nemcsak gazdasági vezető­ként, személy szerint is fáj, ha olyan ütemben ron­gálják meg új parkjainkat, padjainkat, játszóterein­ket, hogy pótolni is alig tudjuk. Tevékenységük szerteága­zik. Az egész város tiszta­ságáról, nyolcszáz kilomé­ternyi kiemelt fontosságú út épségéről gondoskodnak nap mint nap. Hétszázöt­venezer lakásból szállít­ják el — egységes, világ­színvonalú módszerrel — a szemetet. A lomtalanítási akciók során 1972-ben 2430 köbméter hulladékot gyűj­töttek össze, tavaly már 120 ezer köbmétert. Szer­vezték a Mártírok útja, a Petőfi-híd rekonstrukció­ját, előkészítik a Szabad­­ság-hídét. — Mi most a legfonto­sabb feladatuké? — Az egyik legfontosabb mindenképpen az új sze­métégetőmű jövő évi befe­jezése. 2,2 milliárd forint költséggel épül meg ez az első igazi hazai környezet­­védelmi nagyberuházás. A budapesti szemét 60 szá­zalékát tudjuk majd itt hasznosítással ártalmatla­nítani : fémet, hőt, ener­giát nyerni, visszanyerni. Dr. Hajdú Györgyöt a környezetvédelmi világ­nap alkalmából a Pro Na­tura éremmel tüntették ki. Sz. P. Bölény vadászat közben Rákospalotán Elveszett Ferdinánd Solymári solymászok • Vadon körül kőkerítés A Pilis mindig „telt ház­zal” várja a vadászokat. Nagyon régi hagyományt őriz ezzel: már az Árpád­háziak korában a királyok egyik vadaskertje volt. Ak­kor azonban nemcsak a Pilis hegységet foglalta ma­gában, hanem a Dunától a Budai-hegység déli részéig és a Gerecséig terjedő, vad­ban bővelkedő, hatalmas erdőségeket is. Vadászkastélyaikban sok neves külföldi vendéget fo­gadtak, így például a ke­resztes hadaival Magyaror­szágon átvonuló Barbarossa Frigyes császárt, aki—esz­tergomi vendégeskedése után — több napon át va­dászott a budai hegyekben, 111. Béla király társaságá­ban. A nagy vadászatok felté­teleinek a megteremtésé­hez új foglalkozási ágak jöttek létre. Betanított főu­­tyákkal, lovon üldözték a vadakat, amelyeket nyíllal, dárdával, karddal vagy tőrrel ejtettek el. A pecé­­rek képezték ki ehhez a kutyákat. Ők idomították, gondozták az állatokat. In­nen eredt falujuknak, az azóta elpusztult Peszérnek a neve. A budai járás szé­pen fejlődő községe, Soly­már is a vadászatokhoz kapcsolódó foglalkozásról kapta nevét. Itt laktak a solymászok, akik betanítot­ták a sólymokat. A mada­rakat— fejüket letakarva — bőrkesztyűs kezükön vitték ki a tetthelyre. Amikor a hajtók felverték a megfe­lelő vadat, a sólyom fejé­ről levették a sapkát és el­engedték. A ragadozó le­csapott az áldozatra, fogva tartotta, amíg gazdája oda­ért, vagy odavitte hozzá. Az ilyen vadászatokon, amelyeket kisebb vadak el­ejtésére rendeztek, nők is részt vettek. Mátyás király korában Solymár már vadaskert volt, de nem tartozott a legnagyobbak közé. A Pilis legnagyobb vadaskertjét, a Buda-környékit, amely több mint 500 holdat foglalt el, 7600 méter hosszú, 2 méter magas kőkerítés védte. Nagy vadaskertje volt Rá­kospalotán az esztergomi érseknek. A XVI. század­ban még bölényeket is tar­tottak benne. 1527-ben, ami­kor egy bölény kiszaba­dult, az elfogására ren­dezett nagy vadászatban Ferdinánd király is részt vett. Közben ő maga is el­veszett, és nagy riadalom után csak éjféltájban talál­tak rá. Buda elfoglalását köve­tően a Pilis vadászlakói is áldozatul estek a török pusztításainak. A solymá­­szatot azonban a törökök is megkedvelték, és egy jó sólyomért cserébe még ra­bot is hajlandók voltak visszaadni. A 150 éves tö­rök uralom hosszú hadjá­rataiban elnéptelenedtek a falvak, a művelt területek nagy részét visszahódította az erdő. A vadak olyan nagy mértékben elszapo­rodtak, hogy a XVI. század végén Esztergomban már olcsóbb volt a vadhús, mint a marhahús.

Next