Esti Hírlap, 1980. augusztus (25. évfolyam, 180-204. szám)
1980-08-21 / 196. szám
. A dalszövegek szerzőjének, Görgey Gábornak szavai szerint „a képernyőn egy elmaradt színházi előadás televízióra átálmodott változatát” láthattuk az ünnep előestéjén. Ádám Ottó ugyanis eredetileg a Madách Kamarában szerette volna bemutatni Barta Lajos Szerelem című színművét „zenés játék” formájában, de a színházat átépítik s így a Madách kitűnő színészeiből válogatott gárda bevonult a stúdióba. Ez rendjén is lett volna, ha az említett „átálmodás” valóban megtörténik. Csakhogy „ezúttal elmaradt”, mint a nyakazás a párizsi szín végén: a produkció alig különbözött egy színházi előadás közvetítésétől. És nemcsak a televíziószerűség hiányát érezhettük, a „műfajváltás" sem sikerült igazán. A „magyarhoni három nővér” meg az ügyefogyott Komoróczi Komoróczy Jenő adótisztviselő édesbús története a kitűnő dalszövegektől és Tamássy Zdenkónak a tőle megszokottnál kevésbé invenciózus muzsikájától nem kapta meg azt a többletet, amitől valóban „zenés játékká” válhatott volna. A színészek közül Almási Éva, Leviczky Klára és Gyabronka József játéka tetszett, no meg Körmendi János „magánszáma” a temetkezési vállalkozó szerepében. Az egyébként nagyszerű Haumann Péterre bízni Komoróczy korban-alkatban távoli figuráját — tévedés volt. • Úgy látszik, nemcsak Szilveszterre, az esztendő egyéb jeles napjaira sem könnyű „ünnepi” műsort készíteni. Pedig a hervasztóan fantáziátlan cím — Augusztus 20-i mulatságok — után jól kezdődött a dolog. Az Ex Antiques együttest hallgatni mindig öröm, s ezúttal a látvány sem volt mindennapi, Harky Tamás és társai a tűzijáték pompás függönye előtt muzsikáltak. Felemelő volt Móra Ferenc csodálatos írása, a Mindennapi kenyerünk Avar István szép tolmácsolásában — s ezzel mintha elvágták volna. Mert az „Ünnepi bevezető és tűzijáték” után következett a terjedelmesebb „Ujjé, a Vurstliban ..című vegyes felvágott, amely akár jó is lehetett volna, ha a rendező, Bohák György, a forgatókönyvíró, Kaposy Miklós és a szerkesztő Gyökössy Zsolt valahogy jobban kitalálják az egészet. Lelemény híján azonban csak valami halmaz volt az egész, s ezen az sem változtatott, hogy Koncz Gábort mint Liliomot narrátorként szerepeltették. A legérdekesebbek Szegvári Katinak a hajdani vurstli szereplőivel készített riportjai voltak, különösen Lakatos Gabriella mesélt színesen. Akadt ugyanakkor néhány bosszantó szemölcs is. Például, hogy Kiss Marit az éterien tiszta kis cselédlány, Julika szerepében egy rosszabb fajta utcalánynak maszkírozták, vagy hogy míg Bergendyék a szellemvasútról szóló nótát dalolták, közben a hullámvasúton ültek. Alighanem azért, mert az utóbbit könnyebb bevilágítani. (morvay) a KECSKEMÉTEN, a Katona József Múzeumban látható a VI. nemzetközi zománcművészeti alkotótelep tizenhat művészének munkáiból összeállított tárlat (Kecskemét, Bethlenváros 75.). □ MARKÓ ÖDÖN fotóművész 60. születésnapja alkalmából jubileumi kiállítás nyílt a győri Műcsarnokban. □ KISS ROÓZ ILONA keramikus munkáiból árusítással egybekötött kiállítás nyílik holnap a Budavári Iparművészeti boltban. Woltói a mozikban KI BESZÉL ITT SZERELEMRŐL? Az irodalomban a humor gyorsabban avul el, mint a komor dráma, a sötét tragédia, a kénköves poklokat feltáró próza. A filmben mindez fordítva igaz. (Magyar találmány — ha szabad így fogalmazni — ez az esztétikai gondolat. Szalay Károly fejtette ki bővebben egy könyvében.) Minél elvontabb, absztraktabb ez a filmbeli képi humor — lásd: burleszk — annál időtlenebb s időtállóbb. Mindez nem vonatkozik a Ki beszél itt szerelemről? című filmre. Őszintén tisztelem Bacsó Péternek lélekroppantó kritikákat is türelemmel viselő kitartását, hogy mégis legyen magyar vígjáték a moziban. Méghozzá nem történelmi mezbe öltöztetett, nem áttételes, nem független attól a világtól, amelynek egyszerű vasár- és ünnepnapjait kortársakként együtt morzsolgatjuk ebben az országban. Ez a film vitathatatlanul a mában játszódik. Ez az egyetemi hallgató lány most találja magát közös ágyban egy ismeretlen fiúval a hálóteremben, a jelenben dobják ki ezért a kollégiumból, a mában veszik vissza, és indítják el a parlamenti képviselőségig ívelő pályáján. Most veszti el a szerelmét, házasodik dacból, majd válik el és pottyan ki a mandátum narancsoskosarából is. Mi az, ami ebben a történetben nem mai? (Még a filmben látható zenekar is a Beatrice.) Talán maga az alapötlet. Az ugyanis, hogy először fegyelemsértés és erkölcsvédelem címén kidobnak egy lányt, majd visszahozzák ugyanoda, fiústól együtt. Házassági és egyéb hivatalos pecsétek nélkül befektetik őket a kollégium egy más célra használatos helyiségébe, s pillanatokon belül képviselőt csinálnak belőle. Ez egy íróasztal mellett kitalált bohózat kedves alaphelyzete lehet, de nem egy olyan vígjátéké, amely ráadásul szatirikus társadalomkritikai húrokat is megpenget. Ez utóbbi: fából vaskarika. A műfaji szabályok szentsége vitatható ugyan, de a tapasztalat egyre inkább arra utal, hogy a vígjáték konformista műfaj. Vagy finomabban és árnyaltabban: a vígjáték lételeme, hogy a társadalmi rend és hierarchia — ahogy mostanában nevezni szoktuk: a struktúra — szilárd, mozdíthatatlan, biztonságos és biztonságot adó. Ez, mint közösen elfogadott konvenciója alkotónak és nézőnek, meghatározója a játék lehetőségeinek. És ettől könnyű és könnyen élvezhető, ettől megnyugtató és kikapcsoló — és könnyen elfeledhető a vígjáték. (Amire természetesen változatlanul szükség van.) Ha bármi fenyegeti ezt a stabilitást, nyugalmat, megszokottságot, változtathatatlanságot, ellentétbe kerül a vígjáték alaptermészetével. Feszélyezve érezzük magunkat. Bacsó pedig helyenként kiereszti szatirikus körmeit — ezek a film legszellemesebb pillanatai — de ilyenkor az egész vígjátéki alaphelyzet kérdőjeleződik meg. Talán éppen ezek a villanások mutatják túlhaladottnak, valamiképpen elévültnek az alapötletet; mintha egy régi vígjátékot látnánk mai szereplőkkel — és mai, szatirikus betétekkel. Amit ez alkalommal Tarján Györgyi változatlanul természetes — de éppen ezért nem vígjátéki — játéka, Gálffy László hasonlóképpen egyszerű alakítása, s Andor Tamás fényképezése sem tudott megváltoztatni. Mintha egy új film bemutatóján, egy régi vígjátékot látnánk. Bernáth László Tarján Györgyi és Gálffy László EGY FURCSA ASSZONY ill. Nem élünk Rómeó korában, mondja Zsenyának szerelmese, a jóvágású Adrianov. Zsenya nem is vágyik Júlia-szerepre kettőjük kapcsolatában, egyszerűen csak nem hajlandó tovább játszani a hallgatólagos szabályok szerinti társadalmi méretű színjátékot. Ezért lépett ki házasságából is, amelynek formái megmaradtak, tartalma kiürült. Adrianovban éppen az vonzotta, hogy a férfi tudott még kamaszosan szenvedélyes lenni, tudta szégyen nélkül megmutatni vágyódását és szerelmét. Rajzman olyan nőt formált Zsenya alakjában, aki tiltakozik a női egyenjogúsítás égisze alatt végbemenő „nőietlenítés” ellen. Őszinte, kimutatható érzelmekre vágyik, és arra, hogy a szerelemben ne csak partner legyen, hanem az a társ, aki gyengédséget, figyelmet, nyílt érzelmeket kap. S ez az, ami Adrianovot megijeszti. Mintha a férfiak az új helyzetben nem találnának magukra, az egyeduralom megdőltével elbizonytalanodott a szerepük. Rajzmantól távol áll, hogy felmelegítse a „nemek harcának” örökzöld témáját, ami önmagában, szociális és történetiháttér nélkül amúgy is blöff. A magánéletben bekövetkező csődhelyzetek közül a film az érzelmekben tapasztalható bizonytalanságról, meghátrálásról beszél. Zsenya, aki megpróbál egyedül, a munkájának élni, csak egyik variációja a magánélet kátyújába jutott nő életének, ő a meg nem alkuvók közül való, bár a film elég világosan utal arra is, hogy a kudarc még ennek a határozott egyéniségnek is nehezen kiheverhető sérüléseket okoz. Az aggályos részletezés óhatatlanul elvesz a film drámaiságából, anélkül azonban, hogy cserébe a valóságról tett megfigyelések gazdagságával kárpótolna. Irina Kupcsenko tehetséggel teszi élővé Zsenya alakját. B. É. ÉJSZAKAI CSENDBEN Ladislav Fuks cseh író és jó író. Néhány könyve megjelent magyarul, s az egyik regényéből, A hullaégetőből készült jó csehszlovák filmet is láttuk. Van-e cseh írónak egy német talajon játszódó regénye, amelyből most lengyel film készült. Nem ismerem A nyomozást Heumann tanácsos vezeti című regényt, csupán az annak nyomán forgatott Éjszakai csendben című lengyel filmet, ez azonban nem jó. E cseh—német előzményű lengyel film forgatókönyvíró-rendezője, Tadeusz Chmielewski, lélektani krimiként jelöli meg munkája műfaját. A film arra mindenesetre jó, hogy összehasonlítsuk az ugyancsak lélektani kriminek szintén éppen most elővezetett Az áldozat című magyar filmmel. És akkor — attól függ, honnan nézzük — nem is olyan gyenge az Éjszakai csendben, illetve nem is olyan nehezen elviselhető Az áldozat... Valószínűtlen persze, hogy akár e film készítőinek, akár forgalmazóinak ez az összehasonlítás lenne a céljuk. Mondjuk meg kereken: rendkívül zűrzavaros film az Éjszakai csendben. Társadalmi hitelessége épp oly gyenge lábon áll, mint lélektani ábrázolásmódja. Ahol honor akar lenni, ott enyhén nevetséges, ahol tragikus szinten kíván játszani, ott ásítóan unalmas. Barabás Tamás Levelek a primadonnához KÜRY KLÁRA LEVELEZÉSE A SZÍNHÁZI INTÉZETHEZ KERÜLT Komoly színháztörténeti lett. Sikereit igazában a mértéket képviselő levélcsomag került nemrég a Magyar Színházi Intézet kézirattárának birtokába. A csomag 1100 levelet tartalmaz . Tudományos feldolgozása most van folyamatban, mert az írások egyrészét kiadásra szánják. A levelek a múlt századvég híres primadonnájának, Küry Klárának hagyatékából jutottak el eddigi tulajdonosához, aki az anyagot átadta a közgyűjteménynek. Alpár Ágnes színháztörténész foglalkozik vele. — A Küry Klára-gyűjtemény — mondta Alpár Ágnes — csak a hozzá írt leveleket tartalmazza. Legtöbbje szerelmi vallomás. Van azonban egy 600 darabból álló másik levélcsoport is. Ezek megfelelő grafológiai tanulmányozása után sikerült megállapítani, hogy a korszak egyik híres újságírójától, Braun Sándortól származnak. A ceruzával írt levelek A Nap, illetve a Budapesti Napló céges papírján nem hagynak kétséget afelől, hogy közte és a primadonna között bizalmas kapcsolat állt fenn. De több izzó hangú szerelmeslevélnek Vendémaire (szürethónap, a francia forradalmi naptár első hónapja) az aláírása. Az álnevet használó rajongó dicshimnuszokat írt Küry Klárához. — Különös érdekességű még Bródy Sándor két levele. Az egyikben imádatát fejezi ki ,,csillagom”-jának. A másik azonban túlnő a személyes érdekességen. Azt írja, hogy a következő premierjétől minden kedve elment. „Ne haragudjon — így Bródy —, hogy a magának szánt szerepet nem játszhatja el, mert Bolygó Kis Erzsébetet másra osztották ki. Ezért nem is várok sikert.” A darab, amelyről szó van, Bródy híres, Dada című műve. A FŐÜGYÉSZ LEÁNYA Küry Klára (1870—1935) a Blaha Lujza téren állt egykori Népszínháznak volt a primadonnája. Egyike azoknak a művésznőknek, akik színpadra lépésükkel megtörték a babonát, mely sok ideig uralkodott az országban, szégyen „rangbeli” családból színésznővé lenni. Küry Klára apja, dr. Küry Oszkár, Pest vármegye tiszteletbeli ügyésze volt. Leánya énekleckét vett Pauli Richárdtól, az Operaház tagjától. A fiatal lányban többen meglátták a leendő színpadi csillagot, de sok ellenzés, töprengés után csak nehezen szánta rá magát a fellépésre. Ditrói Mórnak, a kolozsvári Nemzeti Színház igazgatójának bátorítására Hajnal Klárika néven fellépett, s egycsapásra beérkezett. 1892-ben a Népszínház szerződtette és felléptette a Nebáncsvirág címszerepében. Az óriási siker hatására a család végre hozzájárult, hogy a saját nevét használhassa a színlapon. A korabeli sajtó szerint szép volt, szeretetreméltó. Minden premierje eseménynek köszönhette, hogy jó színészi tulajdonságai mellett a kilencvenes évek női szépségideáljának megtestesítője volt. Sikereinek ideje e szépségideál megváltozásával le is járt: az új ideál, Fedák Sári lesodorta a színpadról. SZERELMESEK NADA Kristóf Károly UJ EUROPA-KIADVÁNYOK. Fellegjáró írót. Valójában soha nem is voltak riválisok, a cseh irodalom nagyja a rotációs papíron sem adta alább. Tárgyak és tájak címmel megjelent cikkválogatásából most először a magyar olvasó is meggyőződhet erről. A kötet Csehszlovákia és Magyarország közös könyvkiadási egyezményének keretében látott napvilágot. Gyilkosság történik az idillien csendes párizsi házban. Az áldozat Germaine, aki barátnőjét, a vele együtt élő jámbor Marguerite-t zsarnoki módon irányítja. A tettes Paul, a vidám albérlő, Marguerite gyámolítója. De a tényszerű események mögött számos rejtély húzódik, s ez teszi izgalmassá Henri Troyat fordulatokban gazdag kisregényét, a Fellegjárót. Szimonov különleges helyet foglal el a szovjet irodalom második világháborús regényírói között. Nagy lélegzetű műveiben szinte dokumentarista hűséggel eleveníti fel a hatalmas küzdelem egy-egy szakaszát. Nappalok és éjszakák című regénye már 1944-ben megjelent. A szovjet irodalom könyvtára sorozatban most ismét kiadott könyv újabb olvasókhoz juttatja el a sztálingrádi csatában küszködő kis katonai egység poémába illő küzdelmét. A fenséges és a komikus ötvözetéből teremti színpadi műveit a sokoldalú román író, Marin Sorescu. A Modern Könyvtár sorozatban most két drámája jelent meg, a hazájában nagy sikerrel játszott Hideglelés és az Anyaöl. Karel Capek, az író, remekül hagyta érvényesülni Karel Capeket, az újság- LGT BEATRICE KONCERT A KISSTADIONBAN szeptember 5-én és 7-én este 7 órakor (rossz idő esetén szeptember 8-án este 7 órakor). MŰSORVEZETŐ: D. MOLNÁR GYÖRGY Jegyek válthatók az ŐRI jegypénztáránál (V., Vörösmarty tér 1. Telefon: 176—222), a Színházak Központi Jegyirodájában (VI., Népköztársaság útja 18., II., Moszkva tér 3.), az üzemi közönségszervezőknél és a helyszínen.