Esti Hírlap, 1980. október (25. évfolyam, 231-257. szám)
1980-10-01 / 231. szám
Józsefvárosban, a legrégibb munkás kerületben a Budapesti Lakásépítő Vállalat 1972-ben kezdte az új lakótelep építését. A rekonstrukció folyamán eddig kétezerötszáznál is több lakást adtak át. 1982-ig az új lakótelep huszonnégy tantermes, tanuszodás iskolával, bölcsődével, óvodával, egészségügyi létesítményekkel, valamint ABC áruházzal gazdagodik. Képünkön: A Józsefváros látképe Budáról. (MTI Fotó : Kozák Albert) Zöldövezet Ózd körül Társadalmi összefogással mintegy húszhektáros terület "fásítását kezdték meg Ózdon. Az utóbbi években végzett telepítésekkel a város körüli lepusztult domboldalon már több mint százötven hektárnyi erdősávot létesítettek. A most fásítandó területen pihenőparkot építenek, bokrokkal, örökzöld cserjékkel, virágágyakkal s játszóterekkel, sétautakat létesítenek és padokat állítanak fel. A park telepítését, gondozását az ózdi gyár szocialista brigádjai és KISZ-esei végzik. (MTI) Tiszta víz a Tiszába A Szegedi Kenderfonógyárban egy műszakiakból álló munkacsoport tervei alapján házilag készítettek hatékony szennyvíztisztítót. A berendezés nagy forgó dobjának palástját a vállalatnál gyártott különleges polietilén szövetből készítették, amely kiszűri a vízből a kenderszálakat és a vegyszereket, így szinte teljesen tiszta vizet bocsátanak a városi csatornahálózatba, illetve a Tiszába. Ezentúl nem lesz szükség a gyári belső csatornarendszer gyakori tisztítására, ami évi százezer forintba került. A korábban rendszeresen kiszabott szennyvízbírságok megtakarítása évi 1,3 millió forintot jelent a gyárnak. Értesítjük. ügyfeleinket, hogy a fotózásra alkalmas gépjárműköpenyek felvásárlását egyelőre szüneteltetjük SZÖVAUT TAURUS HA TISZTELETBEN TARTJÁK Nemzeti érték a védett fa ÓVNI, AMÍG PÓTOLHATATLAN Megmenteni, megőrizni a természet ritka kincseit világszerte mind nagyobb figyelmet szentelnek a környezet- és természetvédelemnek. A nagyvárosokban élő embernek jobb híján a parkok, az utcai fák jelentik a természetet. Ezeket tehát védeni, pótolni kell. Hogyne védenénk akkor azt, ami ritka, régi és éppen ezért pótolhatatlan. Budapesten a napokban három helyre teszik ki a védetté nyilvánító táblát. A II. kerületben, a Balogh Ádám úton 1975-ben a Fővárosi Tanács természetvédelmi területté nyilvánította azt az ingatlant, amelyen triász és eocén kori képződmények találhatók. Most e területhez csatoltak négy, összesen 2700 négyzetméternyi telket. A szakvélemény szerint ez a rész különösen alkalmas a Budai-hegység földszerkezeti jellegének megismerésére. Karsztbokorerdő és bozót borítja, az uralkodó fafajta a virágos kőris. E növényzet szépen keretezi a világos dolomitsziklákat, s a kövek szépsége csak így, eredeti állapotában teljes, hogy ez Budapest és környékének egyik legidősebb fája, megmentése tehát mindenképpen indokolt. A Balkán-félszigetről származó törökmogyorófát szép kúp alakú növése miatt díszfának ültetik, s bizonyára több fővárosi kertben is megtalálható. A XII. kerületi Hollós úton tizenkét olyan korú és méretű példány áll, amelyek feltétlenül megérdemlik a védelmet: a hetvennyolcvan éves fák törzsének körmérete két méter. Nemsokára kikerülnek a táblák: Természetvédelmi terület; Védett fa; Védett fasor. Ez azonban önmagában még nem biztosítja a valóságos védelmet. Akkor maradnak csak meg eredeti szépségükben, ha a táblákat tiszteletben is tartjuk. (borics) Védett ezentúl a második kerület Gazda utca 45. számú telken álló több száz éves hársfa is. Védetté nyilvánítását maga a tulajdonos kérte, s egyben azt is, hogy szakértőkét végezze a fa rendbentartását. A Kertészeti Egyetem dísznövény tanszéke vállalta a fa kezelését. Az öreg hárs különleges, hatalmas méretével, korával érdemelte ki a védettséget. Valószínű. AJTÓRA, ABLAKRA Alumínium szigetelő közintézmények és több száz lakás fűtését teszik gazdaságosabbá Kecskeméten a Tatabányai Építőipari Szövetkezet légelzáró módszerével, amelyet egy szlovákiai termelőszövetkezettől vettek át. Az eljárás lényege, hogy hajlított, vékony alumínium lemezt erősítenek az abLafé, vagy az ajtó falba erősített tokjába. A rugalmas fémcsík szorosan illeszkedik a mozgatható részekhez, s ezáltal tökéletesen elzárja a bevezető utat a külső levegő elől. Az új szigetelés lakásonként 500—1000 forintba kerül, s az alumínium légelzáró hatására 15—20 százalékkal kevesebb energia szükséges a helyiségek fűtésére. Az alumínium lemezeket 10 évig nem kell kicserélni, utána pedig felújíthatók. PESTI LÁNYOK, ASSZONYOK • PESTI LÁNYOK, ASSZONYOK Csongrádból jött a főtitkár Az élelmiszeriparnak 220 ezer szakszervezeti tagja van, 48 százalékuk nő. Arányuk a választott tisztségviselők között 65—70 százalék. Húsz éve él a fővárosban, de még őrzi beszédében a szegedi ízeket. Azonnal tud kapcsolatot teremteni, az ember az első percben felmelegszik az energikus, fürge, csinos asszonyt figyelve, és — in médiás rés — már benne is vagyunk a téma sűrűjében. A szakszervezetek megnövekedett szerepéről, az ÉDOSZ feladatairól, lehetőségeiről beszélgetünk Balogh Károlynéval, az ÉDOSZ főtitkárával. A nagy múltú szakszervezet két hét múlva tartja 45. kongresszusát. — Jubileumi kongresszus is lesz, mert 75 éves az ÉDOSZ. 1905-ben alakult négy régi, patinás szakmai munkásegyesület — sütők, molnárok, húsosok, cukrászok — öszszefogásából. Volt-e női főtitkára az ÉDOSZ-nak? — Én vagyok az első. Korántsem személyemé az érdem, hanem az ipar alapvető változását tükrözi. Egyrészt, hogy ma már a dolgozók fele nő, másrészt, hogy az a szakma, ahonnan én jöttem, a konzervipar, fontos ág lett, míg régen alig volt jelentősége. A hetvenöt esztendő alatt tizennégy iparág 220 ezer szervezett dolgozóját tömörítő nagy szakszervezet lett a miénk: hús-, baromfi- és tojásfeldolgozó-, tej-, tartósító-, malom-, sütő- és tészta-, cukor-, édes-, növényolaj-, szesz- és keményítő-, bor-, sör-, ásvány-, szikvíz-, üdítőital- és dohányipar tartozik hozzánk. Pályafutása az értelmes, talpraesett, tenni vágyó, mindig a közösség ügyeiért csatába szálló munkásemberé.— Csongrádiban születtem, nagyon szegény munkáscsaládban. Az általános iskola után segédmunkás lettem a Szegedi Konzervgyárban. Itt kerültem először gyári közösségbe. Elvégeztem a szakmunkásképzőt, természetesen tagja lettem a gyári Dísznek, 1959-ban a pártnak is. Sokat köszönhetek az ifjúsági mozgalomnak. Az első politikai tapasztalatokon túl — a férjemet. Aki azóta is jóban, rosszban mellettem áll és biztat. Otthon tehát minden támogatást megkapott? — Igen. Egyébként nekem mindig, mindenütt egyengették az utamat. Munkatársak, vezetők egyaránt. Férjem Budapesten volt munkás, ma is az, így kerültem fel a fővárosba. A Földvári úti konzervgyárban kaptam állást. Megszületett a fiam. Nappal dolgoztam, este tanultam, közgazdasági technikumban, mint sok fiatal munkásasszony. A gyárban hamarosan KISZ-titkárrá választottak, s mert mindig izgatott, milyen körülmények között dolgozunk, mekkora szava van a munkásoknak az üzemben, öt év múlva a nyolcszáz embert foglalkoztató gyár függetlenített szbtitkára lettem. Teljes erőmmel amunkámnak élhettem. 1969-ben már a Konzervipari Tröszt iparági titkára voltam, s közben az ÉDOSZ vezető testülete tagja. Innen küldtek el a hároméves politikai főiskola nappali tagozatára. Állandóan csengenek a telefonok. A közelgő kongresszusi készülődés láza érződik a levegőben. — A főiskola! — ül vissza mellém. — Ott nyílt ki előttem a világ igazán. Milyen jó volt tanulni. Hiába, elméleti tudás nélkül a szakszervezeti vezető nem lehet partner. Az iskola után az ÉDOSZ vezetőségének egyik titkárává, majd 78- ban főtitkárrá választottak. Tavaly óta tagja vagyok a Budapesti Pártbizottságnak is. Ennyit mondhatok magamról. Illetve még hozzátenném: nagyon szerencsés, boldog embernek érzem magam, annak ellenére — illetve épp azért! —, hogy nem könnyű feladattal bíztak meg. A feladat talán még soha nem volt ilyen izgalmas, ilyen sokrétű és bonyolult. A tavasszal megválasztott új bizalmiak, ha lassan, ha félénken is, igazolják a dolgozótársak beléjük vetett hitét és társai lesznek a gazdasági vezetésnek. — Az üzemekben vitára bocsátottuk a kngreszszusra készített határozattervezetünket: beszéljük meg közösen gondjainkat. A tizenegyezer bizalmi — és rajtuk keresztül az ipar negyedmillió dolgozója — azonnal megérezte ezt. Tetszett nekik az őszinte hang. Mind a tizen,négy ágazatban hasznos viták zajlottak le és jó javaslatok születtek. Az embereket elsősorban a szociális juttatások és a munkafeltételek érdeklik. Érthető. Az ÉDOSZ is azt akarja, hogy ezek javuljanak a hatodik ötéves terv során is. Hogyan látják ma a gyárakban a szakszervezetek helyét és szerepét? — Az élet ott zajlik az üzemekben, ott dől el, hogyan dolgozunk mi itt, a vezetésben. Tulajdonképpen a szakszervezetek kezében a jogosítvány: szabad az útjuk. Véleményezhetnek, dönthetnek, vétóval is élhetnek. Az élet azonban bonyolult, egy választott testületnek sem mindig könnyű megakadályoznia a dolgozótársakat esetleg kedvezőtlenül érintő gazdasági döntést, kiismernie magát az egyéni és a népgazdasági érdek összetett viszonyában. Hogy érthetőbb legyek: jog a napi 8 órai munka, ám az élelmiszeripar általában gyorsan romló nyersanyaggal dolgozik. Ilyenkor az egyén érdeke háttérbe kell szoruljon, a húst, a gyümölcsöt azonnal fel kell dolgozni, amint beérkezik. Előfordul persze, hogy a vezetők olyankor is népgazdasági érdekre hivatkoznak, amikor ez nem indokolt ... Tehát jól felkészült, az érdekviszonyok erdejében eligazodó, igazságos, a munkatársak tiszteletét élvező bizalmiak és tisztségviselők kellenek. Többségük szerencsére ilyen. Ez is biztosíték arra, hogy a szakszervezetek megfelelnek az előttük álló nagyobb feladatoknak. Lukács Teréz A BNV idején szeptember 29-től október 4-ig árusítással egybekötött selyemperzsa-bemutató a RÖLTEX VII., Rákóczi út 26. szám alatti szőnyegszaküzletében (az Uránia mozival szemben). A Fővárosi Kézműipari Vállalat szebbnél szebb, keleti mintás szőnyegei csak itt kaphatók! Az üzletben megtekinthető a selyemperzsa készítése.