Esti Hírlap, 1981. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-16 / 13. szám
• Sűrű levegőjű, remekül megírt dráma a Jegor Bulicsov és a többiek, erőteljes ember- és társadalomábrázolása lenyűgözi, mindvégig feszültségben tartja a nézőket a Makszim Gorkij egyik legjobb színdarabja ez. A drámából Deme Gábor dramaturgiai közreműködésével készült magyar tévéjáték messzemenően hűséges az eredetihez. Havas Péter rendező jobbnál jobb színészeket választott, és mindent kihozott belőlük. Mindvégig hamisítatlan gorkiji atmoszférát, valódi orosz légkört teremtett meg. Csakugyan ott éreztük magunkat a vesztésre álló háború és a kezdődő forradalom mezsgyéjén. Át tudtuk élni e ház urának, a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő Jegor Bulicsovnak a drámáját, roppant küzdelmét az életért és a megmaradt értékekért. Kapzsi és mohó örököseinek tolongásában pedig nemcsak a szűk család, de az egész pusztuló polgári orosz társadalom járta haláltáncát. Bulicsov halálával e régi világnak olcsan jelentékeny alakja távozott, aki éppen akkor ismerte fel az igazi emberi értékrendet, és szeretett volna végre ahhoz igazodva élni, amikor már késő volt, megpecsételődött a sorsa. Kállai Ferenc nagyszerű alakításai az utóbbi időben sűrűn követik egymást. Színpadon, mozifilmen, televízióban: a műfaj és a közeg egyre megy neki, mindenben egyaránt nagyot játszik, Bulicsovként is feledhetetlen. A remek szereplőgárdából Szirtes Ágnest és Moór Mariannát kell külön kiemelni. (barabás) □ PILLANATKÉP címmel Tóth Judit és Cs. Németh Lajos színművészek előadói estje lesz 28-án, szerdán 6 órakor a Rátkai Munkás-Művész Klubban. Az est házigazdái: az Iparművészeti Vállalat Szabadság és Béke szocialista brigádjai. Bemutatkozik Balázs Klári és Z. Horváth Gabriella textiltervező iparművész és a házigazdák a munkáikkal. □ HOLLAI KÁLMÁN ad önálló estet január 22- én, csütörtökön 10 órai kezdettel a Fészek Művészklubban. Bevezetőt mond G. Dénes György, közreműködik Szakcsi-Lakatos Béla és Gyarmati István (zongora), Schneterberger Ferenc és Szakály Mátyás (gitár), Jávori Vilmos (dob), valamint Horváth Kornél (konga). íz ember — a lét reménye Medgyessy Ferenc emlékkiállítás A kötényes, izmos, fiatal férfi maga elé tekint, lép és teli tenyérrel hinti a magot. Nyugalma az életet, a rá kimért formában, örökösnek, megváltoztathatatlannak elfogadó magatartása Medgyessy Ferencet éppúgy szimbolizálja, mint csöndes, ám a jövő számára mind érdekesebbé váló művészetét. Az alkotó születésének centenáriumára emlékezik a Magyar Nemzeti Galéria néhány alapművét is bemutató ám az eseményt inkább „letudni” akaró, mint ünnepelni szándékozó tárlata. A bal oldali földszinti terembe zsúfolt emlékkiállítás nem méltó a század nagy magyar szobrászához. Medgyessy Móricz iskolatársa és barátja volt, művészetüket is szokás rokonítani. Kétségtelen, hogy Medgyessy a magyar népművészettől éppúgy tanult, mint az ókori, különösen az egyiptomi és a görög szobrászattól. A természethez közel élő emberben, a magyar parasztban meglátta az élet csöndes derűjét, asszonyaiban az erőt és szép józanságot, de ma már azt is tisztán és világosan kell látnunk, hogy Medgyessyben nem élt az a nyugtalan, kutató, kereső és lázadó szellem, amely Móricz gondolkodását, kritikai realista művészetét éltette. A két alkotó ilyen tekintetben csak a paraszti világ felé fordulásban rokon, de Móricz — kezdeti korszakát leszámítva — élő, eleven problémától szaggatott világnak látta a parasztságot. Medgyessy Ferenc az idealizáló tisztaságot, életerőt, a biztonságot és a derűt, azt a paraszti lelket és típust tette meg szobrászaténak formáló elvévé, amely így a valóságban talán soha nem létezett. És a maga alkotó szándékai szerint, mégis igaza volt. Számára végső soron a magyar parasztság néprajza és valóságos állapota motívumkincs volt ahhoz a plasztikai alapgondolathoz, amely az élet tiszteletéből, mindent túlélő erejének igézetéből jött létre. Ez olyan mély és meghatározó élmény és gondolat volt Medgyessy Ferenc számára, hogy egész élete és egész művészete ennek gyönyörű kényszerében alakult, formálódott. Miként az alkotó életében, úgy művészetében sem volt törés, lényegében véve első jelentős munkájától, az 1913- ban alkotott Súroló asszonytól kezdve stílusa és szemlélete nem változott. Kompozíciói mind egyszerűbbek lettek, nem foglalkozott a részletek finom megmunkálásával, a mű egészének hatására törekedett. Akár mozdulatlanok, akár bájos, kicsit bumfordi stílusban föloldódóak figurái, mindig is annak a derűs életállapotnak kifejezői, amely teremtőjüket is jellemezte. Medgyessy Ferenc egy hosszú életen át, öngyötrés nélkül, szinte kezének a kővel, agyaggal játszó önfeledtségével dolgozott. Még a témát megjelölő rendelések esetében is ösztönére bízta magát, a rajzok, a formálódó agyag egyszer csak életre hívták előtte a kicsit őt is meglepetésként érő alkotásokat. Testes nőalakjai, izmos férfias formát is jelentettek egyszersmind. Még az 1923-ban alkotott gyönyörű Táncosnőjében is ezt a telt idomú, vaskos lábú paraszti szépségideáit pillanthatjuk meg. Medgyessy, Ferenc munkássága — izmusokat és formákat, világot szétrobbantani akaró próbálkozásokat elhagyóan — modern szobrászat. Művészetének középpontjában az ember áll, de ez az ember a maga stilizált szépségében inkább a lét reménye, mint közvetlen valósága. Akik követni akarták Medgyessyt — és tudjuk, ilyenek nagyon sokan voltak — a formát vették észre, őket nem éltette az a hit és meggyőződés, amely a mester számára maga a létezés volt. Harangozó Márta HORIZGONT Ma este először: régi tv-sikerek moziban Este 7 órakor: Vitray Tamás — Ötszemközt Székely Évával. Egy olimpiai bajnok vallomása önmagáról. Este 8 órakor: ABIGÉL I—II. Tv-film Szabó Magda regénye nyomán. (A III—IV. részt január 22-től láthatják.) A BEMONDONO BEMUTATJA A ma induló tvvetélkedőt Ma este az első programon A fele sem igaz címmel új vetélkedőműsor kezdődik. Szerkeszti és vezeti Vágó István. — Hogyan és miért találta ki az új játékot? — Olyan formát igyekeztem keresni, amelyben a nézők ismert, népszerű emberekkel találkozhatnak, sőt, együtt játszhatnak velük. Eszembe jutott, hogy annak idején, amikor még nem voltam tévés, milyen nagy élményt jelentett volna számomra, ha találkozhatom például Kovács Katival. Mindenki szívesen vesz részt olyan játékban, melyben például Kolozsvári Grandpierre Emil, Kovács Kati vagy Szuhai Balázs a játszótárs. (Ők egyébként a mai első adás vendégei.) A népszerű emberek többsége pedig nagy élvezettel vállalkozik erre a „szerepre”. — Tulajdonképpen mi ez a szerep? — A felvétel előtt 25 jelentkezőt hívunk be a stúdióba, és sorsolással döntjük el, hogy közülük ki az a nyolc, ahol játszani fog. A nyolc ember két csapatra oszlik. Felteszek egy kérdést. Erre három válasz szerepel a forgatókönyvben. Természetesen ebből egy a helyes. Először az egyik csapat választhat, a műsor három vendége közül kinek a válaszát szeretné hallani. A csapatnak meg kell mondania, elhiszi-e a választ vagy sem. Utána a másik csapat választ „válaszolót” és ők is döntenek: hisznek neki vagy sem. A hamis válaszról kell megállapítani, hogy hamis, két pontot ér, az igaziról, hogy igaz, hármat. — Hallhatnánk előzetesen egy kérdést a három „kakukkfiókás” válasszal? — Miben egyedülálló a kolibri, azonkívül, hogy a legkisebb madár? Az egyetlen, amelyik dallamot tud megjegyezni és visszaadni. Vagy: fogságban tovább él, mint szabadon. Vagy: viszszafelé is tud repülni. — Ez olyan kérdés, melyre nem szégyen nem tudni a választ. — Csupa ilyen kérdés lesz. Ne legyen senkinek kínos, ha nem tud valamit, de aki sokat tud, az nyerhet. Ez nem közművelődési műsor, de előfordulhat, hogy a kérdésekben szereplő híres emberekkel kapcsolatban valami furcsát hallanak a nézők, s ez fölkeltheti az érdeklődést személyük s koruk iránt. — Ki játszhat? — Mindenki. Baleczky Annamária OTTFELEJTETTE KABOS GYULA ...” AJÁNDÉKOK A SZÍNÉSZMÚZEUMNAK — Szidi mamától van már valami? — Csak egy legyező. — De ez szebb annál, ugye? — emeli magasba a finom fekete darabot Gobbi Hilda. — Köszönöm — mondja — és a ruhát is. Valaki közbeszól: — A Viktóriában viselte ezt Rákosi Szidi... Én mindenkire és mindenre emlékszem. Szobákon át kígyózik a sor. „Nem mondhatják, hogy nem mozdult meg ég és föld Pesten és Budán” — harsogja egy asszony. A Bajor Gizi múzeumot segítenek berendezni az adakozókedvűek. A televízió kedd esti adásában Gobbi Hildától hangzott el a felhívás, amely szerint szívesen fogadnak, megvásárolnak minden olyan tárgyat, amely a színészmúzeum gyűjtési körébe illik, és Fedák Sáriról, Csortos Gyuláról, Kiss Manyiról, Latinovits Zoltánról meg a többi, számunkra immár halhatatlanná vált színészről beszél. „SZABÓ NÉNI” — Látja, ezt viselte a Várkonyi művész úr a Széchenyi és az árnyakban.. A kalap mellé elhoztam azt a nyakkendőt is, amelyet az utolsó színházi fellépésekor hordott. Hosszú éveken át voltam öltöztetője, sok emlékem maradt tőle — mondja egy kis csoportnakForrai Kálmán. — Király Ernő lemez érdekli önöket? — Hol vannak? — Ezt a kettőt ajándékul szántam, a másik négyet eladnám. — Hogyan jutott hozzájuk? — A férjem, Dáloky János szerkesztette esztendőkön át a Délibábot. Valaha mindenkit barátjának tisztelhetett. — Tudja, Szabó néni, mert nekünk már csak az marad Gobbi művésznő, ennek a kompaktnak, kesztyűnek története van — mondja Jancsik Gyuláné és hosszú mesébe kezd. — Egyszer bejött hozzám az üzletbe Kabos Gyula és azt kérdezte, mivel ajándékozzon meg egy húszéves leányt. Ezt a púdertartót ajánlottam. Ő kifizette, aztán ottfelejtette. Én most elhoztam. Tegyék a holmijai közé. GOBBI KEDVÉÉRT Lassan fogy a sor. Jönnek, hoznak, mesélnek. Egymásnak és Gobbi Hildának, aki az autogramok történeteit is figyelmesen, türelmesen meghallgatja. Hogy a jelenlevők java csakis az ő kedvéért jött el — ez nyílt titok. Az ajándékba, eladásra kínált tárgyak mellé az asszonyok fölajánlják, hogy ha kell, nyitás előtt takarítani is eljönnek. S mit várnak cserébe? Emlékkönyvbe jegyzett sorokat — baráti szót. Három fiatalember áll a képkeretekkel, apróbb tárgyakkal roskadásig megrakott asztal előtt. — A Nyomdaipari Grafikai Vállalattól jöttünk. Nem hoztunk semmit, de a KISZ-szervezet nevében fel szeretnénk ajánlani: elkészítjük a falakra, szekrényekre kerülő feliratokat, a megnyitást hírül adó meghívókat. — Mondják, fölbecsülhetetlen értékek gyűltek itt ma össze ... — Tudtam, hogy így lesz — feleli Gobbi Hilda. — Ha nem lettem volna ebben biztos, nem kérek segítséget a múzeum életrekeltéséhez. De tudom, hogy az emberek szeretnek emlékezni, tudnak jók lenni. És jöttek ide ma fiatalok is, majdani látogatók, akiket, azt hiszem, a tudásvágy, talán a tisztelet hozott ide. Fazekas Ágnes Debrecen és az irodalom A debreceni Déri Múzeum irodalmi gyűjteményéből az egykori neves építész, Borsos József vénkerti villájában megnyílt a Debreceni Irodalmi Múzeum és abban a „Debrecen és a magyar irodalom” című állandó kiállítás. A város több évszázados művelődéstörténeti és irodalmi hagyományainak dokumentumai így végre az őket megillető helyen, a nagyközönség számára is hozzáférhetően adnak képet arról, hogy a debreceni irodalmárok mivel járultak hozzá a magyar irodalom ügyéhez, s a város miként ihlette meg az itt élő művészeket. A kiállítás három nagy egységre tagolódik. Az első rész az 1500-as évektől a felvilágosodásig kíséri nyomon a város kulturális törekvéseit. Bemutatja a tudományok, a könyvnyomtatás fejlődését, a református kollégium tevékenységét. A kiállítás másik egysége a felvilágosodás debreceni eredményeit veszi számba. Csokonai, Fazekas munkássága mellett ez a rész tárja fel Kölcsey, Petőfi, Arany debreceni kötődéseit, Kossuth ténykedését, Jókai kapcsolatait, a színjátszás fejlődését. Az emeleti kiállítóteremben kaptak helyet a századforduló és a huszadik század debreceni irodalmának kiemelkedő alakjai. A városban tanult és dolgozott Ady Endre, Móricz Zsigmond, Tóth Árpád, Szabó Lőrinc. A múzeum létrehozói remélik, hogy az új intézmény az élő irodalom egyik bázisává válik. Lehetőség nyílik arra is, hogy a város irodalomtörténetét kutató szakemberek, diákok és érdeklődők kutatásokat végezzenek itt. A Debreceni Irodalmi Múzeum szeretne hozzájárulni ahhoz, hogy a városban ne csak múltja és jelene, hanem jövője is legyen az irodalmi életnek. (t. g.) ÖT ÉV UTÁN... Eastnagy lemez Az East együttes a közelmúltban ünnepelte ötödik születésnapját. A zenekar korábban csakis instrumentális szerzeményeket játszott, amelyeket összetett zenei fordulatok, gazdag gondolatvilág jellemzett. A kitűnő hangszerkezelés, az egyéni hang hamar közkedveltté vált a fiatalok közt, hosszú munka eredményeképpen valóságos tábora lett az Eastnak. Jubileumi koncertjükön azonban mindenki láthatta, Zárecky Miklós személyében énekes került a tehetséges muzsikusok közé. „A Konzervatórium jazztanszéke énektagozatára járok, korábban Vukán György, most pedig Garai Attila, a mesterem. Természetesen örömmel álltam az East-zenészek közé, hiszen közös az elképzelésünk, és a közönségünk is megértett bennünket, úgy látjuk, jól sikerült a megújulás.’’ — mondja az énekes, majd így folytatja. — „A korábban megjelent kislemez hamar elfogyott az üzletekből, és most, ígéretet kaptunk, amely szerint áprilisban megkezdhetjük nagylemezünk felvételét, őszre tervezik megjelenését.” Az East január 27-én a Pataky István Művelődési Házban koncertezik este 7 órai kezdettel, előtte a Scantpolo játszik. (r. g.)