Esti Hírlap, 1981. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-16 / 13. szám

• Sűrű levegőjű, reme­kül megírt dráma a Jegor Bulicsov és a többiek, erő­teljes ember- és társada­lomábrázolása lenyűgözi, mindvégig feszültségben tartja a nézőket a Makszim Gorkij egyik legjobb szín­darabja ez. A drámából Deme Gábor dramaturgiai közreműködésével készült magyar tévéjáték messze­menően hűséges az eredeti­hez. Havas Péter rendező jobbnál jobb színészeket választott, és mindent ki­hozott belőlük. Mindvégig hamisítatlan gorkiji at­moszférát, valódi orosz légkört teremtett meg. Csakugyan ott éreztük ma­gunkat a vesztésre álló há­ború és a kezdődő forrada­lom mezsgyéjén. Át tudtuk élni e ház urának, a gyó­gyíthatatlan betegségben szenvedő Jegor Bulicsov­­nak a drámáját, roppant küzdelmét az életért és a megmaradt értékekért. Kapzsi és mohó örökösei­nek tolongásában pedig nemcsak a szűk család, de az egész pusztuló polgári orosz társadalom járta ha­láltáncát. Bulicsov halálá­val e régi világnak olcsan jelentékeny alakja távo­zott, aki éppen akkor is­merte fel az igazi emberi értékrendet, és szeretett volna végre ahhoz igazod­va élni, amikor már késő volt, megpecsételődött a sorsa. Kállai Ferenc nagy­szerű alakításai az utóbbi időben sűrűn követik egy­mást. Színpadon, mozifil­men, televízióban: a műfaj és a közeg egyre megy ne­ki, mindenben egyaránt na­gyot játszik, Bulicsovként is feledhetetlen. A remek szereplőgárdából Szirtes Ágnest és Moór Mariannát kell külön kiemelni. (barabás) □ PILLANATKÉP cím­mel Tóth Judit és Cs. Né­meth Lajos színművészek előadói estje lesz 28-án, szerdán 6 órakor a Rátkai Munkás-Művész Klubban. Az est házigazdái: az Ipar­­művészeti Vállalat Sza­badság és Béke szocialista brigádjai. Bemutatkozik Balázs Klári és Z. Horváth Gabriella textiltervező iparművész és a házigaz­dák a munkáikkal. □ HOLLAI KÁLMÁN ad önálló estet január 22- én, csütörtökön 10 órai kezdettel a Fészek Mű­vészklubban. Bevezetőt mond G. Dénes György, közreműködik Szakcsi-La­­katos Béla és Gyarmati István (zongora), Schneter­­berger Ferenc és Szakály Mátyás (gitár), Jávori Vil­mos (dob), valamint Hor­váth Kornél (konga). íz ember — a lét reménye Medgyessy Ferenc emlékkiállítás A kötényes, izmos, fiatal férfi maga elé tekint, lép és teli tenyérrel hinti a magot. Nyugalma az életet, a rá kimért formában, örö­kösnek, megváltoztathatat­lannak elfogadó magatar­tása Medgyessy Ferencet éppúgy szimbolizálja, mint csöndes, ám a jövő számá­ra mind érdekesebbé váló művészetét. Az alkotó születésének centenáriumára emlékezik a Magyar Nemzeti Galé­ria néhány alapművét is bemutató ám az ese­ményt inkább „letudni” akaró, mint ünnepelni szán­dékozó tárlata. A bal oldali földszinti terembe zsúfolt emlékkiállítás nem méltó a század nagy magyar szob­rászához. Medgyessy Móricz isko­latársa és barátja volt, mű­vészetüket is szokás roko­­nítani. Kétségtelen, hogy Medgyessy a magyar nép­művészettől éppúgy tanult, mint az ókori, különösen az egyiptomi és a görög szob­rászattól. A természethez közel élő emberben, a ma­gyar parasztban meglátta az élet csöndes derűjét, asszonyaiban az erőt és szép józanságot, de ma már azt is tisztán és világosan kell látnunk, hogy Medgyessy­­ben nem élt az a nyugtalan, kutató, kereső és lázadó szellem, amely Móricz gon­dolkodását, kritikai realista művészetét éltette. A két alkotó ilyen tekintetben csak a paraszti világ felé fordulásban rokon, de Mó­ricz — kezdeti korszakát leszámítva — élő, eleven problémától szaggatott vi­lágnak látta a parasztsá­got. Medgyessy Ferenc az idealizáló tisztaságot, élet­erőt, a biztonságot és a de­rűt, azt a paraszti lelket és típust tette meg szobrásza­ténak formáló elvévé, amely így a valóságban talán so­ha nem létezett. És a maga alkotó szándékai szerint, mégis igaza volt. Számára végső soron a magyar pa­rasztság néprajza és való­ságos állapota motívum­kincs volt ahhoz a plaszti­kai alapgondolathoz, amely az élet tiszteletéből, min­dent túlélő erejének igéze­téből jött létre. Ez olyan mély és meg­határozó élmény és gondo­lat volt Medgyessy Ferenc számára, hogy egész élete és egész művészete ennek gyönyörű kényszerében ala­kult, formálódott. Miként az alkotó életében, úgy mű­vészetében sem volt törés, lényegében véve első jelen­­­tős munkájától, az 1913- ban alkotott Súroló as­­szonytól kezdve stílusa és szemlélete nem változott. Kompozíciói mind egysze­rűbbek lettek, nem foglal­kozott a részletek finom megmunkálásával, a mű egészének hatására töreke­dett. Akár mozdulatlanok, akár bájos, kicsit bumfordi stílusban föloldódóak figu­rái, mindig is annak a de­rűs életállapotnak kifejezői, amely terem­tőjüket is jel­lemezte. Medgyessy Ferenc egy hosszú életen át, öngyötrés nélkül, szinte kezének a kővel, agyaggal játszó ön­­feledtségével dolgozott. Még a témát megjelölő rendelé­sek esetében is ösztönére bízta magát, a rajzok, a formálódó agyag egyszer csak életre hívták előtte a kicsit őt is meglepetésként érő alkotásokat. Testes nő­alakjai, izmos férfias for­mát is jelentettek egy­szersmind. Még az 1923-ban alkotott gyönyörű Táncos­nőjében is ezt a telt ido­mú, vaskos lábú paraszti szépségideáit pillanthatjuk meg. Medgyessy, Ferenc mun­kássága — izmusokat és formákat, világot szétrob­bantani akaró próbálkozá­sokat elhagyóan — modern szobrászat. Művészetének középpontjában az ember áll, de ez az ember a maga stilizált szépségében inkább a lét reménye, mint közvet­len valósága. Akik követni akarták Medgyessyt — és tudjuk, ilyenek nagyon so­kan voltak — a formát vet­ték észre, őket nem éltette az a hit és meggyőződés, amely a mester számára maga a létezés volt. Harangozó Márta HORIZGONT Ma este először: régi tv-sikerek moziban Este 7 órakor: Vitray Tamás — Ötszemközt Székely Évával. Egy olimpiai bajnok vallomása önmagáról. Este 8 órakor: ABIGÉL I—II. Tv-film Szabó Magda regénye nyomán. (A III—IV. részt január 22-től láthatják.) A BEMONDONO BEMUTATJA A ma induló tv­­vetélkedőt Ma este az első progra­mon A fele sem igaz cím­mel új vetélkedőműsor kez­dődik. Szerkeszti és vezeti Vágó István. — Hogyan és miért talál­ta ki az új játékot? — Olyan formát igyekez­tem keresni, amelyben a nézők ismert, népszerű em­berekkel találkozhatnak, sőt, együtt játszhatnak ve­lük. Eszembe jutott, hogy annak idején, amikor még nem voltam tévés, milyen nagy élményt jelentett vol­na számomra, ha találkoz­­hatom például Kovács Ka­tival. Mindenki szívesen vesz részt olyan játékban, melyben például Kolozsvá­ri Grandpierre Emil, Ko­vács Kati vagy Szuhai Ba­lázs a játszótárs. (Ők egyéb­ként a mai első adás ven­dégei.) A népszerű emberek többsége pedig nagy élve­zettel vállalkozik erre a „szerepre”. — Tulajdonképpen mi ez a szerep? — A felvétel előtt 25 je­lentkezőt­ hívunk be a stú­dióba, és sorsolással dönt­jük el, hogy közülük ki az a nyolc, ahol játszani fog. A nyolc ember két csapatra oszlik. Felteszek egy kér­dést. Erre három válasz szerepel a forgatókönyv­ben. Természetesen ebből egy a helyes. Először az egyik csapat választhat, a műsor három vendége kö­zül kinek a válaszát szeret­né hallani. A csapatnak meg kell mondania, elhi­­szi-e a választ vagy sem. Utána a másik csapat vá­laszt „válaszolót” és ők­­ is döntenek: hisznek neki vagy sem. A hamis válasz­ról kell megállapítani, hogy hamis, két pontot ér, az iga­ziról, hogy igaz, hármat. — Hallhatnánk előzete­sen egy kérdést a három „kakukkfiókás” válasszal? — Miben egyedülálló a kolibri, azonkívül, hogy a legkisebb madár? Az egyet­len, amelyik dallamot tud megjegyezni és visszaadni. Vagy: fogságban tovább él, mint szabadon. Vagy: visz­­szafelé is tud repülni. — Ez olyan kérdés, mely­re nem szégyen nem tudni a választ. — Csupa ilyen kérdés lesz. Ne legyen senkinek kínos, ha nem tud vala­mit, de aki sokat tud, az nyerhet. Ez nem közműve­lődési műsor, de előfordul­hat, hogy a kérdésekben szereplő híres emberekkel kapcsolatban valami fur­csát hallanak a nézők, s ez fölkeltheti az érdeklődést személyük s koruk iránt. — Ki játszhat? — Mindenki. Baleczky Annamária OTTFELEJTETTE KABOS GYULA ...” AJÁNDÉKOK A SZÍNÉSZMÚZEUMNAK — Szidi mamától van már valami? — Csak egy legyező. — De ez szebb annál, ugye? — emeli magasba a finom fekete darabot Gob­bi Hilda. — Köszönöm — mondja — és a ruhát is. Valaki közbeszól: — A Viktóriában viselte ezt Rákosi Szidi... Én mindenkire és mindenre emlékszem. Szobákon át kígyózik a sor. „Nem mondhatják, hogy nem mozdult meg ég és föld Pesten és Budán” — harsogja egy asszony. A Bajor Gizi múzeumot segí­tenek berendezni az adako­­zókedvűek. A televízió kedd esti adásában Gobbi Hil­dától hangzott el a felhí­vás, amely szerint szívesen fogadnak, megvásárolnak minden olyan tárgyat, amely a színészmúzeum gyűjtési körébe illik, és Fe­­dák Sáriról, Csortos Gyulá­ról, Kiss Manyiról, Latino­­vits Zoltánról meg a többi, számunkra immár halhatat­lanná vált színészről be­szél. „SZABÓ NÉNI” — Látja, ezt viselte a Várkonyi művész úr a Széchenyi és az árnyak­ban.. A kalap mellé elhoz­tam azt a nyakkendőt is, amelyet az utolsó szín­házi fellépésekor hordott. Hosszú éveken át voltam öltöztetője, sok emlékem maradt tőle — mondja egy kis csoportnak­­Forrai Kál­mán. — Király Ernő lemez ér­dekli önöket? — Hol vannak? — Ezt a kettőt ajándé­kul szántam, a másik né­gyet eladnám. — Hogyan jutott hozzá­juk? — A férjem, Dáloky Já­nos szerkesztette esztendő­kön át a Délibáb­ot. Vala­ha mindenkit barátjának tisztelhetett. — Tudja, Szabó néni, mert nekünk már csak az marad Gobbi művésznő, ennek a kompaktnak, kesz­tyűnek története van — mondja Jancsik Gyuláné és hosszú mesébe kezd. — Egyszer bejött hozzám az üzletbe Kabos Gyula és azt kérdezte, mivel ajándékoz­zon meg egy húszéves le­ányt. Ezt a púdertartót ajánlottam. Ő kifizette, az­tán ottfelejtette. Én most elhoztam. Tegyék a holmi­jai közé. GOBBI KEDVÉÉRT Lassan fogy a sor. Jön­nek, hoznak, mesélnek. Egymásnak és Gobbi Hil­dának, aki az autogramok történeteit is figyelmesen, türelmesen meghallgatja. Hogy a jelenlevők java csakis az ő kedvéért jött el — ez nyílt titok. Az aján­dékba, eladásra kínált tár­gyak mellé az asszonyok fölajánlják, hogy ha kell, nyitás előtt takarítani is eljönnek. S mit várnak cserébe? Emlékkönyvbe jegyzett sorokat — baráti szót. Három fiatalember áll a képkeretekkel, apróbb tár­gyakkal roskadásig meg­rakott asztal előtt. — A Nyomdaipari Grafi­kai Vállalattól jöttünk. Nem hoztunk semmit, de a KISZ-szervezet nevében fel szeretnénk ajánlani: elké­szítjük a falakra, szekré­nyekre kerülő feliratokat, a megnyitást hírül adó meghívókat. — Mondják, fölbecsülhe­­tetlen értékek gyűltek itt ma össze ... — Tudtam, hogy így lesz — feleli Gobbi Hilda. — Ha nem lettem volna eb­ben biztos, nem kérek se­gítséget a múzeum életre­­keltéséhez. De tudom, hogy az emberek szeretnek em­lékezni, tudnak jók lenni. És jöttek ide ma fiatalok is, majdani látogatók, aki­ket, azt hiszem, a tudás­vágy, talán a tisztelet ho­zott ide. Fazekas Ágnes Debrecen és az irodalom A debreceni Déri Múze­um irodalmi gyűjteményé­ből az egykori neves épí­tész, Borsos József vénker­ti villájában megnyílt a Debreceni Irodalmi Múze­um és abban a „Debrecen és a magyar irodalom” cí­mű állandó kiállítás. A vá­ros több évszázados műve­lődéstörténeti és irodalmi hagyományainak dokumen­tumai így végre az őket megillető helyen, a nagy­­közönség számára is hozzá­férhetően adnak képet ar­ról, hogy a debreceni iro­dalmárok mivel járultak hozzá a magyar irodalom ügyéhez, s a város miként ihlette meg az itt élő mű­vészeket. A kiállítás három nagy egységre tagolódik. Az első rész az 1500-as évektől a felvilágosodásig kíséri nyo­mon a város kulturális tö­rekvéseit. Bemutatja a tu­dományok, a könyvnyom­tatás fejlődését, a reformá­tus kollégium tevékenysé­gét. A kiállítás másik egy­sége a felvilágosodás deb­receni eredményeit veszi számba. Csokonai, Fazekas munkássága mellett ez a rész tárja fel Kölcsey, Pe­tőfi, Arany debreceni kötő­déseit, Kossuth ténykedé­sét, Jókai kapcsolatait, a színjátszás fejlődését. Az emeleti kiállítóteremben kaptak helyet a századfor­duló és a huszadik század debreceni irodalmának ki­emelkedő alakjai. A város­ban tanult és dolgozott Ady Endre, Móricz Zsigmond, Tóth Árpád, Szabó Lőrinc. A múzeum létrehozói re­mélik, hogy az új intéz­mény az élő irodalom egyik bázisává válik. Lehe­tőség nyílik arra is, hogy a város irodalomtörténetét kutató szakemberek, diá­kok és érdeklődők kutatá­sokat végezzenek itt. A Debreceni Irodalmi Múze­um szeretne hozzájárulni ahhoz, hogy a városban ne csak múltja és jelene, ha­nem jövője is legyen az irodalmi életnek. (t. g.) ÖT ÉV UTÁN... East­nagy lemez Az East együttes a kö­zelmúltban ünnepelte ötö­dik születésnapját. A zene­kar korábban csakis inst­rumentális szerzeményeket játszott, amelyeket össze­tett zenei fordulatok, gaz­dag gondolatvilág jellem­zett. A kitűnő hangszerke­zelés, az egyéni hang ha­mar közkedveltté vált a fiatalok közt, hosszú mun­ka eredményeképpen való­ságos tábora lett az East­­nak. Jubileumi koncertjü­kön azonban mindenki lát­hatta, Zárecky Miklós sze­mélyében énekes került a tehetséges muzsikusok kö­zé. „A Konzervatórium jazztanszéke énektagozatá­ra járok, korábban Vukán György, most pedig Garai Attila, a mesterem. Termé­szetesen örömmel álltam az East-zenészek közé, hiszen közös az elképzelésünk, és a közönségünk is megértett bennünket, úgy látjuk, jól sikerült a megújulás.’’ — mondja az énekes, majd így folytatja. — „A koráb­ban megjelent kislemez hamar elfogyott az üzletek­ből, és most, ígéretet kap­tunk, amely szerint ápri­lisban megkezdhetjük nagylemezünk felvételét, őszre tervezik megjelené­sét.” Az­ East január 27-én a Pataky István Művelődési Házban koncertezik este 7 órai kezdettel, előtte a Scantpolo játszik. (r. g.)

Next