Esti Hírlap, 1981. május (26. évfolyam, 101-125. szám)

1981-05-12 / 109. szám

MEGKEZDŐDÖTT AZ ÁTÉPÍTÉS Sétálóutcák, terek • Duna-korzó Hosszú évek óta tartó­húzódó viták: lesyen vagy ne legyen járműforgalom a Belvárosban ? Fővárosunk pontosan két négyzetkilo­méternyi területéről van szó, s ez csaknem pontosan megegyezik az V. kerület­tel, ahol több mint ötven­ezer ember lakik, a kétsze­rese dolgozik, s ahol a ke­reskedelmi és ügyfélforga­lom révén a napi lélek­­szám közel félmillió. Nos, e legbelső kerületünkben hétezer parkolóhely van, ugyanennyi hiányzik, s ez a „deficit” öt éven belül — a prognózisok szerint — ti­zenkétezer lesz... Megóvják műemlékeinket Kié a Belváros? Az autó­soké vagy a gyalogosoké? A főváros vezetése 1976 óta tervezteti — a változó fel­tételeknek megfelelően — a gyalogosközlekedési há­lózatot. Ügy, hogy ne szen­vedhessen csorbát a klasz­­szicista jellegű történelmi városmag műemléki együt­tese, s hogy a megépítendő sétálóutca-szerkezet a gya­logosok javát szolgálja. A munka elkezdődött, mert a Fővárosi Tanács Közleke­dési Főigazgatósága úgy döntött, hogy az idén — kizárólag saját pénzeszkö­zeinek felhasználásával — megkezdik a Duna-korzó építését. (A Vörösmarty tér és a Váci utca átépítése, a díszburkolat lefektetése lett volna az első, ám ahhoz csak a most folyó foghíj­beépítések befejeztével lát­hatnak hozzá.) Szögezzük le: kizárólag gyalogos városnegyed so­hasem lesz a mi Belváro­sunk. Nem alkalmas erre a sugaras-gyűrűs utca-, út­szerkezet, a város történel­mileg kialakult építési rendje. Nem olyan, mint egy-egy nagyváros belső magja, ahol csak közintéz­mények, vállalatok vannak, s amely esténként kihal, s nem olyan, mint egy-egy harminc-negyven-ötven év­vel ezelőtt épített város­mag, amelyet már a roha­mosan fejlődő közlekedés­re gondolva fektettek pa­pírra, először a tervezőasz­talon. A gépkocsiforgalmat (ennél többet nem bír már el a' főúthálózat), ahol le­het, csökkenteni kell, ki­­rekeszteni. Segít a földalatti Ennek jegyében született a Belváros közlekedésfej­lesztési koncepciója. Lé­nyege: a Belváros a metró­vonalakkal úgy legyen át­hálózva, hogy tömegközle­kedéssel, illetve gyalogosan minden úticélt legfeljebb háromszáz méteren belül elérhessünk. A megszüle­tendő gyalogosreftdszer ge­rince a Vörösmarty tér— Váci utca—Felszabadulás tér vonala, s ezt dél felé a Károlyi Mihály utca—Kecs­keméti utca—Kálvin tér, észak felé a Vörösmarty IDÉN A PALACE-NAK, AZ EMKENEK KOOPERÁCIÓBAN KÉSZÜLNEK A KÖZÉPÜLETI LIFTEK A lakóépületi felvonók sorozatgyártását követően megkezdték a Ganz-Má­­vagban a középületi felvonók elő­állítását is a svájci Schindler céggel kötött licenc- és kooperációs megállapodás alapján. A megállapodás lehetővé teszi, hogy ezután a koope­rációs gyártással készülő felvonókkal helyettesítsék az eddigi importot. Az új liftek vezérlő és hajtó be­rendezését a Schindler cég szállítja, a többi részegysé­get a G-anz-Mávagban ké­szítik. A magyar iparválla­lat a svájci termékek je­lentős részét ellentételezi sa­ját termékeivel. Az első itt­hon összeállított középületi felvonókat már felszerelték több siófoki szállodában és a margitszigeti Thermál Hotelben. Rövidesen átad­ják a Budapesti Műszaki Egyetem új 20 szintes kol­légiumának felvonórendsze­rét. s hazai gyártmányú liftek kerülnek még ebben az évben a Palace és az Emke szállókba is. A Ganz-Mávagban évek óta sorozatban gyártják a Iákóépületi felvonókat a svájci céggel kooperálva. Most az új felvonó gyár­tására igen rövid idő alatt rendezkedtek be, pedig ezek a liftek teljesen más műszaki megoldásúak, mint az eddig nálunk gyár­tott típusok. Menetsebessé­gük például kettő-négyszer gyorsabb, vezérlésük le- és felmenetben is gyűjtőrend­szerű. (MTI) tér—Vigadó utca—Vigadó tér—Duna-korzó felé cél­szerű folytatni. A Duna­­part és a Kálvin tér között így egy lazán összefűzött, tér-utca komplexumot hoz­nak létre. Ez megfelel a külföldi tapasztalatoknak is, mert gyalogosutcát ott ér­demes létesíteni, ahol ezt a kereskedelmi hálózat is megkívánja. A Váci utca és a Vörösmarty tér for­galmát 1964-ben és 1976- ban korlátozták, de a végleges átépítésre — a már említett okok miatt — csak 1983 után kerülhet sor. Díszburkolat, teraszok A Duna-korzót viszont már lezárták. Építése meg­lehetősen bonyolult feladat, mert részben az eklektikus korhoz, részben a Fórum, az Átrium, az Inter-Con­­tinental Szállodák modern tömbjeihez, részben pedig a szecessziós Thonet-ház­­hoz, a Vigadóhoz kell hi­­valkodásmentesen alkal­mazkodnia. Olyan kőanya­gokat, vaselemeket, mobil utcabútorokat, közvilágítási oszlopokat kellett tehát a tervezőknek felhasználniok, amelyek minden körülmé­nyek között praktikusan használhatóak, s ugyanak­kor stílusosan illeszkednek a környezetbe. Milyen is lesz hát a Duna-korzó? Megszüntetik a kocsiút és a járda térbeli tagolását, díszes (világosabb és söté­­tebb mintás) burkolatot fektetnek le a 2-es villamos sínéi és az épületek között. Kétkarú, bronz színű alu­míniumoszlopokon két-két gömblámpa világítja meg. majd a tetszés szerint el­mozdítható, egyedi gyár­tású székeket, teraszokat. Megszüntetik az ide nem illő raktárakat, színvonal­talan boltokat, irodákat, s a helyükre éttermek, eszp­resszók kerülnek. Még az idén elkészül a Duna-korzó, jövőre sor kerül a Vigadó tér átépíté­sére, s elkezdik a Vigadó utca—Vörösmarty tér, a Váci utca, a Kristóf tér, a Fehérhajó utca és a Bier­­mann István tér díszburko­latának építését, amelyeket — a tervek szerint 1983 vé­gére fejeznek be. Lukács Ákos Nemrég készült el a Vili. kerületben a Semmelweis Or­vostudományi Egyetem új, modern kollégiuma. A józsef­városi épületben összesen ötszáz egyetemista talált ké­nyelmes otthonra. Fölvételeinken: a kollégium házi stú­diója és a bejárati csarnok. (M П Fotó — Pintér Márta felvételei) A BORSODI SZÉNBÁNYÁKBAN Mosóművet építenek Nagy teljesítményű szén. mosó üzem felépítésére kö­tött szerződést a Tatabányai Szénbányák a Borsodi Szén­bányákkal. A fűtőanyag mi­nőségének javítására építik fel Miskolc közelében 1983- ig a tatabányai vállalat dol­gozói, akik saját vállalatuk­nak már felszereltek egy hasonló technológiával dol­gozó, de kisebb teljesítmé­nyű mosóművet. NOSZTALGIA Л\\\\\\\\\\\\\'\\\\\\\\\\\\Ч\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\>\\\^^^ V У ' t ? tatalnom, hogy vajat sem 4 árult. Elfordultam, de a ko-% fák régi szokása szerint $ utánam kiáltott: Mi kellett % volna? Megmondtam, hogyf vaj. „Itt van!” — kínálta a j pécsiek staniolba bugyolált ^ termékét, de hiába, nekem £ egy másik vajra támadt í gusztusom, olyanra, mely Ž ehhez a kalácskenyérhez il- $ lik. % A csarnokban már el­­% fogytak a legfrissebb g áruk, a napi árusok már 4rég összecsomagoltak és ha­zautaztak, de az állandó % standok még nyitva tartot­­tak, hogy kiszolgálják a ké­­£ sei vevőket és eladják ma­­£ radék portékájukat. Új ré- 4, pát kínált a néni, de pet­­£ rezselyme már elfogyott í hozzá, szatyorból kókado­­%zott ü tulipán, s az öreg­­$ ember nem mulasztotta el £ minden arra haladónak a % lelkére kötni, hogy virág £ nélkül nem szabad hazatér­ünk Anyóka parányi stand­­£ ján fényesre törölt almák, $ mosolygós retkek és karcsú % újhagymák kellették ma- I gukat. Az államiban volt ^ még a legtöbb primőr; pa­'s radicsom, paprika, kígyó­­% uborka, spenót. A vásárlást $ befejezvén körülnéztem, íhogy hol is lehet kenyeret £ kapni. Az egyik pékárut £ árusító kis pavilon már be­szart, a másikat renoválják, a még nyitva tartó fűszer­­üzletben már rég kifogyott a kenyér. Akkor hát az egész vásárlás a csarnokban már nem ér semmit, ha utána be kell menni a kö­zértbe, méghozzá csúcsidő­ben ...! És akkor felbukkant a hátsó sorok egyikében egy üzlet, a cégérjén vágott ha­sú, világosbarnára sütött kenyér,' s rajta a felirat: házi sütés! És kapni lehe­tett, sőt a kenyér olyan volt, amilyet a cégér ígért: vágott, vastag héjú, belül fehér és még meleg is. Ta­lán ez a kenyér okozta, hogy egyszerre nosztalgiám támadt a hozzá illő vajra is, ami sárga, kenhető, illatos és valahogy hasonlít arra, amit valaha nagyanyám köpült. A tejeseknél még nyitva volt egy stand, a tulajon ugyan nem volt zörgősre keményített fehér kötény, de valami hasonlót viselt, és csalódottan kellett kons-Az új üzemben a borsodi bányákból felszínre kerülő szenet különleges technoló­giával különválasztják majd a meddőtől és az egyéb szennyezőanyagoktól. Ilyen módon alacsonyabb hamu­tartalmú, jobb minőségű szenet nyernek. .Egyenlete­sebb lesz a szén fűtőértéke és szemnagysága is. Egy­mástól elkülönítve kétféle tüzelőanyag — a lakosság ellátására alkalmas maga­sabb kalóriájú és az ipari üzemeknek szükséges, gyen­gébb minőségű szén — ke­rül majd ki a mosóműből, s így gazdaságosabbá válik a borsodi szén felhasználása. A mosómű óránként 900 tonna nyers aknaszén fel­dolgozására lesz képes. A kofa tágra nyitotta a 4 szemét és fölényesen £ kioktatott: „Hol van már £ olyan vaj? A köpülő már Ž régen a múzeumban van! ? De vegyen túrót, s csináljon $ metéltet, vagy csuszát, ez ám finom, házi!...” í. De hiába, bennem már jí dolgozott a gyanakvás, s 4 emlékeimből előbukkantak £ damaszt-szütyök, amelyek $ velejárói a házi túrákészí- % tésnek, s valahogy az az $ érzésem támadt, hogy már % az is múzeumba vándorolt íj a köpülőedény mellé, s a £ kofa kicsomagolta a Me- ^ csek-tej papírjaiból a tű- f rút és belerakta a nagy, ^ kétfülű vájdlingba. $ Mert az még nincs a mű- % zeumban... ^ L. Réti Anna '• Kemenesaljái napok Vasárnap kezdődnek Vas megyében a hagyományos kemenesaljai napok. Egy­hetes programjának nyitá­nyaként rendezik meg Cell­­dömölkön az ipari szövet­kezetek országos dalostalál­kozóját. Szerepel a prog­ramban több képzőművésze­ti. népművészeti, háziipari, és dokumentumkiáHítás, tu­dományos tanácskozás a lé­gi fotogrammetriáról és a modern matematikaoktatás­ról, megrendezik a mun­káskórusok találkozóját, s az éneklő ifjúság napját. Ilyen lesz a Belváros... írott SZÓ A kommunikáció a ha­talom egyik eszköze lehet, de lehet forradalmi fegyver, üzleti termék, vagy a nevelés eszköze. Szolgálhatja a felszabadí­tás vagy az elnyomás ügyét. Segíthet a szemé­lyiségek fejlődésében, s be­folyásolhatja az embereket. Sean Mac Bride, a Lenin- és Nóbel-díjas UNESCO- elnök nemrég így jelle­mezte a sajtó, s tágabb értelemben a teljes nyom­daipar felelősségét. Ezt az iparágat, sikereit, eredmé­nyeit nem lehet egysze­rűen tonnákban, dollárok­ban mérni. Ha csupán a termelés egészében elfog­lalt helyét tekintjük, jelen­téktelennek tűnhet a nyomdaipar. Hiszen a fej­letlen országokban mind­össze fél százalékkal, a legfejlettebb országokban is csupán másfél százalék­kal járul hozzá a teljes termeléshez. Befolyása mégis minden más iparág­nál jelentősebb. Minden ország szellemi klímáját, társadalmi közérzetét nap­ról napra formálja, befo­lyásolja a sajtó, a nyom­daipar. Éppen ezért különös fon­tosságú, hogy ma Buda­pesten ült össze a nyom­dai szakszervezetek ötödik nemzőt közi konzultatív konferenciája. Hatvankét országból hetvennégy szak­­szervezet képviselői érkez­tek fővárosunkba. A fe. szült nemzetközi légkörben a Kelet és Nyugat akado­zó párbeszédének idején kiemelkedő jelentőségű, hogy egy asztalhoz ülnek a legfejlettebb tőkésorszá­gok szakszervezeteinek képviselői, a szocialista or­szágok delegátusai, és itt vannak a harmadik világ legjelentősebb szakszerve. zeti mozgalmainak küldöt­tei is. Eltérő társadalmi rend­szerek, hasonlíthatatlan gazdasági körülmények. Míg tizenkilenc nyugat­európai országban 1977-ben 23 500 millió dollár érték­ben állítottak elő nyomda­­terméket, addig huszonhét latin-amerikai országban mindössze 3500 millió dol­lárért. Negyvenkét afrikai ország nyomdaipari terme­lése alig haladja meg a félmilliárd dollárt. Míg Japán lakossága 5 száza­lékát adja Ázsia népessé­gének, nyomdai teljesítmé­nye 56 százaléka kontinen­sének. Afrikában kilenc országban egyáltalán nem jelenik meg napilap. Föl­dünkön harmincnyolc olyan állam van, amely­nek lakói reggelente nem vehetik kezükbe a friss hí. reket. Míg Európában egy­­egy lakosra több mint 11 kiló újságpapír jut, Afri­kában csupán 70 deka. Ezek a számok jól érzé­keltetik, mennyi eltérő feladatról, különböző ten­nivalóról esik szó a buda­pesti konferencián. Ott, ahol évszázados technoló­giák adják hírül a történ­teket, s ott, ahol a mikro­processzorokkal vezényelt nyomdagépek, ipari csodák dolgoznak — a szakszerve­zeteknek egységes állásfog­lalást kell elfogadniok, hogy dolgozóik elkerüljék az állandóan fenyegető létbizonytalanságot, joguk legyen a tanuláshoz, a képzéshez, ne legyenek napról napra kitéve a saj­tómonopóliumok önkényé, nek. t Д nyomdaipari dolgo­­zók 51 szakszerveze­tének ötmillió tagja kép­viseletében a béke, a de­mokrácia és a szociális haladás iránti vágy és tö­rekvés jegyében ülnek ma Budapesten tárgyalóasztal­hoz. Horváth László

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék