Esti Hírlap, 1981. november (26. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-13 / 266. szám
Husszein Kanadában Ottawa, november 13. Husszein jordániai uralkodó négynapos hivatalos látogatásra Kanadába érkezett, hogy megbeszéléseket folytasson Pierre Trudeau kanadai miniszterelnökkel. EGYIPTOM—IZRAEL Eredménytelen tanácskozás Jeruzsálem, november 13. Izrael a közeli jövőben nem tart szükségesnek újabb amerikai—egyiptomi—izraeli találkozót — mondta tegnap esti televíziós nyilatkozatában az izraeli külügyminiszter. Samir azt követően nyilatkozott, hogy eredménytelenül zárult tegnap az úgynevezett palesztin autonómiáról folytatott háromoldalú miniszteri tanácskozás. Menahem Begin tegnap a megszállt Ciszjordániában új, stratégiai fontosságúnak nevezett útvonalat avatott fel. Az út elnevezése — transzszamáriai útvonal — Ciszjordánia egyik részének bibliai nevéből ered. További jeruzsálemi hír szerint Izrael folytatja a berepüléseket minden olyan ország légterébe, amely, Izrael meg-ítélése szerint, az ország biztonságát fenyegeti. Ezt jelentette ki tegnap esti tv-nyilatkozatában Ariel Saron izraeli hadügyminiszter. A Ghazala egyiptomi hadügyminiszterrel folytatott tárgyalásairól Saron elmondta, hogy azokon közös problémákról volt szó, s felvetette azt is, hogy Izrael szerint Egyiptom megsértette az Izraellel kötött katonai megállapodás több pontját. BRAZÍLIA Felgyógyult az elnök Brasilia, november 13. Visszatért hivatalába Joao Figueiredo brazil államfő. Az elnök, aki szívbetegsége miatt 55 napig volt távol, tegnap ismét átvette az ország irányítását. TASZSZ-KOMMENTÁR Washington és Latin-Amerika Moszkva, november 13. — Az a tény, hogy az utóbbi napokban egy sor latin-amerikai ország fővárosa több magas beosztású amerikai hivatalnok zarándokhelyévé vált, távolról sem véletlen: arról tanúskodik, hogy a Reagankormányzat folytatja a közép-amerikai, valamint a karibi térségben az agreszsziós terveinek végrehajtására való felkészülést — állapítja meg a TASZSZ szemleírója. Mint ismeretes, Quitóban járt az amerikai külügyminiszter Amerika-közi ügyekben felelős tanácsadója. Buenos Airesben látogatást tett a Pentagon küldöttsége, és amerikai tisztek egy csoportja folytatott tárgyalást Santiagóban, valamint La Pazban. Washington arra törekszik, hogy a „kollektív akció” zászlaja alatt, kalandorakcióit álcázva, megpróbálja a térség minél több államát bevonni a latinamerikai haladó erők ellen folyó harcba — jegyzi meg a TASZSZ kommentátora. BOTRÁNY EGY SAJTÓNYILATKOZAT KÖRÜL Stockman itt Washington, november 13. David Stockman, a Reagan-kormány költségvetési igazgatója tegnap este felindultan közölte a Fehér Házhoz akkreditált tudósítókkal: felajánlotta lemondását Reagan elnöknek, aki azonban felkérte, hogy maradjon hivatalában. Az eset előzménye az, hogy Stockman az Atlantic Monthly című folyóiratnak adott nyilatkozatában tudtul adta: maga sem hisz a Reagan-kormány gazdaságpolitikájában. A kormány „csapatmunkájával” mind több baj van, de Reagan elnök láthatólag szeretné elkerülni, hogy meginduljon a bomlási folyamat. A Stockmanügy nem az egyetlen ilyen jellegű probléma. Az új kormányzat első tíz hónapjában még négy politikus sorsa, helyzete ingott meg, és vagy lemondani kívánt, vagy fölmerült a lehetőség, hogy meneszthetik. Alexander Haig külügyminiszter, Richard Allen nemzetbiztonsági tanácsadó, William Casey, a CIA igazgatója és James Walt belügyminiszter. A költségvetési igazgató a tegnapi sajtóértekezleten bevallotta, hogy nyilatkozataival „súlyos kárt okozott” az elnöknek, aki „sohasem próbálta félrevezetni a kongresszust vagy az amerikai népet”. Bizonygatta, hogy maga is „hisz az elnökben és politikájában”. Stockman bűnbánata senkit sem győzött meg arról, hogy a költségvetési igazgató nem akkor beszélt őszintén, amikor valósággal szélhámoskodásnak állította be a Reagan-féle gazdaságpolitikát. A demokraták nem haboztak kihasználni ezt az önleleplezést. Gary Hart szenátor, az 1984-es elnökjelöltség egyik várományosa kijelentette: „Ez volt az egyik legcinikusabb közhivatalnoki szereplés a vietnami korszak óta.” Az AUTÓSZÖV új szolgáltatásai Lada, Polski Fiat, Skoda, Wartburg és Trabant személygépkocsik felkészítése téli üzemre. November 1-től a munkadíjból 20 %-os kedvezményt adunk. Telefon: 154—892. Új és felújított gumiköpenyek eladása, felszereléssel. Telefon: 154—892. Új és használt gépkocsi-alkatrészek eladása. Időszakos árengedmények. Telefon: 158—860. AUTÓSZÖV, Budapest XII., Maros u. 12. ZAVAROK A MŰTÁRGYÜZLETBEN / Aukció-akciók A statisztikák szerint rossz idők járnak a műtárgykereskedelemmel foglalkozó patinás cégekre. Hiába vannak most is szenzációt keltő kötések, 1979—80-hoz képest a Sothéby-aukciók forgalma határozottan csökkent. (Ebben a szakmában — akárcsak a mezőgazdaságban — nem naptári évet, hanem a „szezont” mérik, mely októbertől július végéig tart). Úgy tűnik, a művészet, mint befektetés éppen ma — persze ki tudja, meddig — nem jó üzlet. Normális körülmények között az eladatlan készlet a forgalom 15százalékát tenné ki, az arány a Sotheby és a Christie esetében ma 30 százalék választhat, milyen csatornán tesz kísérletet a vevő megszerzésére. A forgalomért vívott harc az elmúlt években oly mértékben kiéleződött, hogy korrektségének kérdését napjainkban Angliában bíróság vizsgálja. A vádlottak pedig éppen a nagy halak, a Sotheby és Christie. X. Y.-nak tulajdonított 1975 előtt az aukciót rendező vállalkozás jövedelmet csak az eladótól nyert, sikeres üzlet esetén az ár 10—15 százaléka illette meg. 1975-től kezdve aztán az aukcióházak kezdték fokozatosan díjrendszerüket módosítani. Az eladó terheit mérsékelték, tőle a műtárgy eladási árának maximum 10 százalékát kérték. További 10 százalékot kasszíroztak azonban be a vevőtől. Vélhetően abból a meggondolásból, hogy ha valaki már megszerezte a szenvedélyét képező tárgyat, aligha fog garasoskodni. Az új díjtábla azonban a műkereskedők körében általános felháborodást váltott ki. E szakma ugyanis gyakran vásárol aukción a célból, hogy aztán a műtárgyat vevőkörének továbbadja. Előfordult azonban, hogy a vevő csak nehezen nyelte le a 10 százalékos többletet vagy a terhek miatt el is állt a tranzakciótól. A műkereskedők egyesülete ezek után terelte az ügyet jogi útra. Véleményük szerint ugyanis nem „korrekt”, hogy valaki közvetítés esetén mindkét féltől húzzon profitot. Mindkét fél érdekeit ugyanis értelemszerűen nem képviselheti. Az üzletért azonban nem csupán az egyes kereskedőházak, hanem az egyes országok is versenyeznek. London egyeduralma, mely a második világháború végétől tartott, eltűnőben van. Harminc évvel ezelőtt a brit fővárosban a műtárgypiac azokkal a pénzekkel kezdődött, melyeket tulajdonosaik — lévén eredetük általában feketepiaci kereskedelem — óvakodtak a bankokba betenni. A régi festmények, szobrok, ékszerek viszont a befektetésnek egyszerű útját jelentették. A Sotheby első nagy akcióját 1954-ben hajtotta végre, amikor megbízást kapott Faruk király kollekciójának elárverezésére. Hasonló üzletre négy évet kellett a háznak várnia, 1958-ban a modern festményekből álló Goldschmidt-gyűjtemény került szervezésében a kalapács alá. A nemzetközi műtárgykereskedelem másik versenyző központja Párizs lett, volna, a francia fővárost azonban a tevékenységre vonatkozó hazai rendelkezések hamarosan népszerűtlenné tették. A francia törvények szerint ugyanis a műtárgy eladásából származó összegek nem voltak az országból kivihetők és a tranzakciónál külföldi szakértő igénybevétele hivatalosan nem volt lehetséges. Londonban viszont — hisz a City egyben a tőkés világ jelentős pénzügyi központja — a vevőtől az árat bármely konvertibilis valutában elfogadták, bevételeit pedig az eladó szabadon Anglián kívül is felhasználhatta. A párizsi műkereskedők egyébként úgy igyekeztek hátrányukat csökkenteni, hogy 30 éves „valódisági garanciát” vállaltak. Vagyis: ha az eladástól számított három évtizeden belül kiderül, hogy a — például — festmény mégsem annak a műve, akinek a neve alatt megvásárolták, a vevő megfelelő kártérítést kap. Ennek megfelelően az árverési katalógusok összeállítói Párizsban lényegesen óvatosabbak. A szerző egyértelmű megjelölése helyett szívesebben használják az „X. Y.-nak tulajdonított kifejezést. „AUSZTRIA HERCEGE” ÉS A „FITYULÁS MARIE” Esküvői bejelentés Bécs, november 13. A vér nem válik vízzé — legföljebb fölhígul. És hogy ez meg ne történjék, gondoskodni kell „zárt rendszerről”. Legalábbis így gondolkodhatnak a felső huszonvalahányan, a királyi és uralkodói ivadékok, akik, ha csak tehetik, egymás között házasodnak. A minap például Bécsben jelentették be, hogy Károly, az utolsó osztrák császár unokája, Karl Christian Habsburg-Lotharingen feleségül veszi Marie Astrid von Luxemburg hercegkisasszonyt. A frigyre — mint a Luxemburgi kormány hivatalos bejelentésében is olvasható — február 6-án kerül majd sor.Miként talált egymásra e két kékvérű ifjú, nem tudni. A menyasszony a luxemburgi nagyherceg elsőszülött lánya (27 éves) a pletykák szerint egy időben az időközben már „kihúzott sorsjegy”, Karoly brit trónörökös közeli baráti társaságához tartozott, sokan holmi románcról is suttogtak, de állítólag felekezeti differenciák álltak boldogságuk útjába. A közelgő házasságnak szerencsére ez most nem lehet akadálya, mivel mindketten buzgó, hithű katolikusok. A legviccesebb talán a hivatalos bejelentés megszövegezése. Mert az még hagyján, hogy az arra magával hozza uralkodói címét, végül is a szülők ma is igazi koronás főknek számítanak. De a szegény Habsburg-uszoka neve előtt már mégiscsak anakronisztikusnak tűnik az „ő császári és királyi fensége, Ausztria hercege” stb. titulus. Az érdeklődők és családfakutatók tájékoztatására csupán annyit, hogy a vőlegény brüsszeli bankárként keresi kenyerét. Az igazi uralkodócsemete menyasszony pedig szerényebb, ám nemesebb foglalkozást választott: szakképzett és gyakorló ápolónő. Ezért is hívják a lapok „fityulás Marie”-nek. (szabó) Megnyerni az eladót • A romló piaci helyzet viszont kiélezte a konkurrenciaharcot a kereskedőházak között. A szakma krémjét kétségtelenül az aukciókat is lebonyolító „nagyok” adják, mögöttük azonban ott sorakozik a kevésbé neves műkereskedők széles sora. A kurrens cikkekesetében a cégek nem a vevőért versengenek — hisz az úgyis jönni fog — hanem a közvetítői nyereséget szem előtt tartva, az eladót próbálják maguknak megnyerni. A műtárgy tulajdonosa ugyanis EGY ÉVIG „URALKODNI” AKAR SZÁMÍTÁSTECHNIKUS VILÁGSZÉPE A 18 éves venezuelai Pilin Leon nyerte tegnap este Londonban a világszépségversenyt. Az új világszépe 179 centiméter magas. A második és a harmadik helyezett szintén latin-amerikai, a 18 esztendős kolumbiai Nina Gonzales, illetve a 24 éves jamaicai Sandra Cunningham lett. Pilin Leon, az 1981-es év szépségkirálynője Caracasban szármítástechnikát tanul, de mint mondta, most egy évig csak „uralkodni” akar. Ezt meg is teheti, hiszen a korona mellé 27 ezer fontot is kapott. A Távol-Kelet jelentkezik Az igazi konkurrenciát manapság azonban nem Párizs jelenti Londonnak. A nemzetközi műtárgykereskedelem új központjai jöttek létre. New York mellett egyre vonzóbbá válnak a vevők számára Genf és a holland városok. Az üzlet egyre nagyobb része kerül át a Távol- Keletre is. A kínai műtárgyak eladása például Hongkongban megháromszorozódott az elmúlt 12 hónapban. A szakértők nagy jövőt jósolnak Tokiónak is. Bár igaz, hogy az aukciókon való nyílt licitálást a szigetország műgyűjtőinek még szokniuk kell. Ez a módszer ugyanis állítólag ellentétes a kereskedelem tradicionális japán szokásaival ... (G.— Sz.)