Esti Hírlap, 1981. december (26. évfolyam, 281-304. szám)
1981-12-01 / 281. szám
Az eszmék faggatása című sorozatban tegnap este a gyász lélektanáról volt szó. A műsor pszichológusvendége úgy fogalmazott, hogy nálunk még nem alakult ki a gyászolás, a veszteségélmény „korszerű kultúrája”. A gyász az érintettnek mindig súlyos megpróbáltatást jelentett, ám a búcsú kultikus formái, a valamilyen formájú túlvilág, s az ottani majdani találkozás lehetősége oldottvagy másított valamit ezen a fájdalmon. A mai ember, sokszor még a templomba járó is, tisztában van vele, hogy csak evilági létezés van, s így a búcsú, amelyben eljövendő eltávozásunknak szinte színpadi képét látjuk, riasztóbb, kietlenebb és reménytelenebb. Az elvesztett, tegyük hozzá önáltató világképet, nem látszik helyettesíteni semmi, és így a kultikus, rituális szertartás helyébe a riasztó szokvány lépett. Meg kellene tehát tanulnunk gyászolni, ám ehhez előbb tudnunk kellene értelmesen, eszmét találva élni. Mert mégiscsak ez volna a fontosabb, csupán ezen át vezethetne a megnyugvóbb gyászoláshoz az út. A műsor, miként a sorozat korábbi részei is, nem szívesen hallgatott, úgy is mondhatnánk, tabu témához nyúlt. Zeley László szerkesztő érdeme, hogy az ezekhez a világnézettel is összefüggő és az ember helyzetének mai labilis állapotába bevilágító problémákhoz összetetten és gondolatgazdagon képes nyúlni. Sokak számára talán fölöslegesnek tűnik az ilyen rádióműsor. De hát nemcsak élni, hanem meghalni és elgyászolni is szépen, emberarányúan kellene. (n. m.) Úton a Piramis... Ma reggel az NSZK-ba, Münchenbe utazott a Piramis rockcsoport. Mint ismeretes, ebben az évben egyszer már jártak Nyugat-Németországban, akkor Kasselban léptek fel. Amint Som Lajos, az együttes vezetője elmondta, új lemezük anyagát mutatják be és a régi számok közül is eljátszanak néhányat. A Piramis történetében ez lesz az első eset, hogy valamennyi dalukat angolul adják elő. Müncheniben az Alabama házban mutatkozik be a Piramis. □ JADWIGA JANUS fafaragásainak és érmeinek kiállítása holnap délután 2 órakor nyílik a Lengyel Kultúra helyiségében (VI., Nagymező utca 15.). Megnyitja Edward Debicki nagykövetségi tanácsos. □ PICASSO GRAFIKAI címmel kiállítás nyílik december 5-én, szombaton déli 12 órakor a Szépművészeti Múzeumban. A megnyitó ünnepségen közreműködik az Új Zenei Stúdió együttese. □ BAROKK KOR címmel előadás hangzik el a Belvárosi Ifjúsági Házban (V., Molnár utca 9.) december 4-én este 7 órai kezdettel. Dr. Kicsi Sándor előadássorozatának — Fejezetek Erdély művelődéstörténetéből — ez a harmadik része. KISREGÉNY, NAGYREGÉNY, TÉVÉFILM Búcsú a tengertől Beszélgetés Fehér Klárával A Sárgaláz című, most megjelent Fehér Klára kisregény egy ötvenes éveiben járó házaspárról szól. Ifjúkorukban nem tanulták meg az ügyes vagyonszerzés, életrevalóság fortélyát. Megkésve is azért, hogy felnőtt gyerekeiket tán valamiféle lakáshoz segíthessék — tartós kiküldetést vállalnak, valahol a harmadik világban. S ott idétlenül, szégyenkezve nekifognak a kuporgatás-ügyeskedés mesterségének. S míg nyújtani akarnak valamit három felnőtt lányuknak, közben csak egyre távolabb kerülnek tőlük. Nemzedékek — Valamiképp mindig önmagáról ír az ember — mondja Fehér Klára. — A maga nemzedékének vágyait, tehetetlenségeit mondja el. Ezúttal a köztünk és az utánunk jövő nemzedék közti áthidalhatatlan szakadékról akartam szólni. — Csakugyan úgy véli, hogy a szakadékok a nemzedékek közt húzódnak? — Igen, és ezt a történelem, az egymástól eltérő élményanyag okozza, szükségszerűen. Megváltoztathatatlan a múltunk és ez meghatározza alkatunkat. Amikor mi húszévesek voltunk, háború dúlt. Én még ma is minden nap őszintén megörülök annak, hogy a vízcsapból folyik a víz, mert még a karomban van az udvarról fölcipelt vizesvödrök emléke. — De hát ezt az emberek nagy része, ha átélte is, régen elfelejtette... — Én nem! És talán épp ezért érzem ilyen nagynaka nemzedéki szakadékot, mert ennyire bennem él mindez. Félreértés ne essék: senki nem tehet róla, hogy nem értjük meg egymást... — Tehát nem kívánja, hogy a mai húszéves is örüljön a csapból folyó víznek? — Nem. De ő se kívánja tőlem, hogy örüljek a magnó temérdek decibeljének. Mindazonáltal megértem vágyát a legelemibb dolgokra, jogát az önálló lakásra, például. De a Sárgaláznak nem ez az egyetlen mondandója, hanem a Nagy álom közelről, a tartós kiküldetéssel járó nagy remények kudarca; azok tragikuma, akikben megkésve, önmagukhoz hűtlenül föltámad a vágy, az irigység, a szégyen, amiért „nem értek el semmit”. S a végén a rájuk nem illő szerepben nevetségessé válnak. Főleg önmaguk előtt. Mindent összevetve nem a nemzedéki ellentétnek, inkább a nemzedéki harmóniának szeretnék a szószólója lenni. vezi-e hősei sorsának folytatását? — Már írom is, Búcsú a tengertől címmel. Úgy kezdődött, hogy nekiálltam magamban kiszámolni, melyik hősöm hány éves lett azóta; elgondolni, mi lett velük, gyerekeikkel, harminc év után. Elhatároztam, megírom, s azt is, érdemes volt-e küzdeniük ... — Hány példányt, hány kiadást ért meg eddig a Tenger? — Most jelenik meg a hetedik kiadás, a példányszám túl van a százezren, megjelent oroszul, németül, grúzul. Ugyancsak jó fogadtatása volt a Vakáció Magyarországon című cselekményes útikönyvemnek, igen nagy példányszámban kelt el, s a Corvina németül és angolul is kiadja. — Fehér Klára termékenységéről nevezetes író, min, illetve miben dolgozik most? — Az induló Telepódiumnak írok egy vígjátékot, Hétfő, kedd, szerda címmel. Jelenleg három kisregény terve van készen bennem. Úgy dolgozom, hogy valahányszor impulzus ér, igyekszem azon melegében megírni. Ha az irigységgel, az ember megaláztatásával találkozom, a gyerekverésről hallok, megpróbálok első indulatomban reagálni. Öregek — Ilyen azonnali impulzusokból fakadtak Aprócseprő című rovatának rendszeresen megjelenő kis glosszái a Magyar Nemzetben. Igen népszerű volt ez a rovat — miért hagyta abba? — Huszonkét évig írtam, tömérdek időmet, energiámat vitte el, s nyomukban aligha változott valami is. — Szép esténk lesz ... címmel föltűnést keltő publicisztikát írt az Élet és Irodalomban az öregkor sokszor megalázó helyzetéről. E cikknek mi lett az utóélete ? — Töméntelen sok levelet kaptam persze, csak sajnos, nem azoktól, akiktől vártam: a segítésre képes illetékesektől... (. f.) Mi lett velük? — Népszerű regényéből, a Tengerből, mint hallottuk, folytatásos tévéváltozat is készült. — Igen, Mészáros Gyula rendezte meg, mintegy százhúsz szereplővel, hat folytatásból áll, egy-egy részlet egyórás. A forgatókönyvet nem én írtam, hanem Semsei Jenő (az író maga sohasem képes úgy „meghúzni” az írását, mint egy másik személy). Amit láttam belőle, annak alapján bízom a produkcióban. — A Tenger: nagyregény, családregény. Ter AZ ELSŐ TALÁLKOZÁS SZÉPIRODALMI KÖNYVKLUB A Liszt Ferenc téren, a könyvesbolt mögötti, alkalmi rendezvények színhelyéül szolgáló helyiségben tartotta első összejövetelét a Szépirodalmi Könyvklub tegnap délután. A meghívottak a Szépirodalmi Könyvkiadó megrendelői, a könyvesbolt törzsvevői, és mindazok, akikhez az új fórum hirdetése szórólapokon eljutott. A „szereplő” vendégek pedig Sőtér István, Vas István és Réz Pál, akik a friss irodalmi csemegékkel ismertették meg az újdonsült klub tagjait. A könyvkiadó és a bolt közös vállalkozása a klub. Az előbbit az írók, irodalmárok mellett Szalai Anna képviseli, Balogh Edit pedig a könyvesbolt részéről vezeti a munkát Őket kérdezem arról, milyen tartalommal indul a Szépirodalmi könyvklub. — Célunk az irodalmi sorozatok ismertetése, a magas szintű szakmai bemutatás alkalmas arra, hogy olvasóink megértsék, mit kínálunk és kedvet is kapjanak hozzá. A sorozatok szerkesztői bemutatása mellett egyegy ma élő magyar író kötetével ismerkedhetnek meg a klubtagok. A klub és egyben a bolt szolgáltatása, hogy a klub tagjait rendszeresen értesíti az új könyvekről, s ha ezeket megrendelik, nyolc napig fenntartják számukra. — Ki lehet tagja a klubnak? — Tulajdonképpen bárki, aki eljön egy foglalkozásra, kitölti kérdőívünket. Az említetteken kívül a rendezvényeken rendszeresen részt vevők között az év végén jutalomkönyveket sorsolunk ki. A klub színészvendégei, Juhász Jácint és Tímár Béla, színesítették az ismertetést néhány régi, ízes magyar nyelven írt kritika felolvasásával. Jól szerkesztett, de a rögtönzés minden előnyével is bíró társalgás tetőzte be az estet. Réz Pál beszélgetett Vas Istvánnal. Mért vijjog a saskeselyű? című regényének megjelenése alkalmából. Az emlékezés hitele, a pálya tiszteletének, az eltűnt idő felidézésének hangulata magával ragadta az alakuló klub közönségét. —molnár— HAVANNÁBAN Korall-díj Havannában december 4 —13. között tartják a latin-amerikai filmek III. nemzetközi fesztiválját. Olyan műveket hívtak meg a fesztiválra, melyek a földrész népeknek önismeretét erősítik, figyelembe véve nemzeti hagyományaikat, sajátos kulturális értékeiket. A nemzetközi versenyen a különböző kategóriákban induló filmek legjobbjai Korall-díjat kapnak.* Ugyanezzel jutalmazzák azokat a Latin-Amerikán kívüli alkotókat, akik filmjeikben a földrész jelenéről, harcairól szólnak. A fesztivál ideje alatt a szakemberek három — a filmkultúrával, a nemzeti és kulturális függetlenséggel foglalkozó — szemináriumon is részt vesznek, és ugyanekkor rendezik meg a filmplakátok versenyét is. 10. SZEGEDI JAZZ NAPOK Volt jobb lesz (?) jobb Amikor egy-egy városban dzsessznapokat, dzsesszhétvégéket rendeznek, a fiatalok tódulnak a színhelyre. A fokozott érdeklődés érthető, hiszen Magyarországon a közönség csak elvétve láthat a színpadon nemzetközi hírű dzsessz-előadóművészeket. Az 1981-es évről túlzás lenne még véglegeset mondani, de az egészen biztos, hogy a Debreceni Jazz Napok magas színvonalú koncertsorozata maradandó élményt jelent mindazoknak, akik bejutottak valamelyik előadásra. Az elmúlt hétvégén szinte menetrendszerű pontossággal, hátizsákkal, pokrócokkal és más egyéb kellékekkel felszerelt fiatalok jelentek meg Szegeden. Három napon át ugyanis ez a város volt Magyarországon a dzsessz fővárosa... Örömmel írnék arról, hogy milyen kitűnő volt a program, nem volt fennakadás, ám ebben az esetben mindez nem fedné a valóságot. Úgy tűnik, a városban erre az eseményre nem készültek fel kellően. A program összeállítása sem járt sikerrel (vajon mikor kezdődött az oly fontos szervezés?!), s ha egyszer nem sikerül megfelelő színvonalú előadókat találni, akkor be kell látni: három nap helyett elég kettő is. Emlékszem, tavaly milyen nagy érdeklődéssel várta mindenki a jó előre beígért koncertfilmek vetítését. Igaz is, ritka csemege mifelénk „élőben” látni még mozivásznon is egy-egy világhírű együttes koncertjét. Akkor ez a program elmaradt. Sokan mérgelődtek, hiszen nem kis áldozat például 170 kilométert utazni egy ilyen film megtekintéséért. S most szombatra ismét meghirdették a dzsesszfilmek vetítését é s újfent elmaradt. Nem vet jó fényt a szervezésre. A nyitónap kínos hangulatát is nehéz felejteni. Aztán a közönség sem viselkedett mindig elfogadhatóan. (Ne gondoljon az olvasó randalírozásra, törésre, zúzásra, mindez a dzsessz-zenétől távol áll, de nem helyénvaló hangosan beszélgetni, nevetgélni, vagy éppen bántó módon berúgni a koncert idején.) Egy-egy ilyen esemény megszervezése százezres kiadásokat jelent, hiszen a belépőjegyek árai is 80 forint körül mozognak. Például a három dzsessznap Szegeden belekerülhet akár ezer forintba is egy vendégnek... Mindezért tartalmas programot várna a közönség. A 10. Szegedi Jazz Napok akár jubileumi esemény is lehetett volna. Nem volt az. Valószínűleg csak arra volt elég, hogy 1982-ben meglegyen a 11. fesztivál. Kevés volt a kivétel: például az amerikai philadelphiai Jerry Ricks, aki dallamos blues-okat énekelt, kitűnő stílusban. Nagy közönségsikert aratott. Ugyancsak tetszéssel fogadták az NSZK-beli Toto Blanke gitárművészt is. A nyugatnémet fiatalember elmondotta, hogy szívesen jár Magyarországra, ez volt a negyedik látogatása nálunk, s évente mintegy száz koncertet ad. Most hazautazása után a csehszlovák Rudolf Dasekkel lép még fel néhányszor. „Én úgy érzem, Amerikában a rockzene területén válság uralkodik, néhány várost leszámítva még csak fellépési lehetőség sincs. Uralkodóvá válik a számomra hideg stúdiózene, szinte már csak a lemezfelvételek ■ tartják egyben a zenekarokat. Európában egész más a helyzet, Csehszlovákiában, Magyarországon, az NDK-ban, Lengyelországban, s például nálunk az NSZK-ban bőven akadnak koncertek, van fellépési lehetőség. Természetesen az öreg kontinensen is akadnak olyan helyek, mint például Franciaország, Anglia, ahol jelenleg a dzsessz szinte nem is létezik.” — mondotta Toto Blanke. Riskó Géza A philadelphiai blues-énekes, Jerry Ricks (Sugár György felv.) MÁTÓL BRÜSSZELBEN Hat magyar film Brüsszelben, december 1. és 6. között, ezúttal sorrendben már a tizenegyedik alkalommal rendezik meg a fiatal filmművészek mindig nagy érdeklődés kísérte nemzetközi fesztiválját. A brüsszeli fesztivál rendezői ebben az évben elsősorban a magyar filmművészek itt eddig ismeretlen alkotásait helyezik reflektorfénybe. A rendezők, előzetes sajtótájékoztatójuk alkalmából, így nyilatkoztak az újságírók előtt: „A minden öncélú, álművészkedést elkerülni igyekvő magyar filmművészet, amely témaválasztásában tiszteletreméltó bátorságról tett tanúbizonyságot, művészi értékével is kiérdemelte, hogy a Belgiumban találkozót adott nemzetközi közönség megismerkedjen műveivel.” A fesztivál ideje alatt naponta egy-egy, összesen hat magyar film vetítésére kerül sor. A műsoron Kovács András, Zsombolyai János, Sándor Pál, Kézdi Kovács Zsolt, Szabó István és Schiffer Pál egyegy alkotása szerepel. (mécs)