Esti Hírlap, 1981. december (26. évfolyam, 281-304. szám)
1981-12-01 / 281. szám
KÜLÖNJÁRAT KAPOSVÁRRÓL Bevásárlóbusz Új alkalmi szolgáltatást, bevásárló különjáratot indít a kaposvári 13. számú Volán utazási iroda. Mikulásra, ezüst- és aranyvasárnapra, illetve az azt megelőző szombatra külön autóbuszjárat indul Kaposvárról Budapestre a Skála Expo áruházhoz. A Volga utazási irodának erre a célra nyolc autóbusz áll rendelkezésre. A különjáratot igénybe vevő vásárló, ha olyan árut — televízió, mosógép — vesz, amit nem tud az autóbusszal hazavinni, azt egy-két napon belül díjmentesen a vásárló lakására szállítják. (MTI) Sétatér vagy parkoló Kérdőíven kérik ki a lakosság véleményét Esztergomban arról, hogy sétatérré alakítsák-e a város főterét, a Széchenyi teret, vagyis kizárják-e onnan a gépkocsiforgalmat. Sokan kifogásolták ugyanis, hogy a parkoló autók tömege rontja a hely történelmi hangulatát, ezért javasolta a Hazafias Népfront városi bizottsága a közvéleménykutatást. A kérdőíveken arra is javaslatot kérnek, hogy hová helyezzék át a parkolókat, s a lakosság véleményét figyelembe véve dönt majd a tanács. Megjelent a decemberi szám: A tartalomból: Jevgenyij Jevtusenko beszélgetése Graham Greennel. Heinrich Böll, G. R. Bagnari, Leonyid Martinov és A. A. Milne versei. Francis King, Alberto Moravia és Viktorija Tokareva prózai írásai. Peter Turrini drámája. Budapesten az utóbbi években több új kenyérgyár épült. A legújabb a legkorszerűbb technológiával a Váci úton készül. A tervek szerint a Váci úti kenyérgyárban a jövő év első felében kezdődik meg a termelés, s tizenhat óránként 89 tonna, jó minőségű kenyeret sütnek majd itt. A Váci úti gyár elsősorban a tervezett káposztásmegyeri új lakónegyedet látja el majd friss kenyérrel, de jut az itt készülő pékáruból a főváros több kerületébe is. Felvételünkön az ötven tonnás liszttartályok láthatók. Kötélfonó kendergyár A szegvári kendergyár gyorsabb ütemű fejlődése, illetve átalakítása néhány évvel ezelőtt kezdődött, és 1981. első félévében zárult az úgynevezett kötélfonóüzem átadásával. Korábban jórészt rostfeldolgozással foglalkoztak a gyárban: a végtermék kenderszál és kenderkóc volt. A profilváltás több esztendőre kiterjedő folyamatában a gépállományt részben kicserélték, részben új típusú berendezéseket állítottak munkába. Házhoz hozzák a betont Új szolgáltatás bevezetésével segíti a családiházépítőket a Komárom megyei Állami Építőipari Vállalat: tatabányai és az esz■ tergomi központi betongyártó telepéről mixergépkocsival szállít az építkezéshez folyékony betont. A szolgáltatást igénybe vevők sok utánjárástól, munkától szabadulhatnak meg így, hiszen az építés egyik legfáradságosabb művelete a beton elkészítése. A Komép a két városban és azok környékén kínálja a megkevert, folyékony betont, nagyobb távolságra történő szállítása ugyanis megdrágítja a nyersanyagot. Szórakozni vágyott a nagypapa Leütötték, kirabolták Négy vallomás ♦ Segített a rendőrkutya Október 9-én este a XIII. kerületi Cserhalom utca és Csavargyár utca közelében, az ipari vágány mellett B. István 51 éves betanított munkás, budapesti lakost kirabolták. Hogy a támadó 2800 avagy csak 2300 forintját rabolta el B. Istvánnak, az ügy megítélése szempontjából szinte harmadrendű kérdés. Nem úgy azonban a perdöntő kérdés: ki ütötte le és rabolta ki a férfit? Először is idézzünk B. István feljelentéséből. — Október 9-én délután vettem fel a fizetésemet. Unokámnak vásároltam egy babát, ugyanis Egerbe akartam utazni. Kezemben a babával betértem a munkásszállóhoz közeli italboltba. Iszogattam egy keveset. Megszólított egy fiatal lány, akit a szállóról ismerek, és azt mondta, adjam neki a babát. Később 100 forint ellenében felajánlotta „szolgálatait”. Elküldtem, haza mentem. Már papucsban voltam, amikor gondolkozni kezdtem. Visszamentem az italboltba. Megint iszogattam. Az a lány újra odajött hozzám, és megismételte korábbi ajánlatát. Szemrevaló teremtés volt, elmentem vele. Azt mondta, tud egy jó helyet, az iparvágány közelében. Útközben ölelgetett, a zsebeimben is próbált kotorászni, kérte előre a pénzt is. Közöltem vele, majd. De erre már nem került sor, mert valaki, nem a lány, hátulról leütött. Mire eszméletre tértem, sehol senki, és persze, üres volt a zsebem, a 2800 forintomat elrabolták ... A látásból ismerős lány igen gyorsan kézrekerült. Az alig 150 centiméter magas, és mindössze 16 éves F. Ibolya nem tagadta találkozását a férfival. Vallomásait azonban úgy változtatta, mint kaméleon a színét. Az első: „Hát igen, elmentem vele. Részeg volt, gondoltam, jól jön egy kis pénz. Be is tett a melltartómba 300 forintot, erre gyorsan elszaladtam. Rablásról én nem tudok ...” A második: „Az úgy volt, hogy kértem tőle előre a százast. Nem adta, erre benyúltam a zsebébe, és felmarkoltam belőle 300 forintot. Aztán elfutottam. Ennyi az én bűnöm, a lopás.” A harmadik: „Elmondom őszintén, hogy mi történt. Van nekem egy élettársam, a Gyula. Szóval, azt a 300 forintot én nem elloptam a férfitől, hanem leütöttem őt, és elraboltam tőle. Tessék elhinni, akármilyen kicsi vagyok, én ütöttem le. Tulajdonképpen nem is kellett nagyon megütni, olyan részeg volt, hogy egyetlen ütéstől eldőlt. Nos, a pénzt odaadtam Gyulának, és vele együtt visszamentünk a helyszínre. A férfi már nem volt ott, viszont a földön találtunk 2000 forintot. Gyula ezt is eltette. (A rendőrség időközben a lány élettársától, a 26 éves Varga Gyulától lefoglalt pénzt, és a bankókat szagminta-azonosításra küldték. Mialatt a szakértők dolgoztak, F. Ibolya megtette újabb módosító vallomását.) A negyedik: „Most aztán őszinte leszek. Miért vigyem én el a balhét, amikor a Gyula engem mindig ver. Az igazság az, hogy az italboltban Gyula mutatta meg nekem a férfit, s mondta, van pénze, menjek el vele. Elmentem, és valóban elloptam tőle a 300 forintot. Öt perccel később találkoztam Gyulával, kérdezi, mennyit vettél el tőle, mondtam, három kilót. Mire 6, én pedig 2 ezret. Varga Gyula igen magabiztosan kezdte visszautasítani a gyanúsítást. Csakhogy éppen a kihallgatása közben érkezett meg a szakértői jelentés, miszerint a Vargánál talált pénz és a sértett szaga között azonosságot talált a rendőrkutya. Vargát a bizonyíték jobb belátásra bírta. Igaz, csak odáig terjed őszintesége, hogy a sértettet átkarolta, és Ibolya végezte el a kizsebelést. Tény viszont — állítja —, hogy később a pénz az ő zsebeibe vándorolt. A sértett leütését tehát tagadja. Tegyük hozzá: hiába. Vargát és F. Ibolyát a BRFK vizsgálati osztálya előzetes letartóztatásba helyezte, a bűnügyben még folyik a vizsgálat. Pethes Sándor KOMÁROMBAN EGYKORON... Lőporos hajóra nem kötöttek biztosítást AZ ELSŐ TÁRSASÁG, AZ ELSŐ ÜGYFÉL, AZ ELSŐ CSALÁS Ma már mindenki természetesnek tartja az Állami Biztosító szolgáltatásait. De vajon mióta van mód hazánkban az anyagi javak biztosítására? Az első magyar biztosító társaságot 1807-ben alapították Császári-Királyi Szabadítékos Rév-komáromi Biztosító Társaság néven. Komárom, az egykor híres kereskedőváros akkoriban fénykorát élte. Gazdag kereskedőinek áruval megrakott hajói Bécstől a Bánátig szelték a Duna habjait. Jókai ezt a komáromi kereskedővilágot örökítette meg Az arany ember című regényében. Ám a dunai hajózás veszélyes foglalkozás volt akkoriban. Víz alattlapuló homokzátonyok, éles kanyarok tarkították a szabálytalan folyót. Zajláskor éles hátú jégtömbök csapódtak a könnyen sebezhető tölgyfabárkák oldalának. A korabeli újságok gyakran adtak hírt egy-egy hajó elsüllyedéséről, legénységének pusztulásáról. A kockázat tehát nagy volt, mind sürgetőbbé vált a vagyonbiztonság megoldása. A már említett biztosítótársaság Csépy Zsigmond ügyvéd kezdeményezésére alakult meg. Részvényesei között volt később gróf Széchenyi István és gróf Teleki Sámuel is. Az első biztosító ügyfél Fejes András gabonakereskedő volt, „aki 2000 p. mérő búzát a 5 Ft, in summi 10 000 forintodat ”. Mártimban érkezett levele által assecuráltatott, amely 2000 p. m. Búza Fazekas Lajos, Ádám nevezetű tölgyfahajójára rakatott Gönyü Győr vármegyében”. Az első káreset 1807. július 28-án történt. Molnár András kereskedő sóval terhelt, 17 000 forintig biztosított hajója Mohácsnál elsüllyedt. Az első per Bertei István nevéhez fűződik, akii be akarta csapni a társaságát. 9361 forintot követelt Szeressen nevű hajójáért, amely sórakománynyal merült el. A szemfüles Nagy Sándor pénztáros azonban okmányokkal bebizonyította, hogy a hajót a szerencsétlenség után biztosították, így nem jár érte semmiféle kártérítés. Érdekes betekinteni a társaság díjszabás-táblázatába is. Mohácstól Pestig például a tölgyfahajó szállítmánya értékének minden 100 forintja után egy forint hat krajcárért, lágyfából épített hajó esetén egy forint harminchat krajcárért volt kármentesíthető. A legnagyobb veszély, a jégzajlás ellen külön lehetett biztosítást kötni, a fentieknél egyharmaddal drágábban. A dohány, a gubacs, a repce és a timsó biztosítása negyed résszel került többe az alapárnál, a len és a kender viszont csak dupla díjért volt kármentesíthető. Lőport egyáltalán nem lehetettbiztosítani. A komáromi kereskedelem hanyatlásával és a versenytársak feltűnésével mind inkább megnehezedett a társaság helyzete. 1826-ban megalakult az Azienda Assecuratrice trieszti hajóbiztosító társaság, amely mint írták, „sokkal kevesebb procentot vesz az assecurált hajóktól, mint a komáromi: innét következik aztán, hogy a trieszti társaságnál többen assecuráltatván, pénz is több gyülekezik cassájukba”. A rév-komáromi társaság mind súlyosabb helyzetbe került. Az 1840-es években valósággal élet-halál harcot vívott az újonnan alakuló társaságokkal, míg végül 1854 decemberében feloszlott. Kuntz Zoltán Karácsonyi hagyományok Karácsonyi hagyományok címmel vásárlással egybekötött, kétnapos rendezvényre invitálja a fővárosiakat a TIT természettudományi stúdió. A Hazafias Népfront „Közös otthonunk" címmel meghirdetett mozgalmához kapcsolódó programot december 10-én, csütörtökön délután a családi ünneppel kapcsolatos népi hagyományokat felelevenítő előadás vezeti be. Ezt követően az ünnepi asztal és az ajándékok díszítéséhez ötleteket adó virágkötészeti bemutatót rendeznek a Sasad Tsz külföldön is elismert szakemberei. Autósok és a hó Mintha csak valamiféle előre megírt, gondosan begyakorolt, többször elpróbált forgatókönyv szerint történt volna minden a múlt hét péntek délelőttjén. Az a csoda történt ugyanis, hogy kissé esni kezdett a hó. És azonnal összetört autók lepték el az utcákat és az országutakat. Mert csoda volt ez, bárki is állítja az ellenkezőjét. Ha ugyanis mondjuk júliusban kezdett volna esni, az „természetes”. A mi éghajlati viszonyaink között ez megszokott dolog, az autósok erre voltak felkészülve. Júliusi hóesésben tökéletes urai a kocsinak. Az augusztusi, szeptemberi hózápor sem lepett volna meg senkit. Csökkentett sebességgel, finom gázpedálkezeléssel, óvatos fékezésekkel válaszoltak volna a megváltozott útviszonyok alattomosságaira. De ezt a november végi hóesést senki nem várta. Mindenki már beszerezte a napolajat és a gumimatracokat a decemberi, januári kánikulára, és aztán egyszerre, mint derült égből a villámcsapás, esni kezdett a hó. November végén! Ha ez nem csoda, akkor már semmiben sem hihet a szegény autós, így aztán az sem csoda, hogy az autósok egy része kétségbeejtően zavarba jött. Mindenekelőtt nem tudták mire vélni, mi lehet az a fehér izé az ablakon, ezért hozzá sem mertek nyúlni. Mit tehettek egyebet, kapartak egy kis foltot elöl a szélvédőn, — azt is nagyon óvatosan, nehogy túl nagyra sikerüljön — és elindultak úgy az autóval, hogy se oldalra, se hátra nem láttak ki belőle. Sőt még előre is csak egy keveset. Aztán az is nagyon furcsa volt, hogy hiába bőgött a motor, az autó nem akart úgy gyorsulni, mint máskor, hanem ide-oda, dobálta magát, és az utcasarkokon, a tempós, sportos befordulásoknál megpördült, mintha táncolni lett volna kedve. És a fékezések!s azok okoztak aztán igazán meglepetést. Csak csúszott, csúszott az autó, keresztbefordult, de nem akart megállni. És mindezt hóesésben. Az embernek az esze megáll... Pontosan úgy történt minden, mint valami előre megírt forgatókönyv szerint, amelynek eredete ismeretlen. Csak annyi bizonyos, hogy minden tél elején előkerül, és minden első hóeséskor összetörik egy csomó autót, és egy csomó, ember. Van ebben valami félelmetes. És elkeserítő. Nádasi Antal