Esti Hírlap, 1982. április (27. évfolyam, 78-101. szám)

1982-04-09 / 84. szám

OLAJVÁSÁRLÁSOK A nigériai elnök nyilatkozata Lagos, április 9. Az OPEC szankcióitól tartva több olajtársaság el­állt attól a tervétől, hogy felfüggeszti a nigériai olaj vásárlását — jelentette ki Shehu Shagari nigériai el­nök. Még márciusban a főbb nemzetközi olajtársaságok úgy nyilatkoztak, hogy ha­ladéktalanul csökkenteni fogják nigériai olajvásárlá­saikat. Ezt követően Szaúd- Arábia, majd később Ku­­vait is, az OPEC árstruktú­ráját megóvandó, figyel­meztette a társaságokat, hogy a szervezet „fekete­listájára” kerülhetnek, ha szándékukat valóra váltják. Shagari rámutatott: vala­mennyi OPEC-tagállam tu­datában van annak, hogy ha az olajtársaságoknak si­kerülne tervüket végrehaj­tani az általuk leggyen­gébb láncszemnek tartott Nigéria ellen, az OPEC egész rendszere szétesne. ­ Napelemes mikrobusz Moszkva, április 9. Napelemek termelte áram­mal hajtott mikrobuszt ké­szítettek türkmén szakem­berek — jelentette a Prav­da mai száma. A rigai autógyárnak még a moszk­vai olimpiára gyártott, elektromos meghajtású bu­szait szerelték fel az állan­dó üzemanyagpótlást bizto­sító napelemekkel. Türk­­méniában, ahol évente 300 a napsütéses napok száma, a napelemek megbízható energiaforrásként szolgál­nak. Tüntetések Nagy-Britanniában A Thatcher-kormány fog­lalkoztatási törvényterveze­te ellen tartottak tüntetést Edinburghban. Az ország különböző részeiből érke­zett több ezer tüntető nagygyűlésén skót szakszervezeti vezetők ítélték el a törvényterve­zetet, amely véleményük szerint nyílt kísérlet arra, hogy a hatóságok ellenőrzése alá helyezzék a szervezett mun­kások mozgalmát. Egyide­jűleg munkabeszüntetést hirdettek egy másik skót város, Dundee legfonto­­sabb vállalatainak munká­sai és alkalmazottai, akik számos tiltakozó megmoz­duláson ítélték el a toryk reakciós törvénytervezetét. Erkölcstelennek nevezte a brit nukleáris „elretten­tési politikát” a skóciai római katolikus püspöki konferencia húsvéti nyi­latkozata. A testület ma nyilvános­ságra hozott dokumentuma elítéli a kormány azon ter­veit, hogy Trident rakétá­kat vásárol az Egyesült Ál­lamoktól, s azokat Skócia partjai közelében állomá­­soztatott tengeralattjárókon helyezi el. NÁPOLYI KLÁN-KÜZDELEM A kilencvenharmad áldozat Róma, április 9. A nápolyi alvilág 93. idei áldozatának holttestét szer­dán találták meg. A 32 éves férfi holtteste jelkép is volt egyben: ugyanott, ugyanabban az utcában ta­lálták meg, ahol a Cirillo ügyben kétes szerepet ját­szó lefejezett Semerari te­temére bukkantak. Nem tudni még, hogy a leg­újabb áldozattal, Luigi Boc­­ciával bővül-e a máris több szereplős ügy, az máris fel­tételezhető azonban, hogy azért kellett meghalnia, mert kompromittáló rész­leteket tudott és feltehe­tőleg a Cutolo klánhoz tartozott. A Cirillo ügy — amely már régen nemcsak az idős kereszténydemokrata politi­kusért kifizetett válságdíj kényes kérdéseit rejti — olyan több főszereplős drá­ma, amelynek egyik legiz­galmasabb figurája soha­sem kerül előtérbe. Raffaele Cutolóról, a banda vezéré­ről van szó, akit a titkos­­szolgálat magasrangú tiszt­jei börtönében kerestek fel, hogy járjon közbe a Vörös Brigádok fogságában levő Cirillóért. A La Repubblica riportere is vette a fárad­ságot és ellátogatott Ascoli Picenóba, hogy beszámol­jon, miképpen él „Don Raffaele” a rideg falak kö­zött. Kiderült, ezek a falak távolról sem ridegek. A bandavezér rendszeresen fogad látogatókat, akik hoz­­zák-viszik a híreket, saját „postaszolgálata” van, éte­lét az egyik patipás étte­remből hozzák. Ha a kötelező sétára ki­­vezénylik, hat testőr veszi körül szorosan, ami feleslegesnek látszik, ha tudjuk, hogy azok a ra­bok, akik vele együtt leve­­gőznek, még véletlenül sem más vidékről származnak, mint a főnök. Nápolyiak a börtönőrök és erről a vi­dékről származik a börtön igazgatója is. A klán, úgy látszik, a börtönfalakon belül is erő­sebbnek bizonyul, mint a törvény. Az újságíró keserűen idé­zi rendőrök, politikusok véleményét, miszerint semmit nem tud­nak arról, ami a falakon belül történik. Holott tud­­niok kellene, hogy Cutolo bérgyilkosokat fizet, appa­rátust tart fenn és irányít. Egyes becslések szerint az 1981-es esztendő 500 mil­liárd lírás hasznot jelen­tett a bandának a kábító­szer, a prostitúció, s a fegyvercsempészet kiterjedt hálózatából. LENINGRÁDBAN MÁR OKTATJÁK Sakk, mint tantárgy Moszkva, április 9. Carlo Benedetti telefonjelentése: Ismeretes, hogy a legnépszerűbb szovjet sport a sakk, amely még a labdarúgást is megelőzi. Gyermekek és aggastyánok töl­tenek órákat a sakktáblák mellett, s éppen ez indokolná­­— mint a Szovjetszkaja Kultúra legfrissebb számában és a sakk­szaksajtóban olvasható —, hogy a sakkozást illesszék az általá­nos iskolák kötelező tantervébe. Kísérletképpen a leningrádi 11. számú általános iskola már bevezette a sakkoktatást. A pedagógusok szerint a tapasztala­tok rendkívül kedvezőek, s megérett az idő országos elterjesz­tésükre. • Diogenész a Práter­ban Bécs, április 9. Szinte rende­lésre jött a bé­csiek számára az igazi húsvéti sztori. Igaz, nem a nyuszi hozta, hanem egy különcködő férfi, aki évek óta háborút foly­tatott a hatósá­gokkal. Az egy­kori vasutas, Edwin Lipbur­­ger, valamikor a hetvenes évek elején, egy la­kásépítés kap­csán összeve­szett a községi elöljárósággal. Ezután elhatá­rozta: területen kívülivé nyilvá­nítja magát és csak akkora földdarabra tart igényt, valahol a község határá­ban, amennyihez minden ember­nek joga van él­­ve-állva vagy halva-fekve. Egy földbevert cö­löpön megkonst­ruálta a gömb­alakú házát, amelyet drótke­rítéssel vett kö­rül, majd a ház közelében le­tűzte a „Kugel­­mugel”,­­ illetve ugyanezt áthúz­va, a Kugelmu­­gel végét jelző táblákat. A kugliház egyébként tá­gas, összkomfor­tos­ és mint az építési hatósá­gok szakemberei megállapítot­ták, nem keve­sebb, mint har­mincöt vendéget képes befogadni. Ettől kezdve azonban Lipbur­ger barátunk harcban áll a szomszéd pol­gármesterrel is, aki szerint e fu­ra ház rontja a falu tájképét. Pedig a gömb­formájú épület stabilnak bizo­nyult, átvészel­te az időjárási viszontagságo­kat is és amire modern Dioge­nész barátunk különösen büsz­ke, a gömb alatt még a fű is vidáman zöldell. Az egyik bé­csi szenátor pontot kíván tenni a nevet­séges vita után, s meghívta Ed­win Lipburgert: építse föl házát a bécsi Práter fái alatt. Szabó Zoltán Egy utazás margójára Caspar Weinberger, az Egyesült Államok hadügy­minisztere jött, látott és . .. győzködött. Vendéglátóit győzhette Tokióban, Szöul­ban és Manilában azért, hogy megnyerje őket a dél­kelet-ázsiai térséggel kap­csolatos amerikai katona­­politikai terveknek. S Washington nemcsak a csendes-óceáni térség el­lenőrzését határozta el, ha­nem célul tűzte ki ennek összekapcsolását az Indiai­óceán, valamint a Közép- Keletről kiinduló tengeri szállítási útvonalak ellenőr­zésével. Ezért úgy gondol­kozik, hogy ha például Ja­pán többet vállalna a Csen­des-óceán északi részén, azzal amerikai haditenge­részeti és légi egységeket szabadítana fel az olajszál­lítási útvonalak őrzésére az Indiai-óceánon. Ha Szöul is részt venne az óceán kö­zépső részén évente rende­zett, nagyszabású haditen­gerészeti együttműködési gyakorlatokban, „bezáród­nék a gyűrű” a térség körül. Nem beszélve arról, hogy ha a Fülöp-szigetek kor­mányával sikerülne ismét évekre meghosszabbítani az amerikai támaszpontszerző­déseket, a csendes-óceáni térség ellenőrzése teljessé válnék. Mindennek fényében mit ért el Weinberger röp­ke tíz nap alatt? Saját vé­leményét idézve, az ered­mény félsikernek sem mondható. Ami Tokiót illeti, a ja­pánok elvben csaknem mindennel egyetértettek. Megígérték például, hogy tovább növelik a katonai kiadásokat. De rögtön hoz­zátették, hogy nem „az egekig” — tekintettel az ország nehéz pénzügyi helyzetére és az alkotmá­nyos kötelezettségekre. S különösen nem akkor, ami­kor már-már politikai vi­szállyá válik Tokió és Wa­shington kereskedelmi el­lentéte. Ilyen körülmények között aligha valószínű, hogy Ja­pán, a washingtoni elkép­zelések szerint, csatlakozna az amerikai stratégiai ter­vekhez, így Tokióban ezút­tal sem közölték, hogy mi­kor készülnek el az 1976- ban megkezdett haderőfej­lesztési program végrehaj­tásával. S egyszerűen elen­gedték a fülük mellett azt a washingtoni óhajt, hogy a japán haderő gyakoroljon katonai felügyeletet a Ja­pánt a Szovjetuniótól elvá­lasztó tengeri útvonalakon, vagy akár távolabbi térsé­gekben. Az Egyesült Álla­mok által szorgalmazott hadi technológiai együttmű­ködéssel kapcsolatban pe­dig azt hangoztatták, hogy nem döntöttek még végle­gesen a japán elektronikai és híradástechnikai beren­dezések katonai rendelte­tésű átadásáról, így hát Weinbergernek nem ma­radt más hátra, mint hogy kifejtse: Washington vál­tozatlanul „nagy várako­zással” tekint a japán ka­tonai erő növelése elé. shington ne fukarkodjék az ígéretekkel. így hát Wein­berger azzal kecsegtetett, hogy az Egyesült Államok­nak nincs szándékában ki­vonni ott állomásozó 40 ezer katonáját, ellenkező­leg, további lépéseket tesz harcképességük növelésére. És célul tűzte ki a dél-ko­reai hadsereg erejének fo­kozását is. Sőt mi több, Szöult egy esetleges „hábo­rús szükségállapotra” felké­szítendő, kétmilliárd dollá­ros „válságsegélyt” ígért Dél-Koreának. Weinberger elsősorban csillapítgatni utazott Mani­lába. Marcos elnök ugyann­­is a közelmúltban jelentet­te be, hogy kormánya sür­geti a Fülöp-szigeteken le­vő amerikai támaszpontok használatáról szóló szerző­dések újratárgyalását, mert a korábbi megállapodáso­kat egyszerűen „méltányta­lannak és bosszantónak” tartja. (A Subic Bay az Egyesült Államok 7. flottá­jának támaszpontja, míg a Clark légibázis a csendes­óceáni amerikai légierő fő­­hadiszállása.) Ezért hát az amerikai hadügyminiszter sietett kijelenteni, hogy nem lát akadályt az ameri­kai panaszok orvoslásának útjában. A taskenti javaslatok De ezzel nem teljes a kép, mert voltak a Weinberger útnak sajátos mellékzöngéi, így például az, hogy a to­kiói látogatás egybeesett a japán békemozgalom min­den eddigit felülmúló akti­vizálódásával. Vagy: Szöul­ban és Manilában is a tár­gyalásokkal egyidőben tün­tetéseken követelték az amerikaiak távozását. S még valami. Miközben az amerikai hadügyminisz­ter az állítólagos szovjet fenyegetés rémével igyeke­zett érvényt szerezni az amerikai katonapolitikai tervek megvalósításának, a Szovjetunió javaslatot tett a bizalomerősítő intézkedé­seknek az óceánok és ten­gerek vizeire való kiterjesz­tésére, különösen azokban a térségekben, ahol a leg­forgalmasabb tengeri útvo­nalak húzódnak. S Taskent­­ben Leonyid Brezsnyev is­mét megfogalmazta a Szov­jetunió „Ázsia-politikáját”, középpontjában a kölcsönös bizalommal, nem pedig a konfrontációval. Pietsch Lajos Mit jelentene az átfogó ellenőrzés ? Átfogó ellenőrzés — ez hát az amerikai stratégia legfőbb célja. De mennyi­vel jobban hangzik, ha mindezt „védelemként” le­het eladni. Ezért állt elő Weinberger azzal, hogy a térséget a Szovjetunió fe­nyegeti. Mert ha sikerül el­hitetni a kelet-ázsiai szö­vetségesekkel a „szovjet veszélyt”, Washington két legyet üthet egycsapásra. Megvalósíthatná terveit úgy, hogy közben a szövet­ségesek — elsősorban Ja­pán — terheket vennének le a válláról. DÁNIA Újabb intézkedések a száj- és körömfájás miatt érintett területeken a templomokban eltörölték a húsvéti istentiszteleteket, betiltották a sportrendez­vényeket és elmaradnak a rockkoncertek is. Dániában az utóbbi há­rom hétben 3610 szarvas­­marha és sertés esett ál­dozatául a betegségnek. Kitartanak amellett, hogy nincs szó járványról, és, hogy a betegség egy jól lehatárolt földrajzi körzet­re korlátozódik. A rendőrség udvariasan sietteti továbbhaladásra a szigeten áthaladó autóso­kat és motorosokat, figyel­meztetve őket, hogy ne áll­janak meg és ne érintkez­zenek az ottlakókkal. A hoteltulajdonosok az elmaradt vendégsereg miatt a személyzet elbo­csátását fontolgatják a tavaszi üdülési csúcssze­zonban. A betegség által sújtott farmokon a családok teljes elszigeteltségben élnek, csupán a mérföldnyi távol­ságra kézbesített postát és egyéb szállítmányokat ve­szik át. A dán Fyn-szigeten a ti­zenhatodik megbetegedés­sorozatról is bebizonyoso­dott, hogy száj- és köröm­fájás. A rendőrség a fer­tőzés körzetében betiltott minden összejövetelt, az HAJFESTÉS, ÖNVÉDELMI PALACK Fenyeget a b „Ismét vér fog folyni, készítsétek elő a mentőkocsit” — ezt a kézzel írt cédulát találták a kelet-franciaországi Belfort kór­házának egyik felvonójában, s aláírás helyett egy kés rajza sze­repelt. A belforti rém — az az ismeretlen gyilkos, aki az elmúlt he­tekben­ már négy nőt sebesített meg súlyosan késszúrásokkal, egy ötödiket pedig megölt —, ezzel jelezte, hogy ismét akcióra készül. Az ismeretlen tettes — minden bizonnyal egy őrült — ma­gas termetű, barna hajú nőket támadott meg eddig, akik magá­nyosan sétáltak vagy autóbuszra várakoztak Belfort belvárosá­ban. Az életben maradott megtámadottak elmondották, hogy a férfi hirtelen tűnik elő, egy késsel összeszurkálja áldozatát, az­után elmenekül. Mire a segélykiáltásokra emberek sietnek a közelbe, a merénylő úgy eltűnik, mintha a föld nyelte volna el. Néhány bátor belforti asszony már önvédelmi eszközről is gondoskodott, így legutóbb, amikor valaki megszólított Belfort­­ban egy asszonyt, hogy megkérdezze tőle, merre van egy utca, a megszólított hölgy egy könnyfakasztó gázzal töltött palackot rántott elő ridiküljéből, és habozás nélkül ráfecskendezte tar­talmát a vélt merénylőre. Belfortban azonban nem minden asz­­szony ilyen elszánt, a fodrászüzletekben ugyanis megélénkült a forgalom: sok barna hajú nő szőkére festeti most a haját. (dobsa) ,, Válságsegély'' Szöulban már inkább megértésre talált a Penta­gon Vezetője. Persze ehhez szükség volt a Koreai NDK részéről állítólag fenyegető „északi veszély” hangozta­tására is. S mindenekelőtt arra, hogy elsősorban Wa­ ­ LEGSZEBB É­­S MÉG SZEBB FÜLBEVALÓM! NO ÓRÁSOK SZÖVETKEZETE megnyitotta új szalonját, amelyben előkészít fülbevaló viselésére. Címe: Budapest IX., Mester u. 3. Várjuk kedves vendégeinket!

Next