Esti Hírlap, 1982. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
1982-06-22 / 145. szám
• A rendkívüli adásnapon rendkívüli adással állt elő a Fiatalok órája. A szokatlanság egy módszer ismertetésének módszerében rejlett. Székely Orsolya rendező és Sebeő Ágnes szerkesztő élesben mutatott be néhány pszichológiai játékot arra, hogy bizonyos helyzetekben hogyan jelentkezik az én, váratlan megnyilvánulásaival olykor meglepve magát az ént hordozó személyt is. A műsor a legszemélyesebb mozzanatokat a magánjellegű ügyek világából az általános érvényű tapasztalatok világába emelte, a szerzők pontosan ismerték ugyanis az élve boncolás nyilvánosságának veszélyeit. A viviszekció lehetséges vádját a József Attila verseiből vett idézetek védték ki, s annak az igénynek a következetes érvényesítése, amely tulajdonképpen a műsor létrejöttét indokolja. Ez pedig: igény az önmagunk megismerésének ösztönös módjáról átváltani a tudatos elemzésekre. Nem öncélúan, hanem azért, hogy megismerve önmagunkat, megismerhessük tárgyszerű valóságában a világot, megismerhessük a többi embert, ezáltal jutva el a közösség igazi szerepének felismeréséhez az egyén életében. A mesterségesen megteremtett lélektani szituációk csak az eszköz szerepét játszották, egy önmagában száraz és elvont tudományos tételt eleven élettel töltöttek fel, s ezáltal érthetővé és érdekessé tették. A hangsúly minden esetben az előhívott reagálások elemzésére került. A hatásukban a pszichodrámára emlékeztető játékok az önismeret módszereit sugallták ily módon. Érdekes volt megfigyelni, hogy éppen akkor, amikor legbelső önmagukig jutottak el a játékban részt vevők, akkor bukott elő belőlük a spontán vallomás a többiek, a környezetet jelentő emberek szeretetének és szolgálatának vágyáról. A nézőnek, aki hagista magát belevonni a szerzők teremtette szellemi játékba, s hajlandó volt összekötni, illetve meghosszabbítani a lépéseket, annak a befejező vallomás, Markó Iván vallomása többet árult el, mint amit a szavak puszta önmagukban kifejeztek. Az akaraterő, az önmagunk legyőzése valósággal drámai erővel kapott megfogalmazást ezekben a felvételekben. Nem egy előtérben levő pályára érvényesen csupán, hanem a leghétköznapibb sorsokra vonatkoztatva is. (bársony) GYŐRI ZENEI NYÁR HAYDN-EST Az idei nyár gyári zenei programját tekinthetjük színesnek, vagy — ha valamiféle szerkesztési vezérfonalat hiányolunk — vegyesnek. Finn és szovjet muzsikusok, Musica Antiqua és Győri Ütőegyüttes, a pesti operatársulat Turandotja, a helyi színház Marica grófnője és a Rockszínház új műsora mellett folklór és könynyűzene váltakozik benne müncheni és magyar kórusok programjával és szimfonikus koncertekkel. Természetesen megszólal Kodály, és megszólalt nyitányként Haydn. Eszterháza muzsikusa a Fertő mellé látogató (1773) Mária Terézia tiszteletére és szórakoztatására komponálta Philemon és Baucis című operáját a büntető szándékkal Földre szálló Jupiterről, akit a jámbor öreg házaspár vendéglátása annyira megenyhített, hogy holt gyermeküket is föltámasztotta. A győri művészek néhány vendégszereplővel érdekes előadást produkáltak, sajnos, gyönge zenei színvonalon. Eszterházi tradíciók sugallták a bábjátékos megoldást, részben óriási modern istenfigurákkal, részben archaizáló, vázaképekre emlékeztető élő bábokkal. Mellettük Haydn korát idéző ruhákban egy-egy énekes, illetve prózai szereplő szólaltatta meg a színpad két oldalán a földi játék alakjait. Meller András színpadképe és El Kazovszkij figurái, Bor József kitűnő rendezői elképzelését sejtették; a zenei megszólaltatás és a hozzá készült mozgáskompozíció azonban nem tette élvezhetővé az előadást. A nézők fokozódó türelmetlenséggel várták a végét, a Győri Balett színre lépését. Az évszakok című oratórium Karajan vezényelte felvételét Markó Iván lerövidítette, s a bécsiek felkérésére koreográfiát készített hozzá. Az idei Festwochen kritikusai világszínvonalat emlegettek, s nem győzték hangsúlyozni, hogy a nemrég lezajlott nemzetközi balettfesztiváljuk nyugat-európai és amerikai hírességeit is figyelembe véve, Bécs kedvenc táncosai maga győriek. A Haydn Geranzt című produkció azt igazolja, hogy nem is rossz ízlésűek azok a bécsiek. Markónak valami rendkívülit sikerült véghezvinnie. Eddig minden kísérlet azt mutatta, hogy a bécsi klasszikusok triászából csak Beethoven nyújtott némi alkalmat és lehetőséget a színpadi táncművészek számára. Haydn és Mozart — ez a két úr — még nem hagyta magát igazán megtáncoltatni. Markó megtalálta a megoldást. Ugyanazzal a derűs természetességgel és rafinált egyszerűséggel, ugyanazzal a hagyományokat összegező és magasrendű formaszerkezetbe foglaló biztonsággal, amivel Haydn komponált — megtáncolta a zenét. Tökéletes szinkronban és tökéletesen mai érzékeinkhez igazítva. A zenével eddig csak Balanchine tudott így azonosulni, nemcsak ritmikai, de belső, formateremtő feszültségeit is teljesen átélve és sugallva. Ám túl is lépett Balanchine-on, mert a modern amerikaiak (Riley, Robbins stb.) és Bejárt mozgásszerkesztő bravúrjait éppúgy fölszívta stílusötvözetébe, mint a szovjet klasszikus iskoláét és folytatóiét. A lényeg pedig, hogy ez a könnyed, játékos benyomás, elragadó gyönyörködtetést nyújtó, muzsikás mozgáskáprázat szigorúan egyéni formában, a stíluselemeket könyörtelen egyéni szűrőn kiválogatva, rendkívüli képzelőerővel szintetizálva és dúsítva jelentkezik. Nem modernizál, mert nincs rá szüksége: modern életérzésekkel telíti a klaszszikus mozgás-zene folyamatot. Nem egy szorongó réteg közérzetét sugározza, de minden szorongásteli emberét, akiben nem halt el az egészséges életösztön, a szépségszomj, a fennmaradás, a boldogulás és a boldogság vágya. Pokolian nehéz leckét ró ez a koreográfia a táncosokra. A szólisták: Fülöp Viktor, Király Melinda, Demcsák Ottó és Kiss János mellett valamennyiük nevét joggal sorolja fel a színlap. Mintha mindegyikük egy kis, vagy nem is olyan kis Markó lenne. A különböző izmusok hívei megmosolyoghatják, vagy kiátkozhatják — a közönség joggal ünnepli ezt a produkciót. Mert klasszicizmusában is merőben eredeti, mai. Mámoros, tiszta élmény. Fodor Lajos Jelenet a Győri Balett Hajdn-kompozíciójából (Mezey Béla felv.) Aki a Szivárvány áruházakban július 10-ig színes televíziót vásárol, visszanyerheti a vételárat. Sorsolás: július 1-én. Felvilágosítás áruházainkban, és a Vevőszolgálatnál: 66-44-66. e Nemrég lapunk is foglalkozott a Diákszínház akcióval. A nem túl szerencsés elnevezés mögött az rejtőzik, hogy a Művelődési Minisztérium anyagi támogatással próbálja elérni, hogy évente legalább egyszer minden középiskolás diák eljusson színházba. A Diákszínház volt az egyik témája a Gondolatjel vasárnapi adásának is. Megszólaltak az összes érintettek: diákok, pedagógusok, színházi közönségszervezők és a Fővárosi Tanács illetékese. A vélemények — akárcsak egy nemrég tartott megbeszélésen, amelyről hírt adtunk — a mikrofon előtt is megütköztek, de az ügy továbbra is elég zavaros. Alighanem az a baj, hogy a szervezés végül is részletkérdés, amelyet nem lehet megfelelően megoldani addig, ameddig nem tisztáztuk, hol is a helye a színházlátogatásnak a nevelés-oktatás folyamatában. Az Osgyáni Csaba szerkesztette műsor egyébként is érdekes és változatos volt. Tartalmas megemlékezést hallhattunk a nemrég elhunyt, jeles nyugatnémet filmrendezőről, Rainer Werner Fassbinderről (morvay) KONFERENCIA ÉS KIÁLLÍTÁS Színek a térben BESZÉLGETÉS NEMCSICS ANTALLAL Június 27-ig tart nyitva a Műcsarnokban a Színdinamika című kiállítás. Megnyitásával egy időben — június elején — tartották Budapesten a nemzetközi színdinamikai konferenciát. A háromnapos tanácskozáson építészek, fizikusok, képzőművészek, pszichológusok, esztéták vettek részt. — Mit jelent pontosan a színdinamika és miértérdeklődnek iránta egyformán a különböző tudományterületeken dolgozók? — kérdezem Nemcsics Antalt, a Budapesti Műszaki Egyetem docensét, a színdinamika egyetemi oktatóját, aki a konferencia magyar szervezője volt SZÓRAKOZÁS — A széles körű érdeklődés alapja az a régi felismerés, hogy a színek hatnak az emberre. Ez a hatás fiziológiai, pszichológiai és esztétikai is lehet. A színdinamika tehát, mint tudomány, a színek és az emberek környezete közti összefüggéseket, törvényszerűségeket keresi. Humánusabbá igyekszik tenni a minket körülvevő, mesterségesen létrehozott világot. A leglátványosabb munkát az építészek végzik, de a vizuális hatások ugyanennyire függnek a képzőművészek alkotásaitól is. A pszichológusokat, pedagógusokat a színek lélektani hatása érdekli, de az orvosok sem maradhattak távol a tanácskozástól, hiszen a színek hatását a szervezetre ők is alkalmazhatják, mivel ez mérhető fiziológiai változásokat okozhat. A konferencián ott voltak a kivitelezők is, vegyészek, mérnökök és nem utolsósorban a világítástechnika szakemberei, őrajtuk múlik, milyen is lesz a szín, amit látunk. A műcsarnokbeli kiállításon jól szórakozik a közönség. Nézegetik a felfüggesztett színes gömböket, csavargatják a műszerek gombját, kapcsolgatják a színes világítást, ami folyton másnak mutatja a tereket. Mindez valóban csak játék? — A közönség érdeklődésének csak örülhetünk, a kiállításnak naponta nyolcszáz látogatója van, nem vált be az a jóslat, hogy nálunk senkit sem érdekel egy színdinamikai tárlat. Mégsem játékok, komoly technikai eszközök és szemléltető rendszerek szerepelnek az anyagban. A felfüggesztett színes gömbök neve például: szinoid színtér. Kétszázhuszonhat színt helyeztünk el a térben, amelyek szabálytalan idomot alkotnak. Ezek esztétikai élményt is jelentenek, bár mindegyik szín helyét egzakt számok, térkoordináták határozzák meg, ezek alapján a műszerrel bármelyiket elő tudjuk állítani. A „játék” talán tovább folytatódik. Ősztől ugyanis a tervek szerint az általános iskolai rajzórákon színismeretet is tanítanak majd — persze játékos módszerekkel. — Nem elég, ha csak a szakemberek, fizikusok, képzőművészek, építészek értenek a színekhez? — Valójában néhány millió színt tudunk megkülönböztetni, de általában csak húsz-harminc színben gondolkodunk. Ezen a gyakorlás sokat javíthat. Szükség is van rá, hiszen világunk egyre gazdagodik színekben, s ha a tárgyválaszték erre lehetőséget ad majd, az embereknek is alkalmasaknak kell lenniük, hogy az egymáshoz, hozzájuk illő, a környezetüket, életüket kellemesebbé tevő színeket kiválaszthassák. SZABVÁNY — Miért éppen Magyarországot választották a színdinamikai konferencia színhelyéül? — Bár a gyakorlat még nem mutatja, a most tudománnyá váló színdinamika elméleti kutatásaiban előkelő helyen állunk. A műszaki egyetemen tíz éve oktatunk színdinamikát az építészhallgatóknak. Azonban még itt sem nyert mindenben polgárjogot; a tervek színezése például változatlanul nem követelmény. A színek és formák mintha függetlenek lennének egymástól, pedig egységes, egymást erősítő alkalmazásukra volna szükség. Lehet, hogy mindez csak ellenhatás: sok épületünket éppen a véletlenszerűen megválasztott színekkel rontották el. Az építészek ezért sokszor inkább szürke várost terveznek, csak a formákra figyelnek. Hogy ne így legyen, meg kell tanulni a színek alkalmazását és hatásukat is. A tudomány már fölkészült erre (1992 májusa óta már hivatalos szabvány is megjelent), a technológia is fejlődik. Most már csak arra van szükség, hogy az amúgy is kifestendő házfalaknak, a különben is színesre tervezett textileknek, bútoroknak olyan színeket válasszunk, amelyek egymással, a tárgy funkciójával és a környezetben elfoglalt helyükkel harmonizálnak. Molnár Gabriella AMERIKAI SIKEREK UTÁN Itthon a Benkó Dixieland Band Szombat: búcsúkoncert New Yorkban, vasárnap: repülés az óceán fölött, hétfő: egyhónapos turné után hazaérkezett amerikai turnéjáról a Benkó Dixieland Band. — Minden előzetes várakozásunkat fölülmúlta ez a sorozat — mondta az együttes vezetője, Benkó Sándor. Sacramentóban több mint kétszázezren nézték meg a dixieland világtalálkozót. Mi tizennyolc koncertet adtunk más városokban is. Nemcsak a közönség fogadott lelkesen bennünket, kitüntetést is kapunk. Pénteken már Dobáson játszunk, azután következik még néhány fellépés, augusztusban pedig pihenünk. Koltay Gábor filmrendező ismételten nagy vállalkozásba kezdett. Az idén 25 éves jubileumát ünneplő Benkó együttessel az IPV Filmstúdió forgatócsoportja is ott volt a különböző helyszíneken. Nemcsak a négynapos sacramentói dixieland-találkozót vettük celluloidszalagra, hanem forgattunk New Yorkban, San Franciscóban, Los Angelesben, New Orleansban is. Sikerült a dixieland-műfaj néhány nagy egyéniségét megörökíteni. — Los Angelesben felkereste a stáb Szász Endre világhírű magyar festőművészt. Jövőre ő lesz a Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik díszvendége. A vele készült anyagból külön negyvenperces filmet tervezünk, amely a tavaszi fesztivál alkalmából kerül bemutatásra. (riskó) □ VÁNDORGYŰRŰ. Az Állami Bábszínház évad végi társulati ülésén Kormos Gyulát, a színház fiatal színészét jutalmazták a Balajthy Andor vándorgyűrűvel. Az idei évadban három főszerepet játszott: kimagasló alakítást nyújtott a János vitézben, a Toldiban és a Csongor és Tündében.