Esti Hírlap, 1982. július (27. évfolyam, 153-179. szám)
1982-07-28 / 176. szám
Felvételeink a Telefongyár legkorszerűbb üzemrészében készültek, és a nyomtatott áramkörű lapok gyártásának utolsó fázisait mutatják be. Első képünkön: a bonyolult áramkörű rendszerek készítésének egyik célgépe látható, a másodikon számítógép vezérlésű mérőműszerrel ellenőrzik a már kész egységek műszaki színvonalát. (MTI Fotó : Balatoni József felé.) SZABADALMAZOTT MÓDSZER A FÁK VÉDELMÉRE Rongálóknak, pusztítóknak bírság Főleg a lakótelepeken • Ne hagyják az öregeket Hollandiában íratlan szabályai vannak az erdőjárásnak. Mindez abból fakad, hogy ez a kis ország erdőben szegény — innen az erdőtisztelet. Akik a fák között sétálnak, ismeretlenül is üdvözlik a szembejövőt, s ezzel is kifejezik a ritka alkalom adta örömüket. Rádiózni, lármázni eszébe sem jutna senkinek, s hogy egy fát megrongáljanak, az egyenesen főbenjáró bűn lenne. Nálunk nem így kell az embereknek az erdőkben viselkedniük. De bár több erdőnk van, mint a hollandoknak, a pazarlást mi sem engedhetjük meg magunknak. Talán csak a városlakók tudják igazán, mekkora áldást jelent egy árnyat adó fa, egy hűvös fasor. Különösen a lakótelepeken jobbára csak álmodni lehet ilyesmiről. Hisz egy új lakótelep építése általában azzal kezdődik, hogy könyörtelenül letarolják az egész terepet, s ennek a fák is áldozatul esnek. Egy nyolcvanéves fa pedig egy ember egész évi oxigénszükségletét teremti meg. Ugyanakkor egy személyautó 10 ezer kilométeres úton húsz ember oxigénadagját fogyasztja el. A motorizáció terjedésével tehát mind nagyobb szükség lenne az öreg fákra. A lakótelepek felépültével megjelennek ugyan a kertészek. Facsemetéket telepítenek az új házak közé, amelyek azonban sem esztétikumban, sem funkcióban nem pótolhatják a kipusztított „jó öregeket”. Az öreg fákat egyszerűen nem lehet pótolni, irtásuknak tehát gátat kell szabni. Mert mennyit is ér egy fa? Ennek meghatározására dr. Radó Dezső, a Fővárosi Kertészeti Vállalat igazgatója — szabadalmi védettséget kapott — értékmeghatározó módszert dolgozott ki. Az építők eddig pusztították a fákat, a szakemberek, s velük együtt a lakosok szitkozódtak, sajnálkoztak. Ezentúl, ha a gyakorlatban is alkalmazzák ezt a kármegállapítási módszert, jogi következményeivel együtt történhet a felelősségre vonás. Az egyik most épülő — a római-parti camping és az Aquincum közötti területen — már nem lehet büntetlenül fákat dönteni. Még jóval az építkezés megkezdése előtt a szakértők felmérték, hogy a mintegy harminc hektárnyi területen — beleértve a szanálandó gyümölcsösöket — csaknem félezer olyan fa van, amelyet vétek lenne kivágni. Ezek megvédésére favédelmi terv készült. Ebben azokat a fákat vették listába, amelyek rtífca fajhoz tartoznak, vagy koruknál fogva szorulnak védelemre. A tereprendezéskor ezeket a fákat tiszteletben kell tartani, ellenkező esetben ennek anyagi következményeit a kivitelező fizeti. Talán végre elkezdődött valami, aminek a városlakók látják a hasznát. (kőmíves) 1982. július 28., szerda Ólmába dobta gyermekeit - mégsem büntethető Megműtik az elmebeteg apát Most: kényszergyógykezelés ♦ Befejeződött a vizsgálat Hogy május 27-én kora délután, egészen pontosan 13 óra 20 perckor mi történt a Szabadság-hídon, illetőleg az örvénylő Duna vizében, arra jószerivel az egész ország emlékezik. Szarka Géza 32 éves kisegítő munkás, budapesti lakos a hídról a Dunába dobta 3 éves Gábor és 6 éves Edit gyermekeit, majd maga is a vízbe vetette magát. Fantasztikus szerencse, hogy a hídhoz közel álló csehszlovák üdülőhajóról a hajógépész, valamint a kapitány észrevette: egy test zuhan a Dunába (a gyermekek bedobását nem látták!) és rögtön segítségért kezdtek kiabálni. TISZTÁZNI A FÉLREÉRTÉST Mint arról június 3-i lapszámunkban beszámoltunk, a kiabálásra lett figyelmes Miszlai Árpád rendőrőrmester, aki szolgálatát befejezve éppen kikötni készült motorcsónakjával. Rögtön a hídhoz kormányzott és előbb a két gyermeket, majd az apát mentette ki. Egy percen, fél percen vagy csupán másodperceken múlott a gyermekek élete? Soha nem fogjuk megtudni. Nagyon is válaszra várt: mi, történhetett Szarka Gézával, hogy ilyen szörnyűségre vetemedett, mi válthatta ki tettét? Az orvosszakértői vélemény: Szarka Géza organikus eredetű személyiségzavarban szenved, elmebeteg. Állapota nem reménytelen, de a műtéti beavatkozás elkerülhetetlen. A férfit tehát törvényeink értelmében nem lehet megbüntetni, pillanatnyilag ideiglenes kényszergyógykezelés alatt áll. A gyógykezelésről szóló végleges határozatot a héten az ügyészség mondja ki. Az első híradások révén — többek között a mi lapunkban megjelent riport alapján is — joggal vélhette az ország közvéleménye Szarka Gázát elvetemült embernek, akit az édesapa szó soha az életben nem illethet meg többé. Sokan bizonyára közönséges gyilkost láttak az apában. És csupán fantázia kérdése, hogy ki, minek vélte ezt az embert.. Éppen ezért, az esetleges félreértések eloszlatásáért, a helyes és pontos tájékoztatásért kelett visszatérnünk történtekre, az előzmények ismertetésére. Szarka Géza és felesége tíz éve ismeri egymást. Kezdetben élettársi közösségben éltek, 1978-ban pedig, fiúk születése előtt még, házasságot kötöttek. Hangsúlyozni szükséges: békében, boldogságban éltek, nem nélkülöztek semmiben. Jártak már a Kanáriszigeteken és Svédországban is, tehették, mert az asszony tehetősebb szülei anyagilag segítették őket. A férfi semmilyen betegségben nem szenvedett, legalábbis nem tudott róla. Dolgozott, pénzét hazaadta, nem ivott, gyermekeit szerette, meg az eltávozási engedélyt. (A kórházat, az orvosokat tehát semmilyen felelősség nem terheli!) Május 27-én a Szarka házaspár úgy döntött, hogy a gyerekek nem mennek óvodába, a délelőttöt a család együtt tölti és ebédre kimennek Budafokia, az apa szüleihez. Igen furcsának tűnik most, de ez az igazság, régen töltött ilyen vidám és boldog délelőttöt együtt a Szarka család. Délben metróztak, bejöttek a Belvárosba, sétáltak, majd az apa és a gyerekek eldöntötték: a Szabadság-hídon gyalog mennek át és majd Budán szállnak fel valamelyik járműre. A feleség szeretett volna már a pesti hídfőnél villamosra ülni, mert fáradtnak érezte magát. A gyerekek kérésének nem tudott ellent mondani, a hídra érve, ami köztudottan nagyon keskeny, az asszony néhány lépéssel előre ment. Egy perc alatt történt minden. A férfi előbb felkapta fiát és vízbe dobta, később kislányát vetette vízbe. Mire a feleség hátrafordult, már kislánya is átrepült a korláton. S következett az apa. Az aszszony kétségbeesetten kiabált segítségért. A hídon sok jármű ment át, feltehetően sokan látták a történteket, azonban egyetlen férfi, egy nyugdíjas ember akadt, aki a villamosból leszállva visszasietett a helyszínre és megpróbált segíteni. A csehszlovák hajó gépészén és kapitányán kívül ő az egyetlen semleges tanú az ügyben. FELTÉTELE A TERMELÉSNEK Tudományos kutatás a statisztika tükrében KÖNYVEK, CIKKEK, TANULMÁNYOK beruházások együttes öszszegének növekedési üteme közel azonos volt a nemzeti jövedelem belföldi felhasználásának növekedési ütemével; a kutató-fejlesztő helyek beruházásai a népgazdasági beruházásoknak mintegy másfél százalékát tették ki — állapítja meg egyebek mellett a Központi Statisztikai Hivatalnak a tudományos kutatás és fejlesztés 1981-es helyzetéről most közzétett jelentése. A dokumentumból kitűnik, hogy Magyarországon mintegy 83 ezren foglalkoznak tudományos kutatással és fejlesztéssel. Ez az arány nagyjából megegyezik a hozzánk hasonló fejlettségű országokéval. Tavaly 1980-hoz képest mintegy 10 százalékkal több volt a KGST más tagállamaival közösen végzett kutatás. A legtöbb témával az összesnek több mint a felével, az ipari ágazathoz tartozó kutatóintézetekben, vállalatoknál, üzemekben foglalkoznak. A statisztika szerint egyre nagyobb a jelentőségük a vállalati kutató-fejlesztő helyeknek, ahol a kutatómunkát a termelés elengedhetetlen feltételeként végzik. Az ilyen munka eredményeként rövidebb a szellemi termék bevezetéséig eltelt idő, s a kutató szakemberek is könnyebben igazodhatnak a termelés, a piac változó igényeihez. A kutató-fejlesztők 1981 ben csaknem 21 ezer könyvet, cikket produkáltak, közel 6500 újítást, és belföldön ezer, külföldön 1600 találmányt jelentettek be. (MTI) A hazánkban kutató-fejlesztő munkát végző 1300 intézmény, vállalat a múlt évben 20,7 milliárd forintot költött kutatásra, fejlesztésre; e költségek és EGY PERC ALATT TÖRTÉNT Mindezt, amit a fentiekben leírtunk, tanúk serege, de elsősorban a feleség és a rokonság tanúsíthatja. A család békéjét először a feleség betegsége zavarta meg, még a múlt esztendő végén. Az asszony műtéten esett át, de végül is felgyógyult. Időközben a gyerekek estek át kisebb-nagyobb betegségeken, majd idén februárban a férj egyre többször lett rosszul. Hol fulladt, hol zsibbadt a karja, hol azt érezte: kezei mintha megbénultak volna. Rosszullétei után többször szállította a mentő kórházba, az első alaposabb kivizsgálásra azonban csak május második-harmadik hetében került sor az Orvostovábbképző Intézet Szabolcs utcai kórházában. Szarka Géza alig várta gyógyulását, a vizsgálatok végeztét. Már csak néhány vizsgálata volt hátra, amikor a kórház előtt, parkoló kocsijának valaki nekiütközött. A férfi eltávozási engedélyt kapott a kórházból, hogy rendezze a cascót, de egyébként sem volt az a beteg, aki néhány napra nem kaphatta volna BESZÉLT A HALÁLRÓL Tudjuk, a gyermekek megmenekültek, miként Szarka Géza is megúszta sérülés nélkül a tragédiát, őt azonnal a Korányi kórházba szállították, ahol elég gyorsan kiderítették elmebetegségét. A későbbi elmeállapot-megfigyelés során végezték el azt a speciális vizsgálatot, amelyet a Szabolcs utcai kórházban is elvégeztek — végezhettek — volna, amely megállapította: a férfi organikus eredetű betegségét és a műtét szükségességét. A műtétet egyébként az Amerikai úti kórházban végzik majd el szeptemberben. A kisfiú szerencsére már nem emlékszik semmire, a kislány még igen. Édesanyjuk hetekig nem akart hallani férjéről, de miután megtudta betegségét, már meglátogatta a kórházban. Mi történt Szarka Gézával május 27-én 13 óra 20 perckor? Idézzük vallomását: „Hirtelen eszembe jutott, hogy mennyi betegség sújtotta családunkat, hirtelen arra gondoltam, sokkal jobb lesz nekünk, ha meghalunk...” Egy beteg ember vallomása nem mérvadó. Csakhogy más nincs, aki a miértre konkrét választ tudna adni. Az apa vallomását kell elfogadnunk. Tanúk erősítették meg: az utóbbi időben a férfi sokat mesélt a halálról és időnként zavarosan beszélt, megdöbbentő dolgokat. Az ügyben az orvosok segítségén kívül csak az idő múlásának segítségében bízhatunk. A feledésben: Pethes Sándor