Esti Hírlap, 1983. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-01-06 / 5. szám

Olvass a zenéről... A Könyv és ifjúság, majd a Film és ifjúság akció után a KISZ a zeneművészet valamennyi ágát kívánja népszerűsíteni, a klasszikus komolyzenétől a dzsesszen át, a popzenéig, a népzenétől a modern komoly műfajig. Ehhez kapcsolódik a Móra Könyvkiadó ajánlójegyzéke zenei tárgyú könyvekről, s tájékoztatója, amelyben bemutatja a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár zenei gyűjteményét. Add ide! címmel az egyévesekre gondoltak a kemény lapos, 12 oldalas? képeskönyv 6. kiadásával, „A titkokat az ujjaimnak mondom el” — ez a címe az 5 éven felülieknek írt hatvanoldalas könyvnek,amelynek szerzője Ágai Ágnes. A finnugor népek meséit, dalait ugyanennek a korosztálynak ajánlják, Erős mackó címmel. Jó előre gondol a Húsvéti hívogató és a Csíkos-sorozatban megjelenő Boldogtalan nyár. Ismét új kötetei jelennek meg az így élt... sorozatnak: Erdődy János Fiusz János sorsát, míg Levendel Júlia Anton Csehov életét mutatja be. A Búvár-sorozatban Kabócák, bodobácsok, valamint Ősnövények címmel jelennek meg új kiadványok. џ Ritka vendéget köszönthettünk tegnap este a képernyőn: egy új magyar tévéfilmet. Tetszett. S ráadásul nem is Gorkijt, vagy Arthur Millert adaptálták. Mai magyar írók mai témájú forgatókönyvét dolgozta fel Havas Péter rendező. A tévéfilmet Nagy Anna, Kis Anna címmel Máriássy Judit írta. Klasszikus művekre emlékeztetett a cselekmény, a szerkezet, s az egyes figurák is. Keményen dolgozó, puritán erkölcsű, makulátlanul tisztességes szülők, akik mindenkihez emberségesek, csak éppen a saját lányuk életét teszik pokollá. A lelki és fizikai elnyomásban élő lány, inkább szerelem nélkül megy férjhez, csak megszabaduljon elviselhetetlen életformájától. Nagyhalak átfogó, körmönfont és mindenkit lekorrumpáló támadása a becsületes kishalak ellen — győztes véggel. És így tovább, megannyi balzaci szituáció, stendhali cselekménybonyolítás, flauberti kapcsolatrendszer. Ám az egészben az az igazán érdekes, hogy mindez itt és ma történik. Méghozzá elhihetően. Az örök emberi szenvedélyek, jellemvonások és jellemtelenségek, hitelesen élnek a mai közegben. Máriássy Judit statisztikailag nem tipikus embereket választott hőséül. Szövetkezeti vezetőket, akikaz általános föllendülésben sem gazdagodnak meg, akik kezéhez az elharapózó lopások idején sem tapad semmi, így aztán házuk málladozó falának bevakolására sem telik. Nem több szintes villát építenek maguknak, de még az udvarra járnak budira. Nem úgy táncolnak, ahogy serdülő lányuk fütyül, hanem ők tartják kemény kézzel kordában a bakfist. Túl kemény kézzel... A munkához, a pénzhez, a becsülethez és tisztességhez való viszonyukban már szocialista emberek, de teljesen elmaradott gondolkodásúak a családi viszonylatokban, a saját magzatuk nevelésében. Törvényszerű, hogy el kell bukniuk, hogy életük tragédiákba fullad. Az érdekes, drámai dialógusokkal teli, keserű szépségű forgatókönyvből Havas Péter nagyon jó filmet rendezett, feszültséggel, izgalommal, lírával. A színészek közül elsősorban Pécsi Ildikó és Fonyó István kiváló alakítását dicsérhetjük. Nagyon tetszett Herczeg Csilla, Pataky Jenő és Usztics Mátyás is. Molnár Tibornak talán ez volt az utolsó filmje, jó volt és megrendítő. (barabás) A voronyezsi tragédia előversengését elevenítette föl Sára Sándor tegnap indult dokumentumfilm-sorozatának első része. Nem véletlenül használom a Katona Józseftől kölcsönzött kifejezést. A Harmadik Birodalom diplomáciája zseniálisan játszotta ki egymás ellen a „kis nemzetecskék számára épült szégyenkaloda” népeit. A Hitler „jóvoltából” önállóvá lett Szlovákia és Mihály király Romániája már hadi állapotban volt a Szovjetunióval — a győzelem utáni területgyarapodás reményében —, amikor a magyar uralkodó körök úgy érezték, számunkra nem elég csupán afféle szalonháborút folytatni, hanem valóban „be kell szállni”, mert különben hátrányban leszünk a diadal utáni osztozkodásnál, visszaszorulunk az „új Európában”. És létrehozták, és elindították a 2. magyar hadsereget. Harcba küldték értelmetlenül és esélytelenül. Hogy mennyire eleve pusztulásra ítélten, az bontakozott ki a tegnap sugárzott Előzmények című bevezetőből, amelyben három egykori vezérkari tiszt — Kádár Gyula, Kéri Kálmán és Lajtos Árpád, valamint Boldizsár Iván szólalt meg. Sára Sándor rendező — Csoóri Sándor, Hanák Gábor és Marx József dramaturgok segítségével — rendkívül meggyőzően bizonyította filmjében ezt az eleve pusztulásra ítéltséget. A megszólaltatott történelmi tanúk visszaemlékezéseit úgy vágta össze, hogy azok kiegészítették, teljesebbé tették, értelmezték egymást, s minden további kommentárt fölöslegessé tettek. Ha a sorozat következő részei is ilyen átgondoltak lesznek, akkor a Krónika a második világháború tragédiájának nagy hatású dokumentumaként szolgálhatja történelmi tudatunk további tisztulását. (morvay) MAI TÁJÉKOZTATÓ Sztárparádé a Hild-udvarban Az Országos Rendező Iroda műsortervei Ma délelőtt 11 órakor sajtótájékoztató kezdődött a Zeneművészek Klubjában. Az újságírókat az Országos Rendező Iroda — rövidített nevén ŐRI — igazgatója, Báli György hívta meg, hogy ismertesse az intézmény tavaszi-nyári programját. Pugacsova Az ORI játszási tervei közül elsőként az a sorozat érdemel figyelmet, amely már január 10-én kezdődik a Vigadóban „Felel a musical osztály” címmel. Világhírű musicalekből vett részletek hangzanak fel ismert szólistákkal. Ez a műsor Iglódi István rendezésében az ORI és a Magyar Televízió közös produkciója, amelyből ebben a hónapban még 24-én és 31-én is rendeznek egy-egy estét. A produkciót a televízió is fölveszi. A vigadós sorozat későbbi műsorai: 1. „Kihajolni veszélyes." Szűcs Judit showestje Csenterics Ágnes rendezésében február 14., 21., 28. és március 6-án. 2. „Él még a vén cigány.” A Tavaszi Fesztivál vendégei számára március 14-én főként Kondor Ernő dalaiból. 3. Kása Zsuzsa jazzénekesnő szereplése, aki 15 éve van a pályán. Időpontja: március 31. 4. Alla Pugacsova szovjet énekesnő megismétli — április 4-én, hazánk felszabadulásának évfordulóján — tavalyi nagy sikerű fellépését. 5. „Jöjjön egy kávéra hozzánk.” Ebben Benkő László az Omega együttestől beszélget Mikes Lillával pályafutásáról. A közreműködők között lesz Weöres Sándor, a költő, akit Holdbéli csónakos című darabjának zenéje kapcsol Benkőhöz. Az esték időpontja: április 11., 16., 17., 18. A hatodik műsor címe: „Kinek van erre energiája?” Alfonzo lép fel számos közreműködővel. Két műsorközlője Vágó István és Antal Imre. Bűvölet További sorozatműsoraik egyfelől a főváros, másfelől a vidék számára állnak össze.. Ezekből is hatfélét láthat majd a közönség, főként művelődési házakban, kultúrtermekben. „Szerelem, őrület, jazz” a címe a Pálos Zsuzsa vezette fellépéseknek. A „Játékpárbaj” című, a közismert Kapcsoltam, Fele sem igaz és Kettesben című adások pódiumváltozata Rózsa Györggyel, Vágó Istvánnal és Szilágyi Jánossal. Látványos varietének szánják a „Látta-e már Budapestet éjjel?” című estéket Horváth Tivadar rendezésében sok népszerű színésszel. A nosztalgiahullám is „képviselteti magát” a „Bűvölet” elnevezésű műsorban, amit Martiny Lajos és Beamter Bubi nyújt a régi dalok kedvelőinek. A „Vágyom egy nő után” címmel az ORI operettestéket is rendez olyan művészek felléptével, mint Pitti Katalin, Zentay Anna, Leblanc Győző és Maros Gábor. A hatodik műsor „Aranyalbum” elnevezéssel Korda Györgyöt és az Express együttest szerepelteti. Nyáron A nyaralási évadban főleg a Balaton-parti fürdőhelyek szabadtéri színpadait látják el szórakoztató műsorokkal Siófoktól Keszthelyig, Füredtől Boglárig. Ott hangversenyezik majd az Omega, a Hungária, a Benikó Dixieland együttes, a Neoton família és több más zenekar. Hofi Géza is részt vesz egy balatoni turnén. Elmondták azt is, hogy az ORFI Kórház kertjében, a Hild-udvarban szintén rendeznek szórakoztató estéket Sztárparádé címmel. (A tájékoztató tart.) Kristóf Károly A Pompidou-központról már annyi filmet, fotót láttam, elragadtatott vagy felháborodott véleményt hallottam, hogy meggyőződésem volt: az épülettel való találkozás nem hoz majd meglepetést számomra. Tévedtem. A modern építészetnek ezt a különleges alkotását a valóságban látni rendkívüli élmény és tanulság. Nemcsak azért, mert ennek az óriási épületnek a „külleme”, valamint belül a folyosók és a hatalmas termek, „vállalják” azokat az anyagokat, amelyekből tervezőik megkomponálták, hanem azért is, mert a forma és a funkció izgalmasan váratlan harmóniában találkozik egymással. A Pompidou-központot hasonlították már űrállomáshoz, gyógyszergyárhoz, erőműhöz. .. Valóban erőmű: hatalmas szellemi energiákat képes indukálni. Jelen van Párizs kulturális életében, nemcsak a kuriózumot kereső érdeklődő turisták látogatják, hanem főiként azok a franciák és külföldiek, akik a szellemi továbbépítkezés szándékával keresik föl. Mindebben természetesen nemcsak az olvasó- és zenetermek, a legkülönbözőbb kulturális foglalkozásokat, művelődési, szórakozási lehetőségeket nyújtó helyiségek segítenek, hanem az izgalmas kiállítások is, amelyek a látványélménytől kezdve a jól szerkesztett, a kulturális értékek didaktikus továbbadását is vállaló tárlatokig terjednek. A hatalmas hall galériájáról letekintvén fény és szinergia állítja meg a látogatót. Háromszáznyolcvannégy téglalap alakba rendezett tévékészülék fekszik hanyatt, s az egyik sarokból kék, piros, fehér színáramlat indul a képernyőkön, hogy hullámozva lelassuljon, s egy újabb fókuszból újra szétáradhasson. A video-art olyan élmény részesévé teszi azembert, amelyet csak a modern technika segítségével lehet fölidézni és érdekes látomássá tenni. Ez a szerkesztett, mondhatnám racionális látomás a képzelet és az érzelem egymásra találását, s e találkozás technikai „röntgenképének” megvalósulását szimbolizálja. Az emeleten a mennyezetről lelógó hatalmas buramaszkok állítanak meg. Követvén a többi járókelő példáját, fejemre húzom az egyiket, s dobhártyámat hasogatva sztereóban egy háztartási gépekkel alaposan fölszerelt lakás zajait hallom. Nevezetesen azt, amikor egyszerre lép működésbe : porszívó, mosó, gép, habverő, bömböl a rádió, a tévé és a magnetofon, zubog a víz a kádba, s ráadásul a háziasszony lisztet dörgöl a gyúródeszkán. Másik maszk, másik recsegés, az utca zajával, a diszkó bömbölésével. A tehénbőgés és a kutyacsaholás már dallamos-lágy szimfóniának tűnik. A hangkulissza becsábít a nagyterembe. A videokazettáról közvetített környezetvédelmi előadásra invitál. S csöppet sem zavar, hogy többek mellett, már csak a padlószőnyegre telepedve kapok helyet. A Pompidou-központ jelenlegi leglátogatottabb kiállítása a Paul Eluard és festőbarátai című. Nemcsak azért érdekes, mert megpróbálja egybefogni az irodalmat és a festészetet. A tárlat rendezői korántsem formálisan közeledtek feladatukhoz; arra voltak kíváncsiak, hogy a szellemi pezsgés nyomán egy-egy irányzat miképp hat a legkülönbözőbb művészeti ágazatokra, hogyan bontakozik ki a költői képben az irányzat festői látomása és a festett képen miként kap szerepet, válik fölismerhető szellemi-szemléleti tényezővé, lebegtető csodává a költészet. Éluard nagy szellemi élménye volt a szürrealizmus. Ennek néha vad, vagy máskor épp irracionális képi világától jutott el a rendezettségig, az ember arcú világ igenléséig és művészi felmutatásáig. Mindezt — esetenként a didaktikusságot is vállalva — remekül szerkesztették folyamattá a tárlat rendezői. S a vezérlő gondolat jegyében nem mindennapi képzőművészeti kiállítást láthatunk. A világ minden részéről — így például Londonból, Chicagóból, New Yorkból, Düsseldorfból — hozták el Picasso, Dali, Chagall, Chirico, Max Ernst, Joan Miro, Yves Tanguy és Jean Arp kompozícióit. A festmények, az Éluardról készült portrék (Max Ernst, Léger), a költői vallomások, a kiáltványok, a versek, s a fotók az érzelmi és szellemi összetartozás olyan gazdagságát, egymásra villanásuk oly sokszínűségét, az alkotáslélektan mélyáramlatait képesek megfogalmazni, hogy a módszer példa lehet. Az élménynyújtásra éppúgy, mint a szellemi irányzatok belső mozgatórugóinak megmutatására s a minden tekintetben érthető — itthoni szóval élve — „közművelődése”. A tárlatrendezők nem arra törekedtek tehát, hogy a dokumentumok, a festmények helyének megtalálásával esetleg bravúros egymásra feleltetésével, önmaguk nagyszerűségének állítsanak példát. A kiállítás tartalmára figyelve a legkisebb részleteknek is alárendelték önmagukat, hogy minél jobban szolgálhassák Éluard-t és festőbarátait, vagyis annak a nagy művészeti korszaknak feltárulkozását, amely Éluard-t a polgárpukkasztó szürrealista versektől elvezette a párttagsági könyvig, Picasso galambjáig, Jó pásztoráig. Vagyis abba a világba, amely a művésztől felelősséget kíván. Harangozó Márta PÁRIZS - TÉLEN (2.) Eluard és festőbarátai fiijától a mozikban Serdülőkor Romantika és próbatétel. Hol talál erre a két varázsos dologra a mai tizenéves, aki ott ül az iskolapadban, s gyakorolja a megfelelés roppant nehéz metódusát? Hol találja? — teszi fel a kérdést a Vera Mustacsieva forgatókönyvíró és Alekszandr Obreskov rendező abban a filmben, amelyben egy bolgár kamasz próbálja ki a világot és önmagát. Kraszin esete teljesen hétköznapi mindaddig, amíg a maga helyzetében mutatkozik meg: unja azt, hogy mindig neki diktálnak. Diktál a szülői ház, diktál a középiskola. Közismert szituáció. Kraszin azonban megpróbálja ezt nem elfogadni, s ennek csak egyetlen módját találja. Otthagyja az iskolát, a szülői házat. Itt kezdődik az az ugyancsak nem új helyzet, hogy a valóság kipróbálja az embert, miközben az ember próbálja ki a valóságot. Kraszin kezét azonban megfogják a szerzők. Ettől kezdve kézenfogva vezejtik egy olyan történeten keresztül, amelyben van nehéz sorsú barát, kicsit csalfa, ám mégis végzetes szerelem, és van egy olyan közösség, amely először elutasít, majd magába fogad. Mint a nagykönyvben. Csakhogy mi, akik a nézőtéren ülünk, a legritkább esetben tapasztaltuk, hogy az élet úgy alakul, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Újrafogalmazódnak régi következtetések arról, hogy az ember nehezen tudja egyedül megharcolni a maga függetlenségi háborúját, de ha sorstársak összeszokott közösségére talál, akkor már megy minden. Kivéve azt, hogy higgyünk ennek a szépre maszkírozott lázadásnak. (bársony) Több ezer népviselet, hímzés, használati tárgy található az idén harmincéves mezőkövesdi Matyó Múzeumban, amelyet a három évtized alatt mintegy másfél millióan látogattak. (MTI Fotó : Kozma István felvétele)