Esti Hírlap, 1983. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1983-03-07 / 56. szám
• Valóságos felüdülés volt tegnap az a késő esti egy óra Szentkuthy Miklóssal. Nem csak azért, mert mintha a hét szűk esztendő ínséges ideje köszöntött volna be a képernyőre, ami a művészportrékat illeti a televízióban, s hogy végre hosszú idő után ismét elénk került egy nagyszerű portré, hát természetes az öröm. És hogy milyen volt ez az egy! Az, hogy élvezet volt hallgatni, a legkevesebb, ami leírható róla. A derű, ami sugárzott Szentkuthyból, a humor és önirónia, amivel minden mondatát fölcsillogtatta, az egyéniség különleges fénye, s mindenekfölött a gondolatok eleganciája — nos, ez volt az élmény. A Prae, az Orpheus, meg a többi regény írójáról majdnem arcátlanság leírni, hogy ő aztán valóban tudja a szavak értékét, ismeri a stílus árnyalatainak súlyát. De le kell írnunk, mert hiszen tudjuk, hogy más az, amikor az ember a papírral ül szemben, és más az, amikor milliós nézőközönségnek egy kamera előtt beszél pályáról, életről, regényekről, irodalomról, művészetről. És Szentkuthy ez utóbbit is szenzációs érzékkel tudta előadni kamaszos és köpes mosollyal téve meg a maga lábjegyzeteit egy-egy fennköltebbre sikerült mondata után. Úgy is mondhatnánk, kinézett ránk a kamera mögül, nevetett hozzá egy kicsit, s mintegy megfogva kezünket, minduntalan arra bírt rá, hogy lépést tartsunk vele, az ő senkivel öszsze nem téveszthető egyéni ritmusával. Belohorszky Pálnak, aki az adás szerkesztőriportere volt, hálás feladat jutott, még akkor is, ha a kérdései lényegében csak végszavazások voltak egy sziporkázó és csodálatos riportalany megnyilatkozásához. És milyen stílusos volt az utolsó mondat, amit egy elnézést kérő kis mosoly kíséretében Szentkuthy Miklós hozzáfűzött akkor, amikor a morál és a szeretet áhított diadaláról beszélt és szavait a saját mércéje szerint túlzottan meghatottnak érezte: „Bocsánat, néha a bohócok is patetikusak”. (bársony) □ A ZENEMŰKIADÓ VÁLLALAT angol nyelvű kötetet adott ki a kortársi magyar zeneszerzők műveinek fontosabb nemzetközi sajtóvisszhangjáról. A könyvet Varga Bálint András állította össze. EGY BEFOGADÓSZÍNHÁZ SIKERE Julie kisasszony Beszélgetés Balkay Gézával Balkay Géza a Főiskola után egy évadon át dolgozott Kaposvárott, utána, 1979-bem a Nemzeti Színházba szerződött. Ott sorra kapta a jelentős feladatokat. Színpadra lépett a Csongor és Tündében, a Szazai menyegzőben, a Háromgarasos operában, a Medikusban, az Oresztészben, Az úrhatnám polgárban... Ilyenkor szokták mondani: „harminckettőt játszott havonta”, azaz többet, mint ahány nap van egy hónapban. Balitkay Géza azonban nyáron sem pihent. A Zichy-kastélybeli Bakkhánsnők után a Tatabányai Népház Orpheusz Színházának egyik figyelemre méltó produkciójában vállalt szerepet. Strindberg: Julie kisasszony című darabjában, amelyet azóta a Pesti Vigadóban is bemutattak. Akik látták, különleges színházi élményt emlegetnek, mutatták be Szegeden — László Tibor, a Tatabányai Népház vezetője kérte fel rendezésre. Ő választotta Strindberg művét és a címszerepre Tóth Évát kérte fel. Jean szerepére több színésszel tárgyaltak, s végül engem választottak. Remek szerep. Eleinte csak néhány előadásról volt szó. A tatabányaiak maguk se gondolták, hogy ilyen széles körű érdeklődés támad majd a produkció iránt, amelyet azóta Tatabányáin kívül számos helyen bemutattunk. A napokban lesz a harmincadik előadásunk. Budapesten is — Hogyan került sor a bemutatkozásra a Pesti Vigadóban? — A tatabányaiak is ugyanolyan befogadók, mint például a Dunaújvárosi Bemutató színpad, tehát külső rendezőkkel, külső színészekkel, esetenként saját tagjaival, akik azonban amatőrök, készülnek az előadásai. A nagyon tehetséges Tóth Zsóka például — aki Krisztint, a szakácsnőt alakítja a mi produkciónkban — az Orpheusz együttes tagja. Különben nekünk, színészeknek meg sem fordult a fejünkben, hogy Budapesten is bemutassuk a Julie kisasszonyt, úgy hívtak bennünket. Magától jelentkezett a televízió is, s azóta már rögzítette az előadást. Apassionata —■ Tóth Éva és ön eddig jórészt befutott rendezőkkel dolgoztak. Hogyan tudtak együttműködni egy olyan fiatal kezdővel, mint Tasnádi Márton? — A másfél-két hónapos próbaidőszakban, a próbák után is nagyon sokat beszélgettünk és ezzel is alakult, formálódott az előadás. Ez tulajdonképpen egy sokrétegű társasjáték. Ilyen intim önmegfigyelésre ritkán van lehetősége az embernek és a színésznek. Nagyon szeretnénk, ha az előadást tovább játszhatnánk, mert úgy érezzük, hogy a produkció még korántsem futotta ki magát. Tartunk még élőadást a Pesti Vigadóban is. — Nem érez időnként fáradtságot? Meddig terjed egy ifjú színész teherbíró képessége? — Ameddig az ember szereti azt, amivel éppen foglalkozik, addig, azt hiszem, sokat bír. — Mire készül mostanában? — Mihályfi Imre rendezésében az Apassionata című tévéfilmben forgatok, s a Katona József Színházban a napokban volt az Ahogy tetszik bemutatója, a darabban Olivért játszom. Deák Attila A Strindberg-darabban Társasjátékok — Annyi hálás feladat és jelentős főszerep mellett vállalkozott erre a föllépésre. A mostani vigadóbeli bemutatkozás esetleg egy újabb színházi vállalkozásforma nyitánya? — kérdeztük Balkay Gézát, a Katona József Színház tagját. — A tatabányaiak fölkérése sokkal korábban érkezett, mint mielőtt a mostani színházi társulások zöld utat kaptak volna — válaszolja a művész.. — A mi produkciónk tehát nem társulás vagy kisvállalkozás. Tasnádi Márton végzős rendezőhallgatót — aki Vámos László tanítványa, s vizsgarendezését (Burkhard: Tűzijáték) nemrég A Skálából a kertbe Kistermelők, kiskertművelők hete a Skála Budapest Nagyáruházban. Mezőgazdasági eszközök, vetőmagok, virághagymák, rózsatövek, permetezők, kézi fűnyírók vízszivattyúk, házi vízellátók árusítással egybekötött bemutatója, március 7-től 26-ig. Várjuk kedves vásárlóinkat! A Magyar Hírmondó hű maradt eredeti célkitűzéséhez: a magyar irodalom elfelejtett remekműveit adja közre. Csaknem egyidőben megjelent két legutóbbi kötete a múlt századi magyar vidéki életről alkotott ismereteinket egészíti ki a kortárs szemtanúk tapasztalataival. Kölcsey Antónia naplója a szöveget gondozó Gábor Júlia szerint a „hiányzó magyar biedermeier regény”. Mégis nem annyira irodalmi, mint inkább művelődéstörténeti értéke miatt jelentős. Hogyan élt egy művelt vidéki nemeslány a reformkorban? Miket olvasott, kikkel találkozott, miről ábrándozott? Mindez akkor is érdekes lenne, ha a naplóíró történetesen nem Kölcsey Ferenc unokahúga. Ettől azonban Antónia szerencsésebb helyzetben volt kortársnőinél: nemcsak a Szatmárcsekére látogató vendégeket, a korszak jeles személyiségeit ismerhette meg, de gondolkodásmódján (sőt stílusán is) nyomot hagyott nagybátyja szellemisége. A vidéki nemesi élet egyhangú, csendes hétköznapjait ez a szellemi hatás ellensúlyozza. Antónia nemcsak a magyar költőket olvassa és ismeri, de fordít németből és franciából is: Goethét és Victor Hugót. Kedvenc olvasmánya a korszak „bestsellere”: Az ifjú Werther szenvedései. A naplójával társalkodó nemeslány maga is ismeri a wertheri szenvedéseket: plátói szerelmet érez a kor hőse, Wesselényi báró iránt. Több ez kamaszkori ábrándnál és szentimentális rajongásnál, valódi, tiszta, egész életén át tartó érzelem. Wesselényi a hazafinak, politikusnak és mű■ vett gondolkodónak az a példaképe számára, akit nagybátyjában vesztett el. (Kölcsey Ferenc 1838 augusztusában halt meg, a napló 1838—44.között íródott) A kamaszlányábrándok és merengések ugyanakkor remek megfigyelésekkel és felvilágosult gondolatokkal párosultak. Ez pesti lánynevelő intézetet megjárt, 17 éves ifjú nemes hölgy rendkívül haladó elveket vall a művelődés fontosságáról, a hazafiságról, a nők helyzetéről és szerepéről. Naplója így nemcsak a költőfejedelem, hanem a reformkor szellemi fejlődésének hatását is mutatja. (A kötetet jól egészítik ki Antónia fordításai, Wesselényivel való levelezése, Pap Endre hozzá írt versei és Obernyik Károly naplója.) „Balatonra, magyar!” — adta ki a jelszót 1900-ban Eötvös Károly. Balaton körüli „világutazásának” bevallott célja, hogy az írók körében népszerűsítse e páratlan természeti kincset, amellyel a magyar irodalom eddig mostohán bánt. (Csak Berzsenyi, Csokonai, Kisfaludy Sándor énekelte meg, és Jókai írta le Az aranyemberben.) Útitársai e kalandos vállalkozásban nem akárkik, hanem négy ismert erdélyi származású író: Gyulai Pál, Salamon Ferenc, Szilágyi Sándor, Nagy Miklós. Az Utazás a Balaton körül és folytatása. A balatoni utazás vége nemcsak ennek a közös útnak a története, hanem egy tájegység földrajzi-történeti-művészeti feldolgozása. Több tehát egy századfordulós bédekkernél (bár annak is kitűnő!), valójában a Balaton kultúrhistóriája. Eötvös először vállalkozik arra, hogy a balatoni regéket, mondákat, a várak és településeit történetét, a helységek etimológiáját, a tó irodalmi-művészeti ábrázolásait, a fürdőhelyi adomákat és a múlt századi üdülési szokásokat egyetlen kötetbe gyúrja. Az eredmény: egy csodálatos gazdagságú kultúrtörténeti kincsestár, amelyből mindenki kedvére válogathat. A mai olvasó kettős fénytörésben látja e művet: Eötvös saját korának, a századfordulónak utazási-fürdőhelyi szertartásait éppúgy rögzíti, mint az ötven évvel korábbi állapotokat. Felidézi így a betyárromantika mellett a reformkor nagy tetteit is: az első balatoni gőzhajó megindítását és a balatonfüredi első magyar kőszínház alapítását (amely közadakozásból egyetlen hónap alatt épült föl!). A „nagy per” védője ezúttal sem tagadja meg magyarságát, hazaszeretetét, politikusiközéleti gondolkodásmódját, ostorozza a külföldi üdülőhelyeket pártoló magyar nemességet, az idegenmajmoló és tudatlan orvosokat, a „német szívű” főurakat és a „német erkölcsű” magyar kormányzatot, amely gátja az anyanyelv fejlődésének. Ezek a tulajdonságai tették lehetővé, hogy a század nagy szégyenének, a tiszaeszlári vérvádpernek becsületes védője és elfogulatlan krónikása legyen. Kétségtelen, hogy élete főműve volt ez a per és annak leírása. De mindjárt utána irodalmi és művelődéstörténeti értékben a Balatonról szóló könyve áll. Azok a történeti, közgazdaságtani, társadalomtudományi, élettani eszmefuttatások, amelyek A nagy pert jellemezték, ebben a művében kötetlen csevegéssé oldódnak. Eötvösnek sajátja a közmondásokkal, adomákkal, példabeszédekkel, aforizmákkal tarkított, az élőbeszéd közvetlenségével pergő stílus, amelyet rajta kívül csak Mikszáth Kálmán ismert. A Balatoni utazás a magyar irodalom egyik páratlan és méltatlanul elfeledett alkotása, amelyet a Magvető Kiadó sorozata most — Szalay Károly szerkesztésében és utószavával — ismét közkinccsé tesz. Ézsiás Erzsébet Kultúrtörténeti kötetek Kuriózum lemezgyűjtőknek A lemezgyűjtés lassan nálunk is vetekszik a legszenvedélyesebb hobbikkal. A pesti zenebarátok új kezdeményezése például a bélyeggyűjtőknél elterjedt elsőnapi postai stemplizésre emlékeztet. Holnap, március 8-án kerül forgalomba Jandó Jenő tolmácsolásában Liszt ,,Seirées musicales” (Zenés esték) című fantáziasorozatának felvétele. Ez a mű Rossini tucatnyi dalának és duettjének káprázatos zongoraváltozata, amelyekről méltatói azt tartják, hogy „a pesarói "hattyú” legjobb művei közé tartoznak. Hangszerelt belőlük Wagner, s Caruso karrierjének legnagyobb koncertsikerei fűződnek a La Danza című, pergő ritmusú dal bravúros előadásához. Jandó Jenő holnap este a Vigadóban rendezendő koncerten eljátssza a zongoraciklust és a vele rokon ihletésű Velence és Nápoly című, a „Vándorévek” sorozatához készült kompozíciót, melynek középső tétele ugyancsak Rossini-dallam: az Otello című opera gondolásáriáját dolgozta fel benne Lisit. A koncert végeztével, az új lemez helyszínen megvásárolható, friss példányait a művész sorszámozott „első napi” dedikációval látja el. □ THAI SON DANG — az 1989-as varsói Chopinverseny győztese — holnap fél 8-kor koncertezik a Zeneakadémia Nagytermében. □ NÁNÁSI LAJOS képfaragó kiállítása holnap délután 5 órakor nyílik a Csepel Galériában, az Ifjúsági Klubház épületében. * A győri Kisfaludy Színházban Illés István rendezésében mutatták be Móricz Zsigmond Úri muri című színművét. Képünkön: Csombor Teréz és Uri István. (MTI Fotó : Horvát Éva felvétele)