Esti Hírlap, 1983. július (28. évfolyam, 155-180. szám)

1983-07-09 / 162. szám

­ Érdekes helyzettel in­dult Horváth Péter író és Sólyom András rendező Nagyvárosi kanyarok című tévéfilmje. Egy éppen har­mincöt esztendős fiatalem­ber nem hajlandó följelen­teni a vonaton fölszedett lányt, aki meglopta őt. Ez a deviáns magatartás azt je­lezte: ennek az embernek valami nincs rendben az életében, valamiért elége­detlen a világgal. Amikor a későbbiekben valamelyest megismerkedtünk környe­zetével, egy irodagépjavító szövetkezet légkörével, ér­teni véltük elégedetlensé­gét, lázadását vagy leg­alábbis lázongását. De való­jában azért nem értettük meg végül is, mert a film az ígéretes expozíció után szétesett. A férfi nem vált a történet főszereplőjévé, összeütközése munkatársai­val, főnökével, barátnőjé­vel, családjával nem bonta­kozott ki. Hasonlóképpen csak jelzéseket kaptunk a többiekről is, így a dráma végül elsikkadt. Sajnálato­san, mert az, amiről az al­kotók nyilvánvalóan szólni kívántak, napjaink, sőt, ko­runk egyik alapkérdése. A hovatovább közhasználatú kifejezéssé váló umbuldá­­ról van szó, pontosabban az umbuldaszemléletről, amely életünket igencsak behálóz­za. A kéz kezet mosról, a hunyd be szemed, én is be­­hunyomról, a mindketten megtaláljuk a számításun­kat, kollégámról. A mind­ezzel kapcsolatos konfliktu­sok azonban nem jól meg­rajzolt jellemek csatájában mutatkoztak meg, s ezért az elhangzott kemény sza­vak didaktikusan csengtek. (morvay) □ CSONKA IBOLYA ÉS EPERJES KÁROLY, a Ka­tona József Színház művé­szei vendégszereplésével lép föl a Tatabányai Nép­ház Orpheusz Színháza a Gödöllői Művelődési Köz­pont szabadt­ői színpadán. Augusztus 21-én, este fél 9 kor játszák Louis Verneuil: Lamberthier úr című bűn­ügyi játékát, melyet Tasná­­di Márton rendezett. HOLNAP Grafikák a gyaloghídon Kovács Tamás grafikáit állítják ki holnap délelőtt 10 és este 6 óra között a Budapest Sportcsarnok A oldali gyaloghídján (meg­közelíthető a metró Nép­stadion úti megállójától). A Grafikai körkép sorozatban e hó 17-én Berki Viola, 24-én Bálványos Huba, 31-én Kovács Imre művei láthatók. NYITOTTABB VITÁKAT Alkotóműhely­ek és a közönség Ülést tartott a Budapesti Pártbizottság Tegnap ülést tartott a Budapesti Pártbizottság. A testület tájékoztatót hall­gatott meg a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának július 6-i üléséről. Ezt követően Ki­rály Andrásné titkár előterjesztésében a testület megvitatta és elfogadta A fővárosi művészek eszmei­politikai arculatának főbb jellemzőiről, a körükben végzett politikai munka ta­pasztalatairól és időszerű feladatairól szóló jelentést. A pártbizottság megálla­pította, hogy a fővárosi művészek al­kotó tevékenysége a XII. kongresszus határozata szellemében fejlődött, művészeink döntő többsé­ge munkáját szocialista nemzeti programunk megvalósítása érdekében, a párt iránti bizalom je­gyében végzi. A főváros az elmúlt esz­tendők során jelentős mű­vészeti alkotásokkal gazda­godott, javult a művészeti alkotóműhelyek és a közön­ség kapcsolata. Egyes mű­vészeti ágak legkiválóbb képviselői szellemi, kultu­rális értékeinket gazdagít­va, alkotó módon valósítot­ták meg a párt politikáját, érzékenyen reagáltak társa­dalmunk időszerű problé­máira, elkötelezetten keres­ték a válaszokat korunk legfontosabb kérdéseire. Az alkotóműhelyekben nőtt a politikai, társadalmi fele­lősség, a hiteles, társadal­mi fejlődésünket reprezen­táló, a nép kulturális gaz­dagodását szolgáló művek és művészi produktumok létrehozásában. A pártbizottság hangsú­lyozta, hogy a fővárosi mű­vészek eszmei, ideológiai tevékenysége alapvetően tükrözi mai világunkat, eredményeinket, gondjain­kat. A jellemzően pozitív al­kotó légkör ellenére egyes művészrétegek körében föl­­lelhetők pesszimista, a vilá­got, helyzetünket, fejlődési lehetőségeinket egyoldalú­an és türelmetlenséggel szemlélő megnyilatkozások, ezek jegyében fogant alko­tások. Sok szó esett arról, hogy a művészetkritika kö­zönséget és alkotókat ori­entáló hatása sokszor nem eléggé egyértelmű, nem könnyíti meg az értékek közötti eligazodást. Szerepet játszik ebben — többek között — az is, hogy a művészeti közélet vitái nem eléggé nyitottak és konstruktívak, bátortalan az egyértelműen elkötele­zett, szocialista eszmeiséget képviselő kommunista és párton kívüli alkotók fellé­pése, szemléletformáló tö­rekvése. A legtöbb művészeti ág esetében — állapította meg a pártbizottság — az intéz­mények technikai színvo­nalában, működésében, fel­tételeik biztosításában tapasztalható problémák, néhol egzisztenciális gon­dok is terhelik az alko­tómunkát, a műhelyek lég­körét. Tervszerűbbé, rendszere­sebbé vált e területen is a pártmunka, de mélysége, hatékonysága, elvisége még sok kívánnivalót hagy maga után. Az állami irányítás szer­vezeti, gazdasági reform­tervei nem elég gyorsan valósulnak meg. Határozott lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy a művészeti terület irányítása feleljen meg jobban a társadalmunk­ban kialakult normáknak és korszerű követelmé­nyeknek, hogy az alkotóműhelyek vezetőinek hangsúlyozott felelőssége kellő önállóság­gal és hatáskörrel érvénye­sülhessen. A fővárosi művészeti élet fejlődése érdekében a párt­­bizottság fontosnak tartja, hogy a művészeti élet leg­kiválóbb képviselői aktí­vabban, kezdeményezőbben képviseljék társadalmi cél­jainkat, szocialista nemzeti érdekeinket. Erősíteni kell a párt eszmei-politikai orientáló szerepét, s javíta­ni szükséges a művészet és a társadalom kapcsolatát. Az alapvetően helyes tár­sadalomkritikai szemlélet­nek konstruktív, a pozitív folyamatokat erősítő, a problémákra megoldást ke­reső, alkotóan együttmű­ködni akaró szándékkal kell párosulnia. A művészeti műhelyeket és azok pártszervezeteit ösztönözni kell a nyílt, al­kotó viták vállalására, of­fenzívabb tudat- és szemlé­letformálásra. Ennek ér­dekében az alkotóműhelyek veze­tői és pártszervezetei a jövőben kapjanak több és színvonalasabb tájékozta­tást, politikai, gazdasági kérdésekben. Kerüljön sor gyakrabban az együttgondolkodást, a po­litika közös alakítását szolgáló eszmecserére. Ismerjük el jobban az elkö­telezett szándékot. A pártbizottság szüksé­gesnek tartja, hogy az irá­nyító párt- és állami szer­vek az eddiginél következe­tesebben lépjenek fel a párt káderpolitikai elvei, a testületi hatáskörök haté­konyabb érvényesülése ér­dekében. Szükséges a párt elvi és szervezeti befolyá­sának növelése, a párttaggá nevelő tevékenység fejlesz­tése — állapította meg a pártbizottság. EZREK A LENIN-PARKBAN Korái — Kuba után A Korái rockcsoport a közelmúltban három hétig Kubában turnézott. Az együttes vezetője, Balázs Ferenc szerint: — Csodála­tos élmény volt. Kuba leg­­nagyobb városaiban lép­tünk föl, Havannában, a Lenin-parkban. Ezen a sa­játos vízi színpadon, azt hiszem, mindenki számára emlékezetes koncertet ad­tunk. Több ezer néző volt jelen. A Korál néhány napon belül megkezdi ötödik or­szágos turnéját az ORI kö­telékén belül, a hírek sze­rint az utolsó állomás szep­temberben Budapesten a Kisstadion lesz. A Koráiban személycsere történt, Fekete Tibor az új tag. Most Csenterics Ágnes rendező tévéshow-t készít az együttessel. A második nagylemezüket több mint százezer példányban adták el, nemsokára stúdióba mennek, s a harmadik fel­vételeit kezdik meg. Ősszel lengyel—szovjet koncertso­rozat következik. Ünnepek és Hagyományok FOTÓ ÉS ÖLTÖZKÖDÉS A Rákóczi úti Fényes Adolf Terem kiállításai a mindennapok „műtárgyait” (textilt, edényt) mutatják be, a legújabb szociofotó­­gyűjtemény azonban éppen az ünnepekről szól — a hétköznapok hangján. A Fiatalok, öregek, Környe­zetképek című kiállításokat követi az Ünnepeink. A je­les napok így fekete-fehér­ben, élesre nagyítva néha nyomasztó álomnak tűn­nek. Látszik az igyekezet, hogy most minden másmi­lyen legyen, de a képeken rajta van az is, ami fölött egy-egy ünnepélyes alka­lom tiszteletére szemet hu­nyunk. A fotóművészeket azonban nem vádolhatjuk azzal, hogy szándékosan a visszásságokat, a nem oda­­illőt keresik. Talán a fotó­művészet realizmusa az, ami nem engedi, hogy a karácsonyi képekből csak­is az önfeledt öröm és egyetértés, a házaspár ké­péről kizárólag a felhőtlen boldogság, az adventista keresztelőn ülők arcáról semmi más, csak a tiszta hit sugározzák. ★ A Józsefvárosi Galériát azok látogatják, akik a fia­tal művészek kísérleteire kíváncsiak. Nem mind for­­mabontóan új azonban, ami kísérlet. Az öltözködés divatjában például a foly­tonos megújulás kulcsa éppen a hagyományoshoz való visszatérés. Természe­tes anyagokat, gyapjút, vásznat látunk, s belőlük készült öltözékek a régi, népi alapruhadarabok utó­dai: kendők, köpenyek, in­gek, szoknyák. A színek barnák, szürkék, fehérek, nyersek, s a cipők formája nem a mai idők divatját, inkább a mindenkori ké­nyelem megszabta igénye­ket szolgálja. Láttunk már ilyen öltözékeket, a kiállí­tás nem kínál újdonságot. Célja azonban — úgy lát­juk — nem is ez, inkább újabb fiatal iparművész­csoport hitvallása a hagyo­mányteremtő, megújító ereje mellett. Szerencsére ez a hitvallás műveikben van, mert a nem éppen egyszerű stílusú katalógus töméntelen idegen kifeje­zésével talán még elidege­níteni is képes lenne a lá­togatót, mielőtt megnyer­nék az egyszerűségükkel tüntető ruhák. (molnár) RONGÁLÁS UTÁN MEGÚJULT A ZSOLNAY-KÚT Helyreállították a pécsi Zsolnay-kutat, amelyet a múlt év őszén egy virtuskodó diák súlyosan megrongált. A Széchenyi téren álló műremek — a város legszebb díszkútja — most ismét régi szépségében gyönyörködteti a járókelőket, és kínálja hűsítő vizét a szomjazóknak. A vízköpő állatfejekkel díszített kút 1907-ben készült a Zsolnay Porcelángyárban, és sértetlenül vészelte át az elmúlt háromnegyed századot. Amikor kilenc hónappal ezelőtt megsérült, az üzem dolgozói azonnal gondjaikba vették, természetesnek tartván, hogy a mai Zsolnay­­gyár szakembereinek és szakmunkásainak kell újraal­kotniuk az összetört kútelemeket. Fürtös György tervező iparművész elmondta: köny­­nyebb lett volna egy teljesen új kutat csinálni, mint a sérült részeket reprodukálni, nem maradt fenn ugyanis semmiféle dokumentáció, rajz vagy leírás, az épen ma­radt darabokról kellett tehát megmintázni a kagyló ala­kú pirogránit kútkávát, az eozinmázas ökörfejet, a csú­csot és az azt tartó oszlopokat. (MTI) Medicina in Pannónia címmel nyílt kiállítás a Semmel­weis Orvostörténeti Múzeumban. Képünkön a korabeli orvoslás eszközei közül Aquincumból származó szopta­tós üvegek (MTI Fotó : Tóth István Csaba felvétele) Mérték, harmónia, báj és irónia LOSZEV ÉS SESZTAKOV TANULMÁNYA A lexikon nem egészen pontos meghatározása sze­rint az esztétika a művé­szetekkel foglalkozó tudo­mány. A. F. Loszev és V. P. Sesztakov könyve, az Esztétikai kategóriák tör­ténete, a­­ marxista iroda­lomban először tesz kísér­letet arra, hogy feldolgoz­za e tudomány alapjait ké­pező fogalmak történetét. A két szerző a mérték­nek, a harmóniának, a ka­tarzisnak, a bájosnak és az iróniának a sorsát követi nyomon az antikvitástól egészen az újkorig. Az esz­tétikatörténet nem tartozik a különösen régi tudomá­nyok közé, ezért az írók nem törekedtek arra, hogy valamiféle rendszert hoz­zanak létre, megelégedtek a kategóriák születésének bemutatásával, mintegy ala­pot teremtve ezzel a ké­sőbbi kutatások számára. A fejezetek nagy részében a görög-római irodalom, zene, képzőművészet alko­tásait elemzi Loszev és Sesztakov, akik közül első­sorban az előbbi számít az antikvitás szakértőjének. A szerzők rámutatnak: a ka­tegóriák többsége kezdetben konkrét dolgokat jelölte; a harmónia például kapcso­kat, szögeket, a katarzis a közvetlen érzéki megtisztu­lást, a groteszk a díszítés egy meghatározott típusát. A mérték, amely az egyik legfőbb helyet foglalja el az esztétikai elméletekben, eredetileg a test súlyát, vagy térfogatát jelentette, csak később került szoros kapcsolatba az arányosság­gal, a szimmetriával, a rit­mussal. Mint az összes töb­bi kategóriák, a mérték esetében is megfigyelhető, hogy jelentéskörének tar­talmát mindig az adott tör­ténelmi helyzet határozza meg. Ilyen módon a mérté­ket hol a természetben, hol az emberben, hol Istenben keresték. A harmónia talán a leg­rokonszenvesebb kategória. Története az ember szün­telen egységre, békére, bol­dogságra törekvésének tör­ténete is. M. Tamás Egon KŐBÁNYÁN UTCA­PROGRAM A „kulcsos gyerek” lődö­rög, gubbaszt és unatkozik. Mintha csak tévedés volna, hogy a gyermeki fantáziá­nál nincs csillogóbb. A „kulcsos gyerek” ezenkívül esetleg el is kallódik. Kőbányán a közművelők, erejükhöz mérten, keresik a megoldást. Saját fantá­ziájukkal próbálják meg­mozdítani a gyermeki lel­ket. Két és fél hónapos nyári programot csináltak — az utca számára. A Zalka Máté téri Centrum Áruház előtt, a Kerepesi úti lakótelep üzletházánál, a Zágrábi és az Újhegyi lakótelepen — hetven na­pon át — Bohóc Vilma, Kockás Kandúr, Bőrönd Ödön, Robot Robi, Máté Miska, Micimackó, s az El­varázsolt Egérki­sassz­o­ny integet a műsorból. Ka­­marakabaré, bűvészfeszti­vál, roller- és bicikliver­seny, szabad uszoda, játé­kos mozgásshow, családi diszkó és táncház, a Tűzol­tó Múzeum várja a fiúkat, lányokat. A 7—11 éveseket külön idegennyelvű foglal­koztatóba invitálják. A Pa­­taky Művelődési Központ pedig várja a gyerekek raj­zait, fényképeit és útleírá­sát a nyári élményekről, kiváltképp érdekes lehet a külföldi élményekről szóló beszámoló. Közben hajót indítanak a Duna-kanyar­­ba, autóbuszt a Hortobágy­­ra és Burgenlandba — csak úgy sziporkáznak az ötletek, mint például az Állatkert állatóvodája sztár­­jainak „fellépése” az új­hegyi Tószínpadon. (f. a.) □ MŰVÉSZ-ÖNARCKÉ­PEK AZ NDK-BÓL — Ich war, ich bin, ich werde — címmel nyílik kiállítás az Ernst Múzeumban 22-én déli 12 órakor.

Next