Esti Hírlap, 1983. július (28. évfolyam, 155-180. szám)
1983-07-09 / 162. szám
Érdekes helyzettel indult Horváth Péter író és Sólyom András rendező Nagyvárosi kanyarok című tévéfilmje. Egy éppen harmincöt esztendős fiatalember nem hajlandó följelenteni a vonaton fölszedett lányt, aki meglopta őt. Ez a deviáns magatartás azt jelezte: ennek az embernek valami nincs rendben az életében, valamiért elégedetlen a világgal. Amikor a későbbiekben valamelyest megismerkedtünk környezetével, egy irodagépjavító szövetkezet légkörével, érteni véltük elégedetlenségét, lázadását vagy legalábbis lázongását. De valójában azért nem értettük meg végül is, mert a film az ígéretes expozíció után szétesett. A férfi nem vált a történet főszereplőjévé, összeütközése munkatársaival, főnökével, barátnőjével, családjával nem bontakozott ki. Hasonlóképpen csak jelzéseket kaptunk a többiekről is, így a dráma végül elsikkadt. Sajnálatosan, mert az, amiről az alkotók nyilvánvalóan szólni kívántak, napjaink, sőt, korunk egyik alapkérdése. A hovatovább közhasználatú kifejezéssé váló umbuldáról van szó, pontosabban az umbuldaszemléletről, amely életünket igencsak behálózza. A kéz kezet mosról, a hunyd be szemed, én is behunyomról, a mindketten megtaláljuk a számításunkat, kollégámról. A mindezzel kapcsolatos konfliktusok azonban nem jól megrajzolt jellemek csatájában mutatkoztak meg, s ezért az elhangzott kemény szavak didaktikusan csengtek. (morvay) □ CSONKA IBOLYA ÉS EPERJES KÁROLY, a Katona József Színház művészei vendégszereplésével lép föl a Tatabányai Népház Orpheusz Színháza a Gödöllői Művelődési Központ szabadtői színpadán. Augusztus 21-én, este fél 9 kor játszák Louis Verneuil: Lamberthier úr című bűnügyi játékát, melyet Tasnádi Márton rendezett. HOLNAP Grafikák a gyaloghídon Kovács Tamás grafikáit állítják ki holnap délelőtt 10 és este 6 óra között a Budapest Sportcsarnok A oldali gyaloghídján (megközelíthető a metró Népstadion úti megállójától). A Grafikai körkép sorozatban e hó 17-én Berki Viola, 24-én Bálványos Huba, 31-én Kovács Imre művei láthatók. NYITOTTABB VITÁKAT Alkotóműhelyek és a közönség Ülést tartott a Budapesti Pártbizottság Tegnap ülést tartott a Budapesti Pártbizottság. A testület tájékoztatót hallgatott meg a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának július 6-i üléséről. Ezt követően Király Andrásné titkár előterjesztésében a testület megvitatta és elfogadta A fővárosi művészek eszmeipolitikai arculatának főbb jellemzőiről, a körükben végzett politikai munka tapasztalatairól és időszerű feladatairól szóló jelentést. A pártbizottság megállapította, hogy a fővárosi művészek alkotó tevékenysége a XII. kongresszus határozata szellemében fejlődött, művészeink döntő többsége munkáját szocialista nemzeti programunk megvalósítása érdekében, a párt iránti bizalom jegyében végzi. A főváros az elmúlt esztendők során jelentős művészeti alkotásokkal gazdagodott, javult a művészeti alkotóműhelyek és a közönség kapcsolata. Egyes művészeti ágak legkiválóbb képviselői szellemi, kulturális értékeinket gazdagítva, alkotó módon valósították meg a párt politikáját, érzékenyen reagáltak társadalmunk időszerű problémáira, elkötelezetten keresték a válaszokat korunk legfontosabb kérdéseire. Az alkotóműhelyekben nőtt a politikai, társadalmi felelősség, a hiteles, társadalmi fejlődésünket reprezentáló, a nép kulturális gazdagodását szolgáló művek és művészi produktumok létrehozásában. A pártbizottság hangsúlyozta, hogy a fővárosi művészek eszmei, ideológiai tevékenysége alapvetően tükrözi mai világunkat, eredményeinket, gondjainkat. A jellemzően pozitív alkotó légkör ellenére egyes művészrétegek körében föllelhetők pesszimista, a világot, helyzetünket, fejlődési lehetőségeinket egyoldalúan és türelmetlenséggel szemlélő megnyilatkozások, ezek jegyében fogant alkotások. Sok szó esett arról, hogy a művészetkritika közönséget és alkotókat orientáló hatása sokszor nem eléggé egyértelmű, nem könnyíti meg az értékek közötti eligazodást. Szerepet játszik ebben — többek között — az is, hogy a művészeti közélet vitái nem eléggé nyitottak és konstruktívak, bátortalan az egyértelműen elkötelezett, szocialista eszmeiséget képviselő kommunista és párton kívüli alkotók fellépése, szemléletformáló törekvése. A legtöbb művészeti ág esetében — állapította meg a pártbizottság — az intézmények technikai színvonalában, működésében, feltételeik biztosításában tapasztalható problémák, néhol egzisztenciális gondok is terhelik az alkotómunkát, a műhelyek légkörét. Tervszerűbbé, rendszeresebbé vált e területen is a pártmunka, de mélysége, hatékonysága, elvisége még sok kívánnivalót hagy maga után. Az állami irányítás szervezeti, gazdasági reformtervei nem elég gyorsan valósulnak meg. Határozott lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy a művészeti terület irányítása feleljen meg jobban a társadalmunkban kialakult normáknak és korszerű követelményeknek, hogy az alkotóműhelyek vezetőinek hangsúlyozott felelőssége kellő önállósággal és hatáskörrel érvényesülhessen. A fővárosi művészeti élet fejlődése érdekében a pártbizottság fontosnak tartja, hogy a művészeti élet legkiválóbb képviselői aktívabban, kezdeményezőbben képviseljék társadalmi céljainkat, szocialista nemzeti érdekeinket. Erősíteni kell a párt eszmei-politikai orientáló szerepét, s javítani szükséges a művészet és a társadalom kapcsolatát. Az alapvetően helyes társadalomkritikai szemléletnek konstruktív, a pozitív folyamatokat erősítő, a problémákra megoldást kereső, alkotóan együttműködni akaró szándékkal kell párosulnia. A művészeti műhelyeket és azok pártszervezeteit ösztönözni kell a nyílt, alkotó viták vállalására, offenzívabb tudat- és szemléletformálásra. Ennek érdekében az alkotóműhelyek vezetői és pártszervezetei a jövőben kapjanak több és színvonalasabb tájékoztatást, politikai, gazdasági kérdésekben. Kerüljön sor gyakrabban az együttgondolkodást, a politika közös alakítását szolgáló eszmecserére. Ismerjük el jobban az elkötelezett szándékot. A pártbizottság szükségesnek tartja, hogy az irányító párt- és állami szervek az eddiginél következetesebben lépjenek fel a párt káderpolitikai elvei, a testületi hatáskörök hatékonyabb érvényesülése érdekében. Szükséges a párt elvi és szervezeti befolyásának növelése, a párttaggá nevelő tevékenység fejlesztése — állapította meg a pártbizottság. EZREK A LENIN-PARKBAN Korái — Kuba után A Korái rockcsoport a közelmúltban három hétig Kubában turnézott. Az együttes vezetője, Balázs Ferenc szerint: — Csodálatos élmény volt. Kuba legnagyobb városaiban léptünk föl, Havannában, a Lenin-parkban. Ezen a sajátos vízi színpadon, azt hiszem, mindenki számára emlékezetes koncertet adtunk. Több ezer néző volt jelen. A Korál néhány napon belül megkezdi ötödik országos turnéját az ORI kötelékén belül, a hírek szerint az utolsó állomás szeptemberben Budapesten a Kisstadion lesz. A Koráiban személycsere történt, Fekete Tibor az új tag. Most Csenterics Ágnes rendező tévéshow-t készít az együttessel. A második nagylemezüket több mint százezer példányban adták el, nemsokára stúdióba mennek, s a harmadik felvételeit kezdik meg. Ősszel lengyel—szovjet koncertsorozat következik. Ünnepek és Hagyományok FOTÓ ÉS ÖLTÖZKÖDÉS A Rákóczi úti Fényes Adolf Terem kiállításai a mindennapok „műtárgyait” (textilt, edényt) mutatják be, a legújabb szociofotógyűjtemény azonban éppen az ünnepekről szól — a hétköznapok hangján. A Fiatalok, öregek, Környezetképek című kiállításokat követi az Ünnepeink. A jeles napok így fekete-fehérben, élesre nagyítva néha nyomasztó álomnak tűnnek. Látszik az igyekezet, hogy most minden másmilyen legyen, de a képeken rajta van az is, ami fölött egy-egy ünnepélyes alkalom tiszteletére szemet hunyunk. A fotóművészeket azonban nem vádolhatjuk azzal, hogy szándékosan a visszásságokat, a nem odaillőt keresik. Talán a fotóművészet realizmusa az, ami nem engedi, hogy a karácsonyi képekből csakis az önfeledt öröm és egyetértés, a házaspár képéről kizárólag a felhőtlen boldogság, az adventista keresztelőn ülők arcáról semmi más, csak a tiszta hit sugározzák. ★ A Józsefvárosi Galériát azok látogatják, akik a fiatal művészek kísérleteire kíváncsiak. Nem mind formabontóan új azonban, ami kísérlet. Az öltözködés divatjában például a folytonos megújulás kulcsa éppen a hagyományoshoz való visszatérés. Természetes anyagokat, gyapjút, vásznat látunk, s belőlük készült öltözékek a régi, népi alapruhadarabok utódai: kendők, köpenyek, ingek, szoknyák. A színek barnák, szürkék, fehérek, nyersek, s a cipők formája nem a mai idők divatját, inkább a mindenkori kényelem megszabta igényeket szolgálja. Láttunk már ilyen öltözékeket, a kiállítás nem kínál újdonságot. Célja azonban — úgy látjuk — nem is ez, inkább újabb fiatal iparművészcsoport hitvallása a hagyományteremtő, megújító ereje mellett. Szerencsére ez a hitvallás műveikben van, mert a nem éppen egyszerű stílusú katalógus töméntelen idegen kifejezésével talán még elidegeníteni is képes lenne a látogatót, mielőtt megnyernék az egyszerűségükkel tüntető ruhák. (molnár) RONGÁLÁS UTÁN MEGÚJULT A ZSOLNAY-KÚT Helyreállították a pécsi Zsolnay-kutat, amelyet a múlt év őszén egy virtuskodó diák súlyosan megrongált. A Széchenyi téren álló műremek — a város legszebb díszkútja — most ismét régi szépségében gyönyörködteti a járókelőket, és kínálja hűsítő vizét a szomjazóknak. A vízköpő állatfejekkel díszített kút 1907-ben készült a Zsolnay Porcelángyárban, és sértetlenül vészelte át az elmúlt háromnegyed századot. Amikor kilenc hónappal ezelőtt megsérült, az üzem dolgozói azonnal gondjaikba vették, természetesnek tartván, hogy a mai Zsolnaygyár szakembereinek és szakmunkásainak kell újraalkotniuk az összetört kútelemeket. Fürtös György tervező iparművész elmondta: könynyebb lett volna egy teljesen új kutat csinálni, mint a sérült részeket reprodukálni, nem maradt fenn ugyanis semmiféle dokumentáció, rajz vagy leírás, az épen maradt darabokról kellett tehát megmintázni a kagyló alakú pirogránit kútkávát, az eozinmázas ökörfejet, a csúcsot és az azt tartó oszlopokat. (MTI) Medicina in Pannónia címmel nyílt kiállítás a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban. Képünkön a korabeli orvoslás eszközei közül Aquincumból származó szoptatós üvegek (MTI Fotó : Tóth István Csaba felvétele) Mérték, harmónia, báj és irónia LOSZEV ÉS SESZTAKOV TANULMÁNYA A lexikon nem egészen pontos meghatározása szerint az esztétika a művészetekkel foglalkozó tudomány. A. F. Loszev és V. P. Sesztakov könyve, az Esztétikai kategóriák története, a marxista irodalomban először tesz kísérletet arra, hogy feldolgozza e tudomány alapjait képező fogalmak történetét. A két szerző a mértéknek, a harmóniának, a katarzisnak, a bájosnak és az iróniának a sorsát követi nyomon az antikvitástól egészen az újkorig. Az esztétikatörténet nem tartozik a különösen régi tudományok közé, ezért az írók nem törekedtek arra, hogy valamiféle rendszert hozzanak létre, megelégedtek a kategóriák születésének bemutatásával, mintegy alapot teremtve ezzel a későbbi kutatások számára. A fejezetek nagy részében a görög-római irodalom, zene, képzőművészet alkotásait elemzi Loszev és Sesztakov, akik közül elsősorban az előbbi számít az antikvitás szakértőjének. A szerzők rámutatnak: a kategóriák többsége kezdetben konkrét dolgokat jelölte; a harmónia például kapcsokat, szögeket, a katarzis a közvetlen érzéki megtisztulást, a groteszk a díszítés egy meghatározott típusát. A mérték, amely az egyik legfőbb helyet foglalja el az esztétikai elméletekben, eredetileg a test súlyát, vagy térfogatát jelentette, csak később került szoros kapcsolatba az arányossággal, a szimmetriával, a ritmussal. Mint az összes többi kategóriák, a mérték esetében is megfigyelhető, hogy jelentéskörének tartalmát mindig az adott történelmi helyzet határozza meg. Ilyen módon a mértéket hol a természetben, hol az emberben, hol Istenben keresték. A harmónia talán a legrokonszenvesebb kategória. Története az ember szüntelen egységre, békére, boldogságra törekvésének története is. M. Tamás Egon KŐBÁNYÁN UTCAPROGRAM A „kulcsos gyerek” lődörög, gubbaszt és unatkozik. Mintha csak tévedés volna, hogy a gyermeki fantáziánál nincs csillogóbb. A „kulcsos gyerek” ezenkívül esetleg el is kallódik. Kőbányán a közművelők, erejükhöz mérten, keresik a megoldást. Saját fantáziájukkal próbálják megmozdítani a gyermeki lelket. Két és fél hónapos nyári programot csináltak — az utca számára. A Zalka Máté téri Centrum Áruház előtt, a Kerepesi úti lakótelep üzletházánál, a Zágrábi és az Újhegyi lakótelepen — hetven napon át — Bohóc Vilma, Kockás Kandúr, Bőrönd Ödön, Robot Robi, Máté Miska, Micimackó, s az Elvarázsolt Egérkisasszony integet a műsorból. Kamarakabaré, bűvészfesztivál, roller- és bicikliverseny, szabad uszoda, játékos mozgásshow, családi diszkó és táncház, a Tűzoltó Múzeum várja a fiúkat, lányokat. A 7—11 éveseket külön idegennyelvű foglalkoztatóba invitálják. A Pataky Művelődési Központ pedig várja a gyerekek rajzait, fényképeit és útleírását a nyári élményekről, kiváltképp érdekes lehet a külföldi élményekről szóló beszámoló. Közben hajót indítanak a Duna-kanyarba, autóbuszt a Hortobágyra és Burgenlandba — csak úgy sziporkáznak az ötletek, mint például az Állatkert állatóvodája sztárjainak „fellépése” az újhegyi Tószínpadon. (f. a.) □ MŰVÉSZ-ÖNARCKÉPEK AZ NDK-BÓL — Ich war, ich bin, ich werde — címmel nyílik kiállítás az Ernst Múzeumban 22-én déli 12 órakor.