Esti Hírlap, 1983. november (28. évfolyam, 259-283. szám)

1983-11-10 / 266. szám

Műszer a kombájnhoz Kombájndiagnosztikai műszert exportál az NDK- ba a mezőtúri Magyar— Mongol Barátság Tsz. A közös gazdaság a Debreceni Agrártudományi Egyetem mezőgazdasági gépészeti fő­iskolai karának újítása alapján fejlesztette ki­­a Fortschritt kombinát által gyártott F—516-os típusú gabonakombájn elektroni­kai rendszerének ellenőrzé­sére szolgáló diagnosztikai műszert, amely alig na­gyobb egy kézi diplomata­­táskánál. A gabonamező­kön perceken belül megál­lapítható vele a gabona­­kombájn elektronikai rend­szerének hibája, illetve az, hogy a gép melyik egysé­gében keletkezett az üzem­zavar. Dobozexport Belföldön keresett kony­hai dobozkészletek készíté­sét kezdték meg a lemez­­árugyár győri üzemében. Az új termék bevezetésé­vel szabad gyártókapacitá­sokat kötöttek le, de jól jártak a vásárlók is: hen­geres és szögletes formájú, kisebb-nagyobb méretű, liszt, cukor, tea, só és egyéb, főzéshez szükséges anyag tárolására alkalmas dobozok kerülnek az üzle­tekbe. Fémfelületüket élénk és pasztell színekre festik és változatos mintákkal dí­szítik. Az év végéig mint­egy négymillió forint ér­tékűt készítenek ezekből az olcsó, praktikus­ termékek­ből. Az esztétikus megjele­nésű készletek megnyerték a külföldi vevők tetszését is: a dobozoknak körülbe­lül az egynegyede finn, svéd, holland és NSZK-beli piacon talál gazdára. (MTI) ISMERT ÍZEK UTÁN Jön a pisztáciafagylalt. Két új készítménnyel bővíti választékát a törökbá­linti Budatej Gazdasági Társaság. A már jól ismert cső-­ kaládé, vanília, meggy, rumos dió, narancs, citrom és málna ízű jégkrém mellett pisztácia ízű fagylaltot is ké­szítenek. A pisztáciával — a Földközi-tenger mellékén honos, örökzöld cserje mandulaszerű termésével — íze­­sített fagylaltból évente 6—7 millió dobozzal gyártanak. Egyelőre kísérletképpen, de megpróbálkoznak tölcséres jégkrémek gyártásával is. Az alufóliával légmentesen lezárt, hagyományos ízű tölcséres jégkrémből jövőre 500 ezret készítenek. Egy másik újdonság a túró alapanyagú jégkrém lesz. Ehhez a teljesen pépesített túrót a Székes­­fehérvári Tejipari Vállalat szállítja, amelyet a törökbá­lintiak erdei szamóca, vanília és csokoládé aromával ízesítenek. Tervezik diabetikus, cukorbetegek által fo­gyasztható változatának készítését is. (MTI) Huszonhét országba kétszáz át D­iákoknak: k­edvezmény Ma délelőtt Völgyi Ist­ván, az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda igazga­tója ismertette a vállalat ez évi eredményeit és az 1984. évi terveket. Közölte: meg­jelent az Express jövő évi külföldi és belföldi prog­ramfüzete.­­ A jövő évben 800 ezer fiatalt várnak sokféle színes rendezvényeikre. Több lesz a tanulmányi ki­rándulás. Választékos a néprajzi, az irodalmi, az építészeti, a természetvé­delmi, a munkásmozgalmi és más ilyen jellegű útvo­nal. A jövő évre bővítették az üdülések és a sportprog­ramok körét is­. Az ideinél nagyobb lesz például a kí­nálat a tőserdei nemzeti parkban, Mezőkövesden és Harkányban. A sportked­velők szélvitorlázhatnak a Velencei-tavon és a Bala­tonon, és indítanak lovas, vízisí-, vitorlás és bridzs­tanfolyamokat is. Új aján­lat: aerobic-hét május-jú­niusban Salgótarjánban, és nyári korcsolyázás a lenin­­városi szabadidő-rendezvé­nyen. Terveznek hét végi lábtenisz-bajnokságokat, valamint férfi-női Express Napló labdarúgókupát az ifjúsági táborokban. A 8—14 éves gyerekeket egy hét alatt megtanítják úszni, és a fiatalok részt vehetnek német, orosz, francia, angol nyelvtanfo­lyamokon is. Nagy érdek­lődésre tarthat számot né­hány hobbiajánlat is: jazz­­tábor Verőcemaroson, rejt­vényfejtők kupája, társas­tánc-tanfolyam és játszó­tábor a kecskeméti Szóra­­katénusz-házban. Kedvez­ményes szállás- és étkezé­si árakat kínálnak üdülőte­lepeiken és szállodáikban a diákigazolvány, az NDSZ-, illetve IVHF-i­gzol­ványok magyar és külföldi tulajdo­nosainak. Az Express 1984-ben 27 országba kétszáz útvona­lon indít csoportokat. Az egyénileg utazóknak hat­­ ország huszonhárom útvo­nalán kínálnak változatos szabadidő-töltést. Jövő év­ben 111 ezer magyar ven­déget szeretnének külföldre­­ utaztatni. (békés) Várpalotán, az 1882-ben elkezdődött rekonstrukció során új, korszerű brikettüzem épül. Kapacitása évi 400 ezer, tonna lesz; indulásával egyidőben a régi üzemet leállít­ják. A képen­ szerelik a szállítóberendezéseket. (MTI Fotó : Arany Gábor felv.) Remélem, nem téved az 'ítéletvégrehajtó'' Semmit sem tagad a kétszeres gyilkos Ehhez hasonló kegyetlen, kettős rablógyilkosság nem is tudni, mikor történt ná­lunk. A 29 éves Zelei Béla két héten belül két hetven­egy éves embert fojtott meg teljes hidegvérrel, előbb egy férfit Szolnokon, majd egy asszonyt Buda­pesten. Egyiktől pénzt, két rádiót és két magnetofon­t, a másiktól ékszereket ra­bolt. Előbb a második, a július 12-i gyilkosságra derült fény. Szinte fantasztikus­nak­­­ondható gyorsasággal és bravúrral bukkantak a nyomára két nappal később Komlón. Egy percig sem próbálta tagadni szörnyű tettét. Sőt, amint végére ért vallomásának a BRFK vizsgálati osztályán, hátra­dőlt a székben, sóhajtott egy nagyot, majd így szólt: „Ha orvost hívnak és ka­pok egy injekciót, mondok még valamit...” És elmondta első gyilkos­ságának történetét. Első ál­dozatát, a 71 éves Karosai Pált — ellentétben a máso­dikkal — igen jól ismerte, így hát semmi meglepő nem volt abban, hogy jú­lius 3-án délután Szolno­kon megjelent az idős em­ber lakásán. Borozgatni kezdtek, az öreg elmesélte neki, hogy felesége súlyos betegen fekszik a kórház­ban. (Időközben az asszony meg is halt.) Zelei tudta, hogy az öregnek elég sok pénze van, hisz Karcsai bácsi ezt soha nem titkol­ta. Várta a pillanatot, mi­kor fordít hátat neki az öreg. Zelei egyetlen karate­ütéssel leterítette az idős férfit, majd a nála lévő ruhaszárító kötéllel megfoj­totta. Azután áldozatát be­fektette az ágyba és beta­karta. Miért megy egy ember ruhaszárító kötéllel ven­dégségbe, látogatóba? Zelei azt állítja, eredeti terve az volt, hogy fölakasztja ma­gát, de nem talált rá al­kalmas fát és csak aztán jött az az ötlet, hogy meg­öli, kirabolja az öreget. Hogy a férfit vagy az asz­­szonyt? Esetleg mindket­tőt? Ő úgy hitte, mondta a rendőrségen, hogy csak a nénit találja otthon. Először csak háromezer forintot talált a lakásban, ezt azon­nal zsebre vágta és elsie­tett szórakozni. Majd visz­­szament a házba, folytatta a kutatást. Ezúttal már 5500 forintra bukkant (akár százezret is találhatott vol­na, mert annyi volt a há­zaspár vagyona), valamint a két rádióra és magnóra. Távozása előtt a ház ajta­jára egy kis fecnit tett ki: „Cserkeszeidre mentem!" Akik keresték Karosai Pált, akadtak ilyenek, az üzenet láttán visszafordul­tak. Zelei a gyilkosságot kö­vetően néhány nap múlva feljött a fővárosba. Senkit nem ismert. A Rákóczi tér környékén azonban gyorsan összeismerkedett egy nő­vel, majd annak élettársá­val, és két napig már volt is hol aludnia. Július 10-én­ ismerkedett meg a 29 éves Dóczi Gáborral és élettár­sával, a 26 éves Siskó Lász­­lónéval. A következő két éjszakát már itt töltötte. Dóczi július 12-én ünnepel­te születésnapját. Pénzük viszont már alig volt. Ek­kor mondta Zelei, hogy pénzt kéne szerezni. Dóczi elmesélte neki, hogy ismer egy öreg asszonyt, akinek sok pénze lehet; amikor az IKV-nál dolgo­zott, megfordult a nő laká­s­a. Megmondta a nevet és címet. Zelei­­azt állítja, Dóczi azt mondta neki: „Vágd haza!" Dóczi ezt tagadja. Tény: kettesben elindultak a Városmajor utcai lakás felé. Dóczi megmutatta a házat, az emeletet. Zelei becsöngetett, rögvest azzal kezdte, hogy az IKV-tól jött a vízvezetékcsöveket ellenőrizni. A 71 éves Mar­­kovits Györgyné gyanútla­nul beengedte. Röviddel ezután Zelei­­eljött a lakás­ból. Nem sokkal később egy rhappával, mérőszalag­gal és fehér papírokkal a kezében tért vissza a lakás­ba. Az asszony ismét been­gedte, s kezdte mutogatni a lakásban a csöveket. A fürdőszobában tartózkod­tak, amikor Zelei leütötte a nőt és egy törülközővel megfojtotta. Kutatni kezdett a lakás­ban. Talált is egy dobozt, benne több ékszert. Ide­gességében a lakásban fe­lejtette az egészet. Az ajtót viszont becsapta távozása után. Ezért aztán visszasie­tett, az ajtón betörte a kis ablakot és bement újra a lakásba az ékszerekért. A fürdőszoba ajtaját, mind­két oldalról az asszonyra zárta, a kulcsokat elrejtett­­e a lakásban. Dóczi már nem várta a ház előtt. Az ékszeresének természetesen nagyon meg­örült élettársával­ együtt. Zelei nem mondta meg, hogy mit tett, csak később (Dóczi ezt is tagadja), azok pedig úgy viselkedtek, mintha az égből pottyan­­tak volna ölükbe az éksze­rek. Siettek egy zálogház­ba. Az egyikért 20, a má­sikért 4 ezer forintot kap­tak. A pénzen megosztoz­tak, miként a többi éksze­ren is. Zelei ezután búcsút mondott ismerőseinek, vi­dékre utazott, azt mondta, Kecskemétre. Időközben az áldozat la­kója, egy negyvenéves el­vált asszony hazatért a la­kásba. Megdöbbenve nézte a kitört ajtóüveget, s mikor a fürdőszobát zárva találta, a rendőrséget hívta. Nem volt vitás, hogy rablógyilkosság történt. Hatalmas erővel folyt a nyomozás. Sorra vették azokat az embereket, ak­ik megfordulhattak a Város­major utcai lakásban az el­múlt hónapokban, időszak­ban, így került szóba az IKV és az akkor még ott dolgozó Dóczi. Azonnal a lakására siettek. Az éksze­rek egy részét már ott meg­találták. Dóczi azonban nem tudta a gyilkos teljes nevét, csak arra emléke­zett, hogy Bélának hív­ják. Persze igen jó személyleírást adott ő is és élettársa is. En­nek nyomán igen rövid időn belül megállapították, hogy a tettes nem más, mint a büntetett előéletű 29 éves Zelei Béla szolnoki lakos. Kiadták a körözést és Komlón el is fogták. A magas, erős férfi sor­sával teljesen megbékélt. Nem kerget álmokat. Vár­ja, hogy sorsa beteljesed­jék, ahogy mondta: „Remé­lem, nem téved az ítélet­végrehajtó!" Bűnügyében a BRFK vizsgálati osztálya a közel­jövőben fejezi be a vizsgá­latot. Pethes Sándor Duda és ököl Múzeum körút, kora délután. A csúcsforga­lom még nem kezdődött el, de a Rákóczi út ke­reszteződésénél már csak a második zöldre lehet átmenni. A piros lámpa előtti kocsisor még nem ér a Kálvin térig, mi­ként majd egy óra múl­va, de már feltorlódnak annyira, hogy a sorban hátul állók már az egye­tem kapuját, kertjét né­zegethetik. Az egyetem előtt van egy kijelölt gyalogosát­kelőhely. Amikor törté­netünk kezdődik, a Rá­kóczi útnál piros a lám­pa, a két sorban várako­zó kocsik éppen a gya­logosátkelőhelyig érnek, hátsó lökhárítójuk kissé be is lóg a felfestés fölé. Az egyetem oldaláról egy kisebb csoport át akar menni a másik ol­dalra, a gyalogátkelőhe­lyen. Elnéznek balra, a Kálvin tér irányába,­­va­lahol messze, a Puskin utca tájékán jön egy au­tó. Ha nem lenne ilyen messze — gondolják a .('yalogosok —, akkor sem kellene tartani tőle, hiszen a kocsisortól nem is tud átmenni a gyalog­átkelőhelyen. Ezt gondolják a gyalo­gosok. És elindulnak. Hangsúlyozom: nem akárhol, hanem a kije­lölt gyalogosátkelőhe­lyen. Elindulnak, és az­tán megtorpannak. Bal­ról iszonyatos dudaszó ordít rájuk. Az az autó, amelyik az előbb még messze volt, tulajdon­képpen még most sincs közel, de dudál. Egyfoly­tában nyomja a kürtöt. És bekapcsolja az összes lámpáit. A vezető mel­letti ablakon ezenkívül kinyúlik egy kar, és ökölbeszorított kézzel fe­nyegetőzi­k. A gyalogosok megtor­pannak tehát, az autó felé néznek, aztán a Rá­kóczi út felé, és nem ér­tik a dolgot. A lámpa még mindig piros. A ko­csisor még mindig a gyalogátkelőhelyig ér. Az átkelőhelyet még mindig nem lehet jár­művel keresztezni. A gyalogosok ismét az autó felé néznek, és jobbnak látják, ha a menekülést választják. Igaz, az autó most már fékez, szinte orra bukik, a gumik si­koltoznak, de még min­dig szól a duda, égnek a fényszórók, és az ököl fenyegetőzik. Végül az autó megáll a felfestés előtt. Fény­szóró és ököl tovább működik, a duda nem. De csak azért, hogy jól lehessen hallani, mit ordít a vezető. Nem le­het leírni. ч Mostanában nagyon divatosak a pályázatok. Szeretnék kiírni egy pá­lyázatot: vajon — a ve­zetőnél természetesen épelméjűséget feltételez­ve — mi lehet ennek a jelenségnek a magyará­zata ? Nádasi Antal

Next