Esti Hírlap, 1984. március (29. évfolyam, 52-78. szám)
1984-03-10 / 60. szám
kielégítő magyarázat• Enyhült a görög Athén, március 10. Görögország és Törökország között tegnap este megszűnt a napok óta tartó feszültség. Janitisz Kapszisz görög külügyminiszter-helyettes Athénban sajtóértekezleten bejelentette, hogy a török kormány kielégítő magyarázatot adott a tengeri incidensre, ezért a görög kormány eltekint ankarai nagykövetének hazahívásától és nem kéri fel távozásra Törökország athéni nagykövetét sem. Andreasz Papandreu görög miniszterelnök még néhány órával előbb is a tíz év óta legsúlyosabb görög —török incidensnek minősítette az Égei-tengeren csütörtökön történteket. A görög külügyminisztériumba berendelt török nagykövet azonban kifejtette, hogy a török hadihajók légvédelmigyakorlatot tartottak, s nem tüzeltek a görög hajókra, csupán a levegőbe kilőtt lőszereik maradványai hullottak vissza a vízbe, s érhették a görög hajókat is. Kapszisz kijelentette, hogy a görög kormány elfogadja e magyarázatot és azt, hogy Törökország „nem akart veszedelmes incidenst provokálni”. A két NATO-tagország közötti kapcsolatok azonban e pillanatnyi enyhülés ellenére sem felhőtlenek. Tegnap közös közleményt adtak ki Szpirosz Kiprianu ciprusi elnök háromnapos athéni tárgyalásairól, s a közleményben a két fél Törökországot, a ciprusi török közösséget és részben az Egyesült Államokat teszi felelőssé a ciprusi válság megoldatlanságáért. A közlemény szerint Görögország és Ciprus az ENSZ-főtitkár további erőfeszítéseibe helyezi reményeit a probléma igazságos megoldását illetően, míg Törökországot és a török ciprusiakat a főtitkár erőfeszítéseinek akadályozásával vádolta. Mekong-értekezlet Hanoi, március 10. A Mekong, a legjelentősebb indokínai folyam hasznosításának további feladatairól tartottak tanácskozást Phnom Penhben Kambodzsa, Vietnam és Laosz nemzeti Mekong-bizottságainak képviselői. Az ezúttal már hetedszer megrendezett háromoldalú értekezleten áttekintették a hajózás és az öntözés bővítési terveit. Megállapodtak, hogy a közeljövőben részletes közös programot készítenek a folyam energetikai hasznosításának és környezetvédelmi rendszerének távlati feladatairól. Mauroy Madridban Madrid, március 10. Fagyos fogadtatásban részesült Madridban a francia miniszterelnök. Pierre Mauroy nem mint kormányfő, hanem mint Lille város polgármestere érkezett tegnap délután a spanyol fővárosba, hogy Madrid polgármesterével, a testvérvárosok világszövetségének elnökével tárgyaljon. A spanyol—francia viszony feszültté válásának oka a szerdai Vizcayaöbölbeli incidens, amikoris a francia parti őrség ágyúval lőtt spanyol halászokra, akik közül kilenc megsebesült. Egyikük lábát amputálni kellett. Mauroy szállodája előtt tegnap este többszáz fős tömeg tüntetett, „gengszternek” titulálva a francia kormányfőt. A szállodát megerősített rendőri osztagok vették körül. A jobboldali ellenzékhez tartozó, valamint katalán és baszk szenátorok közös levelet írtak Felipe Gonzales minszterelnöknek, amelyben azt követelték, hogy ne fogadja francia kollégáját Egyes szélsőséges jobboldali csoportok a francia áruk bojkottjára szólítottak fel, a bilbaói tüntetők pedig megtorló akciót követeltek. A magát „terroristaellenes felszabadító csoportnak” (GAL) nevező különítmény nyilatkozatában arra figyelmeztetett, hogy ha a franciák megismétlik akciójukat, akkor ők francia objektumokat támadnak, vonatokat siklatnak ki és pokolgépes merényleteket hajtanak végre. Bírónő a bikiniben Rio de Janeiro, március 10. Elbocsátanak állásából egy brazil bírónőt, mert, a riói karnevál idején az egyik bulvárlapban, igen szűkre szabott bikiniben mutatkozott. Főnöke, a brazil munkaügyi bíróság elnöke kijelentette, hogy Maria Christina Nogueira júliusig, megbízatásának lejártáig állásában maradhat, de azután kénytelen megválni a bírói pályától, mivel a lapban megjelent fotók „összeegyeztethetetlenek hivatásával”. A Budapesti Állami Fodrászat vállalkozásba adja a következő üzleteit: IX., Kálvin tér 8. XI., Móricz Zsigmond körtér 7. IX., Dési Huber u. 8. III., Vörösvári út 25. 111., Vörösvári út 39. IX., Ifjúmunkás u. 6. XIII., Pozsonyi út 11/b. 111., Vöröskereszt u. II. VI., Lenin krt. 94. A pályázati feltételek és az üzletekre vonatkozó tájékoztató adatok a vállalat központjában, az igazgatási osztályon vehetők át. A pályázatokat április 9-ig kérjük benyújtani a Budapesti Állami Fodrászat címére. A versenytárgyalást április 17-én 14 órakor tartjuk a vállalat központjában: Budapest V., Gerlóczy u. 5. Tüntetés Mutlangen, március 10. Béketüntetők tegnap a nyugat-németországi Mutlangen környékén megpróbáltak megállítani egy Pershing—2 rakétákat szállító amerikai konvojt. A rakétatelepítés ellenzői gépkocsikkal érkeztek az amerikai támaszpont közelébe, és lezárták az utat. A helyszínre érkező rendőrök összecsaptak a tüntetőkkel, többen megsebesültek. Mindenkinek vannak gyermekkori álmai. Én azt hiszem, nem voltam egyedül a magaméval: tízéves korom óta a Táj Mahalt szerettem volna látni. (Nincs kizárva, hogy ez is közrejátszott a pályaválasztásnál — az újságírók ugyebár évente többször is utazgatnak Indiába!) Ahányszor megláttam a fényképét, megdobbant a szívem, minden útibeszámolót elolvastam a szerelem eme zarándokhelyéről. S most itt a nagy lehetőség: Ágra felé robog velünk az autó. Tiszteletkor A Táj Mahal talán az egész Föld egyik legismertebb építészeti remeke, az egész világról érkező turisták szokásos „tiszteletkörének” kezdete és vége. Agrát jó háromórás autóút választja el Új-Delhitől. Délelőtt odafelé, délután viszszaáramlik a turistabuszok és bérelt taxik özöne. A látogatók a hét minden napján elárasztják a műemlékeket, melyek közül a Táj Mahal csak az egyik, igaz a leghíresebb. Arjumand Bano Begum, arab nevén Mumtaz Mahal 1612-ben ment férjhez Shah Jahan herceghez, aki 1628- ban lett császár. A híres szépségű, okos és művelt asszony tizenhárom gyermeket adott a császárnak, akit mindenhová elkísért. Bár Shah Jahannak nem ő, volt az egyetlen felesége, szerelmük már életükben közmondásos volt. 1631. június 28-án, tizennegyedik gyermekük szülésébe halt bele. A császár és családja éppen Burhanpurban tartózkodott, és a történetírók szerint Mumtaz Mahal az ő szemébe nézve adta viszsza lelkét Állatinak. A császár hosszú évekig gyászolta asszonyát. Szakálla megőszült és két évig Horváth Gábor indiai útirajza (5.) böjtölt, miközben az egész birodalomban tilos volt a vigasság, elnémultak a hangszerek. A bebalzsamozott holttestet 1632 februárjában hozták Agrába, ahol ideiglenes sírba temették. Mivel a gyermekszülésben meghalt nő mártírnak számít, Mumtaz Mahal sírja zarándokhely lett. A császár pedig — a legenda szerint felesége kérésének eleget téve — olyan síremlék építésébe fogott, amilyet még senki sem látott. Tények és elméletek A több évtizedig tartó munkálatokat a császár az agrai erődből nézte. Korának legjobb építészeit, mesterembereit hívta össze, és fejedelmi fizetséget biztosított nekik. A Táj Mahal főépítésze Uszad Ahmad Labort perzsa mester volt, bár kétségtelen, hogy az épület „csapatmunka” eredménye. Az európaiak öntudata nehezen viselte el a tényt, hogy nélkülük ilyen csodálatos alkotás születhetett, így egyre-másra gyártották az „elméleteket”arról, hogy Geronimo Veroneo velencei ékszerész, Isa Muhammad Effendi török mester vagy Austin de Bordeaux francia aranymíves műve a négy torony övezte csodálatos kupola. A nevezettek valóban a császár udvarában vagy Agrában dolgoztak az adott időben, de semmi közük sem volt a síremlék építéséhez. A legenda folytatása szerint a császár fia és utóda, Aurangzeb, megszegve atyja akaratát, nem építtette föl a Táj Mahal éjfekete mását a folyó túlpartján, sőt megrabolta a páratlanul gazdagon díszített kegyhelyet. Az igazság ezzel szemben az, hogy Shah Jahannak bőven lett volna ideje fölépítenie saját emlékművét is, hiszen csak 1666-ban halt meg, anélkül, hogy hozzáfogott volna a „Fekete Táj” munkálataihoz. Aurangzeb valóban elhordatta a Táj Mahal belső aranydíszítéseit, de gondoskodott azoknak féldrágakövekkel ékesített márványnyal való pótlásáról. A síremlékről rengeteget írtak már (a legelső útikönyvet 1854-ben adta ki egy bizonyos J. T. N.), de a látványt nem pótolhatja semmiféle leírás. A Táj Mahal csodálatos szépsége — noha átsüt minden fényképről és festményről — csak a személyes találkozáskor bontakozik ki teljes pompájában. Nem kapcsol, őrnagy úr? Csak egy pillanat.. . kérem, ne mozogjon, épp elég, hogy a képernyő vibrál... még szerencse, hogy kezem ügyében volt a fotógép ... Hát ez meglenne, köszönöm ... visszaülhet a dzsipjére, én is rágyújtok. De ha már így összehozott minket egy műhold, sőt nevét is közölte a figyelmes tévé, hadd kérdezzem meg: ugye hallott már névrokonáról?... Nem, dehogyis, Minnesotában, inkább úgy mondanám: Literatúrában... ... Nem, nem Y-nal, az is J-vel írta. Igen katona... volt, pontosabban, önkéntes. Hogyan? Nem, nem Libanon, nem Vietnam, nem is Korea ... messzebb kell menni az időben ... Hát én mondjam? Szóval: regényhős, a regény meg a háborúról szól. Nem az elsőről és nem a másodikról... Mit mond? Harmadik? Ön ezt így nevezi? Nem, szó sincs róla. Az első és a második közt... 1936, nos mit szól hozzá? Fenéket olimpia, mondom, hogy háború. Volt akkor is egy ... Jó, hát folytassuk más oldalról. Mondok egy nevet: Hemingway. Dehogy Sonka utca, nem Hamway Hemingway, és Ernest... Jó, jó, franciásan hangzik, de azért ez amerikai név. Tudja, az a szakállas, öreg halász ... Nobel-díj, meg ilyesmik. Feladja? Hát jó, szabad a gazda. Akiért a volt belőle, dehogyis itt, Hollywoodban. Hispániáról szól, a polgárháborúról, és ebben szerepel, igaz, szomorú véget ér, az a Robert Jordan, kit bajtársai talán szintén Bobnak hívtak ... Egy amerikai, aki a jó oldalon állt. Mit mond? Hogy ’nincs idő olvasni? Pedig én láttam egy filmet a Nimitz anyahajáról, abban csodaszép klub, meg könyvtár is van, és hát a New Jersey, amire most visszavonultak, az is lehet olyan kényelmes, főleg egy őrnagy számára. Vagy lehetséges, hogy Hemingway nem kívánatos szerző lett a haditengerészetnél? Azt mondja, fáradtak, hogy jó, ha egy képregényre futja „kedvükből’’... Apropos, most már játékon kívül, hallottam egy áltörténetet, harang szól... még film is ezt még elmondom önnek, állítólag még a volt alelnök, Agnew kárára találták ki... Nem kell válaszolni rá ... Eszerint tűz üt ki a Fehér Házban, lángok martaléka lesz a könyvtár is, sőt odaég az elnök mindkét saját könyve is. De szíve főként a másodikért fáj, amit még nem volt ideje kifesteni sem... Hát ez van őrnagy, mit akarok én akkor öntől? Legfeljebb annyit, hogy vonassa fel a horgonyt mielőbb, hogy elkerülje regényben névrokona sorsát. Hát ennyi az egész, ég önnel, Mr. Jordan. Bokor László A kettős szerkezetű kupola Az építőanyagot — mert a fehér márvány csak az egyik az itt fölhasznált igen ritka ásványok sorából — Szinte egész Ázsia szolgáltatta. A hófehér falakat dús faragások ékesítik, s közelebb lépve előtűnnek a márvány- és féldrágakő virágok, melyeket Mumtaz Mahal utolsó ajándékként kapott Shah Jahantól. A környezet maga is tündéri szépségű: hátulról a Jumna folyó, elölről gondosan ápolt park övezi, míg két oldalán két vörös kőből készült mecset áll. Magát az emlékművet egy teraszra építették, melynek négy sarkában emelkedik a központi kupolát körülvevő négy minaret. Az egész építmény perzsa ihletésű, de különleges, indiai kevert stílust tükröz. A 74 méternél valamivel magasabb kupola kettős szerkezete abban a korban aligha számított jellegzetesnek, ma mindenesetre ámulatba ejti a szakértőket pontos statikai és esztétikai megoldásával. A mohamedán szokásoknak megfelelően a kupola alatt, a díszhelyen csak egy-egy síremlék emlékeztet Mumtaz Mahalra és a szintén ide temetett Shah Jahanra. Maga a sír egy szinttel lejjebb, a felszínivel azonos elrendezésben található. Természetesen csak mezítláb vagy az egykét rúpiáért kölcsönözhető, cipőre húzható papucsban lehet megközelíteni a mohamedánok szent helyét, melynek köveihez nem érhet állatbőrből készült lábbeli. A lenyűgözött látogatók zavarát kihasználandó, árusok tucatjai kínálnak mindenféle csecsebecsét, önkéntes idegenvezetők ajánlkoznak időnként meglehetősen erőszakosan. Azt mondják, a Táj Mahal minden napszakban más és más látványt nyújt. Mi délben láttuk, mostantól kezdve a régi álom módosul: jó lenne napnyugtakor és holdfényben is egy pillantást vetni rá. Aki nem látta a Táj Mahalt, nem látta Indiát — tartják a helybeliek. De azért az is igaz, hogy aki az egész országból csak a Táj Mahalt látta, az nem ismeri Indiát. THIUp. 5 1984. március 10., szombat