Esti Hírlap, 1984. május (29. évfolyam, 102-127. szám)
1984-05-07 / 106. szám
oa en. BUDAPEST A HÁZIGAZDA Hol alszik a vén, Olcsó szállás kollégiumban, kempingben Ki ne látott volna már budapesti nyárestéken hátizsákos fiatalokat, akik parkok bokrai alatt hálózsákjukat igazgatva éppen alváshoz készülődtek? Amennyire örvendetes, hogy mind több külföldi turista keresi fel nyaranta fővárosunkat, annyira elszomorító, hogy a zsengébb korosztály egy része várótermekben vagy a szabad ég alatt tereken, parkokban kénytelen eltölteni az éjszakákat — többnyire olcsó szállás hiányában. Ezen kívánt segíteni tavaly az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda, akkor még ideiglenes jelleggel nyitotta meg tájékoztató irodáját a Keleti pályaudvaron. Az érkezők figyelmét irányító tábla hívta fel az irodára, ahol felvilágosítást lehet kérni budapesti szálláshelyekről. Beváltotta a hozzáfűzött reményeket, így az iroda ma már télen-nyáron segít a külföldi fiatalok szállásgondjainak megoldásában. Már amennyire tud ... Az elmúlt nyáron, a főidényben naponta nyolcvanan, százan fordultak a kirendeltséghez, de az igényeknek csak mindössze negyedét sikerült kielégíteni. Az Express ugyanis ezernyolcszáz olcsó, körülbelül száz forintba kerülő kollégiumi férőhellyel gazdálkodhatott és nyolcszáz szállodai, illetve vállalati üdülőkben lévő ággyal. Ezek nagy részét azonban már jó előre lekötötték, így sok turista maradt tanácstalan az irodából távozóban is. Sehol a világon Ezért is gondolkodnak a főváros illetékes vezetői további, a fiatalok számára elérhető árú szálláshelyek kialakításán. Valószínű, idén nyáron három középiskolás kollégium nyitja meg kapuit a külföldről érkező fiatalok előtt. A 45-ös számú önálló Szakmunkástanuló Otthon a Mogyoródi úton 240 férőhellyel, a Táncsics Mihály Kollégium a Keleti Károly utcában 80, a Középiskolás Diákotthon a VIII. kerületben 70 ággyal várja majd a nagyvilágból érkezőket. A térítési díj mindössze 40 forint lesz, vagyis átszámítva keve■sebb, mint egy dollár, melynél olcsóbban a világ egyetlen fővárosában sem kapni hasonló színvonalú szállást! Az Express vállalja az üzemeltetési feladatokat — a Fővárosi Tanács támogatásával. A tervek szerint több nyelvű pályaudvari tájékoztató táblák és propagandafüzetek is készülnek. Ez utóbbiakat a szállások pontos címeivel, a hazánkba érkezők már a határállomásokon kézhez kapnák. Az összesen 390 férőhelyet az egyénileg érkező külföldi fiataloknak tartják fenn, s ezzel — teljes kihasználtság esetén — több mint tizenkétezer vendégéjszakával növekedhet nyáron az idegenforgalmi ellátás. Az Express idei, körülbelül kétezer kollégiumi ágyát a hazánkba szervezetten látogató csoportok veszik igénybe, az egyéni turisták az esetleg fennmaradó helyeket foglalhatják el. A hárshegyi kemping melletti területen az idei nyárra további kétszáz vendég fogadására alkalmas kisegítő kempinget terveznek. (Az egész idényre átszámolva: tízezerreltöbb turistának lenne szállása.) Féltett termek Azonban az egyre erősödő diákturizmus folytán ez nem lesz elegendő! Ezért olyan tervek megvalósítását is szorgalmazzák az illetékesek, amelyek már jövőre megoldhatják a gondokat. Foglalkoznak egy nagy befogadóképességű, legalább ezer személyes kemping létesítésének gondolatával. Fiatal turisták elhelyezését szolgálhatná a XIII. kerületben, a Vág utca 12-ben lévő ötszáz férőhelyes kollégium is, mely most nyáron KTSZ építőtáborozóknak nyújt szálláshelyet. Az ifjú kontinensjárók egyik kedvenc éjszakai helye a Margitsziget. A Belvárosi Vendéglátó Vállalat a margitszigeti Casinó épületében ötven vendégnek otthont adó fogadó átadását tervezi jövőre, melyből húsz turistaszállás lesz; a fiatalok tehát a szabadból beköltözhetnek a Casinóba. A távolabbi jövő elképzelései között szerepel egy Junior ifjúsági szállodalánc kiépítése. Ennek első, középkategóriájú, nyolcszáz ágyas szállodája a VII. ötéves terv első felében készülne el. Nagyonis a jelen feladatainak megoldását segítené viszont az az ötlet, hogy pályaudvarok környékén jelöljenek ki olyan iskolákat, amelyek földszinti tantermeit, tornatermeit alkalmassá lehetne tenni turisták fogadására. Ennek akadálya lehet a higiéniai követelmények, valamint a kiszolgáló személyzet hiánya és az amúgy is kincsnek számító termek nem is alaptalan féltése. Ami nem vitás Tudjuk, akkor is találkoznánk nyáréjszakákon a parkokban, hálózsákjukban alvó külföldi fiatalokkal, ha mindegyiküknek volna hol olcsón aludni a fővárosban, mert egy részük — hobbitból, kalandvágyból? — eleve meg sem próbálkozik szállást keresni. A pályaudvari várótermek padjain is bizonyára fogunk látni hátizsákjukra támaszkodó, alvó turistákat, de számuk minimálisra csökken majd, ha éjjelenként lesz hol — nem drágán, mégis kulturált körülmények között — álomra hajtani fejüket. Ha arra gondolunk, hogy új, olcsó szálláshelyek teremtésével megszüntethetjük Budapest egyik kellemetlen jelenségét, védhetjük a város értékeit és közrendjét, akkor nem lehet vitás: megéri a ráfordítás. És az sem utolsó szempont, hogy nem mindegy, milyen benyomással, „ közérzettel utaznak el országunkból a külföldi fiatalok, akik egyben a jövő leendő „fizető” turistái, üzletemberei is lehetnek. Falus Tamás Műterem a tizediken (Lehoczki István rajza) Mégis..! Április 9-én, e helyen, aggodalmamat fejeztem ki a Rákóczi út és Múzeum krt. sarkán épülő pavilonsor miatt, az ottani fák sorsáért. A kerületi tanács műszaki osztálya azonnal válaszolt: „Mindenkit megnyugtathatunk: ezúttal szó sincs fapusztításról”. A továbbiakban közölték, hogy a kertészeti terv valamennyi fával számol és e terület kis oázisnak is megmarad ... A „megnyugtatás” óta két hatalmas, egészséges, zöldelő lombú fát már kivágtak, van amelyiket lenyirbálták. Mi mást tehetnék: ezek után számolom, még hány fát fognak kivágni ,és megcsonkítani a Rákóczi út és Múzeum krt. sarkán levő kis oázison, a „zsűrizett szép” pavilonok felépítése miatt... György András VIII. Rákóczi út 11. vizuális nevelés „Kodály-módszere” Ne másoljon — alkosson Az építészt megépült házai minősítik. De hogy milyen lényeges a gyakorlat elméleti megalapozottsága, azt a nemrégiben nálunk is járt japán építész, Kisho Kurokawa munkássága hiteit érdemlően igazolja. Ám aki Magyarországon építészetelmélettel foglalkozik, nemigen számíthat különösebb elismerésre. A „mondja vagy csinálja” tévigazsága oly erősen beivódott a szakmai gondolkodásba, hogy csak nagyon keveseknek sikerült bebizonyítaniuk; tanulmányok írásával, tudományos munkával éppúgy előre lehet vinni az építészet ügyét, mint a tervezéssel vagy az építéssel. Ezen kevesek közé tartozik az idén Ybl-díjjal kitüntetett dr. Vámossy Ferenc, a Budapesti Műszaki Egyetem tudományos főmunkatársa. — Milyen kérdések foglalkoztatják mostanában? — Rövidesen lejár az idei építészeti tanulmánypályázat beadási határideje, s megkezdődik a mi munkánk, elolvasni, értékelni kell a beérkezett dolgozatokat. Nagy érdeklődéssel várom, milyen kutatási eredményekkel jelentkeznek a fiatalok. — Ön bizonyára nagyon fontosnak tartja, hogy az építészetelmélet tárháza gazdagodjék, de ezen túlmenően mi a haszna ezeknek a kétévente meghirdetett tanulmánypályázatoknak? — Sajnos, nem arról van szó, hogy a „tárházat gazdagítjuk”, hanem sokkal inkább a hiányokat pótoljuk. Építészetünk gyakorlatcentrikus, és sok esetben még a rövid távú elméleti megalapozottság is hiányzik. Ezért érezzük fontosnak, hogy időről időre olyan témákat írjunk ki pályázatra, amelyek kidolgozását nélkülözhetetlennek érezzük a továbblépéshez. Csak egy példát említek: 1980-ban az építészeti kultúra terjesztésének lehetőségeit és módszereit kutató tanulmányokat kértünk, mert tűrhetetlennek éreztük azt a mérhetetlenül alacsony színvonalat amelyet a vizuális kulturáltság terén tapasztalhattunk. Harmincöt kitűnő pályamunka érkezett be, amelyek az iskolai neveléstől a közművelődésig számtalan formában kínáltak ragyogó módszereket a környezetkultúra fejlesztéséire. — A Magyar Építőművészek Szövetsége közzétette a tanulmányokat, de ezenkívül történt-e még valami? — Azt nem lehet várni, hogy egycsapásra minden megváltozzék. Már az eredmény, hogy az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium különös figyelmet szentel ennek a témának, és pénzt biztosít mindarra, ami a fejlődést elősegítheti! Ráadásul most már nemcsak a szakmai, hanem a társadalmi közvéleményt is egyre élénkebben foglalkoztatja ez a kérdés. Tehát a tanulmánypályázatnak mindenképpen megvolt az a haszna, hogy mire „beérett” az igény, kész módszereket, tematikát adhattunk a tanárok, a népművelők ke’zébe, már a tanter— Nem késtek el? Hiszen mire módszerekből tanterv, könyvek lesznek, éveknek e? Ráadásul megfelelően képzett tanárokra is szükség lesz a tanterv bevezetéséhez. Már elkészültek az első kísérleti tankönyvek .Az új „Anyaggjó” segédkönyv például az általános iskola első-második osztályosainak technika tantárgyához ad széles körű lehetőséget a kreatív manualitás kifejlesztésére. — Megmagyarázná, mit jelent ez? — Moholy-Nagy László, a Bauhaus híres, magyar építészegyénisége, 1928-ban írt egy könyvet amelynek a címe: Az anyagtól az építészetig. Ebben szól azokról a nevelési problémákról, amelyekkel már ,is küszködnek az iskolákban, de még itt az egyetemen is. Ugyanakkor részletesen taglalja azokat a módszereket, gyakorlatokat, amelyek segítségével megismerkedhetünk a környezetünkben lévő anyagokkal szerkezetekkel. Ezek révén fejleszthetjük a térszemléletünket, vizuális kommunikációs képességünket. A „Moholy- Nagy-módszer” lényege: a különböző érzékelési gyakorlatok hozzásegítik a gyerekeket ahhoz, hogy ügyesedjék a kezük, s ne csak másoljanak bizonyos tárgyakat, han°m élénkülő fantáziával alkossanak. — Ez a módszer, csakúgy, mint a zenei nevelésben a Kodály-módszer, iskolát teremthet. Hiszen a vizuális kulturáltság nemcsak arra jó, hogy ki-ki eldöntheti , ez a ház ezértamazért szép, a másik meg miért csúnya. Meghatározza a tárgyakhoz való viszonyunkat, erőteljesen befolyásolja a fantáziánkat, a térbeli memóriánkat, vagyis megkönnyíti a környezetünkben való eligazodást, teljesebbé, emberibbé teheti életünket. Végül is ez a ma oly gyakran emlegetett öntmegvalósítás egyik legfontosabb területe: az alkotó munka értékforrása. Mihály Éva Pest-budai történetek Rendhagyó városnéző sétára invitálja az olvasót most megjelent kötetével Búza Péter. A „Pest-budai történetek'' nem kínál amolyan „igazi” helytörténeti ismereteket átadni, nem hasonlítható az eddig megjelent várostörténeti munkákhoz. Olyan kiruccanásra hív, ahol a házak és a város hajdanvolt lakóinak sorsát felvillantva bolyonghatunk tragédiák és komédiák, ünnepek és hétköznapok, egyformán bandukoló évek és kivételes, ünnepi pillanatok nyomában. Igazában sosemvolt Budapesttel ismerkedhetünk meg, mert bár a történetek valósak: az itt élők emlékmorzsáiból, családi legendákból, levéltári adatokból táplálkoznak, mégis aki csak kicsit is ismeri, tudja, hogy ez a város ezer meg ezer varázslatos délibáb kulisszájának élő szövevénye. Mindenkinek más arcát mutatja. Ilyesféle sorokkal ajánlja kalandozásait, hangulatos bandukolásait olvasóinak a szerző. A tizenhárom fejezetre tagolt igazán csodaszép kötet — köszönet érte a kiadónak, az Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalatnak — történeteinek egy részét már ismerhetik a Budapest című folyóirat olvasói. Hiszen Búza Péter e folyóirat hasábjain kezdte városnéző kalandozásait: a történetek most kibővítve, számtalan képpel, metszettel, korabeli rajzzal színesítve kerülnek újra az olvasó elé. Sétáin hidakra és piacokra, kastélyokba és vityillókba, fiúneveldébe és kupikba kalauzol minket a szerző. A képeken láthatjuk az egykori zsuppkocsit, a levesét ingyen mérő Róbert bácsit — akinek itt áll valódi neve: Feinsicher Róbert —, láthatunk plakátokat, például az Aqua Vitae-ről, vagy részt vehetünk Jókai sváb-hegyi villájában, a szüreti előkészületeken, örömet szerző kalandozásait osztja meg velünk Búza Péter. Pest szerelmeseinek csak ajánlani tudjuk kötetét. A klasszicista építészetnek csak nyomait lelhetjük fel Budapesten, s azokból is az egykori Fest néhány megmaradt épülete az ismert. Pedig a kies budai tájakon, a hegyek lejtőin állnak még a múlt század első felének jellegzetes házai. Akkor nyaralóvidék formálódott a Virányos, a Ferenchalom, a Hárshegy oldalában, s az építkezők között volt például maga az építőmester, Hild József is. Az ő háza rossz állapotú (de szerepel a védett épületek felújítási listáján), a szomszédságában, a Budakeszi út 32-ben található Wodianer-villát kívülről már szépen kicsinosította a Közényletépítő Vállalat, a kanadai nagykövetség kap helyet benne. (Wormser Antal felvétele) ÖSSZEÁLLÍTOTTA: Szlösi Ferenc Szűcs Gábor