Esti Hírlap, 1984. május (29. évfolyam, 102-127. szám)

1984-05-07 / 106. szám

ÉRTEKEZLET NICARAGUÁRÓL Lisszabon, május 7. Washington imperialista politikája felelős a Kö­­zép-Amerikában kialakult feszült helyzetért — szö­gezték le a tegnap este Lisszabonban befejeződött nicaraguai szolidaritási ér­tekezlet résztvevői záró nyilatkozatukban. Ötven ország több mint három­száz küldötte, három na­pon át tanácskozott a por­tugál fővárosban. Felszóla­lásaikban elítélték az ame­rikai vezetés Nicaragua elleni agressziós lépéseit, kifejezték együttérzésüket a nicaraguai néppel. Japán­amerikai hadgyakorlat A Fudzsi-hegy körzeté­ben ma amerikai katonák részvételével hadgyakorlat kezdődött. A péntekig tar­tó manőverekben a Japán­ban állomásozó amerikai egységek mellett először vesznek részt a Hawaii­szigetekről odavezényelt gyorshadtest alakulatai is. TÁVOL-KELETI KÖRÚT Szöul, május 7. Négynapos dél-koreai lá­togatása befejeztével II. János Pál pápa Szöulból Új-Guineába utazott. A pá­pa távol-keleti körúton tar­tózkodik. CSÜTÖRTÖKÖN: NEGYEDÓRÁS MUNKABESZÜNTETÉS Békehét Hollandiában Hollandiában, az ország területére telepítendő ame­rikai manőverező robotre­pülőgépek elleni tiltakozás jegyében tegnap békehét kezdődött, amelynek nyitá­nyaként sok város templo­maiban virrasztanak az atomfegyverkezés ellenzői. A békehetet szervező bi­zottság közölte: a megmoz­dulás célja annak bizonyí­tása, hogy a legtöbb hol­land állampolgár ellenzi a negyvennyolc manőverező robotrepülőgép telepítését az ország területén. A bi­zottságban nyolc atomfegy­ver-ellenes mozgalom, a szakszervezetek és hat par­lamenti párt képviselteti magát. A holland kormány a jö­vő hónapban dönt arról, hogy zöld utat ad-e a raké­ták telepítése megkezdésé­nek. A békehét csúcspontja: a szervezők elképzelése sze­rint csütörtökön tizenöt perces országos munkabe­szüntetés lesz.­­ A nyugatnémet békemoz­galom tegnapi kölni tanács­kozásán úgy döntött, hogy ősszel — az évente megren­dezett szokásos NATO-had­­gyakorlatok idején — utcai tüntetésekkel és a katonai támaszpontok békés blo­kádjával tiltakozik az ame­rikai közepes hatótávolságú atomrakétáknak az NSZK területén való állomásozta­­tása ellen. A békemozga­lom június 17-én, a közös piaci „Európa-parlament" képviselőinek megválasztá­sával párhuzamosan nép­szavazást rendez a nukleá­ris rakéták kérdésében. A kölni tanácskozáson az NSZK békemozgalma nyi­latkozatban biztosította szolidaritásáról a holland békemozgalmat. A múlt ősszel, a telepítés megkezdése előtt egymillió ember vett részt utcai tün­tetéseken. Az idei húsvéti béketüntetéseken kétszáz­ezren tüntettek az amerikai rakéták ellen. PEKINGI KOMMENTÁR Arhipov közelgő kínai látogatásáról Kína és a Szovjetunió népe a belső gazdasági építés hatalmas feladatát végzi. A két ország közötti szálak és együttműködés fejlesztése és bővítése konkrét területeken, az egyenlőség, a kölcsönös elő­nyök, egymás szükségletei­nek kielégítése alapján hasznos Kína és a Szovjet­unió népének, a két ország gazdasági munkájának. Reméljük, hogy Iván Vasziljevics Arhipov szovjet első miniszterel­nök-helyettes kínai láto­gatása elő fogja mozdí­tani a gazdasági fejlő­dést, a két ország közötti keres­kedelmi és műszaki-tudo­mányos kapcsolatokat — írta legújabb számában a kéthetenként megjelenő kínai kiadvány, a Sicsie Csisi (Ismeretek a világról) Ivan Arhipov közelgő lá­togatása alkalmából. Mint a lap is megjegyezte, a hatvanas évek óta nem járt ilyen magas rangú szovjet politikus Kínában. A szovjet miniszterelnök­­helyettes az ötvenes évek­ben gazdasági főtanács­adóként dolgozott Kíná­ban, s számos kínai poli­tikus személyes ismerőse. A Sicsie Csisi megállapí­totta, hogy az elmúlt két évben javultak Kína és a Szovjetunió kapcsolatai, számos területen helyreál­lították és bővítették a kontaktusokat. A szovjet külpolitikával kapcsolatos kínai nézetek felemlítése után megjegyezte: a kínai fél reméli a viszony javu­lását és normalizálását, ami nemcsak egybeesik a két nép alapvető érdekeivel, de hasznos Ázsia és a nem­zetközi enyhülés szempont­jából is. A szovjet fél oszt­ja ezeket a nézeteket — je­gyezte meg a kiadvány. SALVADOR, PANAMA, ECUADOR Három választás Latin-Amerikában Salvadorban a választók közönye és több súlyos fegyveres összecsapás jel­lemezte az elnökválasztás tegnapi, második forduló­ját. A szavazást amerikai segítséggel ezúttal jobban szervezték meg, mint a március 25-i első forduló­ban, amely teljes zűrzavar­ba fulladt. A salvadori ha­zafiak ellenőrzése alatt álló ötvenöt választási körzet­ben azonban most sem tud­ták megtartani a szava­zást. A baloldali erők semmis­nek tekintik a választást. A hazafiak tegnap kato­nai támadást intéztek az ország harmadik legna­gyobb városa, San Miguel, valamint San Sebastian és Jiquilisco ellen. Az ország keleti részén fekvő váro­sokban legalább tizenné­gyen vesztették életüket a harcokban. San Miguel közelében a hazafiak tüzet nyitottak két helikopterre, amelyek az amerikai nagy­követet, amerikai válasz­tási biztosokat és újságíró­kat szállítottak. Az egyik helikoptert találat érte, de senki sem sérült meg. A választások hivatalos végeredményét csak öt nap múlva teszik közzé. Mind­két jelölt, a jobboldali ke­reszténydemokrata José Napóleon Duarte és a szélsőjobboldali Roberto d’Aubuisson azt állítja, hogy , néhány százalékos vezetést szerzett. ★ Panamában incidensek nélkül ért véget a­­tegnapi választás, amelyen a kö­zép-amerikai ország új el­nökét, két alelnökét és hat­vanhét tagú parlamentjét választották meg. Ma reg­gel még nem hoztak nyil­vánosságra részeredménye­ket. A hírügynökségi jelen­tések szerint magas volt a részvételi arány. A választásokon induló hét elnökjelölt közül ketten számítanak esélyesnek: Ni­colas Ardito Barletta 45 éves közgazdász, aki a 16 éve hatalmon levő haladó katonai rendszer politiká­jának folytatását ígéri és a 82 éves szélsőségesen konzervatív Arnulfo Arias Madrid, akit 1941-ben, 1951- ben és 1968-ban is megvá­lasztottak elnöknek, de akit a politikáját ellenző hadse­reg mindannyiszor meg­fosztott hatalmától. ★ Ecuadorban a jobboldali Leon Febres Cordero nyer­te a választásokat a szo­ciáldemokrata Rodrigo Bor­ja Cevallossal szemben. Febres Cordero a hat jobb­oldali pártot tömörítő nem­zeti újjáépítési front je­löltjeként a szavazatok 47,38 százalékát kapta, míg Borja Cevallos 43,11 száza­lékot ért el. A szavazócédulák 9,51 százaléka volt üres vagy érvénytelen. Az elnökválasztás első for­dulójában, január 29-én Borja Cevallos szerepelt jobban, ezért megfigyelők az ő győzelmére számítot­tak. Az erőviszonyok , elto­lódását valószínűleg az okozta, hogy a konzervatív jelölt sokkal erőteljesebb kampányt folytatott. A DERÉK KATONA NYOMÁBAN Svejk-túra Svejk, a derék katona nyomdokain nyolcezernél is több túrázó vett részt a hét végén a dél-csehországi Písek környé­kén, idén már tizennyolcadszor megrendezett anabázison, ahogy Jaroslav Hasek nevezte hősének tévelygését, midőn Tá­borban lemaradt ezredétől és gysogszerrel vágott neki, hogy Ceské Budejovicében utolérje. A gyalogtúrák kedvelői — ki-ki kedve és kondíciója sze­rint — 15—20—25—35 és 50 kilométeres útvonalak közül választ­hattak. A leghosszabb távnak 650-en vágtak neki. Idén először rendeztek tizenkét kilométeres túrát, a babakocsival verseny­ző fiatal családoknak és több mint 250-en teljesítették ezt a távot. A kerékpárosok 30 000 kilométer közötti pályák között válogathattak. Egyúttal háromszáz evezős is megtette a Stra­­konice és Písek közötti, 27 kilométert az Otava folyón. Az idei Svejk-túrára Csehszlovákia minden részéből, sőt Magyarországról is érkeztek vállalkozó kedvű fiatalok. Vala­mennyien célba értek, méghozzá jóval hamarabb, mint a de­rék katona, akit, igaz, már a startnál „az a baleset ért, hogy egymás után itta a söröket’­. АШАТА­FESZTIVÁL Tokió, május 7. Rekord számú látogató volt jelen a Japán Kommu­nista Párt központi napi­lapjának, az Akab­atának négynapos fesztiválján, amely tegnap ért véget a Tokióhoz tartozó Csófu vá­rosában. A nagyszabású rendezvényre szerte az or­szágból érkeztek párttagok, illetve a párttal szimpatizá­lók, akik találkozhattak a JKP vezetőivel, s számos­ politikai, kulturális és szó­rakoztató jellegű program­ban vehettek részt. LIBANON Tüzérségi párbaj és kormányalakít alkudozások Az egy hónap óta legsú­lyosabb bejrúti tüzérségi párbaj után egy nappal, tegnap folytatódtak a kor­mányalakítási tárgyalások Libanonban. A szunnita mohamedán Rasid Karami kijelölt miniszterelnök Észak-Libanonban megbe­szélést tartott a maronita keresztény Szliman Fran­­zsije volt államfővel. Az időközben Bejrútba visszatért Karami szerint a teljes megértés légkörében lezajlott megbeszélésen Franzsije beleegyezett ab­ba, hogy veje, Abdullah Ra­szi részt vegyen a tíz­tagú — felerészt moha­medán, felerészt keresz­tény politikusokból álló — nemzeti egységkor­mányban, belügyminisz­terként. Korábban Franzsije úgy vélekedett, hogy Raszi nem képviselheti az­ észak-liba­noni maronitákat az új kormányban. Dzsumblattnak, a libano­ni Haladó Szocialista Párt elnökének környezetéből cáfolták azt a hírt, amely szerint a drúz szocialisták vezére akkor is kész részt venni a nemzeti egységkor­mányban, ha Nabih Berri, a síita Amal (Remény) mozgalom főtitkára nem fogadja el a neki felkínált tárcákat. Dzsumblatt a lu­xemburgi rádiónak nyilat­kozott volna ilyen értelem­ben, de most a drúzok rá­diója közölte, hogy a drúz politikus továbbra is Berri álláspontjától teszi függő­vé a kormányban való részvételét. Korábban a televízió híradása kö­zölte, hogy Berri és Ka­rami találkozóján sike­rült kompromisszumot e elérni. Állítólag Berri beleegyezett abba, hogy megkapja a dél-libanoni politika felet­ti ellenőrzés jogát, anélkül azonban, hogy újabb mi­nisztériumokat hoznának létre, mint ahogy a síita vezető eddig követelte. ISzélilm2 BUCSIJH ARTTÓL? l B­ár Ohio (holnap) még hátra­ van, mind mate­­matikailag, mind lélektanilag növekszik az a lehetőség, hogy a demokrata pártiak San Francis­­có-i konvenciója (elnökjelölt-jelölő közgyűlése) nem lesz olyan izgalmas, mint amilyennek még nem is olyan régen ígérkezett. Texas, ahol az idei választási esztendő ügyele­tes üstököse, Gary He­rt elszenvedte újabb és talán, sőt valószínűleg meghatározó vereségét, a mai USA nemcsak egyik legnagyobb, de minden szem­pontból egyik legjelentősebb állama is. Mondale ugyan a kampányban felvette a régi­ jó covyboy­­kalapot, de ő tudta a­ legjobban, hogy 1984 Texasa már nemcsak és nem is elsősorban a marhapászto­roké, hanem — az egyik leggyorsabban fejlődő, ezért „Amerika Japánjának” nevezett térségről lé­vén szó — már a technokratáké is. Hart megtorpanása éppoly sajátosan amerikai jelenség, mint hirtelen nekilódulása­­ (mondjuk Jimmy Carterhez hasonlóan), majdnem a semmi- - ből. A kezdet azt jelentette, hogy a kulisszák mö­gött léteznek azok az erők, amelyek érdekeltek Reagan vereségében és úgy látták, hogy „egy új arc” nagyobb eséllyel nyerheti meg a milliókat. A folytatás viszont azt igazolta, hogy a Gépezet (márpedig Mondale rendelkezett a párt, és ami most még fontosabb, a nagy szakszervezetek pénz­zel is jól olajozott apparátusával) fontosabb, mint a hamvas ismeretlenség igézete — különösen ak­kor, amikor Hart — ez most már egyértelmű — nem is tudott tartósan és igazán újat ígérni. S­­eagan számára nem igazán jó hír az a fejle­, mény, hogy Mondale és a Gépezet most már egyre inkább koncentrálhat az igazi csatára — ar­ra, amit a demokraták ellene vívnak majd novem­berben. A legtekintélyesebb közvélemény-kutató intézet, Louis Harrisé, szinte hihetetlen eredményt tett közzé a minap; eszerint ma (tehát ma és nem ősszel, mert addig még sok víz folyik le a Potoma­­conl), egy Mondale—Hart páros a siker reményé­vel vehetné fel a küzdelmet a Reagan—Bush duó ellen. De vajon elképzelhető-e egy Hart nevű alelnök­­jelölt Mondale stábjában? Vannak, akik szerint a kampány túlságosa­n „elmérgesítette kettejük vi­szonyát” és ez szinte lehetetlenné tesz e­gy ilyen felállást. Mások megmosolyogják ezt az állítást. Az Egyesült Államok ilyen szempontból való­ban „a korlátlan lehetőségek földje”: ha a továb­bi előválasztásokon az eredmények politikailag ígéretessé tennének egy ilyen összeállítást, sen­kinek nem lesz semmiféle fenntartása. Az érdekek adott esetben az ellenkezőjét is sugallhatják. A másik kérdés Jesse Jacksonnal k­apcsolatos. Ame­rika történetének első, komolyan vehető fekete jelöltje már most olyan erő birtokosa, amely San Franciscóban, sőt azután is, komoly tárgyalási alap; az már most biztos, hogy Mondale-nak alapo­san oda kell figyelnie a tiszteletesre. Igen, Ohio még hátra van — és persze Ohión kívül is ezernyi kérdőjel homályosítja el akár a közeljövőt. De a papírforma 1984. május 7-én mégiscsak az, hogy Ronald Reagan novemberi el­lenfelét Walter Mondale-nak hívják majd. Harmat Endre / Arafat utazása Peking, május 7. A palesztin diplomácia híre, hogy Jasszer Arafatot, a PFSZ V. B. elnökét teg­nap Pekingben fogadta Li Hszien-nien kínai államfő. Az utóbbi megerősítette, hogy Kína támogatja a kö­zel-keleti helyzettel foglal­kozó nemzetközi értekezlet megtartását. Arafat rövi­desen a Koreai NDK-ba látogat. De la Madrid Kanadában Ottawa, május 7. Miguel de la Madrid me­xikói elnök kétnapos hiva­talos látogatásra Kanadába érkezett. Kíséretében van a k­ülügy-, a kereskedelmi és a pénzügyminiszter. A látogatás során De la Mad­rid kétszer is találkozik Pierre Trudeau kanadai miniszterelnökkel. A tár­gyalásokon gazdasági kér­désekről és a közép-ameri­kai helyzetről lesz szó.

Next