Esti Hírlap, 1984. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1984-11-26 / 278. szám
• Azt hiszem, aligha van olyan felnőtt magyar állampolgár, aki ne emlékezne A fekete városra,, a Mikszáth Kálmán utolsó nagy regényéből készült, sikeres tévéfilmsorozatra. Zsurzs Éva rendező akkorbebizonyította, hogy érti a mikszáthi világot, nagyszerűen képes összefogni lírát és drámát, anekdotát és széles cselekményfolyamatot. Az akkori siker keltette várakozással ülhettünk le a tévé elé, hogy egy másik Mikszáth-mű, a Különös házasság négyrészes filmváltozatát megtekintsük. A tegnap befejeződött sorozat ismét megerősíthette bárkiben azt a meggyőződést, hogy a rendezőnő tud hangulatos képeket komponálni. Egyszóval: a film valamennyi kockája igényesen készült — már ami a kosztümöket, a tájak, a kastélyok kiválasztását, a szereplők mozgatását illeti. De sajnos, pozitívumként csak ennyi mondható el erről a filmről, lényegét tekintve ugyanis — bár többnyire szöveghűen követte Mikszáthot — elsikkasztotta a regény egész szellemét. Az már az első rész alapján látszott, hogy ez a részletező feldolgozás nem használ a más műfajban újjáteremtendő eredeti műnek. A fölösleges kitérők, az anekdotázás lelassították a filmet, elvonták a figyelmet a lényegről. Ami a könyv gondolati és stílusegészében helyén van, e feldolgozásban fölösleges díszítménnyé vált. Közben eltűnt az a dráma, amely a regényben egy papi segédlettel, ám a földi és égi törvényeket egyaránt megcsúfoló, erőszakos házasságkötéssel kezdődik, s az igazság, a törvények egyházi áldással történő csalárd kijátszásával folytatódik. Ez a dráma a filmen alig, szinte egyáltalán nem volt érzékelhető. S ebbe nyilván belejátszott a körülményeskedő feldolgozás, amely úgy akart Mikszáthból mindent átmenteni, hogy közben föláldozta az alkotást életrehívó írói gondolatot. A szereplők kiválasztásával sem jeleskedett ezúttal a rendezőnő. Benkő Péter sete-suta, kisfiús, ábrándozó Buttler grófot alakított, aki erélytelenségével szinte önként fölkínálkozó áldozata lett Dőry bárónak. A bárót alakító Bessenyei Ferenc nagyhangú, erőszakos alakot formált meg, de annyira felületesen, hogy erről az ostoba báróról az erőszakos házasságkötési procedúra még csak elképzelhető, ám az események későbbi bonyolításának ügyessége aligha. A körülöttük nyüzsgő figurák szinte teljesen arctalanul mosódtak bele a szépen fényképezett (operatőr: Lukács Lóránt) szobabelsők, illetve tájak hátterébe. (harangozó) NEGYEDIK KIADÁS NAGYKUNSÁGI KRÓNIKA A Győrffy-centenárium tiszteletére megjelent a Nagykunsági krónika negyedik kiadása, a nagy néprajztudós által a század elején régi írásokból és szájhagyomány alapján összeválogatott mű első ízben 1922- ben jelent meg. A magyar néprajzirodalom egyik legszínesebb, legértékesebb alkotása, tíz fejezetben — általában önálló részekben —, taglalja a Nagykunság földjének meséit, nyelvezetét, néphagyományait, szokásait. A krónika legújabb kiadását Bellon Tibor, a jeles néprajztudós nevét viselő karcagi Györffy István Nagykun Múzeum igazgatója rendezte sajtó alá. Munkájához javarészt a második kiadás anyagát használta fel. Gazdag, eredeti illusztrációit Benyovszki István festőművész rajzaiból válogatta. Azok a képek is gazdagítják a kiadását, amelyet a Nagykunsági krónika 1928-ban, külön kötetben is megjelentetett, Szilaj , pásztorok című fejezetéhez készített a neves művész. ZENÉS EMLÉKEZÉS Bemutató a Thália Színházban Zenés játék — olvashatjuk a Thália Színház pénteken bemutatott újdonságának színlapján. Senkit ne tévesszen meg azonban, hogy igyen szoktuk fordítani a musical comedy kifejezést. Kazimir Károly — bár vállalkozó kedve szinte határtalan — nem „irigyelte el” (legalábbis eddig!) a Nagymező utca szemközti oldalán működő színház „profilját”. A Tháliában nem musicalt játszanak. Pontosabb volna talán a zenés emlékezés kifejezés. Már a cím is emlékezik egy szelíd, nosztalgikus sóhajtással: Volt egyszer egy Városliget. Volt? Hiszen Városliget ma is van! Van bizony, csakhogy ama régi az egészen más volt. S hogy milyen, ezt idézi föl az új Thália-produkció: érdekesen, ízlésesen, látványosan, szórakoztatóan. Szilágyi György — aki a játékot Békeffy László, Kosztolányi Dezső, Nagy Endre, Kellér Dezső és mások írásainak felhasználásával írta — nem igyekezett az emlékezést valamely keret Prokrusztész-ágyába kényszeríteni. Tulajdonképpen a laza időrend az egyetlen, amelyet megtart, s ezen belül csapong — mint ahogy általában az emlékezet. Végtére azonban alaposan bekalandozza a „történelmi időt”, amelynek „határkövei” Wenrlehner Sebestyén 1833-ban megnyitott mutatványos bódéja és a Körszínház. Az a Körszínház, amelynek „gründolásával” Kazimir Károly is belépett a nevezetes városligeti direktorok sorába, s így mindjárt érthető, hogy vonzódik a Városligethez, magáénak érzi, s természetesen nagy kedvét lelte az emlékező játék megrendezésében. Jókedvében aztán sok mindent kitalált a nagyérdemű közönség szórakoztatására, ám de hadd dicsérjem ezeket az ötleteket anélkül, hogy kikotyognám mibenlétüket. Nem szeretném ugyanis megfosztani a nézőket néhány valóban kellemes meglepetéstől. Ami viszont nem meglepetés, de kellemes, az Vogel Eric tervezői munkája. (Súlyos és nagyon gyorsan korrigálandó figyelmetlenség, hogy a Pesti Műsorban közzétett színlapról hiányzik a neve!) Mind a díszletekkel, mind a jelmezekkel felidézi azt a színes forgatagot, ami az egykori Városliget volt. Díszlettel ábrázolni egy világot, amely maga is jóformán díszlet — nem könnyű dolog. Vogel Eric ízlése azonban tévedhetetlen. Pontosan érezte, mennyi az a nagyon kicsi, amennyivel a mai színpadi látványt el kell emelnie a „nagy Ügeti színpad” egykori valóságától. Fontos elemei a játéknak — hogyan is lehetne másként?! — a zene és a tánc. A muzsikát korabeli dalokból Holday Győző állította össze, a zenei vezető Prokópius Imre, a táncokat pedig Bélavári Anna tervezte. Van filmvetítés is: az egykori híradókkal Ónodi György segít. Folytatva a „nem meglepetések” sorát, egyáltalán nem meglepő, hogy a Thália színészei ebben a játékban is kitűnőt nyújtanak. A színház két nagy átváltozója, Gálvölgyi János és Mikó István különösen elemében van. Hasonlóképpen „több szerepekben” kell föllépniük — csekély kivétellel — a többieknek is. Buss Gyula, Inke László, Juhász Tóth Frigyes, Kollár Béla, Nagy Attila, Rátonyi Róbert, Szabó Gyula és Verebes Károly az érettebb nemzedékből, a fiatalok közül pedig Ajfai Adrienn, Balogh Erika és Neszmélyi Magda, illetve Forgács Péter és Incze József jeleskedik, ki-ki a neki adott lehetőség szerint. Megérdemelt sikert arat kedves vendégként Turay Ida, Hacser Józsa pedig legjobb formáját idézően csillogtatja nagyszerű komikai képességeit. És végezetül, de nem utolsósorban: Voith Ági. Ha van valaki, aki ebben a kitűnő csapatmunkában első az egyenlők között, akkor ő az. Szép és izgalmas jelenség, énekével, mozgásával, megjelenítő képességével alig villanásnyi idő alatt figurát tud teremteni, s percek múlva hoz egy másikat, harmadikat ... A Miss Arizona után másodszor is bizonyítja, mennyire „jó vétel” a Tháliának, ámde mindeddig képességeinek csak egyik felét ragyogtathatta. Remélhetőleg az erőteljes drámai színésznő ,is mihamarabb bemutatkozik új színházában. Morvay István Voith Ági és Nagy Attila (MTI Fotó : Földi Imre felvétele) SZŰNNI NEM AKARÓ TAPS Benkóék jótékony Mexikó City, november 26. A tömegkommunikáció pillanatok alatt nagy sebességre kapcsolt, a tévéképernyők előtt az egész földkerekségen láthatták a borzalmas mexikói tűztragédiát, a sok halottat, a szenvedő sérülteket. ♦ ♦ A Mexikóban turnézó Benkő Dixieland Band tagjait is megrázták a jelenetek, bizonyos értelemben szemtanúi voltak az eseményeknek, hiszen azon a napon éppen abba a városrészbe kirándultak. Zoltán Béla, a trombitás azon , az éjjelen nem aludt. Képtelen volt lehunyni szemét, rendre ugyanaz a dallam járt a fejében — megírta blues kompozícióját, majd társaival meghangszerelte. Ezután az események gyorsan követték egymást, a magyar nagykövetség a Mexikói Városi Tanáccsal közösen az elmúlt hét szombatjára jótékonysági koncertet hirdetett: a Városi Múzeum igen elegáns dísztermében a BĐB főszereplésével. A televízióállomások többször is bemondták az eseményt, a rádió sem fukarkodott az információval, már csak azért sem, mert ez volt az első ilyen jellegű megmozdulás a tragédia óta. Ezúttal a helyi zenészszakszervezet sem tiltakozott, és ez a csodálatos koncert talán a Benkó Dixieland Band legjobb teljesítményét hozta. A jótékonysági estén a magyar zenészek — Nagy Jenő, Nagy Iván, Járay János, Vajda Sándor, Zoltán koncertje Béla, Halmos Vilmos és Benkó Sándor — lemondtak tiszteletdíjaikról, a rendezők a koncert teljes bevételét a károsultaknak juttatták. A Benkó Dixieland Band tagjai — évadó közepette — bejelentették, az új kompozíció szerzői jogdíjáról is lemondanak, és így a mexikói lemezkiadás esetén jelentős összeget utalhatnak a segélyszámlára. A nézőtéren jó néhányan könnyezték, s a taps ezúttal valóban nem akart megszűnni. Tegnap délelőtt még egy élő tévéshow várt a zenészekre, este elindultak haza, és várhatóan holnap délután a menetrendszerinti párizsi Malév-járattal érkeznek Ferihegyre. Riskó Géza Látomások a táncban AZ ERKEL SZÍNHÁZ DECEMBERI ÚJDONSÁGA Jóval több mint 150 délelőtti próba előzi meg az operaházi balettkar legújabb produkciójának december 8-ra kitűzött premierjét az Erkel Színházban. Címe: Látomások. Koreográfusa Fodor Antal, akinek ez lesz amásodik egész estét betöltő táncjátéka. SIKER KÜLFÖLDÖN A legelső ilyen nagy munkája, A próba — nagy sikerrel kerül színre mindmáig. Többször adták elő ez év nyarán a Bodeni-tó partján fekvő Bregenz ünnepi játékai alkalmával. 1985 márciusában magyar közreműködőkkel megjelennek vele a nyugat-berlini televízióban. Azt a gálaelőadást ott Bach születésének 300. évfordulója alkalmából rendezik, egy este 8-tól éjjel 2-ig tartó műsorban. Ebből 45 percet A próba foglal el. Ugyanezt a táncjátékot kívánja nyugat-németországi turnéra szerződtetni jövő nyárra egy impresszárió. Új táncjátékáról kérdeztük Fodor Antalt. — Színházunk vezetőségének tanácsára a Látomások különleges műfajának megjelölésére feltüntetek egy alcímet is: „Elő- és utójáték A csodálatos mandarinhoz” — mondja. — Erre azért volt szükség, mert a táncjáték keretében előadjuk Bartók Béla— Lengyel Menyhért teljes művét. Persze új beállításban. A kétfelvonásos Látomásoknak ez a gerince, de előtte 40 perc időtartam alatt és utána mintegy 25 percig az én mondanivalóm elevenedik meg, s ehhez a zenét Márta István, a mai új zeneszerző-nemzedék kitűnősége komponálta. Ezenkívül ő választotta ki az eseményhez illő többi zenét, köztük részleteket Muszorgszkij Egy éj a kopár hegyen, Csajkovszkij Hattyúk tava, s a záróképben Albinoni Adagiójából. Minden zene — ahogy A próba esetében is — hangfelvételekről csendül fel. Olyan művészek vezényletével, mint a Bartók-művet dirigáló Boulez, s a többieknél Bernstein, Rozsgyesztvenszkij, illetve a Liszt Ferenc Kamarazenekar. — A táncjátékban mondanivalóm lényege a következő: a téma központjában egy férfi van ellenállhatatlan vágyával egy nő iránt. Az ő gondolatai elevenednek meg táncképekben. A vágy metamorfózisát óhajtottam eltáncoltatni, azt, hogy az említett férfinak van egy ideálja, titokzatos nő, aki a balett második részében ott ül majd a nézőtér első sorában. A nyolcvan tagú balettkar élén ezt a férfit Dózsa Imre és Keveházi Gábor alakítja felváltva. A balerina szerepén hárman osztoznak, szintén felváltva: Szőnyi Nóra, Hágai Katalin és Vas Katalin. MOTOR A SZÍNÉN •— A férfi tehát végigálmodja Bartók művét is, csodálatos mandarinként? — Igen. Az eredeti mű érintetlen! De színpadképében és mozgásában változik. A három csavargó esetében fontos díszletmódosítást végeztettem. A jelenetek nem az utcalány lakásán játszódnak, hanem egy világváros kültelki részének egyik utcasarkán. A három csavargó nem más, mint 3 Kawasaki motoros. Kerékpárjaikkal jelennek meg a színen. Eredeti tulajdonosaik nem engedték meg, hogy igazi balettművészek üljenek a járművekre. Attól tartottak ugyanis, hogy esetleg behajtanak a nézőtérre. Az előadásban fontos szerepe lesz Horváth László szcenikusnak és a Televízió fővilágosítójának, Rentaller Bélának. Végül arról érdeklődtünk Fodor Antalnál, miként vélekedik a Látomások ügyében ifj. Bartók Béla. — A Mester fia támogatja a produkciót, és megígérte, hogy az utolsó próbákon tanácsadóként maga is részt vesz. Kristóf Károly □ A PÉCSI SZIMFONIKUS ZENEKART Breitner Tamás vezényli, 30-án, pénteken este fél 8-kor — a Versenyművek sorozatban — a Zeneakadémián. Közreműködik a Mecsek Fúvósötös (Deák Árpád, Pláncz Tamás, Tolnay Gábor és Várnagy Attila). Műsoron Mozart: A varázsfuvola-nyitány, Esz-dúr szimfónia és C-dúr (Jupiter) szimfónia. □ IPARMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS nyílik a vizuális művészeti hónap alkalmából — s ezúttal nyitják meg a hónap eseménysorozatát is — 29-én, csütörtökön délután fél 6-kor a József Attila Művelődési Központban. □ HORVÁTH ANIKÓ Bach-estet ad 30-án, pénteken fél 8-kor a Zeneakadémia Kistermében. Közreműködik Péczely Sarolta, Kertész István és Kakuk Balázs. A MÁV SZIMFONIKUSOK koncertje 30-án, pénteken lesz a Pesti Vigadóban. Az este fél 3-kor kezdődő programban közreműködik Baranyay László, vezényel Nagy Ferenc. A műsoron Bach, Schumann és Mendelssohn zenéje szerepel.