Esti Hírlap, 1985. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1985-03-18 / 65. szám

BEJRÚT Emberrablások Bejrút, március 18. Az „Iszlám szent hábo­rú” nevű szélsőséges szer­vezet emberei rabolták el szombaton Bejrútban Ter­ry Anderson amerikai új­ságírót, az AP hírszolgála­ti iroda regionális igazga­tóját — közölte tegnap egy névtelen telefonáló. Több libanoni csoport is kilátás­ba helyezte, hogy „megtor­lást” alkalmaz az Egyesült Államokkal szemben, ami­ért az a múlt hét elején az ENSZ Biztonsági Tanácsá­ban vétójával megakadá­lyozta az Izraelt elítélő ha­tározat elfogadását. Bejrúti rendőrségi forrá­sokból tegnap megerősí­tették, hogy előző nap a nyílt utcán autójából elra­bolták Líbia népi irodájá­nak (nagykövetség) egyik diplomatáját is a libanoni főváros nyugati szektorá­ban. Egyelőre nem tudni, hogy kik követték el az ak­ciót. A bejrúti rádió híradása szerint Amin Dzsemajel li­banoni államfő ma fogadja Abdel Halim Khadđam Szíriai alelnököt. A megbe­szélésen áttekintik a F­a­­langista Párton belüli lá­zadás nyomán előállt hely­zetet. Tornádó Floridában Venice (Florida), március 18. Tornádó söpört végig tegnap a floridai Venice városán. A nagyerejű for­gószél következtében két személy életét vesztette, több, mint negyvenen meg­sebesültek. Jelentős anya­gi kár keletkezett: a torná­dó 50 házat rombadöntött, mintegy kétszáz épületet megrongált. KIVÉGZÉS TEXASBAN Négy injekciós tű tért el... Stephan Morin, három asszony gyilkosa, akit a bíróság ha­lálra ítélt, az egyik texasi börtönben várta a kivégzés óráját. A bíróság a kivégzés módjaként az injekció útján vérbe fecs­kendezett mérget jelölte meg. A kivégzés végrehajtására ki­rendelt egészségügyi személyzet azonban csak 40 perces szün­telen próbálkozás után talált a 37 esztendős Petorin jobb kar­ján egy eret, amelybe a halálos mérgét be tudta fecskendezni. Az injekciós tű előzőleg négy ízben tört el. A f­egy­ház orvos­szakértőjének véleménye szerint Stephan Morin hosszú időn át kábítószerrel élt, s a gyakori tűszúrásoktól bőre és erei szinte páncélkeménnyé váltak. (mécs) ÉSYES ÉLMÉNY egy randevú a kedvessel, akit örökké kényeztetni ,szeretnénk, akinek mindig adni akarunk valamit. Nem egy csokoládé, amely apró figyelmesség csupán, de annál finomabb. Ebben a csokoládéban virágpor van, ezért még hasznos is. Így hívjákviporka A Viporka több mint édes élmény. ELUTASÍTÁS UTÁN ÚJABB PRÓBÁLKOZÁSOK Mubarak ma utazik Jordániába Kairó, március 18. Patak Károly, az MTI tudósítója jelenti: Az egyiptomi államfő, Hoszni Mubarak ma Jordá­niába utazik. A látogatást egynaposra tervezik, de az újabb egyiptomi—jordániai csúcstalálkozó részleteit nem közölték. Kairóban úgy tudják, hogy Mubarak beszámol N­usz­­szem­ királynak amerikai tárgyalásairól és azokról a megbeszélések­ről, amelyeket úton Wa­shingtonba, illetve vissza Kairóba a brit, a francia, a nyugatnémet és az olasz vezetőkkel folytatott. Mubarak ugyan minden jel szerint elutasító választ kapott Reagan elnöktől kü­lön utas tárgyalási javasla­tára, de — kairói diplomá­ciai értesülések szerint — továbbra is az Egyesült Ál­lamok, és egy közös jordá­niai—palesztin delegáció párbeszédének kimunkálá­sán fáradozik. Armmanban a Jasszer Arafat vezette PFSZ egyik vezető tisztség­­viselője elmondotta, hogy az elkövetkező'­ hetekben egyiptomi—jordániai egyez­tetés várható. Ennek célja az idézett hírforrás szerint az, hogy Arafat bizalmi em­bereiből — akiket nem fűz intézményes kapcsolat a PFSZ-hez — illetve a jor­dániai kormányzat megbí­­zottaiból létrehozzák az említett tárgyalóküldött­séget. Egyelőre nem ismeretes a kairói, illetve az am­­mani­ vezetés stratégiája; a kormány ellenőrzése alatt álló egyiptomi napi­sajtó ugyanis elkendőzi Mubarak és Reagan el­lentéteit. Egyiptom — mint isme­retes — háromszakaszos tervet ismertetett. Az első fázisban Amerika tárgyal­na a megszállt területek jö­vőjéről a közös jordániai— palesztin küldöttséggel; a másodikban Izrael is be­kapcsolódnék; és csak a harmadik lépcsőben zárnák a megállapodásokat egy ENSZ-védnökség alatt ren­dezendő nemzetközi érte­kezlet elé, ebbe az utolsó stádiumba bevonva a Biz­tonsági Tanács minden ál­landó tagját, köztük a Szov­jetuniót. Reagan azonban közölte Mubarakkal, hogy a palesztinokkal akkor sem tárgyal, ha azok láthatóan nem tartoznak a PFSZ-hez. Mubarak washingtoni tárgyalásai után mind az elnök, mind a jordániai uralkodó tudtul adta, hogy nem mond le az Amerika meggyőzésébe vetett remé­nyeiről. Husszein pedig azt mondotta a New York Times tudósítójának, hogy az Egyesült­ Államoknak nemcsak részt kell vennie a palesztinok bevonásával folytatott egyezkedésekben, hanem ezeken a tanácsko­zásokon el kell fogadnia a PFSZ Arafat nevével fém­jelzett irányzatát. Nujoma sajtóértekezlete Peking, március 18. Kína ismételten arról biztosította a Délnyugat­afrikai Népi Szervezetet, a SWAPO-t, hogy anyagi és politikai támogatást ad a Namíbia függetlenségéért folyó küzdelemhez, növeli e támogatást — közölte mai pekingi sajtóértekezletén Sam Nujoma, a szervezet elnöke. Élesen elítélte a Nyugatnak, különösen Wa­shingtonnak a Dél-afrikai Köztársasággal szemben kö­vetett engedékeny politiká­ját, egyebek között azt, hogy az Egyesült Államok a Biztonsági Tanácsban megvétózza a Pretoria elle­ni gazdasági szankciókat. Állást foglalt az ellen is, hogy a kubai csapatok an­golai tartózkodását össze­kössék Namíbia független­ségének kérdésével. Nujoma, aki nem először jár Kínában, találkozott Hu Jao-panggal is. Rómában Róma, március 18. Olaszország-szerte ha­vazások, esők jelzik a tél visszatértét. Tegnap Rómá­ban ismét havazott, a hegyvidéken néhol félmé­teres torlaszokat emelt az erős szél. Olaszország kö­zépső részén a mostoha havazott időjárás miatt mentőalaku­latoknak kellett több síelőt kimenteni a hó fogságából. A jelentős mennyiségű csa­padék földcsuszamlást oko­zott az észak-olaszországi Vicenza város környékén. 80 családot ki kellett tele­píteni. AMERIKAI-KANADAI CSÚCSTALÁLKOZÓ Tütetés Washington, március 18. Kis Csaba, az MTI tudó­sítója jelenti: Tüntetők fogadták Que­­becben Reagan amerikai elnököt, aki tegnap dél­után érkezett a kanadai városba, hogy másfél na­pos megbeszélést folytas­son Brian Mulroney mi­niszterelnökkel. A több ezer tüntető ré­szint az amerikai—kana­dai együttműködés bőví­tése ellen tiltakozott, ré­szint azt követelte, hogy Reagan ne halogassa to­vább az intézkedéseket a Kanada természeti kin­cseit súlyosan fenyegető környezetszennyezés meg­szüntetésére. Az amerikai ipar, megfele­lő környezetvédelmi elő­írások híján, nagy mennyi­ségű szennyező anyagot juttat Kanada határa ide­ Quebecben kén a levegőbe, s ez savat esőket okoz a határtól északra. Reagan és Mulroney még tegnap bejelentette, hogy a két ország vegyes bizottságot alakít a kör­nyezetszennyezés körülmé­nyeinek kivizsgálására. Az amerikai kormány vonako­dik a szükséges intézkedé­sek előírásától, mert ez az iparnak jelentős többlet­­költséget okozna, ami vi­szont visszahatna a kor­mányzatnak nyújtott poli­tikai támogatásra is. Reagan és Mulroney ma írja alá azt a megállapo­dást, amelynek értelmé­ben együttes beruházással át­alakítják a két ország közös radarhálózatát. Az új, 52 állomásból léte­sülő hálózat alkalmas lesz alacsonyan repülő harci gépek, illetve robotrepülő­gépek felderítésére is. Ugyancsak aláírnak né­hány más megállapodást is. A tárgyalások napirend­jén szerepelnek a kétolda­lú gazdasági kapcsolatok, valamint nemzetközi kér­dések is. Mulroney tájé­koztatni kívánja az ameri­kai elnököt azokról a meg­beszélésekről, amelyeket Mihail Gorbacsovval, az SZKP KB főtitkárával a múlt héten Moszkvában folytatott. A kalózok visszatérnek A nagy nyugati biztosí­tótársaságok kezdetben gyermeteg tréfára gyana­kodtak, de amikor saját embereik is jelentették a kalózok újbóli megjelenését a világtengereken, már ko­molyan vették a kárigénye­ket. Igen, bármennyire is hihetetlen, a 80-as évek el­ső felében reneszánszát éli a 18. században egyszer már felszámolt tengeri ka­lózkodás. , 1983 augusztusában Szin­gapúr közelében fegyverek­kel és késekkel felszerelt kalózok támadtak meg egy indonéziai olajszállító hajót a nyílt tengeren. Természe­tesen nem a hajó szállít­mányának­ megszerzése volt a cél (bár a szállított kő­olaj maga sem képviselt kis értéket), hanem a tankhajó páncélszekrénye. A megle­petésszerű és gyors akció után a modern kalózok szupergyors kishajón távoz­tak a tetthelyről — 15 ezer dollárral gazdagabban. Eh­hez képest szerencsésnek mondható az a szingapú­ri (!) hajó, amelyet csak 3000 dollárral „könnyítet­tek meg” a brazil partok közelében. Az idei esztendő első napjaiban a Coral Princess nevű utasszállító hajót­ érte kalóztámadás a Fülöp-szigetek közelében. A 200 utast szállító hajó azonban szerencsésen meg­úszta a tervezett kifosztási akciót, mert a parti őrség idejében közbelépett. Ez utóbbi eset azonban nem jellemző, a kalóztá­madások többsége ugyanis felderítetlen marad, a gyors rablóknak általában sikerül egérutat nyerniük. (A sike­res menekülésben persze általában fontos szerepet játszik a modern technika: a gyors csónakok, a rádió­adóvevők és a mikroelekt­ronika egyéb vívmányai akaratlanul is a rablók ke­zére játszanak.) A parti őrségek és a biz­tosítótársaságok jelentései arról tanúskodnak, hogy az elmúlt négy esztendőben több mint 200 kalóztáma­dást hajtottak végre a vi­lágtengereken kereskedelmi és utásszáШtó hajók ellen. Egyes biztosítók véleménye szerint ez a szám­ még ma­gasabb, mert szerintük nem minden támadásról készül — különböző okok miatt — jelentés, illetve feljelentés. A korántsem teljes statisztikák tanúsága szerint csak 1981-ben és 1982-ben a hajótulajdono­­sokat és a biztosító válla­latokat legalább ötmillió dollár kár érte a kalóztá­madások miatt, s legalább egy tucat tengerész és utas vesztette életét. Napjaink modern kalóz­akcióit is ugyanaz a cél vezérli, mint a középkor „nagy” kalózkalandorait: a könnyű pénzszerzés. A készpénz nagy vonzerő, a szállított áru már kevésbé érdekli a támadókat. (Ne­héz is volna átrakodni a szállítmányt a gyors, de kis méretű kalózhajókba.) Ma­napság a kalózhajók ter­mészetesen nem „viselnek” halálfejes fekete lobogót, de a módszerek az évszáza­dok során nem sokat vál­toztak. Ehhez még az is hozzájárul, hogy mind több a világtengerek olyan „szöglete”, amely kiesik a parti rendőrség ellenőrzése alól. Valóságos kalózhárom­szögek alakultak ki, vagyis olyan tengeri „parcellák”, ahol joggal tarthat minden hajós a kalóztámadástól. Veszélyes területnek szá­mít újabban a Malakka­­szoros, a Dél-kínai-tenger, valamint a nyugat-afrikai és a brazil partvidék. Már nem veszélytelen a hajózás a karibi szigetvilág vizein sem, de ez a terület még mindig biztonságosnak szá­mít a Fülöp-csatornához képest, ahol indonéz és thaiföldi kalózok sorozat­ban támadják meg — és rabolják ki — a sekély vízben lassan haladó olaj­­szállító vízi járműveket. A veszélyes tengeri körzetek­ben végrehajtott kalózak­ciók szinte mindig azonos „forgatókönyv” szerint tör­ténnek, éjfél és pirkadat között, tehát a legénység és a parti őrség szempont­jából a legcsendesebb órák­ban hajtják végre a táma­dást. Nem ritkaság már az sem, hogy a kalózok ki­sebb szállítóhajókat is elra­bolnak, s néhány hét múl­va ezek a vízi járművek átfestve, „átkeresztelve” je­lennek meg a kikötőkben — természetesen a hajók időközben gazdát is cserél­nek. Az el nem tűnő, de átalakuló hajók száma egy­re növekszik, s ebben per­sze a tulajdonosoknak is szerepe van; nem lehet mindent a kalózok számlá­jára írni. Biztosítási okok­ból ugyanis a tulajdonos­nak kifizetődő egy-egy régi hajó „elrablása”. Ha nem derül fény a csalásra, a biztosító fizet az eltűnt ha­jó és rakománya után, s az ügyeskedő tulajdonos még nyer régi „bárkájának” eladásán is. De a biztosítók, különö­sen a tengeri biztosítás ko­ronázatlan királya, a lon­doni székhelyű Lloyd’s, nagyon is jól ismerik eze­ket a trükköket, s házi nyo­mozóik csak ritkán hagy­nak felderítetlenül gyanús hajóeltűnéseket vagy kalóz­­támadásokat. Gazdasági és biztosítási szakemberek véleménye szerint a tengeri kalózko­dás újbóli megjelenése nem véletlen jelenség. Szoros összefüggésben áll egyes országok katasztrofális gaz­dasági helyzetével, s ke­reskedelmi lehetőségeik — ez­­egyben a bevételek visszaesését is jelenti — összeszűkülésével. Nem ar­ról van szó, hogy állami szintre emelkedett a kalóz­kodás, hanem inkább arról, hogy egyes kereskedők így próbálják „pótolni” az ex­port visszaeséséből szárma­zó jövedelemcsökkenést. Természetesen nem minden kalózakciót lecsúszott ke­reskedők hajtanak végre, nem lebecsülendő ebben a „műfajban” a hivatásos bűnözők, banditák tevé­kenysége sem. Világszerte joggal sürge­tik a kereskedő nemzetek, a hajóstársaságok, valamint a biztosítók a tengeri kalóz­kodás elfojtását, illetve a határozott fellépést a rab­lótámadók ellen a világ­tengereken. Pedig a kérdés megoldása nem is olyan egyszerű. Több nemzetközi szerve­zet, köztük az ENSZ is el­­ítélőleg foglalkozott a ten­geri kalózkodással, de az intézményes fellépés érde­kében ez idáig nem sok tör­tént. Kézenfekvőnek tűnik viszont a parti őrségek megerősítése, ez azonban igen sok beruházást igé­nyel a fejlődő országoktól. Egyébként is olyan hatal­mas tengerszakaszokon terjedt el a kalózkodás, hogy azoknak lehetetlen őrizni minden négyzetkilo­méterét. Kriminológiai és gazdasági szakértők véle­ménye szerint a kalózkodás mérséklődésére csak akkor lehet majd számítani, ha az akciókban „élen járó” államokban érezhetően ja­vul a gazdasági helyzet. Ez a megállapítás nem sok vigaszt jelent a hajós­társaságoknak és az uta­soknak, hiszen ezekben az országokban még jó ideig várat magára a fellendülés. Az újkori kalózok tehát — legalábbis ebből a szempontból — egyelőre nem érezhetik ma­gukat különösebb veszély­ben ... " — asz — 1985. március 18., hétfő

Next