Esti Hírlap, 1985. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1985-03-18 / 65. szám
BEJRÚT Emberrablások Bejrút, március 18. Az „Iszlám szent háború” nevű szélsőséges szervezet emberei rabolták el szombaton Bejrútban Terry Anderson amerikai újságírót, az AP hírszolgálati iroda regionális igazgatóját — közölte tegnap egy névtelen telefonáló. Több libanoni csoport is kilátásba helyezte, hogy „megtorlást” alkalmaz az Egyesült Államokkal szemben, amiért az a múlt hét elején az ENSZ Biztonsági Tanácsában vétójával megakadályozta az Izraelt elítélő határozat elfogadását. Bejrúti rendőrségi forrásokból tegnap megerősítették, hogy előző nap a nyílt utcán autójából elrabolták Líbia népi irodájának (nagykövetség) egyik diplomatáját is a libanoni főváros nyugati szektorában. Egyelőre nem tudni, hogy kik követték el az akciót. A bejrúti rádió híradása szerint Amin Dzsemajel libanoni államfő ma fogadja Abdel Halim Khadđam Szíriai alelnököt. A megbeszélésen áttekintik a Falangista Párton belüli lázadás nyomán előállt helyzetet. Tornádó Floridában Venice (Florida), március 18. Tornádó söpört végig tegnap a floridai Venice városán. A nagyerejű forgószél következtében két személy életét vesztette, több, mint negyvenen megsebesültek. Jelentős anyagi kár keletkezett: a tornádó 50 házat rombadöntött, mintegy kétszáz épületet megrongált. KIVÉGZÉS TEXASBAN Négy injekciós tű tért el... Stephan Morin, három asszony gyilkosa, akit a bíróság halálra ítélt, az egyik texasi börtönben várta a kivégzés óráját. A bíróság a kivégzés módjaként az injekció útján vérbe fecskendezett mérget jelölte meg. A kivégzés végrehajtására kirendelt egészségügyi személyzet azonban csak 40 perces szüntelen próbálkozás után talált a 37 esztendős Petorin jobb karján egy eret, amelybe a halálos mérgét be tudta fecskendezni. Az injekciós tű előzőleg négy ízben tört el. A fegyház orvosszakértőjének véleménye szerint Stephan Morin hosszú időn át kábítószerrel élt, s a gyakori tűszúrásoktól bőre és erei szinte páncélkeménnyé váltak. (mécs) ÉSYES ÉLMÉNY egy randevú a kedvessel, akit örökké kényeztetni ,szeretnénk, akinek mindig adni akarunk valamit. Nem egy csokoládé, amely apró figyelmesség csupán, de annál finomabb. Ebben a csokoládéban virágpor van, ezért még hasznos is. Így hívjákviporka A Viporka több mint édes élmény. ELUTASÍTÁS UTÁN ÚJABB PRÓBÁLKOZÁSOK Mubarak ma utazik Jordániába Kairó, március 18. Patak Károly, az MTI tudósítója jelenti: Az egyiptomi államfő, Hoszni Mubarak ma Jordániába utazik. A látogatást egynaposra tervezik, de az újabb egyiptomi—jordániai csúcstalálkozó részleteit nem közölték. Kairóban úgy tudják, hogy Mubarak beszámol Nuszszem királynak amerikai tárgyalásairól és azokról a megbeszélésekről, amelyeket úton Washingtonba, illetve vissza Kairóba a brit, a francia, a nyugatnémet és az olasz vezetőkkel folytatott. Mubarak ugyan minden jel szerint elutasító választ kapott Reagan elnöktől külön utas tárgyalási javaslatára, de — kairói diplomáciai értesülések szerint — továbbra is az Egyesült Államok, és egy közös jordániai—palesztin delegáció párbeszédének kimunkálásán fáradozik. Armmanban a Jasszer Arafat vezette PFSZ egyik vezető tisztségviselője elmondotta, hogy az elkövetkező' hetekben egyiptomi—jordániai egyeztetés várható. Ennek célja az idézett hírforrás szerint az, hogy Arafat bizalmi embereiből — akiket nem fűz intézményes kapcsolat a PFSZ-hez — illetve a jordániai kormányzat megbízottaiból létrehozzák az említett tárgyalóküldöttséget. Egyelőre nem ismeretes a kairói, illetve az ammani vezetés stratégiája; a kormány ellenőrzése alatt álló egyiptomi napisajtó ugyanis elkendőzi Mubarak és Reagan ellentéteit. Egyiptom — mint ismeretes — háromszakaszos tervet ismertetett. Az első fázisban Amerika tárgyalna a megszállt területek jövőjéről a közös jordániai— palesztin küldöttséggel; a másodikban Izrael is bekapcsolódnék; és csak a harmadik lépcsőben zárnák a megállapodásokat egy ENSZ-védnökség alatt rendezendő nemzetközi értekezlet elé, ebbe az utolsó stádiumba bevonva a Biztonsági Tanács minden állandó tagját, köztük a Szovjetuniót. Reagan azonban közölte Mubarakkal, hogy a palesztinokkal akkor sem tárgyal, ha azok láthatóan nem tartoznak a PFSZ-hez. Mubarak washingtoni tárgyalásai után mind az elnök, mind a jordániai uralkodó tudtul adta, hogy nem mond le az Amerika meggyőzésébe vetett reményeiről. Husszein pedig azt mondotta a New York Times tudósítójának, hogy az Egyesült Államoknak nemcsak részt kell vennie a palesztinok bevonásával folytatott egyezkedésekben, hanem ezeken a tanácskozásokon el kell fogadnia a PFSZ Arafat nevével fémjelzett irányzatát. Nujoma sajtóértekezlete Peking, március 18. Kína ismételten arról biztosította a Délnyugatafrikai Népi Szervezetet, a SWAPO-t, hogy anyagi és politikai támogatást ad a Namíbia függetlenségéért folyó küzdelemhez, növeli e támogatást — közölte mai pekingi sajtóértekezletén Sam Nujoma, a szervezet elnöke. Élesen elítélte a Nyugatnak, különösen Washingtonnak a Dél-afrikai Köztársasággal szemben követett engedékeny politikáját, egyebek között azt, hogy az Egyesült Államok a Biztonsági Tanácsban megvétózza a Pretoria elleni gazdasági szankciókat. Állást foglalt az ellen is, hogy a kubai csapatok angolai tartózkodását összekössék Namíbia függetlenségének kérdésével. Nujoma, aki nem először jár Kínában, találkozott Hu Jao-panggal is. Rómában Róma, március 18. Olaszország-szerte havazások, esők jelzik a tél visszatértét. Tegnap Rómában ismét havazott, a hegyvidéken néhol félméteres torlaszokat emelt az erős szél. Olaszország középső részén a mostoha havazott időjárás miatt mentőalakulatoknak kellett több síelőt kimenteni a hó fogságából. A jelentős mennyiségű csapadék földcsuszamlást okozott az észak-olaszországi Vicenza város környékén. 80 családot ki kellett telepíteni. AMERIKAI-KANADAI CSÚCSTALÁLKOZÓ Tütetés Washington, március 18. Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Tüntetők fogadták Quebecben Reagan amerikai elnököt, aki tegnap délután érkezett a kanadai városba, hogy másfél napos megbeszélést folytasson Brian Mulroney miniszterelnökkel. A több ezer tüntető részint az amerikai—kanadai együttműködés bővítése ellen tiltakozott, részint azt követelte, hogy Reagan ne halogassa tovább az intézkedéseket a Kanada természeti kincseit súlyosan fenyegető környezetszennyezés megszüntetésére. Az amerikai ipar, megfelelő környezetvédelmi előírások híján, nagy mennyiségű szennyező anyagot juttat Kanada határa ide Quebecben kén a levegőbe, s ez savat esőket okoz a határtól északra. Reagan és Mulroney még tegnap bejelentette, hogy a két ország vegyes bizottságot alakít a környezetszennyezés körülményeinek kivizsgálására. Az amerikai kormány vonakodik a szükséges intézkedések előírásától, mert ez az iparnak jelentős többletköltséget okozna, ami viszont visszahatna a kormányzatnak nyújtott politikai támogatásra is. Reagan és Mulroney ma írja alá azt a megállapodást, amelynek értelmében együttes beruházással átalakítják a két ország közös radarhálózatát. Az új, 52 állomásból létesülő hálózat alkalmas lesz alacsonyan repülő harci gépek, illetve robotrepülőgépek felderítésére is. Ugyancsak aláírnak néhány más megállapodást is. A tárgyalások napirendjén szerepelnek a kétoldalú gazdasági kapcsolatok, valamint nemzetközi kérdések is. Mulroney tájékoztatni kívánja az amerikai elnököt azokról a megbeszélésekről, amelyeket Mihail Gorbacsovval, az SZKP KB főtitkárával a múlt héten Moszkvában folytatott. A kalózok visszatérnek A nagy nyugati biztosítótársaságok kezdetben gyermeteg tréfára gyanakodtak, de amikor saját embereik is jelentették a kalózok újbóli megjelenését a világtengereken, már komolyan vették a kárigényeket. Igen, bármennyire is hihetetlen, a 80-as évek első felében reneszánszát éli a 18. században egyszer már felszámolt tengeri kalózkodás. , 1983 augusztusában Szingapúr közelében fegyverekkel és késekkel felszerelt kalózok támadtak meg egy indonéziai olajszállító hajót a nyílt tengeren. Természetesen nem a hajó szállítmányának megszerzése volt a cél (bár a szállított kőolaj maga sem képviselt kis értéket), hanem a tankhajó páncélszekrénye. A meglepetésszerű és gyors akció után a modern kalózok szupergyors kishajón távoztak a tetthelyről — 15 ezer dollárral gazdagabban. Ehhez képest szerencsésnek mondható az a szingapúri (!) hajó, amelyet csak 3000 dollárral „könnyítettek meg” a brazil partok közelében. Az idei esztendő első napjaiban a Coral Princess nevű utasszállító hajót érte kalóztámadás a Fülöp-szigetek közelében. A 200 utast szállító hajó azonban szerencsésen megúszta a tervezett kifosztási akciót, mert a parti őrség idejében közbelépett. Ez utóbbi eset azonban nem jellemző, a kalóztámadások többsége ugyanis felderítetlen marad, a gyors rablóknak általában sikerül egérutat nyerniük. (A sikeres menekülésben persze általában fontos szerepet játszik a modern technika: a gyors csónakok, a rádióadóvevők és a mikroelektronika egyéb vívmányai akaratlanul is a rablók kezére játszanak.) A parti őrségek és a biztosítótársaságok jelentései arról tanúskodnak, hogy az elmúlt négy esztendőben több mint 200 kalóztámadást hajtottak végre a világtengereken kereskedelmi és utásszáШtó hajók ellen. Egyes biztosítók véleménye szerint ez a szám még magasabb, mert szerintük nem minden támadásról készül — különböző okok miatt — jelentés, illetve feljelentés. A korántsem teljes statisztikák tanúsága szerint csak 1981-ben és 1982-ben a hajótulajdonosokat és a biztosító vállalatokat legalább ötmillió dollár kár érte a kalóztámadások miatt, s legalább egy tucat tengerész és utas vesztette életét. Napjaink modern kalózakcióit is ugyanaz a cél vezérli, mint a középkor „nagy” kalózkalandorait: a könnyű pénzszerzés. A készpénz nagy vonzerő, a szállított áru már kevésbé érdekli a támadókat. (Nehéz is volna átrakodni a szállítmányt a gyors, de kis méretű kalózhajókba.) Manapság a kalózhajók természetesen nem „viselnek” halálfejes fekete lobogót, de a módszerek az évszázadok során nem sokat változtak. Ehhez még az is hozzájárul, hogy mind több a világtengerek olyan „szöglete”, amely kiesik a parti rendőrség ellenőrzése alól. Valóságos kalózháromszögek alakultak ki, vagyis olyan tengeri „parcellák”, ahol joggal tarthat minden hajós a kalóztámadástól. Veszélyes területnek számít újabban a Malakkaszoros, a Dél-kínai-tenger, valamint a nyugat-afrikai és a brazil partvidék. Már nem veszélytelen a hajózás a karibi szigetvilág vizein sem, de ez a terület még mindig biztonságosnak számít a Fülöp-csatornához képest, ahol indonéz és thaiföldi kalózok sorozatban támadják meg — és rabolják ki — a sekély vízben lassan haladó olajszállító vízi járműveket. A veszélyes tengeri körzetekben végrehajtott kalózakciók szinte mindig azonos „forgatókönyv” szerint történnek, éjfél és pirkadat között, tehát a legénység és a parti őrség szempontjából a legcsendesebb órákban hajtják végre a támadást. Nem ritkaság már az sem, hogy a kalózok kisebb szállítóhajókat is elrabolnak, s néhány hét múlva ezek a vízi járművek átfestve, „átkeresztelve” jelennek meg a kikötőkben — természetesen a hajók időközben gazdát is cserélnek. Az el nem tűnő, de átalakuló hajók száma egyre növekszik, s ebben persze a tulajdonosoknak is szerepe van; nem lehet mindent a kalózok számlájára írni. Biztosítási okokból ugyanis a tulajdonosnak kifizetődő egy-egy régi hajó „elrablása”. Ha nem derül fény a csalásra, a biztosító fizet az eltűnt hajó és rakománya után, s az ügyeskedő tulajdonos még nyer régi „bárkájának” eladásán is. De a biztosítók, különösen a tengeri biztosítás koronázatlan királya, a londoni székhelyű Lloyd’s, nagyon is jól ismerik ezeket a trükköket, s házi nyomozóik csak ritkán hagynak felderítetlenül gyanús hajóeltűnéseket vagy kalóztámadásokat. Gazdasági és biztosítási szakemberek véleménye szerint a tengeri kalózkodás újbóli megjelenése nem véletlen jelenség. Szoros összefüggésben áll egyes országok katasztrofális gazdasági helyzetével, s kereskedelmi lehetőségeik — ezegyben a bevételek visszaesését is jelenti — összeszűkülésével. Nem arról van szó, hogy állami szintre emelkedett a kalózkodás, hanem inkább arról, hogy egyes kereskedők így próbálják „pótolni” az export visszaeséséből származó jövedelemcsökkenést. Természetesen nem minden kalózakciót lecsúszott kereskedők hajtanak végre, nem lebecsülendő ebben a „műfajban” a hivatásos bűnözők, banditák tevékenysége sem. Világszerte joggal sürgetik a kereskedő nemzetek, a hajóstársaságok, valamint a biztosítók a tengeri kalózkodás elfojtását, illetve a határozott fellépést a rablótámadók ellen a világtengereken. Pedig a kérdés megoldása nem is olyan egyszerű. Több nemzetközi szervezet, köztük az ENSZ is elítélőleg foglalkozott a tengeri kalózkodással, de az intézményes fellépés érdekében ez idáig nem sok történt. Kézenfekvőnek tűnik viszont a parti őrségek megerősítése, ez azonban igen sok beruházást igényel a fejlődő országoktól. Egyébként is olyan hatalmas tengerszakaszokon terjedt el a kalózkodás, hogy azoknak lehetetlen őrizni minden négyzetkilométerét. Kriminológiai és gazdasági szakértők véleménye szerint a kalózkodás mérséklődésére csak akkor lehet majd számítani, ha az akciókban „élen járó” államokban érezhetően javul a gazdasági helyzet. Ez a megállapítás nem sok vigaszt jelent a hajóstársaságoknak és az utasoknak, hiszen ezekben az országokban még jó ideig várat magára a fellendülés. Az újkori kalózok tehát — legalábbis ebből a szempontból — egyelőre nem érezhetik magukat különösebb veszélyben ... " — asz — 1985. március 18., hétfő