Esti Hírlap, 1985. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1985-03-18 / 65. szám

1 . CstCff 1585. március 18., hétfő (3 ) BORÁROS ÖSSZESZEDTE Véletlenek tere Naponta járok a Borá­ros téren — immár negyven éve. A szép, hangulatos téren átha­ladva, gyakran megjele­nik előttem az a pár éve még kusza, rendetlen te­rület, amelyet az egyre növekvő pokolian lár­más járműözön még job­ban elcsúfított. Gyönyörködöm a mai tér harmóniájában, dí­szeiben, szobraiban. Két korinthoszi oszlop nyúj­tózkodik a magasba. A talapzaton lévő felirat­ról bárki megtudhatja, hogy „A Nemzeti Szín­ház oszlopai 1910-ből”. Hogyan? Igen, ez az az első magyar nyelvű színház, amelyet a nem­zet adakozásából emel­tek 1837-ben Pesten, a mai Astoria-szállóval szemközti telken. De hát hogy kerültek ide ezek a relikviák? Véletlenül. Varga Imre szobrászmű­vész akadt rájuk a Kis­­celli úti múzeum udva­rán. Ide képzelte, ide varázsolta mindkettőt. Az egyik tetején egy ál­­latfejes aranyos edény van: a híres „nagyszen­­t­­miklósi aranykincs” egyik darabja a bikafe­jes ivócsanak. Ez a 24 darab aranytárgyból ál­ló együttes is véletlenül került elő. Nagyszent­­miklóson (ma Románia) egy gazda kerítéshez ásott alapot, amikor ásója nyomán néhány gramm híján húszkiló­­nyi arany, fordult ki a földből. A kincs útja et­től kezdve ugyancsak kalandos volt, amíg 1799 szeptemberében megér­kezett Bécsbe, a Kunst­historisches Museumba. Merre járt közben? László Gyulának a kincs származásával, történe­tével foglalkozó könyvé­nek 18. oldalán újabb véletlenre lelek. Ezek szerint a kincsek görög és bácsi kereskedők ke­zén egyszer csak felbuk­kantak Pesten. A város akkori főbírája, Bo­ráros János (a tér névadója), felfigyelt a legendás hírű Attila, hun király kincseinek vélt arany tárgyakra, összeszedette azokat, és felküldte a bécsi mú­zeumba. A véletlenek különös sorozata tehát, hogy ez a dísz ma a Boráros té­ren olvad bele a Nem­zeti Színház oszlopaival együtt egy művész ál­modta harmóniába. A táblán levő szöveg megfogalmazását azon­­ban nem kellene a vé­letlenre bízni! Mert a Nemzeti Színház oszlo­pai ugyan, de nem 1910- ből. A színházat 1837- ben építették, s 1913-ban bontották le"... Telek Éva or Kár a kárért Egy év vesztesége: 1200 szék, pad Mit mondhatunk érték­nek egy városban? A Fő­városi Kertészeti Vállalat jegyzéket készített például mindazokról a történeti ér­téket képviselő tárgyak­ról, amelyek az általa fenn­tartott 1 millió 700 ezer négyzetméternyi parkban, zöldterületen, valamint 2020 játszóhelyen találha­tók. Így: számos drótból font szemétkosár, esztéti­kusan kiképzett pad, ková­csoltvas díszrács, s jeles mesterek munkáját dicsérő díszkút egyaránt került fel a listára! Csöpög a kút Hol is kezdjük a sort? A régi­ó jelenlegi gyár­tási helyéről ceglédi típu­súnak nevezett — szemét­kosarat az ódon hangulatú műemléki környezetben ma már nélkülözhetetlen­nek mondják. Ezért tavaly 500-at rendeltek meg eb­ből a fajtából, amelyeket folyamatosan helyeznek el Budapest különböző része­in. A most elkészült dara­bok éppen olyan mutató­sak, mint az eredetiek. Még csak három éve an­nak, hogy a Duna-korzón megpillanthattuk és birto­kunkba vehettük a tetsze­tős Buchwald-székeket, jó néhány közülük ma már felújításra vár. (A megron­gálódott dísztárgyak javí­tása hatalmas összegeket emészt fel, ezért a munká­latokkal lassan haladnak.) Láthatjuk a Belváros­ban: helyreállították a Martinelli és a Vigadó téri öntöttvas kerítéseket. An­nak eredményét kevésbé: az I. kerületben lévő, Cor­vin téri Millacher (Lajos) kutat is, ez utóbbit még 1904-ben alkotta Holló Barnabás. Nem működik, bár szerkezete jó, a Buda­pest Galéria tájékoztatása szerint: a kövek között el­folyik a víz ... Olyan gond lenne a szigetelés?! Számos gép, míves dísz­kút ékesíti egyébként Bu­dapest tereit, utcáit. A leg­ismertebb? Talán az Erzsé­­bet-híd tengelyében elhe­lyezett Szent Gellért-szo­­borcsoport, amelyet Janko­­vics Gyula készített 1904- ben. Kiváló mesterek ke­zéből került ki jó néhány: Pásztor János munkája, a Kazinczy-kút, ami a Bécsi kapu téren található, Má­tyás kútja a Budai Várpa­lotában, ez Stróbl Alajos alkotása, a Kálvin térről az Engels térre költöztetett Danubius kút Ybl-alkotás, hogy csak néhányat említ­sünk a védelemre, gondos­kodásra szoruló kincseink közül. Sőt, javításra is, mint a Danubius kút folyó­kat megszemélyesítő nő­alakjai ... Hosszés lista Sajnos, sok a rongálás! Ha csak a szándékosan okozott­ kárt vesszük figye­lembe, akkor emiatt az el­múlt évben 12 millió 659 ezer forint veszteség érte Budapestet; 545 szemétko­sarat, 1200 padot és széket, 184 sakkasztalt, 139 fém­játszószert, 20 ivókutat, 343 tilalmi táblát tettek hasz­nálhatatlanná , ismeretlen személyek! Ilyen pusztítás mellett sokszor nem tud­ják pótolni a tönkrement tárgyakat, és ez a történe­ti értékek restaurálását, pótlását is hátráltatja. Csík Ibolya Itt egy sem, ott több is A Köztér 1985. február 4-i száma foglalkozik a hiányzó utca- és házszám­táblákkal. Budapesten ren­geteg helyen megfigyelhe­tő: a piszkos utcatáblák, s az olvashatatlan házszám­táblák helyett tisztát tesz­nek fel, de otthagyják a régit is. Feltétlenül szüksé­ges lenne, hogy a kerületi tanácsok műszaki osztálya kötelezően és haladéktala­nul távolítsa el a régi, pisz­kos, felesleges utcatáblá­kat, az ingatlankezelő szer­vek pedig az olvashatatlan és szintén felesleges ház­számtáblákat szedjék le. Elegendő, ha az utcasarkon egy tiszta, olvasható utca­tábla és a házon egy olvas­ható házszámtábla van, de — igaza van a múltkori cikknek — az nem hiá­nyozhat! Vida György IX., Dési Huber u. 21. Bontás helyett lenne jobb A veszprémi Petőfi Szín­­ház épületének „rekonst­rukciós felújítás** címen folyó átépítése ellen a Medgyaszay család 1977 óta többször tiltakozott. Az építőművész élete fő­művének mondott alkotása a Művészeti Lexikon sze­rint: „Az első vasbeton szerkezetű színház az or­szágban” i­s mint sze­cessziós épületet nyilvání­tották védetté. Hogy pontosabban rá­mutassunk építészettörté­neti jelentőségére: az 1908- ban elkészült színház épü­lete az akkoriban újdon­ságszámba menő új építő­anyagnak, a vasbetonnak művészi megformálása itt látható először a világon. Legjellemzőbben a páho­lyok erkélytartó konzolai­­nak a magyar népműve­ Az elmúlt fél évben több­ször foglalkoztunk a Med­­gyaszay István által terve­zett épület nemzetközileg is méltányolt értékeivel, s an­nak helyével a magyar kul­túrtörténeti láncban. Tú­loztak volna szakértőink a szet szellemében való meg­formálásával. Úgy is, mint előre gyártott épületelem 1908-ban! Nagy külföldi irodalma van! A mai napig szemé­lyesen keresnek fel ben­nünket Európából, s Ame­rikából — a közelmúltban éppen a Yale egyetemről — érdeklődve Medgyaszay István életműve felől. Hi­szen az nemcsak nekünk, magyaroknak, de a világ utat kereső mai építőmű­vészeinek is iránymutató. És mi éppen ezeket az út­mutató épületeinket tesz­­szü­k tönkre, fosztjuk meg értékeitől, az értelmetlen átépí­tgetésekkel ? Bartha Zoltán Medgyaszay veje, hagyatékának őrzője, a Medgyaszay család nevében A válaszként adható igen vagy nem tulajdonképpen már nemigen változtathat a lényegen: a színházbelső bontása megkezdődött. A téma lezárásaként megkér­deztük: hogyan látja az ügyet a szaktárca illetéke­se? Lőrincz József Ybl-díjas építész, az Építésügyi és Városfejlesztési Miniszté­rium főosztályvezetője el­­­­mondta: amikor három­négy évvel ezelőtt —­ nem sokkal azután, hogy elfog­lalta hivatalát — tudomá­sára jutott az ügy, és meg­ismerte az átépítés terveit, már minden eldőlt. A ter­vek nemcsak készen voltak, hanem az illetékes hatósá­gok — közöttük a műem­lékvédelmi is! — jóvá­hagyták. Az átépítés első gondolatától kezdve min­den szabályszerűen történt. A megrendelő, így némi joggal zaklatásnak is vette a terv módosítására utólag tett ajánlatokat, s az enge­délyek birtokában továbbra is ragaszkodott a terv sze­rinti munkához. Ezért nem nyílt mód hatásos közbe­avatkozásra. Pedig esztéti­kailag, gazdaságilag, funk­cionálisan egyaránt lehet­séges a választottnál elő­nyösebb megoldás ... KÖZ­SZEMLE: TABÁN-TÖRTÉNET A keltákat, rómaiakat, hunokat és honfoglaló őseinket látott lankákra szerbek települtek a török hódoltság alatt és után. A szerb telepesek — eleink rácoknak hívták őket — szorgalmas kézművesek és szőlőtermesztők voltak. Sok tímár volt köztük, innen a török Debaghana elszlávo­­sított formában Tabahon névből származó Tabán vagy Rácváros elnevezés. A dolgos rácok szőlőt kapál­tak a szép lankákon, míg irodalmi kávéházukbann, a ma is álló „Arany Szarvas”­­ban Jakov Spujatovics és írótársai vitatkoztak. 1810-ben tűzvész, 1838- ban a Tabánon még zabo­látlanul átfolyó Ördögárok okoz veszedelmeket, az ár­víznél még a tabáni teme­tő is tönkrement. ★ 1875 és 1900 között a fi­­loxéra (szőlőgyökértetű) ki­pusztítja a magyarországi szőlőültetvények kétharma­dát, nem kímélve a Gel­lérthegy és a Tabán szőlőit sem. A pusztulás után ott maradnak a termesztők üres présházaikkal. A présházakat kocsmává alakítják, és kialakul a Krúdy Gyula által oly re­gényesen megrajzolt ro­mantikus tabáni mulatóne­gyed. Ám a vidám esti ti­az idegenforgalomban dolgozom, s erről az ol­dalról szólok most a vi­tához. Magam is szám­talanszor kísértem turis­tacsoportokat a Gellért, illetve a Thermál gyógy­szállókba. Az, hogy Bu­dapest fürdőváros is, nem eléggé ismeretes külföldön, s ez a jó pro­paganda hiánya is. Úgy vélem, először a már meglévő gyógyszállók­nak kellene a rendelte­tésszerű jellegét megad­ni, vendégekkel, bocsá­nat, betegekkel megtöl­teni, és utána gondol­kodni azon, szükség van-e egy újabb, luxus­kivitelű szállodára. Ta­pasztalatból tudom, hogy fővárosunk egyik vonzereje a sok park, a zöld. Szüksége van az országnak valutára, de nem minden áron. Ne bolygassuk meg újra a Tabánt! Baranyai Vera tornya utáni reggel ott ta­láljuk a bűzös, omló vako­­latú házakat kiélt, sápadt lakóikkal, rongyaikba bur­kolt jósnőikkel, az egész­ségtelen járványfészek el­hanyagolt zugaiban. Olyan jelenség volt ez, mint az egykori vándorkomédiások hamis csillogása, amely mö­gött ott az ócska ponyva, a por és a kötelek. Érthető, hogy a századforduló körül — különösen az Erzsébet­iek 1904. évi avatása után — egyre sűrűbb a követe­lés: le kell bontani a Ta­bánt. 1932-ben ütemes csá­kánycsapások verik szét az ócska házakat, Bontják a Tabánt. Szép, zöld pázsit, hársak, vadgesztenyék kerülnek a Gellérthegy és a Vár közé, amelyek a második világ­háborúban tönkremennek, de évek múltán újjászület­nek, s ma, 1985-ben zöld drágakőként terül el a Ta­bán a város szívében. A Budán fogyó zöldfelületek miatt e drágakő értéke egy­re nagyobb. ★ Javaslat hangzik el arról, hogy szálloda kellene a Tabánban a Rácz fürdőhöz kapcsolva. A teniszezők ké­rik, hogy bővíthessék tabá­ni telepüket. Nem kerülhe­tő el, hogy a Tabán felé bővítsék a gellérthegyi víz­tározót. Megfontolandó: 1. Szálloda a Tabán kö­zepén parkolóhelyekkel és kiszolgálólétesítmé­nyeivel a zöldfelületek további fogyásával járó tájrombolás. Különle­ges városképet ronta­na el! 2. A Tabán nagy része és a Rácz fürdő megszűnne a budapestieké lenni, azt csak a szállóvendé­gek használhatnák. Nem táblák, az árak mondanának ki tilal­mat. 3. Buda konok beépítése tovább fokozza a Du­­na-hidak ma sem cse­kély terhelését. Ha engednek a beépítési törekvéseknek, úgy elér­hető, hogy utódaink az ez­redforduló után a Vár kör­nyékén nem, csupán Szi­­nyei­ Merse „Majális” cí­mű képén láthatnak zöldet. Dr. Radó Dezső Budapesti Városszépítő Egyesület — Itt az az eldugott kis hely, amelyről meséltem! (Leh­oczki István rajza)

Next