Esti Hírlap, 1985. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-02 / 101. szám

NEGYVENEGYEDIK SZABAD MÁJUS ELSEJÉN Színpompás felvonulás, gazdag ünnepi program Folytatás az 1. oldalról.) Dózsa György úton, hogy éves szavakkal, virággal szentsék a tribünökön iyet foglaló közéleti sze­mélyiségeket: a párt és az am vezetőit, a kormány­­jait, a társadalmi és a megszervezetek képvise­lt, a munkásmozgalom teránjait, a termelésben­­n.járó munkáskollektívák illdetteit, az ünnepre ba­­nkba érkezett külföldi alszervezeti delegációkat. A köszöntőt követően patosan tíz órakor kürt­­,a harsant, szemvillanás ott összerendeződött n­yitó élőkép: hatszáz piros, ihér és zöld zászlót ma­­asba tartó fiataltól öve­­etten, a tér közepén ün­­epélyes méltósággal hú­­zott fel az árboc csúcsá­­n a munkásmozgalom vör­ös lobogója. Majd a dolgozók menete övei­kezett. Az első sorok­on egymás mellett érkez­ek a tribünök elé An­­,­alföld és Zugló, Kőbá­­lya és Józsefváros, Pest­­erzsébet, Soroksár és Cse­­pel, a Teréz­ és a Belvá­­os, valamint a XI. karn­­et dolgozói, lakói. Mögöt­­ük a XII. kerületiek és az újpestiek, a XV. kerületiek is a ferencvárosiak, a kis­pestiek, a XVI. kerületiek és az óbudaiak, az I., a XVIII. kerületiek és az er­zsébetvárosiak, a XXII., a XVII. és a II. kerületiek haladtak. A kerületek felvonulói után az MHSZ budapesti sportolói és aktivistái élő­képekben jelenítették meg a sportot és a haza védel­mét egységbe ötvöző tevé­kenységüket, majd 2700 fiatal alkotott záróképet, miközben felcsendül­tek az Internacionálé hangjai. ★ Május elsején a főváros­ban estig tartó több száz program: humoros, zenés, felnőtteknek és gyermekek­nek szóló műsor, sport- és ügyességi verseny, játékos vetélkedő várta a budapes­tieket. A főváros, szinte minden nagyobb parkjá­ban, a művelődési házaik­ban több helyszínen zajlot­tak a rendezvények; itt lát­ták vendégül dolgozóikat a vállalatok, üzemek is. Nem pihentek a mutatványosok, céllövöldések és körhintá­­sok sem, s szinte minde­nütt kínálták változatos portékáikat a vásározó ke­reskedők. Az ország többi városá­ban, és szinte valamennyi településen színpompás fel­vonulással, sokféle ünnepi programmal köszöntötte a lakosság a világ dolgozói­nak nemzetközi ünnepét. A változatos rendezvénysoro­zatok több helyütt késő es­tig tartó vidám utcabállal fejeződtek be. ★ Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára és Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke a Fel­vonulási téren találkozott a Szakszervezeti Világszövet­ség képviselőivel és azok­kal a külföldi szakszerve­zeti vezetőkkel, akik részt vettek a budapesti dolgozók május elsejei ünnepségén. Az MSZMP főtitkára kérte a jelenlévőket: ha­zájukba visszatérve tolmá­csolják a magyar nép jó­kívánságait mindazoknak, akik a társadalmi haladá­sért, a népek szabadságáért küzdenek és a béke ügyét támogatják. ★ Kádár János a­ budapes­ti dolgozók május elsejei felvonulásán nyilatkozatot adott a sajtónak: — Május elseje hűvös idővel virradt ránk — mondta a többi között —, de a budapestiek itt felvo­nuló tömege magabiztossá­got, jókedvet sugároz. En­nek alapja: nemrégiben ünnepeltük felszabadulá­sunk 40. évfordulóját, s ezt megelőzően megtartottuk pártunk XIII. kongresszu­sát. Az elfogadott ország­építő program fő céljait magáévá tette a Hazafias Népfront is. Ezért kérhet­jük az egész magyar nép­től : támogassa politikán­kat, a fejlett szocialista tár­sadalom felépítésének tö­retlen folytatását célul tű­ző elhatározásunkat az or­szággyűlési képviselő- és tanácstagválasztásokon is. Úgy, ahogyan azt a mun­kás hétköznapokon is te­szi. Majális a Városligetben . (­r-fotó) Mint felhajított kő visz­­szaútban, úgy zuhan alá a kis sportgép a budai he­gyek fölött... Aztán —alig néhány méternyire a föld­től —, egy ördöngös figura végén ismét feldübörög vagy háromszáz lóerő, hogy ismét égnek röpítse a ma­sinát, „nyergében” Tóth Lászlóval, a honi motoros műrepülés egyik jeles kép­viselőjével. Ilyen és más érdekes programok szórakoztatták azt a többszáz embert, akik az idei május elsejét a bu­dakeszi repülőtéren töltöt­ték. A Malév, a MÉM Re­­pülőszol­gálat és az MHSZ ismét itt rendezte meg a már hagyományos „repülős majálisát”. A délelőtt ki­lenc órakor kezdődött nép­ünnepélyre külön autóbu­szok szállították Budakeszi­ről és környékéről az ér­deklődőket. Volt is hit, mert délelőtt tíz órára be­népesült a völgykatlan. So­kan voltak kíváncsiak a látványosnak ígérkező ma­jálisra. Az egyre erősödő szél a program első felét nem zavarta. Ugyanis az ismert és az utóbbi időben a gyerekek kedvencévé elő­lépett zenekar, a hűvös idő ellenére is „100 Folk Cel­­sius”-ra hevítette fel a hallgatóságot. Nem tett jót viszont a műsor további részének ... Mert sokak — főleg a gyerekek — szomo­rúságára le kellett monda­ni a mindig látványos ej­tőernyős, sárkány repülős és hőlégballonos bemutatóról. Kárpótolta viszont őket egy másik parádé! Az MHSZ motoros pilótái lát­ványos kötelék-műrepülést produkáltak. Ezt megelő­zően pedig Matus István vitorlázó gépével­— zené­vel kiegészítve —, valósá­gos légi balettet mutatott be alig néhány száz méterre a budakeszi dombok felett. S miután természetesen a helikopterek sem hiányoz­hatnak egy valamire való „égi” majálisról, az ebbéli látványról a légi rendészet akrobatikus ügyességű tag­jai (egy helikopterből alá­csüngő kötélen ereszkedtek roppant látványosan a rep­tér gyepére) gondoskodtak. Charles Walker, a kalifor­niai pilóta, a MÉM RSZ vendégeként egy Hughes 500-as típusú helikopterrel kápráztatta el az egybe­gyűlteket. — Minden tekintetben vendég vagyok. Magyaror­szágon is és egy ilyen nép­ünnepélyen is. Nagyon örü­lök, hogy részese lehettem ennek a színes káváik ad­nak. Ez itt valóban min­denki ünnepe — mondta, s aztán elindult megnézni mi újság a hangárban, ahol diszkóműsorral záródott a tegnapi program. — látó —• Angyalföldön A­z Autóvillamossági Felszerelések Gyárában tar­­tott munkásgyűlés résztvevői bizonyosan meg­jegyezték azt a mondatot is, amelyet Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára beszéde elején mondott. Megköszönve a meghívást és a szí­ves fogadtatást, így folytatta: „Meg szeretném mon­dani, hogy én is örömmel és szívesen jöttem ide. Ez a találkozás nekem is fontos ...” Tizenöt esztendeje, hogy Angyalföld évről- évre nemcsak május elsejét, a nemzetközi munkásszoli­daritás nagy ünnepét várja, hanem az előtte való napokat, napot is, amikor is Kádár János immár hagyományos, mindig nagy szeretettel és büszke­séggel várt látogatása a kerület programja. Őszinte, nyílt, meghitt eszmecserék ezek, a főváros egyik legfontosabb munkásnegyedének mindennapjairól, eredményeiről és gondjairól, terveiről és életéről. Így volt ez most, kedden is. A kerületi pártbizottság székházában tartott tá­jékoztatón természetesnek tűnt, hogy a pártbizott­ság első titkára a kerület hangulatáról így szólt: „Az a szenzáció, hogy nincs szenzáció.” Az emberek dolgoznak, mind többen felismerik, hogy ma az a leghasznosabb tett, ha mindenki a maga munkáját végzi, céltudatosan és szorgalma­san. S ez a tettekben is mérhető — a kerület üze­meinek első negyedévi eredményei meghaladják az országos átlagot. Az angyalföldiek közéleti-politikai aktivitását minősíti a választási előkészületek eddigi tapasztalatainak értékelése: „A jelölő gyűlések telt­házasak, ilyen széles körből még soha nem válasz­tottak tanácstagjelölteket a kerületben.” Néhány hete a postás levelet hozott a Thälmann utcai II. számú általános iskola 239-es számú, Vár­­konyi György úttörőcsapatának. A kézzel írt, két­oldalas levelet Kádár János küldte; megköszönte az úttörők jókívánságait tolmácsoló táviratot, amelyet a kongresszuson kapott kézhez és a meghívást, hogy látogasson el hozzájuk. Így került sor az angyal­földi programban az úttörőkkel való találkozásra. A program feszített volt, de itt senki nem nézte az órát, senki nem sietett, maradt idő az iskola­történeti kiállítás megtekintésére, egy-egy osztály­foglalkozás meglátogatására, az ünnepi csapatgyű­lésen való részvételre, a műsor meghallgatására. Lépten-nyomon érezni lehetett a gyermeki bájt, kedvességet, szeretetet. Sok­ járókelő és szülő (kö­zülük jó néhányan az iskola elődjébe, a Tömöri úti hírhedt barakkiskolába jártak) nézte végig, amint a párt főtitkára úttörők segítségével diófát ültetett el az iskolaudvaron. Az egyik kislányt megkérdezte valaki. ..Tudod-e, hogy miért diófát?” „Tudom. Aki diófát ültet, az a jövőnek ültet...” Az iskolától alig néhány háztömbnyire van Angyalföld múltja, a Helytörténeti Gyűjteményt a főváros felszabadulá­sának 40. évfordulójára nyitották meg. Dokumen­tumok, fotók, emléktárgyak — az egykori munkás­élet és -mozgalom relikviái. A sok-sok kép kö­zött van egy iskolai tárgyú is, az 1920-as évek köze­péről. Az egyik angyalföldi elemi iskola tanulóinak csoportképe — tizenkét kopaszra nyírt gyerek néz mereven a lencsébe. Közülük hárman viselnek ci­pőt ... Nemrég riportot közöltünk lapunkban az Autó­villamossági Felszerelések Gyáráról. A 33 éves, két­diplomás mérnök, a pártalapszervezet újonnan vá­lasztott titkára azt fejtegette, hogy a gyár szakmai és politikai vezetése minden idegszálával a holnap­ra, a jövőre koncentrál. Legfontosabb szakmai és politikai munkájuknak az előre gondolkodást, a jövő megalapozását tekintik. Erről a törekvésről s ennek eredményeiről az MSZMP főtitkára is meggyőződ­hetett. Az 1600 dolgozót foglalkoztató vállalat ter­mékei­t indítómotorok, egyen- és váltóáramú ge­nerátorok — egyaránt keresettek itthon és külföl­dön. Saját fejlesztési részlegük, az utóbbi években vásárolt licencek eredményeként termékeik tisztes nyereséget hoznak a kollektívának: évek óta növel­ni tudták dolgozóik reálbérét. Január elsejétől pe­dig több mint tízszázalékos alapbéremelést haj­tottak végre. Hogyan csinálják, mi a titkuk? A szakszervezeti bizalmi így fogalmazott: „Dolgozóink tudomásul ve­szik az egyre fokozódó követelményeket, értelmes munkájuk van, és biztosítottak a munkavégzésük feltételei.” Ezt a véleményt erősítették, igazolták azok a munkások és munkásnők is, akikkel Kádár János a forgácsolóműhelyben, majd a szereldében meg-megállva elbeszélgetett. Nagy volt a zaj, jár­tak a gépek, de láthatóan ez sem zavarta őket, jól megértették egymást. A munkásgyűlésen az elismerés mindenkinek jól­­­ esett („Amit önök végeznek, az országos fontos­ságú és az országos gazdálkodásban jelen van”), és az a figyelmesség is, amellyel Kádár János a vállalat jó munkáját elismerő oklevélhez gratulált: „Tudom, hogy a siker mögött sok munka, másfél milliárdos termelési érték van.” Jólesett, mert olyan ember mondta, aki aztán igazán tudja értékelni a teljesít­ményt. Az is természetes volt, hogy a nemzetközi munkásünnep előtt, Angyalföldön, munkások között, majd’ minden mondata, gondolatainak témája a munka volt: az értékteremtő tevékenység, boldo­gulásunk legfontosabb erőforrása. „Ha nem egysze­rűen a több, hanem a jó, s még jobb munkára ala­pozunk, a szűk esztendőket lassan, fokozatosan ma­gunk mögött tudhatjuk, mert jobb életünk feltéte­leit csakis munkával teremthetjük meg. Ez volt kongresszusunk lényegi mondanivalója az ország­nak, és úgy tapasztaljuk, az emberek meg is értet­ték.” Azt is, hogy ehhez rendre, fegyelemre, köteles­ségtudásra van szükség, hogy mindig újabb és újabb feladatok következnek, ez az élet dinamikája, s hogy „a munka, a becsületes küzdelem mindig meghozza a maga gyümölcsét”. Balogh László

Next