Esti Hírlap, 1985. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-12 / 162. szám
HEGYEK KÖZÖTT, VÖLGYEK KÖZÖTT... Csöndben jár a fogas Elmúlt 110 éves ♦ Zárt pályán, biztonságosan Mostanában a télies tavasz, az őszies nyár egyáltalán nem kényeztetett el bennünket napsugaras, meleg időkkel, sokat esett az eső, hűvös volt, fáztunk. De ami késik, nem múlik, előbb-utóbb csak megérkezett a várva várt júliusi meleg. Sokan indultak nyaralni, üdülni a hétvégi telkekre, a pesti és a budai hegyek árnyas, lombos hűvösébe. Ám sokan vannak olyan pest-budaiak, akik nemcsak hétvégén, napközben is könnyű sétát tesznek a Szabadság-hegy lankáin, vagy utaznak oda és viszsza, egyszerűen csak azért, mert ott laknak. A budai hegyeket felkeresők egyik kedvelt utazási eszköze a fogaskerekű vasút. Megszoktuk, hogy a több mint százéves vasútvonal velünk együtt él, jönnek-mennek a kocsik, forgalma mindig megbízható — egyszóval: szeretjük. Ismerkedjünk most meg vele, múltjával és jelenével. A fogaskerekű vasutat 1874. június 24-én nyitották meg, Budapest második gőzvasútjaként. Az első a négy évvel korábban átadott sikló volt. Ekkor még csak a Sváb-hegyig — ma Szabadság-hegy — közlekedett a fogas. A megnyitás után három svájci gyártmányú gőzmozdony és tizenkét osztrák kocsi bonyolította le az akkor még nem túl jelentős forgalmat. Később, 1875-ben és 1917-ben a mozdonyállományt újabb egy-egy géppel bővítették. Kezdetben a személykocsik nyitottak voltak, ugyanis a téli üzemet csak 1910-ben nézették be. Ebben az időben a fogaskerekű vonatok menetideje hegymenetben 17 perc, lefelé 25 perc volt, ami azután, hogy 1890-ben a pályát meghosszabbították, 21 és 33 percre növekedett. Érdekes, talán kevesen tudják, hogy ez a vasút kezdettől fogva végzett teherszállítást is: építőanyagot, a vendéglők és a fogadók részére élelmiszert fuvarozott. A nyitott kocsikon gyakran lóval, kocsival együtt vitték az árut. A gőzmozdonyokat 1929- ben felváltották a villamos motorral meghajtott kocsik. A fogaskerekű vasút történetében az újabb jelentős dátum: 1944. Ekkor, akárcsak Budapest teljes közlekedésében, a fogaskerekűnél is jelentős károkat okozott a főváros ostroma, a második világháború. 1944 karácsonyán megállt az élet a vonal teljes hoszszában, beszüntették a forgalmat. A helyreállítás munkálatai a felszabadulás után 1945 júniusában indultak meg. Ezután soksok éven át szolgálta a kerületben élő lakosokat és a kirándulók tízezreit. A mind nagyobb forgalom szükségessé tette a járműpark és a pálya teljes felújítását. 1970-ben megkezdődtek a rekonstrukció előkészületei, majd 1973-ra elvégezték a pálya és a felsővezeték teljes felújítását, átépítették az állomásokat, megemelték a peronszinteket, és teljesen kicserélték a járműveket. Jelenleg hét osztrák gyártmányú — Grazban készült — motorkocsi és vezetőállásos pótkocsi vesz részt a napi rendszeres forgalomban. Kényelmes változás, hogy a megállóhelyek peronjai egy szintbe kerültek a kocsik ajtajaival ezzel is könnyítették az utasok ki- és beszállását. Most a 250 személyes szerelvények tizenöt percenként követik egymást, fölfelé tizenöt perc alatt teszik meg a 3,7 kilométeres távolságot. Az utóbbi években jelentősen megnövekedett a Szabadság-hegy, illetve a Széchenyi-hegy környékén lakók száma. Ezért a fogas ma már nemcsak a kirándulók közlekedési eszköze, hanemjelentős lakóhelyi forgalmat is vállal. Ennek érdekében a fogaskerekű már hajnali 4 órakor forgalomba indul, és pontosan éjfélig szállítja az utasokat. A fogaskerekű vasút forgalma lényegében zárt pályán megy végbe. A közutak csak fénysorompóval védett vasúti átjáróban keresztezik. Ez azt jelenti, hogy közúti járművel csak akkor „találkozhat”, ha a gépkocsivezető figyelmen kívül hagyja a legelemibb közlekedési szabályt: a fénysorompó tilos jelzése ellenére ráhajt a sínekre. A baleseti statisztika azt bizonyítja, hogy 1984 eleje óta ilyen eset nem történt, bár ez nem mindig a közúti járművezetők fegyelmezettségének köszönhető, hanem a fogaskerekű vezetőinek. A fogas modern vonatai viszonylag halkan közlekednek, ezért a pálya keresztezését — akár gyalog, akár gépkocsival — mindenképpen nagy óvatossággal kell megközelíteni. A több mint száztíz éves és mégis „fiatalos" fogaskerekű vasút a mai időben valóban az egyik legbiztonságosabb budapesti közlekedési eszköz, miközben szállítja a Széchenyi-hegy és a Szabadság-hegy táján lakókat, illetve az ott dolgozókat. A főváros más részein élőknek, tevékenykedőknek, sőt Budapest vendégeinek viszont remek kirándulási lehetőséget kínál. A vonal jellemzéséhez tartozik még, hogy a fogaskerekűnél tizenkét járművezető és huszonnyolc karbantartó dolgozik, a kocsikat a III. számú Szép Ilona Villamos Üzemegységhez tartozó telephelyen — XII., Szilágyi Erzsébet fasor 16. — javítják és tárolják. Az 1973- ban felújított kocsiszínben 10 T505 típusú Tátra-villamost is gondoznak. A kocsiszínben dolgozó járműjavító szakemberek a karbantartási, forgalombiztonsági tervek szerint végzik napi munkájukat, ellenőrzik a kocsik műszaki állapotát, fenntartási vizsgálatokat is végeznek, és ha kell, a járművek főjavítását is végrehajtják. Kocsiszínben javítják, ápolják a fogaskerekű szerelvényeit A budapestiek kedvenc vonata