Esti Hírlap, 1985. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-12 / 162. szám

HEGYEK KÖZÖTT, VÖLGYEK KÖZÖTT... C­söndben jár a fogas Elmúlt 110 éves ♦ Zárt pályán, biztonságosan Mostanában a télies ta­vasz, az őszies nyár egy­általán nem kényeztetett el bennünket napsugaras, meleg időkkel, sokat esett az eső, hűvös volt, fáz­tunk. De ami késik, nem múlik, előbb-utóbb csak megérkezett a várva várt júliusi meleg. Sokan in­dultak nyaralni, üdülni a hétvégi telkekre, a pesti és a budai hegyek árnyas, lombos hűvösébe. Ám sokan vannak olyan pest-budaiak, akik nem­csak hétvégén, napközben is könnyű sétát tesznek a Szabadság-hegy lankáin, vagy utaznak oda és visz­­sza, egyszerűen csak azért, mert ott laknak. A budai hegyeket felkeresők egyik kedvelt utazási eszköze a fogaskerekű vasút. Meg­szoktuk, hogy a több mint százéves vasútvonal velünk együtt él, jönnek-mennek a kocsik, forgalma mindig megbízható — egyszóval: szeretjük. Ismerkedjünk most meg vele, múltjával és jelené­vel. A fogaskerekű vasutat 1874. június 24-én nyitot­ták meg, Budapest máso­dik gőzvasútjaként. Az el­ső a négy évvel korábban átadott sikló volt. Ekkor még csak a Sváb-hegyig — ma Szabadság-hegy — köz­lekedett a fogas. A megnyitás után három svájci gyártmányú gőz­mozdony és tizenkét oszt­rák kocsi bonyolította le az akkor még nem túl je­lentős forgalmat. Később, 1875-ben és 1917-ben a mozdonyállományt újabb egy-egy géppel­­ bővítették. Kezdetben a személykocsik nyitottak voltak, ugyanis a téli üzemet csak 1910-ben nézették be. Ebben az időben a fo­gaskerekű vonatok menet­ideje hegymenetben 17 perc, lefelé 25 perc volt, ami azután, hogy 1890-ben a pályát meghosszabbítot­ták, 21 és 33 percre növe­kedett. Érdekes, talán kevesen tudják, hogy ez a vasút kezdettől fogva végzett te­herszállítást is: építőanya­got, a vendéglők és a fo­gadók részére élelmiszert fuvarozott. A nyitott ko­csikon gyakran lóval, ko­csival együtt vitték az árut. A gőzmozdonyokat 1929- ben felváltották a villa­mos motorral meghajtott kocsik. A fogaskerekű vasút tör­ténetében az újabb jelen­tős dátum: 1944. Ekkor, akárcsak Budapest teljes közlekedésében, a fogaske­rekűnél is jelentős károkat okozott a főváros ostroma, a második világháború. 1944 karácsonyán megállt az élet a vonal teljes hosz­­szában, beszüntették a for­galmat. A helyreállítás munkálatai a felszabadulás után 1945 júniusában in­dultak meg. Ezután sok­sok éven át szolgálta a kerületben élő lakosokat és a kirándulók tízezreit. A mind nagyobb forga­lom szükségessé tette a járműpark és a pálya tel­jes felújítását. 1970-ben megkezdődtek a rekonst­rukció előkészületei, majd 1973-ra elvégezték a pálya és a felsővezeték teljes felújítását, átépítették az állomásokat, megemelték a peronszinteket, és teljesen kicserélték a járműveket. Jelenleg hét osztrák gyárt­mányú — Grazban készült — motorkocsi és vezető­­állásos pótkocsi vesz részt a napi rendszeres forga­lomban. Kényelmes válto­zás, hogy a megállóhelyek peronjai egy szintbe kerül­tek a kocsik ajtajaival ezzel is könnyítették az utasok ki- és beszállását. Most a 250 személyes szerelvények tizenöt per­cenként követik egymást, fölfelé tizenöt perc alatt teszik meg a 3,7 kilométe­res távolságot. Az utóbbi években je­lentősen megnövekedett a Szabadság-hegy, illetve a Széchenyi-hegy környékén lakók száma. Ezért a fogas ma már nemcsak a kirán­dulók közlekedési eszköze, hanem­­jelentős lakóhelyi forgalmat is vállal. Ennek érdekében a fogaskerekű már hajnali 4 órakor for­galomba indul, és ponto­san éjfélig szállítja az uta­sokat. A fogaskerekű vasút for­galma lényegében zárt pá­lyán megy végbe. A köz­utak csak fénysorompóval védett vasúti átjáróban keresztezik. Ez azt jelenti, hogy közúti járművel csak akkor „találkozhat”, ha a gépkocsivezető figyelmen kívül hagyja a legelemibb közlekedési szabályt: a fénysorompó tilos jelzése ellenére ráhajt a sínekre. A baleseti statisztika azt bizonyítja, hogy 1984 eleje óta ilyen eset nem történt, bár ez nem mindig a köz­úti járművezetők fegyel­mezettségének köszönhető, hanem a fogaskerekű ve­zetőinek. A fogas modern vonatai viszonylag halkan közle­kednek, ezért a pálya ke­resztezését — akár gyalog, akár gépkocsival — min­denképpen nagy óvatos­sággal kell megközelíteni. A több mint száztíz éves és mégis „fiatalos" fogas­kerekű vasút a mai időben valóban az egyik legbiz­tonságosabb budapesti köz­lekedési eszköz, miközben szállítja a Széchenyi-hegy és a Szabadság-hegy táján lakókat, illetve az ott dolgozókat. A főváros más részein élőknek, te­vékenykedőknek, sőt Buda­pest vendégeinek viszont remek kirándulási lehetősé­get kínál. A vonal jellem­zéséhez tartozik még, hogy a fogaskerekűnél tizenkét járművezető és huszon­nyolc karbantartó dolgo­zik, a kocsikat a III. szá­mú Szép Ilona Villamos Üzemegységhez tartozó te­lephelyen — XII., Szilágyi Erzsébet fasor 16. — javít­ják és tárolják. Az 1973- ban felújított kocsiszínben 10 T505 típusú Tátra-vil­­lamost is gondoznak. A kocsiszínben dolgozó járműjavító szakemberek a karbantartási, forgalom­­biztonsági tervek szerint végzik napi munkájukat, ellenőrzik a kocsik műsza­ki állapotát, fenntartási vizsgálatokat is végeznek, és ha kell, a járművek fő­javítását is végrehajtják. Kocsiszínben javítják, ápolják a fogaskerekű szerelvényeit A budapestiek kedvenc vonata

Next