Esti Hírlap, 1985. december (30. évfolyam, 282-304. szám)
1985-12-02 / 282. szám
A Ganz Műszer Művekben az idén több mint egymilliárd forint értékben gyártanak villamos-mérőműszereket, hőtechnikai szabályozókat, feszültség- és áramerősség-mérőket, hőmérséklet- és páratartalommérő műszereket, regisztráló készülékeket. A műszereket nemcsak belföldön, hanem külföldön is értékesítik. Az idén 280 millió forint értékben szállítanak a szocialista, 105 millió forint értékben pedig a tőkés országokba. A gyár termelésének mintegy 40 százalékát exportálják. A világ 38 országával állnak üzleti kapcsolatban. (Siti Fotó : Fehér József) MEGVETTÉK A LICENCET FEHÉRVÁRI ÖREGHEGYEN NÁD A HÁZAK OLDALA „Nádbetonból” — nád és beton felhasználásával készített falazóblokkból — ikerház készült el a székesfehérvári öreghegyen. A tetszetős, kétlakásos, magas tetős épületeket az osztrák Durisol cég által gyártott és szállított elemekből építették azzal a céllal, hogy kipróbálják, milyen tulajdonságai vannak az újfajta — ez ideig nálunk nem használt — szerkezeti anyagnak. Külföldön már évek óta építkeznek belőle, s a szakirodalom, valamint a tapasztalatok szerint jó hőszigetelő képessége, olcsósága, beépítésének termelékenysége versenyképessé teszi a hagyományos építőanyagokkal. Kedvezőek a székesfehérvári tapasztalatok is: az építkezés gyorsabb volt a megszokottnál, s a nádbeton falak hőszigetelő képessége megfelel a jövőre életbe lépő, szigorított hővédelmi szabványoknak is. A Dursol-házakat folyamatosan figyelik, vizsgálják, mert az újfajta építőanyaghoz a jövőben a hazai lakásépítők is hozzájuthatnak. Az Agrober ugyanis megvásárolta az osztrák cégtől az eljárás licencét, s annak alapján, de nem nád, hanem fahulladék felhasználásával sorozatban gyárt majd hasonló tulajdonságú építőelemeket. KEVESEBB BENZINNEL... Gyártják, árulják az új szerkezeteket A benzinüzemű gépjárművek fogyasztásának csökkentésére alkalmas szerkezet gyártását és forgalmazását kezdte meg a Szolnokon működő Élelmiszergazdasági Műszaki- Szolgáltató Kutatásfejlesztési Innovációs Közös Vállalat. Az egyik, a fogyasztáscsökkentő betét a benzinlevegő keverék áramlását javítja. Alkalmazásával levegővel dúsabb keverék jut a motorok hengereibe, a több oxigén hatására tökéletesebb lesz az égés, következésképpen azonos teljesítményhez kevesebb üzemanyag szükséges. A kipufogó gáz összetétele is kedvezően változik: kevésbé szennyezi a levegőit. A másik újdonság a turbó utánporlasztó szerkezet, hatására tökéletesebben porladnak az úgynevezett venturicsőből kikerülő benzincseppek. A két szerkezettel az üzemanyag ötnyolc százaléka megtakarítható. Jelenleg tízféle személygépkocsihoz és hétfajta mikrobuszhoz, illetve kisebb tehergépkocsikhoz gyártják őket. (MTI) „Nyilván úgy volt, hogy szívszakadva vágytam a cirkuszba, de talán éppen úgy vágytam a hegedűre is.Karinthyt mondom, amint készülök a bohóchoz, a jubiláló bohóchoz, akinek játékával — jutalomjáték? — nyit majd, s tavaszt hoz a Liget didergő fái közé a cirkusz. Gabi bohóc — Eötvös Gábor — ötven éve bohóc, ötven éve nevettet, magányos trombitaszava értünk, szívünkből szól. A ház falán, ahol lakik — a Csikágó, Damjanich utca —, emléktábla: itt született Karinthy Frigyes. Tehát a Lizsé, a VII. kerület fia? Csak 1951 óta lakik itt. Azelőtt lakókocsiban — a családdal, öten. Ez az első kikötője. Előbb albérlet, aztán társbérlet, de mindig itt, s most meg? — végleges téli kikötő. Hol született? Balatonmogyoródon. Tehát zalai ? Csak akkor, 1921 júniusában épp arra járt a cirkusz. Az édesapa is, Eötvös Nándor is bohóc, artista, lovakkal dolgozott (bizony a lovacskák is dolgoztak, hol felléptek a manézsban, hol húzták tova a kocsikat), mindenki dolgozott, az egész család. A család, a papa Rimaszombaton született. Arra járt a cirkusz. A nagypapa Pakson kadettiszt, de arra járt a cirkusz, s a nagymamáért (200 évnél is régebbi híres cirkuszfamília), a szépséges Winiczky Johannáért, a műlovarnőért, kötéltáncosért odahagyta a regimentet, elment a cirkusszal. Ötven éve bohóc. De azért annál is régebb idő óta a manézsban, már négy-öt éves korában repült, ugrott a család karjai közt. De a jubileumot az első neveltetéstől („amióta nevettetek"), az első trombitaszótól számítja. Az első trombitát — a nagy cipőt, a nagy kabátot — a papától kapta. Egy kicsi, szemüveges úr ül velem szemben, tarkóját félkörben (már csak fogyó félkörben) fehér haj övezi. Künn már sötétedik, s e téli délután mily meszsziről szól ez a trombita, az a „Van másik!” kiáltás, amíg — ki ne ismerné Eötvösék világot bejárt világhíres számát — kezéből erőszakkal, tréfából mindig kiveszik, kiütik a hangszert, de ő mindig talál egy másikat, eltörik a hegedűje, de akkor is akad egy másik, ha elnémítják azt a másikat, a legvégén mégiscsak felszakad, szívéből, hangszeréből az a tiszta, csengő dallam, öreg bohócokkal a régi tréfák, a vizes-létrás, a méhecske, aztán légtornázás, ugrások, emelések, s csak úgy, csak ezek mellett a trombita, az okarina, a muzsika. Még az esküvője is — most 45 éve — Drégelypalánkon! Ott járt akkor a cirkusz a Piccard-lánnyal. Vele is elébb csak a levegőszám, s csak úgy a szaltó után a nevettetés, a zene. „Gabikám — így a Piccard-lány, a mai Mariska néni, Eötvösné, a Fővárosi Nagycirkusz hajdani igazgatója —, csomagod érkezett. Nézzük meg, mi van benne.” Kibontják, s benne csengők, csörgők, karra s lábra való. Felőlük magukra, s mókáznak, és így szólal meg a csengő zene. Lassan épp tizenöt éve, emlékszem, amikor felépült s ismét nyitott a Ligetben a cirkusz. A tavaszt hozták akkor is a téli fák alá. Gabi bácsiék (az Eötvösék) hozták el a porondra a tavaszt. Tavasz villant, napsütés, narancs, ibolya, fénypocsolya. Mint márciusban, mikor fényekvillannak át az utcán, valahol ablakot nyitogatnak Ez volt a bohóctréfájuk. Fentről a reflektor fénytócsát küldött a porondra, s Gabi bohóc össze akarta gyűjteni, felnyalábolni azt a fénytükröt, de a fény mindig elfolyt, kifolyt kezéből, s ő szaladt, hasalt, kúszott utána. Műfény volt? Mégis úgy éreztük, ez már a tavasz, igazi tavaszszínű narancs, lila, ibolya. Gabi bohóc egyszeresak elfogja, elhozza nekünk. Elmenőben tőle, megállok az ablaka alatt. Megállít a trombitaszó, Gabi bohóc odafent próbál. Meg az emléktábla házának falán. Tovább kell mondanom ezt a Damjanich utcában megvalósult Karinthy-írást (hisz bentről, valahonnét nagyon messziről fájdalmasan szól az a dallam: „Ott álltam egyedül a tágas és fehér fényben úszó színpad szőnyegén ... Felkúsztam a négyemeletes magasságba... Egyetlen vékony pálcán óvatosan felemelkedtem ... Vaslábú asztalkát nyújtott felém, egy pózna végére állítva ... Rákúsztam az asztalra és felálltam rá ... Három szék következett egymás tetején ... percekig tartott, míg egyenesen rá tudtam illeszteni a kocka felső sarkára ... Vártam, míg az épület ingása eléri a holtpontot — ekkor halálos csöndben kiegyenesedtem, kibontottam trikómat, és kihúztam a hegedűt .... Remegő kézzel illesztettem rá a vonót. Előre dőltem ... Felhasználva a rémület csöndjét, mely odalent kitátotta a szájakat, s marokra fogta a szíveket... Lassan és remegve játszani kezdtem a melódiát, amit régen, régen, régen hallottam egyszer zengeni és zokogni a szívemben”. Kőbányai György Van másik...”? VATTAGYÁRI VÁLTOZÁSOK Két (nehéz) év krónikája Összekuszált szálak ♦ Létkérdés a termékváltás Évek óta először volt fizetésemelés a Lőrinci Textilgyárban, ráadásul nem is akármilyen. A „Vattagyár” — ahogyan az itteniek nevezik — két éve még veszteséges volt, napjainkra viszont az eredményesen gazdálkodó egységek közé küzdötte fel magát a kerületben. A két év krónikája azért is tanulságos, mert dilemmáik korántsem egyediek: a textilipari vállalatok között nem egyetlenként kerültek nehéz helyzetbe évekkel ezelőtt. Izgalmas kérdés: hogyan sikerült átvészelniük a nehéz időszakot, s időt nyerniük akkor, amikor már volt új stratégia, de látványos sikereket még nem hozott. MIT KÍVÁN A VEVŐ? A „Lőtext” 120 féle terméke — köztük a mosogatókendő, az asztalterítő és a Novotext pelenkabetét is — úgy készül, hogy a szálakat összekuszálják és átvarrják, vagy vegyi anyaggal rögzítik. Az első ragasztásos terméket 1976- ban kezdték gyártani, amikor rohamosan nőtt a kereslet az egyszer használatos, eldobható termékek iránt. Ez az úgynevezett nem szőtt technológia korszerű, nem költséges, létszámigénye kicsi, de termelékenysége és perspektívája nagy. Hogy ilyen paraméterek ellenére hogyan sikerült mégis veszteséget produkálni a nyolcvanas évek elejére? Bár nem rágódnak a múlton, a kérdésre többféle választ is adnak. — Kötve volt a kezünk — mondja az egyik vezető. — Több termékünk árát csak egy bizonyos exporttermékhez igazíthattuk, miközben az alapanyagok egyre drágultak. A régi igazgató, sokáig beteg volt, s a vezetőcsere akkor húzódott, mikor a termékváltások a gyors döntéseket kívánták volna meg, s a gyáron belül sem volt mindig egyetértés az irányítók között. Az akkori hangulatot Tagyi Tamásné üzemvezető-helyettes tolmácsolja: — Vártunk. Benne volt a levegőben, hogy ez így nem mehet tovább, addig meg csak kihúzzuk valahogy. A törzsgárda azért maradt, mert bennünk élt még a Vattagyár hajdani fénykorának emléke. Az árképzés 1984 elején változott meg és hamarosan kinevezték az új igazgatót is. Vargáné dr. Joó Mária abban bizonyos lehetett, hogy a vállalat megmentéséhez külső segítséget hiába vár, mert nincs miből. Ám azt is tudta, hogy a nem szőtt textíliában óriási a lehetőség. — Meg kellett éreznünk, hogy mit kíván a vevő — mondja a fiatal, energikus igazgatónő. — Rá kellett bírnunk az embereket, hogy a mi mosogatókendőnket vásárolják és ne a kinőtt trikóval mosogassanak. Felkutattuk a piacot, figyeltük a fogyasztói szokásokat, a vásárlóerő alakulását. Dolgozóinktól nem több munkát kértünk, hanem másfajta szemléletet. Nálunk például a gyakori termékváltás létkérdés. Arra biztattuk tehát a fejlesztőket, hogy gazdaszemlélettel gondolkodjanak, s a fejlesztéseket is a piac és a költségek összefüggésében lássák. MEGNYERT CSATÁK Mitől lett hitele az igazgatónak, aki más vállalattól került ide, s még csak nem is szakmabeli? S hogyan vett fel egy másfajta gondolkodásmódot a gyári kollektíva? Ez jórészt az egységes politikai-gazdasági vezetés érdeme. A párttitkár, Gombkötő Jánosné maga is jól felkészült, szovjet egyetemen végzett mérnök, akit nemrégiben választottak meg. — Át akartuk segíteni a vállalatot azon az időszakon, amikor az új koncepció látványos eredményeket még nem hozott, de végrehajtásához szükségünk volt az emberek bizalmára és erőfeszítéseire — mondja. — Mindenben támogattuk az igazgatót és az embereket is arra biztattuk, hogy álljanak mellé, adjanak neki időt, hagyják bizonyítani. Arra törekedtünk, hogy jó légkör legyen, ha egyelőre fizetni még nem is tudunk. — Az igazsághoz tartozik, hogy az emberekben is élt a tenniakarás, igényelték a határozott döntéseket — teszi hozzá az igazgatónő. — Megváltozott az ösztönzési rendszer is. Fejlesztőinknek például részesedést adtunk az előadott új termékek után. Gyors döntéseket, nagyobb koncentrációt, a határidők betartását kértem. Ezekről a hetekről egy hasonlat , jut az eszembe: már kétszer akkora volt a sebesség, mint korábban, de még fele annyi, mint kellett volna. Ráadásul vigyáznom kellett arra is, hogy ne követeljek túl gyors tempót. Aprólékos munkával állandóan vissza kellett igazolnom mindazt, amit elvégeztek. Az import termékeket kiváltották, a tőkés exportot bővítették, a felhalmozódott készleteket csökkentették, a bank melléjük állt. Ezek látványos győzelmek voltak, de bérfejlesztésre még mindig nem futotta ... Ekkor javasolta merészen a vezetés, hogy a béreket az idei nyereség terhére emeljék. BIZALMI TŐKE Benne volt a levegőben az is, hogy a kockázat nagy, bele is bukhat a vállalat. Megkérdezték a dolgozókat: vállalják-e a bérfejlesztéshez szükséges erőfeszítéseket? — Meglepődtünk — emlékezik vissza Jasik Istvánné gépkezelő. — Régóta dolgozom már itt, de bizalmat ritkán előlegeztek. A kérdésre nem mondtunk azonnal igent, hiszen a választól a gyár sorsa függött, így a miénk is. Át kellett gondolnunk, hogy képesek vagyunk-e a feladatra. Ma már látszik, hogy jól döntöttek. A megelőlegezett bizalom hatásos vezetői eszköznek bizonyult. — Hiszek abban, ha az emberek jól érzik magukat a munkahelyükön, akkor képesek gazdaszemlélettel gondolkodni — mondja az igazgatónő. — Fontos az anyagi érdekeltség is, de arra nem lehet tartósan építeni, ha csak külső késztetésre bólogatnak az emberek. Az alkotó, jó légkör az a bizalmi tőke, amely a nehezebb években átsegíti a gyárat a kockázatosabb feladatokon. A következő esztendők beruházás-ínséges időszakában jóformán ebben van az egyetlen tartalékunk. S hogy elképzeléseire igent mondtak a gyáriak, bizonyítja: néhány hete százszázalékos arányban választották meg igazgatónak ... Nagy Andrea