Esti Hírlap, 1986. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1986-10-31 / 256. szám

HAGYOMÁNYOS FÓRUMSOROZAT Védelem a levegőnek Nem ösztönöz a bírság a Tit!­a felismerései* A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa és az Országos Környezet- és Természet­­védelmi Hivatal már évek óta hagyományos környe­zetvédelmi fórumsorozata ma folytatódik. A színhely a Szellőző Művek, a téma pedig­ a levegő tisztaságá­nak védelme. — Jelenlegi gazdasági le­hetőségeinket tekintve egyáltalán mire van mód ezen a területen? — kér­dezzük dr. Bakonyi Árpá­dot, az Ipari Minisztérium főosztályvezető-helyette­sét, ak­i a fórum egyik vi­taindító előadását tartja. — Azért nem olyan re­ménytelen a helyzet... A VI. ötéves terv időszakában sem voltunk sokkal gazda­gabbak, s mégis: egy ha­talmas programot sikerült megvalósítanunk. Ez pedig az erőművek — legalábbis a legnagyobb erőművek — filterezési programja volt, amelynek hatásaképpen je­lentősen csökkent hazánk­ban a porszennyezés. Talán eléggé érzékelteti ezt két példa. Az egyik: a tisza­­palkonyai erőmű azelőtt 68 ezer tonna port zúdított a környezetre egy év alatt; ez a mennyiség a szűrök felszerelése után 2500 ton­nára csökkent. És a másik: a zagyvarónai ötvözetgyár megszüntette az egészségre igen ártalmas szilícium­­dioxid-szennyezést. Az igazgató Pro Nature-díjat is kapott érte. De sajnos, az is igaz, hogy a gyár majdnem tönkrement ebbe a beruházásba. Persze, ez már más téma ... Kérhetők, adhatók . Talán nem egészen ... Merthogy a környezetvé­delmi beruházásokra a pénz is kevés, a kedvezmény sem elég, s a bírság sem ösztönöz. — Ez így van. Én sze­mély szerint sem értek egyet az adminisztratív esz­közökkel, a szigorításokkal és a bírságokkal. Ehelyett olyan feltételeket kellene teremteni, amelyek ösztön­zik a környezetvédelmi be­ruházásokat további adó­­kedvezményekkel, kedvez­ményes hitelekkel, állami támogatással. Persze, je­lenleg is vannak kedvez­mények. De ezek csak kér­hetők é­s adhatók. Tehát nem járnak intézménye­sen ... Az Ipari Miniszté­riumnak az a meggyőződé­se, hogy nagyon konkrét, célirányos program kellene. Viszont: irreális — anyagi­lag irreális — követelések­kel sem lehet fellépni. Ez is kevés — Túlságosan nagyok az elmaradások .. . — Ez részben félreértés. Olyan szempontból való­ban nagyok, hogy évszáza­dosak . . . De azzal nem ér­tek egyet­, hogy fel kéne is­merni végre a problémá­kat ... Ezen ugyanis már régen túlvagyunk. S tuda­tában vagyunk felelőssé­günknek is. De nem szabad azt hinni, hogy egyedül mi vagyunk késésben. Hiszen húsz évvel ezelőtt még a világban sehol sem volt „divat" a környezetvéde­lem. A Római Klub első je­lentése — az exponenciális hulladékhegyekről — volt az, ami ráébresztette a vi­lágot, hogy a termelés nem az áru kibocsátásával, ha­nem a gyártási hulladékok ártalmatlanításával ér vé­get — illetve kell, hogy vé­get érjen! Ma például Du­naújváros — amely egy korszerű, új városnak épült —, az egyik leginkább szennyezett település az or­szágban. Pedig, amikor épí­tették, még nem játszottak akkora szerepet az anyagi­ak, mint ma. De a tervezők úgy gondolták: elegendő egy erdősáv a lakóterület és a vasmű közé. Ez önmagában pusztán egy passzív intéz­kedés volt, amely nem is hozhatott eredményt. De a témára visszatérve: azóta azért történt egy és más. A VI. ötéves terv időszakában a népgazdaság csaknem 25 milliárd forintot fordított környezetvédelemre — s ebből mintegy 7 és fél mil­­liárdot az ipar használt fel. — S mennyi áll rendel­kezésre a VII. ötéves terv időszakában? S főleg: ele­gendő vagy megközelítőleg elegendő lesz-e ez? — Nem árulok el titkot, ha azt mondom: az utóbbi évek folyamán — főleg a hetvenes évekhez képest — egyre csökkent a pénz. Most úgy néz ki, mintegy 50 milliárd forint áll ren­delkezésre környezetvédel­mi célokra. Ez majdnem a duplája az előző tervidő­szakban felhasznált ösz­­szegnek — csak hát ez is kevés. Nagyon kevés. — Mennyire kevés? — Maradjunk annyiban: a többszöröse kellene. — Akkor mi várható? — Én el vagyok kötelez­ve a környezetvédelem ügye mellett, de mégis azt kell mondanom: a gazdaság adott helyzetétől független környezetvédelem nem lé­tezik. Nyilvánvaló: sor­rendet kell tartani. Először a legégetőbb gondokat megoldani, a nemzetközi egyezményekből ránk há­ruló kötelezettségeknek ele­get tenni. De az is nyil­vánvaló: minden tényleges igényt sem lehet kielégíte­ni rövid távon. Csak egy példa: a kohászat rendel­kezésére álló milliárdok még struktúraátalakításra sem elegendők — és akkor hol van még a környezet­­védelem? Felfutó iparág? — A mai fórum színhe­lye a Szellőző Művek, amely a levegőtisztasági programhoz gyárt berende­zéseket. Várható-e ettől markáns változás? — Remélhetőleg igen, de hát a vállalat nem hazafi­as elkötelezettségből, ha­nem f­állalkozási alapon működik. Ami azt jelenti: ha van fizetőképes keres­let — lehetőleg itthon is, külföldön is —, akkor e be­rendezések az eddiginél nagyobb számban, nagyobb választékban állnak majd a felhasználók rendelkezé­sére. Én mindenesetre re­mélem, hogy ez egy felfutó iparág lesz — ha nem előbb, akkor utóbb ... Gyémánt Mariann JÓSZOROT FIÓKA... Szállt a sólyom fészkéből Kerecsensólymok életét mentették meg a Magyar Madártani Egyesület tagjai az idén. A költözési idény végén örömmel tapasztalták: az általuk őrzött 12 fé­szekből 25 fióka repült ki. Miként a szakemberek el­mondták: a hegyvidéken és síkságon sokan őrködtek éj­jel-nappal a kerecsensólymok fészkénél attól kezdve, hogy azok lerakták a tojásaikat, egészen addig, amíg e madarak felnevelték fiókáikat. Megfelelő távolságból fi­gyelték: nem fenyegeti-e veszély az egyik különösen vé­dett hazai madárfajt. A Vadvédelmi Világalap (WWF) jelentős anyagi tá­mogatásban részesítette az akciót. A kerecsensólyom fiókákat ugyanis — akárcsak a nagy kócsagét, a réti­sasét, a túzokét, a vándorsólyomét — állatok pusztítják. Emberek is veszélyeztetik azzal, hogy cserkészés, erdő­­járás közben akaratlanul tönkre teszik ezek fészkeit, pedig ez a költöző madár jól érzi magát hazánk tájain. Egy részük nálunk tölti a telet is, a délre repülők min­den tavasszal visszatérnek honi fészkeikbe. Ezért védik szervezetten a hazai kerecsensólyom-állományt. Évtizedek óta dolgozik a Nagykunság „fővárosában”, Karcagon a Debreceni Agrár­tudományi Egyetem Kutató Intézete. A kutatók tevékenységüket a talaj termelékeny­sége fokozásának kutatása és fejlesztése, a komplex meliorációs kutatás, a talajm­­­­velés teljes hasznosítása, a gyephasznosítás, a juhtartás és a növénynemesítés téma­körében végzik — eddig évtizedek óta eredményesen. (MTI-fotó: Csikós Ferenc) MA DÉLELŐTT KÉRDEZTÜK KI... .­­ ........... . . ....... . Hogyan lesz több a kevesebb villamos? Ezután azt kutattuk, mi­lyen megoldásra juthat­nánk jelentős beruházás nélkül, mondjuk, szervezé­si intézkedéssel. Ám ha­marosan tudomásul kellett vennünk: a végleges meg­oldást az jelentené, ha a végállomásra csak egyféle járat villamoskocsijai ér­keznének. Ugyanis az utasnak teljesen mindegy, hogy milyen számozású járművön közlekedik, neki arra van szüksége, hogy egyenletesen induljon és érkezzék a villamos. Ezért kézenfekvő vol­t elhatáro­zásunk: a 9-es járművei átmennek a 47-es és a 19-es vonalaira, ezáltal több kocsi egyenletesebben közlekedik a két járatban. Ezzel a módosítással a ta­nács is egyetértett.­­ A budai Várban má­jus 17-én vezették be a forgalomkorlátozást. Mit tapasztaltak azóta a szak­emberek? — Az új forgalmi rend egyértelműen kedvező vál­tozást hozott, jelentősen csökkent a Várra neheze­dő terhelés. Az összes for­galom hétköznap mintegy 2400 járművel, vasárnap 1700 járművel csökkent, és ez nagy eredmény, össze­geztük a vári tömegközle­­kedési hálózatban szerzett tapasztalatainkat is, és megállapítottuk, hogy ez alapvetően megfelelt a vá­rakozásnak. Ám az is ki­derült, hogy a 116-os autó­­buszjárattal a vári forgal­mi kapcsolat nem eléggé hatékony. Ennek az volt a fő oka, hogy a 116-os jár­művek a Dísz térnél csak érintik a Várat, míg a ha­gyományos 16-os és 16 A járat áthalad a területen, ezért vonzóbb.­­ A vári tömegközleke­dés végső megoldására kis­buszok beállítását tervez­ték. Mi van velük? — Üzembe állításukkal rövid időn belül nem szá­molhatunk. Ennek pénz­ügyi okai vannak. Ezért vált szükségessé a budai Vár tömegközlekedési há­lózatában a hatékonyság növelése, a 16/A és a 116-os járatok összevoná­sával. A 116-os autóbuszok a Moszkva térig közleked­nek, az 5-ös autóbusz végállomása pedig vissza­kerül korábbi helyére. (békés) Szerdai lapszámunkban jelentettük be: a BKV no­vember elsejétől megszün­teti a 9-es villamosok köz­lekedtetését, és ezzel egy­­időben kivonják a forga­lomból a 16 A autóbuszo­kat a budai Várban. ♦ Miért állították le­ a 9-es villamost? — kérdez­tük ma délelőtt Ilinés Pál­tól, a BKV közlekedési fő­osztályvezetőjétől. — Évek óta visszatérő gondot okozott a XXII. kerületi Varga Jenő téri villamos-végállomás szűk átbocsátóképessége. Állan­dó volt a kocsik torlódá­sa, ezért a 9-es és a 47-es villamosok egyenletes köz­lekedtetését csak a legna­gyobb erőfeszítések árán tudtuk megoldani. Vizsgál­tuk, milyen módon lehet­­­-ne a végállomás átbocsátó­­képességét bővíteni. De kiderült: a tér kicsi, át­építése meghaladja jelen­legi pénzügyi kereteinket. PERCEK ALATT ELFOGYOTT A „DIILA SZENZÁCIÓ” Rémségek kicsiny Hit megvette: etesse szúnyoggal, muslincával „Néhány nappal később megkezdhetjük a növény etetését: gombostűfejnyi nyers húst vagy megfogott szúnyogot tehetünk a le­vélre, melynek egy részét elfolyósítja és felszívja." Részlet a tájékoztatóból. A rémségek kicsiny bolt­ja nem a Pesti Színházban van, hanem a Tanács körú­ti Óbuda Tsz virágüzleté­ben. A szenzáció: húsevő növény, magyarul harmat­fű, ami nélkül szegényebb lenne életünk. Meg lehet venni, haza lehet vinni. El­lenségeinket megeszi. Na­gyon hasznos. Ára 75 forint. Szinte perceken belül elfo­gyott. „Dupla szenzáció” — hirdetik a kirakatban. CSAK HOBBI — De miért dupla? — kérdem Tóth Endrét, az Óbuda Tsz laboratórium­vezetőjét. •— Elsősorban azért, mert eddig Magyarországon még nem árultak virágboltban ragadozó növényt. Másrészt ezt a kedves növényijét biotechnológiai úton állítot­tuk elő — ami azt jelenti, hogy „ő” steril, lombikbébi. — Önök húsevő növé­nyekre szakosították magu­kat? — Dehogy. Ez csak hob­bi, melléktermék. 1973 óta foglalkozunk a gerbera mikroszaporításával és a szegfű vírusmentesítésével szövettenyésztéses úton. Fő feladatunk e két növény mikroszaporítása, előnye a steril táptalaj, amelybe a hajtáskezdeményt helyez­zük, és a rendkívül gyors, betegségmentes szaporodás, hisz’ a növény önmagát reprodukálja — természe­tesen mi a legegészségesebb hajtást tesszük a gazdag táptalajba. Néhány hónap alatt több ezer vírusmen­tes példányt állíthatunk elő. — Hogyan jutott eszükbe húsevő növényt piacra dobni? — Mi a tudományos is­meretterjesztéshez szeret­nénk hozzájárulni, és mód­szerünket egy ilyen növé­nyen is ki akartuk próbál­ni. Az első példányt a sze­gedi Biológiai Központ ku­tatóitól kaptuk, akik Dél- Ameri­kából szerezték. A lápvidéken megtalálható a magyar rokona is. — Miért nem azzal kísér­leteztek? — Mert nem jutottunk hozzá. NAGYON FALÁNK — Most csak 30 példányt hoztak ide, a virágüzletbe. Azóta is keresik. Hogyhogy ilyen keveset? — Ez csak próbasorozat volt. Karácsonyra, ha való­ban lesz rá igény, ellátjuk a piacot. Az előállítása nem kerül sokba. — Hány muslincát eszik egy nap? — Bármennyit megeszik, nagyon falánk, de egyszerre csak egyet adjunk neki, mert azt megfogja a mi­­rigyszereivel, és lassan fo­lyadékká változtatja, majd felszívja a cseppfolyós ro­vart. . — Mi adható még neki? — Minden, ami fehérjét tartalmaz. Sajtot is. A fű­szeres ételeket viszont nem szereti. A disznósajtot el­utasította. LESZ M­ÁSIK... — Meddig nőhet? — Amennyi helye van. A növényhez csatolt tájékoz­tatóban minden benne van, amit tudni kell erről a faj­táról. — Mivel kísérleteznek még? — Én szeretném mikro­szaporítani azt a húsevő növényt, amelynek levelek­ből átalakult fogókészüléke hirtelen összezáródik, ami­kor valami belerepül. ★ Tóth Endre újabb hor­rornövénnyel készül meg­lepni bennünket. Addig is érjük be a meglévővel, s ajándékozzunk szeretteink­nek Drosera sp.-t! Józsa Ernő klára

Next