Esti Hírlap, 1986. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1986-10-31 / 256. szám
HAGYOMÁNYOS FÓRUMSOROZAT Védelem a levegőnek Nem ösztönöz a bírság a Tit!a felismerései* A Szakszervezetek Országos Tanácsa és az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal már évek óta hagyományos környezetvédelmi fórumsorozata ma folytatódik. A színhely a Szellőző Művek, a téma pedig a levegő tisztaságának védelme. — Jelenlegi gazdasági lehetőségeinket tekintve egyáltalán mire van mód ezen a területen? — kérdezzük dr. Bakonyi Árpádot, az Ipari Minisztérium főosztályvezető-helyettesét, aki a fórum egyik vitaindító előadását tartja. — Azért nem olyan reménytelen a helyzet... A VI. ötéves terv időszakában sem voltunk sokkal gazdagabbak, s mégis: egy hatalmas programot sikerült megvalósítanunk. Ez pedig az erőművek — legalábbis a legnagyobb erőművek — filterezési programja volt, amelynek hatásaképpen jelentősen csökkent hazánkban a porszennyezés. Talán eléggé érzékelteti ezt két példa. Az egyik: a tiszapalkonyai erőmű azelőtt 68 ezer tonna port zúdított a környezetre egy év alatt; ez a mennyiség a szűrök felszerelése után 2500 tonnára csökkent. És a másik: a zagyvarónai ötvözetgyár megszüntette az egészségre igen ártalmas szilíciumdioxid-szennyezést. Az igazgató Pro Nature-díjat is kapott érte. De sajnos, az is igaz, hogy a gyár majdnem tönkrement ebbe a beruházásba. Persze, ez már más téma ... Kérhetők, adhatók . Talán nem egészen ... Merthogy a környezetvédelmi beruházásokra a pénz is kevés, a kedvezmény sem elég, s a bírság sem ösztönöz. — Ez így van. Én személy szerint sem értek egyet az adminisztratív eszközökkel, a szigorításokkal és a bírságokkal. Ehelyett olyan feltételeket kellene teremteni, amelyek ösztönzik a környezetvédelmi beruházásokat további adókedvezményekkel, kedvezményes hitelekkel, állami támogatással. Persze, jelenleg is vannak kedvezmények. De ezek csak kérhetők és adhatók. Tehát nem járnak intézményesen ... Az Ipari Minisztériumnak az a meggyőződése, hogy nagyon konkrét, célirányos program kellene. Viszont: irreális — anyagilag irreális — követelésekkel sem lehet fellépni. Ez is kevés — Túlságosan nagyok az elmaradások .. . — Ez részben félreértés. Olyan szempontból valóban nagyok, hogy évszázadosak . . . De azzal nem értek egyet, hogy fel kéne ismerni végre a problémákat ... Ezen ugyanis már régen túlvagyunk. S tudatában vagyunk felelősségünknek is. De nem szabad azt hinni, hogy egyedül mi vagyunk késésben. Hiszen húsz évvel ezelőtt még a világban sehol sem volt „divat" a környezetvédelem. A Római Klub első jelentése — az exponenciális hulladékhegyekről — volt az, ami ráébresztette a világot, hogy a termelés nem az áru kibocsátásával, hanem a gyártási hulladékok ártalmatlanításával ér véget — illetve kell, hogy véget érjen! Ma például Dunaújváros — amely egy korszerű, új városnak épült —, az egyik leginkább szennyezett település az országban. Pedig, amikor építették, még nem játszottak akkora szerepet az anyagiak, mint ma. De a tervezők úgy gondolták: elegendő egy erdősáv a lakóterület és a vasmű közé. Ez önmagában pusztán egy passzív intézkedés volt, amely nem is hozhatott eredményt. De a témára visszatérve: azóta azért történt egy és más. A VI. ötéves terv időszakában a népgazdaság csaknem 25 milliárd forintot fordított környezetvédelemre — s ebből mintegy 7 és fél milliárdot az ipar használt fel. — S mennyi áll rendelkezésre a VII. ötéves terv időszakában? S főleg: elegendő vagy megközelítőleg elegendő lesz-e ez? — Nem árulok el titkot, ha azt mondom: az utóbbi évek folyamán — főleg a hetvenes évekhez képest — egyre csökkent a pénz. Most úgy néz ki, mintegy 50 milliárd forint áll rendelkezésre környezetvédelmi célokra. Ez majdnem a duplája az előző tervidőszakban felhasznált öszszegnek — csak hát ez is kevés. Nagyon kevés. — Mennyire kevés? — Maradjunk annyiban: a többszöröse kellene. — Akkor mi várható? — Én el vagyok kötelezve a környezetvédelem ügye mellett, de mégis azt kell mondanom: a gazdaság adott helyzetétől független környezetvédelem nem létezik. Nyilvánvaló: sorrendet kell tartani. Először a legégetőbb gondokat megoldani, a nemzetközi egyezményekből ránk háruló kötelezettségeknek eleget tenni. De az is nyilvánvaló: minden tényleges igényt sem lehet kielégíteni rövid távon. Csak egy példa: a kohászat rendelkezésére álló milliárdok még struktúraátalakításra sem elegendők — és akkor hol van még a környezetvédelem? Felfutó iparág? — A mai fórum színhelye a Szellőző Művek, amely a levegőtisztasági programhoz gyárt berendezéseket. Várható-e ettől markáns változás? — Remélhetőleg igen, de hát a vállalat nem hazafias elkötelezettségből, hanem fállalkozási alapon működik. Ami azt jelenti: ha van fizetőképes kereslet — lehetőleg itthon is, külföldön is —, akkor e berendezések az eddiginél nagyobb számban, nagyobb választékban állnak majd a felhasználók rendelkezésére. Én mindenesetre remélem, hogy ez egy felfutó iparág lesz — ha nem előbb, akkor utóbb ... Gyémánt Mariann JÓSZOROT FIÓKA... Szállt a sólyom fészkéből Kerecsensólymok életét mentették meg a Magyar Madártani Egyesület tagjai az idén. A költözési idény végén örömmel tapasztalták: az általuk őrzött 12 fészekből 25 fióka repült ki. Miként a szakemberek elmondták: a hegyvidéken és síkságon sokan őrködtek éjjel-nappal a kerecsensólymok fészkénél attól kezdve, hogy azok lerakták a tojásaikat, egészen addig, amíg e madarak felnevelték fiókáikat. Megfelelő távolságból figyelték: nem fenyegeti-e veszély az egyik különösen védett hazai madárfajt. A Vadvédelmi Világalap (WWF) jelentős anyagi támogatásban részesítette az akciót. A kerecsensólyom fiókákat ugyanis — akárcsak a nagy kócsagét, a rétisasét, a túzokét, a vándorsólyomét — állatok pusztítják. Emberek is veszélyeztetik azzal, hogy cserkészés, erdőjárás közben akaratlanul tönkre teszik ezek fészkeit, pedig ez a költöző madár jól érzi magát hazánk tájain. Egy részük nálunk tölti a telet is, a délre repülők minden tavasszal visszatérnek honi fészkeikbe. Ezért védik szervezetten a hazai kerecsensólyom-állományt. Évtizedek óta dolgozik a Nagykunság „fővárosában”, Karcagon a Debreceni Agrártudományi Egyetem Kutató Intézete. A kutatók tevékenységüket a talaj termelékenysége fokozásának kutatása és fejlesztése, a komplex meliorációs kutatás, a talajmvelés teljes hasznosítása, a gyephasznosítás, a juhtartás és a növénynemesítés témakörében végzik — eddig évtizedek óta eredményesen. (MTI-fotó: Csikós Ferenc) MA DÉLELŐTT KÉRDEZTÜK KI... . ........... . . ....... . Hogyan lesz több a kevesebb villamos? Ezután azt kutattuk, milyen megoldásra juthatnánk jelentős beruházás nélkül, mondjuk, szervezési intézkedéssel. Ám hamarosan tudomásul kellett vennünk: a végleges megoldást az jelentené, ha a végállomásra csak egyféle járat villamoskocsijai érkeznének. Ugyanis az utasnak teljesen mindegy, hogy milyen számozású járművön közlekedik, neki arra van szüksége, hogy egyenletesen induljon és érkezzék a villamos. Ezért kézenfekvő volt elhatározásunk: a 9-es járművei átmennek a 47-es és a 19-es vonalaira, ezáltal több kocsi egyenletesebben közlekedik a két járatban. Ezzel a módosítással a tanács is egyetértett. A budai Várban május 17-én vezették be a forgalomkorlátozást. Mit tapasztaltak azóta a szakemberek? — Az új forgalmi rend egyértelműen kedvező változást hozott, jelentősen csökkent a Várra nehezedő terhelés. Az összes forgalom hétköznap mintegy 2400 járművel, vasárnap 1700 járművel csökkent, és ez nagy eredmény, összegeztük a vári tömegközlekedési hálózatban szerzett tapasztalatainkat is, és megállapítottuk, hogy ez alapvetően megfelelt a várakozásnak. Ám az is kiderült, hogy a 116-os autóbuszjárattal a vári forgalmi kapcsolat nem eléggé hatékony. Ennek az volt a fő oka, hogy a 116-os járművek a Dísz térnél csak érintik a Várat, míg a hagyományos 16-os és 16 A járat áthalad a területen, ezért vonzóbb. A vári tömegközlekedés végső megoldására kisbuszok beállítását tervezték. Mi van velük? — Üzembe állításukkal rövid időn belül nem számolhatunk. Ennek pénzügyi okai vannak. Ezért vált szükségessé a budai Vár tömegközlekedési hálózatában a hatékonyság növelése, a 16/A és a 116-os járatok összevonásával. A 116-os autóbuszok a Moszkva térig közlekednek, az 5-ös autóbusz végállomása pedig visszakerül korábbi helyére. (békés) Szerdai lapszámunkban jelentettük be: a BKV november elsejétől megszünteti a 9-es villamosok közlekedtetését, és ezzel egyidőben kivonják a forgalomból a 16 A autóbuszokat a budai Várban. ♦ Miért állították le a 9-es villamost? — kérdeztük ma délelőtt Ilinés Páltól, a BKV közlekedési főosztályvezetőjétől. — Évek óta visszatérő gondot okozott a XXII. kerületi Varga Jenő téri villamos-végállomás szűk átbocsátóképessége. Állandó volt a kocsik torlódása, ezért a 9-es és a 47-es villamosok egyenletes közlekedtetését csak a legnagyobb erőfeszítések árán tudtuk megoldani. Vizsgáltuk, milyen módon lehet-ne a végállomás átbocsátóképességét bővíteni. De kiderült: a tér kicsi, átépítése meghaladja jelenlegi pénzügyi kereteinket. PERCEK ALATT ELFOGYOTT A „DIILA SZENZÁCIÓ” Rémségek kicsiny Hit megvette: etesse szúnyoggal, muslincával „Néhány nappal később megkezdhetjük a növény etetését: gombostűfejnyi nyers húst vagy megfogott szúnyogot tehetünk a levélre, melynek egy részét elfolyósítja és felszívja." Részlet a tájékoztatóból. A rémségek kicsiny boltja nem a Pesti Színházban van, hanem a Tanács körúti Óbuda Tsz virágüzletében. A szenzáció: húsevő növény, magyarul harmatfű, ami nélkül szegényebb lenne életünk. Meg lehet venni, haza lehet vinni. Ellenségeinket megeszi. Nagyon hasznos. Ára 75 forint. Szinte perceken belül elfogyott. „Dupla szenzáció” — hirdetik a kirakatban. CSAK HOBBI — De miért dupla? — kérdem Tóth Endrét, az Óbuda Tsz laboratóriumvezetőjét. •— Elsősorban azért, mert eddig Magyarországon még nem árultak virágboltban ragadozó növényt. Másrészt ezt a kedves növényijét biotechnológiai úton állítottuk elő — ami azt jelenti, hogy „ő” steril, lombikbébi. — Önök húsevő növényekre szakosították magukat? — Dehogy. Ez csak hobbi, melléktermék. 1973 óta foglalkozunk a gerbera mikroszaporításával és a szegfű vírusmentesítésével szövettenyésztéses úton. Fő feladatunk e két növény mikroszaporítása, előnye a steril táptalaj, amelybe a hajtáskezdeményt helyezzük, és a rendkívül gyors, betegségmentes szaporodás, hisz’ a növény önmagát reprodukálja — természetesen mi a legegészségesebb hajtást tesszük a gazdag táptalajba. Néhány hónap alatt több ezer vírusmentes példányt állíthatunk elő. — Hogyan jutott eszükbe húsevő növényt piacra dobni? — Mi a tudományos ismeretterjesztéshez szeretnénk hozzájárulni, és módszerünket egy ilyen növényen is ki akartuk próbálni. Az első példányt a szegedi Biológiai Központ kutatóitól kaptuk, akik Dél- Amerikából szerezték. A lápvidéken megtalálható a magyar rokona is. — Miért nem azzal kísérleteztek? — Mert nem jutottunk hozzá. NAGYON FALÁNK — Most csak 30 példányt hoztak ide, a virágüzletbe. Azóta is keresik. Hogyhogy ilyen keveset? — Ez csak próbasorozat volt. Karácsonyra, ha valóban lesz rá igény, ellátjuk a piacot. Az előállítása nem kerül sokba. — Hány muslincát eszik egy nap? — Bármennyit megeszik, nagyon falánk, de egyszerre csak egyet adjunk neki, mert azt megfogja a mirigyszereivel, és lassan folyadékká változtatja, majd felszívja a cseppfolyós rovart. . — Mi adható még neki? — Minden, ami fehérjét tartalmaz. Sajtot is. A fűszeres ételeket viszont nem szereti. A disznósajtot elutasította. LESZ MÁSIK... — Meddig nőhet? — Amennyi helye van. A növényhez csatolt tájékoztatóban minden benne van, amit tudni kell erről a fajtáról. — Mivel kísérleteznek még? — Én szeretném mikroszaporítani azt a húsevő növényt, amelynek levelekből átalakult fogókészüléke hirtelen összezáródik, amikor valami belerepül. ★ Tóth Endre újabb horrornövénnyel készül meglepni bennünket. Addig is érjük be a meglévővel, s ajándékozzunk szeretteinknek Drosera sp.-t! Józsa Ernő klára