Esti Hírlap, 1986. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1986-10-31 / 256. szám

BUDAPESTI ÉPÍTTETŐKNEK Hárommilliárd kölcsön Társasházak, családi otthonok, lakások Az év elején hírül ad­tuk: új rendelkezések se­gítik a magánerős építke­zést, méghozzá jobban, mint a korábbi esztendők­ben. Erre azért van szük­ség, mert az állami épít­kezések száma csökken, különböző hitelekkel, la­kásépítési kölcsönökkel és más támogatásokkal kell segíteni a „magánerőt”. Elsikkadt fedezet­ e Budapesten az idén 6131 családi házra és örök­lakásra kötöttek az OTP- vel kölcsönszerződést, il­letve adásvételi szerződést. Kétmilliárd 472 millió fo­rint kölcsönt engedélyez­tek a fiókok, és 585 millió forint vállalati kölcsönt utaltak át a munkáltatók az OTP-hez — mondta dr. Tömöri Veronika, az Országos Takarékpénztár főosztályvezetője. — Azt, hogy hány lakást fejeznek be az idén Budapesten, amelyhez kölcsönt folyósí­tunk, nehéz megmondani, mert­ ez az építtetőktől és körülményeiktől függ, pon­tosabban attól, milyen tempóban halad a munka. — Milyen a lakásépíté­sek üteme? Vannak-e tipi­kusnak nevezhető gondok? — A családi házak álta­lában egy év alatt lakható állapotba kerülnek,­­a tényleges befejezés ennél hosszabb idő is lehet. Ez az építtető anyagi lehető­ségeitől és a lakás mére­teitől függ. A magánszer­vezésű társasházaknál ál­talában hosszabb az épít­kezési idő. Van, aki öt-hat évig, van, aki kettőig épít­kezik. Sajnos, nagyon so­kan összevesznek, olykor még családok is, és bírói útra terelődik a vita. En­nek többnyire anyagi okai vannak, az építtetőknek általában eltérő a pénz­ügyi hátterük. Az építőkö­zösségi szerződések nem mindig tartalmaznak kellő védelmet minden esemény­nyel szemben. Az idő el­húzódásával a feszültségek fokozódnak, és egyre ne­hezebb a közös megállapo­dás. Több esetben előfor­dul, hogy a kivitelező fe­nyegetőzése (levonul az építkezésről) készteti a kö­zösséget hamis számlák elfogadására. Ez olyan ki­fizetésekhez vezet a kö­zösség pénzéből, amelye­ket a végén már nem le­het pótolni. Ilyenkor a többéves pereskedés és az ítélet csak látszatmegol­dást hoz, mert az elsik­kadt fedezeteket — ha mód van egyáltalán behaj­tására — a közösség csu­pán hosszú évek múlva kapja meg. Szociális kedvezmény — Hogyan látja, serken­tik-e a kedvezmények az építkezéseket? — Utoljára 1983-ban mutatkozott szembeötlő föllendülés, ez is a családi házak építésénél; a szo­ciálpolitikai kedvezménye­ket akkor terjesztették ki erre az építési formára. Azóta a kedvezmények rendszeres változtatása el­lenére sem tapasztaltunk hasonló lendületet. Tavaly még vissza is esett kissé, az idén ehhez képest nö­vekedett a kölcsönszerző­dés-kötések száma orszá­gosan. Budapesten ez év­ben is visszaesés tapasz­talható. A kedvezmények néha újabb gondokat is szülnek. Például a szociál­politikai kedvezmény ösz­­szege 1986. január 1-jétől két gyermek után 105 ezer, a harmadik eltartott gyermek után pedig össze­sen 125 ezer forint. Ren­geteg levelet kapunk, na­gyon sokan szeretnék megkapni ezt az összeget visszamenőleg, de nincs mód rá. Az emelt összegű kedvezmények a jogsza­bály hatályba lépését kö­vetően kötött szerződések­nél érvényesíthetők. Ez érthető­, hiszen az árválto­zások miatt szükséges a kedvezmények reálértéké­nek megőrzése. Nem is volna igazságos, ha a ko­rábban olcsóbban épített lakások, házak tulajdono­sai a jelenlegi támogatást kapnák.­­ E törekvések nyil­vánvalóan azt is­­ jelzik, hogy a kedvezmények nö­velése után is nagyok a lakásépítés és -fenntartás költségei. — 1986. január 1-jétől a munkáltatói támogatás pótolhatja a saját fedeze­tet. Ezért az olyan építke­zéseknél, ahol a dokumen­tációból —­­mert ezt válto­zatlanul be kell nyújtani — megállapítható, hogy az OTP-fiókhoz már átutalt vállalati kölcsön szükséges az építkezés zavartalan folytatásához, ott — a visszafizetés feltételeinek rögzítése után —■ kifizet­hető az építtetők (több­szintes, többlakásos épít­kezéseknél a megbízott) részére. Erre azonban csak akkor van mód, ha a mun­káltató és a dolgozó közöt­ti megállapodás nem ren­delkezik másképp. Nincs külön jutalom — Érdekeltek az OTP- ügyintézők abban, hogy hány szerződést kötnek meg? Tapasztalható ugyan­is, hogy újabban nagyon készségesek. — Bírálatot többször, di­cséretet ritkábban kapnak ügyintézőink, pedig ma­gam is azt tapasztalom, hogy a létszám és egyéb gondok ellenére igyekez­nek lelkiismeretesen elvé­gezni a munkájukat. A megkötött szerződések, il­letve az elintézett ügyek után nem részesülnek kü­lön juttatásban. Pálffy Judit PÉLDA AZ ÚTTÖRŐ KIRAKATA Textilből alkotott kedves kis figurák Akár gyalogosan jár arra az ember, akár az autó­buszablakon át nézi a ki­rakatot, mindig azt látja: álmélkodó gyerekek, gya­korlatias­ felmérő tekintetű anyukák pásztázzák az Út­törő Áruház portáját. Nem véletlen a különleges ér­deklődés. Többnyire olyan textilfigurákkal találkozha­tunk ott, amelyek ottho­nossá varázsolják az eladó áruk terét, kívánatosabbá a kínálatot és egyedivé az ut­caképet. „Ahány figura, annyi kis alkotás .­.. többet jelent így a munka, mintha a dekora­­­­tőr csak a kész tabló mellé berámolja az árut a kira­katba. Először öröm meg­csinálni. Másodszor öröm látni, ahogy a gyerekek szinte rátapadnak az üveg­re (folyton maszatos az ab­lak) és hallani, hogy a vá­ros másik végéből is elza­rándokolnak megnézni a kirakatot. Harmadszor öröm, amikor . .. emberek szinte hihetetlen szívósság­gal akarnak megvenni egy­­egy figurát” — vallja Tóth­­né Rédei Györgyi. S nem öncélúan szól így „ars poeticájáról”, hanem a Belkereskedelmi Tovább­képző Intézet kiadásában most megjelent Találkozá­saim a textillel című köte­tében ismerteti a kiraka­tokban csodálható figurák, bábok elkészítésének mód­ját, a hozzá szükséges anyagokat, azok beszerzési forrásait. Hatvan színes képpel, huszonegy műhely­rajzzal illusztrált könyvé­ben a szerző ahhoz segíti az olvasókat, hogy a játé­kokban is elgépiesedett korban se maradjon ki gyerekeink életéből a min­dig kedves, hagyományos figurák készítésének, bir­toklásának élménye. (gy. k. gy.) Halottainkra emlékezünk, s utazunk ki hozzájuk a temetőkbe. Elfakult már az emlékezet: a városon át, te­metőkerteken át vezet az utunk. Megnőtt a város, régvolt temetőkertekre is építkezett.­­ A város szívében, a Károly körút 15. szám alatt, (ma Tanács körút) egy alapozásnál 1892-ben régi temetőre, ko­porsóikra, csontvázakra bukkantak az építők. Úgy hitték, hogy a Rákóczi sza­badságharc után kitört pes­tisjárvány­ áldozatainak nyughelyét találták meg. Pedig hát — bizonyította a tudós, levéltáros Schmall Lajos — a pestisbarakkok a Józsefvárosban voltak, ál­dozatai a józsefvárosi te­metőben találtak örök nyu­godalmat. A feltárt temető­ katonatemető volt, mégpe­dig a kaszárnyában elhalt rokkant katonák temetője. A telket a kaszárnya pa­rancsnoksága (a mai Vá­rosháza helyén) 1746-ban vásárolta meg, részben ka­tonai temetőnek, részben faraktárnak. A temetői részt harminchárom évig használták csak. A terület oly kicsiny volt (1035 négy­szögöl), s a beteg katonák halandósága igen nagy, hogy a koporsókat már ket­tesével, hármasával rakták egymás fölé. 1780-ban a ta­nácstól új helyet kapott a temető: a váci kapun kí­vül (a Lehel tér környé­kén), a régi katonai tégla­vető mellett, r—-| A régi terézvárosi, V­­s más néven a Váczi Lfy temető a Nyugati pá­lyaudvar környékén volt. A múlt században, írja Zolnay Régvolt temetők László, a város kirándulói örömmel keresték fel. A le­véltárak azonban félelme­tes híréről tanúskodnak. „Lidércek, koboldok, kísér­tetek járnak benne." Rette­gett híre miatt a hetvenes évek elején (1875-ben kezd­ték kiüríteni) csak fényes nappal temetkeztek benne. Rossz hírét fokozta, hogy a mellette húzódó Váczi or­szágúton igen sok rablás történt. 1871 májusában az­tán lelepleződött a temető titka. Két pandúr tartott Vácról Pestre, sötét este volt, a város még messzi, leültek pihenni. Az egyik megrémült, a sírok közt imbolygó fények tűntek fel. Társa nehezen bírta rá („a bütykös segített”), hogy a fények után menjenek. A pandúr félelmében elsü­tötte a puskáját, mire a li­­dércfények kialudtak. Mindezt reggel jelentették a rendőrségen, ahol épp ak­kor ott tartózkodott (a Városházán volt a rendőr­ség) Wolff, a híres terézvá­rosi kapitány. Aki ugyan az egész ügyet sületlenségnek minősítette, de azért utasítá­sára egy öreg, harcsabajszú rendőr vállalkozott, hogy parasztruhában, szűrben kimegy, és elrejtőzik a te­metőben. Ő jelentette aztán Wolff kapitánynak, hogy melyik kriptából „jönnek elő a szellemek". Johann Riemer családi kriptáját rendezték be lakhelyül az útonállók. Ide 1859-ben te­metkeztek utoljára, a ko­porsókat pedig széthordták más kriptákba. A terézvá­rosi kapitány elfogta a het­venes évek híres rabló útonállóit: Vucsanik ban­dáját. ---- Budán, a Vízivárosi temetőbe (a Szilágyi Erzsébet fasor és a Kútvölgyi út között volt) a XVIII. század végétől temet­keztek. 1912-ben itt találták meg Martinovics és jakobi­nus társainak sírjait. Ide temették — temetéséről tu­dósítást is találunk — Pil­vax Károly „pesti kávést” is. Vajon a pesti kávés hogy’ került Budára? 1848. március 15-én a Pilvax kávéház már nem az ő tulajdona; negyvenhatban Fillinger János Józsefnek eladta, s Budán a Krisztina elővárosban élt. Negyven­kilenc március 19-én hirte­len halállal halt meg, így még láthatta negyvennyolc kibontakozását, de már nem olvashatta, hogy egy­kori vendégei mint kerül­tek a bakó kezére. S hogy főpincéjéből — 4500 forin­tért! — hivatásos besúgó lett, a többi közt Jubál Ká­roly műegyetemi profesz­­szort (Kossuth gyermekei­nek nevelőjét) is ő adta fel. S hogy milyen volt Pilvax Károly temetése negyven­kilenc júniusában a Vízivá­rosi temetőben? A fiatal özvegy „szép, magyar, zsi­­nóros, bojtos, mántikát csi­náltatott magának". A hat viaszfáklya jegyzékét, a ko­porsóasztalos és a gyászlev­pel-varrónő számláját a le­véltár megőrizte. ~Z~l A régi tabáni, rácvá­­rá­rosi temetőkért be­­■— nőtt vad ligetében az idősebbek még bolyonghat­tak. A mai BAH-csomópont körül feküdt. Hogy kit te­mettek ide elsőnek, majd’ kétszáz évvel ezelőtt, azt a Budai Nevezetes Dolgok Gyűjteményből tudhatjuk. Cifra faragású sziklakocka alatt nyugodott Knezevita Ferencnek, a helytartó-ta­nács tagjának leánya, Fre­­derika. „Azon való idő, mi­koron Szent Mihál napjára fordul az északa, kilopódta a várbeli bálcsarnokból Frederika, hogy nyugodal­mat vegyen a halálban megzsalatott leányói szívé­nek.” Frederika a csalódott szerelmesek mosolyával „gyenge testét leveté a fe­neketlen szakadékba”, vagyis a várbástya korlátú­ján átveté magát, a mély­be. Gondozatlan föld halom alatt nyugodott — így tu­dósított a húszas évekbert az elvadult temetőkertről a krónikás —, Virág Benedek a szent öreg. De ide temették Lenhossék Mihály orvos­professzort és Döbrentei Gábort is. Tört oszlop je­lezte még Gautier Helén­­tnek, a francia forradalom napjaiban Budára került párizsi színésznőnek, a Theatre Francaise egykori tagjának hamvait. Szomor Daninak, a Kelemen Lász­­ló-féle első magyar szín­­társulat komikusának sír­halma is itt volt; vad nö­vényzet fonta be. Kőbányai György KÍNÁNAK Tűgyártó gépsorok Egyszer, használatos in­jekcióstűket gyártó két gép­sort indítottak útnak a Diósgyőri Gépgyárból Kí­nába. A berendezés, amely ötödannyi helyet foglal el, mint a korábbi hasonló gépsorok, a Diósgyőri Gépgyár, a Medicor és az amerikai Toolmatic cég közös fejlesztési munkájá­nak eredménye. A legkor­szerűbb eljárással dolgozó géplánc magába foglalja a méretre húzó, egyengető és darabológépeket is. A Toolmatic Kínában refe­­renciagépnek szánja a most leszállított berende­zéseket, és a fejlesztésben részt vevő magyar válla­latokkal együtt komoly gazdasági eredményt vár a gépsortól a kínai és álta­lában a távol-keleti pia­con. Ha a bemutatkozás si­keres lesz, amire minden remény megvan, igen je­lentős üzleti lehetőséghez jut a Diósgyőri Gépgyár is. Egy-egy berendezés ára ugyanis megközelíti a há­rommillió forintot. MA DÉLUTÁN ADJÁK ÁT Újabb szakasz az M1-es pályán Ma délután az M1-es au­tópálya utolsó szakasza is „befut” Budapestre, mert elkészült a Törökbálint— Herceghalom, vagyis a 16- dik és a 26-dik kilométer közötti legújabb tízkilomé­teres rész, és találkozik a főváros határában az M7- essel. A megnyitásra kerülő szakaszon a tervező, be­ruházó és építő vállalatok jó munkát végeztek. Az útvonal — E60-as jel­zéssel — része az európai főúthálózatnak, kelet—nyu­gati irányban fontos nem­zetközi kapcsolatot tesz le­hetővé. Egyik ága a transz­európai autópálya-hálózat keretében épülő észak—dél irányú autópálya-hálózat­nak és a KGST-megállapo­­dás alapján megvalósuló útvonalnak is része. Fontos a belföldi forgalom miatt is. Biztosítja a főváros és Észak-Dunántúl közötti kapcsolatot. Mind ez ideig Budapest és Győr között nem volt meg a vonal fo­lyamatossága. A mai napon átadásra kerülő utolsó sza­kasz megnöveli az autópá­lya értékét. A Budapest—Törökbálint —Tatabánya közötti 50 km hosszú autópálya-szakasz nyolc év alatt 4,4 milliárd forintos költséggel valósult meg. Ebből az­ utolsó tíz ki­lométer 900 millióba került. Az autópálya Magyaror­szág domborzatilag egyik legnehezebb szakaszán épült meg. Ezért a kelleténél hosz­­szabb volt a kivitelezés ideje. A beruházás azonban sok közvetlen haszonnal jár: csökken az utazási idő, növekszik a sebesség, és a korszerű főúton várhatóan tizedére esik vissza a bal­esetek száma. Békés Attila (Képünkön: a beruházás keretében épült bicskei autópálya mérnökség.)

Next