Esti Hírlap, 1987. június (32. évfolyam, 126-151. szám)

1987-06-02 / 127. szám

ÚJ VÁSÁRLÓK Peking és Tientsin transzformátort rendelt A Transelektro Külke­reskedelmi Vállalat üzlet­kötőinek hosszú évek óta első ízben sikerült szerző­dést kötni nagy teljesítmé­nyű Ganz-trnszformáto­­rok exportjára. A pekingi China National Machinery Export-Import Corp. cég­gel aláírt megállapodás alapján három, egyenként 120 megavol tamper telje­sítményű transzformátort szerelnek fel Kínában a magyar szakemberek, mintegy 2,6 millió svájci frank értékben. A Ganz Villamossági Művek transz­formátorait a jövő év vé­géig kell üzembe állítani a pekingi és a tiencsi­­ni elektromos művekben. Ezek a transzformátorok lesznek az első ilyen Ganz­­berendezések a kínai ener­­giaelosztó hálózatban. A Transelektro ugyan­csak transzformátor ex­portjára kötött szerződést a pakisztáni víz- és ener­giaügyi hatósággal egy­millió dollár értékben. A 20/26 megavoltamperes transzformátorokból tizet szállít a magyar ipar a jövő év közepéig partneré­nek. (MTI) RUCOCYAR Számítógéppel szerveznek Számítógépes termelés­­szervezést vezettek be a tatabányai rugógyárban. A számítógép a rendelések beérkezésétől a készáruk kiszállításáig segíti a szakemberek munkáját. A korábbi 3-4 hét helyett néhány nap alatt elkészíti az anyag- és a gyártási utalványt. Ellenőrzi a gyártmányok tervrajzát, a felhasználandó alapanyag minőségét. Naprakész in­formációt ad a gyár ter­melési kapacitásának le­kötéséről, s alkalmazásával a korábbinál sokkal pon­tosabban tudják meghatá­rozni a gyártási határidőt. A jobb betegellátás érdekében a Róbert Károly Körúti Kórház új, háromszintes épülettel gazdagodott. A beru­házás alkalmával felépült egy 200 ágyas belgyógyászati osztály, kiegészülve intenzív­ és diagnosztikai részleg­gel. A Középületépítő Vállalat által kivitelezett épület várhatóan az év végétől fogadja a betegeket. (MTI-fotó: Balaton József) Párizsból érkezett a cím Füred: szőlő és bor városa Megpályázta és elnyerte a Szőlő és bor városa címet Balatonfüred. A párizsi központú Nemzetközi Sző­lészeti és Borászati Hiva­taltól megérkezett a hiva­talos értesítés, amely máris feljogosítja a cím­viselésre a balatoni bor­vidék egyik központját. Balatonfüred—Csopak tájékán több mint másfél ezer éves a szőlőművelés. Maximilianus római csá­szár 300 körül sok erdőt ki­irtatott a Balaton-felvidé­­ken, és helyükre Görögor­szágból behozott szőlőt te­lepítettek. Az itteni szőlő­kultúra azóta folyamatos. 1754-ben már megalapítot­ták a szőlőtermelők szerve­zetét, és címert is készítet­tek. Ennek rajzolatában olyan kés látható, amely a római metszőkéseket for­mázza. A borvidék gazdá­ja ma a Balatonfüredi Csopak Tája Termelőszö­vetkezet, amely 500 hektá­ros nagyüzemi ültetvényen termeli a keresett szőlőfaj­tákat.­ Emellett több mint 400 hektárnyi szőlőültet­vény van a kiskerttulajdo­­nosok kezén. A szőlősgazdák hajdani szervezetét borrend for­májában élesztették újjá. A szőlőművelés és a bor­termelés újabb módszerei­nek elterjesztését, a gazdák továbbképzését és tapasz­talatcseréjét most a Bala­­tonvin Csopaki Borrend se­gíti. TOROKBALINT, VAC, CODOLLO Környezetvédő biogáztelepek Hamarosan üzembe he­lyezik Törökbálinton az élővizeket szennyező kom­munális csatornaiszap ke­zelésére és hasznosítására épített biogáztelepet. Ez a Budapesti Vegyipari Gépgyár harmadik iszap­­hasznosító berendezése, a megrendelők kedvező ta­pasztalatokat szerezhettek a már gázt fejlesztő csehszlo­vákiai és pécsi telepen. Még ez évben átadják a vá­ci és a gödöllői hasznosítót is. Zárt tartályrendszerbe, oxigénmentes környezetbe kerül a kommunális vagy mezőgazdasági szennyvíz­­iszap, az anyag lebontását baktériumok végzik, s in­nen vezetik át a biogázt a gyűjtőtárolóba. A vissza­maradó iszap gépesített víztelenítés, szárítás és ke­zelés után trágyagranulá­tumként hasznosítható. Az ipari és az ipari anya­gokkal szennyezett kom­munális szennyvizek ke­zelésére szolgáló tisztító­­műveket is készít a vál­lalat, nagy teljesítményű tisztító­­telepeket, illetőleg kisebb, speciális feladatokat ellátó berendezéseket. Olyanokat például, mint amilyenekkel visszanyerhető az akkumu­­látorlemez-gyártásnál az ólomoxid. (MTI) VEZETI A MÉRNÖK­JELÖLT Legkorábban a villamos ébred Nyári menetrend ♦ Nem lihegnek a síelők A budavári sikló ta­valy június óta Budapest egyik legnagyobb attrak­ciója. Fess­zegények nyit­nak­­ajtót, korhű egyenru­hákban. Tavaly 80 ezren utaztak rajta. Hogy meny­nyire közkedvelt, azt nem­csak a gyakran hosszasan kígyózó, várakozó Gorcik, de a vendégkönyvbe jegy­zett dicsérő szavak is bizo­nyítják. Gyorsan siklik — A sikló három-négy percenként közlekedik, de tíz percenként mindenkép­pen elindul, akár egy utas kedvéért is — mondja Fo­dor Péter, a BKV 3. üzem­egység vezetője. — Már a nyári menetrend szerint közlekedünk, 7.30-tól 22 óráig, de ha a várbeli kul­turális programok úgy kí­vánják, meghosszabbítjuk a nyitva tartást. Gyakran fordult már elő, hogy a külföldi turista kétségbe­esetten tárta szét a karját: kaputt, kaputt! — Pedig csak arról volt szó, s ezt mindenkinek jó tudni, hogy minden páros hét hétfőjén a sikló karbantar­tási munkálatok mi,­itt zár­va van. — Mi a régi és mi az új a siklón? — A kocsi külsőre ponto­san olyan, mint régen volt, de a műszaki berendezések már a modern kor követel­ményeihez igazodnak, mik­roprocesszoros, automata berendezésekkel. Többen panaszolták, hogy túl rövid a 45 másodperces menetidő, ezért, ha nincs nagy zsúfoltság, a tíz kilo­méteres sebesség helyett, öt kilométerrel megyünk. A jövőben ventilátorokat szerelünk fel a kocsikban, az alsó állomáson pedig üvegtetőt építünk, hogy ne ázzanak a várakozók. A zugligeti libegő au­gusztus 20-án lesz 17 éves. . Ez idő alatt hétmillióan li­begtek a város felett, gyö­nyörködve a szép panorá­mában. A biztonsági be­rendezés ma is a legkorsze­rűbbnek számít, s ennek is köszönhető, hogy még egyetlen baleset sem tör­tént itt. Május közepétől a nyári menetrend szerint a hét minden n­­pján közle­kedik 9- től 17 óráig. A Li­begő népszerűsége különö­sen kellemes nyári kirán­dulóidőben nő meg.­­ Télen viszont renge­teg a kihasználatlan lehe­tőség. A Normafánál cipe­lik a síléceket, szánkókat, s nem jut az emberek eszé­be, hogy felüljenek a libe­­gőre. Mivel télen korán sö­tétedik, az esti kivilágítást is megoldanánk, ha lenne rá igény. Fogasgondok A közelmúltban történt tragikus baleset után a fogaskerekű is visszazök­kent a régi kerékvágásba. A BKV a győri Távköz­lési és Műszaki Főiskolával együttműködve vizsgálja az okokat, amelyek való­színűleg műszaki hibára vezethetők vissza. A kocsi­színben javítják a szerel­vényeket, s egyetlen egyet, sem selejteznek ki.­­ A fogasnál a baleset igencsak megtépázta a ke­délyeket, s voltak helyi perpatvarok is. — Stabil utazóközönsé­günk van, hétköznap a munkábajárók, hét végén a kirándulók. Többféle érde­ket kellett egyeztetnünk. A Szabadság hegyi Vörös Csillag étterem vezetője már többször kérte, hogy a fogas gyakrabban járjon és tovább közlekedjen éjsza­­­ka. Mire a pálya melleti lakók felháborodtak, hogy akinek a mai ágik mellett van pénze éjfélig mulatoz­ni, az ne sajnálja a pénzét­ a taxira. A lakóknak ad­­tunk igazat, végül is a 21- es autóbusz is ezen a vona­lon közlekedik. A költői hangzású Szép Ilonka budai kocsiszín, ott, ahol „a villamos is aluszik” — vagy mégsem? Mint Fo­dor Pétertől megtudtam, még aludni sincs érkezése. Vizsgálják — A környéken lakóik felháborodottan telefonál­nak: miért nem maradunk nyugton, legalább éjjel? Azért, mert ilyenkor vé­gezzük a szigorúan kötött rend szerint megszabott biztonsági vizsgálatokat. Ez olyan feszített tempóban történik, hogy még a kocsi­­mosás is nappalra marad, a reggeli és a délutáni csúcs között. A villamosok hamarabb kezdetük, mint a buszok, hajnali fél 4-kor indulnak el a kocsiszínből. Fél hétkor már az 56-os, 59-es és 61-es hegyen-völ­gyön zakatol. A másik, háború előtt épült kocsiszín az óbudai. Itt talán még nehezebbek a körülmények, mert teljesen fedetlen és fűtetlen. Óbudáról indul az 1-es villamos, amit jelenleg ha­talmas költségekkel bőví­tünk, a síneket elvezetjük a Millenneum­ földalatti végállomásáig. Megerőltető, nehéz mun­ka, éjjel-nappal szolgálat, nincs vasárnap és ünnep­nap, karácsony és szilvesz­ter, nem tolonganak a je­lentkezőik. — A munkaerőhiány 10 százalék felett van. Ho­gyan akarják a gondokat megoldani? — Nyugdíjasokat is al­kalmazunk, műszaki dolgo­zókat átképzünk járműve­zetőnek. Két üguk műkö­dik üzemegységünkben, amely élüzem. Szerződést kötöttünk a BME-vel: egyetemistákat képezünk ki villamosvezetőnek. Volt olyan is, aki a diploma kézhezvétele után, hozzánk állt be villamosvezetőnek. — Talán azért, mert itt többet kapott, mint kezdd mérnökként... — Valóban nem keres­nek rosszul a villamosve­zetők. Évi 125 ezer forint az átlagjövedelmük, tehát havi 10 ezer forint. Sok a túlóra és van bérpótlék is. Ugyanakkor sokan úgy gondolják, hogy még ez a pénz sincs arányban a kö­vetelményekkel. Itt nincs idő elszívni egy cigarettát, nem lehet megállítani a villamost, hogy beugorjon egy kávéra. És minden idegszálával koncentrálnia kell, hogy elkerülje a bal­esetet. Mindent az utaso­kért ... S mi utasok továbbra is naponta villamosozunk, „sík­lünk, libegünk, foga­dó­zunk" és a megállóban bosszankodunk, hogy miért nem jön az a villamos, ha a menetrend szerint már rég itt kellett volna lennie. Veress Pálmi Hulladékgyűjtemény Bocsáss meg, hogy nem hoztam semmit — kezdem, amíg megcsikor­gatom sógorkáék telkének rácsos kapuját. Megragadva a kezem, megindultan hálálkodik ér­te. S izgatott magyarázatá­ból a következőkről értesü­lök. Egy didergős májusi reggel jelent meg az első jószívű adakozó, lefékezett, hogy agyagos iszapot fröccsentsen a frissen me­szelt víkendházra, majd: — Gyere ki, érdemes! — így kurjantott. Lih­egés közepet­te kici­­báltak egy mosógépet a hátsó ülésről, már nem más, de kár kidobni, itt mennyi mindenre lesz majd használható! Ki se futott még hörög­ve a hálakávé, amikor Er­­zsiék jöttek, három óriás jégszekrénnyel, mert fri­­dzsiderre váltott a nagy fa­mília. Nem téma, hovy mit rakjanak bele, mert dugig rakott valamennyi! A drá­ga nagyi ugyanis kimossa­­elteszi a kiürült nejlon­­zacskókat, beléjük töltve a déli maradék, prímán elfér a mélyhűtőben, pompás, ha akad otthon nyolc-tíz da­rab, már nyolc-tíz mázsa akad, úgy kellett titkon ki­csempészni, a drága mama anyatigrisként ragaszkodik a gyűjtemény minden érté­kes egyedéhez. Déli harangszóra megér­kezett Karcsi, hozott köd­­képernyős alig füstölő té­vét, három csöve vesztett Pacsirta rádiót, akár a kert­ben dalos ajkú pacsirta fészkelhet benne! Mire bosszúból előkerült a hasas flaska, saját fejté­­sű karbolos hidegrázás ka­darkával, Zoli is befutott, az ötszemélyes összecsuk­ható rekamiéval. Akkor bírja ketté nyögve össze­csukni, ha három ráül, nyo­­matéknak. Hekamiéaján­­dék közt valódi molyos tolidunna, illata akár a napsütötte kóbor kandúré. Jött még két csodás pla­fontól padlatig kleplifüg­­göny, félrehúzástól már kettérepedt, de így össze­hajtva még istenien mutat bárhol. Ekkor feltápászkodva megtekintettük az eddigi termést. A helyiségekbe már nemigen lehetett be­lépni! Személymérleg ed­dig kilenc összejött, min­denkit százharminc kilós­nak mutat, a ma született kisdedet is így a mamák kedvence! Öt szétesett gyú­ródeszka, sodrófákkal, nyolc vekker, remekül jár és ébreszt, ha félóránként jól megrázod, de telken úgysincs semmi dolga a nyaralónak. Hét villamos vasaló, egyenként önsúlyá­val deszkát kettérepeszti, át kell kötni egyenáramról, príma! Sarok homályában három Sátán gyártmányú centrifuga, legerősebben lebetonozott kőlapot is fel­­cuppantja, miközben gon­dosan bokánrúg. öt kü­lönféle padlókefélőgép, a lakkos padló esetleg ki­megy a divatból! Gomb­nyomásra még délcegen ki­ugranak az ablakon, meg se állanak a kutyaólig, mentében letarolva, simára kefélve az orgonabokrokat. A ház mögött harminc­­nyolc zománcvesztett-lyu­­kas fürdőkád díszlik, negy­ven toalettszőnyeg előttük, gumijuk álmatagon olvad vagy pereg. Nem számlálhattunk to­vább, mert lelkendezve megérkezett Emil, hozott teljesen ingyen kettérepedt telehálót, beázáskor poli­túrja divatos mattra válto­zott! És jött Jóska, az ajándék konyhaberendezés­sel, kredencét hússzoros rezedazöld házi mázolás tartja össze, hozzá a két hokedlinek összesen három lába, ráüléskor szól­­ajgat­va belédáll. — Mi úgy gondoltuk, hoggy nem hordjuk le ház­tartásunk minden kiérde­mesült ócskaságát — emlí­tette boldogtalanul a sógor. T­­agyon helyes! így leg­­­alább hazafelé beszól­hatok Sárikának, elfér itt a nála már fölös, térde ro­gyott hangversenyzongora. Milyen melankolikus lesz, ha az alkonyi békakurutty­­hoz az antik hangszeren játszó millióm szú intonál­­ja a percegő keringőt... G. Szabó Judit

Next