Esti Hírlap, 1987. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)
1987-09-21 / 221. szám
SZÍNHÁZ ♦ SZÍNHÁZ ♦ SZÍNHÁZ ♦ SZÍNHÁZ ♦ SZÍNHÁZ Évadnyitó díszelőadás a jubiláló Nemzetiben „Dicsőség a magasban istenünknek, / dicsérje őt a föld és a napi ég” — ma este ezerháromszáznyolcvanharmadik alkalommal szólal meg a Nemzeti Színház színpadán az angyalok kara. Az ember tragédiája előadásával jubileumi évadot köszöntenek a százötven éves intézményben. Madách Imre remekműve — amelynek Paulay Ede rendezte ősbemutatója e napon volt 1883-ban, s a centenárium óta a magyar dráma napját ünnepeljük szeptember 21-én — méltó választás a jubileumi eseményorozat nyitányául, hiszen nem akad a magyar drámairodalomban a Tragédiánál egyetemesebb érvényű mű. Az ünneplés különben már délután megkezdődik. Három órakor a Várszínház Galériában jubileumi emlékkiállítást nyit meg dr. Bécsy Tamás, az MTA színháztudományi bizottságának elnöke. Ugyancsak kiállítás nyílik a Hevesi Sándor téren, az első emeleti dohányzóban, a díszelőadás előtt, este hat órakor. Az 1982 óta bemutatott magyar drámák dokumentumait dr. Kerényi Ferenc, a Magyar Színházi Intézet igazgatója ajánlja a közönségnek. Holnap — jeles hazai és külföldi szakemberek részvételével — kétnapos tanácskozás kezdődik, amelynek tárgya: A nemzeti színházi eszme és gyakorlat Európában. A nemzetközi konferencia színhelye a Magyar Tudományos Akadémia székháza. AZLÁGKÖRÚTON ÉS Sajtótájékoztatót tartottak ma délben a Madách Színházban. Az évad műsortervéről szólva Adám Ottó igazgató elmondta: a nagy színházban három, a kamarában négy darabot mutatnak be. Szeptember 25-én lesz a Mohács premierje. Háy Gyula történelmi tragédiája a német nyelvterületen már Európa-szerte sikert aratott, Magyarországon azonban az idén nyáron játszották először — előbemutatóként — a Gyulai Várszínházban. A Madách Színház előadásában Székely László új díszletei között és részben új szereplőkkel kerül színre a mű Szirtes Tamás rendezésében, Vágh Nelly jelmezeivel. II. Lajos szerepében Tóth Tamást, Mária királynéként Ráckevei Annát láthatjuk. A Nagykörúton február 5-én tartják a második bemutatót. Ekkor Müller Péter—Tolcsvay László—Bródy János musicalje kerül színre. A Doktor Herz című darabot Nagy Viktor végzős főiskolás rendezi. A címszereplő Dunai Tamás partnerei között van Psota Irén — mint vendég —, valamint Körmendi János, Hűvösvölgyi Ildikó, Szerednyey Béla, Bajza Viktória, Gyabronka József. A harmadik darabot illetően még nem döntöttek, csak az biztos, hogy Lengyel György rendezi. A Madách Kamarában Hofi Géza új műsora október 2-án éjjel fél 11 órai kezdettel lesz először látható. A színlapon a következő áll: Hofi Géza / Önálló / Élelem bére / Szomorú játék... részben. Ez a furcsa cím is sejteti, hogy a Hofélia ötszázas sikerszériája utáni új Hosi-est is nem mindennapi élménynek ígérkezik. A munkatársak egyébként a régiek, a zenét Malek Miklós szerezte, a verseket Szenes Iván írta, közreműködik az Expressz zenekar. A rendező: Pethes György. November 20-án lesz a Kamara második bemutatója. Arthur Miller drámáját a színház új színész-rendező tagja, Puskás Tamás állítja színpadra. Az Édes fiaim főszereplői: Avar István, Moór Marianna, Gáti Oszkár, Kiss Mari és Vass Gábor. A tervek szerint az évad második felében Ádám Ottó egy kortárs szovjet, Huszti Péter pedig egy új magyar darabot rendez. Készül a színház számára Szabó Magda új darabja Az árulás anatómiája címmel. Főhőse Bessenyei György. Darabot ír továbbá a Madách Színház megrendelésére Czakó Gábor, Fábri Péter és Siposhegyi Péter. A színház új színésztagja: Laklóth Aladár, aki az új musicalben kapott szerepet. Egy fontos tudnivaló a közönség számára: az új szezonban az esetleg megmaradt jegyeket az előadás kezdete előtt egy órával a pénztár fél áron kínálja. (meg) ★ (Lapzártakor a sajtótájékoztató tart. Kora délután lesz az évadnyitó társulati ülés.) KAMARÁBAN Hét bemutató PREMIERJA TEKSZIK BE Helyet az ifjúságnak! A Játékszín mind jellegzetesebbé váló műsorpolitikájának egyik alapvonása: előbányászni a magyar színpadi irodalom feledésbe merült értékeit. A hajdani újságok lapjairól, sőt könyvtárban pontosodó kéziratból feltámasztott művek között akadt már nemegyszer igazi kincs ■— Füst Milán, vagy Szomory Dezső egy-egy munkája —, és volt olyan, amely egyszerűen csak alkalmas alapanyagnak bizonyult ahhoz, hogy — némi átformálás után — kellemes estét lehessen szerezni bemutatásával a szórakozásra, kacagásra mindig vágyó közönségnek. Ebbe a második csoportba tartozik a hét végén kettős szereposztásban bemutatott Helyet az ifjúságnak! című komédia. Fodor László és Lakatos László egykor sikeres darabját a játékszíni műhelyben zenés vígjátékká formálták. A rendező, Verebes István verseket írt hozzá, s — bár ezt a színlap nem közli — a próza szövetét is felfrissítette, mai csattanókkal tűzdelte meg. A versek szellemesek és gunyorosak, s noha a történet a nagy gazdasági válság idején (melyikén?) játszódik, igencsak napjainkhoz szólnak. Példa: „Lehetetlen, no meg merev ez a közeg. / Aki tehetne, az tehetetlen bámul csak. / Itt sok a látszat, s persze rengeteg a szöveg, / így a tojásfejek csöndesen bezápulnak”. Fekete Mari — aki egyébként a kísérő együttest is vezeti — célirányosan kellemes muzsikát komponált a versekhez, s így a zene és szöveg hatásos együtthangzással szólal meg. É. Kiss Piroska díszlete a Bauhaus irodáit idézi fel, jelmezei — talán — a harmincas évek derekára utalnak. Somoss Zsuzsa koreográfus táncai kortalanok, de velük együtt válik teljességgé a mulattató játék. Ez a Verebes egyre jobb kapitány, s most is kitűnően együtt játszó csapatot hozott össze, amelyet remekül irányít. Sok mindent kitaláltak, és minden, amit kitaláltak, pontosan meg is valósul. A történetről hadd mondjak csak annyit: „ellenmese az írógépről”. Itt nem a gépírólány megy feleségül a vezérigazgatóhoz, hanem a kishivatalnok (ráadásul álkishivatalnok!) nyeri el a bankelnök lányának kezét. Ezt a fiatalembert, aki az egész bonyodalom okozója s irányítója, Incze József, és az első nagyobb szerepében bemutatkozó Seress Zoltán játssza. Incze megformálásában egy fölényes és magabiztos svihák, Seress alakításában pedig egy kamaszom játszókedvét kiélő bohém vonásai bontakoznak ki. Mindketten kitűnőek. Klára — a bankelnök lánya — szerepében Fazekas Zsuzsanna a tűzről pattantabb, a főiskolás Für Anikó pedig jobban emlékeztet a két világháború közötti filmekből ismerős hasonló leányokra. Ezt a leghalványabban megírt figurát mindketten képesek élettel megtölteni. Van a darabban egy gépírólány, Sári. Két teljesen különböző alkatú és karakterű színésznő váltja egymást ebben a szerepben: Horváth Zsuzsa és Pregitzer Fruzsina. Előbbi egy hervadó, majd a legkisebb lehetőségre kiviruló, sőt nekiszilajodó hölgyet formál, utóbbi pedig egy aranyos butuskát domborít. Minthogy mindketten ragyogóan csinálják, amt csinálnak, Sári így is, úgy is sok derűt fakaszt. Rátonyi Róbert sok ön- és köziróniát lop az elnök alakjába, s nosztalgikus érzelmességgel is fűszerezi játékát. Jól illeszkedik a csapatba Kovács János, Csonka Endre és Liliom Károly, s igazi meglepetés a Pécsi Nemzeti Színháztól Faludy László, aki nemcsak remek karaktert formá! János bácsi, az altiszt szerepében, hanem — noha nyolcadik évtizedében jár — egy temperamentumosan előadott szeppel is sikert arat. És végezetül, de elsősorban: Bajor Imre. Azt mondhatnók: ő ennek a társulat nélküli színháznak az egyszemélyes társulata. Nem kevesebb mint öt Játékszín-produkcióban van benne, s egyikben jobb, mint a másikban. Mint jóformán mindig, ezúttal is slemil kisembert alakít, de — noha csaknem skatulyában van — nem utánozza önmagát. Ervin az ő magformálásában szánalomra és szeretetre méltó, s egyben az előadás legtöbb kacagást kiváltó figurája. A tapsokból, bravókból — amelyekkel a közönség sem pénteken, sem szombaton nem fukarkodott —, ahogy mondani szokták a színházak táján, elvitte a tejfölt. Meg is érdemelte: Morvay István ÖTMILLIÓ DOLLÁR A TÉT Beperelt műsorvezető Az USA egyik legnépszerűbb televíziós show-jának műsorvezetője Johnny Carson. Népszerűsége óriási, most mégis bajba került. Még áprilisban történt, hogy Carson a fogorvosokat (úgy általában) szadista és bigott gazemberekhez hasonlította. Ekkor levelet írt neki egy dr. Michael Mendelson nevű New York-i fogorvos, követelve: Carson a képernyőn kérjen bocsánatot a fogorvosoktól a sértésért. Ehelyett a tv-sztár felolvasta a levelet a közönség előtt, anélkül, hogy bocsánatot kért volna, sőt, tovább élcelődött a fogorvosok kárára, ezúttal immár vécésnénikhez és Gestapofelügyelőkhöz hasonlítva őket. Mendelson doktor ezek után 5 millió dollár kártérítésre perelte be Johnny Carsont. • A Mikroszkóp Színpad alapítójára, a remek konferansziéra, a nagyszerű szervezőre és irányítóra, Komlós Jánosra emlékezett két estén át a televízió, illetve mindazok, akikkel mélyebb munkatársi vagy baráti kapcsolatot tartott e nem mindennapi egyéniség. A kitűnő összeállításnak és emlékműsornak (szerkesztő-rendező Marton Frigyes) természetesen azok voltak a legérdekesebb percei, amikor maga a megidézett jelent meg nyilatkozóként, illetve előadóként. Még ma is alkotóképessége teljében lenne, ha önpusztító módon nem égeti el magát. Tulajdonképpen a kultúra területén bármi lehetett volna, megvolt hozzá a felkészültsége, talpraesettsége és önbizalma. Hogy milyen remekül riposztozott, azt például egy rádióműsorban bizonyította be, amelyben egy nyegle, vesézni szándékozó riporterrel került szembe. Komlós Jánost nem lehetett bekeríteni és leteríteni, metszőén éles elméjű volt, humora pedig a szatirikus bölcsességig mély és igaz. A munkáiból fölidézett részletek, akár ő mondta el, akár más, frissnek, elevennek hatottak, mintha köztünk élőként, néhány napja vetette volna papírra. Lehetett őt szeretni vagy nem szeretni, egy biztos: kétségbevonhatatlanul személyiség volt, látványosan sokoldalú. A nagyközönség természetesnek találta, hogy amit elmond, jól és találóan mondja el, arra már kevesebben gondoltak, hogy az előadó Komlós mögött ott állt Komlós János, az író, aki sokat alkotott, mégis jóval kevesebbet, mint amennyire képes volt. Azt szokták mondani, senki sem pótolhatatlan. Megítélésem szerint nem így van. Az ő kezében a Mikroszkóp Színpad arculatot kapott, irányításával biztosan hajózott a zátonyok között. Halála után egy darabig még vitte a színházat a lendület, azután minden megváltozott. Erre egyesek azt mondhatják: a körülmények. De Komlós a körülményekkel együtt tudott változni. Mert megvolt benne a szellem fölismerő képessége, a megújulni tudás adottsága. (harangozó) „A HAZA ATTYÁNAK A HÖLGYEKTŐL” Kiállítás a kiegyezésről Három íróasztal fogadja a Nemzeti Múzeum kiegyezéskiállításának látogatóit: Kossuth Lajos túliai, Deák Ferenc Angol Királynő szállodabeli és Horváth Boldizsár otthoni íróasztala. Mindhárom bútordarabnak regényes a története, akárcsak a többi kiállítási tárgynak. A turini remete íróasztalát — amelyen a kiegyezés ellen tiltakozó, Deáknak címzett híres Kasszandra-levél eredeti kézirata hever — Kossuth Ferenc hozta haza. Deák íróasztala az 1948-ban felszámolt parlamenti múzeumból került a Budapesti Történeti Múzeumba. A harmadik bútordarab — amelyen a kiegyezési törvényt, az 1867. évi XII. törvénycikket fogalmazták — sorsáról az aljára ragasztott kis papírdarab tudósít: a történelmi ereklyét — az Andrássykormány igazságügyminisztere, a modern, liberális magyar jogrendszer kiépítője, Horváth Boldizsár leánya, báró Eötvös Lorándné adományozta apja halála után Erzsébet királynénak. 1919-ig a gödöllői kastély királynéi lakosztályában állt. A múzeumba pár évvel ezelőtt került. A magyar nemzeti szuverenitást — ha korlátokkal is, de a megteremtő, fél évszázados gazdasági fellendülést lehetővé tevő kiegyezést az ötvenes évek történelemszemlélete egyértelműen kárhozatos tettként ítélte el. Az utóbbi évek kutatásai árnyaltabban láttatják a történelmi kompromisszum jelentőségét. A birodalom két — igancsak eltérő súlyú — része között az osztrák— porosz háború elvesztését követően egyfajta erőegyensúly alakult ki, ez a kiegyenlítődés lehetővé tette az 1848-as polgári forradalom — de nem a szabadságharc — vívmányainak átmentését. Az 1867-et követő évtizedben évszázados elmaradásokat pótolnak a reformnemzedék életben lévő nagyjai — Deák, Eötvös, Horváth Boldizsár, Csengery Antal, Gorove István. A parlament elfogadja a népiskolai törvényt, anemzetiségi törvényt — a maga idejében a kontinens legliberálisabb, sajnos, jobbára papíron maradó, ilyen jogszabályát —, megvalósul a zsidók egyenjogúsítása, kiépül a modern közigazgatás. A korszakot és különösen az önkényuralom alatti passzív ellenállás, majd a kiegyezési alkudozások vezérét, Deák Ferenc alakját ma kevesen ismerik igazán. A magyar nép történetét bemutató kiállítás — a Nemzeti Múzeum egyetlen állandó tárlata — is lezárul 1849-cel. Ennek folytatásaként fogható fel a pénteken megnyílt kicsi, de az 1849—1875 közötti magyar történelmet bemutató rendkívül sokszínű kiállítás, amelyet Körmöczi Katalin rendezett. Nemcsak egyes tárgyak, hanem szobabelsők, múlt század eleji nemesi pipatórium, és az önkényuralom börtöneiben készült emléktárgyak, rajzok hozzák közelebb az 1850-es, 60-as évek hangulatát, és látható Deák Ferenc karosszéke is, a hímzett felirattal: „A Haza Attyának Zala megye Hölgyeitől.” A kiállítást végignézve csak azért van hiányérzete a látogatónak, mert az csak egy ideig tart nyitva — mivel a nemzet múzeumának nincs elegendő kiállítóterme —, holott e negyedszázad jelentősége megérdemelné az állandó kiállítás rangját. Korányi G. Tamás az Angol Királynő Szállodából. (Barcza Zsolt felvétele)