Esti Hírlap, 1987. november (32. évfolyam, 257-280. szám)

1987-11-21 / 273. szám

„Üvegfalúban” a paradicsom Szüretelik a paradicso­mot a rákóczifalvi Rákóczi Tsz 7500 négyzetméteres szajoli „üvegfalújában”, ahol a nyárias klímában harmincezer növényen ér­lelődik a termés. A gazda­ság kertészei az őszi haj­tatáshoz a gyakorlatban jól bevált, úgynevezett folyton­­nevő holland fajtát telepí­tették. Ez a kultúra tenyész­­ideje alatt folyamatosan nő, valóságos fává magasodik, és két-három hónapig hoz­za termését. A holland pa­radicsom napfényigényes, s mivel ősszel kevesebb az éltető fény, a termés elma­rad a tavaszitól. Jelenleg négyzetméterenként 6-7 kiló bogyót szednek le, ami tövenként kétkilós hozamnak felel meg. A primőrszüret december végéig tart, így a karácso­nyi ünnepekre is lesz még a friss vitaminpótlóból. A jelenlegi termőterületről he­ti kéttonnás mennyiségben összesen harminc tonna ter­mést visznek a szolnoki és a budapesti piacra. Az őszi szüret befejezése után a tavaszra újratele­pítik az üvegházat, és má­jusban ismét megjelennek a primőr paradicsommal. (MTI) CSIPKÉKBŐL Több kerül külpiacra Teljesítette ez évi sport­­tervét a győri Gardénia Csipkefüggönygyár. A vál­lalat két exportbővítő fej­lesztési pályázatot nyert el, melynek feltételeként az idei évre 179 millió forin­tos értékű áru konvertibi­lis piacon történő értékesí­tésére vállaltak kötelezett­séget. A vállalásnak folya­matos műszakokkal eleget tettek, s az év hátralévő ré­szében várhatóan 20-23 szá­zalékkal túlteljesítik az elő­irányzatot, ami azt jelenti, hogy az idei árutermelésük értékének 40 százaléka a kivitelből származik. nyezést. Tetszett neki, hogy Vince matematikát tanít, máris meghódította a meg­jelenésével, ami magában foglalta a fiatalember ma­gabiztosságát, egy-egy pil­lanatban a szabályok és a bevett szokások felrúgását is. Lehunyt szemmel hall­gatta mély, zengő­ hangját, amit Vince oly halkra tudott visszafogni, hogy szinte simogatott. A fiatal­embernek is tetszett a lány. Attól a pillanattól kezdve, hogy kíváncsian odanézett, miközben a kol­légája a füléhez hajolt: — A húgom elhozta a barát­nőjét, szánj majd rá pár percet, hogy ne érezze ma­gát egyedül... Azonnal megragadta a lány szépsé­ge, ami nemcsak abban összpontosult, hogy hagyo­mányosan szabályos volt, mondhatni, egy portréfestő ecsetjére méltó, de páro­sult hozzá valami különös feszültség, amit nyugtalan tekintete is elárult. T­ajnali négykor Zsófi­­nak már leragadt a szeme az álmosságtól. Egész addig hősiesen tar­totta magát. Ismeretségeket is kötött, de gondosan ügyelve, hogy Vince félre ne érthesse, ezért mindig volt egy csak neki szóló mozdulata, biztató hunyo­­rítása. Vince ujjheggyel játékosan megérintette az arcát. — Hazakísérhetlek? Zsófi megrántotta a vál­lát. Álmos, durcás gyer­mek volt. — Nem akarsz még ha­zamenni? — villany­ozódott föl a fiatalember. — Mindegy. A hűvös Duna-parton Vince a zakóját a lány vállára terítette. — Utazzunk egyet? — kérdezte könnyedén. — Jó — vágta rá Zsófi habozás nélkül. Csak utá­na rémlett föl az üres otthon, amihez most sem­mi kedve se volt, irtózott volna bármit megérinteni otthon, a kávéfőzőt épp­úgy, mint a hálóingét. Há­lásan kapaszkodott Vincé­be. Mint a jövőjébe. Kora délelőtt érkeztek meg. Amikor a vonatab­lakból megpillantotta a Balatont, nem ujjongott föl, hanem fura érzés fog­ta el, valamiféle árvaság. Vince karonfogva vezette át a kerten, közben leté­pett egy szál szegfűt, és Zsófi kezébe nyomta. Bent a szobában sem engedte el a lányt. Úgy álltak az anyja betegágya előtt, mint a jegyesek — Egy szál virágot hoz­tam, mama! Az öregasszony fáradtan nézte Zsófit, rossz szemé­vel igazából nem is látta, csak az alakja derengett. — Sose fogsz te megnő­sülni — legyintett. Vince letérdelt az ágy elé. — Mama, most minden megváltozik. Esküszöm magának, hogy minden meg fog változni ... Zsófi döbbenten bámult az ágy előtt térdepelő fia­talemberre. Ezzel valahogy szemérmetlenül és brutáli­san feltárult előtte két magára maradt ember esendősége, a kapcsolatuk mögött lappangó titkok ré­me. Alig múlt fél napja, hogy ismerte Vincét, de tizenvalahány óra alatt megtanult félteni, ragasz­kodni, a képzelet szárnyain suhanni. De most történt valami váratlan és furcsa dolog Mintha egy másik állomáson szálltak volna le, és Vince egy idegen ágy előtt térdel. Zavarában nem tudta, hogy mitévő legyen. A­ztán Vince feltápász­** kodott, odalépett hoz­zá, átölelte. Arcán nyoma sem volt a sajnálkozásnak vagy a megbántottságnak. Kivezette Zsófit a konyhá­ba. Kenyeret és egy pohár bort tett eléje. Ahogy az apjától tanulta. KÉT ÉVTIZEDES KILINCSELÉS UTÁN N­em doppingszer, nem csodaszer... Javítja a sejtekben az energiaképzést Újabb csodaszer? Szó sincs róla. „Csak” egy olyan készítmény, amely pillanatnyilag hozzáférhető a gyógyszertárakban, és egyelőre recept nélkül meg lehet venni. A csoda az inkább, hogy a Reergin tabletta felfedezője még mindig hisz a kísérletezés­ben, még mindig nagy buz­galommal fog hozzá újabb kutatásainak, pedig a szer­vezet saját anyagait he­lyettesítő készítmény (úgy­nevezett szubsztituens) húsz évig várt a beveze­tésre, vagyis a szokásos állat- és klinikai kísérletek 5-6 éves folyamata két év­tizedet vett igénybe... Ez az esetek nagy részében elveszi a kutató kedvét hasonló ügyektől. Dr. Tu­lok István kedve nem csorbult. Készítményével kapcsolatos utolsó kísérle­teit már legújabb munka­helyén, a Semmelweis Or­vostudományi Egyetem Neurológiai Klinikájának biokémiai laboratóriumve­zetőj­eként végezhette el. Infúzió — Miért kellett négyszer munkahelyet változtatnia? — Sehol nem támogatták a kísérleteimet, örülnöm kellett, hogy nem tiltják meg. Menedzser? Támoga­tó? Legmerészebb álmaim­ban sem gondolhattam rá. Mindent én „talpaltam ki” ... — Mi vezetett a Reergin felfedezéséhez ? — 1968-ban, gyógysze­részként megbízást kap­tam, hogy készítsek egy speciális infúziót májkó­­más betegeknek. Az oldat sikerült, azóta is használ­ják. Közben kiderült: ja­vítja a szervezet sejtjeiben az energiaképzést. Ennek az információnak a birto­kában kezdtem a kísérle­teimet. Az első komolyabb segítséget a SOTE Kórélet­tani Intézetében kaptam — az állatkísérletekhez. A 70-es évek közepén dr. Kausz István sebész-főor­vos — aki a KSI úszó­­szakosztályának volt a sportorvosa — az úszóknál próbálta ki a készítménye­met, s az eredmények jók voltak: a versenyzők a tabletták szedése közben több terhelést viseltek el és, az átlagosnál hamarabb kipihenték magukat. — A készítmény nem doppingszer? — Nem. A doppingszer erőltetésre készteti a sejte­ket és hormonálisan tönk­reteszi a szervezetet. A Reorgin a felhalmozott anyacseretermékek feldol­gozását segíti. — Mi a szer lényege? — Idézem a hivatalos­betegtájékoztatót: „Termé­szetes anyagokból áll, elő­segíti és meggyorsítja a szervezet szellemi és fizi­kai kifáradását követő re­generálódását, és egyes be­tegségekben mérsékli vagy megszünteti a betegségeket kiváltó vagy azokkal együttjáró klinikai tünete­ket. Átmeneti vagy tartós fizik­ai igénybevétel során a kialakult fáradtságérzet csökkentésére és megszün­tetésére javasolt”. Ha va­laki rendszeresen szedi, tá­jékoztatnia kell az orvosát, és semmiképpen nem he­lyettesíti az eredeti beteg­ségre alkalmazott gyógy­módot. Vesebetegek nem szedhetik. A Érrendszer — Az évek során, mi­közben maga kilincselt a szert most már gyár­tó Reanalnál, s klinikai kapcsolatokat szerzett a különböző elengedhetetlen vizsgálatokhoz, ami az en­gedélyezéshez és a gyártás­hoz szükséges, egyre több jó tulajdonság derült ki készítményéről... — Igen. Nálunk, a Neu­rológiai Klinikán és a kecskeméti Honvéd Kór­ház szemészetén a Reor­­ginnek köszönhetően ja­vult a diabéteszes betegek látása, a Weil Emil Kór­házban az agyérelmeszese­dés gyógyításában fejtett ki kedvező hatást, a Váci Kórház alkoholelvonó-osz­­tályán hatásosnak bizo­nyult az alkoholisták gyó­gyításában is.­­ Azt mondják: az a gyógyszer nem is jó, ami annyi mindent gyógyít... — Tényleg ezt mondják. De hát a készítményem lé­nyege egy alapvető bioké­miai változásra, a sejtek energiaegyensúlyának biz­tosítására alapul, és ezért több helyen is kifejtheti kedvező hatását. A szem­ben, a májban, vagy akár az érrendszerben. Módszer — Most, hogy készítmé­nye révbe érkezett, min dolgozik? — Másodállást vállaltam az evezősválogatottnál és a Csepeli Vasas evezős­szakosztályánál; funkcio­nális laborvizsgálatot vég­zek és egy olyan módszert alkalmazok, amellyel ki­mutatható: valódi-e a sportoló kimerültsége, és mennyire terhelhető. — Gondolt-e arra, hogy tudományos fokozatot sze­rezzen a feltalált infúzió­oldatok vagy a Reorgia ismertetésével — szakmai körökben? — Nem vágyom tudomá­nyos fokozatra, mert an­nak az lenne az ára, hogy amíg a disszertációt írom, saját magam nem végez­hetek klinikai kísérletet, pedig számomra az a fon­tosabb. Az idővel verseny­­zek, s ha sikerül a betege­ken segíteni, azt nem pó­tolhatja semmi sem. Ez nem lehet hiúsági kérdés.­­ Azon túl, hogy a vérmintákból közvetlen in­formációt kap a készítmé­nye hatásáról, a beteg esetleges állapotjavulásá­ról, miért jó önnek a kli­nikai munka? — Mert rengeteg infor­mációt kapok a szakorvo­soktól, és azt semmilyen szakirodalom-olvasás nem pótolhatja. — Nem fáradt bele a húsz évig tartó Reorgia­­kutatásba és -menedzselés­be? — A szívesen végzett munkába nem lehet bele­fáradni. A hiábavaló kilin­cselés, a kezdeti ellenállás leküzdése és maga az a tény, hogy két évtized te­­lt el hat év helyett egy számomra igen fontos ügy­ben — az bizony kimerítő. De a kedvemet nem vette el. Különösen most, hogy hamarosan várható a Reor­gin gyógyszerré nyilvánít Pálffy Judit A ZENGŐ LÁBÁNÁL Kultúrpalota I. István királyunk halálának 950. évfordulóján — 1988-ban — ismét megnyitja kapuit a látogatók előtt az általa alapított pécsváradi bencés apátság. A magyar államalapítás korából kevés építészeti emlék maradt fenn, ezek közé tartozik az egyházi épületkomplexum, amelyet később várrá alakítottak át A rekonstrukció eredményeként hazánk egyik legértékesebb műemlék­együttese bontakozik ki a mecseki Zengő-hegy lábánál. Új funkciót kap: művelődési és idegenforgalmi célokat fog szolgálni. Felavatták a Pest Megyei Műanyagipari Vállalat 60 mil­lió forint értékben épült új üzemcsarnokát Solymáron. A jövőben itt készítik több személygépkocsi — így a Volkswagen Golf és Jetta típus — tetőléceit, amelyek nyomán mintegy 20 millió forint értékű devizabevétel­re számítanak. Jövőre pedig az Ikarus-buszok műanyag lökhárítóit, valamint NSZK-beli autók kormányait is itt gyártják. Az új lehetőségek kihasználásával a PEMIT exportbevételeinek értéke jövőre megközelíti a 150 mil­lió forintot. (MTI Fotó: Honéczy Barnabás) VOLT EGY JÓ ÖTLET— Hány az óra — nem látszik VIZSGÁLGATTÁK ÉJJEL, NAPPAL A járókelők néhány hé­tig mustrálhatták, mérics­kélték az új reklámszám­­lapos óraoszlopokat, s mi­nősítették a jelenséget: ki így — ki úgy. DOLGOZNAK A GRAFIKUSOK — Milyen véleményeket hallott ez idáig a reklám­­hordozóvá vált köztéri órákról? — kérdeztük Nagy Ferenctől, a Posta Budapesti Távbeszélő Igaz­gatósága Alközponti Üze­mének osztályvezetőjétől. — Vegyes volt a fogad­tatás. Mondogatták, hogy tulajdonképpen az ötlet nem rossz, de azért jó len­ne, ha látszana az órákon az is, hogy mennyi az idő. — Ezért szerelték le is­mét az órákat? — A kiszerelés csak ideiglenes. Éjjel is, nappal is megvizsgáltuk, jól lát­szanak-e az óramutatók, és a Centrum reklámszak­embereivel együtt megálla­pítottuk, hogy az órák ki­vitelén változtatni kell. Sajnos a tervezőasztalon, a maketten nem tűnnek szembe azok a hiányossá­gok, amelyek az utcán esetleg ordítóvá válhatnak. A grafikusok jelenleg is dolgoznak az új megjele­nítés lehetséges változa­tain. Amíg elkészül a vég­leges megoldás, addig visz­­szaszereljük a hagyomá­nyos órákat. — Kinek a tulajdonában állnak az utcai órák? — Minden köztéri óra a Postáé, a helyi tanácsok bérlik, s ezzel járulnak hozzá a folyamatos fenn­tartási költségekhez. Egit- egy négy számlapos beren­dezés ára a világítással együtt százezer forint. Ma már sem a tanácsoknak, sem a Postának nincs újabbakra pénze. Ugyanak­kor — a lakossági kérel­mek jelzik — a peremke­rületekben és az új lakó­telepeken, s főleg vidéken, nagy szükség lenne továb­bi órákra. A pénzszűke el­lenére, az órák tulajdonjo­gát megtartva szerettük volna mégis gyarapítani, színesíteni a már meglévő órák számát, megjelenését. A Centrum reklámötlete szerencsésen találkozott el­képzelésünkkel; az áruház a saját reklámköltségén állított fel öt órát a fővá­ros frekventált helyein. Az izmon leszerelt hagyomá­nyos órákat pedig felállí­tottuk Békásmegyeren, Új­palotán, Újhegyen és Cse­pel sétálóutcájában. Ha si­kerül az órák olvashatósá­gán javítanunk, remélem, a vidéki Centrum áruhá­zak körében is folytatódik majd az akció. HA BEVÁLNAK — Egy-egy négyszámla­­pos óra felállítása, úgy tű­nik, a Postának drága mu­latság. A Centrumnak jó üzlet? — tettük fel a kér­dést Gárdos Péternek, a Centrum osztályvezetőjé­nek. — Végül is az, mert a mi reklámköltségeinkhez képest az ilyen hirdetés megéri az árát. Jól igazo­dik szlogenünkhöz — Cent­rum a centrumban —, hogy a város forgalmas pont­jain állítottuk fel ezeket az emblémás órákat. — Ha beválnak a fővá­rosban az új grafikájú centrumos órák, lesz-e to­vábbi együttműködés a Postával? — Korai még erről be­szélni, mert kísérletről van szó. A Postának nincs még kialakítva a tarifarendsze­re. Egy későbbi megállapo­dás kérdése, hogy milyen mértékű bérleti vagy hir­detési díjat fizetünk. Bihari Zsuzsa

Next