Esti Hírlap, 1987. november (32. évfolyam, 257-280. szám)

1987-11-30 / 280. szám

­ 1969 egyik legnagyobb filmsikere volt a Butch Cassidy és a Sundance Kölyök. Több Oscar-díjra is jelölték, de csupán a film ragyogó zeneszáma kapta meg a kitüntető szobrocskát. A Butch Cas­sidy viszont a már akkor világsztár Paul Newman mellett világsztárt csinált Robert Redfórából. Ahogy egy amerikai filmlexikon fogalmazza: „A csúcsra ka­tapultálta’’. A hetvenes években aztán Redford túl is szárnyalta Newman népszerűségét, s az első számú hollywoodi férfiked­venccé vált. Már a Butch Cassidyben egyenrangú partnere Newmannek, s egyéniségének kisugárzása sem halványabb az övénél. A kellemes humorral át­szőtt, a történetét és sze­replőit nem komolykodóan ábrázoló, és éppen emiatt az önirónia miatt új han­gon muzsikáló western bi­zonyosan attól vált világ­sikerré, hogy a címszere­pekre két ilyen remek fickót találtak. Rájuk ak­kor is emlékezni fog a né­ző, amikor már régen el­felejtette, miről is szólt a film. Amelyet nálunk ed­dig csak a Filmmúzeum­ban vetítettek néhány év­vel ezelőtt. Most, egy szombat esti televíziós fő­műsorban, milliók láthat­ták, és közülük, azt hi­szem, kevesen bánták meg. (bt) • Először is örömmel kell üdvözölni a Magyar Televíziót, hogy fennállásának 30. évfor­dulója alkotas­ból végre ko­molyabb fórumot adott egy ki­­lencrészes sorozat keretében a magyar játékfilm történetének. Másodszor hálásnak kell len­nünk valamennyi közreműkö­dőnek, hogy az 1984-ig tartó forgatás során több olyan em­bert is megszólaltattak, akiket sajnos ma már nem lehetne kamerák elé állítani, Így aztán olyan értékes archív anyag gyűlt össze, amely minden bi­zonnyal sokszor és sokféle­képpen felhasználható majd, akár a televízióban, akár más összeállításokban. Hogy a so­rozat egészéről mégsem tudok ugyanilyen lelkesen szólni, an­nak az az egyszerű magyaráza­ta, h­ogy készítői valahogy megrekedtek egy köztes hely­zetben. Szórakozást kívántak nyújtani a legszélesebb néző­­közönségnek, hiszen a soroza­tot igen jó időpontban, vasár­naponként délután sugározták — bár nem nagyon tudni, el­készülte után miért váratott ilyen sokáig magára a bemu­tatása —, ugyanakkor filmtör­téneti igényességgel kívántak szólni azokról a jelenségekről, tendenciákról, értékekről, ame­lyek a magyar játékfilmet jel­lemezték. A két dolog azonban valahogy nem jött össze. A rövid bejátszások és (az elején) néhány szórakoztató sztori, aligha kelthette föl a nézők ér­deklődését, az igényesebb be­szélgetések pedig csak a film iránt elkötelezett és tájékozott nézők számára nyújtottak va­lamit. Ennek ellenére üdvözöl­ni kell ezt az első lépést, mert a televízió, valamennyi művé­szeti ág közül mintha idősebb testvérével bánt volna a leg­mostohábban. Fogadjuk el ezt a sorozatot kezdetnek, ame­lyet újabbak — s talán vala­mivel hatásosabbak — követ­nek majd. (bernáth) TAVASZI FESZTIVÁL ZENESZERZŐK DÍJAI A Budapesti Tavaszi Fesztivál felkérésére, a Ma­gyar Zeneművészek Szövet­sége, a Zeneműkiadó Válla­lattal és az Interkoncert Fesztivál Irodával közösen, eddig hat alkalommal hir­detett nemzetközi zene­szerzőversenyt, minden esztendőben más kategóriá­ban. A szervezők az 1988- as tavaszi fesztiválon ven­dégül látják az eddigi dí­jazottakat, a díjnyertes műveket a közönség kon­certeken is hallhatja, s azo­kat a Zeneműkiadó Válla­lat kiadásában meg is vá­sárolhatják az érdeklődők. Az idén a zsűri — Durkó Zsolt elnökletével — öt kontinens 27 országából ér­kezett, 143 vonósnégyesre írt pályamű közül választot­ta ki a legjobbakat. Az el­ső díjat nem adta ki, a má­sodik díjat Oleg Gotskosik svéd, a harmadikat pedig Corrado Vitale olasz zene­szerző kompozíciója kapta. Műveiket az Éder-vonósné­­gyes szólaltatja meg márci­us 26-án a Pesti Vigadó­ban. (MTI) A pápa és a császár Bemutató a Thália Színházban Érdekes és színvonalas szórakozást kínál a Thália új bemutatója. Nekem minden tetszett ezen az es­tén: az első d­rám­ás szerző, Tamás István elgondolkod­­tatóan elmés darabja csak­úgy, mint az Emnőd György rendezte igényesen ízléses előadás, valamiint Szinte Gábor korhű fantáziát tük­röző díszletei és Székely Piroska nem olcsó, de hi­teles és esztétikus kosztüm­jei.­ ­ • Történelmi dráma A pá­pa és a császár, de nem ar­ra utazik, hogy csupa „mai áthallás” uralkodjék a szín­padom, hogy a történelmi figurákban mindenki ko­runk államférfiainak és po­litikusainak személyét lás­sa. A modernség és a mai­ság nem ilyen pletykaszin­­tű allegóriák formájában él ebben a darabban, itt a császár valóban Napóleon, és a pápa csakugyan VII. Pius. Jellemük, történelmi és egyéni szituációjuk úgy van megírva, a kort ábrá­­zolja az író úgy, hogy da­rabján átsüssön mindaz, ami egyszerre tegnapi és mai, azaz örök emberi, amit a múlt eseményeiből, vi­selkedésmintáiból és hely­zeteiből a jelenre és a jö­vőre nézve egyaránt tanul­ságul szolgál. Tamás István nem hagy kétséget afelől, hogy mit tart a császárról és milyen érzelmeket táplál iránta. Az ő Napóleonja mintha le sem fektette volna a Code Napóleont, ennek az ural­kodónak sem olyan tette, sem olyan szava nincs, amely másokat is szolgál­na, az emberiségről is szól­na valamit; ez a Bonapar­te csakis és minden porci­­kájában zsarnok. Hidegvé­­rűen lövet főbe és akasz­tat, amúgy szeretett anyját és húgát is sima lendület­tel söpri félre az útból, nála cél és eszköz, mérce és módszer, egyáltalán minden, az egész világ egyetlen szoba-személybe tömörül, s ezt úgy hívják: Napóleon, együtt is derék és sellemes, bölcs és gerinces, messzi­re látó és tisztességes öreg­­úrnak ábrázolja a pápát, erős hitűnek, és jövő építő­nek. Talán meghökkentő, hogy egy mai darabnak — itt és most — éppen egy pápa a pozitív hőse. De hát emberség és jellem koránt­sem csak a külső adottsá­gokon múlik. Napóleon és a pápa többmenetes és rövid tá­von a császár győzelmével végződő küzdelmét színe­sen, olykor Molnár Fe­­renc-ben szellemes és bölcs dialógusokban, könnyed eleganciával, s ami a fő: mindvégig érdekesen ábrá­zolta Tamás István. Egy­úttal úgy is, hogy noha a pápa — aki bárha a ma­ga sajátos világnézeti alap­ján, de itt egyértelműen a humanizmust képviseli a militarista világhódítóval, a kegyetlen zsarnok uralko­dásával szemben — en­gedni kénytelen a császár­nak, de csatavesztései csak pillanatnyiak, hosszú távon mégis ő nyeri meg a tiran­­nus ellen vívott háborúját.­ ­ Emnőd György ízléses, helyenként festői ábrázo­lást nyújtó rendezésében egy mellékszereplőtől lát­tuk a leginkább kiemelke­dő emberábrázolást: Tal­leyrand jellemének (és jel­lem­telenségén­ek) legfino­mabb árnyalatait is érzé­keltette Inke László sze­repformálása, méltán ka­pott a premieren kétszer is nyíltszíni tapsot. A darabra és az előadás egészére jellemző az ele­gancia, de kiváltképp Mécs Károly Pius-alakítására. Mély bölcsesség és őszinte önismeret, a gondolkodás alapossága és állandó je­lenléte dominál az ő pá­pájánál. Ugyancsak kiváló Mikó István Napóleon­­megformálása, szinte alig hoz valamit, azt is majd­nem észrevétlenül a csá­szárt jellemző, unalomig ismert külsőségekből: ő „bensejéből vezérli” Napó­leonját, annak kegyetlenül ellenszenves zsarnoki lé­nyét hangsúlyozva, az író elképzeléséhez híven. Kautzky József és Szir­tes Ádám, Sütős Irén és Kánya Kata, Huszár Lász­ló és Bitskey Tibor, Rutt­­kai Ottó és Tándor Lajos, S. Tóth József s a főisko­lás Gesztesi Károly, Ju­­hász-Tóth Frigyes és Orosz István, Kárpáti Denise és Benkő Péter egy-egy mar­káns, jól értelmezett, érde­kes karakteralakítással já­rul hozzá a szellemes szín­darab (lám, ötven éven fe­lül is érdemes még dráma­íróként debütálni!) megér­demelt sikeréhez. Barabás Tamás Mikó István és Mécs Károly (MTI Fotó : Tóth István Csaba felv.) . Napóleon a maga elkép­zelései és célja, egyszerűb­ben: a maga hatalma ér­dekében semmitől nem riad vissza. Még attól sem, hogy fogságba ejtsen olyan — hit szerint nem is csak földi — hatalmasságot, mint a pápa. VII. Pius helytáll. Még akkor is ő a dráma tiszteletet érdemlő hőse, amikor enged a na­póleoni erőszaknak és alá­írja a császár s a Vatikán közti konkordátumot. A szerző azonban ezzel A Álomvilág az Erkelben Házijubileumra készül a Záray Márta—Vámosi Já­nos házaspár. Több alka­lomból is: jövőre lesz ke­rek 40 éve, hogy a férj, és egy esztendővel később, hogy a feleség kapott hi­vatalos működési enge­délyt. Azóta énekelnek együtt, itthon és külföldön, ami rekordnak számít a hazai könnyű műfajban. Egy közelebbi esemény: néhány hónappal ezelőtt megjelent Álomvilág cí­mű — sorrendben immár a hetedik — közös nagy­lemezük a mai napig több mint százezer példányban fogyott el, s így ez a ko­rong is aranylemezes lett, akárcsak az előzőek. A népszerű énekespár mögött sikerekben gazdag hónapok sorakoznak. Ok­tóber 22-én érkeztek haza immár negyedik tengeren­túli — egyesült államok­beli és kanadai — turné­jukról, melynek keretében felléptek — a többi között — New Yorkban, Los An­gelesben, San Franciscó­ban, Miamiban, Torontó­ban és Ottawában. Novem­ber 11-én pedig országos turnéra indultak, december 8-ig 23 előadást tartanak 18 vidéki városban, szín­házakban, sportcsarnokok­ban, hangversenytermek­ben — az eddigi adatokat és az előadás érdeklődését figyelembe véve —, több mint 200 ezer néző­ hallgató előtt. A körút „főállomása” ma este lesz az Erkel Színházban, ahol az Álom­­világ-lemezen szereplő 13 dal mellett vagy tucatnyi régebbi számukat is elő­adják, méghozzá a közön­ség helyszíni „szavazatai” alapján. Ez alkalommal veszik át a Magyar Hang­lemezgyártó Vállalat arany­lemezét is. A hétfő délutá­ni és esti hangverseny rendezője Csenterics Ág­nes, közreműködik Rózsa György, kísér Brmn József kisegyüttese. (?. t. □ A VÁROS PEREMÉN címmel a Budapesti Tör­téneti Múzeumban (Buda­vári Palota E épület) a fő­városi helytörténeti gyűjte­mények bemutatkozó kiál­lítása nyílik december 4- én, pénteken délután 2 órakor. □ FRANTISEK VAJNAR csehszlovák vendégművész vezényli a Budapesti Fil­harmóniai Társaság Zene­karát ma este fél 8-kor a Magyar Állami Operaház­ban. Közreműködik Kovács Dénes. URBAN TAMÁS DIJA Fotópályázat Genf­ben Génfből érkezett haza Korniss Péter fotóművész. — Az ENSZ egészség­­ügyi világszervezete, a WHO nemzetközi fotópá­lyázatot hirdetett Egészsé­get mindenkinek, minden­­ki egészségéért címmel. A felvételeket elbíráló nemzetközi zsűri tagja voltam. Hétnapos, kemény munkát végeztünk, ugyan­is a pályázatra nem keve­sebb, mint 11 ezer fotó ér­kezett, a szó szoros értel­mében a világ minden tá­járól. Ezt érdekesen igazol­ja egy rendhagyó pályamű. A közép-afrikai Malawiból, Mzuzu helységből egy diák gyermekszülést, csecsemő­­ápolást, beteggondozást, tö­meges oltást ábrázoló raj­zokat küldött. Kísérőleve­lében azt írta, neki nin­csen fényképezőgépe, de ha volna, ilyen fényképe­ket készített volna a pá­lyázatra; a zsűri megsza­vazott neki egy fényképe­zőgépet.­­ A rangos verseny­ben, amelyen ismert fo­tósok is részt vettek, szép magyar siker szüle­tett, a hat nagydíj egyikét Urbán Tamás fotóriporter nyerte, a kábítószer ál­dozatairól szóló sorozatá­val, illetve a mozgássérül­tek rehabilitációját bemu­tató képével. Akik figye­lemmel kísérik Urbán munkásságát, nem lepőd­tek meg, hiszen számos magyar kiállításon mutat­kozott be hasonló tárgyú kiváló munkáival, s nem­zetközi siker is van már mögötte, az idén nyáron például az angol nemzeti fotó-, film- és tv-múze­­umban fogadták tetszéssel a mentők munkáját bemu­tató, 15 képből álló soroza­tát. — Hogy milyen nehéz volt itt fődíjasnak lenni, azt mi sem bizonyítja job­ban, minthogy a díjazot­tak között van az amerikai Alan Reininger — az idei World Press Pho­to-pályá­­zat nagydíjasa. A díj egyéb­ként 1500 dollár, amely egy­ben megbízást is jelent. Ké­sőbbi megbeszélés alapján minden fotósnak a saját országa egészségügyével foglalkozó kollekciót kell készítenie. A fődíjasok el­nyerték a WHO fotós nagykövetei kitüntető cí­met is. Emellett áprilisban kiállítás nyílik Genfben, amelyre a legjobbnak ta­lált száznégy felvételt mutatják be. A díjazottak jelen lehetnek a kiállítá­son, mint a WHO vendé­gei. Urbán Tamásnak öt képe lesz majd látható. A fődíjak mellett elisme­rő okleveleket is osztottak ki, a magyar fotósok közül Benkő Imre, Fekete Zsu­zsanna és Németh Ferenc kapott oklevelet és érmet. (morvay) A brémai karmester GYORSINTERJÚ DÉNES ISTVÁNNAL Ismét egy új karrier. Dénes István, a fiatal ma­gyar karmester, aki tíz év­vel ezelőtt korrepetitorként került Operaházunk tagjai sorába, az NSZK egyik nagy kikötővárosában, Brémában lett európai hírű művész. Néhány napig Budapesten tartóz­kodott, sőt előadáso­kat is vezényelt, de azóta már visszautazott Brémá­ba, mint az ottani opera­ház első karmestere. — Hogyan szerződött át a zenei kultúrájáról is ne­vezetes város operatársula­tához? — kérdeztük tőle. — Az ottani színház a Fidelio előadását tervezte, de problémájuk volt a be­tanító és dirigáló karmes­ter tekintetében. Az igaz­gatóság engem választott, mivel ismerték addigi itt­honi tevékenységemet. Be­ugrottam a Fidel­iót vezé­nyelni. Sikeres este volt. Nyomban kaptam szerző­dést mint első karmester, két esztendőre. A Fidelio­­esteket egy másik mű kö­vette ott, mégpedig Belli­ni nagyon szép I Capuieti et­i Montecchi című dal­műve (a Rómeó és Júlia Bellini-féle változata). Am köziben nálunk itthon el­vezényeltem az általam át­­hangszerelt Bagó nélküli Kacsóh Pongrác darabot, a János vitézt, amely az Er­kel Színházban aratott si­kert. Munkásságom Bré­mában a Salome dirigálá­sával folytatódott. Aztán elkövetkezett a nyár, és megvalósult egy régi ter­vem. Tatán egy amatőr társulattal színre hoztuk szabadtéri előadás kereté­ben a Bánk bánt. Ugyan­ott, ahol annak idején Oláh Gusztáv és Esterházy Ferenc alapították meg az ilyen nyári játékokat. Ok­tóber elején volt A wind­­sori víg nőik premierje Brémában, a múlt héten pedig a Rózsalovagé. — Az új évad? — Rengeteg további fel­adat vár rám. Valószínű­leg a Tannhäusert dirigá­lom majd, utóbb pedig A bolygó hollandi előadása­it. Ott nagyüzemben termel­jük az operaelőadásokat.. . Ami budapesti szereplései­met illeti, amikor tehetem, természetesen szívesen ál­lok rendelkezésre. Tavasz­­szal Szokolay Sándor Ecce homóját vezénylem majd. A többi az igazgatótól függ. (Kristóf) TÍZ ÉVES Portugál tanszék Az ELTE Portugál Tan­széke tíz éve kezdte meg munkáját. Az évforduló al­kalmából ma délelőtt a klasszikus portugál költő, Pessoa munkásságát bemu­tató kiállítás megnyitásával háromnapos rendezvényso­rozat kezdődött az egye­tem Szerb utcai épületé­ben. Az ünnepi megnyitót dr. Rózsa Zoltán tanszék­­vezető docens tartotta, je­len volt Zózimo de Silva, a Portugál Köztársaság, valamint Celso Dinis, a Brazil Szövetségi Köztár­saság budapesti nagykö­vete.

Next