Esti Hírlap, 1988. április (33. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-28 / 100. szám
KEK rajli • A merénylők köztünk vannak című izgalmas dokumentum-gyűjtemény az amerikai elnökök ellen elkövetett akciókról számolt be — korhű álló- és megdöbbentően mai mozgóképekkel. Hiszen a krónika még 1935 januárjában kezdődött, s az utolsó bejegyzést 1981. március 30-án jegyezték a fekete könyvbe. Richard Lawrence és John Hinckley az egyik oldalon, míg Jackson és Reagan elnök a másikon. A tébolyodon merénylők és az áldozatul kiszemelt elnökök. A majd' másfél évszázad 14 gyászos eseménye mindenesetre arra enged következtetni, hogy az Egyesült Államokban nem éppen veszélytelen foglalkozás az elnöki székben ülni. Mint a film is rámutatott, az amerikai elnök nem csupán egy ember a sok közül, nem is kizárólag a hatalom megtestesítője, hanem annál lényegesen több: misztikus szimbólum, amelyet egy jól célzott golyó ripityára törhet. A dokumentumok mintha azt sugallták volna, hogy az elnökök életére majdnem kizárólag csak elmebetegek, eszelősök törtek, de azért ne feledjük el a dallasi politikai gyilkosságot John Kennedy ellen. Ott nagyon is előre kiszámított, precíz (politikai) apparátus dolgozott. A legfélelmetesebb mégis talán az, hogy a merényletek gondolatát már a kegyetlen, erőszakfilmekből is merítik egyesek, mint ahogy azt a Reaganre tüzelő Hinckley is tette. Sz. Cs. □ JOCHEN STENSCHKE ÉS HERMANN THEIS nyugat-berlini festőművészek munkáiból nyílt kiállítás a Fáklya Klubban. SZÍNHÁZ • SZÍNHÁZ • SZÍNHÁZ • SZÍNHÁZ GÁLVÖLGYI EZEREGYEDIK ARCA A hűség tragédiája Megpróbáltam kinyomozni, ki legyen a gazdája a Thália Színházban kedden este látott produkciónak, de nem jártam sikerrel. A Pesti Műsor szerint: a székesfehérvári Vörösmarty Színház vendégjátéka, a szórólapon legfölül az áll: Komáromi Játékszín, a színészek pedig fővárosi színházakból valók — a többi között — a Nemzetiből, a Vígból, a József Attilából, a Tháliából... Ám akárki adta is a pénzt, jó ügyre áldozta a forintokat: időszerű, izgalmas és sikeres előadást élvezhetett a közönség a csaknem teljesen megtelt nézőtéren. (Az már a szervezők és a pedagógusok rovására egyaránt írható, hogy volt egy osztálynyi ötödik általános iskolás, Laár pour Igaár volt elmésen jól hangzó, első próbálkozásuk címe. Akkor nem tudtam mit írni róluk, mert túlméretezettnek és másodlagosnak éreztem munkájukat. Bántani viszont nem akartam a négy fiatalt, mert már ez a szerintem kevéssé sikerült első műsoruk is elárulta, hogy tehetségesek. Most pedig itt a Farkas a mezőn című, Jelenetek a társulat életéből alcímű új márpedig az ő életkori sajátosságaiknak a látott darab nem felel meg.) A Kegyenc című dráma került színre. A színlap szerint Illyés Gyula műve, ám arról a tragédiáról van szó, amelynek XIX. századi változatát Teleki László alkotta meg. A címszereplő — egy Maximus nevű patrícius — a végsőkig kiszolgálja Valentinianus császárt, aki az immáron hanyatló, barbároktól fenyegetett, korrumpálódott római birodalom nem kevésbé züllött uralkodója. A birodalom megmentése a legkisebb gondja, a tivornyák és a nők (olykor a fiúk) érdeklik, s hatalmának gyakorlása legfőképpen abban merül ki, hogy attól függően, milyen kedéllyel ébredt, vagy kivégeztet egy tucatnyi embert, vagy kegyelmet ad nekik. Egyik cselekedetére éppúgy nincs értelmes indok, mint a másikra. S hogy miért szolgálja őt az okos és jó szándékú Maximus, olyan abszolút hűséggé, hogy még szeretett ifjú feleségéről is lemond a javára? Azért, mert hisz a császári hatalom jogosságában, eleve elrendeltségében, azért, mert hisz magában a hűségben, ebben az egyik legmagasztosabb emberi erényben. Azt azonban nem tudja átlátni tisztes korlátoltságában: korántsem mindegy, hogy az ember milyen eszméhez, milyen hatalomhoz hűséges. Az Maximus tragédiái vétsége, hogy hűsége vakhit, s e vakhitével nemcsak hogy szolgálni vélt urát nem tudja megmenteni, hanem magát is elveszíti. Az előadást Sík Ferenc rendezte. A különböző társulatokból egybegyűjtött színészeket egységes csapattá szervezte, akik világos értelmezésében és határozott irányításával stílushíven szolgálják a produkció megérdemelt sikerét. A címszerepben Gálvölgyi Jánost láthattuk, pontosabban az ezerarcú Gálvölgyi, ezeregyedik arcát. Hasonló figurát ritkán adatik megformálnia, de mint annyi másban, ebben is remekel. Maximusnak sem erényével, sem bűnével nem maradt adósunk, átéltük vele e nem csupán az ókorban létező jellem minden dilemmáját, teljes tragédiáját. Iglódi István mostanában keveset játszik, s ezt — bármennyire élvezzük is kitűnő rendezéseit — csak sajnálhatjuk. Valentinianus megszemélyesítésével a színjátszás magasiskoláját mutatta be. A legnemesebb eszközökkel állította elénk a fenségében is szánandóan nevetséges ripőköt. Maximus felesége, Júlia Tóth Éva. Jól eltalálta ennek az alaknak „érzékeny egyensúlyát”. A kisebb szerepekben tetszett Fülöp Zsigmond (Fulgestius), Csíkos Gábor (Sidonius) és Incze Ildikó (Eudoxia). Tehetséget mutatott a főiskolás Haász Vander Péter (Palladius). Morvay István m „NÉGYEK" HUMORA EREDETI Farkas a mezőn műsoruk. A Közgazdasági Egyetem egyik hatalmas, mégis zsúfolásig megtelt termében mutatták be , és játsszák rendszeresen. Ami általában tetszett. Pedig rafináltan kezdik. Hosszú ideig nincs semmi, csak a félhomály, és közben a világ egyik, monotonsága miatt legidegesítőbb zenéje, Ravel Bolerója szól. Amikor az ember úgy érzi, hogy végképp nem tudja már elviselni a zene egyhangúságában is felfokozott feszültségét, akkor indul az előadás. Belibeg Galla Miklós, superman-kosztümben. Ennek látszólag legalábbis, úgyszólván semmi oka. Egyébként mindvégig seregnyi olyan dolgot látunk, aminek látszólag nincs értelme. Legfeljebb annyi, hogy nagyon mulatságos. Később azonban egyre inkább összeáll a kép. Sorra elénk lép Laár András, a négytagú csapat vezetője, valamint Dolák-Saly Róbert és Bálint Bea. A három fiú „civilben” popzenész, de remekül énekel és mozog zenére a társulat egyetlen lánytagja is, aki tanítóképzőbe jár. Humoruk teljesen eredeti. Többnyire a legegyszerűbb közhelyeket parodizálják életünk mindennapjaiból, frissen, elmésen, szórakoztatóan, olykor pantomimszerűen, máskor zenével, néha szólóban, hol meg duettben, van úgy, hogy hármasban és megesik, hogy egyszerre mind a négyen. Ha van tengelye a műsornak, leginkább akörüli forog, hogy Laár András, a nagy költő, aki időnként előadja megrázó verseit (paródia és önparódia itt minden, nehogy bárki összetévessze netán valamiféle öntömjénezéssel!), s a többiek elragadtatva kísérik vagy egészítik ki a maguk zsengéivel, bármilyen műfajban. Sok természetes báj szövi át a váratlan poénokban és szellemesen eredeti ötletekben bővelkedő előadást, amelynek csúcspontja egy A vérnarancs című krimiparódia, amely szövegében, szerkezetében és előadásában olyan kitűnő, hogy Leacocktól Karinthy Frigyesig világszínvonalú humoristák is nyugodtan vállalhatnák a magukénak. Barabás Tamás A pozsonyi Nova Scene Stúdió vendégszerepeit a Katona József Színházban, ahol Moliére Don Juan című komédiáját mutatták be Vladimir Stransko rendezésében. Képünkön: Marian Jahuda és Zora Kolinska. (MTI Fotó: Ilovszky Béla felv.) INDUL AZ ÚJ KIADÓ TANULMÁNYOK ERDÉLY TÖRTÉNETÉRŐL Tanulmányok Erdély történetéről címmel az Alföldi Nyomdában készül a januárban megalakult Csokonai Kiadó első kiadványa. A debreceni székhelyű, de országos hatókörű kiadó harmincötezer példányban jelenteti meg a munkát. A tanulmánykötet több lényeges ponton egészíti ki az Akadémiai Kiadónál megjelent háromkötetes Erdély története monográfiát, főként a Trianon utáni időszakkal foglalkozó részeket. A kötetet Rácz István, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem professzora szerkesztette, művészeti kivitelezője Molnár László, Misztótfalusi-díjas tipográfus. A Csokonai Kiadó Tanulmányok Erdély történetéről című kötete az ünnepi könyvhétre jelenik meg. (MTI) 2 earthrUp, 1988. április 28., csütörtök SZÍNÉSZMÚZEUM Jubileum előtt restaurálás A Magyar Színházi Intézet felhívta a látogatók figyelmét arra, hogy a Bajor Gizi Színészmúzeumot, a hatvanesztendős épület műszaki állagának felülvizsgálata miatt, május 2- ától ideiglenesen zárva tartják. Az épületet a második világháború alatt bombatalálat érte. Felújították, de a vizsgálat elvégzését most az tette szükségessé, hogy különféle károsodásra utaló tüneteket észleltek. A nem közgyűjtemény céljára épült öreg villában keletkezett károsodás mértéke szerint kell majd dönteni a további teendőkről. Az épület rendbehozatala már csak azért is kívánatos, mert 1990-ben ünnepli a művészeti élet a magyar színészet elindulásának 200. évfordulóját. Minthogy a jubileumi esztendőben a Bajor Gizi Színészmúzeum előreláthatólag sok rendezvény színhelye lesz, s így a közönség is nyilván nagy számban keresi majd fel, a már megalakult jubileumi bizottság a restaurálást mindenképpen indokoltnak véli. Addig is videofelvételeken rögzítik a jelenlegi állapotot, valamennyi helyiségével és színészeti emlékeivel. (Kristóf) FILMBEMUTATÓ A kíméletlen Bevallom, volt bennem valami ellenállás. Nem elég az a rengeteg krimi, gondoltam magamban, amit eddig csinált, amelynek mindegyikében ő volt a hős, akár gengsztert, akár zsarut játszott, most még arra is „vetemedik” Alain Delon, hogy saját filmjének nemcsak főszereplője, de egy személyben rendezője és producere legyen! Bizonyára így kíván az eddiginél is szuperebb hőssé válni, övé most már nemcsak a labda, de a pálya, meg a lelátó is. Csakhogy ezt a belső ellenállást, ahogy haladt előre a film, fokról fokralegyőzte — maga Alain Delon! A krimiműfajban igazán nincs hiány, tv-ben is, moziban is (sőt, még színházban is!) az utóbbi években annyit látunk belőle, hogy az már jóval több a soknál, s köztük rengeteg a rossz, vagy az éppen csak közepes. Ez A kíméletlen című azonban, s ezt már az első tíz perc után be kellett magamnak vallanom, a maga műfajában igen tisztességesen legyártott munka. És a további száztíz perc (mert kétórás a film) sem okozott csalódást. Alain Delon, a producer, csakugyan jó szerepet kínált Alain Delonnak, a színésznek, de ő ezt igen kiváló színészi eszközökkel maximálisan meg is oldotta. Mint rendező pedig, fölényes biztonságot mutatott a ritmust, a tempót, a feszültséget, az általános hangulatot, de még a humor kezelését illetően is. Jó bűnügyi film tehát A kíméletlen, s a fentieken túl Delon még azért is dicsérhető, hogy olyan kipróbált, kitűnő színészeket szerződtetett partnereiül, mint Francois Périer, Pierre Mondy és Andréa Ferreol (aki telt bájaival először A nagy zabálásban hódította meg a világot). Fiatal, új női főszereplője, Anna Perillaud is jó felfedezés. Öt évvel ezelőtt, amikor ezt a filmjét forgatta, Alain Delon 48 éves volt, szerepe szerint csak 40, de ezt az életkort hitelessé tudta tenni. Egyébként úgy látszik, hogy az évtizedek óta folyó nagy páros versenyben, amely a két legnépszerűbb francia filmsztár, Jean-Paul Belmondo és Alain Delon között folyik, az utóbbi években Delon ragadta magához a vezetést. (barabás) Ez is elmúlik egyszer A film nyugdíjba vonult hivatalnokhősét Nyuszkának nevezi a felesége, és így szólítják azok is, akik szeretik. Nyuszka bácsi valóban nyuszilelkű a magánéletében, szörnyeteg felesége uralkodik rajta s még meg is veti érte, hogy uralkodhat. Nyuszka bácsiban azonban, mint sok megnyomorított Lelkirabszolgában, ott él legbelül egy törhetetlen, áldozatra és szeretetre kész ember, aki az igazságtalanság és terror ellen csendes ellenállást táplál magában. Ez a csendes és rendíthetetlen ellenállás a történelem egy tragikus pillanatában, Belgrád náci megszállása idején, igazi hőssé avatja az öreg hivatalnokot. Az az embertípus, aki, ha nagy és szép értelmét látja, a maga látványosság nélküli módján konokul bátor az életveszélyes helyzetekben is. Mert legfeljebb elszenvedte egy életen át a megaláztatást, de karcolatlanul őrizte meg magában az igaz ember méltóságát. Az Ez is elmúlik egyszer című jugoszláv film hangulatán, szereplőinek kimunkáltságán, lélektani hitelességén érződik az erőteljes irodalmi megformáltság, s valótlan, a film Ivó Andric regényéből készült. Arenad Dizdarevic rendező hódolata szintén kiolvasható a filmből a nagy klasszikus író iránt, ám ez csak tisztes munkát eredményezett egyelőre. Nem kerekedett felül az epikus lassúságon, hőse csendes felmagasztosulása szép történet, de jellegtelen film. (bársony) Szövetkezeti mozi Április 21-én nyílt meg Budapesten, a Hegedűs Gyula utcában, az első szövetkezeti mozi. Az Ipoly Filmszínház lett a Palotai Építőipari Szövetkezeté, amely átalakította, modernizálta a helyiséget. Most az emeleten előadás közben kávét, szendvicset, üdítőitalt is lehet fogyasztani, tompa fényű asztali villanylámpák mellett, miként számos európai moziban. Április 21-én, Woody Allen — nálunk még nem játszott —, Hanna és testvérei című filmmel nyitottak. Mától, április 28-tól, emellett Don White izgalmas filmje, az ugyancsak előbemutatónak számító Végső viszszaszámlálás is megy, a főszerepben Kirk Douglasszel. A jövő csütörtöktől a Ritz fürdőház című amerikai vígjátékot vetítik. Az Ipoly közvetlenül a Moképtől kölcsönzi filmjeit, immár nem tartozik a Budapest Film mozijai közé, talán ezért is okozott kezdetben némi nehézséget műsorának megtalálása a sajtóban.