Esti Hírlap, 1988. július (33. évfolyam, 155-180. szám)
1988-07-01 / 155. szám
f --- i Mini. in . A PARLAMENTBŐL JELENTJÜK ♦ A PARLAMENTBŐL JELENTJÜK Az Országgyűlés ma délelőtt két, márciusban benyújtott interpellációra adott válaszról határoz. Dr. Pálfi Dénes képviselő a lakossági elektromos áram fogyasztói díjának egységesítéséről kérdezte az Országos Anyag- és Árhivatal elnökét. Az ennek nyomán elvégzett vizsgálat megállapításairól a kijelölt albizottság tájékoztatta a honatyákat. A parlament elé került továbbá a terv- és költségvetési bizottság jelentése, amelyik Kovács András képviselőnek a mezőgazdasági üzemek hitelellátásáról szóló felvetését követő vizsgálat eredményét tartalmazza. INTERPELLÁLT A KÉPVISELŐ Javaslat új áramtarifa bevezetésére Megfelelő fizetési eszköz lehet a váltó Dr. Pálfi Dénes képviselő, az Országos Anyag- és Árhivatal elnökéhez intézte interpellációját. Ebben felvetette: a villamos energiáért az ország különböző részein fizetendő eltérő tarifarendszer nem felel meg az objektív követelményeknek A felvetést az Országgyűlés terv- és költségvetési, valamint ipari bizottsága megvizsgálta, és a szükséges javaslat megtételére albizottságot hozott létre. A téma áttekintése során ismét felszínre került: a lakossági villamosenergiadíjszabás jelenlegi, rendszere 1959-ben alakult ki. Akkor osztották az országot a jelenleg is fennálló díjszabási övezetekre. A tarifák az egyes térségek villamosenergia-szolgáltatásának akkori önköltségei alapján alakultak ki. Az ország különböző területein alkalmazott fogyasztói tarifák között a nappali áramszolgáltatásban találunk különbségeket. Tavaly Budapesten 1 forint 25 fillért, a kiemelt városokban 1,70-et, más városokban 2,05 forintot, míg a községekben 2 forint 45 filliért fizettek kilowattóránként. Az éjszakai áramdíj az országban egységes. Az 1979 utáni tarifaemelések során a kormányzat erőfeszítéseket tett a különbségek mérséklésére. A nappali árakért fizetett díjak különbsége azonban az eltérő mértékű díjnövelések ellenére sem változott. Ma kilowattóránként 1 forint 20 fillér a különbség. Az érvényben lévő tarifarendszer nem ösztönöz a villamos energia hatékonyabb kihasználására, nem szolgálja a lakosság csúcsideji igényének mérséklését, nem kényszeríti ki a villamos energia racionálisabb felhasználását, a takarékoskodást. Az 1 forint 47 filléres, országosan átlagos lakossági tarifában 45 fillér a veszteség Ezt a kilowattóránkénti többletet a termelőüzemek fizetik meg, ily módon a lakosság egy része voltaképpen burkolt ártámogatásban részesül. A bizottság megállapította: az interpellációban felvetett kérés megalapozott. Szükséges tehát a kormány közbeavatkozása, hogy a feltételek megteremtésével, az általános árpolitikai intézkedések keretében rendezze a villamos energiáért fizetendő tarifák problémáját. A javaslat rámutat arra, az új díjrendszert 1989-es kezdéssel fokozatosan, három év alatt lenne célszerű bevezetni. A jelentésben foglaltakkal dr. Pálfi Dénes képviselő és dr. Szikszai Béla, az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke egyetértett. Kovács András képviselő a Magyar Nemzeti Bank elnökéhez címezte interpellációját az Országgyűlés márciusi ülésén. Ebben a mező- és élelmiszer-gazdasági üzemek hitelellátásával kapcsolatban kért vizsgálatot. Az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága áttekintette az interpellációban foglalt hitelellátási gondokat, és javaslatot dolgozott ki a megoldásra. Mindenekelőtt megállapította: az interpelláció jogos volt, hiszen néhány tavalyi pénzügyi döntés következtében 1988 első hónapjaiban fizetési zavarok keletkeztek a mezőgazdaságban és az élelmiszer-gazdaságban. Ezek feloldása mindenképpen szükségessé vált. Idén februárban például az élelmiszer-gazdaság ötmilliárd forinttal kevesebb kölcsönhöz jutott, mint egy esztendővel korábban. Az interpelláció hatására az esztendő első hónapjaiban a Pénzügyminisztérium, a Magyar Nemzeti Bank és a kereskedelmi bankok olyan intézkedéseket hoztak, olyan kompromisszumos megállapodásokat kötöttek, amelyek nyomán megszűnt a fizetési zavarok nagy része. A megállapodások célja az volt, hogy a pénzügyi irányítás az év hátra lévő részében olyan nyomást fejtsen ki, amelynek következtében megelőzhetők a pénzügyi megalapozottság hiánya miatti termelési zavarok, a kereskedelmi bankok kellőképpen segíteni tudják a mező- és élelmiszer-gazdaság folyamatos munkáját. Minthogy ez a terület, jellegénél fogva, speciális finanszírozást kíván, a vizsgálat örömmel vette a Magyar Nemzeti Bank elhatározását, melynek értelmében a váltót — mint a szocialista gazdaságban csak meglehetősen lassan visszalopakodó fizetési lehetőséget — a felvásárlás eszközévé teszi, így megfelelő fizetési eszközt találhatunk ahhoz, hogy a mezőgazdaságban, az élelmiszergazdaságban jelentkező szezonális árubőség ellenértéke meglegyen. A Magyar Nemzeti Bank minden felvásárlással kapcsolatos váltót 90- 180 napon belül kifizet. Az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága az interpelláció nyomán azt javasolta a kormány számára: a hitelpolitika rövid időszakra szóló, esetenkénti elemeit hosszabb távú elképzelések váltsák fel. Nagyon fontos a népgazdasági egyensúly megteremtése céljából, hogy a pénzügyi irányítás segítse elő: a mező- és élelmiszer-gazdaságban ne keletkezzenek termelési és felvásárlási nehézségek. Ugyanakkor az ágazat képes legyen kiviteli tervének teljesítésére, a hazai ellátás biztosítására, s legyen pénz az egyensúlyt javító szerkezetváltási, fejlesztési folyamatok finanszírozására is. Javasolta továbbá a bizottság, hogy az alacsony hatékonyságú tevékenységek esetén ne vagy csak rövid időre kaphassanak pénzügyi segítséget az így dolgozó szervezetek. A bizottság javaslatával az interpelláló képviselő egyetértett. __és a folyosón Parlamenti tudósítóink: Gyémánt Mariann, Horváth K. József, Magyar László záporoztak a kérdések. A nemrég lezajlott budapesti tüntetésről, a moszkvai pártkonferenciáról, s arról, hogy a jövőben a parlamenti bizottságok szerepe nő-e vagy az ülésszakok lesznek gyakoribbak és hosszabbak. S egyáltalán: milyen fokon van nálunk a parlamenti demokrácia ... Meg egyébként is: hogy is van azokkal a parlamenti frakciókkal? Aztán, hogy milyen következményei vannak annak, ha a miniszterelnök alakítja meg kabinetjét, s mi annak, ha az Országgyűlés választja meg egyenként a minisztereket — hogy ne csigázzuk az érdeklődést: ez utóbbi esetben, így nálunk is, nem mondhat le egyszerre a kormány. Továbbá: van-e jelentősége annak, hogy budapesti illetőségű a képviselőház elnöke, s befolyásolta-e ez az ülésszak elején megtartott választást? S ehhez kapcsolódva: mi az oka annak, hogy a győztes nálunk szokatlanul enyhe többséggel nyert? No és, ami mostanában — Élénkség a folyosón mint a jelenlegi ülésszakon is — napirenden levő téma: a bős—nagymarosi vízlépcső ... Mint egy igazi sajtókonferencián. Amelyen nem előre bejelentett kérdésekre hangzanak el komótosan előkészített válaszok, hanem ahol, amúgy „kard ki kard” áll egymással szemben a mindenkori főszereplő s a rettenetesen kíváncsi közvéleményt képviselő még kíváncsibb sajtó. De ez nem egy igazi sajtókonferencia volt. Csak egy amolyan folyosói szimpózium. A helyszín ugyanis a Parlament folyosója. Ahol feltűnt a főtitkárminiszterelnök, s a „mindenhol lesben álló” sajtó egy tapodtat sem eresztette tovább. A nemzetközi legénység tolmácsok segítségével „támadott”, magyar napilapok, hetilapok tudósítói, rádiósok és televíziósok is ott álltak a nagy karéjban — honnan kerültünk ennyien elő, amikor bent folyt a vita?! —, ki előhúzta mikrofonját, ki csupán a memóriáját kapcsolta be. S aki ez utóbbit választotta, annak egy idő után néha visszafelé is kezdett pörögni a szalag. A szalagon nagy csendek voltak... (gyémánt) JEGYZET Iparunk és bizalmunk •Mesi az iparunk megújhodásában? Több BiZnai Unie képviselő tette fel tegnap a parlamentben ezt a kérdést. Őszinte aggodalom vezérelte a felszólalókat. Dr. Gágyor Pál budapesti képviselő — az Országgyűlés ipari bizottsága nevében — elmondta: utána nézett annak, mióta beszélünk az ipar szerkezetváltásáról. Maga is meglepődött, hiszen már egy 1957-es párthatározat is említést tett erről, s mégis ott tartunk, hogy iparunk szerkezete elavult. Ez bizony lehangoló. S még kevésbé deríthet bennünket jobb kedvre a képviselők ama következtetése, hogy iparunk nagyobbik fele nem is alkalmas arra, hogy jobb napokat lásson általa az ország. Mindenekelőtt az ipar gyengéinek tulajdonítható, hogy tavaly már 213 milliárd forint volt az állami támogatás; hogy — a pénzügyminiszteri beszámoló szerint — a gazdálkodó szervezetek nyereségének több mint nyolcvan százaléka ebből származott. A vállalatok által befizetett pénzek tetemes része ilyen-olyan címeken „visszacsorog” — vajon kinek a zsebébe nyúljon ilyenkor a deficit által fenyegetett költségvetés? . ... .... a honatyák ama véleménye is, egyöntetű Volt hogy_csak egy megújult ipartól várhatunk kibontakozást!* Berecz Frigyes ipari miniszter így fogalmazott szóbeli kiegészítőjében: „Az állami vállaltatok mintegy 3 százaléka képes világszínvonalú termékek gyártására, 12 százaléka többékérésbe lépést tud tartani a versenyben, további 50 százalékuk állami támogatás nélkül is elboldogul, a fennmaradó 35 százalékot kisebb-nagyobb mértékben támogatni kell... Ez utóbbiak körén belül kialakult egy évek óta veszteséges, egyre reménytelenebb helyzetbe kerülő csoport, amelyhez 1987- ben öt nagy, közel 50 közepes és kis vállalat tartozott”. A vélemények tarkaságából az is kiviláglott: bár nagyon sokat javíthat az államháztartás helyzetén a mezőgazdaság, idegenforgalom (az utóbbi a világ egyik legdinamikusabban fejlődő ágazata), az ország csupán akkor tud boldogulni, ha az ipar megújul. A nemzeti jövedelem 40 százaléka az ipartól származik! A * ! |0_* anl'aS' kondíciók ismeretében azt A jelenlegi is könnyű belátni, hogy manapság rövid távon nem is annyira a fejlesztés, inkább a visszafejlesztés, a veszteségek csökkentése, az így nyert összegek átcsoportosítása a kulcskérdés. Azt ugyanis, hogy mire kellene költeni a pénzt (elektronika, autóipar, biotechnológia stb.), szinte kívülről tudja már minden műveltebb állampolgár. De az igazi, gyötrelmes dilemmára (honnan vonjuk el a pénzt, hogy ezek tőkéhez jussanak) nem volt eddig egyértelmű, határozott válasz. Legalábbis az utóbbi időkig. Az országos pártértekezlet óta miniszteri biztost neveztek ki a vaskohászat élére, radikális változtatásokat határoztak el a szénbányászatban. És ugyancsak a közelmúltban, elhatározták a túlzott mértékű állami támogatások csökkentését, rövid időn belüli megszüntetését veszteséges vállalatoknál, ágazatokban. pl_L_f. gyors változásokra várni (a Dar nem lénél visszafejlesztés is sok időbe és tetemes összegekbe kerül), mégiscsak az ilyen határozott lépések ígérnek kibontakozást. Különösen akkor, ha azokat újabb bátor és bizalomerősítő döntések követik. Magyar László