Esti Hírlap, 1988. augusztus (33. évfolyam, 182-206. szám)
1988-08-03 / 183. szám
□ A LISZT FERENC KAMARAZENEKAR — hangversenymester Rolla János — koncertet ad ma este a Pest Megyei Tanács díszudvarában. Közreműködik Kostyál Kálmán, Tfirst Zoltán és Hara László. (Esőnap 4-én.) □ WILHELM KÁROLY festményeiből látható kiállítás augusztus 5-től szeptember 4-ig a Vigadó Galériában. A tárlatot 5-én, pénteken délután 5 órakor Sváby Lajos festőművész nyitja meg. A SPANYOL NÉPI EGYÜTTES érkezik hazánkba. A badajozi ének-, Zene- és táncegyüttes bemutatója 18-án, csütörtökön este 8-kor kezdődik —a Táncfórum szervezésében— a Petőfi Csarnokban. Folklór repertoárjukon válogatás szerepel Spanyolország valamennyi tájegységének táncaiból, zenéjéből, dalaiból. Hazájukon kívül 32 országban mutatkoztak be eddig. Előadás után spanyol táncház kezdődik az ifjúsági szabadidő-központban. NEM SZABAD TUDÁLÉKOSKODNI A régi zenéről Beszélgetés Anneke Boekével Az idén nyáron negyedik alkalommal rendezték meg Sopronban a régi zenei napok nemzetközi fesztivált. A mesterkurzust is tartó világhírű vendégművészek — Jos van Immerseel (csembaló, Belgium), Anneke Boeke (furulya, Hollandia) és Jan Boeke (kórusgyakorlat, Hollandia) — közül Anneke Boekével, a hazánkban hanglemezekről és rádiófelvételekről is jól ismert furulyaművésznővel beszélgettem a soproni rendezvényről és a régizene-játék érdekességeiről. — Ön volt a legelső professzor, aki a soproni régi zenei napokon mesterkurzust vezetett. Milyen változást tapasztalt a kezdetek óta? — Az első két év nagyon nehéz volt. Sokan jöttek kis falvakból, óriási lelkesedéssel, de anélkül, hogy életükben hallottak volna a régizene-játékról, sőt mindenféle alaposabb zenei képzettség nélkül. Az akkori kemény, bázisképző munkának később érett meg a gyümölcse. Azok, akik valóban tehetségesek voltak, és akiknek sikerült felkelteni az érdeklődését a barokk zene iránt, viszszatértek, és nagyon sokat fejlődtek. Rengeteget gyakorolnak, mindent megtesznek azért, hogy meg tudják csinálni, amit tanácsolok. Nagyon élvezem a tanítást, és úgy látom, hogy egyre jobb, szorgalmasabb és érdeklődőbb növendékek foglalkoznak a furulyázással. Én azokkal a növendékekkel tudok legeredményesebben dolgozni, akik megtanulnak mindent, amit csak lehet, de van saját elképzelésük is, akik nem követik szolgai módon a tanárt, hanem egyedül is továbbmerészkednek a megmutatott úton. — Magyarországon elég ritka, hogy egy muzsikus éppen a furulyát választja hangszeréül. — Magyarországon még egyelőre igen, de sok országban, például Hollandiában, ahol fölnőttem, ez óriási divat. Amikor én diák voltam, senki sem foglalkozott komolyabban a furulyával. Akkor Franz Brüggen előállt ezzel a rég elfeledett instrumentummal, és sokakat lázba hozott. Az én indíttatásom is tőle származik, bár a régi zene terén otthonról is sokat kaptam: édesapám, Jan Boeke, aki idén először tartott Sopronban kórusgyakorlatot, a régi zene nagy értője, ő kizárólag a Bachig terjedő zenetörténeti korszakkal foglalkozik. Veszélyes . Sokan azt tartják, hogy a régizenésznek egyben tudósnak is kell lennie. Valóban, mi alapján dönti el egy művész, hogy egy interpretáció mitől válik stílusossá, eredetivé? — Ez nagyon veszélyes dolog. Sokan épp azzal követik el a hibát, hogy túlságosan sokat foglalkoznak a részletekkel, elvesznek abban, hogy egy-egy apró díszítést, hajlítást hogyan kell játszani „korhű” módon. Ez pontosan olyan, mint amikor valaki, aki felolvas egy szöveget, minden betűre külön-külön odafigyel, közben is azon gondolkodik, hogy egy a betűt a-nak ejtsen-e vagy á-nak, és így tovább. így azután épp a lényeg tűnik el, elfelejtkezik arról, hogy az, amit fölolvas, értelmet hordozó szöveg. A régizene-játék elsajátítása ugyanolyan, mint a nyelvtanulás. Jól meg kell tanulni a nyelvtant, de később már nem szabad állandóan arra figyelni, hanem beszélni a nyelvet, és kifejezni valamit a segítségével. A közvetített érzelmek, gondolatok a lényegesek. Hogy a régizenész tudós-e? Hogy a nyelvhasonlatnál maradjunk, hadd kérdezzek vissza: attól, hogy ön magyarul, az anyanyelvén beszél, tudós? — Sokan azért nem szeretik a régi zenét, mert úgy gondolják, hogy az száraz, érzelmileg keveset nyújt. — Az, hogy így gondolják, éppen azzal függ öszsze, amiről az imént beszéltem: az előadók egy részének egyfajta tudálékos szemléletével. Harnoncourt például, akit én őszintén csodálok, a régi zenének igazi szakértője, de ugyanakkor produkcióiban mindig ott van az egyéni invenció és bizonyos általános muzikalitás. A muzsikus egyénisége, szuggesztivitása a régi zenében éppen olyan döntő, mint a klasszikus, a romantikus vagy a modern zenében. Különleges Zenészkörökben is hallottam olyan véleményt, hogy az kezd el régi zenével foglalkozni, aki egyébként nem állja meg a helyét. Például egy hegedűs, aki nem képes a Paganini-caprice-okkal brillírozni, áttér barokk hegedűre. — Ebben volt némi igazság, de az első generáció esetében sem általános ér,vénnyel. Ma már itt Magyarországon is megfigyelhető, hogy egyre tehetségesebb, a régi zene iránt egyre elkötelezettebb muzsikusok foglalkoznak a zenének ezzel a speciális ágával. — Mennyire számít ma még különlegességnek a régi zene? — Angliában például, ahol jelenleg családommal — magyar férjemmel és két kisgyermekünkkel — élek, ez a muzsika a zenei élet szerves részévé vált. Itt Magyarországon talán még egyelőre csak egy rétegé, de azok a tehetséges fiatalok, akik olyan invenciózusan és intenzíven dolgoznak (idesorolnám a Concerto armonico együttest is, amely többször is fellépett ezen a fesztiválon), véleményem szerint el fogják érni, hogy a szélesebb koncertlátogató közönség is jobban érdeklődjék iránta, nagyobb élményt, több örömöt jelentsen a számára. Ebben egy ilyen fesztivál, mint a soproni régi zenei napok is sokat segíthet. FELVESZI A TELEVÍZIÓ IS Iglesias — kazettán Julio Iglesias szombat esti budapesti hangversenyét — Csenterics Ágnes rendezésében — megörökíti a Magyar Televízió is. — A mintegy háromórás műsorról hatvanperces anyagot állítunk össze — mondja a rendezőnő. — A vezető operatőr: Bodó János. A világhírű művész a múlt hét végén Tel-Avívban, egy ottani hatalmas Szabadtéri színpadon adott koncertet, amelyen — a budapesti fellépést rendező Multimédia és az egyik szponzor, a MALÉV jóvoltából — Bodó János és Mihály György, a Multimédia képviselője társaságában én is részt vehettem. Sőt, alkalmam volt beszélgetni Iglesiasszal, aki negyvenfőnyi stábjával látogat hozzánk, kilenctagú zenekar, és háromtagú női vokát kíséri. A többiek: a műszaki gárda emberei. Mint mondotta: fokozott izgalommal és érdeklődéssel készül Budapestre, hiszen ez az első szocialista ország, ahol a közönség elé lép és azokban a városokban, ahol még nem járt, úgyszólván kezdőnek érzi magát, mert meg kell hódítania személyesen is az új nézők tízezreit. Csenterics Ágnes a forgatás előkészületeihez segítséget kapott Szilviától, a magyar származású turnémenedzsertől, aki Caracasban született, kivándorolt magyar szülők gyermekeként, és immár tizenkét éve szervezi Iglesias koncertjeit szerte a világon. — Mennyit fizet a Televízió a koncert felvételéért, sugárzásáért? — Az egyórás műsorról sztereóhangzású kazetta is készül, amelyet külföldön a Multimédia és maga Iglesias hoz forgalomba. Ennek fejében a művész lemondott a televíziós közvetítés jogdíjáról és tévés gázsijáról. Az összeállítást a tervek szerint a közeljövőben már láthatjuk a képernyőn. (gt.) Csenterics Ágnes és Julio Iglesias Tel-Avívban NiÍRBÁ TORBAN Vendégművészek Zenei napok Kezdődnek augusztus 5-én Nyírbátorban. Az immár huszonkettedik alkalommal sorra kerülő nyírbátori zenei napok programsorozata augusztus 27-én zárul. A közreműködők között ott lesz — a hazai művészeken kívül — Yoichi Yamashita és Takayosi Koizumi, a Toyamai Ifjúsági Zenekar, Terombo Tsuboshima, Kazuo Osava karnagyok, a Rzeszowie Filharmónia zenekara és énekkara, a Varsói Operaház szólistái, Josef Radwan karmester. FILMBEMUTATÓ Hajsza szárazon és vizen Mint az annak idején példaként elénk állított iskolai dolgozat (bevezetés, tárgyalás, befejezés), három részre tagolható ez a szovjet film is. Sajnos, az első és a harmadik része nagyon gyenge, még a kalandfilm szintjén is túlságosan naiv, és meséje minden hitelt nélkülöz. Igazi sodrása csak a középső résznek van. Itt kedvünkre izgulhatunk, tanúi lehetünk egy hármas autós üldözésnek, amelyben az amerikai kém nyomában nemcsak ifjú hősünk, a határőr-zászlós ered, egy frissiben eltulajdonított taxival, hanem egy ugyancsak a katonaságnál szolgáló, bár civilbe öltözött csinos ifjú hölgy is lelkesen részt vesz a hajszában. Ennél több jót, sajnos, képtelen vagyok elmondani erről a filmről. Itt már a hajsza után vannak Szökevényvonat Egy szovjet rendezőnek kellett Hollywoodba érkeznie ahhoz, hogy megújuljon az ősidők óta lényegében azonos síneken futó amerikai kalandfilm. Koncsalovszkijnak hívják ezt a rendkívüli tehetségű rendezőt, s mint ismeretes, édestestvére a nála is nagyobb formátumú rendezőkollégájának, a külföldön (is) dolgozó, de még mindig változatlanul moszkvai illetőségű Nyikita Mihalkovnak. Igazából nem újította meg az amerikai kalandfilmet Koncsalovszkij, csak éppen magas színvonalra emelte a műfajt, mert egy kiemelkedően jó darabját készítette el —, és ez azért nem olvania „csak”. Koncsalovszkij ugyanis nem kiagyalt és mesterkélt, nem „legyen benne azért ilyesTari Emőke mi is” — alapon forgatott olyan kalandfilmet, amely lélektani dráma is. Nem. Az alaszkai szuperkegyetlen börtönből való kitörést, a két rab szökésének módját, a vezető nélküli vonaton való száguldását a kalandfilm műfaji törvényeit megtartva, tehát az izgalmat állandóan fokozva, itt csakugyan úgy adják elő, hogy közben hiteles emberi jellemeket, valódi lélektani problémákat, többdimenziós, körüljárható embereket is ábrázolnak. Kétségkívül van kényes pontja is a filmnek, de mert ez eltér a szokványtól, mert az izgulnivaló mellett ad egy kis gondolkodnivalót is, voltaképpen örülhetünk neki. Arról beszélek, hogy a börtönéből kitörő főhős — akit kitűnően elevenít meg a nagyszerű Jon Voight, kit már első nálunk játszott filmjében, az Éjféli cowboyban megcsodáltunk és megszerettünk — bírja rokonszenvünket. Ez azonban némi lelkiismeretfurdalást is okoz. Mert miközben azért szurkolunk, hogy sikerüljön a szökési kísérlete (persze, szívünk mélyén tudjuk, hogy nem fog sikerülni, mert nem sikerülhet sem fizikailag, sem a dramaturgia törvényei szerint), hasadóban a lelkünk. Hiszen hősünk, Manny, nem véletlenül és nem igazságtalanul került a nehéz fiúk szigorított börtönébe. Ha voltak is enyhítő körülményei, de mégiscsakbankot rabolt és közben embert ölt. Szabad akkor szurkolnunk érte és neki? Koncsalovszkij valahogy feloldja érzelmi válságunkat. Egyrészt: Mannyvel egy olyan minden emberségéből kivetkőzött, szuperkegyetlen, a legvadabb SS- tisztekre emlékeztető, hatalmával notóriusan visszaélő börtönparancsnokot állít szembe, hogy annak sem lehet, annak aztán végképp nem lehet szurkolni. Másrészt — de a továbbiakban nem illik elmondani, hogy a néző kellően izgulhasson a film befejezésén. Elég annyit róla, hogy a film valamiféle isteni-emberi-dramaturgiai igazságszolgáltatással végződik. Barabás Tamás HÁROMSZOR A DÓM TÉREN Csíksomlyói passió A Szegedi Szabadtéri Játékok Dóm téri színpadán holnap, pénteken és szombaton a Csíksomlyói passió előadásaival folytatódik a nyári program. Az 1981-es ősbemutató óta nemcsak hazai, hanem számos külföldi színpadon adták elő nagy sikerrel. A szegedi előadások iránt is nagy azérdeklődés: a jegyek többségét elővételben megvásárolták. A történet az előadások helyszínétől, időpontjától függően az elmúlt években módosításokkal, több változatban került a közönség elé. A mához igazodik a szegedi előadás is. A Dóm téren játszott változatot adják majd elő terveik szerint jövőre egy hónapos olaszországi turnéjukon is. GYERMEKRAJZOK Cirkuszban a cirkuszról Gyermekrajz-kiállítás nyílt a Városligetben a Fővárosi Nagycirkusz első emeleti előcsarnokában. Bohócok, légtornászok, zsonglőrök képei díszítik az alkalmi tárlat falait, s az alkotók tíz-tizennégy éves úttörők. Kompozícióikhoz az ötletet valamennyien a cirkusz világából merítették. A Magyar Úttörők Országos Szövetsége és az Országos Pedagógiai Intézet által még tavaly meghirdetett ■egyéni pályázat több ezer munkájából válogatott a zsűri, s a döntőbe jutott harminchat versenyzőnek ezt a témát adták feladatul. A legjobbnak ítélt tíz pályamunkát a Csillebérci Úttörőtáborban arany plakettel jutalmazták.