Esti Hírlap, 1988. december (33. évfolyam, 284-309. szám)

1988-12-02 / 285. szám

• iinvjim­­i uiaiumuji c/nik Gf Q VQQQKQt f Kiskapu az Irangate-ügyben Washington, december 2. Heltai András, az MTI tudósítója jelenti: Jogi manőverekkel akar­ja-e a Reagan-kormány megakadályozni, hogy el­ítéljék Oliver North alezre­dest? Vagy egy órán át ezt feszegették az újságírók tegnap a Fehér Házban. Martin Fitzwater szóvivő ugyanis megerősítette a híreket, hogy a kormány az Irangate­­ügy sok aktáját titkosnak nyilvánította, így azok nem szerepelhet­nek a North és társai elle­ni perben. A vádlottak ügy­védjei viszont azzal készül­nek,érvelni, hogy a titkosí­tás nem teszi lehetővé a megfelelő védelmet , így a bírónak el kell ejtenie a vádat... Az ügy mögött az a köz­ismert tény rejlik, hogy Reagan elnök ismételten nemzeti hősként jellemezte North alezredest, azután, hogy kiderült: North, a Nemzetbiztonsági Tanács munkatársaként, a törvé­nyeket megsértve, titokban amerikai fegyvereket szál­lított Iránnak — a befolyó pénzből pedig, ugyancsak törvénysértő módon, a nicaraguai kontrákat segítette. Az ügyben, amely a vád szerint anyagi előnyöket is hozott Northnak és John Poindexternek, Reagan volt nemzetbiztonsági tanács­adójának, fegyverkereske­dők is vádlottak. A republikánus jobb­szárny North mögött áll, és megpróbálta rávenni az el­nököt, adjon kegyelmet az „idealista” katonatisztnek. Reagan azonban kitért ez elől, mondván: megkegyel­­mezés esetén a gyanú ár­nyéka tovább terhelné a tá­bornokot. A valóságban a januárban lelépő elnök at­tól tart, ártana hírnevének, ha ismét szerepet vállalna a kínos ügyben. Kiskapunak az aktaügy kínálkozik. Amennyiben a bíró elfogadja az érvelést, North büntetlen marad. Valószínűbb viszont, hogy a bíró január végén foly­tatja az eljárást. Ebben az esetben az ügy kínos lelep­lezései az új, George Bush vezette kormányt is terhe­lik majd. Az amerikai saj­tó egyetért abban, hogy Bush, mint alelnök, tájéko­zott volt az­ Irangate-ügy­­ről.­ NATO-BÍRÁLÁTOK Akik keveset fizetnek A NATO védelmi terve­­zőbizottsága tegnap elfo­gadta azt a dokumentumot, amely részletesen értékeli: miként járulnak hozzá az egyes tagországok a „Nyu­gat védelméhez”. A 80 oldalas jelentés — amelyet a védelmi minisz­terek legutóbbi ülésének határozata alapján állított össze egy szakértői csoport — név szerint bírál né­hány tagországot „katonai feladataik elhanyagolása miatt”, s hangsúlyozza: a közös védelem felelősségé­nek megosztása „elenged­hetetlen a szövetség kohé­ziójának és szolidaritásá­nak fenntartásához”. A név szerint is elítélt országok között Belgium, Kanada és Dánia szerepel, de a kato­nai kiadások mértékének az előírtnál alacsonyabb aránya miatt bírálatot ka­pott például az NSZK és Olaszország is. _ , j... « r _ Az egymillió elefánt országának nevez­\ M f ték a hajdani Laoszi Királyságot, ám az I 1 r\ V W t 7 M i első hivatalos elefántszámláláskor kide­rült: mindössze 9 m1 ormányos él a laók földjén. A képünkön látható elefánt-libasor hasznos személy­es teherszállítási munkát végez olyan vidékeken, ahol még hí­jával vannak a sztrádáknak. Természetesen nemcsak a mun­kára kész termetes állatok, hanem a korszerűsödés első jelei is jellemzik azt az országot, amely a gyarmati időszak és függet­lenségi háborúk után, nehéz feltételek között, ma tizenhárom esztendeje érkezett új mérföldkőhöz, a köztársaság kikiáltá­sához. (MTI külföldi képszolgálat) Mesterlövész terítette le a bőrfejűt Több mint két órán át rettegésben tartotta Lon­don egyik legforgalmasabb negyedét egy pisztolyokkal felfegyverzett bőrfejű, aki késő este túszul ejtett egy járókelőt London belváro­sában. A Trafalgar Square kör­nyékén — a West Enden — a garázda fiatal minden ok nélkül verekedni kez­dett egy emberrel. Egy arra haladó járókelő a megtámadott védelmére kelt. Dulakodás kezdődött, immár a bőrfejű és a köz­belépő között. A bőrfejű végül leteperte ellenfelét, egy pisztolyt a férfi torká­hoz, egyet pedig a fejéhez szorított, és fenyegetéseket ordítozva, maga előtt te­relte foglyát a környező ut­cákon. A brit főváros szórako­zónegyedének kellős köze­pén, este fél tizenegy táj­ban kezdődött brutális ese­ményt dermedten, rettegve figyelték a közeli színhá­zakból hazatérők. A környéket lezárták a Scotland Yard különleges alakulatai, és a járókelő­ket az éttermekbe, kávé­házakba küldték be. A rendőrségi kommandó vezetői tárgyalni próbáltak a túszszedővel, az alkudo­zás azonban nem vezetett eredményre, és így — éjjel egy óra tájban — a kom­mandócsoport parancsno­ka utasítást kapott arra, hogy ártalmatlanná tegye a támadót. A bőrfejűt egy rendőr egyetlen lövéssel harcképtelenné tette. A hú­szas éveiben járó bőrfejű sebesülése súlyos. Kórház­ba szállították és őrizet alatt tartják. A túsz sértet­len maradt. atb­an: 700 szoftver Több mint 700 számító­gépprogramot kellett alkal­mazni a szovjet űrrepülő­gép, a Burán kifejlesztésé­hez, s most ezek a szoftve­rek a nemzetgazdaságot szolgálják. Jóllehet, nem a Szovjetunió a világelső a számítógépesítésben, de kí­vülállónak sem tekinthető — mondotta ezzel kapcso­latban Vjacseszlav Korcsa­­gin, a szovjet Számítástech­nikai és­ Informatikai Ál­lami Bizottság elnökhelyet­tese. További példaként a földrengések adatfeldolgo­zására szolgáló szoftvert említette , amelyet nem­régiben India és néhány európai ország is megvásá­rolt Zágrábi vélemény „A mese rendkívül ha­sonlít azokhoz, amelyeket a Kominform 1948-as ha­tározatát követően külön­böző kelet-európai orszá­gokban hallottunk, amikor jugoszláv diplomatákat kémkedéssel, ellenséges te­vékenységgel vádoltak, le­tartóztattak, elítéltek­, ki­utasítottak. Úgy látszik, 40 év múltán ugyanazok a módszerek megismétlődnek, de most a Magyarország és Románia közötti vitában.” Ezt hangsúlyozta legújabb számának „Régi módsze­rek” című kommentárjá­ban a Danas zágrábi heti­lap annak kapcsán, hogy Romániából kiutasították Győrfi Károly magyar kül­kereskedelmi tanácsost. ARAFATVÍZUM ÚJABB AMERIKAI ELUTASÍTÁS New York, december 2. Az Egyesült Államok az ENSZ-közgyűlés határoza­tát visszautasítva megerő­sítette: nem hajlandó vízu­mot adni Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke számára. A washingtoni kormány­zat ezt levélben közölte Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkárral. Mivel semmi remény nincs már a helyzet megváltoztatásá­ra, az arab országok — valószínűleg még ma — javasolni fogják az ENSZ közgyűlésének, hogy a pa­lesztin kérdésről rendezen­dő vitát helyezzék át Genf­­be. Az ENSZ európai szék­helyén várhatóan decem­ber 13-án kezdődő tanács­kozáson Arafat is minden bizonnyal részt fog venni. BAJOK A BIZTONSÁGGAL, VESZTEGETÉSI VÁDAK Kísérteterőmű bírósági Manila, december 2. Bírósági keresetet nyúj­tott be a Fülöp-szigetek kormánya az amerikai New Jersey állambeli kerületi bíróságon az amerikai Wes­tinghouse Electric vállalat ellen — közölte a szigetor­szág igazságügy-minisztere. Fülöp-szigeteki vádak szerint a cég által Manilá­tól mintegy száz kilométer­re fekvő Bataan tartomány­ban felépített atomerőmű még az alapvető biztonsági előírásoknak sem felel meg, továbbá a szerződés elnye­rése érdekében a cég ma­gas beosztású manilai tiszt­ségviselőket vesztegetett meg. Az erőmű építését három évvel ezelőtt, Marcos el­nöksége idején fejezték be, de eddig nem termelt ára­mot, mert biztonságát vi­tatták. VENDÉGÜNK AZ U­LÁNBÁTORI HÍREK FŐSZERKESZTŐJE Hogy mondják mongolul O gkimosztyo Ezekben a napokban szerkesztőségünk vendége testvérlapunk, az Ulánbá­tori Hírek főszerkesztője. A vendéget a szerkesztősé­gi munkával való ismerke­dés után baráti beszélge­tésre invitáltuk, ami kollé­gák esetében gyakran olyanra "sikeredik, mintha a „hóhért akasztanák”. Hi­szen az egyik újságíró kér­dezi a másikat, s így nem mindig jól fésült az interjú. Szerencsére... • Engedje meg, hogy for­­mabontóan először saját szemé­lyéről és a családjáról érdek­lődjem. . — Kezdjük akkor velem — mosolyog Cegmed Mund­­zsargal, és oroszul folytat­ja, de tehetné angolul is, így a magyar—mongol tol­mácsot nem is fárasztjuk. — December végén leszek ötvenéves, valaha Moszk­vában a Lomonoszov Egye­temen tanultam, az újság­író szakon végeztem. Fele­ségem Ulánbátorban egy középiskolában tanít orosz nyelvet. Két lányunk van, a kisebbik 24 éves és Bu­dapesten tanul a Marx Ká­roly Közgazdaságtudomá­nyi Egyetemen. A nagyob­bik tanárnő, s ő itt él Ma­gyarországon , magyar férjet választott. Korábban évekig Budapesten dolgoz­tam, szoros szálak kötnek hazájukhoz. ■ • Akkor kiváló összehason­lítási alapja van. Mi változott leginkább a fővárosunkban, amióta nem járt itt? — Az árak — mondja, hiszen az érkező először a kirakatokat szemléli —, igen, az árak alaposan fel­tornázták magukat. De hogy komolyra fordítsam a szót, nagyon érdekel az emberek véleménye a je­lenlegi kormány politiká­járól, általában izgat, mi­lyen most a közhangulat. Remélem, módom lesz so­kakkal beszélgetni erről is. Azt hiszem, a világon min­denütt alaposan befolyá­solja a közérzetet az ország gazdasági helyzete. • Kérem, mutassa be néhány szóval a szerkesztőségüket. Me­lyek ma a legizgalmasabb kér­dések, s hogyan tükröződik a közérzet a mongol sajtóban? — Hetente háromszor je­lenünk meg — Mongóliá­ban csak a párt lapja jele­nik meg naponta —, mint az ulánbátori pártbizottság és a városi tanács orgánu­ma. A szerkesztőségben 18 újságíró dolgozik, közöttük négy nő, ami eléggé kevés. De tudnia kell, hogy három évvel ezelőtt, amikor el­foglaltam a főszerkesztői széket — nem bársony­székről van szó! —, még egyetlen nő sem volt az újságnál. Vagyis úgy te­kinthetem magam, mint az emancipáció egyik előmoz­dítóját. Ulánbátorban je­lenleg a legnagyobb gond a gazdasági helyzet, a szol­gáltatások közepes színvo­nala és a lakáskérdés. Azt hiszem, ezzel jeleztem, hogy rengeteg a tennivaló. Többet dolgozunk, másként írunk, meg kell valljam, nem kizárólag a hivatalos álláspontot képviseljük, hanem vitatkozunk és meg is védjük álláspontunkat, ha kell. • Divat lett újságot olvasni? — Nagyon is! Azt hi­szem, Mongóliában is meg­indult valamiféle pereszt­rojka, amelynek édestest­vére a glasznoszty. Elmúl­tak nálunk is azok az idők, amikor féltünk egy-egy rá­zós témától, amikor csak az élet jó és kellemes olda­lait mutattuk be. Az élet­nek, munkánknak sajnos akadnak árnyoldalai is. Ha ezeket nem tűzzük toll­hegyre, egyszerűen elve­szítjük szavahihetőségün­ket, az emberek nem ve­szik meg az újságot. • Hogyan reagálnak az ulán­­bátoriak a cikkeikre? — Magyar méretekben talán szerény a példány­számunk, mindössze 19 ezer, de ez Mongóliában jónak mondható. Van esé­lyünk rá, hogy növeljük, mert kapós lett az újság. Nagyon sok olvasói levelet kapunk, s az emberek meg­tanultak a dicséret mellett okosan kritizálni, politizál­ni is. S mivel mi közöljük a kritikus hangvételű le­veleket is, adnak a véle­ményünkre. Törvényszerű, hogy a SZerkesztőségek okö­zött presztízsharc folyik, a megváltozott körülmé­nyeknek a lehető legjob­ban akarunk megfelelni, mind több olvasót kívá­nunk meghódítani, termé­szetesen tisztességes eszkö­zökkel, írásaink súlyával és érdekességével. Nagyon fontos, hogy megnyerjük a fiatalokat, akiket egy bizo­nyos időszak közönye után, ma rendkívüli módon iz­gat minden kérdés. Úgy gondolom, az ő igényeik­nek nehezebb megfelelni, de törekedni kell rá. Na­ponta látom, hogy a fiata­lok hatalmas lendülettel vetik bele magukat a tár­sadalmi életbe, aktívak, kezdeményezőek csakúgy, mint szerkesztőségünk ifjú munkatársai. A lelkesedést pedig bűn lenne lelohasz­­tani, a sajtó feladata, hogy a kitaposatlan ösvényeken is megmutassa az utat. Egyébként az idei nyártól egy érdekes feladatot vál­laltunk magunkra. A je­len bemutatása és elemzé­se mellett nagy hangsúlyt fektetünk arra is, hogy ne felejtsük el múltunkat. So­rozatot indítottunk, amely­ben történelmünkkel, ha­gyományainkkal foglalko­zunk. Múlt nélkül nincs je­len — nem lehet jövő sem. • Mennyit tud a mongol ol­vasó Magyarországról? — Ma még keveset. Ki­tűnő kapcsolataink vannak az ulánbátori magyar nagy­­követséggel, sok segítséget kapunk tőlük, de önkriti­kát kell gyakorolnom. Elég kevés a közreadott infor­máció, inkább rövid tény­­hírekre szorítkozunk, s nem átfogóbb jelentésekre. Tudom, ezen javítani kell, hiszen nagyon fontos a kül­világ megismerése, nem szabad bezárkózva élni. Talán már a közeljövőben változás áll be: Magyaror­szág ugyan messze van, de nem áll távol tőlünk. Szerdahelyi Csaba PERU Barikádok Lima, december 2. A száguldó infláció és a nadrágszíj-políti­­a elleni tiltakozásul a baloldali szakszervezetek sztrájkra szólították fel a perui dol­gozókat. A tegnapra meg­hirdetett 24 órás munkabe­szüntetés azonban nem volt átfogó, mert a dolgo­zók sok helyütt munkába álltak.

Next