Esti Hírlap, 1988. december (33. évfolyam, 284-309. szám)
1988-12-02 / 285. szám
• iinvjimi uiaiumuji c/nik Gf Q VQQQKQt f Kiskapu az Irangate-ügyben Washington, december 2. Heltai András, az MTI tudósítója jelenti: Jogi manőverekkel akarja-e a Reagan-kormány megakadályozni, hogy elítéljék Oliver North alezredest? Vagy egy órán át ezt feszegették az újságírók tegnap a Fehér Házban. Martin Fitzwater szóvivő ugyanis megerősítette a híreket, hogy a kormány az Irangateügy sok aktáját titkosnak nyilvánította, így azok nem szerepelhetnek a North és társai elleni perben. A vádlottak ügyvédjei viszont azzal készülnek,érvelni, hogy a titkosítás nem teszi lehetővé a megfelelő védelmet , így a bírónak el kell ejtenie a vádat... Az ügy mögött az a közismert tény rejlik, hogy Reagan elnök ismételten nemzeti hősként jellemezte North alezredest, azután, hogy kiderült: North, a Nemzetbiztonsági Tanács munkatársaként, a törvényeket megsértve, titokban amerikai fegyvereket szállított Iránnak — a befolyó pénzből pedig, ugyancsak törvénysértő módon, a nicaraguai kontrákat segítette. Az ügyben, amely a vád szerint anyagi előnyöket is hozott Northnak és John Poindexternek, Reagan volt nemzetbiztonsági tanácsadójának, fegyverkereskedők is vádlottak. A republikánus jobbszárny North mögött áll, és megpróbálta rávenni az elnököt, adjon kegyelmet az „idealista” katonatisztnek. Reagan azonban kitért ez elől, mondván: megkegyelmezés esetén a gyanú árnyéka tovább terhelné a tábornokot. A valóságban a januárban lelépő elnök attól tart, ártana hírnevének, ha ismét szerepet vállalna a kínos ügyben. Kiskapunak az aktaügy kínálkozik. Amennyiben a bíró elfogadja az érvelést, North büntetlen marad. Valószínűbb viszont, hogy a bíró január végén folytatja az eljárást. Ebben az esetben az ügy kínos leleplezései az új, George Bush vezette kormányt is terhelik majd. Az amerikai sajtó egyetért abban, hogy Bush, mint alelnök, tájékozott volt az Irangate-ügyről. NATO-BÍRÁLÁTOK Akik keveset fizetnek A NATO védelmi tervezőbizottsága tegnap elfogadta azt a dokumentumot, amely részletesen értékeli: miként járulnak hozzá az egyes tagországok a „Nyugat védelméhez”. A 80 oldalas jelentés — amelyet a védelmi miniszterek legutóbbi ülésének határozata alapján állított össze egy szakértői csoport — név szerint bírál néhány tagországot „katonai feladataik elhanyagolása miatt”, s hangsúlyozza: a közös védelem felelősségének megosztása „elengedhetetlen a szövetség kohéziójának és szolidaritásának fenntartásához”. A név szerint is elítélt országok között Belgium, Kanada és Dánia szerepel, de a katonai kiadások mértékének az előírtnál alacsonyabb aránya miatt bírálatot kapott például az NSZK és Olaszország is. _ , j... « r _ Az egymillió elefánt országának nevez\ M f ték a hajdani Laoszi Királyságot, ám az I 1 r\ V W t 7 M i első hivatalos elefántszámláláskor kiderült: mindössze 9 m1 ormányos él a laók földjén. A képünkön látható elefánt-libasor hasznos személyes teherszállítási munkát végez olyan vidékeken, ahol még híjával vannak a sztrádáknak. Természetesen nemcsak a munkára kész termetes állatok, hanem a korszerűsödés első jelei is jellemzik azt az országot, amely a gyarmati időszak és függetlenségi háborúk után, nehéz feltételek között, ma tizenhárom esztendeje érkezett új mérföldkőhöz, a köztársaság kikiáltásához. (MTI külföldi képszolgálat) Mesterlövész terítette le a bőrfejűt Több mint két órán át rettegésben tartotta London egyik legforgalmasabb negyedét egy pisztolyokkal felfegyverzett bőrfejű, aki késő este túszul ejtett egy járókelőt London belvárosában. A Trafalgar Square környékén — a West Enden — a garázda fiatal minden ok nélkül verekedni kezdett egy emberrel. Egy arra haladó járókelő a megtámadott védelmére kelt. Dulakodás kezdődött, immár a bőrfejű és a közbelépő között. A bőrfejű végül leteperte ellenfelét, egy pisztolyt a férfi torkához, egyet pedig a fejéhez szorított, és fenyegetéseket ordítozva, maga előtt terelte foglyát a környező utcákon. A brit főváros szórakozónegyedének kellős közepén, este fél tizenegy tájban kezdődött brutális eseményt dermedten, rettegve figyelték a közeli színházakból hazatérők. A környéket lezárták a Scotland Yard különleges alakulatai, és a járókelőket az éttermekbe, kávéházakba küldték be. A rendőrségi kommandó vezetői tárgyalni próbáltak a túszszedővel, az alkudozás azonban nem vezetett eredményre, és így — éjjel egy óra tájban — a kommandócsoport parancsnoka utasítást kapott arra, hogy ártalmatlanná tegye a támadót. A bőrfejűt egy rendőr egyetlen lövéssel harcképtelenné tette. A húszas éveiben járó bőrfejű sebesülése súlyos. Kórházba szállították és őrizet alatt tartják. A túsz sértetlen maradt. atban: 700 szoftver Több mint 700 számítógépprogramot kellett alkalmazni a szovjet űrrepülőgép, a Burán kifejlesztéséhez, s most ezek a szoftverek a nemzetgazdaságot szolgálják. Jóllehet, nem a Szovjetunió a világelső a számítógépesítésben, de kívülállónak sem tekinthető — mondotta ezzel kapcsolatban Vjacseszlav Korcsagin, a szovjet Számítástechnikai és Informatikai Állami Bizottság elnökhelyettese. További példaként a földrengések adatfeldolgozására szolgáló szoftvert említette , amelyet nemrégiben India és néhány európai ország is megvásárolt Zágrábi vélemény „A mese rendkívül hasonlít azokhoz, amelyeket a Kominform 1948-as határozatát követően különböző kelet-európai országokban hallottunk, amikor jugoszláv diplomatákat kémkedéssel, ellenséges tevékenységgel vádoltak, letartóztattak, elítéltek, kiutasítottak. Úgy látszik, 40 év múltán ugyanazok a módszerek megismétlődnek, de most a Magyarország és Románia közötti vitában.” Ezt hangsúlyozta legújabb számának „Régi módszerek” című kommentárjában a Danas zágrábi hetilap annak kapcsán, hogy Romániából kiutasították Győrfi Károly magyar külkereskedelmi tanácsost. ARAFATVÍZUM ÚJABB AMERIKAI ELUTASÍTÁS New York, december 2. Az Egyesült Államok az ENSZ-közgyűlés határozatát visszautasítva megerősítette: nem hajlandó vízumot adni Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke számára. A washingtoni kormányzat ezt levélben közölte Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkárral. Mivel semmi remény nincs már a helyzet megváltoztatására, az arab országok — valószínűleg még ma — javasolni fogják az ENSZ közgyűlésének, hogy a palesztin kérdésről rendezendő vitát helyezzék át Genfbe. Az ENSZ európai székhelyén várhatóan december 13-án kezdődő tanácskozáson Arafat is minden bizonnyal részt fog venni. BAJOK A BIZTONSÁGGAL, VESZTEGETÉSI VÁDAK Kísérteterőmű bírósági Manila, december 2. Bírósági keresetet nyújtott be a Fülöp-szigetek kormánya az amerikai New Jersey állambeli kerületi bíróságon az amerikai Westinghouse Electric vállalat ellen — közölte a szigetország igazságügy-minisztere. Fülöp-szigeteki vádak szerint a cég által Manilától mintegy száz kilométerre fekvő Bataan tartományban felépített atomerőmű még az alapvető biztonsági előírásoknak sem felel meg, továbbá a szerződés elnyerése érdekében a cég magas beosztású manilai tisztségviselőket vesztegetett meg. Az erőmű építését három évvel ezelőtt, Marcos elnöksége idején fejezték be, de eddig nem termelt áramot, mert biztonságát vitatták. VENDÉGÜNK AZ ULÁNBÁTORI HÍREK FŐSZERKESZTŐJE Hogy mondják mongolul O gkimosztyo Ezekben a napokban szerkesztőségünk vendége testvérlapunk, az Ulánbátori Hírek főszerkesztője. A vendéget a szerkesztőségi munkával való ismerkedés után baráti beszélgetésre invitáltuk, ami kollégák esetében gyakran olyanra "sikeredik, mintha a „hóhért akasztanák”. Hiszen az egyik újságíró kérdezi a másikat, s így nem mindig jól fésült az interjú. Szerencsére... • Engedje meg, hogy formabontóan először saját személyéről és a családjáról érdeklődjem. . — Kezdjük akkor velem — mosolyog Cegmed Mundzsargal, és oroszul folytatja, de tehetné angolul is, így a magyar—mongol tolmácsot nem is fárasztjuk. — December végén leszek ötvenéves, valaha Moszkvában a Lomonoszov Egyetemen tanultam, az újságíró szakon végeztem. Feleségem Ulánbátorban egy középiskolában tanít orosz nyelvet. Két lányunk van, a kisebbik 24 éves és Budapesten tanul a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. A nagyobbik tanárnő, s ő itt él Magyarországon , magyar férjet választott. Korábban évekig Budapesten dolgoztam, szoros szálak kötnek hazájukhoz. ■ • Akkor kiváló összehasonlítási alapja van. Mi változott leginkább a fővárosunkban, amióta nem járt itt? — Az árak — mondja, hiszen az érkező először a kirakatokat szemléli —, igen, az árak alaposan feltornázták magukat. De hogy komolyra fordítsam a szót, nagyon érdekel az emberek véleménye a jelenlegi kormány politikájáról, általában izgat, milyen most a közhangulat. Remélem, módom lesz sokakkal beszélgetni erről is. Azt hiszem, a világon mindenütt alaposan befolyásolja a közérzetet az ország gazdasági helyzete. • Kérem, mutassa be néhány szóval a szerkesztőségüket. Melyek ma a legizgalmasabb kérdések, s hogyan tükröződik a közérzet a mongol sajtóban? — Hetente háromszor jelenünk meg — Mongóliában csak a párt lapja jelenik meg naponta —, mint az ulánbátori pártbizottság és a városi tanács orgánuma. A szerkesztőségben 18 újságíró dolgozik, közöttük négy nő, ami eléggé kevés. De tudnia kell, hogy három évvel ezelőtt, amikor elfoglaltam a főszerkesztői széket — nem bársonyszékről van szó! —, még egyetlen nő sem volt az újságnál. Vagyis úgy tekinthetem magam, mint az emancipáció egyik előmozdítóját. Ulánbátorban jelenleg a legnagyobb gond a gazdasági helyzet, a szolgáltatások közepes színvonala és a lakáskérdés. Azt hiszem, ezzel jeleztem, hogy rengeteg a tennivaló. Többet dolgozunk, másként írunk, meg kell valljam, nem kizárólag a hivatalos álláspontot képviseljük, hanem vitatkozunk és meg is védjük álláspontunkat, ha kell. • Divat lett újságot olvasni? — Nagyon is! Azt hiszem, Mongóliában is megindult valamiféle peresztrojka, amelynek édestestvére a glasznoszty. Elmúltak nálunk is azok az idők, amikor féltünk egy-egy rázós témától, amikor csak az élet jó és kellemes oldalait mutattuk be. Az életnek, munkánknak sajnos akadnak árnyoldalai is. Ha ezeket nem tűzzük tollhegyre, egyszerűen elveszítjük szavahihetőségünket, az emberek nem veszik meg az újságot. • Hogyan reagálnak az ulánbátoriak a cikkeikre? — Magyar méretekben talán szerény a példányszámunk, mindössze 19 ezer, de ez Mongóliában jónak mondható. Van esélyünk rá, hogy növeljük, mert kapós lett az újság. Nagyon sok olvasói levelet kapunk, s az emberek megtanultak a dicséret mellett okosan kritizálni, politizálni is. S mivel mi közöljük a kritikus hangvételű leveleket is, adnak a véleményünkre. Törvényszerű, hogy a SZerkesztőségek oközött presztízsharc folyik, a megváltozott körülményeknek a lehető legjobban akarunk megfelelni, mind több olvasót kívánunk meghódítani, természetesen tisztességes eszközökkel, írásaink súlyával és érdekességével. Nagyon fontos, hogy megnyerjük a fiatalokat, akiket egy bizonyos időszak közönye után, ma rendkívüli módon izgat minden kérdés. Úgy gondolom, az ő igényeiknek nehezebb megfelelni, de törekedni kell rá. Naponta látom, hogy a fiatalok hatalmas lendülettel vetik bele magukat a társadalmi életbe, aktívak, kezdeményezőek csakúgy, mint szerkesztőségünk ifjú munkatársai. A lelkesedést pedig bűn lenne lelohasztani, a sajtó feladata, hogy a kitaposatlan ösvényeken is megmutassa az utat. Egyébként az idei nyártól egy érdekes feladatot vállaltunk magunkra. A jelen bemutatása és elemzése mellett nagy hangsúlyt fektetünk arra is, hogy ne felejtsük el múltunkat. Sorozatot indítottunk, amelyben történelmünkkel, hagyományainkkal foglalkozunk. Múlt nélkül nincs jelen — nem lehet jövő sem. • Mennyit tud a mongol olvasó Magyarországról? — Ma még keveset. Kitűnő kapcsolataink vannak az ulánbátori magyar nagykövetséggel, sok segítséget kapunk tőlük, de önkritikát kell gyakorolnom. Elég kevés a közreadott információ, inkább rövid tényhírekre szorítkozunk, s nem átfogóbb jelentésekre. Tudom, ezen javítani kell, hiszen nagyon fontos a külvilág megismerése, nem szabad bezárkózva élni. Talán már a közeljövőben változás áll be: Magyarország ugyan messze van, de nem áll távol tőlünk. Szerdahelyi Csaba PERU Barikádok Lima, december 2. A száguldó infláció és a nadrágszíj-polítia elleni tiltakozásul a baloldali szakszervezetek sztrájkra szólították fel a perui dolgozókat. A tegnapra meghirdetett 24 órás munkabeszüntetés azonban nem volt átfogó, mert a dolgozók sok helyütt munkába álltak.