Esti Hírlap, 1995. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-06 / 105. szám
1995. május 6., szombat " anyák napja " tsuttúú* Megszólalnak a „szürke eminenciások” ' _ 0 JA: Büszke édesanyáig Mi, édesanyák büszkék vagyunk kis- és felnőtt gyerekeinkre. Valljuk be — kissé elfogultan —, csak az előnyös testi és szellemi tulajdonságaikat látjuk, és láttatjuk a világ előtt. Féltjük őket és aggódunk értük — koruktól függetlenül —, és éberen figyeljük életpályájukat, míg a sors el nem választ bennünket egymástól. Most három édesanyát szólaltatunk meg, akiknek gyerekeit, különleges adottságaiknál fogva, ország-világ ismeri. Szerényen a háttérben húzódnak meg, noha gyerekeik sikerének elérésében jelentős szerepet játszottak, odaadással tanított. Megszállott pedagógus volt. Szerette és becsülte az embereket, és érdekelte a világ, szenvedélye volt az utazás. Vera a MÁV Tervezőintézetében dolgozott nyugdíjazásáig. István az irodalom- és zeneszeretetet derűs természetű, nyugodt, mélyérzésű apjától, a gyors felfogást és a színpadi szereplés utáni vágyat pedig édesanyjától örökölte, aki kislánykorában sokat szavalt. A kamarazenélés, a könyvek és szüleinek páratlan harmóniában eltelt, 47 évig tartó házassága befolyásolta életét. Vera asszony emlékezik: színhely a Városháza körülbelül negyven évvel ezelőtt. Országos óvodástalálkozó. Jó szülőkhöz ülő módon, ő is elment az összejövetelre. A bíborvörös függöny fellibben, és ki más is köszönthetné az egybegyűlteket, mint az ő akkor ötéves fia, aki erről otthon említést sem tett. Vera meglepődött, és akkor érezte először azt az anyai büszkeséget, amit ma is érez, valahányszor megpillantja fiát a képernyőn, vagy meghallja hangját. István már kiskorában annyira népszerű volt szűkebb hazájában, a Krisztinavárosban, hogy nagy álmát, a közlekedésirányítást egy rendőr néhány percre átengedte neki. Gimnáziumi tanulmányait a Szilágyi Gimnáziumban végezte. Szülői segítséget nem igényelt, kevés tanulásra volt szüksége ahhoz, hogy jó eredményt érjen el. Érdekes — folytatja Vera —, amikor szülői fogadóórára mentem, minden egyes tanár azt mondta: „Asszonyom, az én tárgyamban olyan kitűnő, hogy érdemes lesz ezt a pályát választania...”. 13 éves korában egy évet töltött szüleivel Egyiptomban. Kevés angoltudással ment ki, mégis egy év alatt három osztályt végzett el. Kitűnt a korcsolyázásban és a zongoratanulásban is. Vasszorgalommal hét nyelvet sajátított el. (Jelenleg finnül és japánul tanul.) Szerteágazó érdeklődése miatt nehéz volt pályát választania. Vegyészmérnöki diplomát szerzett. Első állása a Chinoin Vegyészeti Gyárban volt. Sikeresen dolgozott mint külkeres, sokat utazott külföldre. Ám nem érte be ennyivel. Jelentkezett a Riporter kerestetik tévépályázatra és befutott. Ennek körülbelül tizenöt éve. Azóta számtalan műsorban szerepelt, a Fele sem igaztól a Mindent vagy semmit! játékvezetéséig. Története van annak is, hogy a tévében az Álljunk meg egy’ szóra! című műsort vezeti. A nyelvőrködés ugyanis dédelgetett témája. Már 6-7 éves korában, ha helytelen magyar beszédet hallott, javított és kérdezgetett, mi volna a helyes. Szülei tréfásan házi Lőrincze Lajosnak nevezték el. Édesanyjának minden adás után telefonál, és kikéri vélményét. — Vágó Judit gondos, jó feleség, és megteremti a férje hivatásához elengedhetetlenül szükséges nyugalmat — sok függ a fiú feleségétől. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a fiam mellé egy leányt kaptam. Vera asszony így összegzi mondanivalóját: „Életünket végigkísérte az öröm és a büszkeség”. Balkay mama vágya Dr. Balkay Lászlóné a versmondás koronázatlan királyának, Balkay Gézának az édesanyja. Páratlan ízlését nemcsak öltözködése, hanem választékos szófűzése és budai otthona is tükrözi. Az édesapa volt bírósági tanácselnök. Ida asszony leánykori álmát, hogy balett-táncosnő legyen, a I. világháború akadályozta meg. Géza polgári családban nőtt fel, öccsével, Lacival szigorú neveltetésben részesült. Ám eljött az idő, amikor a polgári családban sem volt szégyen, mint azelőtt, hogy valaki színész legyen. Géza meg merte tenni az első lépést. Érettségi előtt, karácsonyra vígszínházi bérletet kapott. Talán ez volt élete későbbi alakulására a legdöntőbb élmény. A jó tanuló fiút a család jogásznak szánta. Már elsőéves joghallgató volt, amikor egy plakát felhívta a figyelmét, hogy a Kispesti Művelődési Ház műkedvelőket keres. Laci öccse biztatta, hogy jelentkezzen. Egy évet töltött ott, majd próbálkozott a Színművészeti Főiskolával. Édesapja nem lelkesedett, amikor a felvételi kérelmét aláíratta vele, de bizakodott, hogy úgysem veszik fel. Tévedett. Másodszori nekifutásra sikerült. Kitűnő tanárai voltak és diploma után Marton Endre a Nemzeti Színházhoz szerződtette. Aztán egy évet töltött Kaposvárott, majd újra a főváros, a Katona József Színház következett. Versmondásra Latinovits Zoltán, példaképe tanította. Géza, amióta elvált, a szüleinél lakik, Ida asszony teremti meg ismét számára a nyugodt légkört. Tanúja, hogyan készül fel fia az új szerepre. Mert minden új szerep egy „szülési folyamat”,nehéz küzdelem. Az édesanya — ennyi év után is — minden fellépésekor drukkol. Büszke, hogy fia elsődleges szempontja, élete célja az örömszerzés. A munkában megfáradt nézőknek derűt, fényt, katarzist nyújtani. Szeretné, ha fia szerepei visszhangra találnának az emberekben. Ida asszony másik büszkesége képzőművész fia, László. Pszichológiát tanult és egy teljesen új módszer kialakítója. Kórházakban művészi terápiát alkalmaz, rajzokat a betegeivel. Nemrég Bostonba hívták meg egy kongresszusra, ám a felmerülő költségek miatt nem tudott részt venni az eseményen. Balkay mamának csak egy vágya van: hogy gyerekei végre megfelelő társat találjanak. Mert jól tudja: egy anya, egy feleség milyen nagymértékben járulhat hozzá a művészi feladatok megoldásához. __________ Az Egerszegi család hölgytagjai — nyolc ével ezelőtt Vágó István és édesanyja Amikor még csak álmodozott a színpadról Balkay Géza Ratkó József Zsoltár Az anyák halhatatlanok. Csak testet, arcot, alakot váltanak; egyetlen halott sincs közülük; fiatalok, mint az idő. Újra születnek minden gyerekkel; megöletnek minden halottal — harmadnapra föltámadnak, mire virradna. Adassák nekik gyönyörűség, szerelmükért örökös hűség, s adassák könny is, hogy kibírják a világ összegyűjtött kínját. Termő ékes ág, te, Weöres Sándor jó anya, férfi-szívem a szivedre életemnek első 7t __ _ _ JL ___ __ ^ 1 _ rátalált, asszonya, gLILLILOLJx, megköszön most percet, évet és halált, nagy meleg virág-ágy, Alabástrom bálvány, A kamaszkor tőled párna hely, jó anya, elkuszált, Álmom karjaidba hajnal harmatával, éltem hatalmas szemem a szemedbe visszatér, telt kehely, asszonya, nem talált, álmom karjaidba visszatér... benned kaptam első szemed Isis smaragd-dísze, így tűnődtem: „Mért szült, fészkemet, tiszta, szép, mért szeret, Erős ház, szép zászló, szivem a sziveddel halad Pallas bronzsisakja, ha örökre élni jó anya, lüktetett, színe ép, nem lehet? sorsomnak nyugalmas asszonya, én s nem én közt nem volt csak arcodon lett keményebb Énmiattam annyi mindent mesgye-hegy, minden árny, öl, temet! Majd ha cseppig átfolyt rajtam benned a világgal mint a délutáni égen Mert nem tett a hóba inkább mind e lét, voltam egy vércse-szárny, engemet!” úgy halok az ős-egészbe, mint beléd. Álmom öbleidbe újra Első szép játékom, A kamaszkor tőled visszatér a jó anya, elkuszált, (z álmom öbleidbe újra gyermekségem gazdag férfi-szívem újra visszatér! asszonya, rád-talált. Kötelességtudó, szerény, példamutató Egerszegi Krisztina, a népszerű Egérke édesanyja a szomszédom. Két kislányukat, Klárit és Krisztinát születésük óta ismerem. Egerszegi Jánosné példamutató, kötelességtudó szerény élete, a harmonikus családi légkör nagyban hozzájárult Krisztina sikereihez. — Úgy gondolom, hogy a családos emberek többségének az a célja a gyermekneveléssel, hogy a gyerekből ember legyen a szó igazi értelmében. Állja meg a helyét az életben, olyan társat találjon, akivel szeretik egymást, és egyetértésben, szeretetben, rendezett családi körülmények között neveljék fel ők is saját gyerekeiket. Induláskor a nagy többség jót akar. Szerintem a gyereknevelés sikerét csak 25 év távlatából lehet megítélni. Nálunk a véletlen hozta, hogy úszni kezdtek a gyerekek. Az óvodában úszótanfolyamot szerveztek, a szülőknek csak az volt a dolguk, hogy befizessék a tanfolyam árát. Ez után a tanfolyam után a két gyerek a Budapesti Spartacus úszószakosztályába került, ahol Kis Miklós foglalkozott velük. Nagy szerepe van abban, hogy gyerekeim versenyúszók lettek. Ő győzött meg arról, hogy kisgyerekkorban a szülőkön múlik, a gyerek csinál-e valamit vagy sem és 14 éves koráig úgyis elválik, hogy elég tehetséges-e a folytatáshoz. Addig viszont rendszeres elfoglaltsága van, és nem csavarog az utcán. A sport megtanítja a gyerekeket mások munkájának, eredményeinek tiszteletben tartására, a kemény, kitartó munkára és a jó időbeosztásra. Úgy érzem, mindkét gyerekem a maga területén a maximálisat nyújtja. Klári leányom egészségügyi okokból sportágat váltott és kajakozott. Dobogós helyezései voltak a korosztályos versenyeken. A térde miatt kénytelen volt abbahagyni az aktív sportot és a Testnevelési Egyetemen az úszóedzői szakon tanul. A Spartacus uszodában ismerkedik a gyakorlati munkával, Kiss László edzői csoportjában. Krisztina felkészítésében is segédkezik. Keményen és kitartóan végzi munkáját. Krisztinának is előnyös, hogy ott van a nővére. Krisztináról a sajtó már mindent megírt. Ehhez csak néhány gondolatot fűznék hozzá: Krisztina tehetsége születési adottság. Ehhez elsősorban egészség, kitartó, kemény munka és jó edző kellett. De ne feledkezzünk meg egy nagy adag szerencséről és a nyugodt családi háttérről sem. Életünket végigkísérte az öröm Vágó István köztiszteletben álló tévés és rádiós személyiség. Édesanyját, Vera asszonyt kérdeztem, hogy milyen volt István gyermek- és diákkorában. Érdekelt, mit tettek a szülők annak az érdekében, hogy gyermekük okos, művelt, sikeres és boldog legyen. István édesapja, az egy évvel ezelőtt elhunyt Vágó György a Cukor utcai gimnázium megbecsült, vezető angoltanára volt. Tanítványai imádták, zeneszakkört vezetett, szakértelemmel. Szakolyi Edit UtU Q'h