Esti Hírlap, 1995. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-01 / 127. szám

-------|----------------I------|--------■ —---------L — -------------—|----------------—-------------ul——L ............................................ I_______|______________________|_____________ VXIMU* _______________________________külföld________________ __________1995. június 1., csütörtök | KÜLFÖLDI KRÓNIKA I Négyszáznegyvenöt holttestet és hétszáznyolcvanegy túlélőt emeltek ki a mentőalakulatok a Nyeftyegorsz városában vasárnap hajnalban bekövetkezett földrengés miatt összeomlott épületek alól. A város lakói közül sok embert — köztük számos gyermeket — tartanak eltűntként nyilván. I A krími parlament úgy döntött, hogy nem lesz népszavazás a félsziget régi alkotmányáról, ám a határozatban kimondták: ha a kijevi vezetés nem tartja tiszteletben a most készülődő új krími alkotmányt, akkor újból kiírják a népszavazást. I Az IRNA iráni hírügynökség visszautasította az Amnesty International Iránra vonatkozó, kedden közzétett jelentését, mondván: a nemzetközi emberi jogi szervezet nem bizonyította az emberi jogok megsértésére vonatkozó állításait. Az IRNA szerint a nemzetközi emberi jogi szervezet az Egyesült Államok Irán-ellenes politikájának szellemében cselekedett, amikor megírta a szóban forgó jelentést. Az RMDSZ kongresszusának üzenete nagyon világos volt: az RMDSZ az általa kitűzött célokat a törvények parlamenti úton történő megváltoztatásával kívánja elérni, anélkül, hogy bármiféle módon veszélyeztetné Romániának az integritását, szuverenitását és függetlenségét — hangsúlyozta az Evenimentul Zielnek adott nyilatkozatában Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Túszok a televízióban Alain Juppé francia miniszterelnök, az Európai Unió soros elnöklője bejelentette, hogy lord David Owen, brit politikus, a Nemzetközi Jugoszlávia Konferencia egyik elnöklője június végén benyújtja lemondását. Owen ezt megerősítette a brit parlament szerdai ülésén, amelyet a boszniai válságnak szenteltek. A lord, aki hazájában arról ismert, hogy gyakran változtatta politikai véleményét és hovatartozását, ellentmondásos szerepet játszott Bosznia ügyében is. Egyesek, főleg a bosnyák kormány, szerbpártisággal vádolták Owent, akinek évi tiszteletdíja több százezer amerikai dollár volt. David Owen nem az első „áldozata” a boszniai háborúnak, hiszen például csak az amerikai külügyminisztériumban fél tucat tisztségviselő távozott, elégedetlenségének adva hangot, a „nem eléggé kemény” amerikai hozzáállás miatt. Thorvald Stoltenberg, az ENSZ délszláv ügyekkel megbízott közvetítője nem válaszolt arra a kérdésre, vajon követi-e David Owen példáját. A norvég televíziónak nyilatkozva annyit azonban elmondott, hogy a közvetítői feladat, amelyet Lord Owennel osztott meg, nehéz és lehangoló. A boszniai szerb televízió tegnap este egy francia békefenntartó és egy spanyol katonai megfigyelő tiszt nyilatkozatát sugározta. A tisztek elmondták, hogy jól bánnak velük. A spanyol tiszt hangsúlyozta: a NATO újabb támadása esetén a fogva tartott katonák élete „veszélybe kerülne”. Időközben kiújultak a harcok a szarajevói körzet déli részén és Gorazdénál, ahol — az ENSZ békefenntartói szerint — a boszniai szerbek kezdtek lőni. Gornji Vakufba megérkezett a 6000-re tervezett brit „támogató” kontingens első része. Időközben a boszniai szerbek sem tétlenkednek. Amellett, hogy legújabb adatok szerint 298 kéksisakost tartanak fogva (most már azt mondják nem túszként, hanem hadifogolyként), megfenyegették Alekszandar Ivánkát, az UNPROFOR szarajevói szóvivőjét. Neki az a „bűne”, hogy kemény szavakkal illette az utóbbi napokban a palei vezetést. Csak emlékeztetőül: terrorszervezetnek nevezte őket. A nemzetközi diplomácia ismét Milosevic szerb elnök felé fordult. A Nemzetközi Összekötő Csoport (Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Németország és Oroszország) hágai egyeztetése után szerda délután Belgrádba érkezett Robert Frasure, amerikai különmegbízott, aki újabb ajánlatokat hozott. Jól értesült belgrádi körök szerint Milosevic már nem elégszik meg (Bosznia elismerése fejében) a szankciók feloldásával, hanem a nemzetközi pénzintézetek támogatását, pontosabban 5 milliárd dollárt követel. Steinitz Gábor ■ Újvidék Megerősített ENSZ-állás Szarajevó környékén Fotó: Reuters A terrorizmus végtelen Úgy tűnik, hogy az emberi kíváncsiság, türelmetlenség és a terrorizmus határtalan. Ezt sikerült az elmúlt héten bebizonyítani Washingtonban. Történt ugyanis, hogy alig néhány nappal, miután lezárták a forgalom elől a Fehér Ház melletti Pennsylvania Avenue-t, mert a biztonságiak attól tartottak, hogy esetleg gépkocsiba rejtett pokolgéppel követnek el merényletet az amerikai elnök ellen, két ember is behatolt a turisztikai látványosságként is szolgáló Fehér Ház zárt területére. Kedd éjszaka egy felfegyverzett férfi mászott át a két és fél méter magas kerítésen, majd sikerült ötvenöt métert futnia az épület felé, mielőtt megállíthatták volna. Mivel ezáltal már állítólag az épület olyan közelségébe jutott, hogy fenyegetést jelentett az elnök és családja testi épségére, a testőrség rálőtt. A lövések megsebesítették a behatolót, valamint egy CIA-ügynököt is. A letartóztatásakor derült ki, hogy a fegyverben nem volt töltény... A férfit most elmegyógyintézetben őrzik. Három nappal később, pénteken a látogatók napja volt a Fehér Házban. Az emberek békésen álldogáltak a hosszú sorban, mígnem egy huszonnégy esztendős fiatalember — nyilván elunva a várakozást — kiállt a sorból, és az őrök szeme láttára átvetette magát a kerítésen. Szerencsésebb volt, mint elődje, őt csak megbilincselték, nem lőttek rá. A két esetet természetesen sajtótájékoztató követte, ahol kiderült, hogy Bill Clinton elnökségének ideje alatt sokkal több incidens érte a Fehér Házat, mint korábban. Hiszen nemigen fordult még elő, hogy repülőgép akadt volna fenn a Ház parkjának fáin, amelyet egészen a „landolásig” nem észlelt a riasztórendszer, sőt a radarok sem. Az elnök biztonságáért felelős vezető azonban meggyőző volt: Clinton és családja nincs veszélyben, hiszen éppen érdekükben zárták le a Pennsylvania sugárutat, amely remek hely volt arra, hogy terroristák pokolgépeket robbantgassanak, sőt, a behatolóknak sincs semmi esélye, hiszen az őrök éberek. Arra a kérdésre, miszerint mit is cselekednének abban az esetben, ha mondjuk a terroristák hordozható szinger rakétával próbálnának merényletet elkövetni az Egyesült Államok elnöke ellen, hosszú hallgatás volt a válasz. De ez minden bizonnyal nem fordulhat elő, hiszen az arab világ szereti Amerikát, csak Irán lázít néha az esküdt ellenség ellen. Esetleg Irak unja meg az állandó macerát meg a nemzetközi embargót. Nem egységesek ezek az országok, nyughatatlanok, már csak ilyenek maradnak az idők végeztéig, de ha közös ellenség bukkan fel, akkor összefognak. De a Fehér Ház biztonságos. N.T. ■ Elutasított háború Dzsohar Dudajev elnök elutasította, hogy a csecsenföldi háborút Oroszország más részeire is kiterjesszék, ahogyan azt a szabadcsapatok parancsnokai követelték kedden. Ezt a csecsen vezérkar illetékese közölte, miközben elkeseredett harcok folytak a Kaukázus lábánál, a déli irányban előrenyomuló szövetségi csapatok és a csecsen lázadók között. Dudajevhez kedden intéztek felhívást a szabadcsapatok parancsnokai, az orosz katonák polgári lakossággal szembeni kegyetlenkedéseivel indokolva a háború kiszélesítésének szükségességét. A terrortámadásokat feltételező követelésről Uszman Imajev volt főügyész számolt be. Közben folytatódott a déli irányú orosz előretörés. A szövetségi csapatok eljutottak a csecsenek egyik fő erősségének számító Vegyeno felé vezető völgy bejáratához, illetve módszeresen lőtték a Kaukázus déli lábánál fekvő hegyes, erdős területeken a csesenek állásait. A veszteségekről szóló jelentések egyébként tegnap is ellentmondásosak voltak, miután a felek a saját veszteségeiket igyekeztek kisebbíteni, nyilvánvalóan eltúlozva a másik fél halottainak számát. A Funar-szindróma Minden bizonnyal Kolozsvárra is megérkezett a kánikula, vagy legalábbis fronthatás van — gondolhatták a romániai magyarok tegnap, amikor az országos lapokból elolvasták a kincses város fura urának, Funarnak levelét. A híresen hírhedt polgármester — aki géemkában az egyik kormánypárt, a Román Nemzeti Egységpárt elnöke , Szilágyi Erzsébethez hasonlóan szerelmes könnyet hullajtva rótta sorait, ám nem Prágában, hanem Erdélyben raboskodó román fiaiért vérzett nemzeti ritmusban dobogó szíve. Tizenegy sűrű pontba foglalta kéréseit, amelyekre természetesen azonnali gyógyírt remél. Ki mással, mint velünk, magyarokkal volna baja, hiszen miéjt nappallá téve azon fáradozunk, hogy a földtörvényt semmibe véve területeket csatolgassunk ide-oda, Red Bull helyett román atyafiak vérével emeljük tesztoszteronszintünket, és lovainkkal lelegeltessük a román kultúra évezredek óta sarjadó bimbóit. De most majd jön ő, a kolozsvári Rózsa Sándor, aki kiáll a gátra és megmutatja, hogy hol a helyünk. Az RMDSZ-t betiltják, vezetőit vasra verik, az anyaországbeli politikusok lábukat többé soha az ősi román földre nem tehetik, a székelyek által elüldözöttek pedig fehér lovon vonulnak vissza Székelyudvarhelyre, mialatt a „román államhoz nem lojális magyar etnikumú személyek bátorítva lesznek a távozásra”. Alapszerződés igenis nem kell, úgyis indul a diplomáciai offenzíva a megtévesztett külföld helyes tájékoztatására. Természetesen mosolyogni kellene az ilyesmin, vagy inkább térdet csapkodva röhögni nagyokat. Hisz biztos, hogy holnap jön a szánom-bánom, a „nem ezt mondta-nem így mondta” minden irányból. Riescu úr cáfolni fogja, Vacaroiu elítéli, a romániai magyarok fellélegeznek. Aztán holnapután bezárnak még egy-két iskolát, s talán már az is meg van írva, hogy ki lesz az első, akit jól kupán vágnak, mert születése után nem az állam nyelvén ejtette ki a legeslegelső szót. / \ f~~~ Lukács Csaba ■ Kelet-Európa és az Európai Unió Csatlakozás elodázva Vranitzky kancellár nem tanácsolja a kelet-európai reformországoknak, hogy túlságosan gyors EU-csatlakozásukban reménykedjenek. Az osztrák politikus, aki az EU keleti bővítésével foglalkozó bécsi szakértői tanácskozás megnyitóján beszélt, két fő okot nevezett meg: egyrészt volt tervgazdaságokról van szó, amelyek teljesen eltérnek még a spanyol, portugál, görög struktúrától is. Másrészt maga az Európai Unió is változóban van: egyre szorosabb belső összefonódásokat épít ki. Ezért Vranitzky véleménye szerint hosszabb átmeneti időszakkal kell számolni. A kancellár ugyanakkor megismételte előző napi bejelentését, amely szerint Bécsben tudományos kutatóközpontot létesítenek az EU keleti bővítésével kapcsolatos tanácsadás céljából. A kancellár felhívta a figyelmet Ausztria különleges szerepére, amely aktív kelet-európai érdekeltségével és a térség nagyfokú ismeretével függ össze. Mint hangsúlyozta: a párbeszédet Ausztria nagyon komolyan veszi. Egy másik előadásban elhangzott az is, hogy Ausztria számára eddig aránytalanul nagy előnyöket hozott a keleti nyitás, s a kelet-európai országokkal folytatott kereskedelmének mérlege jelentős többletet mutat. Ausztriának ugyanilyen aránytalanul magas költségre kell számítania az EU keleti bővítésével kapcsolatban is — az összeg elérheti évente a 12 milliárd schillinget is. Véglegesített NATO-dokumentumok Oroszország partner a békében „A NATO—orosz partneri együttműködés rendkívül ígéretes vállalkozás”, de a zavartalan kooperáció fontos feltétele, hogy a szövetség ne sodorja veszélybe egy esetleges elsietett bővítési folyamattal a még csak most formálódó új európai biztonsági rendszer épületét — fejtette ki Andrej Kozirjev orosz külügyminiszter, midőn tegnap külön kétoldalú megbeszélés keretében találkozott szövetségi kollégáival, valamint Willy Cates NATO-főtitkárral. Kozirjev egyúttal szorgalmazta a NATO katonai szervezetből politikai jellegűvé történő alakítását is. Claes, válaszbeszédében kitartott a majdani bővítés fontossága mellett. Az orosz diplomácia vezetője a találkozó alkalmával — a dokumentumok kicserélésével — véglegesítette és hivatalosan is elfogadta az Oroszország és a NATO közötti békepartneri kétoldalú munkatervet, valamint a békepartnerség keretein kívül eső, úgynevezett intenzív párbeszédről szóló emlékeztetőt. Oroszország ezzel formálisan is megkezdte részvételét a NATO békepartneri programjában: orosz képviselet nyílik a NATO területén, orosz tisztek is bekapcsolódnak a monsi főparancsnokság közös, békepartneri tervezőcsoport munkájába, és megkezdődik az immár szervezett, éves munkaterven alapuló napi munka, akár hadgyakorlatról, akár békefenntartásról, akár információcseréről van szó. Ez utóbbi egészül ki — és ez már csakis a NATO—orosz együttműködés sajátja — az úgynevezett „intenzív párbeszédről” szóló dokumentummal: ez rögzíti azokat a főbb témaköröket és lehetséges kereteket, amelyek jóval tágabbak a békepartneri viszonynál, és folyamatos politikai párbeszédet helyeznek kilátásba a NATO és Oroszország között, mintegy stratégiai partnerül ismerve el az utóbbit. Az orosz külügyminiszter hangoztatta a szövetség majdani kibővítésével kapcsolatos fenntartásait, mivel az orosz megítélés szerint nem szolgálná sem Oroszországnak, sem Európának a biztonságpolitikai érdekeit. A kérdés elsietett kezelése veszélyeztetheti a NATO—orosz együttműködést — mutatott rá Willy Claes a maga részéről megerősítette, hogy a NATO a szövetség fokozatos „evolutív” kiterjesztését az európai biztonsági rendszer erősítését célzó folyamat részének tekinti. „Ez nem irányul Oroszország ellen, és nem gyengíti Oroszország nemzeti biztonságát” — szögezte le.