Esti Hírlap, 1995. július (40. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-27 / 174. szám

n­­esteffa&* Úszik a szobor Egy csepp Duna -Különös „jármű” jelenik meg ma a Duna magyarországi szakaszán. Fából és fémbő­l ké­szült szoborcsoport köt ki Győrnél, a következő napokon pedig Esztergomnál (július 28.), Vácnál (július 29.), hogy vasárnapra Budapestre érkez­zen. Helmut Lutz alkotása a Do­nautropfen — Duna-csepp — elnevezést kapta, és a Duna forrásától vándorolt hozzánk, Ulm, Passau, Linz, Mauthau­sen, Dürnstein, Bécs és Po­zsony érintésével. De nemcsak arra való a szoborcsoport, hogy megcsodáljuk, színpadul is szolgál egy előadáshoz, mely afféle „zenés kötéltánc” Falko Traber (kötéltáncos) és Markus Stockhausen (trombitaművész) közreműködésével. Helmut Lutz sajátos műfaja, úgy látszik, az „utaztatás”. Stemenweg című alkotása Né­metországból indult nyugat fe­lé, egészen a spanyolok által a világ végének nevezett Santiago de Composteláig. A sokat pró­bált folyó, a Duna jelkép is, mely a körülötte elterülő orszá­gok együvé tartozását hivatott szimbolizálni. Ezt a gondolatot bontja ki a művész is alkotásá­val. Az előadás — melyet Helmut Lutz ingyen nyújt a magyar kö­zönségnek — este 8 órakor kez­dődik az első két városban, hét­kor Vácott, Budapesten pedig vasárnap. Több belvárosi Du­­na-parti helyszínen látható részletei. Hétfőn utolsó magyar állomására, Mohácsra érkezik, ahol az előadás résztvevői a déli polgárháború áldozatairól is megemlékeznek. Az út végén Szarajevó testvérvárosában, Friedrichshafenben, a Boden­­tavon állítják ki. M. G. ■ Partközelben a 40 méter hosszú, 10 méter magas szobor Fotó: Archív MIT? HOL? ! A Budai Fotó- és Filmklub jubileumi kiállítását ma dél­után 4 órakor Bizaglich Jenő, a Magyar Fotóklubok és Szakkö­rök Szövetségének elnöke nyit­ja meg az OTP Bank Galériá­ban (V., Nádor utca 15.). Láto­gatható augusztus 10-ig. * * * Ezüst György festőművész tárlata július 31-én délután 5 órakor nyílik a Lord Major Ga­lériában (a Városmajori Sza­badtéri Színpad mellett). Meg­nyitót mond Bayer Ilona szer­kesztő-riporter. A kiállítás egy hónapon át naponta 11 órától tekinthető meg. '­ Váci világi vigalom harmadszor ' Rangos kulturális esemény, az 1993. és ’94. után, immáron harmadik alkalommal megren­dezésre kerülő világi vigalom helyszíne lesz péntektől három napon át Vácott az egyedüli szépségű Duna-parti sétány, il­letve­­a város számos intézmé­nye. A péntektől vasárnapig tar­tó program keretében — az elő­zetes tervek szerint — pódiumra lép többek között a Váci Fúvós­­zenekar, a Bartók Néptáncegyüt­tes, a Vox Humana Énekkar, a Váci Família Gladiátoria Egye­sület, a Commedia 2000 Tánc­színház, a Donaueschingeni Fú­vószenekar, a Váci Huszárban­dérium, vagy például a komáro­mi Jókai Színház társulata. Utóbbi — azután, hogy a tava­lyi vigalom keretében Tolcs­vay—Müller: Mária evangéliu­ma című művével egyszer már részt vett a rendezvényen — a Hegedűs a háztetőn című musi­calt adja elő. Lesz továbbá kézműves kira­kodóvásár, ünnepi felvonulás, rockkoncert, virágkiállítás és vásár, díjugrató lovasverseny, orgonahangverseny, tűzijáték s két képzőművészeti kiállítás is. Utóbbiak közül az egyiken he­lyi képzőművészek alkotásait, a másikon pedig Sólyom Tamás színházi kosztümterveit tekint­______________________­T­hetik meg az érdeklődők. Bár az eddig felsorolt rendezvények is feledhetetlen élményt ígér­nek, a program egyik fénypont­ja minden bizonnyal az a kon­cert lesz, amelynek során egy, a vigalomra alkalmiag összeálló, Dunakanyar elnevezésű é s majd kétszáz tagú! — ének- és zenekar Carl Orff Carmina Bu­­rana című remekművét szólal­tatja meg. (A rendezvényre a Magyar Államvasutak Rt. 50 százalékos utazási kedvezményt ad.) :CYYC U.U W ? A ___________________________________________________________________________________________ kultúra 1995. július 27., csütörtök Egy nemzetközi produkció Kultúrák párbeszéde A Donau-balett létrehozásáról hat közép-európai ország tíz balettegyüttese határozott még 1993-ban. A kezdeményezést az Austrian Art Service indí­totta útjára. Az együttes elnevezése túl­mutat önmagán, jelképes, akár­csak a Duna, amely országokat köt össze. A horvát, a cseh, a magyar, a szlovák, a szlovén és a lengyel balettosokból kialakí­tott együttes első premierjét jú­nius 15-én tartotta volna Zág­rábban. A politika azonban közbeszólt. Krzysztof Pastor és a Donau­­balett társulatának 34 táncosa éppen elkezdte a próbát, ami­kor bombarepeszek zuhantak a Zágrábi Nemzeti Színház ba­lett-termének üvegtetejére. Ti­zenhét táncos megsérült, sze­rencsétlenül járt a zágrábi tár­sulat prímabalerinája és a len­gyel koreográfus, Pastor is. A Budapesti Operaház és a Győri Balett művészeinek szerencsére nem esett bajuk. Az eseményt szeptember 15- re halasztották. Bíznak benne, hogy addigra sikerül rendbe­hozni a színházat. Ha valami közbejön, akkor nagy valószí­nűséggel Győrbe hozzák a be­mutatót. A próbák azonban minden­képpen Győrben lesznek — mondja Kiss János, a Győri Ba­lett igazgatója.­­ A rakétabe­csapódás ugyanis olyan mérté­kű kárt tett a zágrábi balett-te­remben, hogy az ottani felké­szülés lehetetlenné vált. Ebben a helyzetben a legjobbkor érke­zett a segítség Győrből. A város anyagi áldozatot vállalt az ügyért, amikor felajánlotta: he­lyet biztosít a próbák számára. Kiss János részt vett azon a párizsi összejövetelen, amelyen az UNESCO védnökséget vál­lalt a Donau-balett ügye fölött.­­ A párizsi megbeszélésen művészek és a jelenlévő politi­kusok, több ország UNESCO nagykövetei nagy elismeréssel szóltak Győr nagylelkűségéről — hangoztatja a balettigazgató. A művészek tehát elszántak, nem hátrálnak meg a nehézsé­gek elől, anyagiak miatt a vál­lalkozás mégis kútba eshet. A program módosítása, a próbák Győrbe költöztetése jelentős többletköltséggel jár, ezért for­dultak a szervezők támogatá­sért intézményekhez és olyan polgárokhoz, akiknek meggyő­ződése, hogy a kultúrák párbe­széde lehet az egyedüli út az emberi kapcsolatok fenntartá­sához a politikai konfliktusok ellenére. A próbák július 31-én kez­dődnek és szeptember másodi­kéig tartanak a Rába-parti vá­rosban. Az elgondolások szerint a zágrábi premiert követően a Budapesti Operaházban szep­tember 23—24-én, Győrött pe­dig 26—27-én viszik színre kor­társ koreográfusok három kom­pozícióját. A zeneszerzők egyi­ke Mártha István, Maróti Zsuzsa . ÍJ K­I?» A Városliget partján épült Aréna tulajdonosa, a budapesti színigazgatóvá avanzsált Sig­mund Feld, igen hamar rájött arra — mindig igen nagy érzéke volt a divathoz, ha mint bécsi kollégája s haj­dan növendéktársa, Girardi, kalapot nem is talált fel —, hamar konstatálta, hogy fordul a széljárás a magyarok fővá­rosában. S hogy az remélheti a közönség támogatását, aki maga is hozzáigazodik a nemzet kívánságához. Ahhoz a mind határozottabban hangoztatott követelé­séhez, hogy legyen magyarrá az ország, legyen magyar minden ízében — színhá­zában is — a magyarok immár egyesült, önmagára okkal büszke fővárosa, Buda­pest, így hát a direktor úr egyik napról a má­sikra kijelentette, hogy a Feld­színház mostantól magyarul szórakoztat. És be­csületére legyen mondva, ő maga is megta­nult mindent, még a Kirchfeldi pap szere­pét is! — a feleségével együtt választott új piata nyelvén. Az Aréna (2.) jellemző e téren gyakorolt elszántságá­ra a nevezetes eset, midőn Habsburg Alb­recht főherceg kereste fel ligeti színházát, ő pedig arra adott parancsot a fővilágosí­tónak, hogy mindvégig, amíg tudniillik a darab megy, s a függöny fölhúzva, öltöz­tesse a magyar nemzeti színek fényeibe — pirosba, fehérbe, zöldbe — a színpadot. S amikor riadtan figyelmeztették, talán mégse kellene provokálnia őfenségét, mér­gesen fakadt ki: lássa csak a főherceg, hogy a Föld színháza magyar színház! Voltak persze némi bajok a helyes, a korrekt magyar kiejtéssel. Egész Pest rö­högött a szcénén, amit Feld pápa produ­kált, ráadásul egy magyar históriai darab­ban. Szerepe szerint azt kellett volna mon­dania: „Oh, Kunigunda, én veled halok!" De mivel a német — se a bécsi, se a biro­dalmi — nincs tisztában az „a” és az „á” magánhangzók különbségével, s persze ki­ejteni sem igen tudja kétféle­képpen a két magyar hangot, mindez az agg főúr — azaz Feld — szájából így hangzott: „Oh, Kunigunda, én veled hálok!” Ami bizony igencsak nagy különbség. Feld papa, aki személyében is valóságos intézmény lett a század fordulójára —és időközben, miután felesége egy osztály­sorsjátékon jelentős összeget nyert, ácsolt színházát is átépítette kőszínházzá — a kezdetek legkezdetétől tudta, amit most is a legbölcsebb színigazgatók. Azt ugyanis, hogy a változatosság gyönyörködtet, így aztán alig múlt el úgy egy szezon, hogy va­lamely híres külföldi vendégművészt, eset­leg társulatot ne szerződtetett volna. Így került sor a világszenzációra, hogy Budapesten lépett fel, mégpedig éppen ő felette szerény, s akkor már igencsak nyi­­korgó-recsegő „deszkasátorban”, a szá­zadforduló körüli évek legnagyobb nem­zetközi hírű olasz tragikája, Duse Eleo­nore, magister ■ Utcai zenészek, figyelem! Intézményünk az 1995. évi Aszód-fesztivál keretében augusztus 18—20-a között meghirdeti az utcai zenészek első országos találkozóját. Várjuk a tereken, utcán, aluljá­róban zenélő együttesek, szólisták jelentkezéseit. A találkozón résztvevők részére a két napban a város egész területén, illetve a Fesztivál­ színpadán biztosítunk fellépési lehetőséget. A jelentkezőknek szállást, napi egy­szeri étkezést (ebédet) igény szerint az 1000 Ft-os részvéte­li díj befizetése ellenében biztosítunk. Jelentkezni 1995. augusztus 10-ig az alábbi címen lehet: Vécsey Károly Helyőrségi és Városi Művelődési Ház, 2170, Szabadság tér 10. Telefon: Aszód 83-as. Egy fiatal költő­ verskazettája ! Szigorú slukkok ! Pálinkás István fiatal költő. Nincs még harmincéves. Ha ci­garettázik, szigorú slukkokat szív. Mintha próbára akarná ten­ni a nikotin erejét: vagy én, vagy te. Valahogy így áll a világgal is. Slukkolgatja, és magában ver­sekké párolja belőle a mérget. Néhány évvel ezelőtt jelent meg első kötete, a Követ hozok, a napokban pedig Tékozló évek című kazettája, melyen régebbi és újabb versei hallhatóak Bal­­kay Géza, Dinnyés József és a maga interpretálásában. A há­rom előadó közül a szerző a leg­keményebb műveihez úgy pré­seli magából egyébként gyönyö­rű mondatait, mintha legszíve­sebben visszafojtaná őket. Né­ha, ironikusabb soroknál kihal­latszanak az utolsó kamaszhan­gok (például ebben a sorban: „kudá­­gyos, fecskemadár?”). Balkay Géza is tartja magát a versek szigorához, de nyugod­­tabban mondja őket, sőt néha egy kis játékot is megenged a hangának (Egy séta). Dinnyés József zenés feldolgozásai old­ják a nehéz mondanivalót, ő a ritmust keresi a sorokban, s a legszebben, azt hiszem, a Kike­leti dalban találja meg. Pálinkás István verskazettája összességében meglepően kelle­mes hang- és szöveganyag, re­mélhetőleg sokakkal megszeret­teti a tehetséges fiatal költőt. Cs. L. ■

Next