Esti Hírlap, 1995. július (40. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-27 / 174. szám
nesteffa&* Úszik a szobor Egy csepp Duna -Különös „jármű” jelenik meg ma a Duna magyarországi szakaszán. Fából és fémből készült szoborcsoport köt ki Győrnél, a következő napokon pedig Esztergomnál (július 28.), Vácnál (július 29.), hogy vasárnapra Budapestre érkezzen. Helmut Lutz alkotása a Donautropfen — Duna-csepp — elnevezést kapta, és a Duna forrásától vándorolt hozzánk, Ulm, Passau, Linz, Mauthausen, Dürnstein, Bécs és Pozsony érintésével. De nemcsak arra való a szoborcsoport, hogy megcsodáljuk, színpadul is szolgál egy előadáshoz, mely afféle „zenés kötéltánc” Falko Traber (kötéltáncos) és Markus Stockhausen (trombitaművész) közreműködésével. Helmut Lutz sajátos műfaja, úgy látszik, az „utaztatás”. Stemenweg című alkotása Németországból indult nyugat felé, egészen a spanyolok által a világ végének nevezett Santiago de Composteláig. A sokat próbált folyó, a Duna jelkép is, mely a körülötte elterülő országok együvé tartozását hivatott szimbolizálni. Ezt a gondolatot bontja ki a művész is alkotásával. Az előadás — melyet Helmut Lutz ingyen nyújt a magyar közönségnek — este 8 órakor kezdődik az első két városban, hétkor Vácott, Budapesten pedig vasárnap. Több belvárosi Duna-parti helyszínen látható részletei. Hétfőn utolsó magyar állomására, Mohácsra érkezik, ahol az előadás résztvevői a déli polgárháború áldozatairól is megemlékeznek. Az út végén Szarajevó testvérvárosában, Friedrichshafenben, a Bodentavon állítják ki. M. G. ■ Partközelben a 40 méter hosszú, 10 méter magas szobor Fotó: Archív MIT? HOL? ! A Budai Fotó- és Filmklub jubileumi kiállítását ma délután 4 órakor Bizaglich Jenő, a Magyar Fotóklubok és Szakkörök Szövetségének elnöke nyitja meg az OTP Bank Galériában (V., Nádor utca 15.). Látogatható augusztus 10-ig. * * * Ezüst György festőművész tárlata július 31-én délután 5 órakor nyílik a Lord Major Galériában (a Városmajori Szabadtéri Színpad mellett). Megnyitót mond Bayer Ilona szerkesztő-riporter. A kiállítás egy hónapon át naponta 11 órától tekinthető meg. ' Váci világi vigalom harmadszor ' Rangos kulturális esemény, az 1993. és ’94. után, immáron harmadik alkalommal megrendezésre kerülő világi vigalom helyszíne lesz péntektől három napon át Vácott az egyedüli szépségű Duna-parti sétány, illetvea város számos intézménye. A péntektől vasárnapig tartó program keretében — az előzetes tervek szerint — pódiumra lép többek között a Váci Fúvószenekar, a Bartók Néptáncegyüttes, a Vox Humana Énekkar, a Váci Família Gladiátoria Egyesület, a Commedia 2000 Táncszínház, a Donaueschingeni Fúvószenekar, a Váci Huszárbandérium, vagy például a komáromi Jókai Színház társulata. Utóbbi — azután, hogy a tavalyi vigalom keretében Tolcsvay—Müller: Mária evangéliuma című művével egyszer már részt vett a rendezvényen — a Hegedűs a háztetőn című musicalt adja elő. Lesz továbbá kézműves kirakodóvásár, ünnepi felvonulás, rockkoncert, virágkiállítás és vásár, díjugrató lovasverseny, orgonahangverseny, tűzijáték s két képzőművészeti kiállítás is. Utóbbiak közül az egyiken helyi képzőművészek alkotásait, a másikon pedig Sólyom Tamás színházi kosztümterveit tekint______________________Thetik meg az érdeklődők. Bár az eddig felsorolt rendezvények is feledhetetlen élményt ígérnek, a program egyik fénypontja minden bizonnyal az a koncert lesz, amelynek során egy, a vigalomra alkalmiag összeálló, Dunakanyar elnevezésű é s majd kétszáz tagú! — ének- és zenekar Carl Orff Carmina Burana című remekművét szólaltatja meg. (A rendezvényre a Magyar Államvasutak Rt. 50 százalékos utazási kedvezményt ad.) :CYYC U.U W ? A ___________________________________________________________________________________________ kultúra 1995. július 27., csütörtök Egy nemzetközi produkció Kultúrák párbeszéde A Donau-balett létrehozásáról hat közép-európai ország tíz balettegyüttese határozott még 1993-ban. A kezdeményezést az Austrian Art Service indította útjára. Az együttes elnevezése túlmutat önmagán, jelképes, akárcsak a Duna, amely országokat köt össze. A horvát, a cseh, a magyar, a szlovák, a szlovén és a lengyel balettosokból kialakított együttes első premierjét június 15-én tartotta volna Zágrábban. A politika azonban közbeszólt. Krzysztof Pastor és a Donaubalett társulatának 34 táncosa éppen elkezdte a próbát, amikor bombarepeszek zuhantak a Zágrábi Nemzeti Színház balett-termének üvegtetejére. Tizenhét táncos megsérült, szerencsétlenül járt a zágrábi társulat prímabalerinája és a lengyel koreográfus, Pastor is. A Budapesti Operaház és a Győri Balett művészeinek szerencsére nem esett bajuk. Az eseményt szeptember 15- re halasztották. Bíznak benne, hogy addigra sikerül rendbehozni a színházat. Ha valami közbejön, akkor nagy valószínűséggel Győrbe hozzák a bemutatót. A próbák azonban mindenképpen Győrben lesznek — mondja Kiss János, a Győri Balett igazgatója. A rakétabecsapódás ugyanis olyan mértékű kárt tett a zágrábi balett-teremben, hogy az ottani felkészülés lehetetlenné vált. Ebben a helyzetben a legjobbkor érkezett a segítség Győrből. A város anyagi áldozatot vállalt az ügyért, amikor felajánlotta: helyet biztosít a próbák számára. Kiss János részt vett azon a párizsi összejövetelen, amelyen az UNESCO védnökséget vállalt a Donau-balett ügye fölött. A párizsi megbeszélésen művészek és a jelenlévő politikusok, több ország UNESCO nagykövetei nagy elismeréssel szóltak Győr nagylelkűségéről — hangoztatja a balettigazgató. A művészek tehát elszántak, nem hátrálnak meg a nehézségek elől, anyagiak miatt a vállalkozás mégis kútba eshet. A program módosítása, a próbák Győrbe költöztetése jelentős többletköltséggel jár, ezért fordultak a szervezők támogatásért intézményekhez és olyan polgárokhoz, akiknek meggyőződése, hogy a kultúrák párbeszéde lehet az egyedüli út az emberi kapcsolatok fenntartásához a politikai konfliktusok ellenére. A próbák július 31-én kezdődnek és szeptember másodikéig tartanak a Rába-parti városban. Az elgondolások szerint a zágrábi premiert követően a Budapesti Operaházban szeptember 23—24-én, Győrött pedig 26—27-én viszik színre kortárs koreográfusok három kompozícióját. A zeneszerzők egyike Mártha István, Maróti Zsuzsa . ÍJ KI?» A Városliget partján épült Aréna tulajdonosa, a budapesti színigazgatóvá avanzsált Sigmund Feld, igen hamar rájött arra — mindig igen nagy érzéke volt a divathoz, ha mint bécsi kollégája s hajdan növendéktársa, Girardi, kalapot nem is talált fel —, hamar konstatálta, hogy fordul a széljárás a magyarok fővárosában. S hogy az remélheti a közönség támogatását, aki maga is hozzáigazodik a nemzet kívánságához. Ahhoz a mind határozottabban hangoztatott követeléséhez, hogy legyen magyarrá az ország, legyen magyar minden ízében — színházában is — a magyarok immár egyesült, önmagára okkal büszke fővárosa, Budapest, így hát a direktor úr egyik napról a másikra kijelentette, hogy a Feldszínház mostantól magyarul szórakoztat. És becsületére legyen mondva, ő maga is megtanult mindent, még a Kirchfeldi pap szerepét is! — a feleségével együtt választott új piata nyelvén. Az Aréna (2.) jellemző e téren gyakorolt elszántságára a nevezetes eset, midőn Habsburg Albrecht főherceg kereste fel ligeti színházát, ő pedig arra adott parancsot a fővilágosítónak, hogy mindvégig, amíg tudniillik a darab megy, s a függöny fölhúzva, öltöztesse a magyar nemzeti színek fényeibe — pirosba, fehérbe, zöldbe — a színpadot. S amikor riadtan figyelmeztették, talán mégse kellene provokálnia őfenségét, mérgesen fakadt ki: lássa csak a főherceg, hogy a Föld színháza magyar színház! Voltak persze némi bajok a helyes, a korrekt magyar kiejtéssel. Egész Pest röhögött a szcénén, amit Feld pápa produkált, ráadásul egy magyar históriai darabban. Szerepe szerint azt kellett volna mondania: „Oh, Kunigunda, én veled halok!" De mivel a német — se a bécsi, se a birodalmi — nincs tisztában az „a” és az „á” magánhangzók különbségével, s persze kiejteni sem igen tudja kétféleképpen a két magyar hangot, mindez az agg főúr — azaz Feld — szájából így hangzott: „Oh, Kunigunda, én veled hálok!” Ami bizony igencsak nagy különbség. Feld papa, aki személyében is valóságos intézmény lett a század fordulójára —és időközben, miután felesége egy osztálysorsjátékon jelentős összeget nyert, ácsolt színházát is átépítette kőszínházzá — a kezdetek legkezdetétől tudta, amit most is a legbölcsebb színigazgatók. Azt ugyanis, hogy a változatosság gyönyörködtet, így aztán alig múlt el úgy egy szezon, hogy valamely híres külföldi vendégművészt, esetleg társulatot ne szerződtetett volna. Így került sor a világszenzációra, hogy Budapesten lépett fel, mégpedig éppen ő felette szerény, s akkor már igencsak nyikorgó-recsegő „deszkasátorban”, a századforduló körüli évek legnagyobb nemzetközi hírű olasz tragikája, Duse Eleonore, magister ■ Utcai zenészek, figyelem! Intézményünk az 1995. évi Aszód-fesztivál keretében augusztus 18—20-a között meghirdeti az utcai zenészek első országos találkozóját. Várjuk a tereken, utcán, aluljáróban zenélő együttesek, szólisták jelentkezéseit. A találkozón résztvevők részére a két napban a város egész területén, illetve a Fesztivál színpadán biztosítunk fellépési lehetőséget. A jelentkezőknek szállást, napi egyszeri étkezést (ebédet) igény szerint az 1000 Ft-os részvételi díj befizetése ellenében biztosítunk. Jelentkezni 1995. augusztus 10-ig az alábbi címen lehet: Vécsey Károly Helyőrségi és Városi Művelődési Ház, 2170, Szabadság tér 10. Telefon: Aszód 83-as. Egy fiatal költő verskazettája ! Szigorú slukkok ! Pálinkás István fiatal költő. Nincs még harmincéves. Ha cigarettázik, szigorú slukkokat szív. Mintha próbára akarná tenni a nikotin erejét: vagy én, vagy te. Valahogy így áll a világgal is. Slukkolgatja, és magában versekké párolja belőle a mérget. Néhány évvel ezelőtt jelent meg első kötete, a Követ hozok, a napokban pedig Tékozló évek című kazettája, melyen régebbi és újabb versei hallhatóak Balkay Géza, Dinnyés József és a maga interpretálásában. A három előadó közül a szerző a legkeményebb műveihez úgy préseli magából egyébként gyönyörű mondatait, mintha legszívesebben visszafojtaná őket. Néha, ironikusabb soroknál kihallatszanak az utolsó kamaszhangok (például ebben a sorban: „kudágyos, fecskemadár?”). Balkay Géza is tartja magát a versek szigorához, de nyugodtabban mondja őket, sőt néha egy kis játékot is megenged a hangának (Egy séta). Dinnyés József zenés feldolgozásai oldják a nehéz mondanivalót, ő a ritmust keresi a sorokban, s a legszebben, azt hiszem, a Kikeleti dalban találja meg. Pálinkás István verskazettája összességében meglepően kellemes hang- és szöveganyag, remélhetőleg sokakkal megszeretteti a tehetséges fiatal költőt. Cs. L. ■