Esti Hírlap, 1995. november (40. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-07 / 261. szám
^?_^PvW _________________ 1995. november 7., kedd kultúra I,\\\{M \ c , IsUttiA* Q Kutyában az igazság Ugaz az egész világ! Ez tanulság, amit illik megfontolni, vagy tény? Mindenesetre a Pinceszínházban Garaczi László jóvoltából részesei lehetünk" egy kutyakomédiának Trendé. Szó: Kővári Katalin). Az előadás is-ott kutya rossz. Itt-ott kutya jó, néha pedig kutyául igaz. A darab elején Balkay szellentő hadművelete például azon túl, hogy felesleges disznólkodás, nem igazán győz meg az író vagy a rendező magvas humorérzékéről. Márpedig ez egy vígjáték, amelynek színhelye egy kocsma. Ennek előnye, hogy itt az emberek féltudatos állapotban vicceseket tudnak mondani. Ternyák Zoltán „az öreg”, aki egy tolókocsiban ül, elengedhetetlen a félrebeszélője a történetnek. Ő akár akarja, akár nem, fontos tartozékává vált a kocsmának. Kár, hogy az egyébként kitűnő színész nem tudja feledtetni a korát, még akkor sem, amikor buzgón rákezd a „Kassák Lajos azt üzente” kezdetű nótára. Az öreg Tatus fia nem más, mint maga a kocsmáros, Ocella. Csendes Olivér szűnni nem akaró félig letolt gatyás jelenete lakodalmas rockzenével kombinálva elég durván mutatja be a helyszín nívóját. A kezdetek kezdetén felcsendülő „X” dimenziós zenéből egy gombnyomással átkerülhetünk a „Margit híd alá”, pesze ha még működik a rádiónk. Ebben a hangulatban a kocsmárosok trilógiájához már csak a harmadik, az a bizonyos lány hiányzik, aki felmos, „akivel felmosnak”, aki mindent megtenne érte, de fogalma sincs, mit csinál. Természetesen Kriston Anikó „álnéven” ő is színre lép. De színre lép a kocsmárosdarabot végigugató kutyájának, Amigónak a henye playboy korcsosulása, a darab címszereplője, Imoga azaz Szabó Győző. Imogának pénz kell, rovarügyben kellenek a német kapcsolatok, a német kapcsolatnak viszont kellenek a női kapcsolatok. Balkay Géza mint vállalkozó mindent megold. Az ő rovarszerű helyi kiskirálysága minden igényt kielégít. A történet egyszerű, mindenki jól jár, hisz a főrovarász még az áldozatnak, a korcsmáros lányának is megadja a lehetőséget, hogy boldogan engedje alá magát az önfeláldozás gyönyörűséges mosószappanszagú kutya világának. Igó Éva, mint vállalkozóné, kiskirály urának, az újgazdag Istennek „Földi Mása”, jól ugatja el az általa alakított figura harsogó ürességét. Vándor Lajos főkönyvelője, és Vajdai Vilmos Kukoró bácsija önmagáért beszél. Szintén megnyerő, a Zsurzs Kati és Fellegi Balázs alakította abszurd német páros. A lényeg egy: mindenki ugat, de kegyetlenül. Itt azon nevethetünk, amin az életben csak sírni volna kedvünk. De hát mikor lesz vége a sok ugatásnak? Talán egy gyorsan robogó autó miatt Amigo az utolsót vonyítja a kocsma előtt és ettől a pillanattól kezdve mindenki befogja a száját. Lehet, hogy az „Imoga” lényegét Amigóban rejtették el? Pintér Mihály Igó Éva és Szabó Győző Fotó: Archív Akvarellek a TM Galériában -mM'Qj ofjL Tűnő szépségek, csöndes derű Mintha a meg nem ünnepelt évfordulók időszakát élnénk ezekben az években: pénz, kezdeményezőkészség híján jelentős művészek sorának centenáriumáról feledkeztek el a kulturális örökség gondozására hivatott intézményeink. Hogy csak a legutóbbi nagy hiányt említsük: Moholy-Nagy László születésének századik évfordulójáról a hivatalos művészetpolitika, ha van még egyáltalán ilyen, tudomást sem vett. Hogyan is tenné hát akkor, ha olyan mesterről van szó, aki, ellentétben az előbbivel, még csak világhírűvé sem vált? Diósy Antalról (1895-1977) van szó, akihez persze már csak azért sem illene a hangos ünneplés, mert intim maga a műfaj is, az akvarell, amelyben elsősorban dolgozott. Intim hatású, egyben valóságközeli, sokkal inkább az, mint a műteremhez kötődő táblakép. Az akvarell többnyire a szabadban vagy legalábbis a szabadtéri élmények friss rögzítéseként készül, alia prima, azaz egyetlen ülésre, annyi idő alatt, amennyi megengedi, hogy a nedvesen maradó papírlapon a vízfesték árnyalatai, tónusai természetes módon alakuljanak. Egy centenárium mellett tehát egy napjainkban kicsit háttérbe szállt műfajra is felhívja hát a figyelmet a TM Galéria, amikor Diósy Antal mintegy negyven akvarelljét bemutatja. A Városliget, a debreceni Nagyerdő árnyas fáinak, zöld gyepének szépsége, a csillogó nyári vizek, a ködös őszi Balaton, a szikrázó jég a téli Dunán — a természet sokféle arcát mutatják meg a munkák, ahogyan a város és az ember lírai megidézésére is alkalmasak: a november, amely oly kellemetlenül csíp az ember bőrébe, a műnek köszönhetően a szürke színek poézisévé válik. Sokoldalú művész volt Diósy Antal, aki Körösfői Kriesch Aladár növendékeként majd tanársegédjeként a tízes években az Iparművészeti Iskolában indult, 1949—49. között pedig az Iparművészeti Főiskola tanára volt. Tervezett gobelint, festett freskót, foglalkoztatták a portré lehetőségei, a Fészek-emlékkönyv humoros krokijait őrzi Németh Lászlóról és a többiekről. Nagy idők tanúja, nagy szellemek kortársa volt. Tudta, hogy az ő értéke elsősorban a csöndes, meditatív hangban, a tűnő pillanat apró szépségeinek megragadásában rejlik. Belváros, 1956 enorgyőzelem A Gramophone, a legtekintélyesebb angol komolyzenei hanglemezszaklap 1977 óta minden ősszel díjjal tünteti ki a megelőző 12 hónapban megjelent legkiválóbb komolyzenei hanglemezeket, illetve videókat. A 18 kategóriából a Warner Classics International hét első helyet is magáénak tudhat. „Az év lemeze” díjat Makszim Vennerov hegedűművész kapta Prokofjev és Sosztakovics egyegy versenyművének felvételéért; közreműködtek a Londoni Szimfonikusok, a karmester Msztyiszlav Rosztropovics volt. Ugyanez a felvétel a „versenymű" kategóriában is a legjobbnak minősült. William Christie és a Les Arts Florissants a „barokk opera” és a „barokk vokális zene” kategóriában Purcell Artúr király című operájának, valamint Rameau motettáinak felvételével érdemelte ki az első helyet. A Három Tenor — Carreras, Pavarotti, Domingo és Zubin Mehta karmester produkciója az év legnagyobb példányszámban eladott kiadványa lett: hét különböző hang- és képhordozón került forgalomba, és 7,5 millió példányban talált vevőre. „Az év videója?- kategóriában a Magyar Televízióban is bemutatott A vezénylés művészete című produkciót ítélte a legjobbnak a zsűri. A musicalek közül Dawn Upshaw I Wish Tt So című epiTipop győzött. Az amerikai szuperdíva magasan ívelő pályájának jeles állomása az album, amelyen kiváló zeneszerzők — Bernstein, Sondheim és Weill — dalaiból válogat. Dawn Upshaw neve a magyar zenekedvelők előtt sem ismeretlen, annak idején a Music Tv-ben is láthattuk-hallhattuk. Deák Attila ■ A hajdani múzsa hiúsága Egyszer szerkesztettem egy antológiát. Dehogy volt az antológia! Csupán egyik kerület megkért, hogy készítsek amolyan műsorfüzetet valami helyi ünnep tiszteletére. Körülnéztem, milyen versek, novellák, regényrészletek, esetleg drámatöredékek illenének az elképzelésembe. És eszembe jutott egy nálam jóval ifjabb költő barátomnak egyik verse, ami érthetetlenül mindegyik kötetéből kimaradt. Telefonozásomra döbbenten hallgatott. — Az a vers voltaképpen nem rossz — mondta eltűnődve — csakhogy az én stílusom már egészen más. De azért megengedte a közlést. Megjelent a brosúra és úgy tudtam, Budapestnek csak ama kerületében. Ezért döbbentett meg egy hajdúsági faluból érkezett levél. Tisztességesen, névvel, címmel, foglalkozást megjelölően, tehát bátran kiálló levél. De indulatosak voltak a sorok: miért tesszük ismét közzé ama költőnek éppen ama versét! Nem hagyott nyugton a kíváncsiság. Alkalomadtán abba a faluba vezettettem az utamat. A címen még mindig csinos fiatal asszonykát találtam. És kérdeztem tőle: miért haragszik arra a versre, s netán a költőjére? Azt mondta, a költőre egyáltalán nem haragszik. Tisztességes embernek ismerte meg, hiszen e tájnak a szülötte, és majdnem két évig együtt jártak. Hanem az a vers! Úgy tudja, azt neki írta. Az a vers csakis az övé! Mondtam — csak úgy magamnak —, hogy Petőfi Júlia versei sem csak Petőfi asszonyát illetik, Ady Léda versei sem csak Lédának, a Csinszka-csilingelések sem csak Csinszkának szólnak. — Ne sajnálja a történteket — mondtam vigasztalásul. — A költők többnyire élhetetlen emberek. Majdcsak kiheverem az egészet kilencvenéves koromra — mondta bágyadtan mosolyogva. Lehet most szegényke alig ötvenéves. Simon Lajos ■ KÉPI ÉS HANG A Hócipő, komolyan Csalódott az a rádióhallgató, aki tegnap este a Kossuth adón az Összeállította: a Hócipő szerkesztője című műsor 20 percétől felhőtlen csevejt, poéngörgeteget remélt. De az, aki valami mást, valami magvasat várt, nem ült le hiába a készülék elé, hiszen az ismert humoros hetilap főszerkesztője, Farkasházy Tivadar arra kérte publicista munkatársait, köztük Megyesi Gusztávot, Andrassew Ivánt, Selmeczi Tibort és másokat, hogy arról meséljenek: csukott szemmel mit vesznek le a polcról, ha épp kikapcsolódniszórakozni-művelődni van kedvük. A sorozatindító adásban elsőként magának a lapvezetőnek a kedvenceit hallhattuk. Moldova György magyar apája a ma emberéről (is) szólt, hiszen a köpönyegforgatás, a „mindent az érdek érdekében!” gondolata aktuálisabb, mint valaha. Molnár Ferenc tanmeséje pedig arra figyelmeztet: akármi is történjék, mindig lesz valaki, aki mindenáron pénztáros akar lenni. lukács ■ O dxxjivj Msénó. Óceánjáró múzeum Nem túlzó a címben foglalt megállapítás, mert a patinás intézmény kiállításai Japánban és Amerikában is láthatóak. Az utóbbi 5 évben 11 külföldi tárlatot rendezett. Talán a legnagyobb képtárakkal méri össze ilyenkor anyagát? Mojzer Miklós főigazgató lapunknak elmondta, hogy minden hiedelemmel ellentétben, nemcsak az épületet, de a festményeket is állandóan restaurálni kell, különben a raktárakban porosodó anyag nagy része kiállíthatatlan. Sok remekmű ezért nem kerülhet a közönség elé. Képek felújítására az állami költségvetésből nem futja. Szponzoraik ugyan vannak, de a két világháború között nagyobb részt vállaltak a múzeum segítésében. Tematikus válogatásaik azért is kerülnek külföldre, mert a bennük szereplő festmények restaurálásának költségeit a vendégül látó múzeum fedezi. A Szépművészeti Múzeumban most látható az Itália vonbarokk festőkre című kiállítás, melyek Trembrandt, Rubens és Van Dyck munkái láthatók. A rendezvénynek megnyitója nem volt, mert a festmények milánói és wuppertali kiállításokról érkeztek haza. Mielőtt raktárba kerülnek, Budapesten is megtekinthetőek. A 80 festményből 21-et külföldi támogatással erre az alkalomra restauráltak. „Kiásták” eredetijüket a múlt szárv Vázadi ráfestésekből. Ha nincs a külföldi támogatás, akkor erre is a munkára akár tíz évig sem is~. kerülhetne sor. ''''A Milánó örült. Ottani véleméfnyek szerint Budapesten van a KT—rf) Balkán legnagyobb gyűjtemény'®énye. Ha az Ermitázst és a Pus 'kin Múzeumot leszámítjuk, akkor a különben jóindulatú kitétel igaz egész Kelet-Európa vonatkozásában is. A Szépművészeti Múzeum régi képtára ugyanis háromezer darabos. Mégsem hasonlíthatjuk a Louvre-hoz, mert benne a nagy múzeumokban több kiemelten jegyzett műtárgy van. Utazási irodák programjában esküvő és pusztaprogram szerepel, de múzeumi látogatás nem. E torzulás ellenszere csak a kiállítás lehet, aminek meg kell teremteni a pénzügyi feltételeit. Az „Itália” kiállítást nem titkoltan főként külföldi turisták becsalogatására rendezik. A képek önmagukért beszélnek, de a világítás például már nem szerencsés. Csak 18 méter magasból belógatott halogénlámpákkal sikerült megoldani. Több külföldön rendezett „kartell” jellegű tárlat talán segít a hazai kiállítások gazdasági hátterének megteremtésében, mondta a főigazgató. Hegoczki Ferenc . MAJd