Esti Hírlap, 1995. december (40. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-01 / 282. szám
Elfogták a gyermekgyilkost? Keresik a tetthelyet, vizsgálják a vért (Folytatás az 1. oldalról) A tegnapi sajtótájékoztatót maga Bodrácska János főkapitány tartotta: — Egészen egyedülálló ez a borzalmas bűntény a BRFK történetében, pedig jó néhányat láttunk már. Rendkívüli esetről lévén szó, minden ügyet félretettünk, több mint 300 nyomozónkat állítottuk hadrendbe, 40 fős különítményt hoztunk létre, mindemellett több száz lakossági bejelentést ellenőriztünk, hogy idejekorán, eredményesen lezárhassuk e szerencsétlen fiúcska ügyét. Mint megtudtuk, J. Zsoltot jól ismerte M. László, hiszen ugyanabban a kisegítő iskolában végzett négy évvel ezelőtt, ahová most járt Zsolt. Különben kitűnően tanult, át akarták helyezni „rendes” osztályba. A tragikus estén Zsolt elkéredzkedett otthonról. — Elmehetek az egyik barátomhoz? — Menj csak! — hagyták rá a szülei, akikkel nem volt felhőtlen a kapcsolata, mi több, szociológiai vélemények szerint veszélyeztetett környezetben élt. Emiatt vágyott jobban mások szeretetére, és ez az átlagosnál csekélyebb gyanakvás tette őt kiszolgáltatottá, érzelmileg védtelenné. A rendelkezésre álló adatok szerint M. Lászlót több tanú látta a XX. kerületi Berkenye utcában, I. Zsolték háza körül, sőt, a gyilkosság napján arra is többen fölfigyeltek, hogy M. László egy súlyosnak tűnő bőröndöt cipel. Útközben több ízben megáll, és pihenés gyanánt letelepszik a táskára. A bőröndöt egyébként az alapos helyszíni szemle, tanúkutatás révén gyorsan megtalálták a nyomozók, a tetthelytől 600 méterre elrejtve. Abban testmaradványokat, húscafatokat és egy M. Lászlónak címzett rendőrségi idézést találtak a detektívek. A bőröndhöz hasonlóan a gyanúsított kamasz fiú lakásán és a bérház lépcsőházában számos vérnyomot találtak. Jó kiindulási pontot jelentett az is, hogy kitűnő helyismerettel rendelkezett a gyilkos, ugyanis olyan helyen dobta Dunába áldozatát, ahol nehezen találtak volna rá, és amennyiben nem akad fenn a holttest egy vízbe nyúló bozótban, akkor sebesen eltüntette volna a folyam. A hideg ellenére a Rendőri Ezred könnyűbúvárai órákon át keresték a folyóban, a levágott fejet, noha alig egy órát lehettek volna a vízben. A Keresztesi Ferenc által vezetett, II. számú gyilkossági csoport detektívjei azt is megállapították az ugyancsak „beszédesnek” mondható helyszínen, hogy I. Zsoltot nem ott mészárolták le. A tetthelyet még keresik. Más tanúk szavaiból az a következtetés látszik megalapozottnak, hogy kéjgyilkosság áldozata lett, ugyanis a közelmúltból több jel arra mutat: szexuálisan zaklatták a kisfiút. A szörnyűség elkövetésével leginkább gyanúsítható M. Lászlót, mivel teljes tagadásban van, hazugságvizsgálatnak is alávetik, abban a reményben, hogy a poligráf előremozdítja a borzalmas bűntény feltárását. Tamás Tibor ■ Jogsi után jogos „foxi” Már a negyedik jogosítványhamisító bűnbandát leplezték le a detektívek Budapesten, de még nincs itt az év vége. A legutóbbi eset színhelye Angyalföld, főszereplője a 43 esztendős, rovott múltú P. Gábor. Túlzás nélkül állítható róla, hogy mestere illegális foglalkozásának. Lapzártánkig nem kevesebb mint 115 rendbeli közokirat-hamisítás alapos gyanúja miatt helyeztek a XIII. kerületi kapitányság detektívjei előzetes letartóztatásba. P. Gábor neve még a nyárutó során vetődött fel. Egy augusztus végi ellenőrzésre hangolt mélymerítés folyamán horogra akadt Sz. Gyula és Sz. Attila. A két úriember nem a törvényesen engedélyezett módon és formában kiállított vezetői okmányokat árusított az illegális piacon. Legott keresztkérdések satujába fogták a kettősfogatot. A törvénytelen iratgyártást kitartóan tagadták, ám a még kitartóbb kérdésekre elkottyintottak egy gúnynevet. Azt állították, hogy tőle kapták a jogsikat. Tudván tudva, hogy a feketepiacon keresett cikkről van szó, „zsinórban” vásárolták az általuk is hamisnak tudott vezetői engedélyeket, hogy azokat magas felárral — 50 ezer forintért — passzolják tovább. Vevőkörükben elsősorban olyanok tűntek fel, akik valamilyen — hatósági határozattal történt letiltás, idült alkoholizmus, tartós betegség, stb. — ok folytán legálisan nem ülhettek a volán mögé. Hamarosan újabb két névvel gazdagodott a nyomozók gyanúsítotti listája. H. Ákos és F. Gábor az áruterítésben jeleskedett. A kissé megnyúló zsiványlánc újabb szemét B. Ferenc jelentette. Végül a minap sikerült a lánc végére jutni: P. Gábor gyártó lebukásával bezárult a kör. A szakképzett, hivatásos okmány-előállítókat is megszégyenítő módon profi P. úr — gyakorlottan merítvén büntetett előélete gazdag tárházából — rögvest, rutinosan tagadott mindent, amit kérdeztek tőle. Amit nem firtattak, azt pedig esze ágában sem volt felvetni. Még akkor sem hajlott beismerésre, amikor az angyalföldi lakásán az utolsó zugot is „megbeszéltették’’ a detektívek, és hamis vizsgacímkék, rendőri bélyegzők, mosott jogosítványok tömkeleget kerítettek elő rejtekhelyükről. A döntő bizonyítékok természetesen elegendőek lesznek ahhoz, hogy — más tanúsító kellékek mellett — a vádemelési javaslatot megalapozzák. tu-ti ■ Százmilliók úsztak el Csempészet alapos gyanúja miatt vonták ki a forgalomból L. Zoltán Gábort — értesültünk salgótarjáni informátorunktól. A tegnap lefogott ügyvezető igazgatót nem kevesebbel gyanúsítják, mint több százmillió forint értékű áru vámkötelezettségek alóli kivonásával. A Vám- és Pénzügyőrség Nógrád Megyei Nyomozóhivatala százmilliót érő készletet máris lefoglalt. A jó üzleti érzékű ügyvezető a kft.-jén keresztül két esztendőn át egy német vállalkozóval együttműködve képkerethez való léceket, valamint e keretek összeállításához szükséges hátlapokat, fémbilincseket és papírokat hozott hazánkba. Amikor a vámhatóságok elé kerültek az üzletelés okmányai, L. Zoltán Gábor cégvezetői minőségében azt nyilatkozta, hogy a 330 millió forint értékű árut exporttermékre történő beépítés céljából importálta Németországból. Erre természetesen vámkedvezményt kapott. Mondanunk sem kell, hogy a hamis nyilatkozatok után L. Zoltán Gábor a füle botját sem mozgatta a vámosok felé. Idővel azonban mégiscsak szemet szúrtak a nagytételekben érkező, ületékektől, adóktól kedvezményezett szállítmányok, és az alaposabb vizsgálat során fény derült a turpisságra, s L. urat őrizetbe vették. dán tibor Átruccantak rabolni Szabad prédának tekintette egy zömében Sárközi és Oláh nevezetű személyekből álló bűnözőcsoport a 76 esztendős, egyedül élő, péceli A. Juliannát. Az egymással rokoni, élettársi kapcsolatban álló különítmény tagjainak lakóhelye közvetlen szomszédságban volt a nő házával, a két ingatlant még kerítés sem választotta el. Magának való, zárkózott teremtésnek ismerték a helybéliek A. Juliannát, nem állt szóba senkivel, különös módon azonban az említett kompániával nem volt bizalmatlan. így fordulhatott elő, hogy egyikőjük apját ügyvédként mutathatták be neki, bár az illető történetesen analfabéta. Igaz, a különböző ügyek elintézésére átvett pénzt pontosan meg tudta olvasni. A bűncselekménysorozat ezzel az akcióval vette kezdetét. Mivel a csapat a munkát nem kedvelte, ám az italt igen, a rávalót leginkább A. Julianna rendszeres fosztogatásával szerezték meg. Kezdetben még ügyeltek arra, hogy a ház tulajdonosa ne legyen otthon, amikor kutakodnak a szekrényekben, később már nem törődtek ilyesmivel. Egyik alkalommal A. Julianna rajtakapta a serénykedő szomszédokat, mire alaposan helybenhagyták. A kárvallott ennek ellenére nem tett feljelentést, soha ki nem fog derülni, miért, mert hamarosan újra találkozott szobájában a fekete sereglettel. Megint megverték, megkínozták, majd pakolták. A. Julianna magatehetetlen állapotban egyedül maradt, teste kihűlt, meghalt. Az ügyész emberölés miatt emelt vádat, a bíróság azonban nem látta bizonyítottnak az okozati összefüggést a sértett halála és a rablók magatartása között, mivel az eljárás során nem volt kétséget kizáróan megállapítható, hogy mikor és ki kötözte össze a sértett kezét. A Pest Megyei Bíróság így csoportosan elkövetett rablás bűntette miatt osztott ki mintegy huszonhárom év börtönbüntetést a vádlottak között. Zsilka ■ Lőszercsempészek Röszkén J. Zivolin kis-jugoszláviai férfiút, Hegyeshalomnál pedig C. Haci török úriembert tartóztatták fel lőszercsempészés kapcsán. Zivolin autójának rejtett zugaiból kispuska és különböző kaliberű pisztolylövedékek kerültek elő. Hacit már nem igen rögvest célpontra tartó kutatás során buktatták meg, hanem a már-már kereskedelmi mennyiségű, kurrens cikkeknek számító élelmiszerek alaposabb szemügyre vétele nyomán. Kutakodás közben 17 darab 9 miliméteres pisztolylőszerre bukkantak az éber őrök. Mindkettőjük ellen megindították a büntetőeljárást. krími 1995. december 1., péntek Détári „büntetője” Büntetőrúgást ítéltek meg a józsefvárosi rendőrök Détári Lajosnak, a közismert futballistának. Oka igen egyszerű. Információink szerint a bőrgolyó mestere az esti órákban a megengedettnél nagyobb sebességgel hajtotta autóját. A márkás járgányt már a Kőbányai úton űzte a focista, midőn lemeszelték a vágtatásra felfigyelő járőrök. Alighogy landolt a kocsi, meg is szondáztatták a vezetőjét, mert az sem volt vitatható, hogy alkoholba mártotta a nyelvét. Mivel a véralkoholszint magasabb volt a kelleténél, nem szabálysértés miatt jártak el a válogatott labdakergetővel szemben, hanem ittas járművezetés vétsége miatt emelt vádat a VIll. kerületi illetékes hatóság. Zsiga szobázott és szobáztatott Vendégszerető sógor, konkurens kájknlgy — Akartok nőt? — hajolt előre a gazda, midőn vendégei jócskán teletömték magukat enni- és innivalóval, finomságokkal, mi több, már a kávén és konyakon is túl voltak. A két szegedi pasas először kissé meglepetten, majd rögtön cinkosan nézett össze a józsefvárosi lakás koszlott nagyszobájában. A kiskésit neki, ez aztán nem Kálvária! Legfönnebb az utca. Nosza, villant a tekintetük, hadd lássuk a „desszertet”. Húszéves, telt idomokkal, hívogató hajlatokkal bőségesen megáldott donnát perdített a helyiség közepére a vendégszeretettől áradó háziúr. Azután halkan megjegyezte, hogy a hölgy által eltartott két kiskorúra való tekintettel dobjanak a kalapba egy ötezrest, s akkor a szomszédos szobában mennyei örömök röpítik őket a csúcsokra... Jó né,hány efféle jelenet játszódott le a rovott múltú H. Zsigmond otthonában, amelybe jószívűen befogadta újkígyósi sógornőjét. Minden ilyen „vendéglátás” előtt és után pontosan célzott és adagolt pofonokkal, olykor rúgásokkal erősítette rokonában a determináció erejét. Vagyis divatos politikusi fordulatot idézvén, K. Jenőné számára nem volt más alternatíva. Zsigmond és élettársa között különben zűrös volt a viszony, mert a kocsisoron „dolgozó” nő egy ízben korábban végzett, s a műszakból hazatérve azon kapta urát, hogy az éppen azt tanítja sógornőjével, hogy miképpen lehet méginkább a vendégek kedvére tenni. Ettől éktelen haragra gerjedt, mindenféle stricinek lehordta mellesleg strigaként tengődő élete párját, és elagrabulálta a túlságosan rokonszerető K. Jenőnét. A perpatvar odáig fajult, hogy a sógorasszony elillant, egy közeli becsületsüllyesztőben elsírta magát, és a körből a hír eljutott a rendőrségre is. Az akciósok hirtelenjében támadt rajtaütése pont „vendégeskedés” közben találta a sógornőt. H. Zsigmond a következmények súlyát sejtve— hogy most már nemcsak oldalbordája fogja számon kérni rajta és sógornőjén a vendégkínálást — nyúlcipőt kötött. Csakhogy az akciós zsaruk ugyancsak jól állnak az ötszáz méteres sprintben. Meg is fogták Zsigát, ahogy elő vagyon írva. Hogy be legyen csukva. Üzletszerű kéjelgés elősegítése, kerítés és szobáztatás „csínytevései” okán. torontál ■ Testvériesen gyilkoltak Még augusztus elején kerékpárral ment hazafelé Marcaliban V. Lajos. Ahogy az O. család házához ért, legnagyobb meglepetésére beinvitálták. O. Péterrel és O. Aladárral ugyanis nem voltak a legjobb viszonyban. Ez rövidesen újra bebizonyosodott, amikor a közös italozás közben O. Péter előbb pofon vágta, majd rugdosni kezdte, amikor már kifelé indult a házból. Az italozás miatt V. Lajos az udvaron lévő farakás mellett elaludt. Később, mikor felébredt, újra visszament a házba, de most a háziasszonyokkal gyűlt meg a baja, mert azok is kiverték onnan, így megint visszament a farakás mellé aludni. Este tíz órakor az éppen akkor hazajövő O. testvérek észrevették, hogy V. Lajos még mindig náluk van, és ettől olyan dühbe jöttek, hogy elkezdték ütni-vágni. A fiatalabb testvér többször a gyomrába rúgott, míg Aladár egy karóval verte. Ezután kivezették a házból, de Péter egy karóval az utcán is tovább verte az életéért könyörgő V.-t, aki végül a vizesárokba zuhant. Még néhány rúgás, és magára hagyták. V. Lajos meghalt. A Somogy megyei bíróság O. Aladárt különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében és — minthogy a rendőrségi fogdában kihasználta egy sorstársa kiszolgáltatott helyzetét — természet elleni erőszakos fajtalanságban találta bűnösnek, ezért 13 évi fegyházra ítélte. D. Pétert különös kegyetlenséggel elkövetett emberölésért 12 évi fegyházbüntetésre ítélték. A vádlottak felmentésért, illetve enyhítésért fellebbeztek. g. a. b. ■ Vecsésig verték A közös ősi türk vétség ellenére örökzöld rangadók azok, amelyeken magyar és török válogatott fiúk csapnak össze. Ilyetén mérkőzésre került sor tegnap Kispesten, egy közkedvelt kedélykarbantartóban. Jócskán csordogált már a maláta és a szőlőből sajtolt mámorlé, magasra hágott a hangulat az Ady úti kocsmában, amikor F. Sándor (24), és a vele egykorú V. László — állítólag egy korábbi nézeteltérés okán — csakhamar össztűzben állt egy törökök alkotta karéj közepén. A kölcsönös kötözködés és pofozkodás hamarosan a progresszív jövedelemelvonás helyiségén kívül folytatódott. Mi több, a vérmes isztambuliak egy mikrobuszba tuszkolták a dinamikus duót, szinte szabályszerű emberrablás látszatát keltve elrobogtak velük. „Csak” Vecsés határáig kocsikáztak, ahol is kirángatták a két magyar fiatalembert, orvosi vizsgálattal bizonyíthatóan ,,megnevelték” mindkettőjüket, majd elszedték pénzüket, ékszereiket. Szerencséjükre a törkök utódainál nem dívik a manapság Pesten oly népszerű vetkőztetés, mert az egyik hun ifjú feltehetően összefagyott volna a község határában, mivel otthagyták. Társát különös módon hazataxizták. tata