Esti Hírlap, 1995. december (40. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-01 / 282. szám

Elfogták a gyermekgyilkost? Keresik a tetthelyet, vizsgálják a vért (Folytatás az 1. oldalról) A tegnapi sajtótájékozta­tót maga Bodrácska János fő­kapitány tartotta: — Egé­szen egyedülálló ez a borzal­mas bűntény a BRFK törté­netében, pedig jó néhányat láttunk már. Rendkívüli eset­ről lévén szó, minden ügyet félretettünk, több mint 300 nyomozónkat állítottuk had­rendbe, 40 fős különítményt hoztunk létre, mindemellett több száz lakossági bejelen­tést ellenőriztünk, hogy ide­jekorán, eredményesen lezár­hassuk e szerencsétlen fiúcs­ka ügyét. Mint megtudtuk, J. Zsoltot jól ismerte M. László, hiszen ugyanabban a kisegítő iskolá­ban végzett négy évvel ezelőtt, ahová most járt Zsolt. Különben kitűnően tanult, át akarták he­lyezni „rendes” osztályba. A tragikus estén Zsolt elké­­redzkedett otthonról. — El­mehetek az egyik barátom­hoz? — Menj csak! — hagy­ták rá a szülei, akikkel nem volt felhőtlen a kapcsolata, mi több, szociológiai vélemények szerint veszélyeztetett környe­zetben élt. Emiatt vágyott job­ban mások szeretetére, és ez az átlagosnál csekélyebb gya­nakvás tette őt kiszolgáltatot­tá, érzelmileg védtelenné. A rendelkezésre álló adatok szerint M. Lászlót több tanú látta a XX. kerületi Berkenye utcában, I. Zsolték háza körül, sőt, a gyilkosság napján arra is többen fölfigyeltek, hogy M. László egy súlyosnak tűnő bő­röndöt cipel. Útközben több ízben megáll, és pihenés gya­nánt letelepszik a táskára. A bőröndöt egyébként az alapos helyszíni szemle, tanú­kutatás révén gyorsan megta­lálták a nyomozók, a tetthely­től 600 méterre elrejtve. Abban testmaradványokat, húscafato­kat és egy M. Lászlónak cím­zett rendőrségi idézést találtak a detektívek. A bőröndhöz ha­sonlóan a gyanúsított kamasz fiú lakásán és a bérház lépcső­házában számos vérnyomot ta­láltak. Jó kiindulási pontot jelen­tett az is, hogy kitűnő helyis­merettel rendelkezett a gyil­kos, ugyanis olyan helyen dob­ta Dunába áldozatát, ahol ne­hezen találtak volna rá, és amennyiben nem akad fenn a holttest egy vízbe nyúló bozót­ban, akkor sebesen eltüntette volna a folyam. A hideg ellené­re a Rendőri Ezred könnyűbú­várai órákon át keresték a fo­lyóban, a levágott fejet, noha alig egy órát lehettek volna a vízben. A Keresztesi Ferenc által vezetett, II. számú gyilkossági csoport detektívjei azt is meg­állapították az ugyancsak „be­szédesnek” mondható helyszí­nen, hogy I. Zsoltot nem ott mészárolták le. A tetthelyet még keresik. Más tanúk szavaiból az a következtetés látszik megala­pozottnak, hogy kéjgyilkosság áldozata lett, ugyanis a közel­múltból több jel arra mutat: szexuálisan zaklatták a kisfiút. A szörnyűség elkövetésével leginkább gyanúsítható M. Lászlót, mivel teljes tagadás­ban van, hazugságvizsgálatnak is alávetik, abban a remény­ben, hogy a poligráf előremoz­dítja a borzalmas bűntény fel­tárását. Tamás Tibor ■ Jogsi után jogos „foxi” Már a negyedik jogosítvány­hamisító bűnbandát leplezték le a detektívek Budapesten, de még nincs itt az év vége. A legutóbbi eset színhelye Angyalföld, fősze­replője a 43 esztendős, rovott múltú P. Gábor. Túlzás nélkül ál­lítható róla, hogy mestere illegális foglalkozásának. Lapzártánkig nem kevesebb mint 115 rendbeli közokirat-hamisítás alapos gya­núja miatt helyeztek a XIII. kerü­leti kapitányság detektívjei előze­tes letartóztatásba. P. Gábor neve még a nyárutó során vetődött fel. Egy augusztus végi ellenőrzésre hangolt mélyme­rítés folyamán horogra akadt Sz. Gyula és Sz. Attila. A két úriem­ber nem a törvényesen engedélye­zett módon és formában kiállított vezetői okmányokat árusított az illegális piacon. Legott keresztkérdések satujá­ba fogták a kettősfogatot. A tör­vénytelen iratgyártást kitartóan tagadták, ám a még kitartóbb kérdésekre elkottyintottak egy gúnynevet. Azt állították, hogy tőle kapták a jogsikat. Tudván tudva, hogy a feketepiacon kere­sett cikkről van szó, „zsinórban” vásárolták az általuk is hamisnak tudott vezetői engedélyeket, hogy azokat magas felárral — 50 ezer forintért — passzolják tovább. Vevőkörükben elsősorban olya­nok tűntek fel, akik valamilyen — hatósági határozattal történt le­tiltás, idült alkoholizmus, tartós betegség, stb. — ok folytán legáli­san nem ülhettek a volán mögé. Hamarosan újabb két névvel gazdagodott a nyomozók gyanú­­sítotti listája. H. Ákos és F. Gábor az áruterítésben jeleskedett. A kissé megnyúló zsiványlánc újabb szemét B. Ferenc jelentette. Végül a minap sikerült a lánc végére jutni: P. Gábor gyártó lebukásá­val bezárult a kör. A szakképzett, hivatásos ok­mány-előállítókat is megszégye­nítő módon profi P. úr — gyakor­lottan merítvén büntetett előélete gazdag tárházából — rögvest, ru­tinosan tagadott mindent, amit kérdeztek tőle. Amit nem firtat­tak, azt pedig esze ágában sem volt felvetni. Még akkor sem haj­lott beismerésre, amikor az an­gyalföldi lakásán az utolsó zugot is „megbeszéltették’’ a detektívek, és hamis vizsgacímkék, rendőri bélyegzők, mosott jogosítványok tömkeleget kerítettek elő rejtek­helyükről. A döntő bizonyítékok természetesen elegendőek lesznek ahhoz, hogy — más tanúsító kel­lékek mellett — a vádemelési ja­vaslatot megalapozzák. tu-ti ■ Százmilliók úsztak el Csempészet alapos gyanúja mi­att vonták ki a forgalomból L. Zoltán Gábort — értesültünk sal­gótarjáni informátorunktól. A tegnap lefogott ügyvezető igazga­tót nem kevesebbel gyanúsítják, mint több százmillió forint értékű áru vámkötelezettségek alóli ki­vonásával. A Vám- és Pénzügyőr­ség Nógrád Megyei Nyomozóhi­vatala százmilliót érő készletet máris lefoglalt. A jó üzleti érzékű ügyvezető a kft.-jén keresztül két esztendőn át egy német vállalkozóval együttműködve képkerethez való léceket, valamint e keretek összeállításához szükséges hátla­pokat, fémbilincseket és papíro­kat hozott hazánkba. Amikor a vámhatóságok elé kerültek az üzletelés okmányai, L. Zoltán Gábor cégvezetői minőségében azt nyilatkozta, hogy a 330 millió forint értékű árut exporttermék­re történő beépítés céljából im­portálta Németországból. Erre természetesen vámkedvezményt kapott. Mondanunk sem kell, hogy a hamis nyilatkozatok után L. Zoltán Gábor a füle botját sem mozgatta a vámosok felé. Idővel azonban mégiscsak sze­met szúrtak a nagytételekben ér­kező, ületékektől, adóktól ked­vezményezett szállítmányok, és az alaposabb vizsgálat során fény derült a turpisságra, s L. urat őrizetbe vették. dán tibo­r Átruccantak rabolni Szabad prédának tekintette egy zömében Sárközi és Oláh nevezetű személyekből álló bű­nözőcsoport a 76 esztendős, egyedül élő, péceli A. Juliannát. Az egymással rokoni, élettársi kapcsolatban álló különítmény tagjainak lakóhelye közvetlen szomszédságban volt a nő házá­val, a két ingatlant még kerítés sem választotta el. Magának va­­ló, zárkózott teremtésnek is­merték a helybéliek A. Julian­nát, nem állt szóba senkivel, különös módon azonban az em­lített kompániával nem volt bi­zalmatlan. így fordulhatott elő, hogy egyikőjük apját ügyvédként mutathatták be neki, bár az il­lető történetesen analfabéta. Igaz, a különböző ügyek elin­tézésére átvett pénzt pontosan meg tudta olvasni. A bűncse­lekménysorozat ezzel az akci­óval vette kezdetét. Mivel a csapat a munkát nem kedvelte, ám az italt igen, a rávalót leginkább A. Julian­na rendszeres fosztogatásával szerezték meg. Kezdetben még ügyeltek arra, hogy a ház tu­lajdonosa ne legyen otthon, amikor kutakodnak a szekré­nyekben, később már nem tö­rődtek ilyesmivel. Egyik alka­lommal A. Julianna rajtakapta a serénykedő szomszédokat, mire alaposan helybenhagy­ták. A kárvallott ennek elle­nére nem tett feljelentést, soha ki nem fog derülni, miért, mert hamarosan újra találkozott szobájában a fekete sereglet­tel. Megint megverték, megkí­nozták, majd pakolták. A. Ju­lianna magatehetetlen állapot­ban egyedül maradt, teste ki­hűlt, meghalt. Az ügyész emberölés miatt emelt vádat, a bíróság azon­ban nem látta bizonyítottnak az okozati összefüggést a sér­tett halála és a rablók maga­tartása között, mivel az eljárás során nem volt kétséget kizá­róan megállapítható, hogy mi­kor és ki kötözte össze a sér­tett kezét. A Pest Megyei Bíróság így csoportosan elkövetett rablás bűntette miatt osztott ki mintegy huszonhárom év bör­tönbüntetést a vádlottak kö­zött. Zsilka ■ Lőszercsempészek Röszkén J. Zivolin kis-jugo­­szláviai férfiút, Hegyeshalomnál pedig C. Haci török úriembert tartóztatták fel lőszercsempészés kapcsán. Zivolin autójának rejtett zugaiból kispuska és különböző kaliberű pisztolylövedékek kerül­tek elő. Hacit már nem igen rög­vest célpontra tartó kutatás során buktatták meg, hanem a már-már kereskedelmi mennyiségű, kur­rens cikkeknek számító élelmisze­rek alaposabb szemügyre vétele nyomán. Kutakodás közben 17 darab 9 miliméteres pisztolylő­szerre bukkantak az éber őrök. Mindkettőjük ellen megindították a büntetőeljárást. krími 1995. december 1., péntek Détári „büntetője” Büntetőrúgást ítéltek meg a józsefvárosi rendőrök Détári Lajosnak, a közismert futbal­listának. Oka igen egyszerű. Információink szerint a bőrgo­lyó mestere az esti órákban a megengedettnél nagyobb se­bességgel hajtotta autóját. A márkás járgányt már a Kőbá­nyai úton űzte a focista, mi­dőn lemeszelték a vágtatásra felfigyelő járőrök. Alighogy landolt a kocsi, meg is szon­­dáztatták a vezetőjét, mert az sem volt vitatható, hogy alko­holba mártotta a nyelvét. Mi­vel a véralkoholszint maga­sabb volt a kelleténél, nem szabálysértés miatt jártak el a válogatott labdakergetővel szemben, hanem ittas jármű­­vezetés vétsége miatt emelt vádat a VIll. kerületi illetékes hatóság. Zsiga szobázott és szobáztatott Vendégszerető sógor, konkurens kájknlgy — Akartok nőt? — hajolt elő­re a gazda, midőn vendégei jócs­kán teletömték magukat enni- és innivalóval, finomságokkal, mi több, már a kávén és konyakon is túl voltak. A két szegedi pasas először kissé meglepetten, majd rögtön cinkosan nézett össze a józsefvá­rosi lakás koszlott nagyszobájá­­ban. A kiskésit neki, ez aztán nem Kálvária! Legfönnebb az utca. Nosza, villant a tekintetük, hadd lássuk a „desszertet”. Húszéves, telt idomokkal, hí­vogató hajlatokkal bőségesen megáldott donnát perdített a he­lyiség közepére a vendégszere­tettől áradó háziúr. Azután hal­kan megjegyezte, hogy a hölgy által eltartott két kiskorúra való tekintettel dobjanak a kalapba egy ötezrest, s akkor a szomszé­dos szobában mennyei örömök röpítik őket a csúcsokra... Jó né­,­hány efféle jelenet játszódott le a rovott múltú H. Zsigmond ottho­nában, amelybe jószívűen befo­gadta újkígyósi sógornőjét. Min­den ilyen „vendéglátás” előtt és után pontosan célzott és adagolt pofonokkal, olykor rúgásokkal erősítette rokonában a determi­náció erejét. Vagyis divatos poli­tikusi fordulatot idézvén, K. Je­­nőné számára nem volt más al­ternatíva. Zsigmond és élettársa között különben zűrös volt a viszony, mert a kocsisoron „dolgozó” nő egy ízben korábban végzett, s a műszakból hazatérve azon kapta urát, hogy az éppen azt tanítja sógornőjével, hogy miképpen le­het méginkább a vendégek ked­vére tenni. Ettől éktelen haragra gerjedt, mindenféle stricinek le­hordta mellesleg strigaként ten­gődő élete párját, és elagrabulál­­ta a túlságosan rokonszerető K. Jenőnét. A perpatvar odáig fajult, hogy a sógorasszony elillant, egy közeli becsületsüllyesztő­ben elsírta magát, és a körből a hír eljutott a rendőrségre is. Az akciósok hirtelenjében támadt rajtaütése pont „vendégeske­dés” közben találta a sógornőt. H. Zsigmond a következmények súlyát sejtve­­— hogy most már nemcsak oldalbordája fogja számon kérni rajta és sógornő­jén a vendégkínálást — nyúlci­­pőt kötött. Csakhogy az akciós zsaruk ugyancsak jól állnak az ötszáz méteres sprintben. Meg is fogták Zsigát, ahogy elő va­gyon írva. Hogy be legyen csuk­va. Üzletszerű kéjelgés elősegí­tése, kerítés és szobáztatás „csínytevései” okán. torontál ■ Testvériesen gyilkoltak Még augusztus elején ke­rékpárral ment hazafelé Mar­caliban V. Lajos. Ahogy az O. család házához ért, legna­gyobb meglepetésére beinvi­tálták. O. Péterrel és O. Ala­dárral ugyanis nem voltak a legjobb viszonyban. Ez rövi­desen újra bebizonyosodott, amikor a közös italozás köz­ben O. Péter előbb pofon vág­ta, majd rugdosni kezdte, amikor már kifelé indult a házból. Az italozás miatt V. Lajos az udvaron lévő farakás mel­lett elaludt. Később, mikor fel­ébredt, újra visszament a ház­ba, de most a háziasszonyok­kal gyűlt meg a baja, mert azok is kiverték onnan, így megint visszament a farakás mellé aludni. Este tíz órakor az éppen akkor hazajövő O. testvérek észrevették, hogy V. Lajos még mindig náluk van, és ettől olyan dühbe jöttek, hogy elkezdték ütni-vágni. A fiatalabb testvér többször a gyomrába rúgott, míg Aladár egy karóval verte. Ezután ki­vezették a házból, de Péter egy karóval az utcán is tovább verte az életéért könyörgő V.-t, aki végül a vizesárokba zu­hant. Még néhány rúgás, és magára hagyták. V. Lajos meghalt. A Somogy megyei bí­róság O. Aladárt különös ke­gyetlenséggel elkövetett em­berölés bűntettében és — minthogy a rendőrségi fogdá­ban kihasználta egy sorstársa kiszolgáltatott helyzetét — természet elleni erőszakos faj­talanságban találta bűnösnek, ezért 13 évi fegyházra ítélte. D. Pétert különös kegyetlenséggel elkövetett emberölésért 12 évi fegyházbüntetésre ítélték. A vádlottak felmentésért, illetve enyhítésért felleb­beztek. g. a. b. ■ Vecsésig verték A közös ősi türk vétség ellenére örökzöld rangadók azok, amelyeken magyar és török válogatott fiúk csapnak össze. Ilyetén mérkőzésre került sor tegnap Kispesten, egy közkedvelt kedélykarbantartóban. Jócskán csordogált már a maláta és a szőlőből sajtolt mámorlé, magasra hágott a hangulat az Ady úti kocs­mában, amikor F. Sándor (24), és a vele egykorú V. László — állítólag egy korábbi nézeteltérés okán — csakhamar össztűzben állt egy törö­kök alkotta karéj közepén. A kölcsö­nös kötözködés és pofozkodás ha­marosan a progresszív jövedelemel­vonás helyiségén kívül folytatódott. Mi több, a vérmes isztambuliak egy mikrobuszba tuszkolták a dinamikus duót, szinte szabályszerű emberrab­lás látszatát keltve elrobogtak velük. „Csak” Vecsés határáig kocsi­­káztak, ahol is kirángatták a két ma­gyar fiatalembert, orvosi vizsgálat­tal bizonyíthatóan ,,megnevelték” mindkettőjüket, majd elszedték pén­züket, ékszereiket. Szerencséjükre a törkök utódainál nem dívik a ma­napság Pesten oly népszerű vetkőz­­tetés, mert az egyik hun ifjú feltehe­tően összefagyott volna a község határában, mivel otthagyták. Társát különös módon hazataxizták. tata

Next