Esti Hírlap, 1996. február (41. évfolyam, 27-49. szám)

1996-02-01 / 27. szám

21 JOS Egy autólopás anatómiája " Hogyan lehet manapság legalizálni a lopott autót? Erre példa az a bűnügy, amelyben most folytat nyomozást a VI—VII. Kerületi Rendőrkapitányság. A történet azzal kezdődik, hogy két gyáli fiatalember pénzhez szeretne jutni, ezért felkeresnek egy ismert autótolvajt, és leadják a rendelést: nyugati, lehetőleg német autót akarnak. Néhány nap múlva a tolvaj leszállítja az árut — a lopott kocsi használt, de jó állapotban lévő Volkswagen Passat. Következő lépésként a két megrendelő addig keresgél az Expressz újság kocsihirdetései között, amíg nem találnak egy hasonló korú, színű és típusú autót, amit egy óbudai férfi kínál eladásra. Megjelennek az illetőnél, mint vásárlók, majd azzal az ürüggyel, hogy ellenőriztetni szeretnék, tiszta-e a kocsi, a forgalmiból kiírják az autó és a tulajdonos valamennyi adatát. Ezután következik a kocsi „frankózása” , legalizálása. Két lopott rendszámtáblából összeállítják az óbudai Volkswagen rendszámtáblájának betű- és számjeleit, majd pestlőrinci „specialistától” vásárolnak egy biankó forgalmi engedélyt, és egy „mosott” üres szeméyi igazolványt. Egy másik profi a két okmányt kitölti az óbudai autó adataival, a harmadik pedig ellátja hamis pecsétekkel. A kocsit ezután elviszik a következő „szakemberhez”, aki az alváz-és motorszámot átüti a forgalmiban szereplő számokra. Ettől a perctől kezdve két Volkswagen Passat kocsi van a városban — hajszálra azonos okmányokkal és adatokkal. Most már jöhet a vevő. Jön is, egy magánnyomozó fiatalember. Mielőtt fizetne — állítása szerint egymillió-százezer forintot — rendőrségi kapcsolatait felhasználva ellenőrizteti a kocsit, ám mindent a legnagyobb rendben talál. Néhány nap múlva viszont karambolozik az autóval, és amikor elviszi a Mozaik utcába, egy szerelő felvilágosítja, hogy feltehetően lopott kocsival jár... Az autózár ugyanis csak ragasztva van, mert korábban nyilván „megdugózták”. A dühöngő magánnyomozót a két gyáli megnyugtatja, újra eladják a kocsit és a vételárból kártalanítják. Megbíznak valakit, aki 50 ezer forintért hajlandó beragasztani saját fényképét a link személyibe és fellépni eladóként, majd az Expressz újságban meghirdetik a kocsit az óbudai férfi szövegével, így buktak le. A hirdetést ugyanis merő véletlenségből olvasta az óbudai ember is, aki időközben már eladta az autóját, és most nem tudta mire vélni a dolgot. Mindenesetre a furcsa esetet bejelentette a rendőrségen, így esett, hogy a két gyálinál, iletve a hamis tulajdonosnál nyomozók jelentkeztek vásárlóként... Az ügyben jelenleg hárman vannak előzetes letartóztatásban, eljárás folyik a „szakemberek” ellen is. Az autótolvajt még körözik. balogh ■ □ tettistrái/t bűnesetek, jogesetek 1996. február 1., csütörtök Már ne keresd a nőt! Hajnali Hős utcai roham — Rendőrség, kinyitni! — hangzott határozottan. — Ne szórakozzatok, fiúk! — hárította el a látogatást nem éppen jól fésült klubmodorban az álmában megzavart férfiú, és a hónaljába fészkelődött, doromboló „cicus” felé fordult. — Mondom, hogy rendőrség! Miért nem nyitja ki? — lépett be egy detektív, majd lesöpörte válláról az ajtóforgácsot. Úgy tűnik, gyönge minőségűek ezek az újmódi román nyílászárók... A belépő főfelügyelő mögött még hárman tornyosultak „jó reggelt” kívánva, majd a meglepett urat öltözködésre biztatták. Evégett az élettársi minőségében eddig szunyókáló cicusnak szintúgy a paraván mögé kellett vonulnia, hogy magára kapkodja ruháit, mivel az ő vallomására is szerfölött kíváncsiak voltak a BRFK nyomozói. Nemkülönben lapunk, mivel részt vehetett a kőbányai „kiránduláson”. Ez a hűvös, havas, hajnali Hős utcai akció jócskán javított a BRFK bűnüldözési statisztikáján, mivelhogy nemcsak D. Istvánt gyűjtötte be, hanem még három zsiványt. D. Istvánt, alias Sityut különben nemcsak a Fővárosi Bíróság büntetésvégrehajtási csoportja kereste tavaly április óta, hanem a Szolnok Megyei Bíróság is élénken érdeklődött személye iránt. Egy betöréssorozat kapcsán adott ki Sityu ellen elfogatóparancsot. Ám hősünknek sem a börtönbe vonuláshoz, sem a bíróság előtti felelősségre vonás vállalásához nem volt kedve. Csak a balhézáshoz fűlött a foga. Ebben is mélységes egyetértés uralkodott közte és a már rács mögött csücsülő Cs. József között. Bár ez utóbbi nagyobb mellénnyel járt-kelt az alvilágban, mondván, hogy ő a betörőkirály. Nos, a trónbitorló közelmúltbeli lebukását annak köszönheti, hogy egy helyen „csak” öt-tíz ujjnyomot hagyott hátra a helyszínelők nagy örömére. Sityu pedig azt motyogta, amikor kőbányai Hős utcában bérelt lakása ágyából kisuppantották, hogy ő igazán nem számított zsarukra. Élte világát, újdonsült partnerével, akinek kedvéért hűtlenné vált előző szerelméhez. Nem tudta szegény feje, hogy ekkora baklövést bűnöző — pláne szökésben lévő — nem követhet el, hacsak nem kíván szántszándékkal lebukni. Ahogy az lenni szokott, bosszút esküdött a faképnél hagyott kokott. Ezek után csoda-e, ha Tóth János, Bikárdi Csaba és Mustó Béla detektív urak szőni kezdték a sikeres lehalászás hálóját? Amikor elzártak minden menekülési útvonalat, Bikárdi főfelügyelő hangja verte föl a Hős utca csendjét. A meglehetősen szakadt környéken többen fölriadtak, három lakóban pedig kifejezetten szökési vágy ébredt. Ingben-gatyában próbáltak egérutat nyerni, fittyet hányva a dermesztő mínuszokra, no meg a rendőrök felszólításaira. Emiatt megsértődtek a túl korai kelés miatt amúgy sem rózsás kedvű zsandárok, és a körülzárt térségben rövid bemelegítő kergetőzés után akciókocsiba rakták a tolvajlások és orgazdaság okán körözötteket. Mindeme zajra sem pattant ki Sityu, annyira elnyomta vészjelzőjét a titkon bérelt kégli tudata és az új „szerelem”. Az első blokk földszinti lakásába azóta ismét bérlőt keresnek... dán tibor — Gumibotot, gázsprayt, vízágyút tessék! Liu - ■ -oaDluhopolszky László karikatúrája Négy láb és egy székláb .x ^ „Anna, török!” Kettővel több lábat palantott meg a hajnaltájt hazatérő élettárs oldalbordája ágyában, mint amennyivel az asszonyt (Annát) megáldotta a természet. Álmélkodva dörzsölgette szemét, de rá kellett ébrednie, hogy sem a szesztől, sem a kései (korai?) hazatéréstől nem káprázik a szeme. Kőkemény valóság az, amitől gúvad a szeme. Föl is szökkent benne férfiúi büszkeségének ilyetén megtépázása láttán az emésztő harag. A következő szökkenést a rajtakapott párocska produkálta, amikor is nekik kellett ráébredniük, hogy in flagranti következett be, amit eme tétényi tájékon „te, büdös k..., megcsaltál?!” kezdetű jelenetnek neveznek, és ami után ütlegek következnek. — Mondtam neked, te szamár, hogy húzzál haza! — sopánkodott sivalkodva Annuska. — Mondtam, hogy ha hamarabb hazaeszi a fenei balhé lesz. — Én nem is akartam idejönni! — kapkodta fejét hol ide, hol oda az ökölcsapások és a felé röppenő üres vodkás, sörösüvegek elől a hódító, H. Gyula. — Elég ebből a dumából! — üvöltözte az Annuskájából kifosztott élettárs. — Anna, most ütök, török...! Azzal előrántotta azt a törött széklábat, amit mindig magával hordott. A félméteres, esztergált bútordarab — olvashatjuk a vádiratban — a csihipuhi közepette valamiképpen H. Gyulához került, aki ekként megerősödvén ellentámadásba ment át. Akkor sem pihentette a míves lábat, midőn már padlót fogott a házigazda. Sőt, néhányszor bele is rúgott, ripityává vert ellenlábasába, miközben Annuska jövőjét ecsetelte: „Ezentúl csak velem leszel!” Ezt követően távozott. A mentőket Anna értesítette, mivel a magatehetetlenül heverő férfit hiába szólítgatta. Az orvos már csak a halál beálltát tudta megállapítani. A lopásért, rablásért, testi sértésért és más bűncselekményekért már több ízben bebörtönzött H. Gyulát első fokon tíz esztendei fegyházzal sújtották. Az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta. Tamás Tibor ■ Juszt se hagyja a jusst Mindhalálig per lesz Nem volt nyugalom a nyughely miatt Miskolcon egy idősödő, zsémbeskedő, elváltan is egy fedél alatt élő házaspár otthonában. Amikor még viszonylagos béke honolt K. J.-né és férjura között, abban állapodtak meg, hogy közös sírhelyet váltanak ki annak jegyében: ásó, kapa, nagyharang válassza el őket csak. Méregdrága pénzen el is készítették a mutatós sírkövet. Belevésették neveiket, az ilyenkor szokásos időpontokkal, majd mindehhez egy szívhez szóló négysorost is választottak. Azután az idő múltával mind messzebb kerültek a már említett óhajtól, és egyre közelebb veszekedték magukat a bírósághoz. Marcangolásuknak a válás vetett véget. Jóformán minden mozgatható ingóságról megegyeztek csetepaté nélkül, mindössze azörök nyugalom közös ágya lett közöttük végtelen vita tárgya. A családfő kötötte magát az eredeti elképzeléshez, ígérvén, mellette a sírban is helye van K.-nénak, míg a hozzá hűtlenné vált, harmadszor is új férjet választó oldalbordája foggal, körömmel ahhoz ragaszkodott, hogy úgymond magával vihesse a temetői jusst is. Vagyis adják le a sírhelyet és a gránitot, az árát pedig felezzék el. Merthogy a pénzre igencsak szüksége volna, ugyanis újonnan kötött kapcsolatát is azzal kívánja megalapozni, hogy követ öltő formában szeretné kifejezésre juttatni: megtalálta „mindörökre szóló társát az élet viharában”. Ez a szándék pedig manapság kétszázezret kóstál. Föltehetően az a pör sem lesz olcsó mulatság, amelyben mindegyikük a maga igazának kíván érvényt szerezni — mindhalálig. tét . Kolompéros faszedés Mindössze egy elhagyott pesti lakást talált az a néhány kisalföldi magántermelő, aki a fővárosig furikázott, hogy számon kérje a kifizetetlen számlákat ,, feledékeny üzletkötőikön”. Ám azok az eddigi adatok alapján éppúgy kámforrá váltak, mint ahogy fantom az őket megbízó burgonyát fölvásárló szervezetük. A változatlanul jó áron értékesíthető krumpliért több rábaközi faluban és tanyán elegáns, Mercedessel érkező úriemberek jelentkeztek. Csudamód meg tudták téveszteni az őstermelőket. Hűvös elegenciával mélyrehatóan elemezték, hogy most milyen fontos a megbízható partneri kapcsolat, és hogy ők egy kanadai—magyar vegyes vállalatot képviselnek. Ami azt is jelentheti — villantották föl a kecsegtető reményt —, hogy külföldre is termeszthetnek tápláló gumókat az általuk kiválasztott hűséges gazdák. Naná, hogy mindenki hűségesnek és önzetlennek mutatkozott. Rá is rakták roppant szorgalommal a burgonyás zsákokat a Merci pótkocsijára. A pecsétes papírt elpakolták másnapra, akkorra várván újabb szállítmánnyal a készpénzzel érkező megrendelőket. Természetesen sosem látták viszont egyiküket sem. Több településen történt hasonló „megegyezés” és átverés. Az is megesett, hogy másnap mobiltelefonos üzenetet kaptak, később kocsikázik hozzájuk a Mercedes, de hát az is csak egy autó, azaz „lebetegedett”, majd küldenek helyette másikat. Végül elunták a gazdák a hitegetést és a várakozást, maguk mentek megrendelőik nyomába, amit bottal üthettek. A három kolomperos beszerzőről ez idő szerint készülnek a fantomképek, hogy kiadhassák ellenük a körözést. tam-tam ■ Rózsadombi rózsanyitó Lángvágóhoz használatos gázpalackkal érkezett a tetthelyre a még ismeretlen betörd egy II. kerületi vállalkozás irodájába. Amint levágta az ajtón lógó lakatot, hengerzártörést alkalmazott, majd simán behatolt és a páncélszekrény meglékeléséhez látott. Lángvágójával komótosan kiszabadította a mackóban rejtező értékpapírokat. Azután úgy látszik, kevesellte a zsákmányt, mert az irodahelyiségben is körülnézett, és minden értékesnek vélt tárgyat összepakolt. Emberünk több mint egymillió forintos „munkadíjjal” távozott a műszak végén. A kissé avítt módszerekkel munkálkodó betörő részint alapos helyismerettel, részint tuti tippel rendelkezett. Noha kockázatos vállalkozásnak tűnhetett a lángvágós mackóbontás, mégis belefogott a biztos zsákmány és zavartalanság tudatában. Sőt, még arra is gondosan ügyelt, hogy összeszedje a gázpalackos lékelésből származó hulladékot, magával cipelje a dissous- és oxigénpalackokat, nehogy gáz legyen, amikor fölfedezik ottjártát. Persze, ez a gondosság is árulkodó nyom... tat ■ Ötmilliós zsákmány Az Esély Könyvklub és Reklámügynökség Kft. üzlethelyiségéből, amely az Akácfa utca 24. szám alatt található, 27-én a délutáni órákban ismeretlen tettes ellopott egy őrizetlenül hagyott, világosbarna, számzáras, bőr diplomatatáskát, amelyben közel 3 millió 200 ezer forint készpénz, 1 millió forint értékben készpénzt helyettesítő számla, 1 millió forint értékben valuta és OTP-csekkszámlakönyv volt. Az üzletben lévő szemtanúk elmondása szerint ebben az időben csak a grafikai rajzon látható, 40 év körüli, 180 centiméter magas, közepes testalkatú, fehér bőrű, hosszúkás arcú, sötét színű haját hátrafésülve viselő férfi távozott a boltból, aki sötétkék szövetkabátot viselt. Az Esély Könyvklub és Reklámügynökség Kft. a nyomravezetőnek 200 ezer forint jutalmat ajánlott föl, míg a rendőrség a bejelentéseket munkaidőben a 117-0680-as telefonszámon várja. R. Sz. M. ■