Esti Hírlap, 1996. február (41. évfolyam, 27-49. szám)

1996-02-06 / 31. szám

iS Éde ! Bemutatkozik a Gripen (Folytatás az 1. oldalról) De vajon miért érdekli a kis Magyarországot ilyen fokozot­tan a svéd repülő, amikor leple­zetlen NATO-tagsági törekvé­séhez minden bizonnyal jobb belépőjegy lehetne bármelyik amerikai, esetleg francia gép? — tették fel a kérdést a svédek. Egybe kell vetni a katonai és az iparpolitikai tényezőket ah­hoz, hogy érthetővé váljék a magyar elképzelés. Szentiványi Gábor, a külügyminisztérium szóvivője szerint a 6 és 10 milli­árd korona közöttire méretezett üzlettől Magyarország elvárja, hogy a Gripen-vásárláson túl jelentős ipari együttműködés is kialakuljon a két ország között. A magyar vezetők mindenesetre érdekesnek találják a műszaki­lag magasan fejlett Svédország­gal számtalan kooperációra le­hetőséget nyújtó kapcsolatot. Igaz, hogy a Gripen 39 nem NATO-gyártmány, de amikorra hazai légtérbe kerül, a svédek felszerelik a szükséges NATO- frekvencián működő kommuni­kációs berendezésekkel, meg­oldják az Észak Atlanti Védelmi Szövetség szabványa szerinti üzemanyag-tankolási műszaki feltételeket is úgy, hogy a repü­lő minden tekintetben meg fog felelni a magyar és NATO köve­telményeinek. Ugyanakkor a SAAB repülőgépgyár vezetői nem rejtik véka alá, hogy to­vábbra is komoly vetélytársnak tekintik az amerikai F—16-os és 18-as harci repülőket, tekintet­tel a boszniai háború aktuali­zálta szorosabb magyar—ame­rikai katonai kapcsolatokra. Akárhogy is alakulnak a mai tárgyalások, már most is­mert, hogy a nyáron hazánkba érkezik legalább egy svéd va­dászgép, ha egyelőre nem is magyar felségjellel, ám bemu­tatkozó repülést hajt végre az otthoni katonai szakemberek­nek. Járay János (Stockholm) ■ <aM ' __________X \5 5____________________________________ 1996. február 6., kedd Tr-Jjfa~&0 háttér X ?■) & &' 1995 őszén látott napvilágot a hír, hogy a magyar kormány komolyan fontolgatja a hon­védség repülőeszközeinek tí­pusváltását. Azóta három ko­moly eladó jelentkezett a koa­líciós kormánynál: a svéd SAAB cég a Jas-39 Gripennel, a francia Dassault nagyfő­nökség a Mirage 2000—5-tel, és az amerikaiak az F—16 C Block 50-nel. Elsőként a svédek eszméltek s ők már Magyarországon is be­mutatták a Gripent. Bizonyos sajtóértesülések szerint a kor­mány már politikai döntést ho­zott a svéd vasmadarak beszer­zéséről. 1995 szeptemberében és októberében több delegáció utazott Svédországba, köztük egy katonai is, amelyik tárgyalt a Gripenekről. Ezzel egy időben Magyarországra érkezett az el­ső Gripen. Korábban a lengyelek is gondolkodtak a Gripenek megvételéről. Árajánlatokat kértek a világ nagy repülő­gépgyártóitól, s ez alapján kiderült: a legkisebb méretű és képességű Gripen mesz­­sze a legdrágább a maga 35 millió dolláros árával. December végén érkezett Budapestre a franciák csapata, hogy Délibáb fedőnéven meg­kezdje a magyarországi tárgya­lásokat. A franciák feltett szán­déka, hogy ha kiírják a tendert, a Mirage 2000—5-öt benevezik. A franciák megesküsznek arra is, hogy ezt a típust még az ez­redforduló után is gyártani fog­ják, sőt állítólag készek a ma­gyar fizetési nehézségek figye­lembevételére is a szerződés megkötésekor. Az amerikai gyártó már szin­tén elhozta gépeit a kecskeméti repülőtérre. A magyar vadász­repülők MiG—29-es gépeikkel több közös elfogógyakorlatot hajtottak végre németországi bázisról érkezett amerikai F—16-osokkal. Drága és sokba kerül A svéd kormány 1981-ben döntött egy új harci repülőgép kifejlesztéséről. Az elképzelés szerint a prototípusnak először 1987-ben kellett volna repül­nie, csapatszolgálatba állításá­ra pedig 1992-ben került volna sor. A fejlesztésre 25,7 milliárd svéd koronát szántak. A külföl­di szállítóktól való függést igyekeztek megszüntetni, ez azonban nem sikerült, jelenleg is 40 százalékos a külföldi rész­vétel aránya. Az amerikaiaktól származik a kormányvezérlő, a navigációs rendszer, a franciák szállítják az energiaellátó egy­séget, s angol a gép katapult­­ülése és hidraulikus berendezé­se. A prototípus építése az elő­zetes tervekhez képest 18 hó­nappal tovább tartott, ezért a gép csak 1988 utolsó napjaiban vált alkalmassá az első repülés­re. Az első hat felszállást, a vi­lágon mindenhol megszokottal ellentétben, három különböző pilóta hajtotta végre, s így csak minimális tapasztalatra sike­rült szert tenniük. A­ hetedik repülés szerencsétlenül végző­dött, a Gripen bal szárnyával leszállás közben földnek ütkö­zött, kész szerencse, hogy a pi­lótát néhány ficammal és egy kartöréssel sikerült kimenteni. A szerencsétlenség után mó­dosították a hibás egységeket, ám a következő 70 repülés után újabb malőr történt: túlmelege­­dés lépett fel az elektronikus blokkban. A második prototí­pus első repülését 14 perc után meg kellett szakítani. Ekkor, vagyis 1990-ben a Gripen­­program már 15 százalékkal többe került, mint az indulás­kor. Ráadásul a Gripen szerke­zete sem úgy sikerült, ahogy eredetileg tervezték, s a svéd vasmadár 1992 szeptemberé­ben mutatkozott be a nemzet­közi újságíróhad előtt. Bár csak félkész állapotban volt a gép, mégis 1993 júniusában a soro­zatgyártás megkezdése után a SAAB átadta az első Gripent a svéd légierőnek. Két hónappal később ez a gép egy berepülés során kormányozhatatlanná vált, a pilóta katapultált, a gép tönkrement. A baleset után új­ratervezték a gép teljes vezér­lőrendszerét. Félkész termék A baleset teljes mértékben visszavetette a Gripen-progra­­mot. Miközben a legkiválóbb svéd mérnökök dolgoznak a hi­bák kijavításán, megkezdődik az első 30 darabos széria soro­zatgyártása. Ezzel a svédek megalkotják a fából vaskarikát, hiszen úgy gyártják sorozatban a gépeket, hogy közben a típus berepülése még nem történt meg. Ekkor a program már két­szer annyiba kerül, mint azt az 1981-es induláskor tervezték. Ezt a be nem repült, félig kész gépet mutatták be a svéd mér­nökök ’95. október 30-án Kecs­keméten. A Gripen-szakértők szerint jelentősen át fog alakulni a so­rozatgyártás során. Jelenleg a második széria gyártása folyik, s érdekes módon egyre több amerikai céget vonnak be a munkába. A hazai kudarcokkal egy időben a SAAB cég hatal­mas marketingmunkába fogott a Gripenek külföldi — így ma­gyarországi — eladása ügyében. A potenciális vevők körébe tar­tozott kezdetben Finnország és Svájc, illetve Ausztria és Ma­gyarország. Az első két állam a gép megismerése után úgy dön­tött, hogy az amerikai F—18- asok rendszeresítését részesítik előnyben. Az osztrák szakértők a svájci és a finn döntés miatt szintén az amerikaiak felé for­dultak, ám végső döntés még nincs. Jelenleg úgy tűnik, leginkább a magyar piac nyitott a Gripen­­gépek iránt. Fekete Zoltán ■ (A szerző ezúton mond kö­szönetet a Top Gun magazin fő­­szerkesztőjének, Tőrös István­nak a kollegiális segítségért.) V­adászgépkeringő A Gripenek berepülése még nem fejeződött be Fotó: Top Gun A Wallenberg-mamut A Wallenberg család ellenőr­zése alatt álló vállalatcsoport Svédország legnagyobb ipari csoportosulása. A csoport nem­zetközileg is fontos szerepet tölt be. Az érdekeltségi szférába tar­tozó vállalatok éves forgalma mintegy 600 Md SEK, s összesen mintegy ötszázezer munkatársat foglalkoztatnak. A tagvállalatok erős nemzetköziesedése követ­keztében eladásaik 90 százaléka a nemzetközi piacokon realizáló­dik, s alkalmazottaik 70 százalé­kát is külföldön foglalkoztatják. A svéd tőzsdei forgalom, a svéd GDP meglepően magas hányadát (utóbbi 40 százalékát!) produ­kálják a különféle Wallenberg­­érdekeltségek. A gyökerek 1856-ra, a Stock­holm Enskilda Bank megalapítá­sához nyúlnak vissza. A vállalat­­birodalom kialakulásának fontos állomásai: 1917-ben az Atlas Copco megalapítása, 1956-ban az Electrolux többségi tulajdo­nának megszerzése, amit sok ha­sonló siker követett. A Wallenberg-csoport jelenle­gi vezetője dr. Peter Wallenberg (Raoul Wallenberg másod-uno- katestvére) számos svéd multina­cionális, cég és intézmény igaz­gatótanácsának elnöke. A Wallenberg-csoporthoz tar­tozó legnevesebb vállalatok: In­vestor AB és Incentive AB hol­ding szervezetek, Astra: gyógy­szeripar , Atlas Copco: építőipari gép- és kompresszorgyártás, L. M. Ericsson AB: telekommuni­káció, SKF AB: gördülőcsapágy, Stora AB: papíripar, Scania AB: autóbusz- és tehergépjármű­gyártás, SAAB AB: katonai és polgári repülőgép, egyéb hadi­technika, SAAB Automobil AB: személygépkocsi, Electrolux AB: háztartási, nagyüzemi, kerti gé­pek gyártása, ASEA Brown Bo­­veri: villamosipar (25-33 száza­lék tulajdoni hányad), egyéb ér­dekeltségek a médiában, légiköz­lekedésben, banki szférában, üvegiparban, orvosi berendezé­sek gyártásában, közlekedés és szállítás területén, környezetvé­delmi berendezések előállításá­ban, anyagmozgatásban, fényké­pészetben, energiaiparban, szál­lodaiparban stb. Magyarország a befektetett svéd tőke értékét tekintve meg­előzi Lengyelországot és Csehor­szágot. Ugyanakkor a svéd be­fektetések dinamikája lelassult­ és 1994 során már kevesebb svéd működőtőke áramlott Magyaror­szágra, mint Csehországba vagy Lengyelországba. A Magyarországon befektetett svéd működőtőke értéke 300-330 M USD-ra tehető. A vegyes és svéd tulajdonú vállalatok száma megközelíti a 370-et. A legna­gyobb svéd befektetők Magyar­­országon az alábbiak: Electro­lux, Skanska, Tetra-Pak, Erics­son, ABB, IKEA, NCC, Astra, Alfa-Laval, AGA, SKF, Mölnlyc­­ke (SCA), Swedish Match, Trel­­leborg, ITT Flygt, Scandecor, Gambro, Secab, Atlas Copco, Lindat­, Oriflame, Largus, Lux, Pharmacia, Satellit. A svéd gép első magyarországi látogatása 1995-ben Fotó: Czagány Balázs/Esti Hírlap Az amerikai repülős szakfolyóirat, az Aviation Week 1995 telén kiszivárogtatta, hogy egy korábban elkészült svéd—magyar szerződéstervezet szerint a Gripenek szállí­tása 1999 végén kezdődne, évi 5 darabos mennyiségben. Ez azt jelenti, hogy a tervezett kétszázadnyi gép 2005 előtt nem lesz hadra fogható. A szerződéstervezet állítólag még 30 gép beszerzését veszi tervbe.

Next