Esti Hírlap, 1996. március (41. évfolyam, 50-70. szám)
1996-03-08 / 55. szám
0 OrrltAjfo! 7^/V TsS l kK Y 3 2. SMS' - iCsUkis'i&fl ^ LTf-AD^/LA^-fi jggg március 8., péntek BUDAPESTI ISMERŐSÜNK: y £78% A csőcserefobizto Budapesti ismerősünk, Pénzes István főmérnök az elmúlt két esztendőben vívta ki magának a csőcserefőbiztos megtisztelő címet. Hivatalosan persze nem így nevezik, hanem a százmilliós, milliárdos utcai beruházások fővárosi biztosaként tartják számon. Eleinte a Nagykörúton, majd a Szilágyi Erzsébet fasorban találkozhattunk vele, újabban a Hegyalja úti árkok környékén tűnik fel. A nyár közepétől ismét a Nagykörút vár rá, annak is a Rákóczi tér és a Szabadság híd közötti szakasza. Pénzes István mindig ott van, ahol látszólag a legnagyobb a városban a felfordulás. A kép persze csalóka, mert valójában rend veszi körül. Mint mondja, az ilyesfajta munka legelső feltétele a szervezettség. Szerszám nem heverhet szanaszét, a védőkorlát nem hiányozhat a 2-3 méter mély árkok mellől, s a lődörgés minden válfaja tűrhetetlen. Ezt nem most fedezte fel, hisz az elmúlt 21 évben főhivatású fővállalkozók, beruházók szakembereként megjárta Nyugat- Európa, sőt Afrika több országát is: vízügyi beruházásokon, csatornaépítkezéseken dolgozott. Most, hogy a főváros századfordulós építményei, berendezései cserére, felújításra, kiegészítésre szorulnak, a főbiztos kiválóan haszmosíthatja másutt szerzett tapasztalatait. No meg a szívósságát, amely alapvetően sportolói erényű ismerősünk egykor ifjúsági labdarúgó-válogatott volt. Játszott a BVSC- ben, a Honvédban, sőt a Stuttgart focicsapatában is. Pályafutásának sérülés vetett véget. A fővárosi biztos a munkát közvetlenül nem irányítja — ez a kivitelezők embereire vár. Ő az egészért felel. Nem utasít, csak kér. Legfeljebb kétszer szól a helyszíni vezetőnek — aztán pedig a cég vezérigazgatója következhet. De ezt nem nagyon várja meg senki. Bárhol dolgozzanak is, a munka halad. Eddig még nem csúsztak sem a körúti ásatáson, ahol az egy méter átmérőjű vízcsöveket cserélték ki, sem a Szilágyi Erzsébet fasor elaggott csatornavezetékeinek bélelésekor. Pedig a maga nemében mindkét feladat rendhagyó volt. A pesti közönség értékelte a teljesítményt. A százévenként esedékes munkák látványát csakúgy, mint a tempót és a szervezettséget. A budaiak hasonlóan viselkedtek és viselkednek most is. Megértőek, készségesek, figyelmesek. Ott élőknek és arra járóknak közös, nagy élménye a rendezett felfordulás. A főbiztosnak egyelőre nem kell félnie attól, hogy tennivaló nélkül marad. Demszky Gábor főpolgármester nemrégiben megbízta a nagykörúti felújítás nyár közepén kezdődő, harmadik szakaszának koordinálásával — biztos, aki biztos. Nem sokkal azután tehát, hogy áprilisban befejezik a Hegyalja úti vízcsőfektetést, már kezdhetik is az előkészületeket a Rákóczi tér és a Karinthy Frigyes utca között. Ennek is meglesz a maga érdekessége: a sarucsere a Szabadság hídon. Mivel a hídi munkálatokat — időjárási okokból — csak október és november közepe között végezhetik el, a terv szerint ekkor fejezik be a körúti építkezést^^gy Kulcsár Anna Valójában rend veszi körül... FOTÓ: NÉMETH GABRIELLA Hosszú volt ez a tél, az emberek belefáradtak az araszolásba. A fapados villamoson egy fülbevalós, bőrdzsekis fiú ül szemben egy ráncos arcú, fáradt öregasszonnyal, aki gurulós bevásárlótáskájának vázát fogja. A néni a fiatalemberre mosolyog: — Fiam, előbb-utóbb elhullatja a haját, ha hajadonfőtt jár ebben a hidegben.... A fiú arcán felragyog a mosoly. — Nemsokára itt a tavasz, egész télen nem hordtam sapkát... — Pedig, kutyahideg volt az idén. — A szegény embernek kész sorscsapás ez a hideg. November óta a tyúkokkal fekszem. Este hatkor megiszom egy csésze meleg teát, lekapcsolom az olajkályhát, befekszem az ágyba. Még így is rengeteget fizetek az áramért, a fűtésért... — A néni fia nem segít? — kérdezi őszinte érdeklődéssel a fiú. — Megvan neki is a maga baja kedvesem, taníttatja a gyerekeit, ezért dolgozik látástól „mikulásig”. Nem is panaszkodom neki, örülök, hogy egészséges és van ereje az élethez... Leszálláshoz készülődik, a fiú segíti az ajtóhoz a szatyrot. Elköszönőben rákacsint a nénire. — Csak megjön a tavasz! — Vigyázzon a sörényére! Megsimogatja a fiatalember arcát. T. P. I. Tavasz OSTERMANN PRESENTS SZUPERKONCERT A NÉPSTADIONBAN JOSE DIANA PLACIDO CARRERAS-ROSS-DOMINGO ROST ANDREA ÁLLAMI HANGVERSENYZENEKAR KARMESTER: VJEKOSLAVSUTEJ MARIO DRADI & ERVIN VÉG PRODUCTION 1996. július 30-án /iii'iii'i i' M 1 1i sii B i ni i I ^ urAZAs//ffODA*. a a i«m/ ni iii 4 Cl 13 Ml/\ OIOI Formulai Kft. MINDEN IBUSZ- n •** IRODÁBAN Hi----------------------Wm Kmoly L„,,i 117 TOKI ■ Arúr'vAAO tel /*«,« ,rs? 2010 3?? 9?s9 Open fron' IO am. til!6 pm. 1 *1*. 1 AU LÁSZLÓ-KÉPEK BÁZELBÓL Jó helyről érkezett gyűjtemény Ajándék lónak ne nézd a fogát! — a rendszerváltozás előtti évtizedekben gyakran e népi bölcsesség alapján gyarapították a közgyűjteményeket. A szakemberek persze lemondtak volna a nem eléggé színvonalas ajándékról, hagyatékról, de a politikai vagy a személyes kötődések legyőzték a szakvéleményt. Máskor — mint például Szentendrén — mára fenntarthatatlan egyszemélyes „múzeumok” sorával hintették tele a várost. Ugyanakkor — ez sem kevésbé szomorú — értékes gyűjteményeket utasítottak viszsza, ha úgy vélték, az „nem jó helyről” érkezett. László Károly gyűjteményében pedig minden van. Modern képzőművészet és ázsiai gyűjtemény, iparművészet, formatervezés, pop-art játékgyűjtemény, fotódokumentáció és Magyarországon szinte elérhetetlen műveket tartalmazó könyvtár. A két művészettörténész, akik tavaly nyáron a fővárosi önkormányzat kulturális bizottsága megbízásából felmérték a bázeli gyűjteményt, többnapos munkával is csak töredékét vehették listába a mintegy 20-25 ezer darabos kollekciónak. Ezt a gyűjtő korábban több alkalommal felajánlotta szülővárosának, Pécsnek. Ám az anyag hamarosan Budapesten talál méltó otthonra. A többi között Kassák Lajos talán legjobbnak nevezhető, 1920—26 közötti bécsi korszakából származó művekkel, a Magyarországon nem megfelelően képviselt Moholyi Nagy, Huszár Vilmos, Ébneth Lajos, Csáky József, Forbáth, Réth Alfréd, Péri László, Beöthy István, Vasarely munkáival ismerkedhet meg a szélesebb nyilvánosság is. Amilyen izgalmasak az alkotások, olyan érdekes gyűjtőjük élete. László Károly Pécsett született 1923- ban, a cisztercitagimnáziumba, majd a pécsi orvosegyetemre járt. 1944-ben deportálták, megjárta Auschwitzot, Buchenwaldot, Sachsenhausent, mikor szinte a csodának köszönhetően viszszatért, elindult . Svájc irányába, mert a nővére ott élt. Azóta, ötven éve a bázeli kanton állampolgára maga is. Orvosi tanulmányai után pszichoanalízist tanult Szondynál Zürichben. Első gyűjteményét még kamaszkorában hozta létre. Akkor a baranyai magyar és szláv népművészet izgatta, tizenöt éves korától aktív falukutató is volt. Svájcban a pszichoanalízisen keresztül került kapcsolatba a szürrealistákkal, Hans Arp biztatására kezdett foglalkozni a műkereskedelemmel. Mindig csak olyan alkotással kereskedett azonban, amit maga is szeretett. Ma kevés üget talál: az a véleménye, hogy amint fölment a képek ára, esett a színvonal. Nem vonzza a középszerűség. Azt tartja, a kommunizmus legszörnyűbb eredménye az individualizmus lett. Magyar művészet — véli — ma a világ számára alig létezik. De nem ez az igazán nagy baj, hanem az, hogy az is elhanyagolt, amit komolyan kellene venni, a magyar népművészet. Ha dolgoznak is igazán jelentős művészek ma Magyarországon, nem ismerjük fel őket. Szemünk főleg azokra a megoldásokra állt rá, amelyek a nyugati művészetet másolják. A szakemberek úgy látják, hogy László Károly gyűjteménye hazakerülése esetén pótolhatja mindazokat a fájdalmas hiányokat, amelyek a Nemzeti Galéria, a Szépművészeti Múzeum és a Fővárosi Képtár gyűjteményében vannak. A kollekció fontosságát felismerte a fővárosi önkormányzat is, ezt az bizonyítja igazán, hogy a kezdetben letétként hazaérkező művekből az első kiállítás — mintegy százötven mű bemutatásával — még ebben az évben megnyílhat Budapesten. Andor Ernő (N t c, Sl ~'o ft a{ //