Esti Hírlap, 1996. május (41. évfolyam, 92-113. szám)
1996-05-15 / 102. szám
Ha tévéelnök vagy műsorigazgató lennék, bizonyára nem utasítanám vissza azt a produkciót, mely azzal büszkélkedhet, hogy nemzetközi hírnevű, ifjú, bájos és okos operaénekesnőnket, Miklósa Erikát nyeri meg műsorvezetőnek. Méghozzá olyan programra, melyben szó sem esik zenéről, legfeljebb a szájig jutunk el, de szigorúan csak a fogápolással összefüggésben. Viszont az illetékes döntéshozzók — ha már kigyönyörködték magukat Erika megjelenésében és orgánumában — azért egy pillantást vethetnének magára a produkcióra is, s mindjárt kiderülne, hogy koncepció és bármiféle gondolat nélkül „csak úgy” van mindez odakenve. Ki tudja miért, a Popkór címet kapta, és az „ismeretterjesztő” titulust. Két, az allergia és a fogbetegségek terén föltétlen szaktekintélynek örvendő férfiút vontak kínpadra, akik bizonyára órákig tudnának tünetekről, megelőzésről, kórokokról beszélni, ám láthatóan igen nehéz feladat volt számukra, hogy szembenézzenek a riporteri székben is primadonnaként ragyogó énekesnővel. Ez a műsor ugyanis egy azok közül, melyben nem a riporter a lényeg, hanem az, hogy minél többet „kicsiholjon” kérdezettjétől. Ám az operaszínpadon nem hinném, hogy valaha is a háttérben maradást oktatják — nagy bűn is lenne nagy talentumok esetében. Íme, Erika most valami mást is kipróbálhatott, de azért reméljük, legközelebb az operaszínpadról ragyog le ránk tehetségének fénye. molnár „Semmi, amit mondanak, nem azt jelenti, amit jelent. Szeretnék találni egy olyan nyelvet, aminek értelme is van” — mondja a videokamerás fiú, aki képekké akarja fogalmazni Danny Winston és Rich Ann Magee századvégi, különös balladáját. A kallódó, csellengő kamaszok tragikus története szerelemről, barátságról, magányról és kiszolgáltatottságról az egri Gárdonyi Géza Színházban a hónap elején világpremierként került színre Danny Winston és Rich Ann filagee csontjai rímmel,,,, és vasárnapi előadására a fiatal szerzőnő, Lisa Schlesinger is megérkezett a tengerentúlról. Az egri teátrum kilencedik évadját a sokszínű munka jellemzi, még ősbemutatót is színre állítanak, így került ide Iowából ez a darab is, amellyel Nagy András tért haza az Egyesült Államokból. A színház stúdiósai, Nyáry Bernadett, Hüse Csaba, Lisztóczki Péter és Szőke Andrea, valamint a társulat egyik vezető színésznője, Dimanopulu Afrodité keltette életre a művet, Sziki Károly színrevitelében. — Ön szerint a társadalmon kívüli, szökött fiatalok figurája mennyire jellemző ma Magyarországra, egy vidéki városra? — Megkülönböztetetten veszélyeztetett gyerekek élnek Egerben — mondja a rendező —, létező probléma a kábítószerezés, s egyre gyakrabban látni itt is kukákban turkáló fiatalokat. Amikor a bemutató előtt jártuk a középiskolákat, s rendhagyó irodalomórákon részleteket mutattunk be a darabból, a gyerekek feszülten figyeltek, a történet könnyekig meghatotta őket, a sajátjuknak érezték. Én pedig úgy gondolom, színre kell vinnem egy ilyen darabot, hiszen iszonyatos hazugságáradatban élünk, s ebben neveljük a gyermekeinket is, ráadásul közben próbálunk nem tudomást venni ezekről a problémákról, nem vállaljuk a felelősséget ezekért a fiatalokért, akik pedig akár a mi gyerekeink is lehetnének. — Lisa Schlesingernek már két darabját mutatták be az Egyesült Államokban, ezt a művet azonban magyar társulat tűzte először a műsorára. Ezek szerint senki sem próféta a saját hazájában? — Önöknél sokkal nagyobb a színházi nyitottság, mint Amerikában — mondja az írónő. — Természetesen ott is vannak kisebb, helyi teátrumok, de alapjában véve üzleti vállalkozásnak tekintik ezt az egészet, könnyedebb, egyszerűbb előadásokra vágynak a nézők, s egy szűk körön belül oszlanak meg a lehetőségek. Mi sztárkultúrában élünk, s mindenkinek ebbe kell beleilleszkednie. Éppen ezért csodálatosnak tartom, hogy Magyarországon felfigyeltek a művemre, színpadra állították. Nagyon boldoggá tenne, ha ez a cserekapcsolat fordítva is működne, s magyar darabokat is bemutatnának nálunk. — Ön is beszélgetett a darabról amerikai fiatalokkal. A lelkükből szólónak érezték ezt a balladát? — Igen, s ez volt a darab írásában a legeslegjobb. Amikor elmentem otthonokba, ahol az ilyen csellengő fiatalok húzzák meg magukat, a gyerekeket érdekelte a színmű, s elmesélték a történeteiket, a saját magányosságukat is. Amerikában most alakult ki ugyanis egy krízishelyzet, ezek a gyerekek elveszítik a lehetséges szociális támogatásaikat. Régebben erről az egészről romantizált kép alakult ki a médiában, a hollywoodi „szökevénykultúrában”, s azt gondolták, ezek a fiatalok valami felé rohannak, s úgy vélték, ha jobban, többet, gyorsabban dolgozunk, akkor meg tudjuk oldani a problémát. Pedig éppen ellenkezőleg, ezek a gyerekek éppenhogy menekülnek valami elől. Ezt kellene felismerni, észrevenni, s talán akkor a tinédzserek világának a megítélése is megváltozna végre. — Most színpadon megelevenedtek az ön által megálmodott figurák. Elégedett az előadással? — Felkavaró élmény volt egy másik nyelven hallani, látni a darabot, ezzel a rendkívül erős látványvilággal, s nagyon más lett. Egyik drámaíró ismerősöm úgy fogalmazta meg, hogy sokszor az ember a hozzá visszatérő saját darabjára már rá sem ismer, de mégis olyan ez, mint egy örömteli meglepetés, ajándék. Ráfi Zsuzsa _ VA M"W£WV. VfWMVMe VILÁGPREMIER EGERBEN S20. Tinédzserek tragikus balladái Nyáry Bernadett és Hüse Csaba az egri bemutatón FOTÓ: MAJOROS TAMÁS A klasszikus Lázár Ervin Alig lehetett beférni tegnap este a Kolibri Pince kocsmai beszélgetésére, melyet Lázár Ervin azzal kezdett, hogy semmiképpen sem hívta volna meg magát, hiszen friss Kossuth-díja és hatvanévessége kapcsán elég unalmas „témává” vált. Zalán Tibor viszont erősködött, így az író rajongói körében saját műveit hallgatva tölthetett el egy újabb estét. A baráti hangvételű találkozón Lázármesékből olvasott fel Kassa Melinda és Meixler Ildikó egy-két, ma már klasszikusnak számító darabot, a Hang című hangjáték részleteitől a Retemeteszig. A magát lustának tartó író is jókat derült meséin, azonban kijelentette, nem lehet éles határt vonni a felnőtt- és a gyermekirodalom között, főleg az ilyen Lázár-féléknél. — Mesét írni semmivel sem könnyebb, mint nagyregényt — mondta. — Pláne, ha ilyen nehezen ír egy író, mint én. A levegőtlen teremben mégis gyermekké vált a közönség néhány pohár sör mellett. Göttler Zalán szerint Lázár Ervin „ nem unalmas téma” FOTÓ: NÉMETH GABRIELLA Főszerkesztő: Bernáth László Főszerkesztő-helyettes: Szerdahelyi Csaba Lapszerkesztők: Aczél Gábor, Császár László Vezető szerkesztő: Bonta Miklós (gazdaság) Rovatvezetők: Gyémánt Mariann (belpolitika), Kőrös László (külpolitika), Molnár Gabriella (kultúra), Thury Gábor (sport), Dudás Dénes (képszerkesztő-fotó) Rovatszerkesztők: Major Árvácska (Budapest), Adonyi Sztancs János (Péntek Esti Páholy) Az olvasószolgálat vezetője: dr. Kéri Tamás Művészeti vezető: Horváth Gyula Gábor Napos tervezőszerkesztő: Steiner Tamás Kiadja: a Pelikán Kiadó Felelős kiadó: Tarján Miklós Lapigazgató: Kiss Pál Hirdetési igazgató: Bálint Bea Hirdetésfelvétel: 1962 Budapest Vili., Blaha Lujza tér 3. Tel./fax: 118-9923 Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1085 Budapest Vili., Blaha Lujza tér 3. Postacím: 1962 Budapest Ügyeletes szerkesztő: 138-4062 Telefon: 138-2399, 138-4300. Telefax: 138-4550,138-4058 Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatósága. Árusításban megvásárolható a postai területi hírlap-kereskedelmi részvénytársaságok, valamint a Kiadói Lapterjesztő Kereskedelmi Kft. hírlapárusainál. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (Helir), 1900 Budapest XIII., Lehel u. 10/A, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a Helir Postabank Rt. 219-98636, 021-02/99 pénzforgalmi jelzőszámára. Előfizetési díj: egy hónapra 470 Ft, negyedévre 1410 Ft, fél évre 2820 Ft, egy évre 5640 Ft. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: Lendvai Lászlóné mb. vezérigazgató ISSN 0133—2201 (Bőé, KULTÚRA ) Mikszáthra emlékezünk Jövőre ünnepeljük Mikszáth Kálmán százötvenedik születésnapját. Az Országos Mikszáth Emlékbizottság és a Nógrád Emlék Bizottság 1997-ben az eseményhez méltóan gazdag programú Mikszáth-emlékévet rendez Az országszerte tartandó helyi megemlékezések mellett tervbe vették, hogy a horpácsi Mikszáth-villa tárlóinak anyagát kibővítik azokkal az emléktárgyakkal, amelyeket az író annak idején a magyar államra hagyott és amelyeknek nagy része ma Pesten található. A jubileumi év keretében Mikszáth művei alapján készült filmekből és tévéjátékokból indul sorozat a televízióban. Szülőfalujában, a szlovákiai Szklabonyán a pozsonyi Magyar Intézet közreműködésével felállítják az író mellszobrát szülőháza elé. Mikszáthot nagyon kedvelik Szlovákiában, és majd’ minden művét lefordították szlovák nyelvre. Vannak akik szerint ő az az író, aki a két nép kulturális közeledésében a legnagyobb szerepet játszhatja. A tervek szerint 1998-ban Petőfi-emlékévet, kétezerben pedig Vörösmarty-emlékévet rendeznek. Így Pintér Mihály Un' t Damjanich imája, Zrínyi szózata A Rádióénekkar régi vezetője, Lapszin Ferenc, aki évtizedeken át volt a kórus karigazgatója, öt év után ismét — most vendégként — dirigálja együttesét A ma esti, zeneakadémiai hangversenyen Frank Martin miséje, Bizet Te Deumja és Liszt Szűz Máriához írott himnusza mellett két különleges alkotás is felcsendül. Kodály Zoltán Zrínyi szózata című darabját 1955-ben komponálta, de a nagyszabású kórusművet nagyon sokáig nem játszották, s ma is ritkán szerepel hangversenyek műsorán, akárcsak Balassa Sándor kompozíciója, a Damjanich imája. Az esten a Magyar Rádió és Televízió Énekkara mellett olyan előadóművészek is a koncertpódiumra lépnek, mint Maros Éva, Sólyom-Nagy Sándor és Lantos István. R. Zs. 1996. május 15., szerda Magyarul még nem... (Folytatás az 1. oldalról) A lapban az érdeklődők olvashatnak többek között a koedukált osztályokban tanuló fiúk és lányok nevelési igényeiről, az iskolázottság nemek szerinti megoszlásáról. A kiadvány kellő objektivitással mutatja be a Magyarországra vonatkozó adatokat is. A folyóirat feltárta, hogy egy-egy országban milyen a tanulók iskolában eltöltött éveinek becsült hossza. A fejlett országokban egyre csökken a különbség a fiúk és a lányok tanulással eltöltött ideje között. Ebből a szempontból kis hazánk és az adatok tekintetében hozzánk a legközelebb álló Lengyelország is egyre inkább fejlett országnak tekinthető. Különböző vizsgálatok szerint a lányok sokkal ambiciózusabbak és sikeresebbek a tanulásban, mint a fiúk. Éppen ezért — egyenlő esélyek mellett — a lányok várható iskolai életútja hosszabb, mint a fiúké. A nemenkénti specializáció a másodfokú iskolatípusokban jelentős. A fiúk többsége a természettudományi tárgyak, a lányok inkább a társadalomtudományi tárgyak iránt érdeklődnek. Ennél a kérdésnél a folyóirat szerint figyelembe kell venni a munkaerőpiac követelményeit is. A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy fontos újragondolni a neveléstudományt, és különböző szociokulturális és gazdasági tényezőket is figyelembe véve részletesen megvizsgálni, hogyan alakul a lányok beiskolázása különböző szinteken. Ezeken a kérdéseken azért is érdemes elgondolkodni, mert hivatalosan Magyarországon hetvenezer analfabétát tartanak számon, és ezeknek a kétharmada nő. pintér PREMIER AZ IGAZIRA VÁRVA Csajok és csajok A magyar Csajok után (rendezte Szabó Ildikó) itt az amerikai Csajok, vagyis Az igazira várva (rendezte Forest Whitaker). Ezt a filmet már megelőzte a zenéje, melyet az egész város csak így dúdolgatott: suup, suup, suup... (énekli Whitney Houston). De a film sajnos nem váltotta be azokat a várakozásokat, melyekre a kitűnő zene okot adott. Mi is lehetne más mondanivalója egy filmnek, amely négy nőről szól, mint az, hogy a férfiak szemetek, mert csak „az” kell nekik, de még rosszabbak, ha még „az” sem. Tulajdonképpen nem is vártunk többet ettől a filmtől, csak ennyit, de egy kicsit szellemesebben. Talán egy kis filozófiát, gyilkos humorral elegyítve. Ehelyett azonban csak szokványos házasságtöréseket, tipikus női zsákutcákat látunk, szokványos megoldásokkal. Ráadásul bonyolítja a helyzetet, hogy a négy főhősnő közül három (Whitney Houston, Angela Bassett, Lela Rockon) annyira hasonlít egymásra, hogy alig-alig lehet megkülönböztetni őket, így kalandjaik sokasága összekeveredik a néző fejében. A negyedik, az XXL-es Loretta Devine azonban kilóg a történetből, ő a legjobb, a legmulatságosabb, s ő az, aki végül megtalálja az igazit. És még valami. Azt hiszem, ez a film kicsit fehérellenes. Elítéli például a fehérek és feketék közötti szerelmet. Nem tudom, milyen ideológia áll ennek hátterében, mindenesetre érezhető, hogy a rendező, az eddig csak színészként ismert Forest Whitaker fekete. Cs. L. A férfiaknak csak „az” kell! (Loretta Devine, Lela Rochon, Angela Bassett, Whitney Houston) Zavarba ejtő becsület Fél nap alatt háromszor csaptak be számlával és lejárt határidejű áruval. Megvan a véleményem az emberiségről! Önző, csaló, harácsoló, rabló népség! Vörösmarty túlságosan tapintatos volt, amikor sárkányfog-veteménynek nevezte az emberi fajt. Ne becézzük ezt a bagázst, vegyünk példát bármelyik nem lírikus magyar állampolgárról, mert az ennél sokkal találóbb hasonlatot tud rögtönözni, s mindjárt el is szavalja úton-útfélen. Léteznek azonban zavarba hozó kivételek. Ha egy igazat találok Szodomában, megenyhül az én szívem, sugallja a Biblia a nagy megalkuvás lehetőségét. Szerencsétlenségemre találkoztam már tisztességes emberekkel. Kicsit haragszom is rájuk, mert a Vörösmartyénál szigorúbb maximámat némileg cáfolni tudják, ha nem is feledtetni érvényességét. Anno dacumál ötven márkával utaztam el Finnországba. Az egyetlen ropogós bankómat megérkezésem után egy órácskával mindjárt el is vertem Helsinki egyik sörkertjében. Két korsó sörért fizettem ötven márkát, anélkül, hogy a visszajáró pénzre ügyeltem volna. Kísérőmmel már elhagytuk a nyüzsgő kertvendéglőt, amikor eszembe jutott, hogy szórakozottságom miatt egyetlen fillér nélkül maradtam a testvéri, de mégiscsak piacorientált országban. Finn ismerősöm nem értette zavaromat. Mi a gond? Visszamegyünk és elkérjük a pénzt. A magam részéről ebben a sörözői nyüzsgésben teljesen reménytelennek láttam a kártérítés esélyeit. Kör alakú pultnál egy tucat csapos és csapos nő, előttük araszoló sorok. Ki ide belépsz naiv követeléseddel, ne csak a reménnyel hagyj fel, hanem maradék idealizmusoddal is. Megtaláltam azt a hölgyet, aki kiszolgált, és mondtam neki tört angolsággal, mi járatban vagyok. A tarka ruhás csinoska mosolyogva jelezte, hogy megismer, én vagyok az a balek, aki két korsó ihatatlanul szeszmentes finn sörért ötven márkát áldoztam. Ezzel bekerülhetek a Guinness Rekordok könyvébe! Ezt olvastam ki a mosolyából, amely ennek ellenére kedves