Esti Hírlap, 1996. június (41. évfolyam, 114-133. szám)
1996-06-17 / 124. szám
1996. június 17., hétfő PARLAMENTI PÁHOLY Átvilágítandók A koalíciós partnerek nézeteltéréseit követő több hetes csönd után ismét napirendre kerül az ügynöktörvény is. Az általános vita során sem sikerült megegyezniük olyan kérdésekről, mint az átvilágítandók és a felállítandó történelmi hivatalba kerülő dokumentumok, valamint az érintettek által hozzáférhető információk köre. Legutóbb az MSZP kérte a halasztást alkotmányossági aggályaira hivatkozva, de azóta sem történt semmi. A törvény részletes vitájára valószínűleg a nemzetbiztonsági bizottság sürgető javaslata nyomán került sor. Nem közeledtek az álláspontok abban a kérdésben, hogy az előterjesztés szerinti körülbelül 600 főt — országgyűlési képviselők, kormánytagok és az Országgyűlés vagy a köztársasági elnök előtt esküt tett tisztségviselők világítsák át —, vagy az SZDSZ által javasolt módon a bírókat, ügyészeket, valamint a városok és a budapesti kerületek képviselőit is. Esetleg Kőszeg Ferenc javaslata szerint mindenkinek joga legyen kérni az átvilágítást, így a választóknak is. Közeledtek viszont az átadandó iratok ügyében. Eredetileg csak a III/III-as iratok kerültek volna a történelmi hivatalba. Az MSZP most elfogadná, hogy minden olyan irat átvihető legyen, amely „a jelenlegi törvények értelmében nem kezelhető”. Az SZDSZ ezt a meghatározást megfelelő jogszabály hiányában pontatlannak tartja, ezért azt javasolja, hogy „a nemzetbiztonsági feladatok ellátásához szükségtelen” kifejezés kerüljön a helyére. Vita van arról is, hogy milyen irat adható az érintettek kezébe. Az MSZP csak azokat adná, amelyekből az információs forrásra nem lehet következtetni. Az SZDSZ ellenben úgy véli, hogy ilyen alapon szinte minden irat titkosítható lenne, mivel utalások, közvetett információk nyomán az esetek többségében azonosíthatók a személyek, így azt javasolja, hogy csak az iratban szereplő személyazonosító adatokat lehessen elzárni az érintett elől. Arról sincs még megállapodás, hogy az átadásokról szóló döntéseket kizárólag a nemzetbiztonsági szolgálatra bízzák (MSZP) vagy legyen egy tudósokból álló civil ellenőrző bizottság is (SZDSZ). A csúszás könnyen okozhatja azt, hogy a jelenlegi képviselők már megússzák az átvilágítást. A módosító javaslatok elfogadása után a törvény ugyanis az Alkotmánybíróság elé kerül, amely várhatóan már nem foglalkozik vele az ősz előtt, így a törvény hatálybalépése után még lesz lehetőség arra, hogy az átvilágító bírák döntése ellen az érintettek bírósághoz fordulhassanak, s a per végéig a parlamenti ciklus is véget érhet. Pedig az egyik átvilágító bíró korábbi nyilatkozatából tudható, hogy az abc szerinti első negyven képviselő között már akadtak volt ügynökre. m ZWACK: NEM A KISEMBEREK LELEPLEZÉSE A CÉL Minden nap késlekedés újabb károkat okoznt. Ha vihart akart volna kavarni Zwack Péter független képviselő, s kiszámította volna, mi a magyar gazdasági és a politikai élet legneuralgikusabb pontja, nem indítványozhatott volna mást, mint a feketegazdaság elleni kormányzati fellépést, s nem csatlakozhatott volna nagyobb vitát kiváltó törvényjavaslathoz, mint a Nagy Imre emlékét megörökíteni szándékozó előterjesztés. A függetlenséggel az ember valamiféle hűvös távolságtartást társít, Zwack Péter függetlensége azonban ennek pont az ellenkezője. Mintha mindenben benne lenne. — Számított arra, hogy mind a feketegazdaság elleni szervezet felállítása, mind a Nagy Imre-törvény indítványozása minden eddiginél jobban felkorbácsolja a kedélyeket, sőt a koalíciós pártokat is megosztja? — kérdeztük a Zwack Unicum Rt. elnökét. — Tudja, a függetlenség nagy előnye éppen az, hogy az ember a pártok politikájától függetlenül tudja kialakítani a véleményét. Engem mindig az vezet — bármilyen fellengzősen hangzik is —, ami ennek az országnak a javát szolgálja. A feketegazdaság visszaszorítása európai uniós csatlakozásunk egyik alapvető követelménye, éppen ezért én elengedhetetlenül szükségesnek tartottam és tartom a nyomozóhivatal létrejöttét. Azért javasoltam, hogy ezt a tevékenységet ki kell vonni a napi politika szférájából és a legfőbb ügyész fennhatósága alá rendelni, mert csak ez a pártatlanság garanciája. A parlamenti vitában azonban olyan napi politikai szempontok merültek fel, amelyeket én helytelennek tartok. — Mire gondol? — Arra, hogy az országos érdekeket még mindig nem tudjuk az egyéni éredekek fölé helyezni. Félreértés ne essék, én ezt nem tartom rendkívülinek a politikai életben, csak nem örülök neki. Mert hát az ember ne legyen naiv... — S ha az ember nem naiv, elképzelhető, hogy a feketegazdaságot meg lehet szüntetni? — Megszüntetni persze nem lehet, az ember ne áltassa magát. De csökkenteni lehet. S különben is: itt nem a kisemberek leleplezése a cél, hanem a gazdasági bűnözés visszaszorítása, amelyre csak egy koncentrált, független szervezet képes. Ötszázmilliárdos gazdasági visszaélésről van szó évente, s minden nap, amit elveszítünk, újabb és újabb károkat okoz. A nyomozóhivatalnak már júniusban fel kellett volna állnia, s még mindig nincs megegyezés! Lehet, hogy az is megoldás, ha a rendőrségen belül hozzák létre ezt a szervezetet, de az a veszély is fennáll, hogy ugyanott akadnak el a dolgok, ahol eddig. — Valami azért mindig történik. Csurran egy Stadler-áfaügy, cseppen egy Palotás-adóügy... — Én ehhez nem tudok hozzászólni. Sem Stadler, sem Palotás dolgait nem ismerem, ez nem is az én feladatom. De vannak elveim, Zwack Péter amelyekhez ragaszkodom. És komolytalannak tartom azokat az üzengetéseket, amelyekre a sajtót használják fel mindkét oldalon. — Ami viszont a Nagy Imre-emléktörvényt illeti: gondolta, amikor csatlakozott az aláírókhoz, hogy ebből is „háború”lesz? — Természetesen nem. Csak azt tudtam, hogy bár 1956-ban én már nem éltem itthon, az, hogy ma megint itthon lehetek, 1956-nak köszönhető. Megint csak nem látom a vita értelmét, hiszen Nagy Imre szerepe szerintem nem kérdőjelezhető meg. S teljesen fölösleges azon vitatkozni, hogy kommunista volt-e vagy nem. ’56-ban megindult egy folyamat, amely 1990-ben befejeződött. Ez számomra ilyen egyszerű... — Nem érez csalódottságot, hogy nem úgy mennek a dolgok, ahogy képzelte? Hogy érzi most magát a parlamentben? — Én nagyon komolyan veszem a képviselői munkát, s hogy független lettem és maradtam, az az egyetlen nekem való dolog. Megadja azt az erkölcsi bázist, amelynek alapján politizálhatok. — Van a független képviselők között valami szorosabb kapcsolat? — Nincs. Korrekt a viszonyunk, de szerintem a legtöbb függetlenné vált képviselő inkább kivár, mégpedig arra vár, mikor hívja őket meg — vagy vissza — valamelyik párt. A választásokig meg fog fogyatkozni a függetlenek csoportja. — Igen, a választások bebizonyították, hogy függetlenként nemigen lehet a parlamentbe kerülni. Ön nem gondol rá, hogy feladja függetlenségét? — Nem, nem. Megint függetlenként indulok. — Azok a pártok, amelyek 1994-ben támogatták, most a parlamenti patkó ellenkező oldalain ülnek vagy be sem kerültek a parlamentbe. — Ez így van. Ennek ellenére talán lesz párt, amely továbbra is támogat, s lesz olyan, amely nem. Ez benne van a pakliban. — Ha már szó volt 1994- ről, ön szerint hogyan haladtak a dolgok az elmúlt két évben? — Rólam mindenki tudja: nem vagyok szocialista, de állítom, hogy javult a helyzet, legalábbis megindult egy pozitív folyamat. Az ellenzék kételkedett benne, hogy a miniszterelnök végigviszi a megszorító intézkedéseket. S a miniszterelnök végigvitte, mert enélkül esélyünk sem lehetne a fennmaradásra. Már csődbe ment volna az ország. * — Mostani rossz közérzetünk ezek szerint nem a csődtől van... — Dehogyis! Most egy nagyon kemény átmeneti időszakban vagyunk, a probléma csak az — idézőjelben csak —, hogy azokat a pozitív folyamatokat, amelyek megindultak a gazdaságban, a polgár még nem érzi a bőrén. Majd tíztizenöt év múlva... — S ön, mint gazdasági szakember, mit érez? — A Zwack Unicum Rt. virágzó cég, de a fogyasztás visszaesését mi is érezzük. Én azonban hosszú távon 20A1CKJ . bízom a sikerben. Mármint az ország sikerében is. A . , probléma inkább az, hogy hosszú idő eltelik, amíg a makrogazdaságban érezhető fellendülés elér a mikro- fi,. gazdaságig. Nem hiszek ab- ' iC. ban, hogy ez 2000-ig meg is történhet. Inkább 2005 körül... Van ugyanis egy meg-lehetősen nagy ellenállás az új Európai Unió egyes orszá-, tágai részéről, s erről itthon nem nagyon hallani. Nekik nem egyértelmű érdekük, hogy mi csatlakozzunk... — S arról sem igen beszélünk, hogy nekünk sem csak előnyökkel jár a csatlakozás, hanem hátrányokkal is. — Pontosan. S az embereknek tisztában kellene lenniük a hátrányokkal is ahhoz, hogy dönteni tudjanak. Bár szerintem mindenképpen a csatlakozás mellett kell dönteni, még akkor is, ha ez bizony újabb megszorításokkal jár. — Mi történne Magyarországgal, ha egy esetleges népszavazás nemleges lenne? — Nagyon nagy baj lenne. Még akkor is, ha a csatlakozás hátrányai megfoghatók, az előnyei pedig nem mindig... — Azaz az előnyöket csak a fiatal, esetleg a középkorú generáció érezheti. Az idősebbek pedig csak küszködhetnek, mint Mózes a pusztában, de nem érhetik el az ígéret földjét. — Igen. Hiszen tíz év múlva még csak egy pici javulást lehet érezni, húsz év múlva már talán elérhetünk egy alacsonyabb osztrák életszínvonalat. S harminc-negyven év kell ahhoz, hogy Magyarország megvalósítsa azt, amiben 1990-ben oly sokan reménykedtek. A baj csak az, hogy 1991-re várták azt, aminek bekövetkezéséhez évtizedek kellenek. ^ ^ Gyémánt Mariann A FOGYASZTÓ IS KÉPBE KERÜL Tiltások a tisztességért A tisztességtelen piaci magatartás és a verseny korlátozásának tilalmáról szóló törvényhez beérkezett módosító javaslatokról kedden, a végleges szövegről pedig jövő héten szavaz az Országgyűlés. A tisztességtelen piaci verseny tiltásáról 1990-ben már elfogadott egy törvényt az Országgyűlés, amelynek alapvető elemeit a most elfogadandó jogszabály is átveszi. A korábbi törvény sikerét jelzi, hogy 1994 végéig 287, a tisztességes versenyt sértő és 109, a fogyasztók megtévesztésével kapcsolatos ügyben járt el a Gazdasági Versenyhivatal. A megelőzés azonban nem elég hatékony. Az új javaslat továbbra is tiltja a hírnévrontást, valamint a mások hitelképességet sértő, veszélyeztető viselkedést, valamint az üzleti titkok tisztességtelen megszerzését, nyilvánosságra hozatalát. Ugyanakkor pontosan meg is határozza a tisztességtelen megszerzés fogalmát. Továbbfejleszti a versenyt korlátozó megállapodások és a piacuralmi helyzettel való visszaélés tilalmát. Ilyennek minősíti például, ha a szerződést indokolatlan előny biztosításához kötik, ha a termelést, a forgalmazást vagy a műszaki fejlesztést a fogyasztót károsítva korlátozzák, vagy ha az áremelést megelőzően, esetleg annak előidézése érdekében az árut a forgalomból indokolatlanul kivonják. A törvény a fogyasztók érdekeit is védi, de azt is a verseny szempontjából. Ez a jogszabály egyértelművé teszi, hogy tilos az árut a versenytárs beleegyezése nélkül úgy előállítani és forgalomba hozni, hogy az a versenytársénak tűnhessen. Tilos hazai árut külföldiként vagy külföldit magyarként megjelölni. Újdonság, hogy a „szolgai utánzás” tilalma független az áru tartalmától, minőségétől. A fogyasztó megtévesztésének minősül nemcsak a hamis információ — ár, összetétel, használat, eredet, beszerzés forrása, környezetre, egészségre gyakorolt hatása stb. —, hanem az is, ha elhallgatják, hogy az áru nem felel meg a jogszabályi előírásoknak, felhasználása a szokásostól eltérő feltételeket kivon, vagy más a vásárlást hátrányosan befolyásoló tényezőt. Ráadásul a megtévesztés ezentúl nemcsak az áruhoz, hanem annak forgalmazásához is kapcsolódhat. Lehet ez például a fizetési feltételekre, az engedményekre vagy a vásárláshoz kapcsolódó nyereményekre vonatkozó hamis információ. Szintén új elem, hogy a megtévesztésen túl a törvény bünteti a fogyasztó választási szabadságát korlátozó olyan eladási módszereket, amelyek jelentősen megnehezítik az áru, illetve az ajánlat valós megítélését, más ajánlatokkal való tárgyszerű összehasonlítását. BELFÖLD MINISZTER A LOVIN Őrzik a ménest védelmi Miniszter Díját és a Magyar Kanca Díjat adta át a futamokon legjobban szerepelt lovaknak, illetve lovasoknak. A miniszteri gesztus egyúttal a környezetvédelem és a lótenyésztés kapcsolatára figyelmeztet. Ahogy Kovács Mátyás, a Környezetvédelmi Minisztérium Természetvédelmi Hivatalának illetékese lapunknak kifejtette: a tárca tulajdonában van az a ménes, amely rideg állattartási körülmények között él az aggteleki fennsíkon. Egyes szakértők szerint az úgynevezett hucul lovon érkeztek őseink a Kárpát-medencébe, és ez a világosdrapp színű, erős testalkatú, az időjárás viszontagságainak ellenálló fajta egyesíti magában azokat a tulajdonságokat, amelyek alkalmassá tették az Urálból elszármazott emberek kiszolgálására. A ménest mintegy élő genetikai laboratóriumként kezelik, hiszen kedvező élettani tulajdonságait a megfelelő tenyésztéssel próbálják fenntartani az utókor számára. Kovács Mátyás hangsúlyozta: a környezetvédelmi tárca a nemzeti park területén élő ménesen kívül rendelkezik olyan lóállománnyal is, amellyel a nemzeti parkok felügyeletét ellátó őrök látják el szolgálatukat. G. K. I. Baja Ferenc nem játékszenvedélyét akarta kielégíteni vasárnap a galopp-pályán. A környezetvédelmi tárca első embere a lótenyésztők, lósportkedvelők és -művelők számára igen rangos elismerést, a Környezet- ELSZÁRMAZOTT „KOPONYÁK” BUDAPESTEN A tudósok realisták (Folytatás az 1. oldalról) A Magyarok Tudóstalálkozójának vendégseregében jó néhány világhírnevet szerzett, külhonból hazalátogató személyiség forgolódik e két napon. Igaz, Oláh György Nobel-díjas kémikus videokazettán juttatta el üdvözlő beszédét, de Antal Bejczy, az informatika „vallásának” egyik alapítóatyja, vagy a szintén informatikus Miklós G. Boda a svéd Ericsontól, nemkülönben Éva Klein rákkutató-genetikus, Budapesten kapcsolódott be az eszmecserébe. A határon túli magyar „koponyák” közül itt láttuk például a szlovák akadémia egyetlen magyar tagját, Bauer Győzőt, valamint Toró Tibort, a neves romániai fizikust. Havass Miklós, a tudóstalálkozót rendező MTESZ elnöke azt ígérte, szétfeszítik a szabályos konferencia-műfaj kereteit, vagyis az előadások között alapos vita is zajlik majd. Holnap el kell jutni egyfajta cselekvési vagy akcióprogram kibocsátásához is, amelyben körvonalaznák a világot behálózó magyar tudóstársadalom együttműködését, a nagyvilágban és itthon folyó szakmai munka kölcsönös támogatását. Megkérdeztük Havass Miklóst, hogy a Magyarok Tudóstalálkozójának vitái mennyiben ágyazódnak bele a világkongresszus szempontrendszerébe, amelyben többek között „egy új nemzeteszmény megteremtése” is szerepel. Az MTESZ elnöke azt felelte, a „reálszférát” képviselő tudósok a gazdaságtól az oktatásig vizsgálják a problémákat, az ideologikus és filozofikus megközelítéseket mellőzik. Mégis figyelembe veszik munkájuk során a világkongresszus plenáris és szekcióüléseinek benyomásait, amelyeket Bakos István, a Magyarok Világszövetsége főtitkára összegez majd számukra a MTESZ-székházban. íme a tudóstalálkozó — Havass szerinti — egyik vezérgondolata: hazánk jövője erősen a nemzetközi munkamegosztásban elfoglalt szereptől és a fejlett ipari országok támogatásától függ. E két tényező pedig attól, milyen választ ad e nemzet a kor információs kihívására. Joó 25. HETI PÉNZFORGÓ Legyünk óvatosak! Az elmúlt hét tőzsdei szenzációja az volt, hogy soha nem tapasztalt mértékben emelkedtek a részvények árfolyamai. Január óta átlagosan — forintban számolva — százszázalékos mértékű növekedés volt tapasztalható, ami dollárban 80 százaléknak felel meg, így a világ tőzsdei szakértői jelenleg a budapesti börzét tekintik a legfejlődőképesebb piacnak. Ehhez még azt is hozzátehetjük, hogy ugyanezek a szakértők úgy vélekednek: a magyar részvények közül számos még mindig alulértékelt. Ennek ellenére a tapasztalatlan kisbefektetők számára nagy kockázatot jelent, ha megtakarított pénzüket tőzsdei részvényekben tartják, mivel nincsenek felkészülve arra, hogy folyamatosan figyelemmel kísérjék az árfolyamváltozásokat. Erre jó példa a Balaton partján működő Balatonfüszért Rt., amely a tőzsdén is szerepel. A cég privatizációja sikertelen volt. Feltehetően ezt érezte meg a piac is, ugyanis idén a társaság rekordveszteséget könyvelhetett el. Képtelenek a kiskereskedelemben a növekvő konkurenciával felvenni a harcot. Ezért, akiknek ilyen részvényük van, nem sok jóval biztathatók. Egy évvel ezelőtt egy Balatonfüszértért még 2300 forintot is megadtak, napjainkban pedig már csak 700 forintot ér egy ezerforintos névértékű részvény. A kisbefektetők számára tehát továbbra is csak a hagyományos betétek ajánlhatók, annak ellenére, hogy folyamatosan csökkennek a betéti kamatok. Mértékük most már olyan alacsony, hogy veszélyezteti a háztartások megtakarításának „beszívását”. Eddig abban biztosak lehettünk, hogy nem érdemes devizában megtakarítani pénzünket, de ha a forintbetétek kamatai tovább esnek, és a forintleértékelés mértéke változatlan marad, akkor előbb-utóbb mégis „átvándorolhatnak” a forintbetétek a devizaszámlákra. (Ez a veszély azonban az ősz beállta előtt aligha várható, és talán abban is lehet reménykedni, hogy a forintbetétek kamatai mégis „megemberelik” magukat. B. M.