Esti Hírlap, 1996. június (41. évfolyam, 114-133. szám)

1996-06-17 / 124. szám

1996. június 17., hétfő PARLAMENTI PÁHOLY Átvilágítandók A koalíciós partnerek né­zeteltéréseit­ követő több he­tes csönd után ismét napi­rendre kerül az ügynöktör­vény is. Az általános vita során sem sikerült meg­egyezniük olyan kérdések­ről, mint az átvilágítandók és a felállítandó történelmi hivatalba kerülő dokumen­tumok, valamint az érintet­tek által hozzáférhető infor­mációk köre. Legutóbb az MSZP kérte a halasztást al­kotmányossági aggályaira hivatkozva, de azóta sem történt semmi. A törvény részletes vitájára valószínű­leg a nemzetbiztonsági bi­zottság sürgető javaslata nyomán került sor. Nem közeledtek az állás­pontok abban a kérdésben, hogy az előterjesztés sze­rinti körülbelül 600 főt — országgyűlési képviselők, kormánytagok és az Or­szággyűlés vagy a köztár­sasági elnök előtt esküt tett tisztségviselők világítsák át —, vagy az SZDSZ által ja­vasolt módon a bírókat, ügyészeket, valamint a vá­rosok és a budapesti kerü­letek képviselőit is. Esetleg Kőszeg Ferenc javaslata szerint mindenkinek joga legyen kérni az átvilágítást, így a választóknak is. Közeledtek viszont az át­adandó iratok ügyében. Ere­detileg csak a III/III-as ira­tok kerültek volna a törté­nelmi hivatalba. Az MSZP most elfogadná, hogy min­den olyan irat átvihető le­gyen, amely „a jelenlegi tör­vények értelmében nem ke­zelhető”. Az SZDSZ ezt a meghatározást megfelelő jogszabály hiányában pon­tatlannak tartja, ezért azt javasolja, hogy „a nemzet­­biztonsági feladatok ellátá­sához szükségtelen” kifeje­zés kerüljön a helyére. Vita van arról is, hogy milyen irat adható az érintettek ke­zébe. Az MSZP csak azokat adná, amelyekből az infor­mációs forrásra nem lehet következtetni. Az SZDSZ ellenben úgy véli, hogy ilyen alapon szinte minden irat titkosítható lenne, mivel utalások, közvetett informá­ciók nyomán az esetek több­ségében azonosíthatók a sze­mélyek, így azt javasolja, hogy csak az iratban szerep­lő személyazonosító adato­kat lehessen elzárni az érin­tett elől. Arról sincs még megál­lapodás, hogy az átadások­ról szóló döntéseket kizáró­lag a nemzetbiztonsági szol­gálatra bízzák (MSZP) vagy legyen egy tudósokból álló civil ellenőrző bizottság is (SZDSZ). A csúszás könnyen okoz­hatja azt, hogy a jelenlegi képviselők már megússzák az átvilágítást. A módosító javaslatok elfogadása után a törvény ugyanis az Alkot­mánybíróság elé kerül, amely várhatóan már nem foglalkozik vele az ősz előtt, így a törvény hatály­balépése után még lesz le­hetőség arra, hogy az átvi­lágító bírák döntése ellen az érintettek bírósághoz fordulhassanak, s a per vé­géig a parlamenti ciklus is véget érhet. Pedig az egyik átvilágító bíró korábbi nyi­latkozatából tudható, hogy az abc szerinti első negyven képviselő között már akad­tak volt ügynökre. m­ ZWACK: NEM A KISEMBEREK LELEPLEZÉSE A CÉL Minden nap késlekedés újabb károkat okoznt. Ha vihart akart volna kavarni Zwack Péter független kép­viselő, s kiszámította volna, mi a magyar gazdasági és a politikai élet legneuralgikusabb pontja, nem indítványoz­hatott volna mást, mint a feketegazdaság elleni kormány­zati fellépést, s nem csatlakozhatott volna nagyobb vitát kiváltó törvényjavaslathoz, mint a Nagy Imre emlékét megörökíteni szándékozó előterjesztés. A függetlenséggel az ember valamiféle hűvös távolságtartást társít, Zwack Péter függetlensége azonban ennek pont az ellenkezője. Mintha mindenben benne lenne. — Számított arra, hogy mind a feketegazdaság elle­ni szervezet felállítása, mind a Nagy Imre-törvény indítványozása minden ed­diginél jobban felkorbá­csolja a kedélyeket, sőt a koalíciós pártokat is meg­osztja? — kérdeztük a Zwack Unicum Rt. elnökét. — Tudja, a függetlenség nagy előnye éppen az, hogy az ember a pártok politiká­jától függetlenül tudja ki­alakítani a véleményét. En­gem mindig az vezet — bár­milyen fellengzősen hang­zik is —, ami ennek az or­szágnak a javát szolgálja. A feketegazdaság visszaszorí­tása európai uniós csatla­kozásunk egyik alapvető követelménye, éppen ezért én elengedhetetlenül szük­ségesnek tartottam és tar­tom a nyomozóhivatal lét­rejöttét. Azért javasoltam, hogy ezt a tevékenységet ki kell vonni a napi politika szférájából és a legfőbb ügyész fennhatósága alá rendelni, mert csak ez a pártatlanság garanciája. A parlamenti vitában azon­ban olyan napi politikai szempontok merültek fel, amelyeket én helytelennek tartok. — Mire gondol? — Arra, hogy az országos érdekeket még mindig nem tudjuk az egyéni éredekek fölé helyezni. Félreértés ne essék, én ezt nem tartom rendkívülinek a politikai életben, csak nem örülök neki. Mert hát az ember ne legyen naiv... — S ha az ember nem na­iv, elképzelhető, hogy a fe­ketegazdaságot meg lehet szüntetni? — Megszüntetni persze nem lehet, az ember ne ál­tassa magát. De csökkenteni lehet. S különben is: itt nem a kisemberek leleplezése a cél, hanem a gazdasági bű­nözés visszaszorítása, amelyre csak egy koncent­rált, független szervezet ké­pes. Ötszázmilliárdos gazda­sági visszaélésről van szó évente, s minden nap, amit elveszítünk, újabb és újabb károkat okoz. A nyomozóhi­vatalnak már júniusban fel kellett volna állnia, s még mindig nincs megegyezés! Lehet, hogy az is megoldás, ha a rendőrségen belül hoz­zák létre ezt a szervezetet, de az a veszély is fennáll, hogy ugyanott akadnak el a dolgok, ahol eddig. — Valami azért mindig történik. Csurran egy Stad­­ler-áfaügy, cseppen egy Pa­lotás-adóügy... — Én ehhez nem tudok hozzászólni. Sem Stadler, sem Palotás dolgait nem is­merem, ez nem is az én fel­adatom. De vannak elveim, Zwack Péter amelyekhez ragaszkodom. És komolytalannak tartom azokat az üzengetéseket, amelyekre a sajtót használ­ják fel mindkét oldalon. — Ami viszont a Nagy Imre-emléktörvényt illeti: gondolta, amikor csatlako­zott az aláírókhoz, hogy eb­ből is „háború”lesz? — Természetesen nem. Csak azt tudtam, hogy bár 1956-ban én már nem éltem itthon, az, hogy ma megint itthon lehetek, 1956-nak köszönhető. Megint csak nem látom a vita értelmét, hiszen Nagy Imre szerepe szerintem nem kérdőjelez­hető meg. S teljesen fölösle­ges azon vitatkozni, hogy kommunista volt-e vagy nem. ’56-ban megindult egy folyamat, amely 1990-ben befejeződött. Ez számomra ilyen egyszerű... — Nem érez csalódottsá­got, hogy nem úgy mennek a dolgok, ahogy képzelte? Hogy érzi most magát a parlamentben? — Én nagyon komolyan veszem a képviselői mun­kát, s hogy független lettem és maradtam, az az egyet­len nekem való dolog. Meg­adja azt az erkölcsi bázist, amelynek alapján politizál­hatok. — Van a független képvi­selők között valami szoro­sabb kapcsolat? — Nincs. Korrekt a vi­szonyunk, de szerintem a legtöbb függetlenné vált képviselő inkább kivár, mégpedig arra vár, mikor hívja őket meg — vagy vissza — valamelyik párt. A választásokig meg fog fo­gyatkozni a függetlenek csoportja. — Igen, a választások be­bizonyították, hogy függet­lenként nemigen lehet a parlamentbe kerülni. Ön nem gondol rá, hogy feladja függetlenségét? — Nem, nem. Megint függetlenként indulok. — Azok a pártok, ame­lyek 1994-ben támogatták, most a parlamenti patkó el­lenkező oldalain ülnek vagy be sem kerültek a parla­mentbe. — Ez így van. Ennek el­lenére talán lesz párt, amely továbbra is támogat, s lesz olyan, amely nem. Ez benne van a pakliban. — Ha már szó volt 1994- ről, ön szerint hogyan ha­ladtak a dolgok az elmúlt két évben? — Rólam mindenki tudja: nem vagyok szocialista, de állítom, hogy javult a hely­zet, legalábbis megindult egy pozitív folyamat. Az el­lenzék kételkedett benne, hogy a miniszterelnök végig­viszi a megszorító intézke­déseket. S a miniszterelnök végigvitte, mert enélkül esé­lyünk sem lehetne a fennma­radásra. Már csődbe ment volna az ország. * — Mostani rossz közérze­tünk ezek szerint nem a csődtől van... — Dehogyis! Most egy nagyon kemény átmeneti időszakban vagyunk, a probléma csak az — idéző­jelben csak —, hogy azokat a pozitív folyamatokat, amelyek megindultak a gazdaságban, a polgár még nem érzi a bőrén. Majd tíz­tizenöt év múlva... — S ön, mint gazdasági szakember, mit érez? — A Zwack Unicum Rt. virágzó cég, de a fogyasztás visszaesését mi is érezzük. Én azonban hosszú távon 20A1CK­J­ . bízom a sikerben. Mármint­ az ország sikerében is. A . , probléma inkább az, hogy hosszú idő eltelik, amíg a makrogazdaságban érezhe­tő fellendülés elér a mikro- fi,. gazdaságig. Nem hiszek ab- ' iC. ban, hogy ez 2000-ig meg­ i­s történhet. Inkább 2005 kö­­­­rül... Van ugyanis egy meg-­­­lehetősen nagy ellenállás az új Európai Unió egyes orszá-­­, tá­gai részéről, s erről itthon­­­ nem nagyon hallani. Nekik nem egyértelmű érdekük, hogy mi csatlakozzunk... — S arról sem igen be­szélünk, hogy nekünk sem csak előnyökkel jár a csat­lakozás, hanem hátrányok­kal is. — Pontosan. S az embe­reknek tisztában kellene lenniük a hátrányokkal is ahhoz, hogy dönteni tudja­nak. Bár szerintem minden­képpen a csatlakozás mel­lett kell dönteni, még akkor is, ha ez bizony újabb meg­szorításokkal jár. — Mi történne Magyar­­országgal, ha egy esetleges népszavazás nemleges len­ne? — Nagyon nagy baj len­ne. Még akkor is, ha a csat­lakozás hátrányai megfog­hatók, az előnyei pedig nem mindig... — Azaz az előnyöket csak a fiatal, esetleg a kö­zépkorú generáció érezheti. Az idősebbek pedig csak küszködhetnek, mint Mózes a pusztában, de nem érhe­tik el az ígéret földjét. — Igen. Hiszen tíz év múlva még csak egy pici javulást lehet érezni, húsz év múlva már talán elérhe­tünk egy alacsonyabb osztrák életszínvonalat. S harminc-negyven év kell ahhoz, hogy Magyarország megvalósítsa azt, amiben 1990-ben oly sokan re­ménykedtek. A baj csak az, hogy 1991-re várták azt, aminek bekövetkezé­séhez évtizedek kellenek. ^ ^ Gyémánt Mariann A FOGYASZTÓ IS KÉPBE KERÜL Tiltások a tisztességért A tisztességtelen piaci ma­gatartás és a verseny korlá­tozásának tilalmáról szóló törvényhez beérkezett mó­dosító javaslatokról ked­den, a végleges szövegről pedig jövő héten szavaz az Országgyűlés. A tisztességtelen piaci verseny tiltásáról 1990-ben már elfogadott egy törvényt az Országgyűlés, amelynek alapvető elemeit a most el­fogadandó jogszabály is át­veszi. A korábbi törvény si­kerét jelzi, hogy 1994 végé­ig 287, a tisztességes ver­senyt sértő és 109, a fo­gyasztók megtévesztésével kapcsolatos ügyben járt el a Gazdasági Versenyhivatal. A megelőzés azonban nem elég hatékony. Az új javaslat továbbra is tiltja a hír­névrontást, valamint a mások hitelképességet sértő, veszélyeztető visel­kedést, valamint az üzleti titkok tisztességtelen megszerzé­sét, nyilvánosságra hozata­lát. Ugyanakkor pontosan meg is határozza a tisztes­ségtelen megszerzés fogal­mát. Továbbfejleszti a ver­senyt korlátozó megállapo­dások és a piacuralmi hely­zettel való visszaélés tilal­mát. Ilyennek minősíti pél­dául, ha a szerződést indo­kolatlan előny biztosításá­hoz kötik, ha a termelést, a forgalmazást vagy a műsza­ki fejlesztést a fogyasztót károsítva korlátozzák, vagy ha az áremelést megelőző­en, esetleg annak előidézése érdekében az árut a forga­lomból indokolatlanul ki­vonják. A törvény a fogyasztók érdekeit is védi, de azt is a verseny szempontjából. Ez a jogszabály egyértel­művé teszi, hogy tilos az árut a versenytárs bele­egyezése nélkül úgy előállí­tani és forgalomba hozni, hogy az a versenytársénak tűnhessen. Tilos hazai árut külföldiként vagy külföldit magyarként megjelölni. Új­donság, hogy a „szolgai utánzás” tilalma független az áru tartalmától, minősé­gétől. A fogyasztó megté­vesztésének minősül nem­csak a hamis információ — ár, összetétel, használat, eredet, beszerzés forrása, környezetre, egészségre gyakorolt hatása stb. —, hanem az is, ha elhallgatják, hogy az áru nem felel meg a jog­szabályi előírásoknak, felhasználása a szokásos­tól eltérő feltételeket ki­von, vagy más a vásárlást hátrá­nyosan befolyásoló ténye­zőt. Ráadásul a megtévesz­tés ezentúl nemcsak az áru­hoz, hanem annak forgal­mazásához is kapcsolódhat. Lehet ez például a fizetési feltéte­lekre, az engedményekre vagy a vásárláshoz kap­csolódó nyereményekre vonatkozó hamis infor­máció. Szintén új elem, hogy a megtévesztésen túl a tör­vény bünteti a fogyasztó választási szabadságát kor­látozó olyan eladási mód­szereket, amelyek jelentő­sen megnehezítik az áru, il­letve az ajánlat valós meg­ítélését, más ajánlatokkal való tárgyszerű összehason­lítását. BELFÖLD MINISZTER A LOVIN Őr­zik a ménest védelmi Miniszter Díját és a Magyar Kanca Díjat adta át a futamokon legjobban sze­repelt lovaknak, illetve lova­soknak. A miniszteri gesztus egyúttal a környezetvédelem és a lótenyésztés kapcsolatá­ra figyelmeztet. Ahogy Kovács Mátyás, a Környezetvédelmi Minisztéri­um Természetvédelmi Hiva­talának illetékese lapunknak kifejtette: a tárca tulajdoná­ban van az a ménes, amely ri­deg állattartási körülmények között él az aggteleki fennsí­kon. Egyes szakértők szerint az úgynevezett hucul lovon érkeztek őseink a Kárpát-me­dencébe, és ez a világosdrapp színű, erős testalkatú, az idő­járás viszontagságainak el­lenálló fajta egyesíti magá­ban azokat a tulajdonságo­kat, amelyek alkalmassá tet­ték az Urálból elszármazott emberek kiszolgálására. A ménest mintegy élő genetikai laboratóriumként kezelik, hi­szen kedvező élettani tulaj­donságait a megfelelő te­nyésztéssel próbálják fenn­tartani az utókor számára. Kovács Mátyás hangsúlyozta: a környezetvédelmi tárca a nemzeti park területén élő ménesen kívül rendelkezik olyan lóállománnyal is, amellyel a nemzeti parkok felügyeletét ellátó őrök látják el szolgálatukat. G. K. I. Baja Ferenc nem játék­­szenvedélyét akarta kielégí­teni vasárnap a galopp-pá­lyán. A környezetvédelmi tárca első embere a lóte­nyésztők, lósportkedvelők és -művelők számára igen ran­gos elismerést, a Környezet- ELSZÁRMAZOTT „KOPONYÁK” BUDAPESTEN A tudósok realisták (Folytatás az 1. oldalról) A Magyarok Tudóstalál­kozójának vendégseregében jó néhány világhírnevet szerzett, külhonból hazalá­togató személyiség forgoló­dik e két napon. Igaz, Oláh György Nobel-díjas kémikus videokazettán juttatta el üd­vözlő beszédét, de Antal Bejczy, az informatika „val­lásának” egyik alapítóatyja, vagy a szintén informatikus Miklós G. Boda a svéd Ericsontól, nemkülönben Éva Klein rákkutató-geneti­kus, Budapesten kapcsoló­dott be az eszmecserébe. A határon túli magyar „kopo­nyák” közül itt láttuk példá­ul a szlovák akadémia egyetlen magyar tagját, Ba­uer Győzőt, valamint Toró Tibort, a neves romániai fi­zikust. Havass Miklós, a tudósta­lálkozót rendező MTESZ el­nöke azt ígérte, szétfeszítik a szabályos konferencia-műfaj kereteit, vagyis az előadások között alapos vita is zajlik majd. Holnap el kell jutni egyfajta cselekvési vagy ak­cióprogram kibocsátásához is, amelyben körvonalaznák a világot behálózó magyar tudóstársadalom együttmű­ködését, a nagyvilágban és itthon folyó szakmai munka kölcsönös támogatását. Megkérdeztük Havass Miklóst, hogy a Magyarok Tudóstalálkozójának vitái mennyiben ágyazódnak bele a világkongresszus szem­pontrendszerébe, amelyben többek között „egy új nem­zeteszmény megteremtése” is szerepel. Az MTESZ elnö­ke azt felelte, a „reálszférát” képviselő tudósok a gazda­ságtól az oktatásig vizsgál­ják a problémákat, az ideo­logikus és filozofikus meg­közelítéseket mellőzik. Még­is figyelembe veszik munká­juk során a világkongresszus plenáris és szekcióüléseinek benyomásait, amelyeket Ba­kos István, a Magyarok Vi­lágszövetsége főtitkára összegez majd számukra a MTESZ-székházban. íme a tudóstalálkozó — Havass szerinti — egyik ve­zérgondolata: hazánk jövő­je erősen a nemzetközi munkamegosztásban elfog­lalt szereptől és a fejlett ipari országok támogatásá­tól függ. E két tényező pe­dig attól, milyen választ ad e nemzet a kor információs kihívására. Joó 25. HETI PÉNZFORGÓ Legyünk óvatosak! Az elmúlt hét tőzsdei szen­zációja az volt, hogy soha nem tapasztalt mértékben emelkedtek a részvények árfolyamai. Január óta át­lagosan — forintban szá­molva — százszázalékos mértékű növekedés volt ta­pasztalható, ami dollárban 80 százaléknak felel meg, így a világ tőzsdei szakértői jelenleg a budapesti börzét tekintik a legfejlődőképe­­sebb piacnak. Ehhez még azt is hozzá­tehetjük, hogy ugyanezek a szakértők úgy vélekednek: a magyar részvények közül számos még mindig alulér­tékelt. Ennek ellenére a ta­pasztalatlan kisbefektetők számára nagy kockázatot jelent, ha megtakarított pénzüket tőzsdei részvé­nyekben tartják, mivel nin­csenek felkészülve arra, hogy folyamatosan figye­lemmel kísérjék az árfo­lyamváltozásokat. Erre jó példa a Balaton partján működő Balatonfüszért Rt., amely a tőzsdén is szerepel. A cég privatizációja siker­telen volt. Feltehetően ezt érezte meg a piac is, ugyan­is idén a társaság rekord­veszteséget könyvelhetett el. Képtelenek a kiskeres­kedelemben a növekvő konkurenciával felvenni a harcot. Ezért, akiknek ilyen részvényük van, nem sok jóval biztathatók. Egy évvel ezelőtt egy Balatonfüszér­­tért még 2300 forintot is megadtak, napjainkban pe­dig már csak 700 forintot ér egy ezerforintos névértékű részvény. A kisbefektetők számára tehát továbbra is csak a hagyományos betétek ajánlhatók, annak ellenére, hogy folyamatosan csök­kennek a betéti kamatok. Mértékük most már olyan alacsony, hogy veszélyezte­ti a háztartások megtakarí­tásának „beszívását”. Ed­dig abban biztosak lehet­tünk, hogy nem érdemes devizában megtakarítani pénzünket, de ha a forint­betétek kamatai tovább es­nek, és a forintleértékelés mértéke változatlan marad, akkor előbb-utóbb mégis „átvándorolhatnak” a fo­rintbetétek a devizaszám­lákra. (Ez a veszély azon­ban az ősz beállta előtt aligha várható, és talán ab­ban is lehet reménykedni, hogy a forintbetétek kama­tai mégis „megemberelik” magukat. B. M.

Next