Esti Hírlap, 1996. június (41. évfolyam, 114-133. szám)

1996-06-17 / 124. szám

T1" „A film, amely egyesíti Németországot” — írta egy berlini lap 1991-ben, a Go Trabi,­go című filmről. Az új~Németor­­szág nyugati és keleti fe­le valóban együtt neve­tett ezen a vígjátékon, melyet az alkotók az egykori NDK paródiájá­­nak­ szántak. A Go, Tra­bi­go azonban az egész vadkelet pamfletje lett, hiszen mi, magyarok is éppúgy magunkra is­merhetünk ebből a film­ből, mint a csehek, a len­gyelek vagy a németek. A németeknek a Go, Trabi, go olyan, mint ne­künk a Tanú. Kicsit en­nek a filmnek is köszön­hető, hogy a Trabant le­genda lett. Dalok szület­tek róla, sőt még a nagy Godard is megemléke­zett felőle, amikor azt mondta: Honeckert arra kellene ítélni, hogy be­zárják egy Trabantba. A Trabant mindmáig az NDK szimbóluma. A „papírjaguár” majdnem akkora nép­szerűségre tett szert a világban, mint nyugati vetélytársa, a Volkswa­gen. Egyébként a Volks­wagenről készült kicsi kocsi sorozatot szintén nagy sikerrel vetítették. Az egyik német adón például épp tegnap is játszották. csordás AZ AKARATERŐ DIADALA L'i.T i­\Ci ~ «7' . Vándorlás a hosszú után fi - -- ti / i 11 1* ............---------------------------------------1 «*2 A. £ _ I».. I.Zt 1-1 Tz- .. .1 ' 7 ' -1 — lal, Koszty Gyulával és dr. Hegedűs Ákossal. Járjuk az ország kisebb-nagyobb klubjait, korábban Origi­nal, most pedig Mityó­ Ge­­mini néven. A régi dalaim mellett természetesen sze­retnénk minél előbb új szerzeményeket is hangsza­lagra rögzíteni és játszani. Hisz annyi minden történt vándorlás közben a hosszú úton, amiről beszélnem kell. — A verebek azt csiripe­lik itt a Palatínuson, hogy lesz egy szuperkoncert is, ahol az eredeti felállásban játsszák el a legnagyobb Gemini-slágereket.­­ Valóban szó volt róla, s úgy tűnik, hogy a teljes gárda szívesen próbálkozna az idő kerekének a vissza­forgatásával, legalábbis egy nagy buli erejéig. (További részleteket a Budapest Tv június 27-én, 21 órakor kezdődő összállí­­tásából, a Budaörsi Televí­zió műsorából tudhatnak meg, amelynek egyik ven­dége Papp Imre a Mityó-Geminiberg P. Horváth Gábor Szezonnyitó strandbulira szólt a meghívónk, sramli­­zenekarral, Éles Istvánnal, sörivóversennyel, szépség­­királynő-választással és a kislányok nagy kedvencé­nek, Vörös Istvánnak, no meg a Prognózisnak a kon­certjével. Mi mégis a plaká­tokon szerényen meghúzó­dó Mityó-Geminire voltunk a legkíváncsibbak. Mityó, azaz Papp Imre a hetvenes évek egyik legnépszerűbb hazai zenekarának, a Ge­­mininek volt az énekese és slágergyárosa is egyben. Súlyos betegségét azzal a csodával határos akarate­rővel gyűrte le, amely csak a legnagyobb művészek sa­játja. — Vándorlás a hosszú úton, Trojkadal, Ha eladod a szíved. Néked csak egy idegen, Ne felejts el emlé­kezni... Ezekhez a szerze­ményeihez valószínűleg jó néhány mai negyvenesnek fűződik szép emléke, vagy a Repülő zenekar című dal­hoz. Hová repült a zenekar? — A hetvenes évek végén úgy döntöttünk, hogy külön repülünk tovább. Akadt köztünk olyan, akinek sike­rült megállnia a helyét a vállalkozások ingoványos talaján is. Ez persze nem FOTÓ: CZAGÁNY BALÁZS akar kritika lenni, mind­össze annyit jelent, hogy én nem tudtam elképzelni ma­gamat máshol, csak a szín­padon. Lemezt írtam Ko­vács Katinak, Karda Beá­nak, több barátom dalait hangszereltem, s úgyne­vezett vendéglátós zenész­ként bebarangoltam Nyu­­gat-Európát, amikor majd­nem pontot nem tett utá­nam egy kullancs. Nehéz időszak következett, mert nem voltam benne biztos, hogy színpad nélkül érde­mes tovább csinálnom az egészet. Márpedig arra, hogy énekes-zeneszerző­­billentyűs muzsikus marad­hassak, nem sok esélyem volt. Most mégis itt vagyok! — Miért éppen a Palatí­nuson? — Az étterem tulajdono­sa, Varga Imre volt az az ember, aki egy pillanatig sem akarta elfogadni, hogy nincs tovább. Egyszer csak azzal állt elő, hogy koncer­tet szervezett egy pince­klubban, s nem tehetem meg vele, hogy nem lépek fel. Mint aki mély álomból ébredt, úgy bámultam rá. Nemhogy mankóval, de já­rókerettel is nehezen mo­zogtam. A régi barátsá­gunkra való tekintettel mégis vállaltam a megmé­rettetést. Rémálom volt. Többször nem jutott eszem­be a ki tudja, hány ezerszer elénekelt számaim dallama és szövege. Kétségbeesetten üvöltöttem le Imrének a színpadról, hogy nem megy, feladom, de aztán mégis mindig újrakezdtem a dalo­kat, annyira hitt bennem, annyira biztatott. Pár hó­nap múlva sétabotra sem volt szükségem. — Most pedig már új le­mezre készül. — Egy éve kóstolgatjuk egymást Kövecses Kornél­­ i­ ­T Mityó, azaz Papp Imre Két Oscar Junior a mi gyerekfilmünknek Kiosztották az Oscar-díj gyermekváltozatát,m­elyet a­ Trevisóban élő testvérpár, Sergio­es Francesco Manfio „"talált föl”. Az Oscar Juni­or-versenyt hatodik éve ren­dezik meg, ám első alkalom­mal indul Európán kívüli versenyfilm. Most kínaiak is részt vettek, s a Bohóc című filmjükben szereplő kisfiú rögtön el is vitte a legjobb junior színész díját. Évről évre természetesen magyar filmek is neveztek, s egyszer a legjobb filmnek járó díjat is elhozták. Az idei siker ezt is túlszárnyalta: két díjat is kaptunk. A nemzetközi filmkriti­kuscsoport és a trevisói gyermekzsűri is egy makói kislány, Lengyel Orsolya filmjét, a Hatodik Á­ááát találta a legjobbnak. A tizenhárom éves Orsi kétszáz filmes gyerektársá­val négy napot töltött Trevi­sóban, mely erre az időre a vizek városából a gyerekek városává lett. Itt nem írtak, játszottak, forgattak, hanem egymással s a többi filmmel ismerkedtek. Legfontosabb felebb áll a gyerekek min­feladatuk persze a zsűrizés volt, szerintük a legjobb film Szlovéniából jött. A címe Senki nem éri meg. A kóros fogyásról, az anorexiáról szól. Magyar tinédzsereknek nem olyan ismerős a téma, de Itáliában több ilyen eset is előfordult. A Hatodik Á­­ááá, a mi filmünk, kicsit kö­tlennapjaihoz, mégis — mint a kritikusok értékelésében szerepel — a fantázia gaz­dagságáról tanúskodik. Sok szépet írtak még róla, hogy dinamikus, jó humorú, de a legfontosabb a gyerekek íté­lete, akik július elsején láthatják az olasz díjkiosztó gála fel­vételét a tv-ben. Sági Zsuzsától, a Magyar Tv gyermek- és ifjúsági osztályának az Oscar Juni­or-felelős szerkesztőjétől megtudtuk, hogy sorban nyolc, döntőbe jutott filmet is láthatunk. Bár a díjki­osztó négy nap Trevisóban már hagyománnyá vált,s mi, magyarok is részt kér­tünk a műhelymunkából. Tévénk augusztus elején Balatonalmádiba, a Cimbo­ra-táborba meghívta az olaszokat, s persze a díj két megálmodóját, Sergio és Francisco Manf­iót is. G 6 t Az ötletgazdák: Sergio és Francesco Manfio FOTÓ: ARCHÍV Felelős szerkesztő: Kiss Pál Főszerkesztő-helyettes: Szerdahelyi Csaba Lapszerkesztők: Gajdics Ottó, Péli Elemér Vezető szerkesztő: Bonta Miklós (gazdaság) Rovatvezetők: Gyémánt Mariann (belpolitika), P. Horváth Gábor mb. (kultúra), Thury Gábor (sport), Dudás Dénes (képszerkesztő-fotó) Rovatszerkesztő: Adonyi Sztancs János (Péntek Esti Páholy) Művészeti vezető: Horváth Gyula Gábor Napos tervezőszerkesztő: Miklós Dániel Kiadja: a Pelikán Kiadó Felelős kiadó: Tarján Miklós Hirdetési igazgató: Bálint Bea Hirdetésfelvétel: Prestige Médiaügynökség 1146 Budapest, Thököly út 127. Tel­efax: 220-5785, 220-5784.­­ Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1085 Budapest Vill., Blaha Lujza tér 3. Postacím: 1962 Budapest Ügyeletes szerkesztő: 138-4062 Telefon: 138-2399, 138-4300. Telefax: 138-4550, 138-4058 Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatósága. Árusításban megvásárolható a postai területi hírlap-kereskedelmi részvénytársaságok, valamint a Kiadói Lapterjesztő Kereskedelmi Kft. hírlapárusainál. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, s a hírlapkézbesítőknél, a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (Helir), 1900 Budapest XIII., Lehel u. 10/A, I közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a Helir Postabank Rt. 219-98636, 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámára. Előfizetési díj: egy hónapra 470 Ft, negyedévre 1410 Ft, fél évre 2820 Ft, egy évre 5640 Ft. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: Lendvai Lászlóné mb. vezérigazgató ISSN 0133—2201 ✓ ” Újra Top Tévé Július első hetétől újra fogható lesz a fiatalok egyik kedvenc tévécsator­nája, a Top Tévé. A magyar nyelvű könnyűzenei csator­na az év elején függesztette fel működését, 580 millió forintos tartozása miatt, mely elsősorban a műsor­szóró cégekkel, például az Antenna Hungáriával és a Deutsche Telecommal szemben állt fenn. Mint azt hivatalos, de ne­vének mellőzését kérő for­rásból megtudtuk, a közel­múltban jelentkezett egy német—angol szakmai és pénzügyi befektető cég, amely látott fantáziát a Top Tévé újraindításában, s a tartozások rendezését is felvállalta. Ennek hatására elálltak szándékuktól azok a hitelezők, akik korábban a zenés tévé felszámolását kezdeményezték. A né­met—angol befektetőről annyi tudható, hogy Né­metországban és Kínában működtet könnyűzenei té­vécsatornákat. Megtudtuk azt is, hogy a Top Tévé a korábbi stábbal kezdi újra adásait, vissza­térnek a képernyőre a köz­kedvelt műsorvezetők: Ba­lázsi Panna, Csiszár Jenő, Kid, Búza Sándor és a töb­biek. A „hungarian music chanel” 2 évet kapott a kül­földi befektetőtől, hogy bi­zonyítsa létjogosultságát a képernyőn. csordás ’56-08 Utazás a Bakáts téren Az idei nyár bővelkedik a musicalbemutatókban. Meg­született végre az 1956-ról szóló is, Utazás címmel. A re­ménybeli sikert garantálta az alapmű, melyet­­ Tábori György írt, a szerzőpáros, Kocsák Tibor és Miklós Tibor, a rendező, Kerényi Miklós Gábor és a parádés szerep­­osztás, többek között Nagy Anikó, Vikidál Gyula, Sasvá­ri Sándor, Szerednyei Béla, Dunai Tamás és Für Anikó. A cdarab mégsem lett jó, sőt...­­ Az, hogy aki eddig nem éltette ’56-ot, az most sem fogja, még nem lenne baj, hiszen egy musicalnek nem a történelemismertetés a fel­adata. Az azonban már probléma, hogy az első fel­vonás kifejezetten rossz. Unalmas. És hosszú. Több mint másfél óra alatt alig hallhatunk különálló szá­mot, általában csak repetatí­­vok tömkelegében gyönyör­­■ ködhetünk. A második fel­vonás már sokkal jobb (és aránytalanul rövidebb), de messze elmarad az ennél a szerzőpárosnál megszokot­tól. Egyébként ezt a darabot annál jobban élvezheti vala­ki, minél kevesebb olyat lá­tott, amelyhez az alkotók­nak bármi köze lett volna. A zene gyakran ismerős az An­na Kareninából, a Vörös Malomból vagy esetleg a Légy jó mindhaláligból. A jelenetek közül nem hiá­nyozhat az orosz mulatozás, de a Miss Saigon legsikere­sebb jelenete, az Amerikai álom sem. Csak éppen a ma­gyar buszsofőr nem Ameri­káról, hanem Monte-Carló­­r­ól álmodik. Arról, hogy a Miss Saigon mindenképpen ,­­z eszünkbe jusson, Kerényi vban Miklós Gábor gondoskodik. A rendezés néhol egy az egy- Qr­ben ugyanaz, mint ott. Noha helikopter helyett itt tank és busz, no meg egy ló szerepel, IVCU, de az utcaképek mindenkép­pen „kerényisek”. A díszlet- , 1 nél is ugyanazt a megoldást alkalmazták, egy-egy állan­dó szobaképet tolnak be. Nagy Anikó viszont végre egy hozzáillő szerepben megmutathatta, mit tud. Szóval egyszer azért érde­mes megnézni az Utazást, ha másért nem, a színészek mi­att. De azt is inkább akkor, ha beviszik a Madách Szín­házba. A szabad térnek itt ugyanis inkább a hátrányai, mint az előnyei érvényesül­nek. Hiányzik a tömegjele­netekből a nagy létszámú statisztér­a, a figyelmet pe­dig könnyen elvonják a kül­ső események, például ku­tyaugatás, tűzijáték. Az pe­dig már csak a sors iróniája, hogy pont akkor tűnik fel egy repülőgép, mikor a szín­padon arról énekelnek, hogy nem indítanak több járatot. Ráadásul a Bakáts téren éj­ ,­szaka nagyon hideg van és f­­­élfél körül hazamenni is ne­héz.­­ Szigeti Andrea Aki eddig nem értette ’56-ot, az most sem fogja FOTÓ: CZAGÁNY BALÁZS Eperjes nagy mutatványai . Először nem is akarta el­vállalni ezt a szerepet. Lelki­­ismereti problémái voltak vele. Aztán mégis eljátszotta. És zseniális volt. A román közönség is felállva éljenezte az előadást. Azt a Tartuffe­­ót, melyet magyarul:"_szintje fontolmácsolás nélkül adott, elő a Thália Színház társula­­tinr~rS. Trafra Neamtz-i Színházi­ Fesztiválon, még­ május végén. A címszerepért Eperjes Károly~ megkapta a_ leg­jobb színészi alakítás dí­jjal A "díjjal pénzjutalom is járt, egymillió lej. Ezt nyomban felajánlotta az épülő csík­­somlyói lelki gyakorlatos háznak. Eperjes egyébként jelen­leg az artistaképzőbe jár. Kötéltáncot tanul. Legújabb filmszerepére készül, amelyben egy idő­sebb légtornászmestert fog alakítani — mondta az Off Broadway kávéházban rendezett sajtó­beszélgetésen. A filmet egy török rendezővel készíti, s a címe Fűrészporos mesék lesz. Egy kérdésre, mely azt fir­tatta, igaz-e, hogy legutóbbi filmszerepéért hárommillió forintot kapott, Eperjes azt válaszolta: nem igaz, de ha ennyit kaptam volna is, keve­set kaptam volna. Majd ismét megerősítette azt a hírt, hogy továbbra is a Thália társulatában marad, s­­ ősztől Zuglóban, a Róna ut­cában fognak játszani. Indok­lásul csak annyit mondott: „mert köztük van a helyem”. Nem fél attól, hogy a Ró­na utcába esetleg nem mennek majd utánuk a nézők, „ ugyanis van egy közönség, aki ki van éhez­ve erre a színházra”. Első Róna utcai premierjük Mrozek: Szerelem a Krím- várra. Mert ez is arról szól, ben című darabja lesz, mely hogy „mitől döglik a 20. szó­­szerinte majdnem olyan jó, zad”, mint kedvence, a Godot-ra Cs. L. „Mert köztük van a helyem FOTÓ: BELICZAY LÁSZLÓ MT? HOL? A Budapesti Történeti Múzeum Fővárosi Képtára és a Goethe Intézet mától rendezi meg Jovánovics Miklós szobrászművész ki­állítását. A tárlat megte­kinthető a Kiscelli Múze­umban július 14-ig. A Térszínház felvételt hirdet a Zichy-kastélyban olyanok számára, akik szín­házi elkötelezettséget érez­nek. Jelentkezés: június 17-, 18-, 19-én délután fél hattól fél nyolcig. Privát Lánc-reakció cím­mel kiállítás nyílik a Duna Galériában Szabó M. Lász­ló műveiből. A képzőmű­vész ötvenedik születésnap­ja alkalmából rendezett ki­állítást Frank János művé­szettörténész nyitja meg jú­nius 19-én. ________ /_A 1996. június 17., hétfő ----------------------------­ Búcsú Ivánka Csabától Csaba, ez a nagyszerű, univerzális mű­vész, sok mindent alkotott, de én úgy ér­zem, legnagyszerűbb, legnagyobb talán emberségében volt. Mi, akik körülötte él­tünk, néha szinte csodálkozva láttuk, hogy mindig, minden helyzetben megértette és tisztelte a „másik” embert. Én nagyon so­kat tanultam tőle, és az elmúlt évek során mindig némi büszkeséggel mondtam ki azt a mondatot, hogy „Csaba a barátom”. Most, hogy beszélgetéseink már nem foly­tatódnak, megpróbálok abban remény­kedni — és talán próbáljuk meg mind­annyian —, hogy az ő halkan, szelíden, nagyon sok szeretettel elmondott tanácsai, mondatai bennünk a továbbiakban meg­megszólalnak újra. Mi, életben maradók mindig viasko­dunk Istennel, a halál nagy­ kérdéseivel kapcsolatban. Nem értjük — és talán földi életünkben sohasem fogjuk megérteni, mi­ért kell a jóknak ennyit szenvedniük. Bíz­zunk abban, hogy egyszer talán választ kapunk erre a kérdésre, olyan választ, amelyet megértünk és elfogadunk majd, amelyben megnyugodhatunk. Addig is kö­szönöm Istennek, a Sorsnak, hogy Csabát ismerhettem. Isten veled, Barátom! k / Papp Zoltán \j­ az Új Színház tagja (Elhangzott 1996. június 13-án a Farkas­­rell Teimtűben.­­

Next