Esti Hírlap, 1996. július (41. évfolyam, 134-156. szám)

1996-07-10 / 141. szám

JL­­I V •A— Székház a Liget szélén A hajdani lipótvárosi ka­szinó Vilma királynő úton lévő, lebombázott, romos épülete helyén (ma: Város­­ligeti fasor 46—48.), 1948. december 4-én avatták fel a Magyar Bányamunkások Szabad Szervezetének új székházát. Az országos köz­­pont — amely a dolgozók fillérjeiből vett téglajegyek, a saját adakozások és az er­re fordított szakszervezeti tagdíjrész révén vált bá­nyászszakszervezeti tulaj­donná — a VI. kerület Vá­rosliget közeli szélén, szép, levegős környezetben,csak­"a bányásztársadalmat. " — A szakszervezetünk ennél jóval idősebb — mondja Schalkhammer An­tal, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségé­nek elnöke, országgyűlési képviselő —, hiszen moz­galmunk kezdetei a XIX. század végére, a XX. szá­zad elejére tehetők. 1913- ban, a Bányamunkás újság köré csoportosulók szabad szervezetet hoztak létre, in­nen számítjuk szervezetünk létrejöttét, jóllehet, hogy a Bányamunkások Országos Szövetségének alapszabá­lyát a belügyminiszter csak 1918-ban hagyta jóvá. Történelmünk folyamán mindvégig sikerült meg­őriznünk tagságunk köré­ben népszerűségünket, te­kintélyünket, annak elle­nére, hogy e bő nyolcvan év nem szűkölködött viharok­ban, háborúkban, üldözte­tésben, kudarcokban sem. Mégis itt vagyunk, igazolva létünket, s azt a mélyről jö­vő elszántságot, amellyel a bányák munkásai a legre­ménytelenebb időkben is kiálltak a szakszervezet fennmaradása mellett. A Bányaipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (BDSZ) magában foglalja a szénbányák, a kőolaj- és földgázbányászat, az érc- és ásványbányák, a bauxit­bányák, az uránbánya, a kő- és kavicsbányák, a bá­nyagépgyártás és a bányá­szat tudományos hátteré­nek szervezett dolgozóit. Ez egy igen jelentős szelete a magyar nemzetgazdaság iparának, s a bányászszak­szervezetnek lehetővé teszi, hogy a kitermelő­ iparágak­­kal, az energetikával, a ter­mészeti erőforrásokkal fog­lalkozzon, s az e szektorban dolgozók érdekeit képvisel­je, védje, érvényesítse. Igen széles körű azoknak a jelentős törvényeknek, kormányrendeleteknek a száma, amelyeket a BDSZ, az elmúlt pár évtizedben a bányászatban foglalkozta­tottak, s a nyugdíjasok szá­mára kivívott. Ezek zöme szociális, jóléti, egészséggel, egészségkárosodással összefüggő rehabilitációs kedvezmény. Sajnálatos, hogy az éppen a székház avatásának évében (1948) megszűnő önálló bányász­társadalombiztosítás, a mai napig nem szerveződött új­já. Az annak idején nagy vagyonnal rendelkező szer­vezet (kórházak, székházak, vendégházak, bérházak a ■bányavidéken, a Duna-ka­­nyarban és Budapesten) megszűnte komoly veszte­séget jelent a bányászszak­szervezet anyagi forrásai­nak tekintetében. Sajnos, hogy az elmúlt öt évben, a magyar bányaipari és energiaszektorban fog­lalkoztatottak száma drasz­tikusan csökkent. Közel hatvanezerrel lettünk keve­sebben, a legnagyobb mér­vű létszámleépítés a szén­ás uránbányászatot érte. Remélhetőleg a mi mun­kánkat minősíti, hogy az aktív munkából eltávozott kollégáink megőrizték szakszervezeti tagságukat, így a BDSZ több mint száz­ezer bányaenergetikai tag­ságot képvisel, akik igen nagy elánnal vesznek részt a nyugdíjas réteg érdekvé­delmében. Az ő munkájuk a biztosíték arra, hogy a ré­szükre is megharcolt szoci­ális jogok, vívmányok meg­maradnak. Mai, legfontosabb teen­dőnk az energia-bányaipar­­vegyipar privatizációjának figyelemmel kísérése és be­folyásolása. Ebben a mun­kában hangsúlyos részt vál­lal a bányászszakszervezet vezető szakapparátusa. Örömmel nyugtázzuk azt a helyzetet, hogy ,a potenciális befektetők elfogadják a BDSZ érdekegyeztető ajánl­­kozását, sőt a magánosítás előkészítése során hajlandók előzetes megállapodásokra. Ezekben rögzítik a privati­zációval járó szervezeti vál­toztatásokat, a dolgozók foglalkoztatási, szociális ga­ranciáit. Ez a megelőző munka igen hasznos, hiszen a már privatizált erőművek, termelőhelyek, vállalkozá­sok azonnal lehetővé teszik, hogy az előtárgyalások alap­ján a konkrét kollektív meg­állapodásokat és egyéb — dolgozókra vonatkozó — bérmegállapodásokat meg­kössük. Ez pedig igen fontos a munkahelyek megőrzése szempontjából. A Bányaipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége tagja a százharmincegy or­szágot tömörítő, több mint huszonkétmillió tagot szám­láló vegyipari, energetikai, bányaipari és egyéb generál­szakmák világszövetségének (ICEM), amely a világon szé­les körű befolyással és ko­moly tekintéllyel rendelke­zik. Az a megtiszteltetés ért személy szerint engem, s raj­tam keresztül a szakmát, hogy a múlt évi kongresszu­son a világszervezet alelnö­­kévé választottak. A Terézvárossal — amely negyvennyolc éve ad ott­hont szakszervezetünk köz­pontjának — mindig har­monikus viszonyban vol­tunk és vagyunk. Úgy érez­zük, hogy a kerület társa­dalmi és közéletének, lehe­tőségeink korlátain belül, cselekvő részeseivé váltunk. Bekapcsolódunk rendezvé­nyeibe, részt veszünk meg­mozdulásain. Örülünk an­nak, hogy itt dolgozhatunk, s a jövőben is az a szándé­kunk, hogy elsődleges, or­szágos, érdekvédelmi fel­adataink teljesítésén túl, meghatározó színfolt ma­radjunk a Terézváros palet­táján. ■ 1996. július 10., szerda A KÖZLEKEDÉSI MORÁL A FELELŐS Hiba van a „halálát" körül (Folytatás az 1. oldalról) Láng Péter, a KHVM fő­tanácsosa az Esti Hírlapnak összefoglalta, hogy az autópályák lezárása, il­letve a terelőutak kijelölé­se és a megváltozott for­galmi rend kialakítása az előre elfogadott terelési tervnek megfelelően törté­nik. A műszaki dokumentumban — amelyet a munkálatok megkezdése előtt jóváhagy­nak a forgalomlezárásban érintett felek, így a rendőr­ség közlekedésrendészetének illetékesei is — meghatároz­zák a forgalomváltozások műszaki, információs para­métereit, valamint a forga­lom ellenőrzésének módját is. Az autópályákra vonat­kozóan szigorúak a kitéte­lek, hiszen a nyugat-európai gyakorlatnak megfelelően az általános autóutakra, illetve közutakra jellemző figye­lemfelkeltő tábláknál mére­tükben nagyobb és elhelye­zésükben gyakoribb felhívá­sokat helyeznek el. A jelenlegi forgalomsza­bályozási szisztémát az oszt­rákoktól vették át a magyar szakemberek, a rendszer pár éve már ér­vényben van, ső­t a „sógo­rok” az M1-esnél nagyobb áteresztőképességű au­tósztrádán próbálták ki. Lányi érdekességként meg­említette, hogy a forgalom­­elterelések potenciális ve­szélyforrása az egysávosra szűkülő autópályák kezdő, illetve befejező szakaszában van, hiszen a nyugodt tem­póban autózóknak ekkor kell a váratlan forgalmi helyzetre felkészülniük. En­nek ellenére a tragikus ese­mények a lezárt szakaszon következtek be, ott, ahol a vétkes gépkocsive­zetők, a karambolt előidé­zők többszörösen is meg­sértették a közlekedési szabályokat, hiszen a sebességkorláto­zást és az előzési tilalmat a teljes pályaszakaszon több esetben előre jelezték. Lá­nyi úgy vélekedett, hogy a rendőrség feladata a 60, 40 és 30 kilométeres sebesség­­korlátozás betartatása, hi­szen erre a munkálatok megkezdése előtt írásban ígéretet is tett. A közleke­dési szakember kijelentette: a balesetek bekövetkezésé­ért a vezetők figyelmetlen­sége, a közlekedési szabá­lyok megsértése és a nem megfelelő közlekedési mo­rál a felelős. G. K. I. BELFÖLD tfrtyl - 'BURCU Csiliffírb* j^1 HOLLAND TANULMÁNY A DUNA HAJÓZHATÓSÁGÁRÓL . LSCut/uMo Nemzetközi kikötő lesz­­ Magyarországon? /[Folytatás az 1. oldalról) A magyar kormány még 1991-ben határozott ar­ról, hogy a Rajka és Bu­dapest közötti dunai nemzetközi víziút-sza­­kasz hajózhatóságát egy megvalósíthatósági tanul­mány keretében vizsgál­ják meg. A szakmai dokumen­tum elkészítésének fi­nanszírozását a holland kormány vállalta fel, s ennek összköltsége mintegy 2,5 millió hol­land forintot tett ki. Az eredeti elképzeléseknek megfelelően áttekintették volna a Duna teljes magyar és magyar—szlovák szaka­szát is, de a dunacsúnyi el­zárás és a bősi vízlépcső üzembe helyezése miatt a szakvélemény csak az üzemvízcsatorna vissza­­torkolása, vagyis Szap község és Magyarország déli határa, Mohács kö­zött készült el. A vizsgálati anyagot nem régen fogadták el az ille­tékesek, noha egyes rész­letkérdésekben még vi­táznak. A szakmai dokumen­tum ajánlásain kívül kö­rültekintő elemzés előzte meg a hajózás számára el­fogadható hajóút-para­­méterek megadását is. Megállapították, hogy a hajóút szélessége a Bu­dapest feletti szakaszo­kon általában 120-150 méter, Budapest alatt azonban 180 méter, s így az euró­pai normáknak megfelelő mértékekkel lehet a leg­több helyen számolni.­­ Foglalkoztak a hajók merülési mélységével is és a gazdasági hajózás mini­mumfeltételeként elis­mert 2,5­ méteres hajó­merülést fogadták el al­apadatnak. Miután a Budapest alatti szakaszon a 3 mé­teres merülés is lehetsé­ges, a szakértők szerint ez a vízi szakasz tengeri hajókat is fogadhat. Ennek alapján pedig el­képzelhető, hogy ilyen járművek fogadására al­kalmas kikötő épüljön itt az elkövetkezendő idők­ben. A tanulmány megerősí­tette, hogy a dunai vízi út hajózhatósági problémái nem az összes Duna-sza­­kaszon, hanem a rövidebb részeken, gázlókban és szűkületekben keletkez­nek. A megfelelő kotrások­kal tehát elérhető, hogy az általános 2,5 méteres hajómerülési normát Magyarország is be tudja tartani és a hajóutak kialakításá­val párhuzamosan elvégez­hesse a Duna ökológiai re­habilitációját is. G. K. I. EGYESÜLET — NEMCSAK VASUTASOKNAK Az osztrákok is a Kozfenenesi szakma egyik~regs­égehért~Ön­segély­­ző szervezete a Vasutasok és Közlekedési Dolgozók Segélyező és Biztosító Egyesülete, amelyet 1894- is itfi azzal a céllal alapítot­tak, hogy a vasutas utazó­személyzet nehéz helyzet­be került tagjainak szoci­ális segítséget nyújtsanak. Az egyesületnek, mint Márton András ügyvezető elnöktől megtudtuk, jelen­leg több mint 90 ezer tagja van. A tagoknak több mint egyharmada nyugdíjas, il­letve családtag. 1992-től már nemcsak a vasutaso­kat és családtagjaikat lát­ják szívesen a tagok köré­ben, hanem más közleke­dési dolgozókat foglalkoz­tató cégeknél is végeznek szervező munkát, sőt olyan nyitottá váltak, hogy bár­kit szívesen látnak tagjaik sorában. Ebben a szellem­ben vették fel a kapcsola­tot a budapesti, a debrece­ni és a szegedi közlekedési vállalattal. Különböző Vollán vállalatok is érdeklő­dést mutatnak az egyesü­leti tagság iránt. Szélesebb körű szerve­zésnek az az oka, hogy az elmúlt években nagymér­tékben csökkent a vasúti dolgozók létszáma. Az egyesület érdekessége az, hogy egy-egy tagnak több tagsága is lehet, legfeljebb három. Ennek az az oka, hogy aki többszörös tagdí­jat fizet, annak ezzel ará­nyosan magasabb szociális segítséget nyújtanak. Szá­mítógépes nyilvántartása­ik szerint jelenleg három­ezer olyan taguk van, aki nem a közlekedési munka területén dolgozik. Jelen­leg 19 különböző szolgál­tatást vehetnek igénybe az egyesületi tagok. A segé­lyek közül a házasságköté­si, gyermekszületési, be­tegségi, kórházi­ ápolási és a baleseti-rokkantsági és temetési segélyt veszik a legtöbben igénybe. Gyer­meknevelési segélyt folyó­sítanak — évente egyszer — a gyermek születésétől 18 éves koráig, vagy addig, ameddig tanulmányait folytatja. Azok a tagok, akik munkanélkülivé vál­nak az egyesülettől a mun­­­kanélküliek szociális segé­lyére tarthatnak igényt, három-hatezer forintos mértékben. Az egyesület havonta átlagosan 8 millió forint értékben fizet ki se­gélyeket. 1993 januárjától egy új —­ egyre népszerűbb — biztosítási szolgáltatást is igénybe vehetnek a tagok. A „Zöld fény” — az ese­ménytől függően — akár 400 ezer forint összegig terjedő segély kifizetését is lehetővé teszi. A biztosítás 3 módozat­ra köthető: — élet-, baleset-, beteg­­biztosítás és öregségi biz­tosítás — havi díja: 600 fo­rint. — élet-, balesetbiztosí­tás — havi díja: 300 fo­rint. — balesetbiztosítás — 110 forint. Mindhárom módozat se­gítséget nyújt baleset, ha­lál, rokkantság, betegállo­mány esetén. Akik 600 fo­rintot fizetnek be a „Zöld fény” konstrukció számára havonta, azok 28 napot meghaladó bármilyen be­tegség után ugyancsak se­gélyhez juthatnak. Az egyesülethez csatlakozhat­nak a GYSEV osztrák al­kalmazottai is. Az egyesületnek Bala­­tonfüreden három ingatla­na van. Közülük az Erkel Ferenc utcait korszerűsí­tették, minden szoba két­ágyas, fürdőszobás, erké­­lyes, szolgáltatásai megfe­lelnek egy háromcsillagos szállodának. A nászutasok volt-az egyévi tagság után ingyen ixii­ - tölthetnek el itt egy hetet, h.- i . Azok, akik húsz-harminc­­t éve tagok, és a nyugdíja- OL sok 5 évenként mehetnek egy hétre Balatonfüredre. /). » Az üdülőben kiváló kony- . ha működik,, családias -tote - hangulatú a kiszolgálás, , fc van snackbár, teniszpálya, a szabad férőhelyet idegen vendégek is igénybevehe­­tik. Cserekapcsolatok ré­vén Franciaországból és Olaszországból is érkeznek vendégek, akik helyett az egyesület tagjai utazhat­nak ki. Ugyancsak Bala­­tonfüreden további két in­gatlanja van az egyesület­nek, amelyet bérbeadtak. Az egyikben 17 darab 2x2 ágyas, fürdőszobás apart­man, a másikban pedig 14 darab kétágyas szoba ta­lálható. Az épületek 5-6 percre vannak a parttól, az Állami Szívkórház szom­szédságában. Az egyesü­letnek ugyancsak van egy 5000 négyzetméteres büki földingatlana, amelynek beépítését később tervezik. Az ingatlan elhelyezkedése kiváló, ugyanis a fürdő szomszédságában van. 1992 és 1995 között, a sikeres gazdálkodás ered­ményeként a társaság va­gyona több mint 100 millió forintra növekedett, amely az 1992. évi indulótőkének közel kétszerese. Az igények korszerű ki­elégítése érdekében, és a működés költségeinek fe­dezésére a közeljövőben beépítik a balatonfüredi I. számú üdülő tetőterét is. Ily módon olyan bevételre számítanak, amely kie­gyensúlyozottabbá teszi az egyesület gazdálkodását. B. M. KIT KÉPVISEL AZ ÉRTELMISÉGI SZAKSZERVEZETI TÖMÖRÜLÉS? A „csafaültetők" tábora Az Értelmiségi Szakszervezeti Tö­mörülés 1989. szeptember 20-án ala­kult. Megalakulása nem spontán ötlet, hanem egy szerves folyamat eredmé­nye volt, amelyen belül a kutatásban, oktatásban, köztisztviselői körben dolgozó szakszervezeti tisztségviselők 1986 és 1989 között keresni kezdték egy markánsabb szakszervezeti szö­vetség lehetőségét. Ma 11 szakszervezet az ÉSZT tagja, melynek a profilja is kiszélesedett. Részben azért, mert az állam számta­lan területről kivonult és kivonulni szándékozik ma is, így ezek a munka­helyek már nem költségvetésiek, ha­nem a munka világához tartoznak. Másrészt több szakszervezet megis­merve az ÉSZT törekvését, tömörülé­sünkhöz csatlakozott. Az ÉSZT megalakulása óta a VI. kerületben működött, előbb a Városli­geti fasorban, jelenleg a Jókai u. 2. száma alatt. Tagjaink egy része a VI­. kerületben — iskolákban, a MÁV ve­zérigazgatóságon, egyéb köztisztvise­lői munkahelyeken — dolgozik, kis ré­szük itt is lakik. Érdekvédelmi tevékenységünk szé­les. Ez abból adódik, hogy az Érdek­egyeztető Tanács tagjai vagyunk, így a felmerülő összes problémához viszo­nyulnunk szükséges, véleményt kell mondanunk. Másrészt , tagságunk többsége olyan munkahelyeken dolgo­zik — szakoktatás, felsőoktatás, kuta­tás, fejlesztés, nyugdíjpénztár, egész­ségpénztár, erdőfelügyelőségek, stb. —, ahol alapvetően hosszú távú érde­keken nyugvó tevékenységet folytat­nak. Mi a józan mértékletességet, te­vékenységünk töretlen ívét tarjuk a legfontosabbnak. Az Értelmiségi Szakszervezeti Tö­mörülés képviseli az agrárágazatban dolgozó kutatókat is, ezért talán nem sántít tagságunkat a „diófaültetők” táborába sorolni, akik nem a kon­junkturális hatásokat figyelik, hanem a rendszerbe foglalt, megalapozott koncepciókat támogatják. Természe­tesen az élet a napi döntések sorozatá­ból áll, és helyzetünkből adódóan eb­ben is részt kell vennünk, de a munka során mindig arra törekszünk, hogy olyan döntéseket támogassunk, ame­lyek nem mondanak ellent a hosszú távú érdekeknek. Ezért nehezményezzük azt az „ál­lamháztartási reformot”, amely nap­jainkban formálódik, mivel az nem a reformról szól, hanem arról, hogyan vonuljon ki az állam egy sor tevékeny­ségből, hogyan tegye azt piacivá ak­kor, amikor ezekre nincs fizetőképes kereslet. Az oktatás és a kutatás a jö­vő záloga. E tevékenységből nem vo­nulhat ki az állam büntetlenül, mert ha nincs magasan képzett munkaerő, nincs hazai alapkutatás és fejlesztés, akkor egyre inkább Európa — rosszul megfizetett — bérmunkásai leszünk. Mi azon túl, hogy munkahelyeket is védünk, alapvetően azt a magas szintű szakoktatást és felsőoktatást védjük, amely a szerény anyagi lehetőségei mellett Európában az egyik legjobb volt, s végzett hallgatói Európában keresettek. (Lásd a magas elvándorlá­si mutatót!) A magyar kutatás a min­denkoron rossz műszerezettsége mel­lett is világszínvonalú volt. Ezt mára gyakorlatilag feladtuk, mert az 1989. évi állami támogatás 1/3-ra esett vissza. Szép állami szlogenekkel nem lehet helyettesíteni a támogatást, főleg akkor nem, amikor újabb 6700 felső­­oktatásban és kutatásban dolgozót akarnak elbocsátani. Soha nem értettünk egyet a folya­matos „fűnyíró” politikával, a dologi költségek állandó csökkentésével, a létszámleépítéssel, a beruházási és fe­lújítási stoppal. Mi csak ésszerű taka­rékossággal tudunk egyetérteni. A pa­zarlás minden formáját megszünte­tendőnek tartjuk. Ugyanakkor refor­mot csak a feladatok megfogalmazása, a hozzá rendelt eszközök és anyagiak biztosítása után lehet végrehajtani. ÉSZT ÉRTELMISÉGI SZAKSZERVEZETI TÖMÖRÜLÉS 1066 Budapest, VI., Jókai u. 2. Telefon: 131-45-50 Tel/fax: 131-45-77 Vasutasok és Közlekedési Dolgozók Segélyező és Biztosító Egyesülete 1064 Budapest, Podmaniczky utca 75. Tel/fax: 132-4967

Next