Esti Hírlap, 1996. július (41. évfolyam, 134-156. szám)
1996-07-10 / 141. szám
JLI V •A— Székház a Liget szélén A hajdani lipótvárosi kaszinó Vilma királynő úton lévő, lebombázott, romos épülete helyén (ma: Városligeti fasor 46—48.), 1948. december 4-én avatták fel a Magyar Bányamunkások Szabad Szervezetének új székházát. Az országos központ — amely a dolgozók fillérjeiből vett téglajegyek, a saját adakozások és az erre fordított szakszervezeti tagdíjrész révén vált bányászszakszervezeti tulajdonná — a VI. kerület Városliget közeli szélén, szép, levegős környezetben,csak"a bányásztársadalmat. " — A szakszervezetünk ennél jóval idősebb — mondja Schalkhammer Antal, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének elnöke, országgyűlési képviselő —, hiszen mozgalmunk kezdetei a XIX. század végére, a XX. század elejére tehetők. 1913- ban, a Bányamunkás újság köré csoportosulók szabad szervezetet hoztak létre, innen számítjuk szervezetünk létrejöttét, jóllehet, hogy a Bányamunkások Országos Szövetségének alapszabályát a belügyminiszter csak 1918-ban hagyta jóvá. Történelmünk folyamán mindvégig sikerült megőriznünk tagságunk körében népszerűségünket, tekintélyünket, annak ellenére, hogy e bő nyolcvan év nem szűkölködött viharokban, háborúkban, üldöztetésben, kudarcokban sem. Mégis itt vagyunk, igazolva létünket, s azt a mélyről jövő elszántságot, amellyel a bányák munkásai a legreménytelenebb időkben is kiálltak a szakszervezet fennmaradása mellett. A Bányaipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (BDSZ) magában foglalja a szénbányák, a kőolaj- és földgázbányászat, az érc- és ásványbányák, a bauxitbányák, az uránbánya, a kő- és kavicsbányák, a bányagépgyártás és a bányászat tudományos hátterének szervezett dolgozóit. Ez egy igen jelentős szelete a magyar nemzetgazdaság iparának, s a bányászszakszervezetnek lehetővé teszi, hogy a kitermelő iparágakkal, az energetikával, a természeti erőforrásokkal foglalkozzon, s az e szektorban dolgozók érdekeit képviselje, védje, érvényesítse. Igen széles körű azoknak a jelentős törvényeknek, kormányrendeleteknek a száma, amelyeket a BDSZ, az elmúlt pár évtizedben a bányászatban foglalkoztatottak, s a nyugdíjasok számára kivívott. Ezek zöme szociális, jóléti, egészséggel, egészségkárosodással összefüggő rehabilitációs kedvezmény. Sajnálatos, hogy az éppen a székház avatásának évében (1948) megszűnő önálló bányásztársadalombiztosítás, a mai napig nem szerveződött újjá. Az annak idején nagy vagyonnal rendelkező szervezet (kórházak, székházak, vendégházak, bérházak a ■bányavidéken, a Duna-kanyarban és Budapesten) megszűnte komoly veszteséget jelent a bányászszakszervezet anyagi forrásainak tekintetében. Sajnos, hogy az elmúlt öt évben, a magyar bányaipari és energiaszektorban foglalkoztatottak száma drasztikusan csökkent. Közel hatvanezerrel lettünk kevesebben, a legnagyobb mérvű létszámleépítés a szénás uránbányászatot érte. Remélhetőleg a mi munkánkat minősíti, hogy az aktív munkából eltávozott kollégáink megőrizték szakszervezeti tagságukat, így a BDSZ több mint százezer bányaenergetikai tagságot képvisel, akik igen nagy elánnal vesznek részt a nyugdíjas réteg érdekvédelmében. Az ő munkájuk a biztosíték arra, hogy a részükre is megharcolt szociális jogok, vívmányok megmaradnak. Mai, legfontosabb teendőnk az energia-bányaiparvegyipar privatizációjának figyelemmel kísérése és befolyásolása. Ebben a munkában hangsúlyos részt vállal a bányászszakszervezet vezető szakapparátusa. Örömmel nyugtázzuk azt a helyzetet, hogy ,a potenciális befektetők elfogadják a BDSZ érdekegyeztető ajánlkozását, sőt a magánosítás előkészítése során hajlandók előzetes megállapodásokra. Ezekben rögzítik a privatizációval járó szervezeti változtatásokat, a dolgozók foglalkoztatási, szociális garanciáit. Ez a megelőző munka igen hasznos, hiszen a már privatizált erőművek, termelőhelyek, vállalkozások azonnal lehetővé teszik, hogy az előtárgyalások alapján a konkrét kollektív megállapodásokat és egyéb — dolgozókra vonatkozó — bérmegállapodásokat megkössük. Ez pedig igen fontos a munkahelyek megőrzése szempontjából. A Bányaipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége tagja a százharmincegy országot tömörítő, több mint huszonkétmillió tagot számláló vegyipari, energetikai, bányaipari és egyéb generálszakmák világszövetségének (ICEM), amely a világon széles körű befolyással és komoly tekintéllyel rendelkezik. Az a megtiszteltetés ért személy szerint engem, s rajtam keresztül a szakmát, hogy a múlt évi kongresszuson a világszervezet alelnökévé választottak. A Terézvárossal — amely negyvennyolc éve ad otthont szakszervezetünk központjának — mindig harmonikus viszonyban voltunk és vagyunk. Úgy érezzük, hogy a kerület társadalmi és közéletének, lehetőségeink korlátain belül, cselekvő részeseivé váltunk. Bekapcsolódunk rendezvényeibe, részt veszünk megmozdulásain. Örülünk annak, hogy itt dolgozhatunk, s a jövőben is az a szándékunk, hogy elsődleges, országos, érdekvédelmi feladataink teljesítésén túl, meghatározó színfolt maradjunk a Terézváros palettáján. ■ 1996. július 10., szerda A KÖZLEKEDÉSI MORÁL A FELELŐS Hiba van a „halálát" körül (Folytatás az 1. oldalról) Láng Péter, a KHVM főtanácsosa az Esti Hírlapnak összefoglalta, hogy az autópályák lezárása, illetve a terelőutak kijelölése és a megváltozott forgalmi rend kialakítása az előre elfogadott terelési tervnek megfelelően történik. A műszaki dokumentumban — amelyet a munkálatok megkezdése előtt jóváhagynak a forgalomlezárásban érintett felek, így a rendőrség közlekedésrendészetének illetékesei is — meghatározzák a forgalomváltozások műszaki, információs paramétereit, valamint a forgalom ellenőrzésének módját is. Az autópályákra vonatkozóan szigorúak a kitételek, hiszen a nyugat-európai gyakorlatnak megfelelően az általános autóutakra, illetve közutakra jellemző figyelemfelkeltő tábláknál méretükben nagyobb és elhelyezésükben gyakoribb felhívásokat helyeznek el. A jelenlegi forgalomszabályozási szisztémát az osztrákoktól vették át a magyar szakemberek, a rendszer pár éve már érvényben van, sőt a „sógorok” az M1-esnél nagyobb áteresztőképességű autósztrádán próbálták ki. Lányi érdekességként megemlítette, hogy a forgalomelterelések potenciális veszélyforrása az egysávosra szűkülő autópályák kezdő, illetve befejező szakaszában van, hiszen a nyugodt tempóban autózóknak ekkor kell a váratlan forgalmi helyzetre felkészülniük. Ennek ellenére a tragikus események a lezárt szakaszon következtek be, ott, ahol a vétkes gépkocsivezetők, a karambolt előidézők többszörösen is megsértették a közlekedési szabályokat, hiszen a sebességkorlátozást és az előzési tilalmat a teljes pályaszakaszon több esetben előre jelezték. Lányi úgy vélekedett, hogy a rendőrség feladata a 60, 40 és 30 kilométeres sebességkorlátozás betartatása, hiszen erre a munkálatok megkezdése előtt írásban ígéretet is tett. A közlekedési szakember kijelentette: a balesetek bekövetkezéséért a vezetők figyelmetlensége, a közlekedési szabályok megsértése és a nem megfelelő közlekedési morál a felelős. G. K. I. BELFÖLD tfrtyl - 'BURCU Csiliffírb* j^1 HOLLAND TANULMÁNY A DUNA HAJÓZHATÓSÁGÁRÓL . LSCut/uMo Nemzetközi kikötő lesz Magyarországon? /[Folytatás az 1. oldalról) A magyar kormány még 1991-ben határozott arról, hogy a Rajka és Budapest közötti dunai nemzetközi víziút-szakasz hajózhatóságát egy megvalósíthatósági tanulmány keretében vizsgálják meg. A szakmai dokumentum elkészítésének finanszírozását a holland kormány vállalta fel, s ennek összköltsége mintegy 2,5 millió holland forintot tett ki. Az eredeti elképzeléseknek megfelelően áttekintették volna a Duna teljes magyar és magyar—szlovák szakaszát is, de a dunacsúnyi elzárás és a bősi vízlépcső üzembe helyezése miatt a szakvélemény csak az üzemvízcsatorna visszatorkolása, vagyis Szap község és Magyarország déli határa, Mohács között készült el. A vizsgálati anyagot nem régen fogadták el az illetékesek, noha egyes részletkérdésekben még vitáznak. A szakmai dokumentum ajánlásain kívül körültekintő elemzés előzte meg a hajózás számára elfogadható hajóút-paraméterek megadását is. Megállapították, hogy a hajóút szélessége a Budapest feletti szakaszokon általában 120-150 méter, Budapest alatt azonban 180 méter, s így az európai normáknak megfelelő mértékekkel lehet a legtöbb helyen számolni. Foglalkoztak a hajók merülési mélységével is és a gazdasági hajózás minimumfeltételeként elismert 2,5 méteres hajómerülést fogadták el alapadatnak. Miután a Budapest alatti szakaszon a 3 méteres merülés is lehetséges, a szakértők szerint ez a vízi szakasz tengeri hajókat is fogadhat. Ennek alapján pedig elképzelhető, hogy ilyen járművek fogadására alkalmas kikötő épüljön itt az elkövetkezendő időkben. A tanulmány megerősítette, hogy a dunai vízi út hajózhatósági problémái nem az összes Duna-szakaszon, hanem a rövidebb részeken, gázlókban és szűkületekben keletkeznek. A megfelelő kotrásokkal tehát elérhető, hogy az általános 2,5 méteres hajómerülési normát Magyarország is be tudja tartani és a hajóutak kialakításával párhuzamosan elvégezhesse a Duna ökológiai rehabilitációját is. G. K. I. EGYESÜLET — NEMCSAK VASUTASOKNAK Az osztrákok is a Kozfenenesi szakma egyik~regségehért~Önsegélyző szervezete a Vasutasok és Közlekedési Dolgozók Segélyező és Biztosító Egyesülete, amelyet 1894- is itfi azzal a céllal alapítottak, hogy a vasutas utazószemélyzet nehéz helyzetbe került tagjainak szociális segítséget nyújtsanak. Az egyesületnek, mint Márton András ügyvezető elnöktől megtudtuk, jelenleg több mint 90 ezer tagja van. A tagoknak több mint egyharmada nyugdíjas, illetve családtag. 1992-től már nemcsak a vasutasokat és családtagjaikat látják szívesen a tagok körében, hanem más közlekedési dolgozókat foglalkoztató cégeknél is végeznek szervező munkát, sőt olyan nyitottá váltak, hogy bárkit szívesen látnak tagjaik sorában. Ebben a szellemben vették fel a kapcsolatot a budapesti, a debreceni és a szegedi közlekedési vállalattal. Különböző Vollán vállalatok is érdeklődést mutatnak az egyesületi tagság iránt. Szélesebb körű szervezésnek az az oka, hogy az elmúlt években nagymértékben csökkent a vasúti dolgozók létszáma. Az egyesület érdekessége az, hogy egy-egy tagnak több tagsága is lehet, legfeljebb három. Ennek az az oka, hogy aki többszörös tagdíjat fizet, annak ezzel arányosan magasabb szociális segítséget nyújtanak. Számítógépes nyilvántartásaik szerint jelenleg háromezer olyan taguk van, aki nem a közlekedési munka területén dolgozik. Jelenleg 19 különböző szolgáltatást vehetnek igénybe az egyesületi tagok. A segélyek közül a házasságkötési, gyermekszületési, betegségi, kórházi ápolási és a baleseti-rokkantsági és temetési segélyt veszik a legtöbben igénybe. Gyermeknevelési segélyt folyósítanak — évente egyszer — a gyermek születésétől 18 éves koráig, vagy addig, ameddig tanulmányait folytatja. Azok a tagok, akik munkanélkülivé válnak az egyesülettől a munkanélküliek szociális segélyére tarthatnak igényt, három-hatezer forintos mértékben. Az egyesület havonta átlagosan 8 millió forint értékben fizet ki segélyeket. 1993 januárjától egy új — egyre népszerűbb — biztosítási szolgáltatást is igénybe vehetnek a tagok. A „Zöld fény” — az eseménytől függően — akár 400 ezer forint összegig terjedő segély kifizetését is lehetővé teszi. A biztosítás 3 módozatra köthető: — élet-, baleset-, betegbiztosítás és öregségi biztosítás — havi díja: 600 forint. — élet-, balesetbiztosítás — havi díja: 300 forint. — balesetbiztosítás — 110 forint. Mindhárom módozat segítséget nyújt baleset, halál, rokkantság, betegállomány esetén. Akik 600 forintot fizetnek be a „Zöld fény” konstrukció számára havonta, azok 28 napot meghaladó bármilyen betegség után ugyancsak segélyhez juthatnak. Az egyesülethez csatlakozhatnak a GYSEV osztrák alkalmazottai is. Az egyesületnek Balatonfüreden három ingatlana van. Közülük az Erkel Ferenc utcait korszerűsítették, minden szoba kétágyas, fürdőszobás, erkélyes, szolgáltatásai megfelelnek egy háromcsillagos szállodának. A nászutasok volt-az egyévi tagság után ingyen ixii - tölthetnek el itt egy hetet, h.- i . Azok, akik húsz-harminct éve tagok, és a nyugdíja- OL sok 5 évenként mehetnek egy hétre Balatonfüredre. /). » Az üdülőben kiváló kony- . ha működik,, családias -tote - hangulatú a kiszolgálás, , fc van snackbár, teniszpálya, a szabad férőhelyet idegen vendégek is igénybevehetik. Cserekapcsolatok révén Franciaországból és Olaszországból is érkeznek vendégek, akik helyett az egyesület tagjai utazhatnak ki. Ugyancsak Balatonfüreden további két ingatlanja van az egyesületnek, amelyet bérbeadtak. Az egyikben 17 darab 2x2 ágyas, fürdőszobás apartman, a másikban pedig 14 darab kétágyas szoba található. Az épületek 5-6 percre vannak a parttól, az Állami Szívkórház szomszédságában. Az egyesületnek ugyancsak van egy 5000 négyzetméteres büki földingatlana, amelynek beépítését később tervezik. Az ingatlan elhelyezkedése kiváló, ugyanis a fürdő szomszédságában van. 1992 és 1995 között, a sikeres gazdálkodás eredményeként a társaság vagyona több mint 100 millió forintra növekedett, amely az 1992. évi indulótőkének közel kétszerese. Az igények korszerű kielégítése érdekében, és a működés költségeinek fedezésére a közeljövőben beépítik a balatonfüredi I. számú üdülő tetőterét is. Ily módon olyan bevételre számítanak, amely kiegyensúlyozottabbá teszi az egyesület gazdálkodását. B. M. KIT KÉPVISEL AZ ÉRTELMISÉGI SZAKSZERVEZETI TÖMÖRÜLÉS? A „csafaültetők" tábora Az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés 1989. szeptember 20-án alakult. Megalakulása nem spontán ötlet, hanem egy szerves folyamat eredménye volt, amelyen belül a kutatásban, oktatásban, köztisztviselői körben dolgozó szakszervezeti tisztségviselők 1986 és 1989 között keresni kezdték egy markánsabb szakszervezeti szövetség lehetőségét. Ma 11 szakszervezet az ÉSZT tagja, melynek a profilja is kiszélesedett. Részben azért, mert az állam számtalan területről kivonult és kivonulni szándékozik ma is, így ezek a munkahelyek már nem költségvetésiek, hanem a munka világához tartoznak. Másrészt több szakszervezet megismerve az ÉSZT törekvését, tömörülésünkhöz csatlakozott. Az ÉSZT megalakulása óta a VI. kerületben működött, előbb a Városligeti fasorban, jelenleg a Jókai u. 2. száma alatt. Tagjaink egy része a VI. kerületben — iskolákban, a MÁV vezérigazgatóságon, egyéb köztisztviselői munkahelyeken — dolgozik, kis részük itt is lakik. Érdekvédelmi tevékenységünk széles. Ez abból adódik, hogy az Érdekegyeztető Tanács tagjai vagyunk, így a felmerülő összes problémához viszonyulnunk szükséges, véleményt kell mondanunk. Másrészt , tagságunk többsége olyan munkahelyeken dolgozik — szakoktatás, felsőoktatás, kutatás, fejlesztés, nyugdíjpénztár, egészségpénztár, erdőfelügyelőségek, stb. —, ahol alapvetően hosszú távú érdekeken nyugvó tevékenységet folytatnak. Mi a józan mértékletességet, tevékenységünk töretlen ívét tarjuk a legfontosabbnak. Az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés képviseli az agrárágazatban dolgozó kutatókat is, ezért talán nem sántít tagságunkat a „diófaültetők” táborába sorolni, akik nem a konjunkturális hatásokat figyelik, hanem a rendszerbe foglalt, megalapozott koncepciókat támogatják. Természetesen az élet a napi döntések sorozatából áll, és helyzetünkből adódóan ebben is részt kell vennünk, de a munka során mindig arra törekszünk, hogy olyan döntéseket támogassunk, amelyek nem mondanak ellent a hosszú távú érdekeknek. Ezért nehezményezzük azt az „államháztartási reformot”, amely napjainkban formálódik, mivel az nem a reformról szól, hanem arról, hogyan vonuljon ki az állam egy sor tevékenységből, hogyan tegye azt piacivá akkor, amikor ezekre nincs fizetőképes kereslet. Az oktatás és a kutatás a jövő záloga. E tevékenységből nem vonulhat ki az állam büntetlenül, mert ha nincs magasan képzett munkaerő, nincs hazai alapkutatás és fejlesztés, akkor egyre inkább Európa — rosszul megfizetett — bérmunkásai leszünk. Mi azon túl, hogy munkahelyeket is védünk, alapvetően azt a magas szintű szakoktatást és felsőoktatást védjük, amely a szerény anyagi lehetőségei mellett Európában az egyik legjobb volt, s végzett hallgatói Európában keresettek. (Lásd a magas elvándorlási mutatót!) A magyar kutatás a mindenkoron rossz műszerezettsége mellett is világszínvonalú volt. Ezt mára gyakorlatilag feladtuk, mert az 1989. évi állami támogatás 1/3-ra esett vissza. Szép állami szlogenekkel nem lehet helyettesíteni a támogatást, főleg akkor nem, amikor újabb 6700 felsőoktatásban és kutatásban dolgozót akarnak elbocsátani. Soha nem értettünk egyet a folyamatos „fűnyíró” politikával, a dologi költségek állandó csökkentésével, a létszámleépítéssel, a beruházási és felújítási stoppal. Mi csak ésszerű takarékossággal tudunk egyetérteni. A pazarlás minden formáját megszüntetendőnek tartjuk. Ugyanakkor reformot csak a feladatok megfogalmazása, a hozzá rendelt eszközök és anyagiak biztosítása után lehet végrehajtani. ÉSZT ÉRTELMISÉGI SZAKSZERVEZETI TÖMÖRÜLÉS 1066 Budapest, VI., Jókai u. 2. Telefon: 131-45-50 Tel/fax: 131-45-77 Vasutasok és Közlekedési Dolgozók Segélyező és Biztosító Egyesülete 1064 Budapest, Podmaniczky utca 75. Tel/fax: 132-4967