Esti Hírlap, 1996. augusztus (41. évfolyam, 157-176. szám)
1996-08-14 / 166. szám
1996. augusztus 14., szerda SPORT# SZABADIDŐ MINDEN ELLENE SZÓL A GYŐR TOVÁBBJUTÁSÁNAK Jó mulatság, férfimunka? Egy csoportharmadik hely a Bajnokok Ligájában (Fotex VSE), első fordulós búcsú a KEK-ben (Győri Gardénia), negyeddöntős pozíció az EHF-kupában és elődöntő a City-kupában (Pick-Szeged). Ennyi, és nem több férfi kézilabdázóink tavalyi „bűvészkedése” a nemzetközi porondon, s ha ehhez még a válogatott spanyolországi Eb-n elért 10. helyezését is hozzávesszük, csak az örök optimizmus és a sportág magyar hagyományai iránti tisztelet sugallhatja azt: idén lesz jobb is. Annak ellenére állítható mindez, hogy a nemzetközi kupák tegnapi sorsolásán a győriek kivételével valamennyi magyar együttes könnyen „megoldható” ellenfelet kapott. Az első mérkőzéseket október 12-én és 13-án, a visszavágókat egy héttel később rendezik. A BEK-ben lejárt a Fotex négyéves „bérlete”, s idén a Pick-Szeged indul a legrangosabb európai kupában: első fordulóbeli ellenfele a román Steaua Bucuresti és a bosnyák Solana összecsapásának győztese lesz. Kővári Árpád klubelnök — aki egyben a válogatott szövetségi kapitánya is — kötelezőnek tartja a továbbjutást, már csak azért is, mert a szegedi együttes a nyáron leigazolt Nagy Zoltánnal (Elektromos), Sándorral (Komló) és az ukrán válogatott Petrusevszkijjel cseppet sem gyengült, hiába távozott két szintén válogatott játékos, Fekete Róbert a spanyol Chapelléhez, és dr. Oszlánczi András a Fotexhez. — A Steaua jóval nagyobb névnek számít, mint a Szeged, de elsősorban korábbi eredményei, és nem jelenlegi ereje okán — elemzett Kővári Árpád. — A bosnyákokról nem tudok semmit, jelentősebb sikerük nincs, de az a csoda sem eshet meg, hogy abból a bajnokságból előbukkanjon egy világverő csapat. A kupagyőztesek közé „leereszkedett” Fotex Veszprém vezetőedzőjének, Vass Sándornak is inkább saját csapata jelenthet több gondot, mint a görög GAS Arhelaosz Katerini gárdája... — Játékosaim a napi 4- 4,5 óra edzés után egy kicsit megviseltek, de fizikailag már rendkívül jó állapotba kerültek, és lelkileg sem csüggedtek — állapította meg Vass Sándor, akinek keze alól csupán a Hamelnhez szerződött Barbasinszkij került ki, no és Gyurka János, aki külföldi ajánlaton gondolkodik, így az alapozás kezdete óta csak három edzésen vett részt. A régiek mellett viszont Vass-sal szeretne dolgozni a már említett dr. Oszlánczi, és a Fehérvárról visszatért Kubasi. A fiúk szinte élvezik a munkát, még focizhatnak is, de csak az edzés után. Egyikük például a harminc hosszból álló sprintgyakorlat előtt megkérdezte: „És mikor pihenhetünk?”. Azt mondtam neki: majd a végén. Vass ezt a bajnokságra, a hazai és a nemzetközi kupára is érvényesnek tartja... Az EHF-kupában induló Elektromos — amelynek keretéből nyáron távozott Kotormán (Schaffhausen), Popovics (Nagybánya), Nagy Zoltán (Szeged), Kertész (Dunaferr),Grundmann és Becskereki (egyelőre csapat nélkül), jött az ukrán válogatott Koszteckij, Béres (Fotex), Perger (Szolnok) és Varad (Pemü) — az első körben a Gorenje Velenjével találkozik. Amennyiben Hajdú János vezetőedzőnek sikerül feldolgoznia a szlovén ellenféltől Mocsai Lajostól — a Velenjét tavaly búcsúztató Lemgo trénerétől — beszerzett adathalmazt, a Tromos játékosai biztosan nem élnek majd át fagyasztó pillanatokat. Akárcsak tavaly — a jugoszláv Crvena zvezda —, idén is világszínvonalú riválist sorsoltak a Győri Gardénia ETO KC együttese mellé. Ezúttal a City-kupa címvédője, a norvég HK Drammen ellen gyűjtögeti nemzetközi tapasztalatait, s félő, ezúttal sem éli túl az első fordulót. — Minden az ellen szól, hogy továbbjussunk — csüggedt el Hoffmann László, a győriek mestere. — A Drammen hozzánk hasonlóan fiatal csapat, tavaly szinte berobbant a City-kupába, s tipikusan skandináv kézilabdát játszik. Mi három távozó és egyetlen érkező játékosunk „összesítésével” még matematikailag is gyengültünk... nemes A hosszú ideje sérült Tromos-beállós, Kovács Tamás (labdával) remélhetőleg felépül a Velenje elleni mérkőzésig FOTÓ: CZAGÁNy Balázs Ez aztán a leányálom! Tegnap Bécsben megejtették az 1996/97-es nemzetközi női kézilabdakupák sorsolását. Öt csapatunk közül három izgulhatott — mivel kettő erőnyerő — leendő ellenfele miatt. Ez némi visszaesést jelent, hiszen tavaly még fél tucat együttesünk képviselte színeinket Európában. A legrangosabb kupában, a BEK-ben sorozatban harmadszor indulhat az FTCPolgári Bank, ám a várva várt kupagyőzelemről eddig, ha hajszál híján is, lemaradt. — Végre egyszer szerencsénk volt — kezdte vidáman Németh András, a zöld-fehérek vezetőedzője. — Szó sincs arról, hogy lenézném a portugálokat, de az ellenfélül húzott Club Sports Da Madeira nem jelenthet gondot számunkra. Most már csak az kellene, hogy amikor a Bajnokok Ligáját sorsolják, akkor is mellénk szegődjön Fortuna. A célkitűzés egyértelműen a döntőbe kerülés, noha nem lesz könnyű dolgunk. A hagyományoktól eltérően ezúttal nem az osztrák Hypo Niederösterreich mutatkozik a legerősebb ellenfélnek (többek között azért, mert egyik sztárját, Zukrenét megműtötték), hanem a címvédő horvát Podravka Koprivnica, melynek sikerült leigazolnia a Kras Zagrebtől Natasa Kolegát. — Mennyiben változott a csapat a tavalyihoz képest? — Öten távoztak a keretből, de érkeztek is, például Kántor Anikó a Vasasból, Pásztor Zsófia Kiskunhalasról. Nem számíthatok a most műtött Becz Mariannra és a pajzsmirigygyulladásban szenvedő Pádár Ildikóra. Az öt hete tartó edzéseken sok ifi játékos is részt vesz, akik bizonyíthatnak a jövő héten kezdődő Herz-kupán, ahol rajtunk kívül a francia Metz, a román Vilcea és a DVSCSymphonia indul. Ahogy a Fradi a BEK-ben, úgy a Dunaferr SE a KEK- ben váltott hároméves bérletet, s az első fordulóban a bosnyák Zeljeznicar Szarajevón próbál túllépni. Ebbéli tevékenységében hasznára válhat, hogy az EHF rendelete szerint a Szarajevó Bosznia-Hercegovinán kívül köteles lejátszani a mérkőzést. A dunaújvárosi együttes mindössze egy helyen gyengült, ám a válogatott kapuvédő, Meksz Anikó távozása komoly érvágás. A City-kupában a Győri Keksz ETO KC ellenfele a fehérorosz Drut Belinyicse lesz, amelynek inkább neve ijesztő, semmint tudása. — Ismeretlen számunkra a belorusz csapat, hiszen tavaly nem indult semmilyen kupában — így Vanyus Attila, a győriek szakosztályvezetője. — Nagyon messze kell utaznunk, s valószínűleg különgépet bérelnünk, hogy megközelítsük Belinyicset. Ezért ma megpróbálunk egyezkedni velük, hogy mindkét meccset Magyarországon játsszuk. Az EHF-kupa első fordulója még nélkülünk fog lepörögni, hiszen a címvédő DVSC-Symphoniát és a Vasas-Drehert is kiemelték. — Jelentősen átalakult az együttes a tavalyihoz képest — jelentette ki Csík János, az angyalföldiek mestere. — Kántor Anikó az FTC-be, Gábor Adrienn Kisvárdára igazolt. Elvesztettük kapusainkat is, Ácsbog Mária abbahagyta a kézilabdázást, Hang Györgyi anyai örömök elé néz. Helyettük érkezett a kapus Irina Szilvia, Utasi Ágota, Tarjáni Szilvia és Kovács Tímea. A játékerőnk nem változott, mindössze a védekezésben lesznek problémáink, mivel a keret nagyon alacsony lett. A címvédő Debrecen viszont jelentősen meggyengült. Dániába igazolt Jeddi Mária, Zupkó Judithtal nem kötöttek új szerződést, Ratkó Andrea Kiskunhalasra távozott, míg Nyilas Tünde szintén anyai örömök elé néz. Őket pótolandó jött Vass Annamária, Agárdi Éva, Bugyó Olivia, Szász Andrea, Kereki Edina és Szabó Tünde. — A csapat átlagéletkorunk nem éri el a 21 évet — kezdte Köstner Vilmos, a debreceni vezetőedző. — A jövő együttesét építjük, kicsi a valószínűsége, hogy ismét megvédjük címünket. Na persze, ha kedvező sorsolást kapnánk... Mindhárom csapatunk idegenben lép először pályára. csontos Siti Bea (fehérben) agilis játékára a Zseljeznicar ellen is nagy szüksége lesz a Dunaferr csapatának FOTÓ: CZAGÁny BALÁZS Ököljogtalanság Az elmúlt hét végén botrányos körülmények között fejeződött be Hamburgban a WBO-szervezet félnehézsúlyú világbajnoki címéért folytatott mérkőzés. A kihívó német Graciano Rocchigiani a 7. menetben kiütötte a lengyel származású, de évek óta német színekben szereplő címvédőt, Dariusz Michalczewskit. A vezetőbíró óriási meglepetésre mégis az utóbbi sportoló kezét emelte a magasba, ugyanis a WBO jelen lévő képviselői szerint a K. O. az „állj!” vezényszó után esett. Emiatt az addig fölényesen vezető Rocchigiani a leléptetés sorsára jutott. Viszont hiába hirdették ki Michalczewski győzelmét, mert kicsivel később az eredményt aztán „technikai döntetlenre” változtatták. A nézők hatalmas füttykoncerttel tiltakoztak az erősen vitatható ítélet ellen. Természetesen Rocchigiani nem nyugodott bele a számára másodszorra is éppúgy kedvezőtlen döntésbe, s a nemzetközi szervezethez nyújtott be fellebbezést. Ha rá nézve kedvezőtlen határozat születik, akkor a sportoló ügyvédje szerint bírósági perre is sor kerülhet. Németországban szintén hatalmas a felháborodás, ugyanis sokak szerint a mérkőzés bírája okolható a botrányért, hiszen a Bild című napilap szerint tiszta, érthető döntéssel el lehetett volna kerülni a zűrzavart. A kölni Express című újság arra is fényt derített, hogy Hamburgban a WBO szabályzatával ellentétes döntést született. Ugyanis annak értelmében a szabálytalan ütés miatt idő előtt befejeződött mérkőzéseken a pontozásban addig vezető ökölvívót kell győztesként megnevezni. Vác: megfogyva bár, de törve nem... Az 1994-ben bajnoki címet nyert Vác FC-Samsung labdarúgó-együttesétől 1995 nyarán, elköszönt az azóta már a válogatott szövetségi kapitányává ütött Csank János vezetőedző, ez év elején az eddigi főszponzor jelentette be távozási szándékát, tegnapelőtt pedig hivatalosan is elbúcsúztatták a klub technikai igazgatóját, a válogatott menedzserévé avanzsált László Attilát. A tendencia láttán sokakban fogalmazódott meg a kérdés: mi lesz veled, Vác? Elvégre annak idején az egész ország egy emberként csodálkozott rá a semmiből a csúcsra törő, s ott meg is kapaszkodó kicsiny közösségre. A nemzetközi színtérre repülését „csupán” konzekvens szakmai munkával magyarázó, lélekben, mentalitásban tősgyökeres vácivá érő, máshonnan eltanácsolt játékosra, edzőre, vezetőre egyaránt. A csodatévő váci csapatból — mert a bővebben értelmezett csapat fogalmába ott a szertáros, a titkárnő is éppúgy beletartozott, mint a középcsatár — a Haladás ellenében 1-0-ra elvesztett bajnoki nyitányra már hírmondó is alig maradt. — Az élet nem áll meg, hogy ezzel a rendkívül elmés közhellyel kezdjem. Vagy ha úgy tetszik, a váci múltat és jelent meghatározó személyek távoztak ugyan, de ez nem akkora tragédia, hogy a jövőnk, további létünk mikéntje fölött kelljen keseregnünk ■— fejtegette az egyik hírmondó, Iványi Károly klubelnök, aki korábbi kollégáihoz hasonlóan, szintén vállalt magas funkciót, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségének tagja, de rendületlenül kitart a váci „kiscsapat” mellett. — Amikor két évvel ezelőtt Csank János neve először merült fel komolyan a válogatottnál, László Attilával együtt azon az állásponton voltunk, hogy ilyen munkaköröket nem lehet párhuzamosan, mintegy mellékállásban ellátni. Attól, hogy most éppen nem Csank János,,hanem László Attila került ilyen „két lovat egy fenékkel megülni” szituációba, az én véleményem még nem változott... — Ezek szerint László Attiláé igen? — Amikor márciusban Laczkó Mihály MLSZ-elnök felkérte a válogatott menedzserének, tíz másodperc alatt kellett határoznunk, s belementünk a közösködésbe. Azzal a kitétellel, hogy augusztusban, az új bajnoki évad előtt visszatérünk a témára. Most megtörtént. László Attila szerette volna a kettős szerepet együtt vinni, én azonban következetes maradtam. — Volt oka rá, hogy ragaszkodjon korábbi álláspontjához? — A tavaszi három hónap tapasztalata. Attila hol itt volt, hol ott, s bár a kollégák átvették munkakörét, ha a válogatottnál dolgozott, mégis rá kellett jönnünk: mindkét beosztás egész embert kíván. A Vác technikai igazgatójának Vácott kell lennie... És tulajdonképpen az ő helyettesítésére „neveltük” az eddig titkárként munkálkodó Bélák Gyulát, aki december 31-ig mint megbízott technikai igazgató bizonyíthatja rátermettségét. Biztos vagyok benne, hogy remekül beválik, hiszen évek óta dolgozunk együtt, úgymond kitaposott úton haladunk tovább. — Ezek után László Attilával indulatok nélkül vettek búcsút egymástól? — Talán neheztel, talán kicsit megsértődött, elvégre egyikünk sem rejtette véka alá a véleményét. Nézeteink „á ész” távolságban voltak, más megoldást nem láttam, jogkörömnél fogva így döntöttem. Mindenesetre a hétfő esti tévémeccsen, az egész ország nyilvánossága előtt, azt hiszem méltóképpen búcsúztattuk, éreztetve: a klub milyen sokra tartja, mennyire elismeri azt a munkát, amit László Attila 23 év alatt Vácott végzett. — S mi igaz abból, hogy László Attila „vitte magával” a főszponzort? — Egy szó sem. A Samsung magyarországi képviseletével öt évre szóló szerződésünk élt, a cég vezérkara most úgy érezte, váltania kell. 1997. február elsejéig minden „járandóságát” kifizette előre, s ha holnap találunk egy megfelelő szponzort, azonnal feltehetjük a nevét a mezünkre. Hasonlóan korrekt partnert nehéz lesz találnunk. — Akkor, visszatérve az alapkérdésre: mi lesz a Váccal? — A Haladás elleni nyitómeccs nem, dobott fel. Korrekcióra lesz szükség, de egy meccs alapján ezt mégsem szerencsés így deklaráltan kijelenteni. Talán bátrabban, merészebben kellene a fiatalokhoz nyúlni, elvégre tartalékcsapatunk évek óta a legjobb három együttes között jegyzett, a váci focigimi pedig immár hét éve „termeli” a tehetségeket. németh £stíffír£uft 1 Könnycseppek Öt éve áprilisban még meg akart halni, amikor az orvosok közölték vele a tényt. Ha tehette volna, abban a pillanatban öngyilkos lett volna — de tehetetlen volt. A bénultságtól... Aztán a lelkében megmozdult valami... Annak ellenére, hogy tudta, élete végéig „a” tolószékkel kell élnie, mégis „talpra állt”. Öngyilkossággal felérő, gyötrelmes kínokkal „járó” hét hónap után. És Szekeres Pál már nem akart többé meghalni. Legalábbis már nem ezért... Hanem azért a barcelonai, tőrvívásban ejtett paraolimpiai aranyért, most meg egy újabbért, az atlantaiért. Minden jó, ha a vége jó — mondhatnánk erre, minek is ezen annyit vívódni. A mozgássérültek különben sem szeretik, ha szánalmassá „magasztalják” őket. Hogy akkor miért vívódom mégis? Mert azok az egészséges emberek szánalmasak, akik hagyták, hogy csak tegnap érkezzen meg Szekeres Pali huszonhetedmagával a holnap(!) kezdődő, és tíz napon át kitartás igénylő atlantai paraolimpiára. Mert akklimatizálódni szerintük a fogyatékosnak nem kell, hiszen amúgy is az állandó akklimatizálódással töltik mindennapjaikat. Sőt szerintük luxus, ha az egész csapat közvetlen járattal repül, így a csapat egyik fele New York-i átszállásal jutott el Atlantába. Ám e nehezítő körülmények ellenére (mi jöhet még?), szerintük nem lehet kérdés: több érmet szenvednek ki magukból „parafenoménjaink”, mint négy éve — 4 arany, 3 ezüst, 4 bronz... Akkor most kik is a fogyatékosok? Miért jó az valakiknek, ha a paraolimpia, öt könnycseppel szimbolizált jelképe mellé, az örömön kívül más felindultságból is záporó könnycseppeket fakaszt? lendvar