Esti Hírlap, 1996. augusztus (41. évfolyam, 157-176. szám)

1996-08-30 / 176. szám

KRÍZISOSZTÁLY A SCHOPF-MEREIBEN ! Szégyen a családban A leányanyákkal szem- A^ben a mai napig valamiféle ,^piegvető előítélet él. Ám \ ^nemcsak azok a fiatal nők i­s kerülhetnek terhességük­­ miatt krízishelyzetbe, akik- 3 rítek nincsen férjük, megértő ^"^családjuk. Sokszor fordul 5 és^elő, hogy felnőtt, érett, már , '■házasságban élő anyukák fprzik úgy, lelkileg, pszichi­­ptkailag megviseli őket egy i'.TÚjabb, nem kívánt terhes­­'i‘e l^ség. Az ő érdekükben és tá­­­­mogatásukra indult el idén május 16-án a Schöpf-Me­­* Vitei kórház anyavédelmi I ^’központban az a krízis­év" program, amelynek kereté­­ben szakemberek — szoci-­i­ális munkások, pszicholó­­-­ gusok — várják a válság­­helyzetbe jutott kismamá­­k­okat. Azokat, akik egyedül ,ő­si vagy családi segítség nélkül­­ nem találják meg a kiutat.­­ Lassan negyedik hónap- A­iába ér a kezdeményezés. A j­ó program vezetője, dr. Se- 1 , Wess Tóth Emőke főorvos az­­c^elmúlt hónapokat sikeres­­. .?nek ítéli, hiszen eddig közel hetven édesanyán segítet­tek. A legnagyobb ered­mény az, hogy a hozzájuk betérők közül eddig senki sem vált meg végleg a gyer­mekétől. A kórház kapujában álló üres inkubátor az újabb élet vállalását jelképezi. A Schöpf-Merei kórházban név nélkül még senki nem hagyta ott a gyermekét. Csupán egyetlen anya akadt, akinek a kisbabája átmenetileg a gyermekosz­tály vendége. Ám amint a családi problémái rende­ződnek, minden bizonnyal újra magához veszi az édes­anya a kicsit. A főváros bármely kerületéből felke­reshetik a Schöpf-Merei kórházat a várandós leá­nyok, asszonyok. Itt nem­csak lelki támogatásra, ha­nem amennyiben szüksé­ges, orvosi kezelésre, vizs­gálatok elvégzésére is lehe­tőség van a krízisprogram keretében. Seress főorvosnő el­mondta, várják azokat is, akik nem érzik úgy, hogy terhességük krízishelyzetet jelent, csupán beszélgetni szeretnének valakivel vagy úgy gondolják, tanácsra van szükségük. A cél az, hogy a kismamák ne teher­nek, hanem valóban áldott állapotnak érezzék az új életet a szívük alatt. (tárcza) Dr. Seress Tóth Emőkéék hetven édesanyán segítettek CZAGÁNY BALÁZS FELVÉTELE Vasárnapi várfoglalás A budai vár visszafoglalá­sának emlékére vasárnap négy órától futóversenyt rendeznek. Őseinknek 310 éve, 1686. szeptember 2-án, sikerült felmászniuk a vár­falakra. Az ostromló több­ezernyi katonának kétórá­nyi küzdelemre volt szüksé­ge ahhoz, hogy bevegye a várat. A verseny fővédnöke az I. kerület polgármestere, Katona Tamás. A várfoglaló vitézek em­lékére szervezett futóverse­nyen a résztvevőknek a Ta­bánban lévő színpadnál kell nevezniük. A nevezési díj augusztus 30-ig kétszáz forint, 18 éven aluliaknak száz forint. Helyszíni neve­zéskor azonban már há­romszáz, illetve százötven forintot kell fizetni. A Ma­gyarországon élő török ál­lampolgárok és az OTP ju­nior kártya tulajdonosai, a kártya bemutatása esetén, ingyen indulhatnak. A ne­vezési díj helyett papírhul­ladékot is elfogadnak, melynek kilogrammjáért hat forintot adnak. A futók az Ybl Miklós té­ren állnak rajthoz, a cél a Váralja utca. A három kilo­méteres távot a Lánchíd ut­ca és a Palota út érintésével kell teljesíteniük a verseny­zőknek. A hét kilométeres távot választó futók a Lánchíd utca,­­ Sikló utca, Anjou sétány, Úri utca, Bé­csi kapu tér és Palota út útvonalon érhetik el a célt. Az amatőr sportolók négy korosztályban indul­hatnak. Az első három he­lyezést elérők ezer és húsz­ezer forint közötti pénzdí­jat, illetve ajándékot kap­­nak. ..AygaifiglLukas A törökök ingyen futhatnak SCHILLER ZSUZSA FELVÉTELE K­ovács Antal nyugalmazott esz­tergályos egy nyári délelőtt menetrend szerinti bevásárlá­sából tért haza. A kertvárosi öreg földszintes épületbe lépve évtizedek óta jól ismert dohszag csapta meg az orrát. A levélszekrényhez ment, s be­kukucskált a résen, jött-e posta. Örömmel konstatálta, valamit rejt az alumíniumszekrény. Kinyitotta hát, de a ládából csupán a he­lyi önkormányzati lap hullott alá. Csalódottan hajolt le érte, miközben maga elé dörmögve meg­jegyezte: már hónapok óta nem jön levél a gyereké­től. Na mindegy — gon­dolta —, ez is megteszi. A szoba-konyhás lakásba lépve ki­pakolta szatyrából a vacsorára való tíz deka párizsit, a fél liter tejet meg a két zsömlét. Aztán kényelmesen beült a fotelba, s átlapozta a helyi újságot. Érdektelenül futotta át a címeket, mígnem megakadt a szeme az egyik íráson. A majd’ egyoldalas cikk egy új bevásárlóközpont létrehozásáról szólt. S bár Kovács évek óta ugyanabban az üzletben vásárolt, figyelmesen látott az olvasáshoz, mert hűség ide vagy oda, nem mindegy, mennyit fizet a kasszánál az ember. Az írás elejéből megtudta, hogy az új boltot üzemelte­tő céggel az önkormányzat pénzügyi tranzakciót bonyolított le, s így került néhány üzlethelyiség a cég tulajdoná­ba. Korrekt írás — gondolta —, ha megnyílik, majd én is megnézem, mit, s mennyiért kínálnak. A cikk közepe táján járt, amikor egyszer csak kerekre nyílt a szeme a csodálkozástól. Megigazította vastag olvasószemüvegét, s mint aki nem hisz a szemének, újra elolvasta a be­kezdést. A meglepő sorok arról szól­tak, hogy az új cég vezetője, miköz­ben leendő boltja árukészletét és ára­it az egekig magasztalja, addig a Ko­vács által kedvelt üzletet egyfolytá­ban szapulja, ócsárolja. Dühbe gu­rult erre az öreg esztergályos, még tán káromkodott is egy kereket, hogy milyen újság az ilyen, amelyik efféle cikket leközöl. Hiszen az ő üz­letében még mindig megkapott min­dent, amire szüksége volt, s az el­adók is kedves ismerősként üdvözlik. Fogta hát Kovács Antal a mindent tudó telefonkönyvet, felhívta az új cég vezetőjét, aki a cikkben az ő ked­ves boltját kritizálta, s számon kérte a leírtakat. A cégvezető ekkor sza­badkozni kezdett, hogy ő nem is ilyen összefüggésben mondta a leír­takat, ahogy azt az újságíró ferdítet­te el, s őt is felháborítja az eset, de már nincs mit tenni. Ezután hossza­san ecsetelte, ő maga is áldozat, hi­szen a megjelenés előtt nem látta a cikket. Kovács — aki vagy elhitte vagy nem, amit a cégvezető mondott — mindenesetre kicsit megenyhülve bár, de tovább nyomozott. Szeretett volna a cikk írójával beszélni, ám hozzá már­­ nem sikerült eljutnia. Félretette hát az újságot, dohogott még egy keveset, aztán ránézett az ingaórá­ra, s konstatálta, nincs sok ideje. Sietősen rendet ra­kott a szobában, s előkészí­tette a viseltes kártyapak­lit. Az esti partinál feldúltan mesélte barátainak a történteket. Másnap reggel, szokás szerint, a gő­zölgő kávé mellett végiggondolta napi teendőit, fogta a szatyrát, elindult vá­sárolni. Amikor kilépett az utcára, jó­kedvűen sétált végig az árnyas fasor alatt. Aztán belépett az üzletbe, körül­nézett, mint aki most térképezi fel, melyik sor milyen portékát rejt. Las­san lépdelt, mindent alaposan szem­ügyre vett. Végül megállt a felvágottas pultnál. — Mit adhatok, Anti bácsi? — kér­dezte mosolyogva az eladónő. — Csak a szokásos tíz deka párizsit, Margitkám! — válaszolta Kovács. Miklós Daniella Csak tíz deka párizsit, Margitkám! X 118 XHV^ PESTRŐL IS BUDÁRÓL SZEGÉNY RÖMER FLÓRIS Felnézés ötvenért Szegény Römer Flóris, bi­zonyára szomorúan venné tudomásul, ha élne, hogy mindaz, amiért a múlt szá­zadban harcolt, mind a mai napig nem teljesült. Az egy­kori régész, a magyar művé­szet úttörője, aki volt bene­­dek rendi tanár, küzdött a szabadságharcban, utána rabként nyolc esztendőn át a császáriak vendégszeretetét élvezte, arról igyekezett meggyőzni az akkori város­atyákat, hogy a középkori városfal maradványait ve­gyék köztulajdonba. Mivel a kiegyezés után a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtá­rának igazgatójaként első­sorban a középkorral foglal­kozott, bizonyára számtalan alkalommal történt meg vele ugyanaz, mint kései utódjá­val, írásné Melis Katalinnal, a Budapesti Történeti Múze­um régészével. Ő vezeti a Városháza rekonstrukciója alatt a feltárásokat. Az ásatások során idén novemberig,­majd pedig jö­vőre a fagyok elmúltával kö­zel kilencezer köbméter föl­det mozgatnak meg, hogy feltárják a középkori város­falat, melyet HIEL és­ 14M­ között építettek. Pest ter­jeszkedése miatt szűkössé váltak az egykori keretek, s a XVIII. század végén meg­kezdték lebontását. Utoljára a Hatvany-kaput tették a föld színével egyenlővé, s csupán a mai Magyar utca vonalában maradt meg egy szakasz. Rómer Flóris tudta, hogy csakis akkor védhető meg s kutatható a félezer esztendős építmény, ha min­denki számára hozzáférhető köztulajdon. Csakhogy már akkor is magánkézben volt, s csupán az államosítás után került a főváros tulajdonába. Sajnos a privatizáció mi­att olyan épületek udvarai­ban láthatók csak ezek a fal­darabok, amelyek több kéz­ben vannak, így jószerivel bárki kedvére furkálhatja, alakíthatja. Igaz, jogelle­nesen. Csakhogy a jogsza­bály arról is rendelkezik, hogy mindenki számára lát­hatóvá kell tenni az ilyen jellegű történelmi emléke­ket, de ennek betartatásáról nem gondoskodik senki, így nemhogy az egyszerű köz­embert nem engedik a fal közelébe gyakorta, de a ré­gésznek is bebocsátásért kell esedezni, ha kutatni, vizs­gálni akarja a régi épít­ményt. A még meglévő, cso­dálatosan épen maradt rész ismerete nélkül ugyanis sok­kal nehézkesebb a Városhá­za udvarán található sza­kasz feltárása. Sőt még az is megtörtén­het, hogy csupán ellenszol­gáltatásért engedik a fal kö­zelébe, a kulccsal zárt ud­varra a történészt. Írásné Melis Katalinnak bizony fel­tette a kérdést az egyik ház lakója, hogy mivel honorálja segítőkészségét. Persze so­ha nem volt titok, hogy a magyar ember — mármint a szemfülesebbje — min­denből pénzt csinál. Lehet, hogy a régésznőt bebocsátó tulajdonos csak a tudo­mányra szánt idejét akarta valakivel megtéríttetni, de ki tudja, mi jön ezután? Egyáltalán nem csodálkoz­nék, ha a történelmi ritka­sággal ékesített ház tulaj­donosai legközelebb a láto­gatóktól is belépődíjat szednének. Mondjuk olyan címen, hogy: „Falnézés — 50 Ft.” F. A. M. jlG^ hJM 1996. augusztus 30., péntek 1 _. fKb/T^tleNc X &^-2­ (W) MAGYAR CSODÁK BÉCSBEN Fölépítik a Ferenc József hidat má­­­ ­i x . Szeptember tizenharma­dikán délelőtt tíz órakor a bécsi Rathausban nyílik az a nagyszabású kiállítás, amely az idei millecentená­­rium tükrében Magyaror­szág elmúlt száz évét mu­tatja be. A tárlat megnyitó­ján Michael Haupl, Bécs polgármestere, Demszky Gábor, Budapest első em­bere és Magyar Bálint kul­tuszminiszter tart ünnepi beszédet. A Budapest 1896 — Egy millennium k. und k. keret­ben című kiállítás iránt azért is nagy az érdeklődés Ausztriában, mivel a sógo­rok szintén mostanság ün­nepük államalapításuk ju­bileumát, így a közös törté­nelmi múlt s az Osztrák— Magyar Monarchia „társ­bérlete” ismét az érdeklő­dés fókuszába került. Az elmúlt fél évszázadot tekintve, a Magyarországot most bemutató kiállítás a legnagyobbnak nevezhető. A szervezők száz és száz cso­dát ígérnek. Lapunk bécsi informátora, Fényi Gábor szerint a Budapesti Történe­ti Múzeum szakemberei csu­pán erre az alkalomra ezer műtárgyat gyűjtöttek be! A kiállított relikviák kö­zött láthatóak lesznek Er­zsébet királyné és Ferenc József személyes tárgyai, valamint a korabeli fejlő­dést tükröző, Budapest éle­tében mindmáig fontos szerepet betöltő épületek, közlekedési eszközök ki­csinyített másai is. Bemu­tatásra kerül az Iparművé­szeti Múzeum, a Műcsar­nok és a Parlament, mi több, ugyancsak szemrevé­telezhető lesz a főváros büszkesége, a föld alatti kéregvasút. Az igazi meg­lepetést azonban aligha­nem az okozza majd, hogy a Rathaus impozáns kiállí­tótermében, majdnem har­minc méter hosszan felépí­tik az egykori Ferenc Jó­zsef híd, a mai Szabadság híd pontos, méretarányos makettjét. Harmincméternyi színes fotográfián a Feszty-kör­­kép szintúgy megtekinthető lesz, sőt a bécsiek gyönyör­ködhetnek akár a hajdan­volt banderiális díszmenet míves díszhintójában s a fennmaradt mentékben, atillákban, s más magya­­rosdi kosztümökben is. A kiállítás külön érde­kessége lesz egyébként az a film, amelyet a századfor­duló Magyarországáról ké­szítettek a Lumiére fivérek. Úgy is fogalmazhatunk,­ hogy Bécsben a modern vi­deotechnika segítségével, a százéves mozi tiszteleg majd az ezeréves ország di­cső múltja előtt.­­ Szabó Zoltán Attila A Szabadság híd története Fél évszázada, hogy átadták az újjáépí­tett Szabadság hidat, és évszázada annak, hogy a millennium évében, 1896 őszén mint Ferenc József hidat megnyitották a forgalom számára. A nemzetközi szakiro­dalom a világ egyik legszebb, úgynevezett Gerger-tartós konzolos hídjaként tartja számon. Tervezője Feketeházy János. A világszép hidat 1945. január 16-án robbantották fel a németek. Leginkább a budai hídrész károsodott, a pesti oldal ke­vésbé, s ennek köszönhető, hogy a katonai hidászok viszonylag hamar végeztek a hídroncsra épített pontonáthidalással. A pontonhíd 1945. március 15-étől 1946. ja­nuár 10-éig teljesítette feladatát, amikor is a dereglyékkel együtt egy jégzajlás elso­dorta. A híd újjáépítését úszódaruk segítették. A parton összeszerelt ötventonnás egysé­geket egyben helyezték a helyükre. A leg­látványosabb folyamat a középső, a mint­egy 47 méter hosszú, egyenként is 120 ton­nás hídszerkezet beemelése volt. A mun­kafolyamat utolsó fázisát 1946. július 12- én ezrek figyelték. Az újjáépítéshez összesen 2800 tonna vasszerkezetet gyártottak. A híd teljes új­jáépítése, a vasanyag legyártását is bele­számítva, mindössze hét hónapot vett igénybe. 1946. augusztus végén a híd ismét állt. Bozó Emil t­r y * tr* i v n) tjj fi aA* i 3 1 I % “ A Ferenc József híd építése 1895-ben ARCHÍV FELVÉTEL AZ ÖNKORMÁNYZAT SZIGORÍTANA X föl. Hányszor jön a kéményseprő? Folyamatban van a kötelező­ kéményseprési közszolgálta­tásról szóló belügyminiszté­riumi rendelet módosítása. Az új rendelet szerint azok­nak, akik gázzal fűtenek, ke­vesebbet kellene fizetniük, mint az olaj- és szilárdtüze­lésű készüléket használók­nak. A rendelet valószínűleg november folyamán kerül a fővárosi közgyűlés elé. A fővárosi önkormányzat közműügyosztályának munkatársa, Szabó László az Esti Hírlapnak elmond­ta, olyan koncepció készül, amely végre megoldaná a problémákat. Az önkor­mányzat szigorítaná a ren­delet azon pontját, amely a tulajdonosok vagy lakók otthon tartózkodási kötele­zettségét írja elő. Sokan ugyanis nincsenek otthon, amikor a kéményseprő az előre meghirdetett órában megjelenik, hogy a munká­ját elvégezhesse. Ilyenkor a kéményseprőmester újabb időpontot ad.,Ha a tulajdo­nost a második alkalommal sem találja otthon, akkor szabálysértési eljárást kez­deményezhetnek. A rende­let előírná a kémények vizsgálatának, javításának rendszerességét. Eszerint évenként egy alkalommal kellene ellenőrizni a gázké­ményeket, a szilárd tüzelés­sel működő készülékeket pedig évente kétszer, négy­­évenként pedig teljes körű vizsgálat alá vetnék a ké­ményeket. A felújított, il­letve új kéményeket csak esetenként ellenőriznék a kéményseprők. balogh

Next