Esti Hírlap, 1996. augusztus (41. évfolyam, 157-176. szám)
1996-08-30 / 176. szám
KRÍZISOSZTÁLY A SCHOPF-MEREIBEN ! Szégyen a családban A leányanyákkal szem- A^ben a mai napig valamiféle ,^piegvető előítélet él. Ám \ ^nemcsak azok a fiatal nők is kerülhetnek terhességük miatt krízishelyzetbe, akik- 3 rítek nincsen férjük, megértő ^"^családjuk. Sokszor fordul 5 és^elő, hogy felnőtt, érett, már , '■házasságban élő anyukák fprzik úgy, lelkileg, pszichiptkailag megviseli őket egy i'.TÚjabb, nem kívánt terhes'i‘e l^ség. Az ő érdekükben és támogatásukra indult el idén május 16-án a Schöpf-Me* Vitei kórház anyavédelmi I ^’központban az a krízisév" program, amelynek keretében szakemberek — szoci-iális munkások, pszicholó- gusok — várják a válsághelyzetbe jutott kismamákokat. Azokat, akik egyedül ,ősi vagy családi segítség nélkül nem találják meg a kiutat. Lassan negyedik hónap- Aiába ér a kezdeményezés. A jó program vezetője, dr. Se- 1 , Wess Tóth Emőke főorvos azc^elmúlt hónapokat sikeres. .?nek ítéli, hiszen eddig közel hetven édesanyán segítettek. A legnagyobb eredmény az, hogy a hozzájuk betérők közül eddig senki sem vált meg végleg a gyermekétől. A kórház kapujában álló üres inkubátor az újabb élet vállalását jelképezi. A Schöpf-Merei kórházban név nélkül még senki nem hagyta ott a gyermekét. Csupán egyetlen anya akadt, akinek a kisbabája átmenetileg a gyermekosztály vendége. Ám amint a családi problémái rendeződnek, minden bizonnyal újra magához veszi az édesanya a kicsit. A főváros bármely kerületéből felkereshetik a Schöpf-Merei kórházat a várandós leányok, asszonyok. Itt nemcsak lelki támogatásra, hanem amennyiben szükséges, orvosi kezelésre, vizsgálatok elvégzésére is lehetőség van a krízisprogram keretében. Seress főorvosnő elmondta, várják azokat is, akik nem érzik úgy, hogy terhességük krízishelyzetet jelent, csupán beszélgetni szeretnének valakivel vagy úgy gondolják, tanácsra van szükségük. A cél az, hogy a kismamák ne tehernek, hanem valóban áldott állapotnak érezzék az új életet a szívük alatt. (tárcza) Dr. Seress Tóth Emőkéék hetven édesanyán segítettek CZAGÁNY BALÁZS FELVÉTELE Vasárnapi várfoglalás A budai vár visszafoglalásának emlékére vasárnap négy órától futóversenyt rendeznek. Őseinknek 310 éve, 1686. szeptember 2-án, sikerült felmászniuk a várfalakra. Az ostromló többezernyi katonának kétórányi küzdelemre volt szüksége ahhoz, hogy bevegye a várat. A verseny fővédnöke az I. kerület polgármestere, Katona Tamás. A várfoglaló vitézek emlékére szervezett futóversenyen a résztvevőknek a Tabánban lévő színpadnál kell nevezniük. A nevezési díj augusztus 30-ig kétszáz forint, 18 éven aluliaknak száz forint. Helyszíni nevezéskor azonban már háromszáz, illetve százötven forintot kell fizetni. A Magyarországon élő török állampolgárok és az OTP junior kártya tulajdonosai, a kártya bemutatása esetén, ingyen indulhatnak. A nevezési díj helyett papírhulladékot is elfogadnak, melynek kilogrammjáért hat forintot adnak. A futók az Ybl Miklós téren állnak rajthoz, a cél a Váralja utca. A három kilométeres távot a Lánchíd utca és a Palota út érintésével kell teljesíteniük a versenyzőknek. A hét kilométeres távot választó futók a Lánchíd utca, Sikló utca, Anjou sétány, Úri utca, Bécsi kapu tér és Palota út útvonalon érhetik el a célt. Az amatőr sportolók négy korosztályban indulhatnak. Az első három helyezést elérők ezer és húszezer forint közötti pénzdíjat, illetve ajándékot kapnak. ..AygaifiglLukas A törökök ingyen futhatnak SCHILLER ZSUZSA FELVÉTELE Kovács Antal nyugalmazott esztergályos egy nyári délelőtt menetrend szerinti bevásárlásából tért haza. A kertvárosi öreg földszintes épületbe lépve évtizedek óta jól ismert dohszag csapta meg az orrát. A levélszekrényhez ment, s bekukucskált a résen, jött-e posta. Örömmel konstatálta, valamit rejt az alumíniumszekrény. Kinyitotta hát, de a ládából csupán a helyi önkormányzati lap hullott alá. Csalódottan hajolt le érte, miközben maga elé dörmögve megjegyezte: már hónapok óta nem jön levél a gyerekétől. Na mindegy — gondolta —, ez is megteszi. A szoba-konyhás lakásba lépve kipakolta szatyrából a vacsorára való tíz deka párizsit, a fél liter tejet meg a két zsömlét. Aztán kényelmesen beült a fotelba, s átlapozta a helyi újságot. Érdektelenül futotta át a címeket, mígnem megakadt a szeme az egyik íráson. A majd’ egyoldalas cikk egy új bevásárlóközpont létrehozásáról szólt. S bár Kovács évek óta ugyanabban az üzletben vásárolt, figyelmesen látott az olvasáshoz, mert hűség ide vagy oda, nem mindegy, mennyit fizet a kasszánál az ember. Az írás elejéből megtudta, hogy az új boltot üzemeltető céggel az önkormányzat pénzügyi tranzakciót bonyolított le, s így került néhány üzlethelyiség a cég tulajdonába. Korrekt írás — gondolta —, ha megnyílik, majd én is megnézem, mit, s mennyiért kínálnak. A cikk közepe táján járt, amikor egyszer csak kerekre nyílt a szeme a csodálkozástól. Megigazította vastag olvasószemüvegét, s mint aki nem hisz a szemének, újra elolvasta a bekezdést. A meglepő sorok arról szóltak, hogy az új cég vezetője, miközben leendő boltja árukészletét és árait az egekig magasztalja, addig a Kovács által kedvelt üzletet egyfolytában szapulja, ócsárolja. Dühbe gurult erre az öreg esztergályos, még tán káromkodott is egy kereket, hogy milyen újság az ilyen, amelyik efféle cikket leközöl. Hiszen az ő üzletében még mindig megkapott mindent, amire szüksége volt, s az eladók is kedves ismerősként üdvözlik. Fogta hát Kovács Antal a mindent tudó telefonkönyvet, felhívta az új cég vezetőjét, aki a cikkben az ő kedves boltját kritizálta, s számon kérte a leírtakat. A cégvezető ekkor szabadkozni kezdett, hogy ő nem is ilyen összefüggésben mondta a leírtakat, ahogy azt az újságíró ferdítette el, s őt is felháborítja az eset, de már nincs mit tenni. Ezután hosszasan ecsetelte, ő maga is áldozat, hiszen a megjelenés előtt nem látta a cikket. Kovács — aki vagy elhitte vagy nem, amit a cégvezető mondott — mindenesetre kicsit megenyhülve bár, de tovább nyomozott. Szeretett volna a cikk írójával beszélni, ám hozzá már nem sikerült eljutnia. Félretette hát az újságot, dohogott még egy keveset, aztán ránézett az ingaórára, s konstatálta, nincs sok ideje. Sietősen rendet rakott a szobában, s előkészítette a viseltes kártyapaklit. Az esti partinál feldúltan mesélte barátainak a történteket. Másnap reggel, szokás szerint, a gőzölgő kávé mellett végiggondolta napi teendőit, fogta a szatyrát, elindult vásárolni. Amikor kilépett az utcára, jókedvűen sétált végig az árnyas fasor alatt. Aztán belépett az üzletbe, körülnézett, mint aki most térképezi fel, melyik sor milyen portékát rejt. Lassan lépdelt, mindent alaposan szemügyre vett. Végül megállt a felvágottas pultnál. — Mit adhatok, Anti bácsi? — kérdezte mosolyogva az eladónő. — Csak a szokásos tíz deka párizsit, Margitkám! — válaszolta Kovács. Miklós Daniella Csak tíz deka párizsit, Margitkám! X 118 XHV^ PESTRŐL IS BUDÁRÓL SZEGÉNY RÖMER FLÓRIS Felnézés ötvenért Szegény Römer Flóris, bizonyára szomorúan venné tudomásul, ha élne, hogy mindaz, amiért a múlt században harcolt, mind a mai napig nem teljesült. Az egykori régész, a magyar művészet úttörője, aki volt benedek rendi tanár, küzdött a szabadságharcban, utána rabként nyolc esztendőn át a császáriak vendégszeretetét élvezte, arról igyekezett meggyőzni az akkori városatyákat, hogy a középkori városfal maradványait vegyék köztulajdonba. Mivel a kiegyezés után a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának igazgatójaként elsősorban a középkorral foglalkozott, bizonyára számtalan alkalommal történt meg vele ugyanaz, mint kései utódjával, írásné Melis Katalinnal, a Budapesti Történeti Múzeum régészével. Ő vezeti a Városháza rekonstrukciója alatt a feltárásokat. Az ásatások során idén novemberig,majd pedig jövőre a fagyok elmúltával közel kilencezer köbméter földet mozgatnak meg, hogy feltárják a középkori városfalat, melyet HIEL és 14M között építettek. Pest terjeszkedése miatt szűkössé váltak az egykori keretek, s a XVIII. század végén megkezdték lebontását. Utoljára a Hatvany-kaput tették a föld színével egyenlővé, s csupán a mai Magyar utca vonalában maradt meg egy szakasz. Rómer Flóris tudta, hogy csakis akkor védhető meg s kutatható a félezer esztendős építmény, ha mindenki számára hozzáférhető köztulajdon. Csakhogy már akkor is magánkézben volt, s csupán az államosítás után került a főváros tulajdonába. Sajnos a privatizáció miatt olyan épületek udvaraiban láthatók csak ezek a faldarabok, amelyek több kézben vannak, így jószerivel bárki kedvére furkálhatja, alakíthatja. Igaz, jogellenesen. Csakhogy a jogszabály arról is rendelkezik, hogy mindenki számára láthatóvá kell tenni az ilyen jellegű történelmi emlékeket, de ennek betartatásáról nem gondoskodik senki, így nemhogy az egyszerű közembert nem engedik a fal közelébe gyakorta, de a régésznek is bebocsátásért kell esedezni, ha kutatni, vizsgálni akarja a régi építményt. A még meglévő, csodálatosan épen maradt rész ismerete nélkül ugyanis sokkal nehézkesebb a Városháza udvarán található szakasz feltárása. Sőt még az is megtörténhet, hogy csupán ellenszolgáltatásért engedik a fal közelébe, a kulccsal zárt udvarra a történészt. Írásné Melis Katalinnak bizony feltette a kérdést az egyik ház lakója, hogy mivel honorálja segítőkészségét. Persze soha nem volt titok, hogy a magyar ember — mármint a szemfülesebbje — mindenből pénzt csinál. Lehet, hogy a régésznőt bebocsátó tulajdonos csak a tudományra szánt idejét akarta valakivel megtéríttetni, de ki tudja, mi jön ezután? Egyáltalán nem csodálkoznék, ha a történelmi ritkasággal ékesített ház tulajdonosai legközelebb a látogatóktól is belépődíjat szednének. Mondjuk olyan címen, hogy: „Falnézés — 50 Ft.” F. A. M. jlG^ hJM 1996. augusztus 30., péntek 1 _. fKb/T^tleNc X &^-2 (W) MAGYAR CSODÁK BÉCSBEN Fölépítik a Ferenc József hidat má i x . Szeptember tizenharmadikán délelőtt tíz órakor a bécsi Rathausban nyílik az a nagyszabású kiállítás, amely az idei millecentenárium tükrében Magyarország elmúlt száz évét mutatja be. A tárlat megnyitóján Michael Haupl, Bécs polgármestere, Demszky Gábor, Budapest első embere és Magyar Bálint kultuszminiszter tart ünnepi beszédet. A Budapest 1896 — Egy millennium k. und k. keretben című kiállítás iránt azért is nagy az érdeklődés Ausztriában, mivel a sógorok szintén mostanság ünnepük államalapításuk jubileumát, így a közös történelmi múlt s az Osztrák— Magyar Monarchia „társbérlete” ismét az érdeklődés fókuszába került. Az elmúlt fél évszázadot tekintve, a Magyarországot most bemutató kiállítás a legnagyobbnak nevezhető. A szervezők száz és száz csodát ígérnek. Lapunk bécsi informátora, Fényi Gábor szerint a Budapesti Történeti Múzeum szakemberei csupán erre az alkalomra ezer műtárgyat gyűjtöttek be! A kiállított relikviák között láthatóak lesznek Erzsébet királyné és Ferenc József személyes tárgyai, valamint a korabeli fejlődést tükröző, Budapest életében mindmáig fontos szerepet betöltő épületek, közlekedési eszközök kicsinyített másai is. Bemutatásra kerül az Iparművészeti Múzeum, a Műcsarnok és a Parlament, mi több, ugyancsak szemrevételezhető lesz a főváros büszkesége, a föld alatti kéregvasút. Az igazi meglepetést azonban alighanem az okozza majd, hogy a Rathaus impozáns kiállítótermében, majdnem harminc méter hosszan felépítik az egykori Ferenc József híd, a mai Szabadság híd pontos, méretarányos makettjét. Harmincméternyi színes fotográfián a Feszty-körkép szintúgy megtekinthető lesz, sőt a bécsiek gyönyörködhetnek akár a hajdanvolt banderiális díszmenet míves díszhintójában s a fennmaradt mentékben, atillákban, s más magyarosdi kosztümökben is. A kiállítás külön érdekessége lesz egyébként az a film, amelyet a századforduló Magyarországáról készítettek a Lumiére fivérek. Úgy is fogalmazhatunk, hogy Bécsben a modern videotechnika segítségével, a százéves mozi tiszteleg majd az ezeréves ország dicső múltja előtt. Szabó Zoltán Attila A Szabadság híd története Fél évszázada, hogy átadták az újjáépített Szabadság hidat, és évszázada annak, hogy a millennium évében, 1896 őszén mint Ferenc József hidat megnyitották a forgalom számára. A nemzetközi szakirodalom a világ egyik legszebb, úgynevezett Gerger-tartós konzolos hídjaként tartja számon. Tervezője Feketeházy János. A világszép hidat 1945. január 16-án robbantották fel a németek. Leginkább a budai hídrész károsodott, a pesti oldal kevésbé, s ennek köszönhető, hogy a katonai hidászok viszonylag hamar végeztek a hídroncsra épített pontonáthidalással. A pontonhíd 1945. március 15-étől 1946. január 10-éig teljesítette feladatát, amikor is a dereglyékkel együtt egy jégzajlás elsodorta. A híd újjáépítését úszódaruk segítették. A parton összeszerelt ötventonnás egységeket egyben helyezték a helyükre. A leglátványosabb folyamat a középső, a mintegy 47 méter hosszú, egyenként is 120 tonnás hídszerkezet beemelése volt. A munkafolyamat utolsó fázisát 1946. július 12- én ezrek figyelték. Az újjáépítéshez összesen 2800 tonna vasszerkezetet gyártottak. A híd teljes újjáépítése, a vasanyag legyártását is beleszámítva, mindössze hét hónapot vett igénybe. 1946. augusztus végén a híd ismét állt. Bozó Emil tr y * tr* i v n) tjj fi aA* i 3 1 I % “ A Ferenc József híd építése 1895-ben ARCHÍV FELVÉTEL AZ ÖNKORMÁNYZAT SZIGORÍTANA X föl. Hányszor jön a kéményseprő? Folyamatban van a kötelező kéményseprési közszolgáltatásról szóló belügyminisztériumi rendelet módosítása. Az új rendelet szerint azoknak, akik gázzal fűtenek, kevesebbet kellene fizetniük, mint az olaj- és szilárdtüzelésű készüléket használóknak. A rendelet valószínűleg november folyamán kerül a fővárosi közgyűlés elé. A fővárosi önkormányzat közműügyosztályának munkatársa, Szabó László az Esti Hírlapnak elmondta, olyan koncepció készül, amely végre megoldaná a problémákat. Az önkormányzat szigorítaná a rendelet azon pontját, amely a tulajdonosok vagy lakók otthon tartózkodási kötelezettségét írja elő. Sokan ugyanis nincsenek otthon, amikor a kéményseprő az előre meghirdetett órában megjelenik, hogy a munkáját elvégezhesse. Ilyenkor a kéményseprőmester újabb időpontot ad.,Ha a tulajdonost a második alkalommal sem találja otthon, akkor szabálysértési eljárást kezdeményezhetnek. A rendelet előírná a kémények vizsgálatának, javításának rendszerességét. Eszerint évenként egy alkalommal kellene ellenőrizni a gázkéményeket, a szilárd tüzeléssel működő készülékeket pedig évente kétszer, négyévenként pedig teljes körű vizsgálat alá vetnék a kéményeket. A felújított, illetve új kéményeket csak esetenként ellenőriznék a kéményseprők. balogh