Esti Hírlap, 1996. november (41. évfolyam, 220-226. szám)

1996-11-01 / 220. szám

1996. november 1., péntek_________________________________TEGNAP ÉS MA_____________ EZ TÖRTÉNT A TISZTELT HÁZBAN •­E­X ' 7­4 változatlanság költségvetése Tegnap délután fejezte be az e heti maratoni hosszú­ságú ülését a parlament, a jövő évi költségvetési tör­vényjavaslat általános vi­táját lezárva. A vitát megszakítva az ülésen Gál Zoltán házel­nök jelentette be, hogy Gyulán elhunyt Gyurkó János (44) képviselő, ko­rábbi környezetvédelmi miniszter. A költségvetés általános vitájának első felszólalója Bauer Tamás (SZDSZ) egyetértett az el­lenzéki véleményekkel, amelyek a változatlanság költségvetéseként értékel­ték a jövő évi büdzsé ter­vezetét, ő azonban ezt a javaslat erényeként érté­kelte. Abban szerinte a két koalíciós párt által a kor­mányprogramban is meg­határozott gazdaságpoliti­ka folytatódik akkor is, ha már a jelenlegi kormány harmadik pénzügyminisz­tere terjesztette azt be. A képviselő szerint a gazda­ság növekedéséhez egy­részt több beruházásra van szükség, de elengedhe­tetlen annak megakadá­lyozása is, hogy a szociális feszültségek kezelhetetlen­né váljanak. Bauer Tamás szerint ezt célozza javasla­tuk, amely az adókedvez­mény helyett a családi pótlék emelését szorgal­mazza. Burány Sándor (MSZP) bejelentette, hogy a szocialista frakció is arra tette le voksát, hogy azt a 7 és fél milliárd forintot, amit adókedvezményre szánt a kormányzat, in­kább a családi pótlék eme­lésére fordítsák. Ennek mondott ellent Dobos Krisztina (MDF), hiszen szerinte éppen az a felfo­gás hiányzik a tervezetből, amely a jövő generációját tekintené a legfontosabb­nak, és ennek jegyében sokoldalúan segítené a családokat. Sándorffy Ottó (FKGP) azt állította, hogy ez a javaslat nem az Or­szággyűlés számára ké­szült, hanem a valutaalap­nak. Úgy vélte, az előter­jesztés több ponton is megsérti a számviteli tör­vényt, sőt szerinte az ab­ban megjelenő vagyonke­zelés kimeríti a Btk. hűtlen kezelésről szóló paragra­fusát. Lampert Mónika (MSZP) az önkormányza­tok helyzetét szem előtt tartva vizsgálta a költség­­vetési törvényjavaslatot, úgy vélte: olyan büdzsére van szükség, amely segíti a különböző feltételekkel rendelkező és eltérő hely­zetű önkormányzatok kö­zötti különbségek csök­kentését. Mint mondta, ép­pen emiatt van szükség a megfelelő kiegyenlítő funkciók beépítésére. Fekete György (KDNP) hiányolta a művelődési tárca hatáskörébe tartozó szakmai törvények előké­szítését, és bírálta a nem­zeti kulturális alapot érin­tő intézkedéseket. Sümegi Csaba (Fidesz) elismerte, hogy a csúszó­árfolyam-politika koráb­ban hasznos volt, de jelen­leg inkább már az inflációt gerjeszti. Kulin Ferenc (MDNP) úgy vélte, hogy a jelen előterjesztés alapján nem várható, hogy az ok­tatásban a hétköznapi munka feltételei számotte­vően javuljanak, és a dol­gozók életszínvonala sem válik kedvezőbbé a terve­zett bérfejlesztések elle­nére sem. HANKÓ FARAGÓ SZERINT NEM VISSZAVÁGÁS a­ Vizsgálat a székházakról Várhatóan már a jövő héten megkezdi munkáját az Országgyűlés alkot­mányügyi bizottságának albizottsága, amely a pár­tok részére történt ingat­lanjuttatásokat vizsgálja majd. A testület létrehozá­sát az SZDSZ képviselője, Hankó Faragó Miklós ja­vasolta. A szabaddemok­rata honatya elmondta, hogy a bizottság munkájá­ban négy szocialista, két szabaddemokrata és pár­tonként egy-egy ellenzéki képviselő vesz majd részt. Hankó Faragó Miklós megmosolyogtatónak ne­vezte Áder Jánosnak, a Fi­desz ügyvezető alelnöké­­nek azt a kijelentését, mi­szerint a kormánypártok a régi történésekben való vájkálással akarnak visszavágni a Fidesznek az úgynevezett Tocsik-ügy ki­robbantásáért. Az SZDSZ- es politikus felhívta a fi­gyelmet arra, hogy az in­gatlanjuttatásokkal kap­csolatos előterjesztés ki­dolgozása már hónapok óta tart, és a munka most került az Országgyűlés bi­zottsága elé. Elmondta azt is: a kormánypártok azért nem támogatták a Fidesz­nek azt a javaslatát, hogy az albizottság a pártok va­gyongazdálkodását is ele­mezze, mert ennek vizsgá­lata nem a parlamentre, hanem az Állami Számve­vőszékre tartozik. Egy kérdésre válaszolva Hankó Faragó Miklós visszautasította azt az állí­tást is, miszerint összefüg­gés van javaslata és a To­­­csik-ügyet vizsgáló albi­zottság munkája között. Ezzel kapcsolatban úgy vélekedett, hogy a privati­zációs botrányt elemző testület szerepe immár megszűnt, hiszen az alkot­mányügyi bizottság alapos feltáró vizsgálatot végzett az üggyel kapcsolatban. Szerdán nyilvánosságra hozott jelentése pedig elég részletes, ezért nem való­színű, hogy a jelentésben foglaltakon túl bármilyen új érdemi tény vagy mo­mentum kerülne nyilvá­nosságra a jövőben. ra leljek ismét, amelyen nem fog az idő. És csakugyan, két utazással eltöltött nap, egy-egy új város megismerése las­sítja az események rohanását. Két nap valamely új országban felér harminc­­ olyannal, amelyet megszokott helyen ! Rohan az idő ! Múlik az idő, egy óra hatvan perc, egy­­ perc hatvan másodperc. Csakhogy az idő I múlása relatív, nem egyformán múlik. Mert a fiatalok napjai telítve vágyakkal, I tervekkel, munkával, a változások, vál- I toztatások, utazások és máshol élések I korlátlannak tűnő lehetőségeivel. Az új I és új élmények, tapasztalatok sokasága, | változó baráti társaságok, szerelmek, | pályamódosítások közepette egyetlen | nap huszonnégy órája a temérdek ese­­­­mény miatt sokszor negyvennek hat­o 1 nekik. Az idősek ideje viszont, rohan, mert | nincs már előttük új cél, új tennivaló, új | remény, egyik nap olyan eseménytelen,­­ olykor sivár, mint a másik. Tegnap volt a hétfő, és máris itt a vasárnap. „Abban a­­ korban vagyok, amelyben az óra csak I néhány percig tart, s a negyedórákat I már mérni sem tudjuk.” — így ír Ionesco naplójában. Hogyan lehet mégis védekezni a szo­morú jelenség ellen: az élet alkonyán ke­vés már az idő — és a valóságosnál még kevesebbnek tűnik — az életre. És ez a kevés, események híján, hihetetlen gyor­sasággal rohan tova. Egyik napilapunkban olvastam egy pszichológus nem éppen bölcsnek tűnő­­ tanácsait. Szerinte az idős, azaz nyugdí­­j­jas ember tervezze meg az életét. Jó előre f ossza be a napját, hánykor kel, mikor reggelizik, mikor mennyit sétál, mikor mennyit lesz az unokákkal... Ha valami,­­ akkor ez a fegyelmezett tervezés sivárít­­­­ja el a napokat s nem enged lehetőséget a meglepetésekre, váratlan örömszerző időtöltésre, új élmények keresésére. Ami­­ a legjobb gyógyszer az idő gyors múlása­­ ellen: az utazás. Ismét Ionescot idézem: „Utazom, hogy olyan érintetlen világ­ töltünk el, s amelyet összezsugorít a­­ megszokás...” Igen ám, csakhogy az utazás költséges­­ időtöltés. Egyre kevesebben engedhetik f meg maguknak, hogy — Ionesco szavai- I val — új országban, új városban töltse- I nek napokat, heteket. Csakhogy nem feltétlenül új ország- 1 ban kell keresni a kikapcsolódás lehető- I ségét, a harcot az idő rohanása ellen. I Meggyőződésem: szinte senki nincs, aki­­ például ismeri hazánk minden gyönyörű,­­ érdekes szegletét. És az utazás itthon­­ nem drága az időseknek: a hetven felet­tiek ingyen utaznak, a fiatalabb nyugdí­jasok nagy kedvezményt kapnak. Né­­hány nap Zemplénben vagy az Őrségben jelentősen csökkenti a vágtató idő sebes­ségét. De maradjunk Budapesten. Új áruhá­zak, új üzletek, kiállítások, parkok — az évtizedek óta itt élők sem ismerik, nem­csak az új, a régi szépségeket sem. A mú­zeumokba, kiállításokra, hetvenen felül ingyen lehet menni, a fiatalabb nyugdí­jasok kedvezménnyel léphetnek be. Egy­napi barangolás Szentendrén, Eszter­gomban, kirándulás a budai hegyekbe — mindenkinek elérhető örömök. — Nem unatkozol, mióta nyugdíjas­­ vagy? — kérdezte 65 éves, ezelőtt tisztvi-­­ selő, elvált asszony barátnőjét, Katit, s négy unoka nagymamáját egy volt kollé- I ganője, Kati nevetett. — Unatkozni? Soha!­­ Nem kell már főnökhöz alkalmazkodn­I nőm, rohanni reggel, hogy ne késsek egy I percet sem, vigyázni, hogy ne aludjak el az unalmas értekezleteken. Akkor kelek, fekszem, amikor akarok, akkor, oda me­gyek, akivel, ahová akarok. Néha dél­ben, máskor délután ebédelek. Ha ked­vem van és jó könyvem, átolvasom az éj­szakát. Sokszor utazom Pécsre a lányom­­­mékhoz, mindig váratlanul. Hol két na­pot, hol két hetet maradok. Soha ilyan szabad nem voltam. Pongrácz Zsuzsa :?. ............................................... HACK PÉTER A VIZSGÁLATRÓL • A Tocsik-ügy lezárult Történelmi jelentőségű­nek nevezte Hack Péter, az Országgyűlés alkotmány- és igazságügyi bizottságá­nak elnöke csütörtökön a testület által az úgyneve­zett Tocsik-ügyben lefoly­tatott vizsgálatot. A szabaddemokrata poli­tikus utalt arra: a rendszer­­váltás óta most első ízben történt meg, hogy egy konkrét ügyben vizsgálatot folytató parlamenti bizott­ság minisztereket hallgatott meg, és kormányzati szer­vek felelősségét elemezte. Hack Péter úgy vélte, a To­csik-ügyben végzett csak­nem 20 órás bizottsági meghallgatás során megfe­lelő volt az együttműködés a kormánypárti és az ellen­zéki képviselők között. Hozzátette azonban, hogy a vizsgálatot lezáró jelentés elfogadását megelőző vitá­ban több olyan ellenzéki felvetés is elhangzott, amely nem volt összhang­ban a vizsgálat során érez­hető szakmai és politikai korrektséggel. Az alkot­mányügyi bizottság elnöke nem tartotta érthetőnek azt az ellenzéki felvetést, hogy a bizottság jelentésében ne vonjon le következtetése­ket. Úgy fogalmazott: nem lehet csupán azért lemon­dani a következtetések megfogalmazásáról, mert a vizsgálat során nem igazo­lódtak egyes előzetes elkép­zelések. Nem tartotta meg­alapozottnak azokat az el­lenzéki véleményeket se, amelyek szerint a felelősök sorát ki kellene egészíteni a miniszterelnökkel, illetve a belügyminiszterrel. Ki­emelte: a bizottság birtoká­ba nem jutott egyetlen olyan információ sem, amely alapján Horn Gyula vagy Kuncze Gábor felelős­ségére lehetne következtet­ni. A. M. X209 NO\leV\ br£Yl^ Gutfirá^t H Sárga krizantémok Halottak napja előtt megosztom a lelkem: előbb szülő­városomba indulok szüleim, nagyszüleim, nővérem, uno­kabátyám sírjához, hogy letegyem a kegyelet virágait. Másnap, a Farkasréti temetőben folytatjuk a megemléke­zést. Mint sok mindennek az életben, ennek is rítusa van, amire édesanyám tanított gyerekkoromban. — Ha meghalok — hallom vissza még most is szavait — a legszebb virágot hozzad a síromra! Hadd lássa min­denki, milyen jó fiam vagy te nekem, és mennyire sze­retsz, holtomban is. Mert tudd meg, mindig az a legfonto­sabb: a szép virág! Nehogy sajnáld a pénzt, mint apád. Ne hagyd apádnak se, hogy kerti virágot hozzon! Tudod ugye, hogy az én kedvencem a hatalmas fejű, sárga kri­zantém? Nincs szebb virág nála a világon! Erre tanított és én csakugyan jó fia vagyok édes­anyámnak, mert tartom az akkor tett ígéretem. Úgy vi­szem a legszebb sárga krizantémokat, hogy ne legyen senkinek ilyen Dugonics András, a kegyesrendi szerzetes és író sírja közelében, ahol édesanyám is fekszik — a 12 évvel később, ugyanazon a novemberi napon meghalt — édesapámmal közös sírban. Hogy ebben nincs semmi kü­lönös? Hogyne lenne. Hiszen édesapám, nem sokkal anyám halála után megnősült, megpróbálta a mondás igazát, miszerint: „Élőnek élő, halottnak halott a párja. ” Azután mégis édesanyám mellé kívánkozott, s így apám is nézi (ha látja) a sárga krizantémokat. Mondhatja valaki: kibeszélem a szüleimet. Dehogyis. Amikor hazamegyek s körbejárom a sírok világát (majd­nem egy bokorban van eltemetve minden valaha élt sze­rettem), beszélgetek velük. Az én imám ez a beszéd, hi­szen ha van túlvilág, ott is kell érteni a szívből jövő sza­vakat, s tudatni kell a rosszat is, meg a jót is. A virágokra is titkokat bízok, hadd adják tovább. Bizony kell a gyász és a sírás. A holtakra emlékezve, felöltöztetjük a szívünket a gyász színeibe, magunkra vesszük az emlékezés örök pa­lástját. Járjuk a temetőket... Külsőségeink: a virág és a gyertya. A virág örök hódolat, még jelképezi is az emberi élet gyönyörű kibomlását és hervadását. A gyertyaláng pedig a mindent megemésztő tűz varázslatos jelképe.­­ Sokféle temetői élményem közül hadd idézzem fel a ha­­j­lottakra emlékezés utolsó délutánját. Ilyenkor a Farkas­réti temetőt járjuk, ahol feleségem édesanyja nyugszik. A I virágot mindig Sári veszi s hozza. Kifelé jövet megállunk­­ a bejárati nagy körnél, ahol ezer és ezer gyertya fénye lo­­­ bog, halk gyászzene szól s itt emlékeznek a jelenlévők a [ valahol, a távolban eltemetett szeretteikre. Ez a hatalmas­­ virág és fénygyűrű az emberi élet örök jelképe, akárcsak maga a kör. Valahonnan elindulunk s ugyanoda visszaér­kezünk. Miért? Rejtély. Ki felel rá? Senki. A minden szomorúságot feloldó zenéből, a lobogó láng­tengerből és a virágcsokrok sokaságából örök megbékélés árad. Takács Tibor Pénztelen a sereg Németország szívesen adna át ingyenesen újabb katonai eszközöket Ma­gyarországnak, de a hon­védségnek jelenleg arra sincs pénze, hogy ezeket működtesse. Erről Fodor István honvédelmi politikai államtitkár beszélt csütör­tökön Budapesten, miután német partnerével, Bernd Wilzel aláírta a magyar­­német haditechnikai együttműködési megállapo­dást. Fodor hozzátette: a honvédségnek szüksége volna különféle katonai fel­szerelésekre, de ezek rend­szerbe állítása és működte­tése igen költséges lenne. AZ IPARI TÁRCA A KUKORICAEXPORTRÓL • Nem drágulhat az állattartás Mindössze néhány százezer tonna a véleménykülönbség az 1996. évi kukoricaex­­port-lehetőség megítélésé­ben a termelők képviselői és Lakos László FM-mi­­niszter között — nyilatko­zott az Esti Hírlapnak Hor­váth Gábor MOSZ-főtitkár az Országos Szövetség ve­zetői és az FM-miniszter között folytatott egyezte­tésről. Mint elmondta, a minisz­ter elfogadta a termelők azon véleményét, hogy a kukorica fizikai piaci ára elérte azt a lélektani mini­mumot, amelyet tovább ál­lami korlátozó intézkedé­sekkel lefelé szorítani már rendkívüli felelősséggel jár. A kukorica jelentős árzu­hanásának a termelők kép­viselői szerint az export­­korlátozás az oka, amellyel a kormány nem engedi kül­piacon értékesülni azt a többletet, amelyre hazai szükséglet már bizonyosan nem jelentkezik. Az ilyen korlátozás nem fogadható el a nemzetközi szerződé­sekben vállalt kötelezettsé­gek miatt, nem szolgálja az ország érdekeit, mert elér­hető devizabevételek reali­zálását akadályozza, és sér­ti a kukoricatermelők érde­keit is. A novemberi piaci árak 16 000 forint, eseten­ként ez alatti szintje már a termelők költségeit sem fe­dezi, amelyben igen magas a szárítási energia díja. Megtévesztők azok az ön­költségszámítások, amelyek az idei jó termésre alapo­zódnak azt feltételezve, hogy ekkora hozamszintre rendszeresen lehet számíta­ni. Ez merő tévedés, hisz az általában számítható hek­táronkénti hozam 5 tonna körül van. Az idei kukoricatermés­mennyiségét a MOSZ infor­mációs rendszere a betaka­rítás utolsó felében már jól becsülhetően 5,6 t/ha-os termésátlag mellett, 6 mil­lió tonna feletti összes ter­mést jelez. A MOSZ a hazai szükségleteken felül mint­egy 1 millió­­ export lehető­ségét látja az árualap ol­daláról megalapozottnak. A miniszter és a MOSZ veze­tői között teljes az egyetér­tés, hogy sürgősen fel kell oldani a kukoricaexport ti­lalmát. Véleménykülönbség abban van, hogy 700 ezer vagy 1 millió tonna export lenne-e kívánatos. A termelők­­képviselői fi­gyelmeztették a minisztert, hogy minden nap késleke­dés rontja az idei export esélyeit, a termelők közül pedig azokat különösen ki­szolgáltatottá teszi, ame­lyeknél a hitelek lejárata, a költségvetési kötelezettsé­gek teljesítése kikényszeríti a kukorica értékesítését, akkor, amikor vevők nin­csenek a piacon. Lakos László ígéretet tett sürgős, részéről akár azonnali in­tézkedésekre. Ez azonban nem elégséges — sajnos —, mert ehhez az ipari minisz­ter egyetértése is szükséges. A termelők véleménye szerint igen furcsa lenne, ha további időveszteséget és így anyagi hátrányt, okozna az ipari miniszter késlekedése. Hisz nem pénzt kérnek a termelők és az FM, hanem dollárt akar­nak hozni az államkasszá­ba, amire valószínűleg szüksége is lenne. Most tehát az ipari tárca gazdáján és már közben a kereskedőkön a sor a jó­minőségű magyar kukorica külpiaci elhelyezésében. (M) Mozgó rámpák Együttműködést kezdeményezett a Mozgássérült Emberek Önálló Élet Egyesülete különböző cégekkel és az OTP Bankkal, melynek értelmében mozgatható rámpákat ad­nak a cégeknek, és így biztosítani tudják a mozgáskorláto­zottak bejutását üzleteikbe. Az új kezdeményezés célja a mozgáskorlátozottak életminőségének javítása, az önálló ügyintézés lehetővé tétele MTI FELVÉTELE

Next