Esti Kurir, 1924. október (2. évfolyam, 205-230. szám)
1924-10-01 / 205. szám
:■ .: 7. m % Szerda, 1924. október 11 Előfizetési díj: egy hóra ....... 40,000 K. negyedévre.............. 120,000 K Egyes szám ára: 2000 kor., hétfőn 3000 kor. Jugoszláviában 4 dinár, hétfőn 5 dinár. Ausztriában 2000 o. K, hétfőn 2500 o. K Főszerkesztő: RASSAY KÁROLY Szerkesztőség: V., Vilmos császár-út 78.1 em. Telefonszámok: 157—21. 201-21. 183 -44 Kiadóhivatal: V. ker. Ferenc József tér 5., Gresham-palota Telefon: 128—57. Mi lesz a konzekvencia írta: Rassay Károly Méltóztatnak még emlékezni a vészes csatakiáltásokra? „Ne bántsa a független magyar bíróságot.*'' „Hogy meri kritizálni a magyar bíróság ítéletét?“ „Nem tűrjük ezt a destrukciót.** És így tovább. Évekig hallottuk ezeket a kiáltásokat a kormány padjairól csak úgy, mint a háta mögött ülő táborból Sőt a háborgók segítőtársakat kapnia az ellenzékbe vonult elvbarátjaiktól is, valahányszor a nemzetgyűlés termében hangot mert adni valaki az elnyomott közvélemény aggodalmának, elkeseredésének, amely egy-egy politikával fertőzött bírósági tárgyalás vagy ítélet nyomában keletkezett, sis ma a belügyminiszter úr egyáltalán nem feszélyezve magát, súlyos bírálatban részesig a csongrádi merénylet ügyében ítélkező bíróságot Még a szavakban sem nagyon óvatos. Egyformán elítéli a tárgyalás vezetését, az ítélet indokolását, sőt még a bírói mérlegelést is, amellyel a bíróság az egyes tanúk vallomását elbírálta. Mi pedig csodálkozva nézünk körül, vájjon nem álmodunk-e? Ugyanaz a belügyminiszter, aki elvbarátai kórusával sokszor a legterrorisztikusabb fellépéssel éveken keresztül minden kritikát visszautasított a nemzetgyűlés termében a birói ítéletekkel szemben, ma odaáll és már nemcsak bírói, hanem garanciákat követel a birói tárgyalás, a birói indokolás, sőt a birói mérlegelést illetőleg is. Hová lettek az alkotmányjogi aggodalmak? Hová lettek a puffogó frázisok? Máról-holtlapra megváltozott a világ. Ami még tegnap bűn és destrukció volt a nemzetgyűlés tagjaitól, akiknek végre mégis csak hivatásuk, joguk és kötelességük, hogy az állami élet minden vonatkozásaiban, tehát az igazságszolgáltatás területén is ellenőrizzék a törvény betartását, ma már államférfiú tett a belügyminiszter úr fellépésében. Ami még tegnap nem voltszabad a szuverén nemzetgyűlés tagjainak, ma egyszerre szabad lett a végrehajtó hatalom képviselőjének. Pedig milyen nagy különbség van az elmúlt idők szomorú emlékű egyes ítéletei és a csongrádi ítélet között. Azok alig leplezték, hogy bizonyos politikai irányokkal szemben a gyűlölet, másokkal a megértés, az elnézés, sőt nem egyszer a felmagasztalás álláspontjára helyezkedtek, míg a csongrádi ítéletben a bírói pártatlanságot megcsúfoló szembeszökő jelenségeket alig lehet fölfedezni. A szolnoki bírói tárgyalás vezetése lehetett szétfolyó, a mérlegelés egyoldalúan rigorózus, az ítélet téves. Ezt el fogja dönteni a felső bíróság, meg fogja ítélni az elfogulat-lan jogászi kritika. De hogy ez az ítélet nem hozta el az igazság diadalát, azt a belügyminiszter úr, ne a bíróságon reklamálja. Nézzen körül a saját területén Nézze meg a nyomozást, amelyet a csongrádi és éveken keresztül minden politikai vonatkozású bűnügyben folytattak az alája rendelt rendőri hatóságok. Vájjon elmondhatja-e nyugodt lélekkel, hogy ezekben a politikai ügyekben mindenkor csak a személyekre és kormányzati érdekre tekintet nélküli igazságkeresés volt a döntő szempont? Vájjon a förtelmes csongrádi bűnügyben is nem találta-e szemben magát a rendőri nyomozás a múltak vissza, visszajáró szellemével, az alföldi brigáddal, a Kettőskereszt Vérszövetséggel, a hatóságilag támogatott ébredőszervezkedésenkkell.. Vájjon nem kellett-e a tyomozó hatóságoknak, mint évek óta annyiszor, itt is visszalépni bizonyos bejárt ajtók, bizonyos hivatalosan letagadott, de mindenki által ismert összeköttetések elől? És ha így van, mint ahogy így van, vájjon lehet-e csodálni, hogy a nyomozás félmunkát eredményez, ajtókat hagy nyitva, amelyiken a bűnös elmenekül, a vádlottak kisétálhatnak, a védelem megszervezkedhetik. Az igazságszolgáltatás eredményének biztosítéka a pártatlan, feladata magaslatán álló, csak az igazságot kereső, a törvény sértetlenségéért lelkesedő, a bűnt megtorolni akaró rendőri igazgatás. De ahol olyan, szellem van, amely a legsötétebb bűntények aktáit évekig hagyja heverni a porban, ahol Kovács testvérek a rendőrség vezetőinek intim munkatársai, ott a rendőri nyomozás csak bátortalan, hitele kétséges, és az arra épült ítélkezés bizonytalan lehet. Itt tessék orvoslást keresni. A bírósággal szemben nekünk csak egy követelésünk van, hogy az igazság fentartás nélküli szolgája legyen. Az államérdek megvédése ezen túlmenőleg nem a bírói hatóságok, hanem a felelős irományok feladata. A politikai szenvedélyektől magukat függetleníteni nem tudó egyes bírói közegek után most a hatalom és az államérdek címén akarják illuzóriussá tenni a bírói függetlenséget. Ez az, ami ellen fel kell emelni a szavunkat. A belügyi és igazságügyminiszter uraknak igenis van kötelességük azon a téren, hogy az igazságszolgáltatás visszaadassék az állam alapzatául. Tessék kidobni a politikai szempontokat úgy az igazságszolgáltatás, mint a rendőri igazgatás területéről. És még egyet Szabadítsák meg végre a rendőri és az igazságügyi igazgatás hatóságait egyaránt azoktól az elemektől, akik sokkal mélyebben kompromittálták magukat az elmúlt idők politikai játékaiban, mintsem garanciákat adhatnának nekünk az igazságszolgáltatás pártatlanságát illetőleg a jövőre. De hogy egyfelől a kormány minden aggodalom nélkül elkönyvelje éveken keresztül magának a neki kellemes, hatalmi érdekeit szolgáló ítéleteket, rendőri tényeket és mulasztásokat, másfelől egy ránézve kellemetlen, a saját rendszerének bűneit felfedő ítélet nyomán az igazságszolgáltatás függetlensége ellen indítson hadjáratot, ezt az állam legfőbb érdekeinek veszélyeztetése nélkül tétlenül nem nézhetjük. A csongrádi ítélet felfedte a világ előtt is azt, amit mindenki érzett és tudott, hogy a magyar rendőrigazgatás politikai vonatkozású ügyekben nem áll azon a magaslaton, amelyen állania kellene. De ennek a ténynek konzekvenciája csak a felelős politikai tényezők és nem a bírói függetlenség bukása lehet. R&ntíkwüls min~s2i®s*taná€s tm&z mm a sz&inoki itélet mim Ét Rakovszky garanciákat követel — Az egységes párt Rakovszky mellett Éles ellentét a belügyminiszter és igazságügy miniszter között A szolnoki ítélet és annak indokolása körüli bonyodalmak egyre komplikálódnak. Az Esti Kurír megírta, hogy Rakovszky Iván belügyminiszter azon a remkkivül izgalmas tanácskozáson, amelyet tegnap délelőtt Belkén István gróf miniszterelnökkel folytatott, formálisan felajánlotta lemondását. Ezt az értesülésünket a mai események igazolják. Rakovszky Iván belügyminiszter tegnap este nyilatkozatot adott ki, amelyben feltűnést keltő hangon bírálja a szolnoki ítélet indokolását és kijelenti, hogy amennyiben nem kap garanciát a belügyi hatóságok munkája és a bírói eljárás között mutatkozó ellentétek kiküszöbölésére, kénytelen lesz levonni a konzekvenciákat. Bethlen István gróf miniszterelnök a belügyminiszterrel tegnap folytatott hosszas tanácskozásának hatása alatt arra határozta magát, hogy a kormány tagjait kedden délután 5 órára rendkívüli minisztertanácsra hívja össze. Ezen a minisztertanácson természetesen részt vesz Pesthy Pál igazságügyminiszter is, aki az elmúlt napokat Ózdon, tolna megyei birtokán töltötte. A mai rendkívüli minisztertanács napirendjén szerepel egyébként Korányi Frigyes báró költségvetési és államháztartási referátuma. Bod János a pénzügyminisztérium adminisztratív ügyeit ismerteti, így az adókivetés és behajtás körüli intézkedéseket, Ripka Ferenc kormánybiztos a drágaság érdekében folytatott tanácskozásairól számol be, Vasa József népjóléti miniszter a közmunkák ügyéről, a tatarozási munkálatokról és a munkanélküliség enyhítése érdekében foganatosított intézkedésekről, Walkó Lajos pedig az állami gépgyárak helyzetéről, az ottani munkáselbocsátásokról, a Máv tarifájának várható csökkentéséről és egyéb a kereskedelmi kormányzatot érdeklő ügyekről referál. /■ Politikai körökben általános a vélemény, hogy a szolnoki ítélet és annak indokolása akut válságot idézett elő. A helyzet kulcsa Pesthy Pál kezében, van, mert az ö, Rakovszky Iván nyilatkozatéra adandó válaszától függ, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök milyen irányú döntést tesz magáévá. Tény az, hogy Rakovszky Iván belügyminiszter a leghatározottabban ragaszkodik lemondási szándékához, ha a miniszterelnök részéről nem kap részben elégtételt a szolnoki tárgyaláson a belügyi kormányzat közegeit ért sérelmek miatt, műtétül pedig, ha nem kap garanciát arra,, hogy a jövőben hasonló ellentétek nem fognak mutatkozni a belügyi hatóságok munkája és a birói eljárások között. Bethlen István gróf miniszterelnökhöz közelálló helyen ismerni vélik a miniszterelnök felfogását ebben a kérdésben. Beavatott helyen úgy istudják, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök Rakovszky Iván előterjesztésének legnagyobb részét magáévá teszi és már a tegnapi tanácskozáson is arról biztosította a belügyminisztert, hogy a közigazgatási hatóságok tekintélyét jogtalan támadásokkal szemben meg fogja védelmezni. A szolnoki ítélet és annak indokolása az egységes párt tagjaira is rendkívüli hatást gyakorolt. Munkatársunk ma több egységespárti képviselővel beszélt, így Temesváry Imrével, Görgey Istvánnal, Horváth Miklóssal és Perlaky Györggyel, akik egyértelműen elítélőleg nyilatkoztak a szolnoki tárgyalás lefolyásáról és a belügyi hatóságokat ért támadásokról. PerlakyGyörgy ebben az ügyben a következőkép nyilatkozott az Esti Kurir munkatársának: — Az egységes párt tagjainak nagy része — köztük magam is — a légi Ára 2000 korona. i Vi ^ \ ^ _v^^* n &fo^